2013. április 29., hétfő

Lanzarote

Michel Houellebecq: Lanzarote

Michel Houellebecq-kel az idei Könyvfesztiválon volt szerencsém találkozni, ahol ezt a könyvét dedikálta is nekem a Magvető standjánál.

   Houellebecq 1958-ban született. 1980-ban agrármérnök diplomát szerzett, de szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküliként, depresszióval küzdve keresett állást. 
1998-ban jelent meg Elemi részecskék című regénye, amely kiadása óta 25 nyelven jelent meg.

Bizarr borító és egy szomorkásra sikerült januári nyaralás története a kisregényének témája. 

  „Nyaralni muszáj" – akkor is, ha az ember nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez." mondja a könyv fülszövege, és ezt teszi az ötven körüli főhősünk is.

Idézet a kisregényből:

"– Januárban szeretnék utazni – feleltem lefegyverzőnek szánt mosollyal. A lány rögtön rákapcsolt:
– Napfényre vágyik?
– Korlátozottak az anyagi lehetőségeim – így én."

Miután megtalálták a megfelelő úti célt, hősünk Lanzarote szigetén landol a gépével. Az alig 100 oldalas kisregény bemutatja a hely nevezetességeit, ( kevés van ), de kis pénzért ennyi jár... Megismerkedik magányos, életunt útitársával Rudival. Ő is az élete értelmét keresi, próbálja "megszállottan" élvezni a nyaralást, kikapcsolódni a mindennapokból. Nem igazán megy neki....

"A felesége visszaköltözött a szülőhazájába, és magával vitte a két gyereket is. Rudi azóta nem látta őket. Az élete, ahogy elnéztem, közel volt a teljes emberi katasztrófához.
És miért jött Lanzarote-ra? A határozatlansága miatt, meg mert nyaralni muszáj."

Amikor megismerkednek Pammel és Barbarával, a „két kövér északi tündével” azaz a leszbikus párral felettébb színessé válik a kép...

 Hiába fognak össze, igazi élményt a két leányzóval történt kaland sem ad neki, nem tud feloldódni. A regényben Rudi váratlan távozása, levele már-már tragikussá válik. A családját elvesztő belga fájdalma megmagyarázhatatlan. A szektás vigasztalódása kissé bizarr. A "minden áron  nyaralunk, lazulunk" érzés oda lesz. A pikirt, fanyar humorral megírt sorok olyan emberi sorsokat ábrázolnak, akik igyekeznek kitörni a szürkeségből, keresik az életük örömét....ám nem igazán találják. A két lány remek színt hoz a történetbe, életszerűvé téve az eseményeket.

 Houellebecq melankolikus alkat, akinek az élet merő szenvedés, ennek ellenére mégse nevezném szomorúnak a könyvét, mert éppen arról a méltóságról is szólnak a sorai, amihez a kétségbeesésen és az abszurd modern társadalom visszásságainak átlátásán keresztül juthat el az ember. A féltékenységről, a közönyről, a frusztrációról, a szeretet hiányáról, a valahová tartozásról szólnak a sorok.

A kötet 13 év "csúszással" jelent meg nálunk, mégis ütős e kis történet. Nem a hely, nem a pénz mennyisége tesz boldoggá. Ha nincs ott "valaki", akivel megéljük, megoszthatnánk örömünk mit sem ér az egész!

Rövid, de elgondolkodtató olvasmány.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Elemi részecskék (2001), A csúcson (2003), Egy sziget lehetősége (2006), A térkép és a táj (2011), Lanzarote (2013)

Díjai
Tristan Tzara-díj (1992), Prix Flore (1996), Grand Prix National des Lettres Jeunes Talents (1998), Prix November (1998), Price Movies Black Card (2001), Goncourt-díj (2010)

  
Magvető, Budapest, 2013

96 oldal · ISBN: 9789631430745 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

 

1 megjegyzés:

  1. Nem jöttem volna rá a címről, se a borítóról, miről szólhat a regény. Még most se tudom, mi az a képen, leginkább kaktusznak nézném, de lehet, fantáziátlan vagyok ebben az esetben. Egyébként azzal a megállapítással mélyen egyetértek, hogy nyaralni muszáj, mert az utazás nálam is az élet sava-borsa. Csak kissé drága élvezet. De ÉLVEZET! Biztos a könyv is az. Köszönöm, hogy olvashattam róla.

    VálaszTörlés