2018. április 14., szombat

Bloginterjú - Finy Petra

Bloginterjú - Finy Petra  





                                       










Finy Petra nevére első, felnőtteknek szóló regénye megjelenésekor figyeltem fel. Az izgalmas témát bemutató Madárasszony rögtön megfogta a képzeletem. Igazán akkor lettem kíváncsi, mikor megtudtam eddig gyerekeknek írt verseket, meséket. Néhányat ezek közül én is elolvastam:

Most pedig itt a friss, második felnőtt regénye az Akkor is címmel a könyvfesztivál újdonsága, ami az Athenaeum Kiadónál jelent meg.

A könyv előzetes sajtóbemutatóján jártam, és kértem fel Petrát válaszoljon itt néhány kérdésre. Ezúton is köszönöm a lehetőséget neki! Erről az újdonságról, a női sorosokról, a mesékről, azok fontosságáról beszélgettünk.





A Madárasszony nagyon jó regény, a verseid és a meséid eredetiek, egyéniek. Nekem a Lámpalány meséi, A darvak tánca, Szívmadár, Bögreúr meséi, Egy marék buborék, A tesó-ügy és a Seprűsrác meséi tetszettek különösen.
A gyerekeknek írni sem könnyű, hogy szórakoztató és vicces, ám tanító jellegűek is legyenek a versek, mesék. Milyen szerinted a jó mese?


A jó mese nem buta, de nem is okoskodó. Komolyan veszi a gyereket, és önmagát. Van benne humor, lélek, és képes arra, hogy egy kicsit lelassítsa az időt. Arra, hogy az ezer inger mindig zizegő világából kiszakítsa a gyereket, és egy sóhajtásnyi békét nyújtson a lelkének. Hogy aztán abból a sóhajtásból egy jóleső gondolat legyen. Vagy csak egy halvány érzés, egy érzelmi emlék, amely bármelyik nehéz élethelyzetben előhívható, amikor a gyerek (vagy már felnőtt) lelkileg megszorul. A jó mese mindig ott van veled, mint láthatatlan őrangyal, hogy őrizze a lépteid a történetével, és megóvjon attól, hogy szakadékba zuhanj. Vagy ha már ott vagy, legalább, tudd, hogyan kell onnan kikecmeregni.






Neked van kedvenc meséd?

                                                               


Természetesen. Ez persze életszakaszonként változik, most épp a Világszép Vaszilissza és A fókaasszony a kedvenc mesém. Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében olvastam, mely a női lét szakaszaihoz, elakadásaihoz, problémáihoz kapcsolódó történetek vannak, és az ahhoz fűzött magyarázatok. Olyan erős energiájú kötet, mintha Boldizsár Ilidkó szövegeit ötvöznénk Soma Mamagésa életszeretetével, női vitalitásával. Vaszilissza története nyilván azért akadhatott be a lelkembe, mert a főszereplő az anyja a halálos ágyán egy bábut ad lányának, mely gondolataival, energiájával segíti őt, és én is korán elvesztettem a mamámat, ezért számomra az komoly sorsfeladat, hogy mihez is kezdek az ő szellemi, lelki hagyatékával. A fókaasszony a határok kijelölése miatt fontos: arról a tipikus hibáról, gyengeségről szól, amelybe oly sokszor beleesünk mi nők: hogy túlságosan feloldódunk egy kapcsolatban, egy helyeztben, és nem őrizzük meg valódi önmagunkat, csak azért hogy jobban szeressenek minket.











Honnan jött az ötlet, hogy felnőtt regényt írj, mi inspirált a témaválasztásnál?



Több, mint húsz gyerekkötet volt már mögöttem, amikor azt éreztem, hogy egy történet még bennem maradt, és feltörni készül, mint egy vulkánból a lávaszökőkút. A Madárasszony szinte kiszakadt belőlem, annyira meg akarta magát íratni. Ezzel tartoztam a mamámnak, ez valójában az ő regénye.






Ez tényleg szomorú, sajnos én is ismerem ezt az érzést. Ezért érezted fontosnak a választott témát a regényedben, a Madárasszonynál?

A depresszió nagyon sok embert érint Magyarországon, küzdünk vele rendesen, mint az alkohollal. Ugyanakkor a mai napig tabunak számít, és a 21. század elején is teljesen elterjedt vélemény, hogy egy depressziós valójában nem beteg, csak “elhagyja magát”, “lusta”, “megjátssza a rosszkedvet”. Ezt nem lehet megjátszani, ezt nem lehet csak úgy leküzdeni. Orvosi segítsére van szükség, különben sok emberhez hasonlóan lábon hordjuk ki, és beleroppanunk. Akinek élt már együtt depresszióssal, az tudja,hogy az illető nem kamuzik. Nekem előfordult ilyesmi a családomban, tudom, miről beszélek.
                                                                                           


Mennyiben más felnőtteknek írni?




Egy gyerekkönyv esetében sokszor mérlegel az ember, hogy milyen korosztálynak ír, és ahhoz méri a stílust, a szöveghosszt és a humorfokot. Felméri mennyi kép lesz, és úgy adagol. Felnőtt könyvnél ez egyszerre szabadabb, mégis kötöttebb. Nagyon szeretek felnőttkönyvet írni, főként, ha utána találkozom mondjuk, egy olvasómmal, aki megilletődötten szorítja meg a kezem, vagy könnyes szemmel a borul a nyakamba, vagy csak zavartan megsúgja, hogy szerette a könyvet. A felnőtt közönség jóval szemérmesebb, ha tőlük kap ilyen kedves gesztusokat egy író, akkor azt még inkább meg kell megbecsülni.



Van előolvasód, kikből áll a tesztközönséged leadás előtt?

A gyerekszövegeimet a lányaim hallják először. A felnőttkönyveket a férjem. De nagyon fontos a nők véleménye, hiszen főként női olvasóim vannak. Az Akkor is esetében nagyon szívmelengető volt a tudat, hogy egy számomra fontos ember, akinek tényleg adok a véleményére, és tökéletesen megbízom az ízlésében, elolvasta. Ő Oláh Andrea. Amikor azt mondta, hogy tetszett neki, na, akkor nyugodtam meg igazán.

Mit kell tudni az új regényedről, mennyiben kapcsolódik, ha kapcsolódik az előző kötethez?



Ez is női sorsot jár körül, é szintén egy olyan témát, mely sok embert érint mostanában: életközepi válság, megcsalás, válás, női erőkeresés. Egy negyvenéves nő egy szép napon azzal szembesül, hogy az addig működőképesnek hit házassága valójában egy nagy hazugság. A férje lelép a bőröndjével a szeretőjéhez, aki gyereket vár tőle. Hát innen szép nyerni, mondhatnánk! Sára pedig mindent megtesz, hogyha nyerni nem is, de legalább talpra állni képes legyen.




Hogyan látod a nők helyzetét napjainkban, vagy a női szerzőket az irodalomban? vannak, működnek itt is még az előítéletek?

Igen is, meg nem is. Nyilván szép fokozatosan emancipálódik az irodalmunk, de azért ügyesen használjuk még a régi sztereotípiákat is. Pedig igazából nem hiszem, hogy lenne női és férfi irodalom. Amikor az Akkor is-ban egy atomjaira szétesett lelkű, túl naiv, hisztérikusan gyermekded nőt ábrázolok, akinél csak fogjuk a fejünket, miért nem életrevalóbb, és ez a szereplő egy férfit irritál, az arról a férfiról is árulkodik. Róla is üzen, hogy vajon miért idegesíti ennyire egy tehetetlen, érzelmeinek kiszolgáltatott nő.




Új regényed a válás körül bonyolódik. Hogyan látod napjaink párkapcsolatait, mit gondolsz a családi háttérről?



Napjaink párkapcsolatai nagyon megváltoztak. Mintha egy fogat két lova nem egy irányba akarna szaladni, és aztán csodálkozunk,ha szétszakad a kocsi váza, a lovak pedig eltűnnek két irányban, a fogat roncsaival, és házasságuk, kapcsolatuk romjaival. Önző kapcsolatokban élünk, ahol a másikkal csak akkor szeretünk lenni, ha ő megfelelően tükröz minket. Ha magából is akar mutatni valamit, azt már zavarónak érezzük.

Mit tervezel, min dolgozol? A gyerekeknek vagy a felnőtt olvasóknak készülsz valamivel?

Szeretnék egy vicces felnőtt könyvet. Eddig minden kötetem annyira komoly és érzelmes volt (ezért írtam bele Őze bácsit az Akkor is-ba, aki személyes kedvencem, és egy kis humort csempész a könyvbe). Kitaláltam egy olyan illusztrált kötetet, amit már tudom, ki rajzolna, és tudom, miről szól.


Kedves Petra, ehhez és az Akkor is című új regényhez kívánok sok sikert! A téma valóban fontos, aktuális. Az Akkor is bemutatója, dedikálása a könyvfesztiválon, ahol személyes találkozásra is van alkalom: április. 21.-én 14. 00. a Millenárison. Petrával a könyv bemutatóján Jakupcsek Gabriella beszélget majd. Az eseményről részletesebben   ITT olvashatsz!

Köszönöm az interjút!





















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése