Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám"Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre.
Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn."
Innen már peregnek az események, életük alaposan átrendeződik. Az egészséges, cserfes leányka mellé érkezik Tomi. Igazából nincs itt semmi baj, mindenki boldog, amíg anyuci kimondja azt, amit mindenki lát kezdetektől. Valami nem stimmel a srác szemeivel...
Tényleg nem.
Innentől már nem a szokásos anyaszerep vár rá, attól jóval több. Hiszen az élet nem áll meg, alkalmazkodni kell. A nagyobbat oviba vinni, a kicsit orvostól orvosig. Közben fellépések.
Minden szülő ép és egészséges gyereket szeretne. Ő sem erre vágyott a természet segített. Mégis a lehető legjobbat hozták ki a dologból. Odaadó szeretettel és nagyon sok humorral.
Őszintén ír kálváriájukról, csodadoktorokról, műtétekről. Ki nem próbált volna meg mindent, vagy attól is többet? Aztán a lehetőséghez alkalmazkodva mégis lett egy remek és boldog srác. Ezt, hogy csinálta?
No erről szól a könyv. Anya és fia meg a háttér a család és a barátok, nagymamik segítő és gondoskodó létezéséről. Nem tudták, hogy ez majd egyszer könyvet érdemel, csak egy úgy próbálták élni, alakítani az életüket, hogy Tomi is megtalálja a helyét ebben a világban. Érzésem szerint a srác többet "lát", érez ebből a világból, mint sok látó társunk.
Meghatóak a családi nyaralási emlékbeszámolók, Tomi hozzáfűzései. Személyes és őszinte az egész, amit átjár egy emberi érzés: a SZERETET! Azt írta Sándor Erzsi a könyv fülszövegében:
"Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová"
Csak így lehetett, ez vezetett eredményre. Tomi jelenleg az ELTE történelemszakos hallgatója. Személyisége, önállósága és kitartása eredményt hozott. Hiszen olvasni is elképesztő volt: Tomi biciklizik, görkorcsolyázik és úszik! Mert ugye, miért is ne? Ja, és Skorpió csillagjegyű, hatalmas becsvággyal, győzni akarással.
" Tomi szerint a városnézés az, amikor neki macskaköves, szűk utcákon át kell botladoznia, miközben az anyja és a testvére felváltva sikoltoznak, hogy jajdeszép. jajdeszép!"
Nagyon jó volt olvasni ezeket a családi történeteket. A nyaralásokról, a sorok közt a magyar vámhivatal okoskodásáról, a sok intézeti és iskolai kalandokról, vagy akár az ukrán természetgyógyászról.
Tomi zeneszeretetéről, amit apja zenéitől kapott. Az apa végig ott van, részt vesz a fia életében. A válásukról is őszintén ír Erzsi, míg Tomi itt került még közelebb, itt volt alkalom apjával mélyebb kapcsolat kialakítására. Nem volt könnyű menet, volt persze dráma is, depresszió, de valami vagy valaki mindig tovább vitte a dolgokat, hozott egy lehetőséget. Akkor egy szintetizátort...
Tetszett a végén a kérdés: Ha lehetne, szeretnél látni? Nem, volt a válasz. Elfogadta, megbékélt a sorsával. Ez az ő keresztje, ahogy írta. Ám ettől még lehet boldog ember. Lett is.
Őszintén ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Terápia helyett és okulásul. Vagy csak úgy, hogy jobban figyeljünk a körülöttünk lévőkre. Ha már csak annyit megtanulunk, mit jelent a sárga úszósapka három fekete pöttyel...
Embert kell nevelni, ép gondolkodású és lelkű, önálló, szuverén EMBERT.
Nekik ez sikerült és ez nem kevés!
216 oldal · ISBN: 9789633550670
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése