2014. június 13., péntek

Tolnay 100

Góg Laura: Tolnay 100


                 



Tolnay Klári a hazai színjátszás egyik legnagyobb alakja, ez  vitathatatlan.  Alakításai mind filmen, mind a színpadon kiemelkedőek voltak. Születésének 100 éves évfordulóján megjelent kötetről egy közmondás jutott eszembe, arról a bizonyos rókáról és az ő bőréről.

A könyv kivitele gyönyörű és méltó a színésznőhöz. Képanyaga is pazar.  Legendás alakját és alakításait idézi meg, követhetjük nyomon. Mégis hiányérzetem van, csalódottan tettem le a könyvet. Komolyan mondom, ha csak a google keresőbe beírjuk a művésznő nevét, több információhoz juthatunk.

Magánéletéről semmi, néhány félmondattal elintéződik,
nem tartottam volna tisztességtelennek megemlíteni házasságait, persze nem bulvárra gondoltam. A kollégák, rendezők visszaemlékezései is színesíthették volna az emberekben élő Tolnay-lépet. (milyen volt mikor próbált, vele egy színpadon lenni, viszonya a fiatalabb kollégákhoz).
Én megkérdeztem volna Gyabronka Józseftől, hogyan emlékszik vissza az 1986-os, közös sikeres darabjukra a Maude és Haroldra?  Vagy Huszti Péter emlékező sorait is szívesen olvastam volna. Vagy akár a Márai románcról is érdemes lett volna szót ejteni.

A mohorai szülőházból lett emlékházról még egy fél mondat sincs, hogy egyáltalán az van és létezik!
Semmi újat nem mondott, amit már eddig is mindenki tudott Klárikáról.  Egyszerű, eszköztelen színjátszó, barátságos,  keresztrejtvény és cigaretta imádatát már ezerszer olvashattuk, szerény, aki szeretett szinkronizálni (rajzfilmekben is kiemelkedőt alakított, hogy csak a Vili a veréb Verbéna alakját említsem). Énekelni is nagyon tudott, bársonyosan kellemes hangján.

A közönség és a kollégák szerették, imádták. Én is a rajongók közé tartozom. Mai napig öröm látni egy-egy régebbi felvételen.Elismerték, hiszen egymás után kétszer kapott Kossuth-díjat: 1951 és 1952-ben. És vajon utána miért nem? Hiszen élete nagy alakítása Blanche még később jött, ahogyan filmjei közül a Pacsirta is csak 1963-ban készült el!
A szerep és filmográfia hiányát már nem is említem...

Korabeli színházi kritikákból összeollózott, képekkel feldúsított könyv. Gyakorlatilag elég lett volna a könyv fülszövegét elolvasni és a képeket nézegetni. Kár érte és a kihagyott lehetőségért.
Olvastam már jó néhány remek színészéletrajzot, portrét, hazai színházi nagyjainkról is.
Ez sajnos nem tartozik közéjük, bármennyire szép a kivitele.

Egy fejezetét kiemelném, ami viszont egészen sajátos és jól sikerült. Ez a Tolnay Klári és Bette Davis  élete és munkássága közti párhuzamot, egyezéseket vizsgálja. Ez kimondottan remek.

Ajánlom egy másik közmondással: Egy csecsemőnek minden vicc új.

Részlet a fülszövegből:

"Amikor Tolnay Klári jelenségéről beszélünk, az egyéniség, az intellektus és a törékeny, apró testbe zárt sugárzás hármasáról szólunk. Olyan kisugárzásról, mely nagymamák és unokák, férfiak és kamasz fiúk kedvencévé tette és teszi ma is azt a színésznőt, aki a háború előtti sztárkorszakot követően is sztár maradt, végig hatvannégy éves pályafutása folyamán. Sztár a szó legnemesebb értelmében: valódi emberábrázoló művész csipetnyi huncutsággal, vagánysággal meghintett ösztönös eleganciával, tekintetén átsugárzó értelemmel és varázslatos mosollyal."

Szeressük továbbra is, emlékezzünk rá és alakításaira. Keressünk elő néhány régi felvételét, nézzük meg filmjeit. Többet megtudunk a színésznőről, az emberről.
Emlékezzünk a kivételesen hosszú, 64 éves színészi pálya remek alakításaira, dalaira, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjára, a titokzatos mosolyú Tolnay Klárira az emberre.














Helikon, Budapest, 2014
226 oldal · ISBN: 9789632275260

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése