
Szörényi Levente a haza beat-rock zene egyik legjelentősebb, legkiemelkedőbb alakja. Neve szorosan összeforrt a magyar nyelvű beatzene megteremtésével, valamint az ILLÉS és a FONOGRÁF együttesek nevével. Több tucat sikeralbum és színpadi darab, többek közt az 1983-as István, a király című rockopera szerzője.
Szörényi Levente (1945, Gmunden) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes április 26-án töltötte be hetvenedik életévét. Ehhez a kerek évfordulóhoz kapcsolódva jelent meg életrajzi kötete.
A Rohan az idő többszörösen is értelmezhető, amúgy az egyik közismert Szörényi szerzemény címe, még a kezdetekből. A dal 1969-ben íródott és Koncz Zsuzsa vitte sikerre. A komoly sikerekkel tűzdelt zenészpálya állomásairól olvashatunk a könyvben.
A legendás ILLÉS zenekar az ötvenes évek végén indult. 1964-ben már több fellépésen együtt játszott a zenekarral Levente is, akit akkoriban „a kis Buddy Holly"-nak hívtak – majd 1965-től a testvérével csatlakozott az együtteshez. Az Illés-együttes az 1960-as, '70-es évek legnépszerűbb magyar beat-zenekara volt. Méltán kiérdemelték a "legendás" jelzőt. Erről a korszakról, a kezdetekről is sok érdekesség olvasható a könyvben. Például arról is szó van, hogy az Illés együttes híres logóját a hangjegyeket húzó lovas szekérrel, a felkelő nappal Szörényi Levente édesapja rajzolta meg.
A szigorú és kemény nevelési elveket valló édesapa grafikusművész volt.

Többek között erről is megemlékezik a könyvben. Szörényi Levente, akinek neve szorosan kapcsolódik szerzőtársa Bródy János nevéhez. Kettejük élete, munkássága sok ponton kapcsolódik össze. A későbbiekben kialakult hűvös távolságtartás okairól is beszélt Levente. Szerinte, az ő nézőpontjából ismerhetjük meg a kapcsolat romlásának okait, ahogyan ő megélte. Érdekesség, hogy a politika mellett 2 nő is fontos szerepet kapott az okok közt. Koncz Zsuzsa és Kovács Kati. Szörényi 1978-ig vezeti vissza ennek kezdetét, amikor Kovács Katinak másik szövegíróval, Adamis Annával készített lemezt. Talán Kati pályafutásának mindenképpen egyik legjobb, legkiemelkedőbb lemezét, amit a lemezgyár eldugott, nem nyomta újra, agyonhallgatta. Így "csinálták" a sikert, anno... Sok apró és érdekes, kordokumentumnak is felfogható pillanatokról számol be Levente.
Azt eddig is tudtuk, hogy Koncz Zsuzsa pályafutása, indulása köszönhető Leventének és Bródynak. Azonban hogyan szólt bele ebbe a lemezgyár két fura ura (Bors és Erdős doktor), szabályosan kényszerítve Leventét és a Fonográfot a közös együttműködésre, az több, mint meglepő. Ez egyébként hét közös lemezt eredményezett és a nyolcvanas évek elejéig tartott. További részletek a Koncz-nyomás fejezetben olvashatóak.
Legalább annyira érdekes volt számomra az első Szörényi Levente szólóalbum borítója körüli balhé... erről még nem olvastam eddig. A frissen megjelent lemezt, fél nap után visszahívta a lemezgyár, mert a borítója és a címe az Utazás, kábítószerre utal.... mondták ezt a nagy politikai hatalmasságok, ezzel is óvták a szocialista ifjúság lelkét. Előfordult ilyesmi már a Beatles esetében is. Szerencsére a cím maradhatott, csak új borítót nyomtattak. Íme a két borító, a bevont és az újratervezett:
A barátságot és munkakapcsolatot egy későbbi, az 1980-as évben egyszerre megjelenő szólólemezeik is rontották. Pontosabban a két lemez körüli, Erdős doktor "áldásos" tevékenysége...
A dalszerző-zeneszerző vallomása amellett, hogy szórakoztató történetekben, személyes vallomásokban is bővelkedő olvasmány. Házasságáról is meglepően sokat és őszintén mesél.
Nagyon át tudtam élni ezt a részt, főleg a válás utáni útkeresést.
Úgy tűnik, sok-sok évvel a kapcsolat megszakadása után is a tüske ott maradt Levente lelkében. Szörényi Levente e könyv lapjain megkapó őszinteséggel vall nem csak a zenéről, nőkről és pályatársakról, avat be jól ismert sikereibe, de élete legmélyebb hullámvölgyeibe is betekintést engedve − ilyen teljességben most először. A sajtóban már cikkeztek erről, engem egyáltalán nem zavart, lepett meg, hogy ex-feleségét "a Kovács"-ként emlegeti.
Ő élt vele... Bármennyire szép és csinos, tehetséges is az illető hölgy. A közös gyermek pedig már hozzáedződött, ezt tapasztalatból mondom, hasonló cipőnem járok... Persze, nem könnyű helyzet ez. Pálcát törni felesleges. Talán ezért is jött a legjobbkor a "munkaterápia", aminek eredménye az István, a király rock-opera lett. Ennek létrejöttéről, szereplőkről és az első 1983-as Királydombi előadásról is bőségesen tudhatunk meg részleteket. A darab azóta is sikerrel szerepel, bármerre mutatják be.

Az elvesztett pályatársak emléke mellett a mai világról alkotott véleménye is olvasható. Nagyon tetszett a nem megalkuvása. Véleményét vállalva, nyíltan elmondja érzéseit, gondolatait. Mesél szerelmekről, dalokról, és kollégákról. Emlékezetes koncertekről, családjáról. Az utolsó, betiltott Fonográf albumról a Jelenkor-ról is igen érdekes dolgokat tudhat meg az olvasó. Mindez történik 1984-ben Magyarországon.
Érdekes és szórakoztató, tartalmas olvasmány minden rajongónak, zeneszerető olvasónak.
Fiataloknak kimondottan ajánlanám. Sok információt ad az akkori életről, lehetőségekről és a politika "áldásos" beleszólásairól. A hogyan nem léptünk fel Johhny Cash-sel egy színpadon Angliában történetet emelném ki. Szörényi Levente mesélt arról is, hogy befejezés előtt áll a Tanúhegyek című új műve, egy mozgásszínházas oratórium, valamint szeretne tető alá hozni egy nagyszabású Atilla-filmet, bekapcsolva közép-ázsiai országokat.
Családja, unokái körében éli mindennapjait. Gondolataira érdemes odafigyelni.
A FONOGRÁF
Trubadúr, Bubapest, 2015
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275550
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése