Leonora

 

Elena Poniatowska: Leonora

Leonora Carrington regényes élete







                                   

Leonora Carrington angol festő és szobrász, író, mesésen varázslatos és különleges, kissé szürreális élete kel életre a lapokon.

Végig jól átérezhető az az egyedi és különös varázslat, ami körülvette, nem véletlen lett a XX. század egyik legmeghatározóbb női alkotója. Leonorát már kisgyerekként is az a vágy hajtja, hogy értelmet adjon belső valóságának, elkülönülve a nagybetűs valóságtól, amelyet merev és sznob neveltetése elvárna tőle. Ebből számtalan probléma adódik, az apácák nevelési elvei sorra csődöt mondanak a fiatal lány esetében. Konkrétan nem tudják kezelni, mentális betegnek hiszik, pedig csak lázadó volt. Carrington művészete a későbbiekben gyakran ábrázol lovakat, ami már meghatározó volt gyerekkorában is számára.

"Én tudom, hogy ló vagyok, mami, belülről lónak érzem magam."

              

A saját belső világa komoly gondokat okozott életében már gyerekként is. Vad, betörhetetlen, nehezen kezelhető kancaként élte később is életét. Apja angol-ír származású jómódú textilgyáros, gyönyörű édesanyja szigorú katolikus, ír származású. Három fiútestvére van. Az életrajz igazi kalandregény, történelmi kordokumentum, cseppet sem a szokványos formában eleveníti fel a művész életét. Bizonyos értelemben a történet inkább a valóság természetéről szól.

A regény cselekménydús, és érzékletes, kronológiai sorrendben végigköveti a gazdag pályafutását, nem elhallgatva annak mélypontjait, zaklatott kitérőit. Az olvasó rögtön érzi, már a gyerekkor eseményeiből, hogy Leonora igazi vibráló egyéniség. Határozott, erős elképzeléseit nehéz kordában tartani, soha nem is próbál megfelelni a kor elvárásainak. Magánélete mellett természetesen a művészete kap nagy hangsúlyt a regényben. Leonora Carrington szabad, lázadó, korlátok nélküli, összetett nő volt, ami már a gyerekkorában is megmutatkozott.

    

A szerző Poniatowska végig viszi az olvasót Leonora  Crookhey Hallban töltött gyermekkorától a mexikóvárosi haláláig, ami 94 éves korában következett be. Hosszú és különleges életét látványos képekkel kelti életre. Leonorát kiváltságos, luxus életre szánták, de kreativitásának feláldozása árán. Mindössze 20 évesen úgy döntött, elhagyja otthonát, Párizsba megy festeni. Itt megismeri azt a férfit, aki megváltoztatta számára a világot. A német festő, Max Ernst lesz az, aki mély nyomot hagy életében nem csak a szerelem miatt. Ernst bevezette őt a szürrealizmus, a művészet, mint a létezés őszinte, brutális megnyilvánulásának világába. Több éven át saját világot teremtettek maguk körül, saját szabályaik szerint éltek, és nagy művészeti örökséget hagytak ránk. 

Novelláiban is jól érzékelhető egyéni gondolkodása, látásmódja, világhoz való viszonya. Nem árt elolvasni, megismerni ezeket is a kötet mellé kiegészítésképpen. A Leonora által megteremtett világ megismerése kihagyhatatlan a ma emberének.

A második világháború tragikus fordulópont Leonora életében – Ernstet letartóztatják és koncentrációs táborba küldik német származása miatt, művészetét a nácik "elfajzottnak" tartották. A nő beleőrül a veszteségbe. Annyira összetörik, hogy elmegyógyintézetbe kerül. Ez volt a másik fontos esemény, életének mélypontja. Be kell vallanom, hogy a regénynek ezt a részét élveztem a legkevésbé. Carrington életének az a szakasza, amely mind életében, mind munkájában fordulópontot jelent érthető és drámai. Poniatowska szándékait értem, de olvasni is nyomasztó ezen időszakról. A nő a kezelések, gyógyszerek bódulatában vegetál, ahonnan nehéz kitörnie. 

      

Leonora maga mondta, hogy "minden szerelem más" . Ez segít most is rajta. Érdekes információ, hogy a magyar származású fotós, Weisz Imre lesz életének további társa, gyermekei apja. A kötetben szinte minden meghatározó, fontos művészeti ág képviselője felbukkan. Sajnos, de nem meglepő módon családjával hullámzó kapcsolata van, csak édesanyja áll mellette. Mexikó ad megnyugvást neki, a második világháború elől kalandos módon ide menekül, ez segíti későbbi művészi kiteljesedését. Mexikóba sok európai művész menekült, menedéket keresve.

Poniatowska barátként jól ismerte Carrington színes, egyéni sorsát, és egy olyan történetet alkotott, amely jól nyomon követi és bemutatja elképzeléseit, feltárja egyéniségét. Megrázó milyen irreális lehet a valóság, az őrület, és hogy a művészet az, ahol a képzelet szabadon létezhet. Carrington harcos feministaként különösen fontosnak tartotta a női művészek szabadságát, önkifejezési módját, ami egy száműzött, különc művészcsoport esetében meghatározó. A regény cselekménye több évtizedet átölelő, országokon átívelve tárja elénk Leonora Carrington valóban mozgalmas, kivételesen kalandos és egyéni sorsát. Carrington végig lázadó, határokat feszegető regényes élete során a kreatív tehetsége és különös, de nőies látásmódja, érzelmei erős hatást hagytak az utókornak is.





















&, 2024


498 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402394 · Fordította: Greilinger Szonja