A siker neve: OSCAR

Bokor Pál: A siker neve Oscar
 Nyolcvan éves az Oscar-díj

                                                             















Először is: bevallom, kissé irigykedve olvastam Bokor Pál sorait. Ő ugyanis nem csak összeállította ezt a könyvet, de személyesen is ott lehetett több Oscar-díj átadón! Ami nem kell mondani, mekkora élmény egy filmrajongónak. A személyes tapasztalatoktól még jobb, tartalmasabb könyv kerekedett. Bokor Pál, aki korábban riporterként és washingtoni tudósítóként számolt be Oscar-díj átadásokról, most a legnagyobb nyertesek és vesztesek példáján mutatja be, hogyan lett az aranyszobrocska minden szeszélyével együtt a filmvilág legfontosabb trófeája.

Minden filmrajongónak kötelezően ajánlott olvasmány. Sok meglepő érdekességgel szolgál, magáról a díj létrejöttéről, az átadásokról ki, mikor, miért kapott, vagy NEM kapott Oscar-díjat.
Bepillanthatunk a függöny mögé az átadási és jelölési ceremóniákba, egyéb praktikákba, hogyan kampányolnak a stúdiók egy-egy filmjük mellett. Meglepően sok mindent bevetnek. Amit a leírtak alapján egy-egy film reklámkampányára elköltenek, abból simán lehetne egy jó magyar filmet leforgatni idehaza! És ez nem túlzás. Csupán az arányok érzékeltetésére:

"A film az amerikai gazdaság öt legfontosabb export cikke közé tartozik, és a hazai forgalmazás is több százmilliárdos nagyságrendű üzlet."

 Hiába, a siker mércéje a mozikasszák mellett az annyira vágyott Oscar! Amit mégis sokan leszólnak, ám vágynak rá, majd mikor végre elnyerik úgy örülnek, mint egy kisgyerek. Aztán jöhetnek a vége nincs köszönőbeszédek. Sok megható és könnyes beszédet láthattunk már az évek során. Vannak, mint minden díj esetében, akiknek hosszú éveket, akár évtizedeket is kell várniuk rá, vannak, akik kimaradnak valamiért.

"Az Oscar-díj odaítélésének szabályai a nyolcvan év folyamán szünet nélkül változtak, s még gyorsabban változtak maguk a kategóriák."

Fontos megjegyezni a sok magyar oscarost, akikről úgy gondolom, elég keveset tudunk.
Külön fejezet foglalkozik, gyűjti össze a magyar elismeréseket, jelöléseket. Szabó István Mephisto-ja és Rufusz Ferenc A légy című kisfilmje mellett még - szerencsére - jó néhány díjat tudhatunk magunknak, mi magyarok.

Sok régóta Hollywoodban dolgozó magyar van, ez köztudott.  A talán kevéssé ismertek közül: Pál György, aki már 1943-ban díjat kapott az általa kifejlesztett, úgynevezett "Puppetoons" technikáért. Tudtátok?
Rózsa Miklós 3 remek filmzenéért kapott Oscart, ebből az egyik a nagy klasszikus a Ben Hur volt.
Kovács László vagy  Zsigmond Vilmos neve is közismert, aki Szegeden született, nem mellesleg.
Lehetne még sorolni, és lehet büszkélkedni! Sok esetben már maga a jelölés is nagy elismerés.

 "Oscar-jelölésekkel azonban nem lehet, vagy csak ritkán lehet komoly karriert csinálni, még kevésbé lehet nagy pénzeket keresni a világfilmben, s ez a körülmény számos esetben válik filmes karrierek kerékkötőjévé. A jelölés közelebb hozza, de nem mindig teszi elérhetővé a délibábot."

Egyetlen hibát, elírást vettem észre: sajnos Annette Benning nem kapott Oscart a Csodálatos Júlia című Szabó István-filmért, mert Hilary Swank (A fiúk nem sírnak-ban nyújtott alakítása után másodszor is) elhalászta előle az elismerést.... Igen, ami siker az egyiknek, csalódás a másiknak! Anette pontosan kétszer járt így, hiszen az én egyik kedvenc filmem az Amerikai szépség-ben nyújtott parádés alakításáért sem kapta meg Oscart... (én átadtam Neki, gondolatban ).

Összességében: Nagyszerű kis könyv: informatív, rendkívül élvezetes volt olvasni. Jó ötlet volt, hogy tematikus fejezetekben tárgyalja a díj történetét, jól szerkesztett. Rávilágított arra is: mi van egy egy jelölés, díj mögött. Nem csak mint színészi alakítás, de akár marketing munka is! Ami szintén nem keveset ad a sikerhez.

Alapos és érdekes, sok háttér információval. Filmrajongóknak erősen javallott! Külön erénye a könyv végén található összefoglaló táblázat.


Atlantic Press, Budapest, 2007

200 oldal · ISBN: 9789638516220