Az ​alma nem esik messze

 

Liane Moriarty: Az ​alma nem esik messze






                                   

Érdekes és szórakoztató mai történet egy család múltjáról, elfojtott érzésekről, kapcsolatokról. Kicsit úgy éreztem magam olvasás közben, mintha "kukkolnék", ahogy belemélyedtünk a népszerű és közismert Delaney család történetébe, akik Ausztráliában teniszcsaládként ismertek. Tetszett, hogy Ausztrália ad helyszínt a regénynek, ilyet elég ritkán olvashatunk.


A népszerűség, a csillogó felszín sok régi sérelmet, megnemértést is takar. A tökéletes családnak is akadnak hibái, foltok az életükben. Sok szereplőt kell nyomon követni a mozgalmas, eseménydús, de furcsa történetben. Joy és Stan évtizedekig vezettek egy sikeres és népszerű tenisziskolát. 50 év házasság után itt az ideje a pihenésnek, jöhetnek a boldog nyugdíjas évek. Azonban a 69 éves Joy Delaney, a szeretett feleség és négygyermekes anya váratlanul és különös körülmények között nyom nélkül eltűnik. Felnőtt gyermekei jogosan döbbennek meg, de vonakodnak bejelenteni az eltűnését. Mert tudják, hogy a fő gyanúsított az apjuk lesz, és nem igazán biztosak az ártatlanságában. Amikor a rendőrség kérdéseket tesz fel, gyorsan világossá válik, hogy a családban mindenkinek vannak elmesélnivaló történetei és elrejtenivaló titkai. Négy különböző személyiségű, de kapcsolatot fenntartani képtelen gyermekük Amy, Logan, Troy és Brooke megosztják egymással gondolataikat és nézeteiket az otthoni felnövésről, és arról, hogy apjukat milyennek is látják. Természetesen a gyerekek is két pártra szakadnak a vélt, vagy valós elkövetés okait tekintve.


Alapos, részletesen kidolgozott karaktereket kapunk. A négy gyerek felnőtt élete és persze a gyerekkor az időben való ugrálásokból, emlékekből rajzolódik ki. A testvérek jelleme is változatos képet mutat. Minden felnőtt gyermeknek komoly problémái vannak, amelyek a gyerekkorra vezethetőek vissza. Ezek óriási hatással vannak arra, ahogyan felnőtt életüket élik. Csípős humorral megírt családi kép rajzolódik ki előttünk. Az apa figurája is izgalmas személyiséget takar, egyértelműen a tehetség megszállottja volt, amivel gyermekeit kiszorítja a normalitás birodalmából.

A hat szereplő körül számtalan mellékszereplő is megjelenik, ezekből kiemelkedik a tiokzatos Savannah alakja. Kissé hihetetlen története üde szín a regényben, furcsa fordulatot hoz a végére. Egyik este megszólal a csengő Stan és Joy házában. A verandán egy fiatal lány áll, mezítláb a téli hidegben, vérző arccal. Megkéri, hogy jöhessen be egy percre, mondván, hogy bántalmazó barátja elől menekül. A pár beengedi, és mielőtt észbe kaptak volna, megetették, megfürdették, és szállást ajánlottak neki éjszakára. Savannah ott ragad a családnál, lassan beilleszkedik a háztartásba, főz, takarít, és segít bevásárolni. A gyerekek mind megijednek. Ki ez a lány? Mit akar a szülőktől? Nyomozásba fognak a lány után, aki eltűnik. Savannah szinte főszereplővé válik, ahogyan sejthető, nem véletlen csengetett be a Delaney családhoz...Joy és Savannah sorsa meglepő fordulattal zárul.

Összességében jó olvasmány volt, vitt magával a történet. Tény, hogy bőséges a háttér, túlírt néhol. A megoldás után még mindig van 70 -80 oldal... így kissé ellentmondásos érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Voltak benne részek, amik megérintettek, bár végig élveztem ezt a "kukkolást", ahogy a család élete megelevenedett előttem. Mikor nekikezdtem a kötetnek, nem igazán hittem volna, hogy ilyen gyorsan végezni fogok vele, hiszen két nap alatt elolvastam. A történet lendületes, bár kanyargós, eseményekben, rejtélyekben gazdag, szórakoztató. Liane Moriarty nagy sikerű regényéből Annette Bening és Sam Neill főszereplésével készült filmsorozat.

Jók a szereplők, élt a szöveg, a történések ügyesen fonódnak egybe. A cím is találó, és felbukkan az almás morzsás süti, nem ok nélkül. A történet nemcsak azt meséli el, mi történt Joy eltűnésekor, de az azt megelőző évekre is visszatekint. Tökéletesen visszarepített bennünket az írónő a zsúfolt családi múltba. Az eltűnt feleség utáni nyomozás szövevényes, és kalandokkal teli, jó kikapcsolódás lehet minden olvasónak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény, akár Ekönyvben is!




   

Liane Moriarty az egyik legkedveltebb és legsikeresebb ausztrál író.
Könyvei világszerte több mint húszmillió példányban keltek el.
A New York Times ötszörös bestsellerszerzője, művei közül a sikerlistát vezető Hatalmas kis hazugságokból öt Grammy-díjjal jutalmazott minisorozat, Az alma nem esik messzéből pedig szintén nagy sikerű tévéfilmsorozat készült.
A férjem valamit titkol című regénye 2013-ban az Amazon legjobb könyve lett.
Az alma nem esik messze megjelenése évében Ausztrália legnagyobb példányszámban eladott regénye volt.









General Press, Budapest, 2025
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634529804 · Fordította: Fügedi Tímea

Közel

 

Dobray Sarolta: Közel



       

Olvasmányos novellák Dobray Sarolta írásai, amik a való életet ábrázolják. Becsapósan rövidek, néhol szikárak, de súlyosak ezek a pillanatképek. Megjelenik bennük a szürke hétköznapok világa, öröme, bánata, elgondolkodtató és merész gondolatok, emlékek áradnak elő olvasás közben az olvasóból is.

A novellák a Nők Lapjában már olvashatóak voltak, 2015 és 2025 között kerültek publikálásra. Most összegyűjtve kapjuk kézbe. Dobray Sarolta finom, nőies érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyeknek adott esetben nem is tulajdonítunk jelentőséget. Később értékelődnek fel ezek az emlékek, amikor előkúszik agyunk belső rejtekéből, olyan lenyomata ez életünknek, ami mindig velünk lesz/marad. Jó, ahogyan keveredik a múlt, összeér a jelennel. A gyerekkor, nyaralások emléke, a Balaton varázsa, vagy természetesen a szülők meghatározó jelenléte életünkben. Ők mindig velünk lesznek. Tetteinkben, gondolatainkban, egy-egy mozdulatunkban, a lelkünkben visszük őket tovább.

Valódi élettörténetek, igazi emberi sorsok bukkannak fel ezekben az életképekben. Ráirányítja a figyelmet a hétköznapok apró szépségére, amit néha észre sem veszünk, ahogy rohanva élünk. Persze a bajok, tragédiák, reményvesztett helyzetek is bemutatásra kerülnek. Élvezetes stílusban megírt, gondolkodásra késztető szövegvilága hol finoman ironikus, hol kíméletlenül őszinte, szatirikus, de mindig gondolatébresztő.

A legtöbb novellában akad bőven kordokumentum, mai társadalmi jelenségek, lenyomata a világnak, amiben élünk. Ebből a sorból a H. Z. akit nem ismerek, Három nő, 0,92 kilogramm vagy a Kabát novellákat emelném ki. Megható, döbbenetesen erős, amikor egyszerre üvöltene az ember és mégis valami keserédes mosolyra is képes.

A cím a közelséget, odafigyelést sugallja, a környezetünkre embertársainkra való empátiára biztat. Pici odafigyeléssel jobbá tehetjük/ tehetnénk a körülöttünk élők világát is. Tetszett az első Csók emléke, vagy a Balaton, Öröklét, Élni és a Repedések a falon egyszerű drámaisága, vagy a záró történet a Szilveszter.

Sokkolóan szomorú az elmúlást megidéző történetek sora. Amikor már nem tehetünk semmit, talán nem is vesszük észre, de lejött az utolsó nyár, az utolsó karácsony....és jön az első tavasz nélkülük. Az Utoljára, Apu, Anyu novellák erről emlékeznek meg. Nem lesz nehéz azonosulni az olvasónak ezekkel a fájó pillanatokkal... tudom, néhány éve hordozom én is a fájó sebet.

Az üzenet egyszerű: éljük meg a pillanatot, adjunk több esélyt az emlékeinknek, türelemmel figyeljünk egymásra.



  

      

Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.

Open Books, Budapest, 2025
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635725403 Grafika: Faniszló Ádám

Valaki ​rád vadászik

 

Anna Jansson: Valaki ​rád vadászik

(Kristoffer Bark 2.)




  

Anna Jansson még új belépőnek számít idehaza a skandináv szerzők között, ez a második megjelent krimije. Főhőse Kristoffer Bark története és traumáinak oka az első könyvében kapott főszerepet. Aki még nem olvasta a Nélkülük című skandináv krimit, itt bőven kap visszautalásokat erre, nem fog problémát okozni az első rész hiánya. Bark egy egészen szimpatikus, szerethető figura, a démonai ellenére is. Vagy éppen azért. 


A kiindulópont jó, az alapsztori érdekesen indult, majd egészen másfelé kanyarodott ez a krimi. Anna lassan építi fel a történetet, sok szereplőt mozgat, a kapcsolati háló elég szerteágazó a szereplők közt. Amolyan békésen cammogó skandináv krimi ez, ami főleg a lélektanra épít. Nem mondanám feszültnek, vagy izgalmasnak, néhol inkább agyonbonyolított, túlírt a történet, sok kitérővel, számtalan felesleges ismétléssel. Kristoffer Bark egy "döglött aktát" kap, és hamarosan rájön, hogy a régi nyomozásban számtalan komoly hiba volt. A korábbi nyomozók nem álltak a helyzet magaslatán, elég hanyagul végezték a munkájukat. Nem is lett eredmény.

A krimi erénye a hangulata mellett, hogy érdekes emberi sorsok villannak fel, bepillantást kapunk a svéd jogrendszerbe, a rendőrség munkájába is. Képtelenebbnél képtelenebb megoldásokat akar a rendőrség nyomozás címszó alatt elhitetni az olvasóval, de szerencsére ez nem működik. Kár, hogy a krimi elment a gazdasági bűnügy felé. A történet többnyire két szálon fut. Főhősnőnk, Sara (betegszabadságon lévő rendőrnő), élete egyre zaklatottabbá válik, ahogy a rokonság kihull körülötte. Széteső, traumatizált életének darabjait próbálja egyben tartani, de nehezen megy. A nyomasztó, depresszív hangulat tökéletesen működik. 

A gyászterapeuta tanfolyam is elég fura kitérő, bár a végére a szálakat nagyszerűen varrja egybe a szerző, mindenre ad magyarázatot. A lassú folyású krimi egyszerre felpörög a közepétől, beindulnak az események. Az áldozatok száma egyre több lesz, a végén a gyilkos kiléte pedig meglepő, bár erősen sejthető volt. Egy történet a hatalomról és a manipulációról, a félelemről és az alkalmatlanságról. Rémisztő ábrázolása annak, hogyan hullik darabokra egy teljesen működőképes élet. Anna úgy ötvözi a misztikumot és a fantáziát a valósággal, hogy leköti az olvasó figyelmét.

Bár meglepően lassan haladtam vele, nem volt ez rossz krimi, de nem is hozott újat a műfajban. Tény, hogy vannak sokkal jobb skandik. A szokásos nyomasztó skandináv légkör adja magát, egy érdekes folytatás kerekedett ki. A cselekmény szerteágazó, helyenként izgalmas, a nyelvezet könnyen olvasható, csak az aprólékosan lassú cselekmény idegtépő volt nekem. A végső megoldás kissé vicces, meghökkentő lett, de nem spoilerezek. Érdemes azért időt szánni erre a krimire, a történet emberi oldala igen csak kidolgozott. Látok az írónőben potenciált, érdeklődve várom a Kristoffer Bark-sorozat újabb részét.


ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 






























Animus, Budapest, 2025
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146764 · Fordította: Erdődy Andrea

Köszi, ​apu!

 

Virginie Grimaldi: Köszi, ​apu!




                                               

A történet szórakoztató, ugyanakkor érzelmes, Virginie Grimaldi ért a szavakhoz. Az ismerősnek érződő fordulatok, akár a mindennapjaink részévé is válhatnak; azonosulni tud az olvasó. Minden egyes oldalon könnyedén átélheted, ami történik a szereplőkkel a könyvben.

A humorral árnyalt történésekből kibontakozik egy felnőtt lány és édesapja sorsa. A pillanat varázsára, az élet rövidségére világít rá a regény. A szeretet, összetartozás ereje mozgatja a szereplőket, a tanulság, megbecsülni, értékelni az együtt töltött időt. A betegség sajnos elveszi az apát a családtól, elvesznek emlékei, a kegyetlen és fájó diagnózis árnyéka vetül a kapcsolatukra.

Juliane felnőtt nőként éli életét férjével és afáziás kisfiával. Szigorú életet él, minden előre meg van tervezve, hogy semmi sem érje váratlanul. Egészen addig, amíg egy tűzeset el nem pusztítja apja lakását, és neki kell gondoskodnia róla. A véletlen lakástűz besodorja életükbe édesapját, aki kissé átrendezi, felforgatja jól kiszámított, biztos alapokon lévő életüket. Apa és lánya megpróbálják újra felfedezni önmagukat és egymást, ami a regény végére sikerül. Sokszínű, szerethető szereplők népesítik be a történetet.

Ekkor még nem lehet tudni, csak egyes jelekből véli Juliane, hogy valami nem stimmel édesapjával. A mindig is különc életet élő Jean már a hetvenhez közeledik, örök lázadó, konvencióknak megfelelni nem akaró férfi sajátos életvitele elgondolkodtatja és felnyitja a lány szemét. Mi is fontos az életben, kinek kell avagy nem kell megfelelni, hogy boldog életünk legyen. Lehet korlátok között, korlátok nélkül élni boldogan? A férfi konfrontálódik a szomszédokkal, a Teleshop akcióit lesi, és örök tiniként bömbölteti a zenét. Ami élete örök meghatározója, fiatalságának eleme, később is hangsúlyos lesz.

         

Az apa, azonnal megtalálja a közös hangot unokájával, Charlie-val, Juliane pedig kezdi azt érezni, hirtelen két gyereke lett...Charlie örül nagyapja gyerekes bohóckodásainak, Juliane-t azonban felbosszantja az a gyakran hihetetlenül különc és figyelmetlen viselkedés.

Az örök bohém férfi és a kisfiú kapcsolata sok humoros pillanatot ad, a kisfiú betegségének javulásához is hozzájárul. A történetben felbukkan az amerikában élő húg, valamint a volt feleség is, így a gyerekkori emlékek is reflektorfénybe kerülnek. Az apa fontosságának különleges jelentősége van egy gyerek, különösen egy lány számára. Ez Juliane gyermekkori emlékein keresztül tárul fel. Egy szerető családról olvashatunk, ahol béke volt, egészen a nehéz időkön át, amikor szülők elváltak. Megjelennek a regényben a generációs különbségek, az idősekről alkotott sztereotipiák.

A diagnózis tudatában a két lány összefog, Juliane apuval elrepül Adéléhez. Hőseink az utazás során bejárják, végig mennek a híres 66-os úton, sok zenétől kísérve, ezzel megvalósítják apjuk dédelgetett álmát. Amíg lehet. Az élet rövid, ennek múlandóságára irányítja a figyelmet a regény. A váratlanul érkező betegség pedig a közösen töltött időre teszi a hangsúlyt. Becsüljük meg, értékeljük ami az életben adódik, töltsünk minél több időt szeretteinkel, és legyünk ott, éljük meg az adott pillanatot.

       

Elfogadni, a beteg emberrel élni nem könnyű, hiszen kihat a környezetre is, de az idő rövidsége miatt fontos ezt megoldani. A pillanat később értékelődik majd fel, amikor már a másik fél kilép az életünkből. Grimaldi regénye nem fogja megváltani a világot, néhol picit közhelyes, mégis felemelő, megható, de nem mélyed igazán bele az adott helyzetbe. 

Grimaldi olvasmányos stílusa egy könnyed, szórakoztató történetet ad, ami azért elgondolkodtatja az olvasót. Figyeljünk egymásra, legyünk türelmesek családtagjainkkal, használjuk ki a lehetőségeinket.




A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel!












Animus, Budapest, 2025
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146955 · Fordította: Fouilleul Joli

A ​hetedik ajtó

 

Schäffer Erzsébet: A ​hetedik ajtó

(Történetek útközben)






                                                  

A Pulitzer-emlékdíjas újságíró, író, publicista, évtizedek óta a Nők Lapja munkatársa nagy népszerűségnek örvend. Könyveit is szeretik az olvasók, aminek talán egyetlen titka az életszeretet és az odafigyelés, emberiesség, ami jelen van novelláiban. 

Én magam is a Nők Lapjából ismertem meg, ami mindig ott volt a család nőtagjainak keze ügyében. Férfiasan bevallom, én magam is bele-bele olvastam mindig. Néhány éve ismét felfedeztem magamnak Schäffer Erzsébet írásait, könyveit, kicsit olyan, mintha családtag lenne nálunk. Ezek a történetek egyszerűen gyönyörűek, szívhez szólnak. Éppen olyanok, mint maga az élet: hol bájos, vicces, hol vidám vagy éppen szomorú. Megtanítanak élvezni a pillanatot, apróságnak is örülni, nyitottan állni a világhoz, odafigyelni önmagunkra és környezetünkben lévő embertársainkra. Mesék az élet valóságáról, egyszerű és nagyszerű emberi történetek, múló pillanatok. Megmosolyogtat, megríkat, elgondolkodtathatnak a rövid, de mégis tartalmas színes kis írások. 

         

A hetedik ajtó címmel megjelent könyvecske a Történetek útközben sorozat kilencedik kötete. Apró megfigyelések, emlékek, titkok és meghatóan szép írások gyűjteményét nyújtja át ezúttal is az írónő olvasóinak. Kifejezetten jó volt elmerülni ezekben a történetekben a zord, zaklatott hétköznapok viharai után. Azt gondolom a belső hitünket, az élet szeretetét erősíti az olvasóban minden történet. Négy csoportba kerültek ezek a kis szösszenetek, embermesék, ennek pedig egyik alcíme éppen a Szeretek élni! címet kapta. Talán nem véletlen, Az élet múlandósága, körforgása is megjelenik, több családi vonatkozású történet került a kötetbe. Megidéződik a múlt, a gyerekkor, a szülők és a szeretett férj, a családdá válás eseményei, majd az unokák biztosítják az élet körforgását. A könyv titkokról is mesél, ahogyan ígéri. Persze ezek apró, belső titkok, csak a szereplőknek meghatározóak. Nem kitárulkozás, afféle számvetés talán, mi is legyen ezekkel a titoknak vélt esetekkel. Mégis elkíséri életünket, velünk van a lelkünk mélyén, másra nem tartozik, nem is fontos talán. Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a maga kedvenc történetét. 

Megható és lélekemelő olvasmány, igazán "agytisztító" felüdülés, hiszen az élethez kell jó adag humor is. Miközben óhatatlanul is számvetésre készteti az olvasót néhány történet. Az élet és a körülöttünk lévő világ találkozásáról mesél. Ezek a kiragadott életpillanatok, kis morzsák sokat adnak az olvasó, gondolkodó embernek. Feltűnik az íróbarát és számtalan különc, fura figura is színesíti ezeket az érzelemgazdag írásokat. Embermesék útközben, az élet valósága köszön ránk. Az olvasó lelkét valami belső derű járja át ezeket olvasva. Tiszta, szeretetből fakadóan őszinte életképek, amik segítenek nekünk tovább lépni, élni. 

Olvassátok Schäffer Erzsébet minden könyvét, ismerjétek meg ezt az új kötetet is. Érdemes!




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!



      

Schäffer Erzsébet (Ercsi, 1948 – ) magyar Pulitzer-emlékdíjas újságíró, író, publicista.

Életpályája: Ercsiben született, ott is töltötte gyermekkorának első éveit. Édesapja uradalmi számtartó, édesanyja temesvári polgárlány.
Saját bevallása szerint fiatalon többfélé dologba belekezdett: segédmunkáskodott, színházat csinált, bábozott, ugyanakkor már írni is elkezdett.
Az 1990-es évek elejétől a Nők Lapja munkatársa, azelőtt a Gyermekünk című lapnál dolgozott.
Mottója: „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil) 








Animus, Budapest, 2025
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636146832

A ​féltestvér

 

Lars Saabye Christensen: A féltestvér


  

                           

Egy gigantikus családi eposz, amely Norvégiában játszódik 1945 és az 1990-es évek vége között. A fő témák az idő, a szeretet hiánya, a hovatartozás, a családi kapcsolatok és a hazugságok. Nagyrészt Norvégiában játszódik, mégis univerzális mű, szerelem, szenvedély, harag és fájdalom van a történetben.

Barnum Nilsen, a főszereplő és narrátor valójában forgatókönyvíró, több filmes utalás felbukkan, és egy filmforgatókönyv is helyet kapott a történésekben.

A könyv tehát egy nagyívű, több rétegből kibontakozó családtörténet, melynek középpontjában az öccs - Barnum - és féltestvére, Fred kapcsolata áll. Fred egy durva tragédia következtében született, ez a cselekmény indítása is: anyját, a fiatal Verát megerőszakolja egy német katona, pontosan a háború befejezésének napján, 1945. május 8-án. Ami egy örömteli és boldog nap volt egész Európában, beleértve Norvégiát is. A terhesség alatt Vera megnémul, egy szót sem szól, egészen addig, amíg egy taxiban meg nem szüli a gyermekét. Frednek nevezi el a gyermeket, ami norvégul békét jelent. 

       

Három nő él együtt, az emlékeinek élő, egykori dán némafilmek sztárja, lánya Boletta és az ő lánya, Vera. Színes családi minta bontakozik ki előttünk a három nő egymáshoz való viszonyát megismerve. Öt évvel később érkezik az életükbe Barnum, aki a későbbiekben forgatókönyvíró lesz. A regény egy berlini, italozással meghintett filmfesztiválról is tudósít az elején. Éles váltásokkal, alapossággal ballag a történet. A szeretetéhes Barnum gyermekkora adja talán a történet gerincét. A gyermeki szemszög jól működik, a felnőttek világa érdekes képekkel kel életre, ahogyan a két féltestvér viszonya is.

Úgy vélem, a monumentális regény jellegzetes elemei a mesés, időnként szürreális hangulat és a filmes mozzanatok, élénk és erőteljes képekkel tárulnak elénk. Nem árt tudni a történelmi hátteret, hogy amikor a németek megszállták Norvégiát, katonáiknak azt a parancsot adták, hogy minél több norvég nőt ejtsenek teherbe. Az „élet forrása” elnevezésű hivatalos német program azzal érvelt, hogy északi népként igazi árja vér csörgedezik bennük, ezért fontos a megtermékenyítés. De ez csak a horrorisztikus valóság első része volt. A következmények szomorú valósága az élet hétköznapiságát is felülírta. Amikor ezeket a nőket, anyákat szó szerint kiutálták, akik egyedül maradtak a nemi erőszakokból született gyerekeikkel, kiközösítették, sokuknak el kellett hagynia az országot. Azonnal eszembe jutott a svéd négyes, az ABBA énekesnője Annifried, aki egyedüli norvég volt a zenekarban és anno pár évesen hasonló okokból került Svédországba.


Az élet adta tragédiák, titkok és elhallgatások, ki nem mondott gondolatok, a boldogság vágya és a meghatározóan fontos események ellenére a könyv valójában érzelemgazdag, olvasmányos és magával ragadó történet, különösen a narráció miatt. Remek jellemábrázolásokat olvashatunk, igazi "nagyregény" és nem csak a terjedelme miatt. Jól felépített sztori, igazi szívszorító embermese, ahogyan egy család életét, sorsát követhetjük több generáción keresztül.

Bár a könyv a második világháború utolsó napjával kezdődik, és Norvégia talpraállását, fejlődését tárja elénk az 1980-as évekig, valójában egy nagyszerű történet a felnőtté válásról – vagy éppen a nem felnőtté válásról – annak minden nehézségével együtt. Néha a hallgatás többet mond, ha értőn figyelünk rá. A testvéri kapcsolat bensőségességéről, az ellentétekről és az anyaságról is mesél. A könyv alapos leírást ad a két féltestvér meghatározó kapcsolatáról és eltérő életútjukról. A gazdagon árnyalt regény négy generáció történetét öleli fel, és összeolvasztja a valóságot és a képzeletet. Patat Bence előtt ismét főhajtás a remek, értő és érző fordításért. A szöveg él, lüktet, sodor magával. A maradandó olvasmányélmény garantált. Lars Saabye Christensen személyében új kedvencre találtam. Köszönet a Cser Kiadónak, hogy elérhetővé tették ezt a könyvet.

A regény elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját, számos nyelvre lefordították, filmsorozat is készült belőle.


 Kiadói kedvezménnyel ITT rendelhető! 




     

Lars Saabye Christensen 1953. szeptember 21. (Oslo) –Oslóban született, dán állampolgár, de Norvégiában nőtt fel, és norvégul ír. Irodalmi debütálása az 1976-ban megjelent Historien om Gly című verseskötettel történt. Lars Saabye Christensen regényíró, irodalomkritikus, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító és dalszerző is. Több mint 40 regényt, köztük gyermekkönyveket is írt, és a Norvég Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja.



Cser, Budapest, 2025
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632787718 · Fordította: Patat Bence

Sebzett ​lelkek

 

Clare Leslie Hall: Sebzett ​lelkek



                                                            

Clare Leslie Hall első regénye a Sebzett lelkek az utóbbi hónapok kiugró könyvsikere. Folyamatosan a könyves sikerlistákat uralja, már a filmjogok is elkeltek a hírek szerint, amit az Oscar-díjas színésznő, Reese Witherspoon cége vásárolta meg.




Clare Leslie Hall május 10-én Budapesten járt, hazánkban is bemutatta könyvét a Három Holló színpadán. Nálunk is hatalmas érdeklődés volt, a beszélgetés után a dedikálásra vágyók hosszú sora kígyózott a szerző asztala előtt.

Clare Leslie Hall története 1968 és az 1950-es évek vége között játszódik a dorseti vidéken. Tulajdonképpen egy szórakoztató, habkönnyű szerelmi háromszög története a regény, némi krimielemmel átszőve.

Szól az első szerelemről, annak izzó, lélekre ható örökségéről. A megbánásról, a titkokról és persze a veszteségről, gyászról is mesél, ahogyan az élet durván közbe szól. Igazi fikció egy kis rejtéllyel, rövid fejezetei lendületesek, ahol remek háttér a vidéki környezet. A cselekmény feszes, jól adagolt. A tragédia rögtön az elején felsejlik, de Clare végig ügyesen manipulálja az olvasót, sokáig nem tudjuk ki is az áldozat, illetve az elkövető. Miközben több váratlan esemény, fordulat is színezi az eseményeket.

Az időben való ugrálás eleinte zavaró volt, nem beszélve a klisék tömegéről. Aztán Bobby történeténél komolyabb hangra váltott a szerző, a karakterek élni kezdtek, kapott némi mélységet a történet, az események felpörögtek. A könnyed, habos szerelmes szál lazult, a megjelenített kapcsolatok elgondolkodtattak. Azért nem egy vidám olvasmány végig, akad benne dráma és fájdalom.

Ez egy karakteralapú, de lassan haladó történet, amelynek a vidéki bája, hangulata a legjobb. A történetet Beth szemszögéből kel életre, kettős idősíkban (1955 és 1968), a két korszak között. Néha ez zavaró volt, hol is vagyunk, mi történik, "Előtte" vagy "Utána". Majd lezárásnak jött a bírósági tárgyalás, ahol megint csak lett pár fordulat. Ezek jól idomultak az eseményekbe, lekötik az olvasó figyelmét. A természeti képek, eleven tájleírások külön érdekességei a regénynek, tökletes hangulatot teremtenek.

A könyv valóban magával ragadó és lebilincselő, igazán olvasmányos, üdítő szórakozás. Direkt nem szeretnék mélyebben írni a cselekményről. Legyen elég annyi, a regény középpontjában Beth és férje, Frank áll, akik egy vidéki farmon élnek boldogan. Majd megjelenik Gabriel a régi első szerelem. Beth viselkedése eleinte kissé meglepett, kifejezetten bosszantott, (13 év jó házasság után...) de egy szerelmes nőtől ezt számon kérni nem lehet... a nő két férfi között őrlődik. Lehet egyszerre két férfit szeretni? A kibontakozó múltból egy pusztító szerelmi történet alakul ki, ami egy szívszorító házassági drámába torkollik. Hall írásmódja könnyed, lendületes, ahogy a prózája árad az oldalakon. Tudja, hogyan játsszon az olvasó érzelmeivel anélkül, hogy idegesítő melodrámába merülne. A mellékszereplők jellemzése csupán felületes, maga a történet szerintem kissé sablonos és néhol kiszámítható. A Papírpalota avagy az Ahol a folyamirákok énekelnek című regényekhez hasonlítják ezt a regényt, de azok komolyabb, mélyebb tartalommal bírnak. Főleg a Papírpalota. Hall története elsődlegesen szórakoztató, kicsit "szappanopera-szerű", csak a felszínt kaparja, nem megy mélyre.

Mély érzelmeket felvillantó, lélektani dráma ez, a romatikus vonal ellenére is. A szereplőknek olyan döntéseket kell meghozniuk, amik végzetesen befolyásolják további sorsukat. Bár fikció, de hihető, hatásos történet. A Sebzett lelkek sokáig ott marad az olvasóval. Jó szívvel ajánlom.



Kiadói kedvezménnyel ITT rendelhető, akár Ekönyvben is! 



    

Miután évekig Londonban élt és dolgozott, Clare Leslie Hall férjével és három gyermekével Dorsetbe költözött, egy tanyára. A régi ház, a körülötte elterülő mezők és a földhöz mélyen kötődő földművesek inspirálták Sebzett lelkek című debütáló regényének világát és helyszínét. A Magnólia imprintünkben megjelenő, Szabó Olimpia által fordított kötet egy végzetes következményekkel járó, tiltott kapcsolat körülményeit meséli el. A szerelemről, gyászról és egy gyilkosság felderítéséről szóló regényt hatalmas nemzetközi várakozás előzte meg, nem véletlenül.











Magnólia, Budapest, 2025
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635983445 · Fordította: Szabó Olimpia

A ​lány, aki az ördögtől sem fél

 

Karin Smirnoff : A ​lány, aki az ördögtől sem fél
(Millennium 8.)



                                            

A Millennium-trilógia etalon a skandináv krimirajongók körében. Larsson sajnálatosan korai halála óta eltelt 20 évben a világ is nagyot változott. Az eredeti kiadó pedig még mindig lát potenciált a folytatásokban. Van is, erre éppen Karin Smirnoff történetei mutatnak rá. A hetedik résznél szállt be a sorozatba és egészen tökéletes atmoszférát teremtett A lány, akinek semmi sem drága krimivel. Talán a legközelebb járt a Larsson-féle univerzumhoz. 

     

Karin valósággal berobbant az irodalomba, a Jana Kippo regényeivel. Épp ezért, annyira talán nem is volt váratlan a felkérés 2021 végén a Millennium sorozat folytatására. A siker megérdemelt volt, és Karin most május 10-én ellátogatott Budapestre. Mint kisgyerek a karácsonyt, úgy vártam, számoltam a napokat, vártam a találkozást. Talán ezért is olvastam másképp a nyolcadik részt, mert előtte hallottam a beszélgetést a szerzővel. Patat Bence remekül kérdezett,  tartalmas, okos, mély mondanivalóval mutatta be irodalmi munkásságát, ahol a Larsson-sorozat is kikerülhetetlen volt. 


Nem tisztem, és nincs is szüksége Karinnak védelemre, de ez egy jó történet. Mégis, tartok tőle nem fog igazán sikert aratni a rajongók körében. Értő olvasás szükségeltetik, hiszen több ez, mint egy sima krimi. Igen, vannak hibái ... olvasás után azt éreztem elcsúsztak az arányok. Karin remek mesélő, a történet felépítése jó, még ha eleinte kissé a káosz uralkodik is. Nyelvezete is kiemelkedik az átlag krimik közül. Súlyos, nagyon fontos és jellemző társadalmi problémák sora került a történetbe, ami ott Svédországban különösen megérintheti az olvasót. Az őslakos számik (lappok) sorsa, a szélerőművek és a bányászat, az erdők, a természet kiirtása mindenhol téma manapság, bár nem vesszük komolyan. Ezek kártékony hatása vitathatatlan. Sok szereplőt mozgat a történet, összetett és tömény. Azt éreztem, sodródok a cselekménnyel, de a feszültség, izgalom csak a végére érkezett meg, amikor elvarrja a szálakat Karin.
A krimi rész most valahogy háttérbe szorult, illetve a társadalmi kérdések ilyen mérvű belefoglalása a regénybe érzésem szerint már sok. Legalábbis itt nem ér el akkora hatást, mint odahaza. Túl svéd, a réntenyésztő számik sorsa érdekes ugyan, de a magyar olvasót sajnos nem fogja igazán meghatni, érdekelni. Karin érezhetően fontosnak tartja ezt a kultúrát, a sorsuk aggodalommal tölti el. Svala története itt kap hangsúlyt.


Lisbeth és Blomkvist megöregedtek, csak lézengenek ebben a mesében, kiragadva őket természetes környezetükből. Stockholm helyett messze fent, Észak-Svédország havas tájain kalandozunk, üldözzük a bűnt. A szerteágazó történésekből kimarad az olvasó, nem tud igazán kapcsolódni. Akciók, sötét korrupció, gyilkosságok bőven akadnak, de mégis valahogy egyszerre sok illetve kevés a történet. Kétségtelen, hogy Karin Smirnoff tartalmas krimit adott ki a kezéből, jól ír. Csak ezek a témák ilyen mennyiségben a krimi kárára vannak. Örültem, hogy a Takarító karaktere is visszatért a sok új figura mellé. A lezárás valóban pazar lett, tökéletes jellemzése a mai világunknak, egyben remek átvezetés a következő történetre. A gonosz, az ördög bár nyerésre áll, de hosszútávon nem nyerhet...

A könyv ITT rendelhető kedvezménnyel! 







   

Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 800 000 példány kelt el Svédországban. 2021 decemberében bejelentették, hogy Smirnoff lesz a Millennium sorozat könyveinek új szerzője.








Animus, Budapest, 2025
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146979 · Fordította: Erdődy Andrea

A ​Holland Ház

 

Ann Patchett: A Holland Ház



                                                      

Amikor egy új KULT kötet kerül az olvasó kezébe, az mindig ígérettel teli, miszerint különleges történetet, eredeti karaktereket, emberi sorsokat, ismerhetünk meg a szépirodalom tükrén keresztül. Most sem volt másképp, Ann Patchett új regénye már az igényesen szép borítóval, és az érdekes címmel kíváncsivá tett. 

A borítón lévő festménynek különleges szerepe van, ez kiderül olvasás közben. Mi lehet az a Holland ház? Már be is indul az ember képzelete, kik élhettek ott, mi történt velük, milyen titkokat rejt a lakók élete és az épület? A regény egy testvérpár, Danny és Maeve Conroy történetét meséli el, akik egy Holland Ház néven ismert kastélyban nőttek fel, és öt évtizednyi visszapillantást kapunk az életük alakulásáról. Nem mellékesen, a regény a 2020-as Pulitzer-díj döntőse volt.

Szépen lassan indul a történet, és nem is lesz sokkal gyorsabb. Ez azonban semmit nem von le az írás értékéből, ez egy ilyen merengős-elmélkedős, elégikus mese, és mégis megfogja az olvasót. Izgalmas, váltott szemszögből ismerhetjük meg a házban zajló eseményeket, hiszen a valamikor ott élő testvérpár, folyamatosan figyeli az épületet egy autóból, afféle rituálé ez számukra. A ház a történet központi eleme. Maeve és Danny egykor ott gyerekeskedtek, ám az édesanyjuk hirtelen és különös eltűnése után néhány évvel az apjuk új asszonyt hoz a házhoz. Andreát, aki érthetetlen ellenszenvvel viszonyul a gyerekekhez, és az alkalmazottakhoz, végleg elmúltak a boldog évek. Igazi gonosz mostoha a nő. Az apa és Andrea házassága érthetően nem lesz túl boldog, Andrea távolságot tart maga és a Conroy gyerekek között. Amikor Danny 15, Maeve pedig 22 éves, apjuk hirtelen meghal szívrohamban. Ez mindent megváltoztat. Az apa hirtelen halála után a testvéreknek menniük kell, innentől csak magukra és egymásra számíthatnak. Mi pedig sodródunk velük együtt, és őket hallgatva megismerjük az életet a házban, és azon kívül is. A ház megvásárlása a család minden tagjára következményekkel jár, egy öt évtizedes család-történetet indít el. 

      

Danny szemén keresztül látunk, és nővére Meave az, akit egyből megszeretünk, hiszen az öccse boldogulása a legfontosabb számára. Ő tartja össze a szétszórt családot, és a barátokat, igyekszik értelmet találni abban ami történt velük.  Az emléktöredékeknek egy része a gyermekkort eleveníti fel, de a felnőtt életük is felvillan.

Mi történt az anyjukkal, Andrea lányaival, és az apa hogyan küzdött meg mindennel a háttérben. A különböző időugrások és a fontos eseményekre való visszatekintés olyan, mint egy kirakós játék. Ann Patchett csodálatosan ír, ezt már a Tom Lake regénye is bizonyította. Gyönyörűen megkomponált mondatai, remek története olvastatta magát.

Olvasás közben visszarepülünk az időben, megelevenedik előttünk az élet a Holland házban, válaszokat kapunk, miközben kettejük élete is folyton változik. Hiába költöztek el évekkel ezelőtt, visszatérnek, nem szabadulnak, a gondolataikban a házban kalandoznak. Telnek az évek, élik az életüket, mindig számíthatnak egymásra. A szereplők állandóak és szerethetőek, felnőnek és idősödnek, de a közös múlt és a ház összetartja őket. Érdekes módon azokra is hatással van a Holland ház, akik nem is éltek benne. Felfeslenek a titkok is, helyére kerülnek a dolgok. Van-e tanulság? Talán az ami az életben is a legfontosabb. Nem a Ház volt a lényeg, hanem a benne élő emberek, ahogyan éreztek, szerették egymást és az életet. Nincsenek benne nagy történések, csupán csak az életről mesél. 

A regény erősen indul, aztán körülbelül a könyv harmadánál egy nagy fordulópont történt. Az írás végig érdekes maradt, de a szereplők és a tetteik elvesztették értelmüket számomra. A befejezés kissé felemás érzéseket hagyott bennem. Jó volt olvasni, de ez most nem igazán lett az én könyvem, bármennyire szép vagy különleges a történet. Az azonban bizonyos, hogy aki szerette a szerző Tom Lake regényét, ezt is fogja. 




ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!









XXI. Század, Budapest, 2025
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685882 · Fordította: Lévai Márta

Hóvakság

 

Ragnar Jónasson: Hóvakság
(Sötét Izland 1.)



                                                       

Ragnar Jonasson most teljesen más forgatókönyvet teremt, mint a Hulda-sorozatában. Egy igazán egyedi és izgalmas sorozat elé nézünk, bár ez egy lassabb tempójú krimi. A cselekmény a legelejétől fogva magával ragadott, olyan, amit az olvasónak magának kell felfedeznie. Jónasson megmutatja hogyan kell olyan történetet összeállítani, amely az utolsó oldalig feszültségben és bizonytalanságban tartja az olvasót.

Irány Izland, fagyos és hóval borított világa, színhely egy csendes városka, ahol a rendőrfőnök szerint is "nem történik semmi". Aztán mégis... Siglufjörður egy csendes kis halászfalu, messze északon, mindentől távol, ahol mindenki ismer mindenkit, és nem különösebben szívesen látják az újonnan érkezőket. A zárt kisközösség élete azonban hamarosan felborul. Ide kerül Ari, a frissen végzett rendőrtiszt, aki új színt hoz a közösségbe. Ari látszólag hirtelen felindulásból vállal munkát Reykjavíktól és barátnőjétől, Kristintől jó távol. Érdekes karakter a fiú, elveszettnek tűnik, nem igazán tudja, mit akar az élettől (23 éves), ami teljesen ellentétben áll Kristinnel, akinek van elképzelése, és tudatosan elkötelezetten építi a leendő karrierjét. A távolság próbára is teszi a fiatalok kapcsolatát.

A történet szövevényes, a múltat ​​és a jelent ötvözi, tele szomorúsággal, sötét titkokkal, megbánással, testvéri odaadással, gyermekkori emlékekkel és lezáratlan ügyekkel. Az eltemetett titkok és hazugságok gonosz hálója tekeredik a szereplőkre. A hó pedig egyre csak esik... Egy regényben néha a helyszín annyira erős és szerves része a történetnek, hogy olyan figyelmet érdemel, mintha csak egy szereplő lenne. Az időjárás meghatározó a történetben, és remek hátteret ad. A kisvárosi hangulat, az egyre zordabb időjárás atmoszférája erős. Az elszigeteltség, a sötétség és a hideg hó elnyomja, betemeti a városlakókat, egyre nagyobb félelem keríti hatalmába őket. 

      

                

Ragnar Jónasson a legtöbbet hozza ki az időjárásból és a helyszínből, lavina is lesz, amely elvágja a városkát a külvilágtól. Agatha Christie zárt szoba effektusa itt új értelmet nyer. Jónasson stílusa az olvasót rabul ejti az utolsó oldalig. Nem az a tipikusan véres, brutális skandináv krimi, mégis feszült, izgalmas és meglepő. A sztori vitt előre, végig fenntartotta az érdeklődésem.

A múlt elfeledett bűnei kerülnek felszínre. Jónasson ügyesen kapcsolja össze a múlt és a jelen történéseit. Nyomozás nem sok van, de Ari megpróbálja kitalálni, mi az igaz és mi a hazugság egy olyan közösségben, ahol úgy tűnik, senkiben sem lehet megbízni, mindenki takargat valamit. Összetett, lassan kibontakozó történettel van dolgunk, ami mögött izgalmas és meglepő összefüggésekre derül fény. Fojtogató hangulat, titkokkal teli közösség és olyan igazságok, amelyek elképesztő megoldást rejtenek. A szereplők háttértörténete szépen fonódik egybe, ami felszínre hozza az igazságot. Ok és okozatok, átgondolt, finom jellemrajzok adják a történet erejét.

A borító zseniális, tökéletesen illik a sztorihoz. Patat Bence mesteri fordítását élmény volt ezúttal is olvasni. Remélem hamarosan érkezik az új krimisorozat folytatása, olvasnám tovább.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!


   

RAGNAR JÓNASSON 1976-ban, Reykjavikban született, jelenleg is ott él. Az írás mellett vállalati jogászként dolgozik, és a Reykjavíki egyetemen szerzői jogot tanít. Világszerte harminckét országban több mint kétmillió könyvet adott el. Elnyerte a Nightblind 2016-os Mörda Dead Good Reader-díját.







Animus, Budapest, 2025
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636145866 · Fordította: Patat Bence

Újév

 

Juli Zeh: Újév



                                                     

Egy családi nyaralás Lanzarote szigetén, ráadásul télen, igazi élmény lehet a családnak. A hideg, szürke valóságból kilépve a karácsonyi nyaralás élmény kell, hogy legyen. Juli Zeh Újév című regénye erre erősen rácáfol, nem feltétlen van/lesz ez így.

A látszólagos családi idill hamar felborul. A családfő Henning képtelen megbirkózni a családfő szerepével, már régóta nincs ideje magára. Ráadásul önbizalomhiánnyal és pánikrohamokkal küzd. Próbálja házasságát a felszínen tartani, apai szerepének maximálisan megfelelni. Az életközepi válság borítékolható, Henning menet közben döbben rá, "nem ilyen lovat akart". Feleségével és gyermekeivel való kapcsolata, belső félelmei és az állandó túlterheltség gyötri a férfit. Minden történés érzékletesen és hitelesen van ábrázolva, a valóság közel jár az élet adta pillanatokhoz.

A könyv három részből áll: az első a főszereplő jelenlegi élethelyzetét írja le a Lanzarote-i kikapcsolódás idején. Önértékelési zavarral küzd, dolgozik benne a megfelelni vágyás a családja felé, amit nem érez túl sikeresnek. Bár sok időt tölt a gyerekeivel, de azok nem értékelik apa erőfeszítéseit. A történet gerince a január elsején megtörtént kerékpártúra során bontakozik ki, ez adja a kisregény mélységét. Henning úgy dönt, hogy az új évben újra rendszeresen kerékpározni fog. Adott most a lehetőség, hogy újév napján felül a bérelt biciklijére, és felteker a közelben lévő hegyre. A szerpentinen felfelé, gondolataiba mélyedve számvetést tart élete felett. Ezzel Juli Zehn folyamatosan fent tartja a feszültséget, mint egy jó thriller.

Így aztán a második rész a múltban játszódik, körülbelül 30 évvel korábban, a főszereplő gyermekkorában. Henning emlékeinek egy rég elfeledett része tör a felszínre, és felfed egy rég eltemetett titkot... A szerző hihetetlenül lebilincselő és megindító módon írja le ezt a részt. A családi traumák súlyos hatása elképesztő lehet a felnőtt életünkre. A szülőkkel és a húgával való kapcsolata kihat a jelen életére. Egyfajta pszichológiai moralizálás következik, izgalmas módon, ok és okozatok összefüggésének keresése ez a rész. Tudtam azonosulni Henninggel, átérezve a lelkében dúló viharokat, a folyamatos megfelelési kényszert. Ezeket a belső csatákat önmagának kell megvívnia, ami nem könnyű, az önmagadhoz vezető útra egyedül kell rátalálni. Az Újév története rövid, de erős, izgalmasan van megírva, az egész környezet egyszerűen lélegzetelállító. Kedveltem Henninget az elején, a mentális problémákról és traumákról szóló pillanatok súlyosak, nagyon is átérezhetőek és jellemzőek napjainkra.

A harmadik rész, ismét a jelenben játszódik, és csak néhány oldalt tesz ki. A befejezés elég meglepő és hirtelen jött. Nekem tetszett ez a szikár, lényegre törő lezárás. Az új év új lehetőségeket is hoz, ami csak rajtunk múlik. Talán ez az időszak különösen alkalmas az élet dolgainak átértékelésére, változtatásokra. Hirtelen minden értelmet nyer. A gyermekkorban átélt események azok, amelyek baljós és tudatalatti hatással vannak a felnőttek viselkedésére. Ezeket értelmetlen cipelni, mérgezőek.

Remek történet a traumákról és a katarzisról. Juli Zeh ügyesen elemzi, hogyan formálja a gyermekkor az élethez való hozzáállásunkat. Egy érzelmes utazás a múltba, aminek erős hatása lesz a jelenre. Tartalmas, elgondolkodtatóan mai történet, ami megdolgozza az olvasó lelkét.




Kiadói kedvezménnyel ITT rendelhető, akár Ekönyvben is!




             

Juli Zeh (1974) német író és jogász. A Saarbrückeni Egyetemen nemzetközi jogból doktorált, Brandenburg Állam Alkotmánybíróságának tiszteletbeli bírája. Németország egyik legsikeresebb regényírója, sokféle műfajban otthonosan mozgó alkotó, publicistaként pedig aktívan nyilvánít véleményt társadalompolitikai kérdésekben is. Számos díj kitüntetettje, többek között megkapta a Német Könyvdíjat, a Thomas Mann-díjat és a Heinrich Böll-díjat. Könyveit harmincöt nyelvre fordították le.

Juli Zeh nemcsak népszerű szerző, de Németországban középiskolai „tananyag” is. Az NSZK-ban született, de a volt NDK területén, Brandenburgban él, és az utóbbi években nagyregényei témája a két Németország egyesítésének kudarca és annak okai.

Photo © Peter von Felbert



Typotex, Budapest, 2025
184 oldal · ISBN: 9789634933267 · Fordította: Nádori Lídia

Sasfészek ​ura

 

Katerina Dunne: Sasfészek ​ura





                                               

A magyar történelem népszerű korszaka Hunyadi János és kora, törökverő hőseink sokakat megihlettek már, könyvsorozatok és filmek formájában is találkozhatunk velük. Éppen ezért, kíváncsian vettem kézbe Katerina Dunne Sasfészek ura című regényét, hiszen mindenfajta megközelítése a témának bővíti ismereteinket. Olvasmányos, kellően kalandos, így szórakoztatja is az olvasót. Ármány és cselszövés, árulás, belviszály, mozgalmas csaták adják a keretet. Izgalmas és feszes tempójú, garantáltan letehetetlen utazás a 15. századi Erdélybe.


Ezúttal ugyan nem Hunyadi János a főszereplő, de tetszett ahogyan a karizmatikus hadvezér megjelenik a történetben. Érdekes volt látni egy másik, hasonlóan nagyszerű harcos szemén keresztül az akkori eseményeket. Főhősünk rengetegféle megpróbáltatásnak néz elébe. Szentimrei Szilágyi Sándor, aki Szilágyi Erzsébet rokona, és a Sasfészek nevű vár és falu ura küzdelmes éveit követhetjük nyomon, megismerhetjük családját, barátait, hűséges alattvalóit és rosszakaróit is. Ezek az emberek megszenvedték az oszmán benyomulást, ahogy az egész ország, ki-ki a maga lehetőségeivel igyekezett helyt állni.
Történetünk kezdetén Sándor öt év távollét után érkezik haza a családi birtokra. Apja éppen csatában szerzett sebesülésébe hal bele. Végre  találkozik ismét hites feleségével, kit gyereklányként vett el, miközben alig ismerték egymást. Az időközben erős és okos nővé érett Bátori Margit odaadó hitves. A törökök azonban megállíthatatlanul törnek az ország békéjére, mindenkire szükség van. Ebben az embert próbáló helyzetben lobban lángra köztük az igazi szerelem, mely az évek alatt elmélyül. Figyelemre méltó, hogy a feleség, Margit milyen fontos szerepet tölt be a politikai döntésekben és a védelem megszervezésében, az uradalom igazgatásában. Mindez azonban a háttérben zajlik, csendben irányítja és segíti férje döntéseit, tetteit. Ugyanis egy ilyen udvarban nem egyszerű az élet, ebből is kapunk ízelítőt, már akkoriban is a stratégia és a diplomácia finom útvesztőiben kellett eligazodni, és ehhez jól jöhet egy asszony finom érzéke. 

      

Közben zajlanak a török támadások, Sándornak sokszor csatába kell indulnia, nem egyszer Hunyadi János kérésére. Ott lehetünk Nándorfehérvár falainál is a mindent eldöntő ütközetben. Itt hatalmas tragédia éri hősünket, elveszti a csatában egyetlen fiát. Ha ez nem lenne elég, Sándornak és Margitnak családon belüli ármánykodással és cselszövéssel is meg kell küzdenie, ami sokszor egy akindzsi lándzsájánál is nagyobb sebet tud ütni. Vérbő, erotikus részek is színezik a cselekményt, erre készüljön fel az olvasó. Ami nem baj, csak néhol túl szemléletesre, részletesre sikerült.  

Sándor öccse, Miklós alattomos ellenfél, nem is beszélve Annáról a feleségéről. Az a nő egy igazi ájtatos, méregkeverő boszorkány, a gonosz maga. Összetett, izgalmas kalandok sorát szövi egybe a szerző, ami sok érzelmet megmozgat az olvasóban. Tragikus fordulatok és igazságtalan döntések sora van a lapokon, ami a feszültséget tartja ébren. A személyes és családi ellenségeskedések áruláshoz és hűtlenséghez vezetnek. 

A szereplők igazán hitelesek, a korszak színes történelmi tablója lüktetően eleven. Különösen tetszettek a csatajelenetek. Ami a legjobban tetszett ebben a könyvben, az ezeknek az időknek az ábrázolása. A Hunyadi-család életének meghatározó pillanatai is megidéződnek, fontos részei a történéseknek. Mátyás felemelkedésének is tanúi lehetünk.

A befejezés nekem kicsit már sok, túlbonyolított volt, meglepett a vége. Talán a kevesebb több lett volna, megérdemelt volna egy boldog véget a főhős. 

Katerina Dunne epikus története betekintést nyújt a magyar történelembe és kultúrába. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a realisztikus, romantikus történelmi drámákat.


Köszönöm a lehetőséget a recenziós példány előolvasására.

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!   



















Eredeti megjelenés éve: 2022



HiStories Books / Magánkiadás, Brno, 2025
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788090867505 · Fordította: Bordás Róbert

Hitszegő ​barát

 

Jeffrey Archer: Hitszegő ​barát

(William Warwick 6.)


        

                                                  

Jeffrey Archer és regényeinek régi rajongójaként örömmel olvastam el a William Warwick sorozat legújabb történetét. Archer ismét bebizonyította, hogy fantasztikus módon alkotja meg történeteit.

Lord Archer történetmesélési képessége, mint mindig ezúttal is lenyűgözött. A cselekmény felépítése izgalmas, fordulatos. Az izgalom lapról lapra fokozódik, a csavaros és elegáns végkifejletig. Itt minden betű a helyén van, mesterien épül fel a történet. Jeffrey Archernek van egy olyan stílusa, hogy a történet egy kis humoros beütéssel folyamatosan lebilincselővé válik.

Az eseményeket a véletlen indítja be és a bosszú mozgatja. Külön élmény volt a sok történelmi és művészettörténeti érdekesség, amit beleszőtt a regénybe. Pörgős tempójú és szórakoztató, csavarokkal teli az újabb folytatás.

Az események középpontjában a londoni Tower áll: színes és informatív háttér kel életre az olvasó előtt. A Towe hollóiról is olvashatunk. A Hódító Vilmos által építtetett bevehetetlen erődítmény, hírhedt börtön és kivégzőhely, valamint évszázadok óta a Koronaékszerek otthona. Évente egyszer kiadják az Ékszereket, átadva az uralkodónak, a Parlament megnyitásakor viselik őket. A Scotland Yard egy elit, jól olajozott csapatot biztosít, hogy az átszállítás a Towerből óramű pontossággal menjen. Idén azonban az olvasó által már jólismert Miles Faulkner, ördögien gonosz, jól szervezett tervet eszel ki. Szemet vet erre az ékszerre, ami a bosszújának végkifejlete lesz. Ez lenne az angol történelem legnagyobb rablása. Nem is kell talán mondani, hogy a bosszúja William Warwick főfelügyelő ellen irányul. Meglepő háttér, magával ragadó mese, történelmi tények, érdekességek adják az új regény cseleményét. Az angol szokások, hagyományok jól felismerhetően teszik mozgalmassá a sorozat ezen részét.

A karakterábrázolás tökéletes, a feszültség egyre fokozódik, a bűnözők két lépéssel mindig előrébb járnak. Ez felveti a kérdést: ki segíti őket, vajon sikerül-e végrehajtaniuk a rablást, avagy a Scotland Yard időben közbelép? Alig néhány óra marad a bűnösök leleplezésére. A cselekmény kibontakozása kulcsfontosságú, különösen egy rendőrségi eljárásban. Archer mélyrehatóan elemzi a bonyolult részleteket, és könnyedén mutatja be azokat. Warwick a bűnüldözésre specializálódott szemszögéből közelíti meg a történeteket.

Miles Faulkner igazi báránybőrbe bújt farkasként, egy második, igen cseles rablást is tervezett... Egy másodlagos cselekményben ez is kibontakozik előttünk, amely az Atlanti-óceán mindkét partján átível. Nagyszerű háttér ez Archer-sorozatának, ahol bőven van akció, és a történetszálak mindig lenyűgözőek. A vége feszült, percről percre olvashatjuk a jól szervezett eseményeket. Őrült sebességgel haladunk előre, és mint általában, a szokásos csavarokkal és fordulatokkal kapjuk a megoldást. Kíváncsian várom, hogyan alakulnak a dolgok, és hogyan lesz képes Archer tovább zsonglőrködni, lezárni a sorozatot. Még két rész van hátra!




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a kötet, akár Ekönyvben is!




                 

Jeffrey Archer az egyik legismertebb angol író. 1940-ben született Londonban. Lord Archert híres íróként ismeri a világ, de az ő élete is kész regény: a konzervatív politikus még a börtönt is megjárta, ám írói pályáját ez sem törte meg. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. A népszerű Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen.

Könyvei kétszázhetvenötmillió példányban keltek el világszerte.

www.jeffreyarcher.co.uk









Eredeti megjelenés éve: 2023
General Press, Budapest, 2025
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634529927 · Fordította: Tóth Bálint Péter

Bánatos ​férfiak kézikönyve

 

P. Szathmáry István: Bánatos ​férfiak kézikönyve





                                             

Az izgalmas címválasztás és a szuggesztív szöveg játékossága egy remek elsőkönyves bemutatkozást eredményezett. Egyedi hangulatú, különös történet. Letisztult szövegvilágú események bontakoznak ki a lapokon, ami krimialapokon indul. Már ez felkeltette a figyelmem, érdeklődve vettem kézbe a könyvet.

Két íróbarát áll a középpontban, akik régi és kiforrott ismeretségük miatt meghatározói egymás életének. Az ember életében vannak olyan pontok, melyeket fontos mérföldkőnek emlegetünk.

Nagykef a visszavonult, magának való szerző életében is eljött ez a pillanat. Megírja "a" krimit, minden idők legjobb magyar bűnregényét. Amit kinek másnak, mint régi jóbarátjának mutat meg elsőnek (aki az elbeszélőnk lesz), aki maga is vállaltan ponyvakrimiket írogató ember. Megismerjük ennek az írói folyamatnak a részleteit, ami nem könnyű... egyenletesen gyenge, de szórakoztató krimiket alkotni. Nagykef pedig könnyedén előáll a Vércsetánc című elképesztően izgalmas és tökéletes krimivel.

A férfilét nehézségeire nem térnék ki, éppen itt az ideje a két szerző életének valami mozgalmas fordulatára. Valóban vitt előre a történet, a zsáner több jellemzője felbukkan, de az, hogy a főhőst hamarosan meggyilkolják szinte váratlanul meglepett. A kéziratnak pedig nyoma vész... erős felütéssel kezd a történet. Megjelenik a Nyomozó és társa de önkéntes és baráti alapon természetesen a barát is tettre készen ered az elkövető nyomába. Talányos fordulatok, meglepetések bőven lesznek, mindenki számára. Ennyit és nem többet a cselekményről, nem is igazán szeretném tovább részletezni. A meglepetés felfedező varázsa az olvasóé.

A szépirodalmi igényesség, a nyelvezet és az atmoszféra adott, az elbeszélés több ponton meglepi az olvasót. A címre ötletes és tetszetős választ kapunk a végén, ami egészen izgalmas. A múltidézés, az irodalmi élet szereplői és annak működése érdekessé, egyedivé tette a regényt. Olvasmányos, mégis nagyon sokszor elgondolkodtat, a sokszínű szereplők felvonultatása mozgalmassá teszi a történéseket. Az oldalakat átszövi egyfajta megfoghatatlan, filmszerű képi világ.

A főszereplő hangját tökéletesen eltalálta a szerző, az itt használt metaforák, felbukkanó emlékek, a múlt szövevényes világa izgalmas élményt adnak az olvasónak. A történet menet közben egy nagyszerű egésszé olvad össze. A cselekmény rétegei ügyesen épülnek egybe.

A regény bemutatója a tavaszi Margó Fesztiválon volt. 




A regény kiadói kedvezménnyel ITT rendelhető, már e-könyv formátumban is beszerezhető.





    

P. Szathmáry István eddig elsősorban kulturális újságíróként, grafikusként, többek között a nagy sikerű Bestiarium Hungaricum egyik társalkotójaként és Lackfi János Milyenek a magyarok-sorozatának illusztrátoraként volt ismert. A Bánatos férfiak kézikönyve az első regénye.





Cser, Budapest, 2025
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632787923

Angyal ​a lépcsőn

 

Frank McCourt: Angyal ​a lépcsőn
Önéletrajz 19 éves koromig




                                              

A regény a gyermeki szemszög visszaemlékezésén alapul. Szomorú és gyötrelmes valóságot elmesélő nagyívű történet. Egyszerre gyönyörű és megindító könyv, erősen drámai történet, ami zsigerig hatol az olvasó lelkében.

Kétségtelen, hogy akad humoros elem is, de az egyik legnyomasztóbb könyv, amit valaha olvastam. Ennek ellenére lenyűgöző, szívszorító, és kíméletlenül őszinte a narráció, amelyet a mélyszegénység és az alkoholizmus alapozott meg. A gyönyörűen megírt, fájdalmasan őszinte beszámoló Frank McCourt gyermekkoráról szól az írországi Limerickben. Maga McCourt New Yorkban született, de az 1930-as években történt gazdasági válság mindenkit és mindenhol sújtott, különösen a bevándorló íreket. Szüleivel és testvérével Frank családja visszatért Írországba.

Ez a teljesen magával ragadó memoár egy fiú történetét követi nyomon, aki a nagy gazdasági világválság és a háborús évek alatt vált felnőtté egy olyan országban, amelyet a katolikus egyház, a hagyományok, a féktelen szegénység és munkanélküliség, valamint az írek látszólag mindenütt jelenlévő átka, az alkohol nehezített. Sok helyen emlékeztetett a történet Shuggie Bain és Az ifjú Mungo regényekre, ami nem véletlen. A szerző ott is ír származású, bár a két történet között legalább 50 év van. 

A fiatal Frank McCourt alig öt hónappal szülei házassága után születik Amerikában. (Természetesen később a fiú rákérdez majd erre). Apja a család keresetét kocsmákban szórja el, és hamarosan a család (a rendszeresen érkező új gyerekekkel) visszaköltözik Írországba. Frank és családja nyomornegyedről nyomornegyedre vándorol, Minden gyermek halála után az anya, Angela depressziós lesz, és a család egy másik házba költözik. Minden költözés egyre rosszabb körülmények közé kényszeríti őket.

Miközben apja céltalanul sodródik egyik munkahelyről a másikra, kocsmáról kocsmára, éjfélkor hazaérve, fiait felkeltve az ágyból, hogy megígértesse velük, ha kell, majd meghalnak Írországért. Frank és öccse számára mindenhol nyomorúság van: az iskolában, otthon, Limerick sivár körülményei között és a vadidegen ájtatos lakosság körében. A gyerekek és az anya folyamatosan éhesek, egyszerűen nem tudnak jól lakni, annyira nincs pénzük. Limerick nyomornegyedeiben az élet elviselhetetlen. Betegségek, gyermekhalál, kiszolgáltatottság, elviselhetetlen elegye. Hihetetlen, és talán ma már elképzelhetetlen ez a mélyszegénység, a tehetetlen kiszolgáltatottság.

                   

            

A regény nemcsak azért hihetetlenül szívszorító, mert igaz, hanem azért is, mert rávilágít a milliók által elszenvedett, döbbenetesen pusztító körülményekre. A mű az alkoholizmus csípős vádirata is egyben. Felidézi az elbeszélő családjának mindennapjait, apja ivászatának hatását, az állandó éhezést, kiszolgáltatottságot, a segélyért való megalázkodást. McCourt 66 évesen vetette papírra történetét, aminek legfőbb erőssége abban rejlik, hogy a könyvet fiatalabb énje szemszögéből meséli el, felnőttként nem kommentálja szülei viselkedését, tetteit. Fájdalmasan szép, bölcs, elgondolkodtatóan tanulságos élet bontakozik ki előttünk. A könyv hatása maradandó. Frank alig várta, hogy felnőtt legyen, családfenntartóként táviratkihordó lett, majd 19 évesen elhagyta Írországot és New Yorkba ment a jobb élet reményében.

"Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt- a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor”

A könyv 1996-ban jelent meg, és 1997-ben Pulitzer-díjat nyert életrajz vagy önéletrajz kategóriában. A folytatás De! címmel, 1999-ben jelent meg, majd ezt követte 2005-ben A tanárember regény.



Kedvezménnyel  ITT rendelhető! 


    

Az ír származású McCourt 66 éves volt, mikor megírta első regényét, amely rövid idő alatt hatalmas világsiker lett – többek között Pulitzer-díjat is nyert, sőt film is készült belőle.

A gyermekkoráról szóló Angyal a lépcsőn című első kötetet három év múlva követte a De!, az Amerikába való beilleszkedés regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki világszerte. A tanárember című önéletrajzi művében McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és a tanítványait érték, s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. Merthogy a középiskolai tanár McCourt szerint egyszerre őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban. 2009 júliusában, Manhattanben hunyt el.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
Angyal a lépcsőn (1999), De! (2001), A tanárember (2007)







Eredeti megjelenés éve: 1996
Magvető, Budapest, 2025
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631445220 · Fordította: Barabás András