2013. április 8., hétfő

Lótolvajok

Per Petterson: Lótolvajok
     



Per Petterson norvég regényíró 1952-ben született Oslóban.
A regényíráshoz nem vezetett egyenes út: Petterson eredetileg könyvtárosnak tanult, majd beszerzőként helyezkedett el egy oslói könyvesboltban. 1987-ben debütált Aske i munnen, sand i skoa (Hamu a szájban, homok a cipőben) című novelláskötetével. 1990-ben egy szörnyű tragédia során elveszíti szüleit, egyik testvérét és egy unokatestvérét. A baleset motívuma, a fiú szüleihez fűződő kapcsolata áll ezután prózájának homlokterében. Az 1996-ban megjelent Til Sibir (Szibéria felé) az anya életének azt a szakaszát beszéli el, mikor még szinte kislányként a német megszállás során Dániából Norvégiába települt. A regényt jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára – a legrangosabb skandináv irodalmi díjra – és az IMPAC Dublin nemzetközi irodalmi díjra. I kj?lvannet című regénye (Csapáson járva, 2000) egyes szám első személyben íródott. Főszereplője, Arvid Jansen egy baleset során elveszíti családját. A mű központi eleme az apa és fia közötti feszültség, mely előrevetíti a Lótolvajok fő konfliktusát. Az igazi siker Petterson számára a Lótolvajok 2003-as norvégiai megjelenése után érkezett el. A regényt többek között angol, német és francia nyelvre is lefordították. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, a Kritikusok Díját, megkapott több francia díjat, és elnyerte az IMPAC díját, megelőzve olyan neves írókat, mint Salman Rushdie és J.M. Coetzee. A könyvet 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon. A Jeg forbanner tidens elv (Átkozom az idő folyamát) című 2008-ban megjelent regényének központi témája a fiú-anya kapcsolat. A mű elnyerte az Északi Tanács irodalmi díját és a neves norvég Brage-díjat. Idehaza eddig az Átkozom az idő folyamát, és a Lótolvajok című regényei jelentek meg a Scolar Kiadónál.

A Lótolvajok:

                                                  
                                                                  




Apa és fia kapcsolata áll a regény  középpontjában. Igazi norvég "aparegényt" olvashatunk.

"Te magad döntöd el, mikor érzel fájdalmat"

A két idősíkon, 1999-ben és 1948-ban, játszódó regény egyrészt Trond kamaszkorának azt a számára meghatározó nyarat követi végig, amit apjával kettesben töltenek egy hegyi faluban, másrészt az idős Trond felemás kivonulását a világból. Tele érzelemmel, mesteri sejtetésekkel, amik remekül növelik a feszültséget. A sejtetés misztikussá teszi a regényt. Az északiak szótlansága, a csönd, amiben mégis minden ott van. Kifejező.

A háború, a családon belüli  kapcsolatok, majd a későbbi meghasonlott, beilleszkedésre képtelen embert mutatja meg. Az apjával együtt töltött nyár végére Trond felnő, férfivá érik. A meghatóan lírai elbeszélő hang, a felszín alatti indulatokat remekül ábrázolja. regény tele van feszültséggel, titkokkal. És tele van érzelemmel is, bár ezeket az érzelmeket férfiasan eltitkolják a szereplők... megható, amikor apa és fia önfeledt táncba, fürdésbe kezdenek együtt az esőben:

"– Most vagy soha! – azzal kiugrott az udvar közepére, és karjait széttárva, anyaszült meztelenül táncolni kezdett, a víz szétspriccelt a vállán. Utánarohantam a zuhogó esőbe, ugráltam és táncoltam vele együtt, és teli torokból énekeltem…"

 A férfias, kemény munka, a szenvedély és féltékenység Trondot idő előtt felnőtté érleli.
Jelentős szerepet kap a természet a történetben. Elvégre favágásról, faúsztatásról, erdő és folyó adja a hátteret.

"Mindent áthatott a frissen vágott fa illata. A levegőben terjengett az úttól a folyóig, a víz felett átkúszott a túlsó partra is. Az illat mindenhova befészkelte magát, elbódított, és elzsibbasztotta a tagjaimat."

Valóban érezni a frissen vágott fa illatát, a fenyők susogását hallani. Megismerjük a favágók nem könnyű életét és a fa úsztatás műveletét. A történet nagy kérdése: sorsunk is ismétli szüleink életmódját, gondolatai ismétlődnek bennünk? Mintha a felnőtt Trond saját magát büntetné, vonulna ki az erdő magányába.

Ezek nélkül is szeretem az északiakat, de szinte kedvem lenne máris indulni Norvégiába...
Lelki békét találni a magányban, visszavonultan élni a természetben és az életünk elmúlt pillanatain merengeni. Örömeinken és elrontott, kihagyott helyzeteinken gondolkodni. 
A hol barátságos, hol barátságtalan táj, az  időjárás is fontos szerepet játszik Pettersonnál. Mind a hangulatban, mind pedig a lírai részeknél fontos a természet ereje, szerepe, különösen az  idős Trond magányos mindennapjainak ábrázolásában.
Hogyan is lehetséges megérteni azt,amit nem éltem át?  Ez a kérdés is foglalkoztatja a kamasz fiút.
Mindkét idősíkon egy nő az, aki rendet tesz: előbb az anya, majd az  idősödő Trond életét a lánya teszi rendbe. A bezárkózott magányt a megbocsátás, elfogadás lehetőségével, a szeretetet hozza el neki.
Nagyon nagyon jó, elgondolkodtatóan szép könyv! Emberi kapcsolatainkról, összetartozásról, szeretetről, szerelemről, mély, ki nem mondott férfias érzésekről. Mindenkinek szívből ajánlani tudom!

5/5













  Scolar, Budapest, 2009
270 oldal · ISBN: 9789632441382 · Fordította: Földényi Júlia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése