Wisinger István: A Nobel-díjas kém
Wisinger István dokumentumregénye emberközelbe hozza a tudóst, megismerteti velünk életének apró titkait, és a véleményét, gondolatait is megosztja olvasóival. Ami főleg nagyon tetszett az, hogy Szent-Györgyi professzor életének azon részét vette nagyító alá, amit még idehaza töltött, mielőtt elhagyta volna Magyarországot. Jól dokumentált tények alapján aprólékosan épül fel a regény. Sok érdekesség, információ van a kor más vezetőiről, meghatározó személyiségeiről is. Jelentős és fontos állomás Klebersberg Kunóval, Móra Ferenccel való barátsága is. A fiatal tudósjelölt az első világháború kitörésekor a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának volt a hallgatója, és frontszolgálatra kellett bevonulnia. Megdöbbentő pillanat volt, amikor felismerte a helyzet brutalitását, és "cselhez" kellett folyamodnia, ha túl akarta élni a háborút. A sok információ mellett azt is megtudjuk, hogy orvosi diplomát 1917-ben kapott, majd több mint tíz évig járta a világot, és Cambridge-ben kémiai doktorátust is szerzett.
Lépésről-lépésre ismerjük meg életének jelentős mozzanatait, jutunk el a professzor elhatározásáig, a szerző megvilágítja az okokat, amik a kitelepüléséhez vezettek. A kényszerítő körülmények mellett nem is lehetett más lehetősége. Magyarországgal mindvégig fenntartotta kapcsolatait, 1976-ban tagja volt a Szent Koronát hazahozó amerikai delegációnak.
A könyv megjelenése egybeesik Szent-Györgyi Albert születésének százhuszonharmadik (1893. szeptember 16.), és halálának harmincadik (2016. október 22.) évfordulójával, illetve Szent-Györgyi Albert a Nobel–díjat 1937. december 10-én vette át Gusztáv svéd királytól. Erről az eseményről a híres fotó is látható a kötetben. A fiatal tudós esélyeiről, egyáltalán a díjra való jelölés jelentőségéről, annak külföldi visszhangjairól is sok újdonságot tartalmaz a regény.
Ahogyan a magánéletének történései is elkerülhetetlenül bemutatásra kerülnek. Feleségével való szerelme, majd a házasságuk, annak végének oka is kiderül az érdeklődő olvasó számára. Bevallom, ez elég meglepő ok volt, akkoriban különösen nem lehetett mindennapos.
A regény megmard a tények mellett, nem lesz pletykás, korrekt módon meséli el a történteket.
Szent-Györgyi Albert modern, szókimondóan őszinte alakja közelebb kerül az olvasókhoz, jelleme, gondolatai és belső vívódásainak okai érthetőbbek lesznek, megvilágítanak dolgokat. Az összefüggések és a magyarázatok láttatása érthetővé és világossá teszi az olvasó számára, hogyan befolyásolták életét az akkori politikai játékok, amiknek óhatatlanul részese lett a tudós is. Híres barátai és kollégák visszaemlékezéseivel tarkított, történelmi dokumentumok alapján megírt életrajzot olvashattam. Az élet megtörtént tényeit némi fikcióval egészítette ki a szerző.
Az első magyar Nobel-díjas tudósról írt dokumentumregény remek történelmi háttérrel meséli el
a kiváló tudós életének utolsó hat évét, amit még Magyarországon töltött. Természetesen a legizgalmasabb részek a háborúba sodródó országunk, az 1944-es német megszállás előzményei
és a professzor életének összefonódásai. Érdekesség az is, hogy Hitler el akarta raboltatni a tudóst, már 1943-ban. Valósághűen izgalmas politikai kriminek is olvasható. Tartalmas és hiánypótló, informatív regényt kap az olvasó.
A könyv fülszövege:
Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért”. A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el.
De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak „Prof”-ként emlegettek tanítványai, baráti, kollégái? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte.
Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.
WISINGER ISTVÁN (1943–) Pulitzer-emlékdíjas és Aranytollas újságíró, médiaszociológus, főiskolai tanár. Már egyetemi évei alatt (1965-től) a Magyar Rádió Hírszerkesztőségében dolgozott. 1967-ben a II. Riporter kerestetik című vetélkedőben sikeresen szerepelt. 1970-ben került át a Magyar Televízióba, ahol 2000 nyaráig előbb szerkesztő-riporterként, majd 1989-ben az egyes csatorna intendánsaként dolgozott. 1997 és 2004 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége választott elnöke volt. Oktatói tevékenysége már a hetvenes évek végén elkezdődött, 1999 óta több felsőoktatási intézményben volt tanár (Kodolányi János Főiskola, IBS, Gödöllői Egyetem, Zsigmond Király Főiskola, Corvinus Egyetem). 2008-ban a Színház és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájában szerzett DLA tudományos fokozatot.
Megjelenés után egy hónappal:
Athenaeum, Budapest, 2016
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632935461 ·
Megjelenés időpontja: 2016. szeptember 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése