Olvastam még/1.

Olvastam még...
"mai magyar szépirodalom"

















Három mai, fiatal magyar író könyvét ajánlom, a szépirodalmi novellák, történetek kedvelőinek. Rövidek és gyorsan olvashatóak. Mély és üt, elgondolkodtató mindhárom, persze mindegyik másként. Csak bátran!

Elsőnek a már költőként elismerést szerzett Babiczky Tibor kötetéről, ami  Magas tenger címmel került a boltokba. Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal.

Ez az alcím szinte mindent elárul. Ha most rágyújtanék és innék közben az a könyv mellékhatása
is lehetne,de nem teszem.
Az egyetlen bajom, ha szabad ezt írnom, nincs igazán történet. Van egy kiéget nyomozó, aki nyomozgat, és éli fájdalmasan szürke, nyomorult életét. Még a neve sem derül ki, nem fontos. Nem
is számít. A lelki vívódásai, szorongásaira, bajaira próbál rávilágítani Babiczky. Az idő sem számít, csak teljen. Remek és erős szöveg, megfog. Gondolkodtat. Tudtam, hogy nem krimi. Az csak háttér. Jó pillanatok is akadtak, okos gondolatok. Túl sok füst és kávé, pia egy vékonyka történetben. A nyomozó gondolatait, életének szilánkos pillanatait olvashattam, de valahogy nem jött túl közel. Darabos, bűnügyekből, amik igazából lényegtelenek, magánéletből, ami titkot tartogat, sok-rengeteg cigiből, sörből, kávéból, whiskyből, zenéből kell kimazsolázni az esemény fonalát. A végére egy nem várt fordulattal visszafelé is mindent a helyére tesz, de talán az már késő. Első regényesként jól teljesített, még ha a végső poén is darabos maradt. Oda kell figyelni rá.

" – Ha nem szeretne beszélni, akkor együtt hallgatunk – mondta a pszichológus.
A nyomozó tekintete elkalandozott a szőnyegről. A küszöböt kezdte vizsgálni.
Eszébe jutott, hogy nincs otthon sör.
Eszébe jutott, hogy nincs otthon."

3,5/5.
Magvető,  Budapest, 2014

180 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631430059

A Jóisten megvakul 

         

A Semmi kis életek című nagy sikerű regény szerzőjének negyedik novelláskötete A Jóisten megvakul. Papp Sándor Zsigmond, akit a kritika néhány évvel ezelőtt ígéretesen tehetséges prózaíróként emlegetett, mára ezt az ígéretet beváltotta.  Ezt tudom igazolni, ez nekem már jobban tetszett. Mesélősebb és a szomorú, tragédiákat magában horgozó történések ellenére is olvasmányosabb.

A kötetben olvasható tizenhat novella nyelvezete és stílusa valóban remek. Nekem tetszett, még ha elszomorított és megdöbbentett is a képzeletbeli telep életének eseményei. Tényleg ez lenne a mai magyar valóság? Mélyszegénység, testi-lelki nyomorúság, sivár és kilátástalan életek? Jól megspékelve kegyetlenséggel és gyilkolászás, ami alkohol, testnedvek nélkül nem is megy. A végére sokk volt...

Brutál tömény, így egyben, ehhez képest a Pillanatragasztó vidámabb és szórakoztatóbban adja ugyanezt. Pedig az sem vidám.
Három kedvencem a kötetből: Az isteni jel, Számtan, A katarzis nehézségei. Jó volt olvasni, nem bánom a rá szánt időm.

"Aki pedig érti a bolygók járását, az is azt jövendöli, hogy egyszer a Nap is ránk zuhan majd, és lesz olyan embertelen fényesség, hogy még a Jóisten is megvakul."

4/5.

Libri, Budapest, 2014

284 oldal · ISBN: 9789633104569 

Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene 

      

Úgy a 60. oldal tájékán elgondolkodtam: talán elég már a kilátástalan szegénységből, nyomorult életekből. A beszürkült és reményvesztett élethelyzetekből, a „mai magyar szépirodalom” cimkéből, ha állandóan csak és kizárólag erről tud szólni. Aztán mégis kezdett érdekessé válni a történet, jó, hogy folytattam. Jó, de tömény, nehezebben indult el a történet. Kemény férfivilágról olvashattam. A hét fejezetben hét férfisorsról olvashattam, amik valahol összekapcsolódnak. Nem is lehetne másként egy zárt, egykorvolt majorsági telepen.

A nők persze ott vannak, nélkülük nincs élet, semmi.  A karakterek közt vannak testi fogyatékosok, üvegszem, féllábú, pszichopata idegbeteg, kommunikálni képtelen öregasszony, no és a jellembeli, 

mindenféle ferde hajlamokkal megáldott alkoholista, homokos és szexmániás is. Érdekessé tette a könyvet, hogy minden fejezet végén eltűnik valaki, „előkerül” egy hulla. Néha mindenkinek van egy csontváza, abban a bizonyos szekrényben.  A címadó tetszett legjobban. Pék Laci jó karakter, összefogja az eseményeket.

"Este hét lehetett. Vagy nyolc, nem számított. A telepen senki sem hordott órát, nem mérte az időt. Cigarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől napnyugtáig teltek a percek."

Mindhárom történetfűzér nyomasztó atmoszférájú szociográfia, Tar Sándor után szabadon. 

Egy ideig talán nem akarok ilyesmit olvasni, látni és tapasztalni. Ennek ellenére is merem ajánlani! Mind a hármat, érdemes megismerni, de csak egyenként és nem rövid távon.

4,5/5. 

  Magvető,Budapest, 2014

144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631431735