Jóanyád!

 

Jakupcsek Gabriella: Jóanyád!
Szülői szerepben a B oldalon




                                     

A nagysikerű Napos B oldal és a tavalyi Csakazértis szerelem kötetek után ismét egy fontos, a nők életének meghatározó eseményét állította interjúkötete középpontjába Jakupcsek Gabriella. Az anyaság kérdése kikerülhetetlen a női létben. A nyolc beszélgetés ezt járja körbe, mitől jó egy édesanya, hogyan lehet megőrizni a párkapcsolatot, miközben élete főszerepét alakítja a nő. Nem beszélve a karrier kérdéséről, ami ismét egy sarkalatos pont az életben. Megtudjuk mikor, hogyan alakultak át a társadalmi normák, elvárások a nőkkel, édesanyákkal szemben. Elképesztő, mennyi minden teher van a nők vállán.


    

Férfiolvasóként különösen izgalmas volt a női lélek mélyére látni, megismerni a mögöttes mozgatórugókat. Tökéletes anya nincs szögezi le rögtön az elején Gabi. Ebből is érezhető, a humor is erősen jelen van az interjúkban. Az is egészen biztos, nem árthat, ha a partner tényleg partner az anyaság kérdéseiben, illetve a család segítő szerepe nélkülözhetetlen. Mert lássuk be, az anyaság kihívás és nem kevés teher is a nőnek. Feladat. A mai nagyik már egészen mások, mint akár 20-30 éve voltak. És mi van, ha nincs is nagyi a közelben?

Olvashatunk az anyaságról és nagyszülőségről a B oldalon, és a sorok között finoman van benne
valami tabudöntögető elem is. Nagy ajándéka az életnek az anyaság. Mindenkinek önálló és saját döntése az anyaság, avagy ez mikor lesz időszerű az életében, milyen formáját választja, hiszen a biológiai óra ketyeg. Akad tabu az anyává válás körül bőven. Arról nem is beszélve, mennyire más huszonévesen anyává lenni, vagy netán negyven-ötven körül. A spermadonoros történet vagy az örökbefogadás témája egészen kivételes, de biztosan nem egyedi eset. Kétségtelen az is, ehhez az anyagi háttér is szükséges.


Minden élet, minden történet más. Színes és változatos életutak elevenednek meg előttünk. Már az első történet levert lábról. Azért jó ilyen összetartó családokról olvasni, hogy igenis vannak, léteznek. Tetszett, ahogy Gabi saját életéről is mesél, az adott történethez kapcsolódva kapunk emlékeket.
Nem érdemes sietni az olvasással, hiába csak nyolc beszélgetést tartalmaz az igényes kivitelű kötet. Meglepő, megdöbbentő és elgondolkodtató valós helyzetekről olvashatunk, miközben a saját utunkat vethetjük össze a leírtakkal. A könyvben szereplő emberek bepillantást engedtek az élettörténetükbe, sorsuk alakulásába. Ismét megszólaltatott néhány közismert szereplőt is Gabi. Nyáry Krisztián egyedüli férfiként némileg kilóg az interjúkból. Sajnálatosan szomorú története nagyjából ismert, két kamaszlánnyal megélni egy tragédiát nem egyszerű. Apaként nem lehet anya is. Anyát nem lehet pótolni. Ezekről a buktatókról őszintén mesél most. Koronczay Lilla a Nők Lapja újságírója a távnagymamasággal küzd. Amikor csupán a napi videohívásokra korlátozódik a kapcsolat a nagyszülők és az unoka között, ez is nehéz pillanatokat tud okozni. 

Érdekes és megható, elgondolkodtatóan érzékeny minden történet, hiszen mai és ettől valós. Imádtam olvasni, jó volt belesni a kulisszák mögé, átértelmezni néhány dolgot.  Kétségtelen, hogy a szeretet, az elfogadás az, ami élteti ezeket a kapcsolatokat. Ezt kell gyakorolnunk saját életünkre átvenni. Sokat segít a szürke, rohanós hétköznapokban és a közös boldog életünkben. Némely történet bátran szembe megy a társadalmi elvárásokkal. Jó anyának lenni nem könnyű, de lehetünk elég jók. És ez nem kevés! Nincs egyetlen jól megfogalmazható titok. Rá kell találni mindenkinek, hogy melyik út a legjobb, legeredményesebb. Ha kell, szakítsunk a hagyományokkal. Használható és ötletes, mai történetekből épül fel a kötet. 


Minden egyes interjú után Molnár Kata pszichológus, párterapeuta közérthető és alapos, okos gondolatait olvashatjuk. Ezek az adott esetről alkotnak véleményt, garantáltan mindenkinek hasznosak lehetnek.  Lehet azonosulni, ötletet gyűjteni, avagy kapszkodónak, lelki segítségnek is használhatjuk ezeket a valós életmeséket. A pszichológus elemzése teszi teljessé a képet. 




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!





    

Jakupcsek Gabriella (Budapest, 1963. január 18. –) magyar újságíró, műsorvezető, tanár. 1998-ban kiérdemelte a Legjobb Női Műsorvezető díját, 2007-ben pedig Pro-Európa díjat kapott. Továbbá megkapta az Antistigma-díjat, amelyet azoknak a médiaszakembereknek adnak, akik munkájukkal a mentális betegségekkel küzdők diszkriminációja ellen küzdenek. Közel tíz évig dolgozott a Magyar Televízió szerkesztőjeként, műsorvezetőjeként és rovatvezetőjeként. Ezen kívül volt a TV2, a Danubius Rádió és az ATV munkatársa is.









XXI. Század, Budapest, 2025
keménytáblás · ISBN: 9789635686001

Az ​utolsó egyed

 

Sibylle Grimbert: Az ​utolsó egyed





                                        

Igazi meglepetés lett számomra ez a könyv. Olyannyira, hogy az idei első félév egyik kedvence lett nálam, pedig bevallom, hezitáltam, akarom én ezt olvasni? A fülszöveg rémisztő, nem is recenzió, ám a rövidsége és a belső kíváncsiságom győzött. Tartottam tőle, csak azt olvashatom, amit amúgy is tudok, azaz: mekkora nagy állat az ember, aki tekintet nélkül kipusztítja maga körül a világot és egyéb más benne élőket. Aztán a történet lassanként beszippantott, bekúszott a szívemig, megtalált. Gus és a Prospnak elnevezett nagyalka története jóval többről mesélt.




Történetünk 1835-ben kezdődik, Eldey szigetén, Izland partjainál. Augustin, egy fiatal zoológus, egy sérült szárnyú nagyalkát ment meg egy őrült, véres vadászat során, amely teljes pusztulást hoz a madárkolóniára. Tudatában annak, hogy ez a madár az egyetlen túlélője ennek az esztelen, véres vadászatnak, megvédi, gondoskodik róla, és megmenti a tengerészek kapzsiságától. A regény ennek a fiatal tudósnak és a nagyalka valószínűtlen, mégis meghatóan emberi barátságát meséli el. Az állat és az ember kapcsolata megható, vicces és elgondolkodtató. Néhol egyenesen felkavaró. Hosszú éveket ölel fel ez a kapcsolat, alakul barátsággá. Gus egy idő után felelősséget érez az utolsó madár életben tartására, ha már megmentette. Az ember és természet kapcsolata meghatározó, jól tetten érhető a csendes folyású történetben. 

   

Megismerjük életüket Izlandon, a Feröer-szigeteken és Dániában. Érdekes, hogy nem vették akkoriban olyan komoly tragédiának egy-egy állatfaj eltűnését, kipusztulását. Konkrétan nem is hitték el, hogy van ilyen. A különleges fajok kitömött formában, múzeumban való mutogatása elég visszataszító számomra is. Gus és Prosp kalandjaik részletein keresztül reflektál a történet az emberek és az állatok közötti kölcsönös kötődésre, valamint a fajok evolúciójának és kihalásának fogalmára, amely a 19. század közepén hevesen vitatott téma volt. Az állatról alkotott, szinte etnológiai nézetet empatikus és részletes módon írja le a könyv, így a történet könnyen és érdekesen vetül ki az olvasó elé. Olvasás közben a tehetetlen düh mellé lelkiismeret-furdalás is ébred az olvasóban.


Egyre kíváncsiabb voltam a végkifejletre, mi lesz a lezárása a mesének. Egyetértünk abban, egészen a végkifejletig, amely azt bizonyítja, hogy Prosp valószínűleg "fajtájának utolsója" volt. Sibylle Grimbert regénye megkapó írás, tisztelgő emlékezés erről a szimbiózisban töltött időről. Kissé ugyan zavaró volt, hogy szinte végig lepingvinezték a madarat, holott a nagyalka és a pingvin fajtársak lehetnek csak. A remek és szemet gyönyörködtető borító és a különleges történet maradandó és felemelő élményt ad az olvasónak. Az utolsó egyed 2022-ben elnyerte Goncourt des lycéens-díjat és a Magvető Kiadó 70 éves születésnapjára jelent meg.



A regényt ITT lehet rendelni kedvezménnyel! Akár Ekönyvben is!








Magvető, Budapest, 2025
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631445428 · Fordította: Kiss Kornélia

A ​sáska éve

 

Terry Hayes: A ​sáska éve




                                                     

A Nevem Pilgrim az egyik kedvenc könyvem, majd 10 év után is, sokakhoz hasonlóan, rettenetesen vártam, hogy elkészüljön és legyen valamiféle folytatása. Alig akartam hinni a szememnek, amikor végre a magyar megjelenés feltűnt a kínálatban. Régen vártam ennyire könyvet! A Sáska éve erőteljesen indul, egy vad utazás, de nem egészen úgy, ahogy az olvasó reméli. A könyv első része egy mozgalmas, klasszikus kémthriller, ami számomra furcsa, meglepő befejezéssel zárult.

Sokáig ígérgették a folytatást, kezdtem is feladni a reményt, de itt van, megérkezett! Terry Hayes A Sáska éve című könyve alapjaiban egy újabb lenyűgöző kémthriller, amely rendkívül összetett, hatalmas témát ölel fel. A történet betekintést nyújt az olvasóknak egy kém életébe. A regény ijesztő hossza ellenére maga a cselekmény figyelemre méltóan egyszerű és könnyen követhető, rendkívül olvasmányos. Terry Hayes otthonosan és biztonsággal mozog ebben a világban, tudja miről ír. 

A CIA olyan pletykákra bukkant, amelyek egy tervezett, világméretű terrortámadásra utalnak. A megbízott ügynökön, Kane-en múlik, hogy titokban belépjen Iránba, és találkozzon az ISIS futárral, aki először árulja el a részleteket. Irán, Pakisztán és Afganisztán ellenséges határvidékén járunk. Egy igazi modern kémthrillert olvashatunk, ez nagyjából a könyv első harmada, ami feszült, lebilincselő, valóban zseniális. Amikor Kane terepen van, és kémkedéssel foglalkozik, a történet egyenletes tempóban halad. Tartós feszültség van, miközben a közvetlen leleplezés veszélye alatt dolgozik, és ez osztatlan figyelmet kelt. Elképesztő és sokkoló akciójelenettel indul, pörögnek a történések, alapos betekintést nyerhetünk Kane karakterébe, életének pillanataiba. Kétségtelen, hogy Terry Hayes egy rendkívül képzett, ügyes történetmesélő, érdekes és súlyos olvasmányt kapunk. Hayes realisztikus képet mutat a kémek valódi kihívásairól, például arról, hogy egyes tervek gyakran kudarcba fulladnak, a túlélés kétséges. Kane útja tele van veszéllyel, árulással, valamint a munkával járó érzelmi és mentális megterheléssel. 

A sztorinak számos mellékszála van, azt az árat is bemutatja, amelyet a hátramaradottak fizetnek, akik talán soha nem tudják meg a hősök valódi sorsát. A dolgok persze gyorsan rosszul alakulnak, és Kane szemtől szembe kerül al-Tundrával, egy halottnak hitt terroristával. Kane küldetése egy ponton személyessé válik, miközben az al-Tundrát üldözi keresztül a világon.



A Sáska éve lényegében három témát ölel fel: azonosítani al-Tundrát; megtalálni al-Tundrát; megölni al-Tundrát. A titokzatos terroristavezér, akit senki sem ismer igazán, még emberei előtt is rejtve él, mozog. A könyv háromnegyedénél történik egy olyan fordulat, amely annyira szokatlan, hogy szerintem erősen megosztja az olvasókat. Innen egyre csavarosabb a sztori, részletgazdag és rengeteg, elképesztő technikai háttér jelenik meg. És persze felbukkannak az oroszok is... Kétségtelen, hogy végig érdekes, egy felesleges szó vagy mondat nincs benne, de csak sodródunk az információkkal, igazi hullámvasúton vagyunk, igazából alig történik érdemi rész. A befejezés pedig... talán nem így kellett volna. A kevesebb több elve alapján érzésem szerint a 400-450 koldal körül egy frappáns és ütős befejezéssel le kellet volna zárni a sztorit. A kémtörténetet ugyanis sci-fi disztópiába fordul. Ezzel egyedi csavart ad a tipikus kémtörténethez. Ez az irányváltás szerintem meglepő, megoszthatja az olvasókat. A befejezés túlzó, nincs szinkronban Hayes gondosan felépített feszültségével és realizmusával.

Összegezve: Bár élvezetes olvasmány volt, vegyes érzéseket hagyott a történet. Az első harmad pazar, kétségtelenül zseniális, a második harmad, izgalmas és döbbenetes, az utolsó harmad mintha egy másik történet végét olvasnám.

A Sáska éve egy izgalmas és kiszámíthatatlan, emlékezetes olvasmány, amely a klasszikus kémdrámát merész, kreatív csavarral ötvözi. Rengeteg meglepetést, gondolkodni valót tartogat, és azoknak a rajongóknak is tetszeni fog, akik szeretik a filmszerűen gyors tempójú kémtörténeteket vagy nyitottak a hagyományostól eltérő befejezésre.




Kedvezménnyel ITT rendelhető, akár Ekönyvben is! 


      

Terry Hayes újság- és forgatókönyvíró. Ő írta a Mad Max 2 forgatókönyvét. Társszerzőként részt vett a Halálos nyugalom történetének megírásában, és közreműködött a Mad Max 3, valamint számos TV-film elkészítésében. Összesen több mint húsz filmes és televíziós díjat kapott. A Nevem Pilgrim az első regénye, 2013-ban jelent meg. Feleségével, Kristennel és négy gyermekükkel Svájcban él.





Libri, Budapest, 2025
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636044985 · Fordította: Babits Péter

Tavasz ​Spanyolországban

 

John Banville: Tavasz ​Spanyolországban



                                             

A Tavasz Spanyolországban történetét öröm olvasni. John Banville bizony gyönyörűen ír, az előző, Hó című krimijét is kedveltem. Ez a mostani is jól megírt, eleven képekkel kel életre a hangulatos próza, teli zaklatott karakterekkel, ahogyan John Banville-től megszokhattuk. Sötét, keserű és meglepően vicces a sztori, pont úgy, ahogy szeretjük az ír krimiket.

A HÓ című történetből néhány szereplő visszatér, de ez sem egy hagyományos krimi. A napfényes Spanyolországban játszódik a cselekmény fő szála, de az esőáztatta Írországban van a háttér, ott áll váratlanul minden a fejére. Banville briliáns irodalmi krimisorozatának legújabb része, amely néhány évtizeddel ezelőtt játszódik, a dublini patológus, Dr. Quirke nyaralása indítja be az eseményeket. Quirke a nyaralás alatt végig morcos, iszik, amit felesége megadó nyugalommal tűr.

Ismét egy ártalmatlan cselekedet, egy véletlen baleset az, ami egy halálos következményekkel járó, rendkívül csavaros eseményláncolatot hoz működésbe. A múltbéli és jelenlegi bűncselekmények mozgatják ezt a mesterien elmesélt történetet. A krimi egyik tanulsága, nem érdemes kisollóval osztrigát bontani. Quirke csúnyán megvágja a kezét, miközben megpróbálja kinyitni azt a bizonyos osztrigát. A kórházban találkozik egy Angela Lawless nevű ír orvossal, aki valamit felidéz az emlékeiben. Végül rájön, hogy a lány nem más, mint April Latimer, Phoebe lányának egykori barátnője, akit évekkel korábban meggyilkoltak... A nyaralás akaratlanul is nyomozásba fordul. 


     

Az olvasó egy néhány éve történt családi tragédiával szembesül, amikor a korboncnok ismerős arcot pillant meg. 

A bökkenő csupán az, hogy a nő -elvileg- néhány éve halott. Azonnal hazatelefonál, ami sebeket tép fel és egy láthatatlan lavinát indít be. A szálak sokrétűek, magasra vezetnek. A történet lassan és aprólékosan bontakozik ki. Sok pici részletből kerekedik ki a mögöttes tartalom. Az emberi jellem jellemtelensége, bűnös gyarlóságból bontakozik ki, ami egyetlen pillanatra sem hagy nyugodni. 

Banville tökéletesen ötvözi a krimi és a szépirodalom jellemzőit. Nyugtalanító, remek jellemrajzokkal megalkotott, végig érdekes a sztori. Banville története karakterközpontú, érdekes és feszült, szépen megfogalmazott, igényes szöveg. John Banville nem véletlenül kapta meg 2005-ben a Man Booker-díjat, most is öröm volt olvasni minden mondatot. Bizonyára a fordító, Pordán Ferenc érdeme is a nyelv és a ritmus összhangja. A cselekmény, a jellemrajz és a tempó olvasmányos, sokkal lendületesebb, mint a Hó esetében.

Mindezzel párhuzamosan fut az ír születésű, Londonban élő hidegvérű bérgyilkos, Terry története. A karakter gondolatait szinte látjuk, mesteri érzékkel van kidolgozva a férfi jelleme. Egyértelmű, hogy Quirke és Terry útjai egy ponton keresztezik egymást, és Banville feszültségben tart minket, szinte a végéig fenntartva a két szereplő különálló történetszálait. Stafford nyomozófelügyelő nem igazán áll a helyzet magaslatán. Ettől a ponttól – nagyjából a könyv harmadánál – felpörögnek az események, Quirke megszűnik a könyv narratív főszereplője lenni. A nyomozás a lányára, Phoebe-re hárul, aki Strafford nyomozófelügyelő védelme alatt érkezik Spanyolországba. Utazás előtt a lány elköveti azt a hibát, hogy megemlíti a hírt April nagybátyjának, William Latimernek, az ír védelmi miniszternek, aki nem igazán lesz boldog a hírtől. Csontvázak esnek ki a szekrényből, a mögöttes történés rémes, gonosz és sötét.

John Banville az ír irodalom élő klasszikusa egy újabb, olvasásra érdemes regényt ad olvasóinak. A szereplők, a történet, a hangulat, a stílus, minden a helyén van. Az izgalom és a szépirodalmi igényesség garantált.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 



   

William John Banville (1945. december 8.) ír regényíró.
Több regénye is Benjamin Black álnéven jelent meg.
Elnyerte az 1976-os James Tait Black Memorial Prize-t, a 2003-as Nemzetközi Nonino-díjat, a 2005-ös Booker-díjat, a 2011-es Franz Kafka-díjat, a 2013-as Osztrák Állami Európai Irodalmi Díjat és a 2014-es Asztúria Hercegének irodalmi díját.






Helikon, Budapest, 2025
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634798897 · Fordította: Pordán Ferenc

Délibáb

 

Camilla Läckberg - Henrik Fexeus: Délibáb
(Mina és Vincent 3.)


                                             

A Mina és Vincent trilógia harmadik és egyben záró története, melyet Camilla Läckberg és Henrik Fexeus mentalista közösen írt. Camilla a skandináv krimi királynője, népszerűsége évek óta töretlen. Henrik Fexeus Svédországban számos pszichológiai és önsegítő könyv szerzőjeként ismert.


Kétségtelen, hogy a trilógia legjobb eleme maga a két főszereplő: Mina, egy rendőrnő, aki súlyos, a tisztasághoz és a baktériumokhoz kapcsolódó kényszerbetegségben szenved. Férfi hősünk, Vincent, a híres és közismert mentalista, aki szintén egy mániás kényszerbetegségben szenved, miközben egy súlyos gyermekkori traumát is magával hordoz. A trilógia főszereplői, akárcsak Camilla és Henrik sok tekintetben hasonlítanak: Vincent és Mina két olyan karakter, akikről senki sem gondolná, hogy bármiben is partnerek lennének, tekintve, mennyire különböznek egymástól. Furcsák és nagyon kiszámíthatatlanok. Csakúgy, mint a helyzetek, amelyekbe ezúttal is kerülnek… egyáltalán nem a szokott skandináv krimit kapjuk ezúttal sem. A nyomozócsoport tagjairól jó volt olvasni, az egyéni történetszálak jól színezik a krimit.



    

Camilla Läckberg és Henrik Fexeus igazán szövevényes, sötét történettel zárják trilógiájukat, ahol a pszichológiai feszültség ugyanolyan fojtogató és nyomasztó, mint a történetben szereplő földalatti környezet. A föld mélyén, a sötétben kanyargó metróalagutakban élők világa elképesztő és eredeti hátteret ad a kriminek. A nyomozás igazi versenyfutás az idővel.



Idilli képpel indul a krimi. December van, és Svédország igazságügyi minisztere (Mina volt férje) veszélyben van; egy névtelen és sokkoló üzenetből megtudja halálának pontos dátumát. A fenyegetés megváltoztatja életét, tizennégy napos visszaszámlálás veszi kezdetét. Mindeközben a metróalagútban titokzatos emberi maradványokra, csontokra bukkannak. Mina ismét Vincent Walder mentalista segítségét kéri, aki a jó öreg rendőrségi munkát ötvözi a mentalista testbeszédével és pszichológiai szakértelmével.


Läckberg és Fexeus apránként építik fel a történetet Az összetett ügy szerteágazó, a mellékszálak is érdekesek, izgalmasan kapcsolódnak össze. Mina és a mentalista életének sorsdöntő elemei is fontossá válnak az ügy hátterében. Az újabb csontok után egyre fojtogatóbb légkörben nyomozhazunk. Egyszerre egy kirakós darabkáit öntik elénk, amiből lassanként bontakozik ki a háttér. Amikor azonban maga az igazságügyminiszter is életveszélybe kerül, a dolgok teljesen más dimenzióba kerülnek. A cselekmény fordulatos és gondosan kidolgozott, erős a bűnügyi szál. A nyomozás során egyre több olyan információkra bukkannak, amely a politika felé viszi a krimit.

Ki manipulálja a terrorrá váló ügy szálait, hogy a hatalom legmagasabb köreibe kerüljön? Kik az eltűnt emberek, hogyan érintettek a fenyegetésben? Ki lehet a titokzatos Herceg? Mina és Vincent ismét megpróbálják együtt megoldani az ügyet, hogy megakadályozzák a további gyilkosságokat. Közben Vincent számára úgy tűnik, mintha a világ egyre közelebb kerülne hozzá, miközben Mina úgy tűnik, lánya segítségével lépésről lépésre túlteszi magát a problémáin.


               

Amíg minden "felrobban" tényleg a legvégén derül ki teljesen a magyarázat. Addig az olvasó is délibábot kergethet... Feszült, nyomasztó versenyfutás ez, csak bírja az olvasó! A történet érzésem szerint a végére kicsit túl lett bonyolítva. A homokórák pergése, az idő fogyása, az élet végessége ad izgalmakat a napjaink valósága mellé. A zavarodott emberi elme, a hatalomvágy politikával fűszerezve veszélyes elegye. 

Szó szerint csak az utolsó oldalon lesz tiszta a kép, kapunk egy remek lezárást. Csak sorban érdemes olvasni a trilógiát! Öröm volt ismét Dobosi Beáta remek fordítását olvasni, jól adja vissza az atmoszférát.





Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!










Animus, Budapest, 2025
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146993 · Fordította: Dobosi Beáta

Moszkva, ​Balaton

 

Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton




                                                 

A Balaton ismét remek helyszín a retro krimisorozattal berobbant Zajácz D. Zoltán új történetéhez. Ötödik krimi ez a sorozatban, ami új lendülettel visz vissza minden olvasót 1987-be. A helyszín csak félig a Balaton, ahogy azt a cím is sugallja, a cselekmény egyik fele Moszkvában játszódik, ott indul a krimi és kanyarodik el Tihanyba, Csopakra.

A moszkvai kereskedelmi képviselet magyar munkatársának eltűnése nagy hullámokat ver, az áldozat élete és családi háttere miatt. Ugyanakkor a Budapesten turnézó Bolsoj egyik balerinájának eltűnése is izgalmas és váratlan meglepetés. A két ügynek elsőre úgy tűnik nincs közük egymáshoz, ám egy ponton mégiscsak összekapcsolódnak. Nem is akárhogyan! A háttér alapos, jól kidolgozott, a retro-érzés jól működik. Tudom, mindig az utolsó a legjobb, de tényleg így is van. Szeretem ezt a sorozatot, hiszen már az első rész is megvett kilóra.

A rövid fejezetek miatt gyorsan olvasható, emellett végig érdekfeszítő a történet. Erőteljes krimi, egy percig nem unatkoztam, szinte egy szuszra elolvastam. Minden szó, mondat a helyén van, jól működik a sztori. Tetszett a felvillanó politikai háttér, a változás szele már érezhető, több valós esemény is felbukkan a krimiben. Gorbacsov is színre lép, de sok egyéb információra is bukkanhatunk olvasás közben. Igazi jó kis krimi, ahol nem folyik patakokban a vér, nem rágom tövig a körmöm izgalmamban, de cserében végig magabiztosan halad a cselekmény a maga útján, a meglepő végkifejletig. Jól felépített, összetett sztori volt, ahol az emberi kapcsolatok szövevényes hálója mozgatja a szálakat. 

Nosztalgikus, Zajácz D. ismét remekül teremt hangulatot, filmszerűen pörög, nem véres és nem sokkoló. Ez talán a másik fő erénye ennek a sorozatnak. Remek kis nyári olvasmány élményt nyújt a rajongóknak. Nekik kihagyhatatlanul kötelező, az új olvasóknak viszont javasolnám a megjelenési sorrendben történő merülést a Balatonban.


A fő karakterek jól működtek, a mellékszereplők is hihetően illeszkedtek a sztoriba. Jó volt Adorján Mátéval és Lendvay Laurával újra együtt nyomozni. Tetszett Irina és Bogdán "románca", ami így tökéletes lezárást kapott. Érdekes a végső Epilógus. Talán végleges vége lett ezzel a történettel a sorozatnak? Biztos vagyok benne, hogy a nyár egyik kiemelkedő sikere lesz ez a magyar krimi.



Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!



     

Zajácz D. Zoltán: 1966-­ban született Kisvárdán.

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár.

A Véres Balaton sorozat kötetei: Véres Balaton, Haragos Balaton, Dermesztő Balaton, Moszkva, Balaton.

A Gyilkos Balaton a sorozat előzményeibe enged bepillantást.








General Press, Budapest, 2025
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040164

Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé

 

Kim Simonsen:

Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé






                                    

A legsikeresebb feröeri kortárs költő Kim Simonsen neve hazánkban eddig ismeretlen volt. Az északi irodalmat idehaza népszerűsítő és lelkesen terjesztő Ø Kiadó most elhozta nekünk ezt a csodás kivitelű, igényes verseskötetet. Már a megkapó cím is sejteti, különleges kötettel van dolgunk. A borítóról Ernst Hackel hatásos, tartalomhoz illő koronamedúza-ábrázolása köszön az olvasóra.

          

Megismerhetjük Simonsen legbelsőbb gondolatait, érzéseit, amit ez esetben a gyász mozgat. A szeretett édesapja elvesztése, a gyászfeldolgozás versekkel jól működik. A személyes veszteség mélyen érinti, amihez roppant kifejező a tenger világa. Édesapja hajós volt, szinte egész életét a tengeren töltötte. A lelki hullámzás és a tenger habjai egybemossák az emlékeket, örömteli pillanatokat. Ez a természeti körforgás, végtelen hullámzása az egyén és tenger kapcsolata remek párosítást ad, szemléletes képekkel kel életre előttünk. Ez a ritmus mélyrehatóan rezonál az olvasó lelkével. A legfájóbb, hogy igen, megy tovább minden, de már nélküle. Erről szólnak az első rész versei: Az első reggel a Földön cím alatt.

Nekem a versek inkább az életről, annak folytonosságáról szólnak, sem mint csak a halálról. Kétségtelen, hogy az elengedés, az elmúlás is az élet része, mint a parthoz visszatérő, sziklákhoz verődő hullámok ismétlődése szimbolikus. A melankólikus szomorúság az elengedés része, de emlékezni a mosolyokra, boldog pillanatokra kell. A versek lírai stílusa lenyűgözően gazdag képi világgal párosul. Mélyen emberi, lírai, őszinte érzelmek hullámzanak a sorokban. A természetközeliség jól tetten érhető, fontos jellemzője ezeknek a verseknek, ahogyan az ott élő emberek mindennapjait is meghatározza. Erről már sokan és sokat elmélkedtek, írók, költők és filozófusok gondolatait ültethetjük át saját kis életünkre. Megtalálni lelkünkben a belső harmóniát, elfogadni azt, hogy az élet véges. Simonsen lírai gondolatait négy részben olvashatjuk. Akaratlanul is számvetésre, némi visszatekintésre is késztetnek a versek. Vigaszt ad, előre lök és ebből lesz a remény, hogy nem élt hiába, nyomot hagyott maga után az ember.

"Minden víz a tengerből jön.
Minden víz a tengerbe tér vissza."

     

Mindenkit ugyanúgy megérint és lelkének titkos zugait is átjárja a szerelem és az elmúlás. A halál érintése foglalkoztat és kikerülhetetlenül ott lebeg felettünk. Ott van a mindennapokban, az élet fájó része. Verseket értékelni talán nem is kell, a hangulat, az érzések amit kiváltanak az olvasóban épp elég is. Elmerenghetünk, kapaszkodót kapunk a folytatáshoz a lezáró Emberek szakaszból.

Az Egy csepp tengervíz biológiai összetétele olyan, mint a véremé kötetet 2024-ben jelöltek az Északi Tanács Irodalmi Díjára.













Ø Kiadó, 60 oldal, puhatáblás · ISBN: 9786156572110 · Fordító.: Veress Kata

A ​nő, aki eladta Van Goghot

 

Caroline Cauchi: A ​nő, aki eladta Van Goghot




                                      

Minden művészetek iránt érdeklődő, egyben olvasni szerető ember szívében különleges helyet foglal el Dallos Sándor A nap szerelmese és az Aranyecset című regények, amelyek szeretett festőnk Munkácsy Mihály életét dolgozzák fel. Felemelő élmény volt ilyen módon elképzelni és megélni a festőzseni napjait, érzéseit, felemelkedését, belelátni ebbe a különös világba.

Ennek a maradandó olvasási élménynek köszönhetően lettem egyből kíváncsi erre a könyvre, hiszen Vincent Van Gogh nem kisebb géniusz, közismert és népszerű, akinek életét számos rejtély, meg nem értettség övezte. Mostoha sors jutott neki rövid élete alatt, pedig hihetetlenül gazdag életművet hagyott az utókorra. A nagy művészekre jellemzően olthatatlan szenvedéllyel dolgozott, önmagát és környezetét nem kímélve, ráadásul munkássága csupán 10 évre tehető, ez idő alatt több mint kétezer művel gazdagította a világot, köztük közel ezer olajfestmény, rajzok, karcok. Említésre méltó levelezése is közkincs, melyet imádott öccsével, sógornőjével, barátaival folytatott, ezek által kicsit jobban megismerhetjük gondolatait, lelki vívódásait.

A nő, aki eladta Van Goghot egy ikonikus nőalak, egy női műkincskereskedő sorsán keresztül láttatja velünk Van Gogh életét és küzdelmét. Johanna Bonger, később Johanna Van Gogh-Bonger, ő az a bátor, műkedvelő nő, akinek köszönhetjük, hogy Vincent Van Gogh művészete és alakja nem veszett a feledés homályába. Erről mindenképp olvasni kell! Caroline Cauchi minden fejezetet (a naplóbejegyzések kivételével) egy Van Gogh-mű címével látott el, amit igazán találó, ötletes megoldásnak tartok.



Rögtön az első oldalakon Párizs forgatagában találjuk magunkat, a Világkiállítást megelőző izgalmas időszakban, az Eiffel torony építésének kezdetén, pezsgő társasági és művészeti élet közepén. Párizs mindig hálás téma, akár Hemingway Vándorünnepére gondolva is. Ebbe a nyüzsgésbe csöppen Johanna, aki ez időben nem szívesen látott vendég a szülői házban Hollandiában, némi szerelmi botlás után, szülei a bátyjához száműzik Párizsba. Ez a nyár megváltoztatja a nő életét, ennél jobb nem is történhetett volna a fiatal lánnyal, aki szintén festői álmokat dédelget, bár próbálkozásai jobbára megmaradnak a műterem falai közt. Jo művészet iránti szeretete szerves részét képezi ennek a történetnek. Feltörekvő női művészként egy olyan világban, amely még mindig nem fogadja el a nőket a művészvilágban, Jo eltökélt szándéka a változás elérése. Bátyjának, Andriesnek számos kapcsolata van a párizsi művészeti világban, férfiakkal és nőkkel egyaránt, és örömmel mutatja be és villogtatja a nővérét. Hamarosan megismerkedik Theo van Gogh-gal, és bemutatják neki a problémás testvérét, Vincentet. A két testvér őszinte, mély összetartozása szemléletes képekkel kel életre az olvasó előtt.

Jo felfedezi önmagában a művek megértésének képességét, minden erejével támogatja a tehetséget, melyet őszintén csodál mindenkiben. Fiatal szépségét számos férfi csodálja, némi bonyodalom után szívét és kezét Theo Van Gogh nyeri el. Innen már nem is lehet tudni kiről szól a regény, ki az igazi főhős: Johanna, Vincent vagy Theo? Ez már nem is számít, ők hárman egy test és lélek, sorsuk szorosan fonódik össze. Johanna és férje, minden erejükkel Vincentet támogatják, aki egy vidéki szanatóriumban igyekszik az elméjét elborító őrülettel megvívni. Vincente megszállottan fest, és rajzol, ír, miközben Theo Párizsból finanszírozza, és aggódik érte. A történet bemutatja Vincent józan eszének fokozatos romlását, és azt, hogy ez hogyan hatott a körülötte lévőkre.

Vincente őrülete egyre súlyosabb formában jelenik meg, ez közismert mindenki számára. Olvashatunk a híres fül-levágásos incidensről is, de a háttér is felsejlik. Gyakran érkeznek aggasztó hírek a fővárosba. A házaspár közben Párizsban éli életét, gyermekük is születik akit Vincentről neveznek el. A regény rendkívül színes művészeti életet mutat be, neves galériákban forgolódhatunk, híres művészek otthonában vagyunk vendégek. Manet, Rodin műterme és Párizs a regény díszletének szerves része.

Valódi jellemfejlődésnek is tanúi lehettünk, hiszen Jo Párizsba érkezésekor még befolyásolható, naív fiatal lány volt, azonban az évek során erős, magabiztos feleség és anya lett belőle. Kiállt az igazáért, és egy olyan korszakban ért el sikereket, amelyben a nőknek semmiféle tehetséget és eredményt nem ismertek el.

Vincent sajnálatos halála után nem sokkal követte őt testvére is, Johanna magára maradt a hatalmas feladattal, hogy Van Goghot a hallhatatlanok sorába emelje. Sikerét bizonyítja, hogy talán nincs olyan ember a földön aki ne hallott volna róla, és ne Van Gogh jutna először eszébe, ha híres festőt kell említeni. A történelem legdrágábban eladott festményével is ő dicsekedhet. Igazán méltatlanul bánt vele a sors, hogy életében nem voltak kelendőek az alkotásai. Hálásak lehetünk ennek a kiemelkedően állhatatos nőnek, aki nélkül a művészettörténet nem lenne ugyanaz.

Ez a regény méltó emléket állít mindnyájuknak, ajánlom mindenkinek, aki egy szenvedélyes, megrendítő történetet szeretne olvasni egy nagyszerű asszonyról, a család és a szeretet összetartó erejéről, a művészet örök életéről. Valóban egyedi élményt nyújtott ez az inspiráló történet, nehezen engedtem el ezt a közeget, ismét elővettem Irving Stone Van Gogh életrajzát, hogy összevessem a most olvasottakkal. Mindkét mű nagyszerű, gondolatébresztő, tudást, lelket gazdagító olvasmányok. Torma Péter remek fordítása is közelebb hozza hozzánk Párizs színes művészvilágát, a mélyreható levelezést tökéletes tolmácsolásban olvashatjuk. Közelebb kerülhet hozzánk a nagy festőzseni, megértve sanyarú sorsát, lelkének hullámzó világát, annak hatásait, miközben festményeiben gyönyörködhetünk. 



A kiadótól ITT rendelhető a regény kedvezménnyel. 











Animus, Budapest, 2025
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146665 · Fordította: Torma Péter

Lelkek ​őrzője

 

N. Nagy Zoltán: Lelkek ​őrzője




                                      

A magyar krimi újabban szárnyal, egyre többen írnak krimit. A műfaj keretei tágíthatóak, belefér sokféle történet. Igazán jó minőséget azonban kevesen tudnak adni az olvasónak. N. Nagy Zoltán kiemelkedik a sorban, már néhány éve a Keselyű történetével felhívta magára a figyelmet. Merész, brutál sötét és alapos háttérrel rendelkező történetei többrétegűek, összetett és alapos, szövevényes krimit kapunk, ami lényegében egy pillanatra sem ül le. Nagyon vártam ezt az új megjelenést, azonnal olvasni is kezdtem.

Nehéz spoiler nélkül írni erről. Ami a fülszövegből is kiderül egy katolikus pap gyilkosát keressük, a szálak pedig messze vezetnek. A napfogyatkozás idejére, 1999. augusztusáig megyünk vissza, a régi bűn hosszú árnyékot vet. A szem a lélek tükre, a tettes pedig a lelkek őrzője. Ennek magyarázata igazán pofás, merész. A bosszú mozgatja a szálakat, de hogy mi is történt akkor régen lassanként derül ki, szépen épül fel az összetett sztori. 


N. Nagy új regénye is lenyűgöző, meggyőzően realisztikus valóságra épül. A Lelkek őrzője egy feszültséggel teli történet, amely nemcsak a szerzőtől már megszokott fordulatos meglepetésekkel szolgál, hanem a krimik legszebb hagyományait idézi. Érdekes, csavaros történet kerekedett ki, ahol a szerző mesterien szövi a szálakat, mindenki gyanús lesz, mindenkinek fájó, bosszúért kiáltó titkai vannak. A krimi sötét, mélyen gyökerezik a múltban, tele fájdalommal és nehéz döntésekkel. Itt valóban mindenki küzd a saját démonaival. Tetszett a mai környezet, a történet alapos, kidolgozott háttere, ahol a rendőri munka fontos szerepet kap. Érezhetően tudja, miről ír, remek karaktereket kapunk. A nyugdíjazás előtt álló nyomozó az ügyésznő volt kiemelkedő nekem, de a gyilkos személye, háttere is meglepő, sokkoló volt a végére. Kellően csavaros, izgulós történet, amit nehéz letenni. A családi háttér most is jellemző, a gyónási titok is fontos szerepet kap. Agyalós, fájón aktuális, ízig-vérig magyar krimi. A letisztult, kifejező borító telitalálat. 

Az egész krimi a múltra épül, remek társadalomrajzot is kapunk, sokrétű, ahol mindenkinek vannak titkai. Ezek a titkok pedig felszínre törnek és a igazságért kiáltanak. Mesterien felépített borzongás, mely többször tévútra vezet, hogy aztán annál nagyobbat üssön. Letisztult, igényesen megírt szövegvilága jól olvasható, hatásos. Minden tekintetben messze kiemelkedik az átlagból. Zseniálisan van megírva az elejétől a végéig. A történetben nincs felesleges kitérő, vagy időhúzás, minden szó, mondat a helyén van. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a műfajt. Köszönöm az élményt! 



A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 



   

N. Nagy Zoltán eredeti végzettsége szerint közgazdász, de már fiatalkora óta kutatja a magyar kriminalisztika rejtélyes ügyeit. A bűnügyi történetek mellett nagy rajongója a sakknak és az amerikai focinak. A korábban nyomozóként is dolgozó szerző írásaiban a rendőrség és a hatóságok munkájának valósághű ábrázolására törekszik. Jelenleg egy Pest megyei településen él családjával.
Ez a negyedik megjelent krimije.






GABO, Budapest, 2025
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635669325 · Megjelenés időpontja: 2025. június 12.

A ​lámpagyújtogató

 

Bagó Tünde: A ​lámpagyújtogató

Történelem és szerelem a Bodeni-tónál






                         

Bagó Tünde 2023-ban megjelent regénye után újabb kötettel jelentkezett. Az alapkoncepció maradt, több szálon futó fikciós történet, ami a második világháború végnapjaiba enged bepillantást, bőven meghintve romantikával. Már Ellával az elző regény főhősnőjével sem sikerült megbarátkoznom, de a kíváncsiságom belevitt az olvasásba.

Alapvetően a történet koncepciója tetszett, viszont, ahogy egyre inkább belemerültem a könyvbe, annál inkább éreztem azt, hogy a kezdeti elvárásaim igen messze vannak a megvalósítástól. Szépirodalmi magasságokba tör, de a mesélős írói stílus tartalmi mélységet nem hoz. Történelmi kalandregénynek kevés, szerelmes-romantikusnak sok, nincs egyensúlyban a két vonal, amit még várostörténeti kitekintéssel is megspékelt a szerző. Ami igazán tetszett, az a város sok évszázados múltja, Konstanz története, épületei, a Bodeni-tó környezete kedvet ad egy utazásra. Szívesen felfedezném, megismerném a helyszint. Érezhetően otthon van a szerző, biztos talajon jár ezekkel az adalékokkal. A két szál között egy képzeletbeli turista 1999-es naplófeljegyzéseit és rajzait is olvashatjuk, ami színezi az eseményeket. Itt a város jellegzetessége, lakói és maga a az ottani élet kerül előtérbe. Ezek az ügyesen beleszőtt epizódok informatívak és érdekességeket adnak a regényhez. 

                 

Barátságról, ​családról, félelemről és a túlélésről, a reményről és szerelemről mesél a két szálon futó történet. 1945 tavaszán indul a cselekmény, a második világháború végnapjait ismerjük meg. A jó kezdés után azonban napjainkra ugrunk, (1996) ami egy romantikus-szerelmes sztorira váltva mozgatja a szereplőket. Az egykori kamaszok felnőttek, már nyugdíjasok. Azonban életük fontos része volt az a tavasz. Ennek hatása még mindig ott van a lelkükben. Nem véletlen, hiszen a jelen a múltból épült. Anna pedig érzelmei hálójába gabalyodva keresi az igazit.

Ami a sztorit illeti: a kicsit sem fordulatos cselekménye erősen kiszámítható, rózsaszínbe hajló "háliwudi" a kissé túlbonyolított befejezés. Hihetetlennek tartom, hogy sok évig, évtizedekig, senki nem jött rá, mi is történt a lámpagyújtogatóval...

Kezdetben egy kamaszoknak szóló, kalandos, ifjúsági regénynek indul, majd éles váltással egy sznob, giccses szerelmi sztoriba fordul. A romantika túlteng, ez messze nem történelmi regény így, véletlenül sem ott van a hangsúly. Sajnos nem sikerült egyensúlyt teremteni a két vonal között. Rémes volt olvasni Anna sorozatos lelki nyűglődéseit. Melyik pasit is akarjam, menjek Amerikába vagy maradjak? A nőt a "szerelmével üldöző" Günther még szinte szimpatikus is a regényben.... kár, hogy kiderül, korábban a férfi a lány mostohaapja volt, ebből lett szerelem...? Az Ella háborújából visszatérő Mark az amerikai pilóta itt is semleges karakter (továbbra is ő az ügyeletes szépfiú, Anna leendő szerelme), ahogy szinte mindenki. Talán Ulrich volt, aki kiemelkedik még akár a kamaszok vagy később a felnőtt szereplők közül. Az ő nagyapja volt az egykori lámpagyújtogató, aki nyom nélkül eltűnt 1945 tavaszán. Persze borítékolhatóan kiderül mi is történt sok évvel korábban, megkapjuk a választ. Ez ad némi izgalmat a meséhez, ha nagy meglepetést nem is okoz a megfejtés. 

És még egy észrevétel, ami engem mindig zavar: ha egy szereplő megnevezett autómárkával repeszt, ismert és neves márkájú cipőt, ruhát, parfümöt használ, olyankor mindig elszáll az agyam… onnan nem tudom komolyan venni a könyvet. Avagy a nevezett márka volt a könyv szponzora? Semmi jelentősége a történet szempontjából, max telnek a lapok.... szerintem nagyon sznob, hatásvadász ötlet ezeket beleírni. Alapjáraton soha nem szeretek rosszat írni egy könyvajánlóban, de ez itt és most ilyenre sikerült. 

Magam sem tudom miért, de sokszor körülményesen lassúnak, vontatottnak éreztem a történetet, hiányzott az igazi feszültség, a lendület. Nem élt a kitalált történet, érezhetően "összerakott" volt, lélek nélkül. Kicsit elvesztünk a latrinák világában a harmadik ládát keresve. Nem túl fajsúlyos, inkább szórakoztató, könnyed romantikus történet ez történelmi keretben. Az igényes, pazar kivitel sokat sejtető, jól illik a regényhez. Fiatal, még keveset olvasott felnőtteknek lehet befutó, vagy nagymamák kedvence lehet a romantika miatt. A siker szinte biztos, nem kétlem, hiszen az érdekes tartalom, a szép kivitel ezt erősíti.




A kiadótól ITT rendelhető a regény!









XXI. Század, Budapest, 2025
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686063

A tehetséges Mr. Ripley

 

Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley





                                                

Patricia Highsmith 1955-ben megjelent regénye a krimikedvelők körében kihagyhatatlan, fontos és okos, jól felépített darab. Igen gazdag, pazar jellemrajzot kapunk a főszereplő Tom Ripley-ről, aki az írónő későbbi regényeiben is feltűnik. Az öt regény "Ripliádként" is ismert. A tehetséges Mr. Ripley több filmes feldolgozást megért már. Legutóbb a Netflix műsorán tűnt fel minisorozat formájában.




Imádtam 1999-ben a könyv alapján készült Matt Damon/Jude Law filmet, de eddig még sosem olvastam a könyvet. Most a Kossuth Kiadó új kiadása elcsábított, Pék Zoltán fordító ezúttal is remekelt. A friss szöveg tökéletesen adja vissza a történet fojtott atmoszféráját, Tom lelkivilágának hullámzó érzelmeit. A krimi első személyben íródott beszámoló egy pszichopatáról, Tom Ripleyről, annak jellemfejlődéséről. A történet középpontjában Tom Ripley áll, egy fiatal, elbűvölő és rámenős szociopata, aki teljesen meg van győződve arról, hogy többre jogosult, mint amennyit a világ adott neki. 

     

Ínycsiklandóan gonosz, egy arrogáns, de magabiztos csaló, akinek valahogy minden sikerül, a hitelezők és a zsaruk elől menekül, élete elég zűrös, zaklatott. Néhány utalásból felvillan a gyerekkora, ami megalapozta a későbbi tudathasadásos állapotát. A történet elején Tomot egy gazdag hajómágnás, Herbert Greenleaf arra kéri, utazzon el Olaszországba – minden költséget fizetve –, hogy meggyőzze fiát, Dickie-t, hogy térjen vissza Amerikába. A dolgok persze nem a tervek szerint alakulnak. Okos, csavaros, ravaszul kitalált a cselekmény. A történet egyszerre feszült, nyomasztó és szomorú, de közben mégis keveredik bele valami idilli báj. Amikor Tom megérkezik a tengerparti Mongibello városába, azonnal beférkőzik Dickie életébe. 

Dickie egy playboy külföldi, az a fajta, aki őszintén hiszi, hogy a pénz nem számít, mert neki rengeteg van belőle. Nem meglepő módon Tom hihetetlenül elbűvölőnek találja Dickie laza életét: lustálkodós délutánok a tengerparton, részegeskedések Rómában, vagy ahogyan lazán csak él, élvezi az életét Dickie. Tom gyorsan szoros kapcsolatot alakít ki Dickie-vel, barátnőjével Marge Sherwood-dal, aki csendben szerelmes a fiúba. Azonban Ripley és Dickie egyre több időt tölt együtt, Marge úgy érzi, őt mellőzik.

Nehéz ennél többet mondani a cselekményről anélkül, hogy elárulnánk az egészet. Végtére is ez egy feszes, szikár és hatásos thriller, alig több, mint háromszáz oldalon. A lélektanra épül a történet, ez adja az erejét. Tempója könnyedén magával ragadó, tökéletes a kor atmoszférája. Highsmithnek csodálatos érzéke van a feszültséggel való bánásmódra, gondosan fokozza a hangulatot, így – olvasóként – nagyon nehéz elszakadni tőle. Érdemes a filmeket is megnézni, kivételesen remek alakításokat kapunk, tökéletesen jó feldolgozások születtek. Bár nagyszerűnek tartom a Jud Law- Matt Damon -féle filmet, a Netflixé kivételesen jobb, eredetibb, hogy fekete-fehér a sorozat. No, és a Tomot alakító ír származású Andrew Scott egyszerűen zseniális! Mintha direkt neki írták volna ezt a szerepet. 

    

A tehetséges Mr. Ripley tele van sötétséggel és finoman árnyalt erőszakkal. Tom Ripley megnyerő, de veszedelmes szélhámos, karaktere igazán komplex, kivételes a krimiirodalomban. Ripley valójában Dickie életének megszállottja lett. Nem csak leutánozza Dickie aláírását, és elveszi az életét, de totálisan átlényegül Dickivé. Hanghordozása, gesztusai, ruhái segítségével eléri a tökéletes hatást. A mellékszereplők is szuper jó, jellegzetes figurák, különösen Dickie Greenleaf, Marge Sherwood és Freddy Miles jellemzése precíz. Mindeközben a helyszínek teljesen élethűek, ahogy utazgatni kezd. Voltak időszakok, amikor ez egy útibeszámolónak tűnt az ötvenes évek Európájáról, amikor a nyaralás már-már művészet volt. Lassú és feszült, izgalmas történet, ahol akarva-akaratlan az antihős Tomnak drukkolunk.

Tom Ripley egyszerűen lenyűgöző, részletgazdag alkotás. Bár Highsmith harmadik személyben ír, Tom az egyetlen, akihez belső hozzáférést kapunk. Érzelmei, lelki vívódásai, legbelső gondolatai döbbenetesek, erősek.

A történet egésze rajta keresztül fut, és a mese az ő összetett személyiségén alapul. Kedveltem Tomot, végig ő tartja a kezében a lapokat. Egy merészen játszó hazudozó, aki elég ügyes ahhoz, hogy becsapja magát is. Ripley egy macska-egér játékba kerül az olasz rendőrséggel, de sikerül mindig mindent megúsznia. Természetesen nem lehet Tomról beszélni anélkül, hogy megemlítenénk a szexualitását, karakterének egy olyan aspektusát, amely azzal fenyeget, hogy elnyomja őt. Amikor Tom fiatal volt, egy bántalmazóan erőszakos nagynénje nevelte, aki puhánynak nevezte. A regényben azt sugallják, hogy Tom meleg, bár ő ezt tagadja. Ez nem kis dolog, mivel a regény olyan időszakban íródott – és játszódik –, amikor a homoszexualitást megbélyegezték és büntették. Highsmith – aki maga is leszbikus volt – soha nem ad közvetlen választ. Természetesen vannak arra utaló jelek, hogy Tom vonzódik a férfiakhoz. Pontosabban, A tehetséges Mr. Ripley című regény mozgatórugója Tom vágya, hogy Dickie Greenleaf legyen. Minden tekintetben. A megoldás értelemszerűen neki kedvez, de a feje felett végig ott lebeg a lebukás veszélye.

Ez egy jó krimi, amolyan "alap darab" , amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki egy kicsit is érdeklődik a műfaj iránt.


A kiadótól ITT rendelhető a krimi! 




                 

Patricia Highsmith (született Mary Patricia Plangman; 1921. január 19. – 1995. február 4.) amerikai regényíró és novellaíró, akit széles körben ismertek pszichológiai thrillerjei, köztük Tom Ripley főszereplésével készült öt regényből álló sorozata. Két idegen a vonaton krimijét Hitchcock vitte filmre.

1963-ban hátrahagyta az Államokat, és Európába költözött, Svájcban halt meg tüdőrákban 1995-ben, 74 éves korában. 

Kossuth, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636365240 · Fordította: Pék Zoltán

Leprások balettje

 

Leonard Cohen: Leprások balettje





                                       

Leonard Cohen dalai napjainkban is közkedveltek, népszerűek. Mielőtt azonban Cohen első lemeze 33 évesen megjelent volna írói ambíciókat is dédelgetett a művész. Eredetileg 1963-ban jelent meg az önéletrajzi elemeket tartalmazó Kedvenc játék regénye. Már akkoriban is elmondta, van még a fiókban egy másik kötete is. Ez jelent meg most, halála után néhány évvel.

A különféle korai írásai a címadó kisregény és 16 novella (1956-61 között íródtak), amelyekben tökéletesen átérezhető az érzékenység, amely annyira gazdagította a világot zenéjén keresztül. 

      

A kisregény és az antológia egyértelműen mutatja, hogy ez egy olyan író szárnypróbálgatása (Cohen ekkor még 22 éves), aki hozzáértően alkalmazza az írói stílusok széles skáláját, a kissé pszichopata főhős megjelenítésén, a hátborzongató gyereklátószögön át a vallásosságig. 

A Leprások balettje című történetben a szavakkal való játék lehetősége, valamint a metaforák és költői eszközök használatának képessége villan fel, és keveredik a fanyar humorral. 

Ez egy sötét humorú és sokkoló történet a családi kötelékek és a társadalmi tabuk világába vezet. Cohen narrátora egy idő után elveszíti saját gátlásait, és erőszakban és tabukat szegő vendégével szinte versenyre kelve tobzódnak a szexuális szabadságban. Mindezt az 50-es évek közepén... talán nem véletlen nem is akarta kiadni, vagy kiadót sem talált a fiatalember. Nem az átlag, elképzelt kedves nagyapát kapjuk. Durván közönséges, erőszakos, ami lehet az időskori demencia előjele is, de akad bőven más egyéb probléma is. A végső fordulat váratlan és meglepő.

A gyűjtemény novelláinak mindegyike Cohen belső mikrokozmoszába viszi el az olvasót. A szeretet, a szexuális szabadság és az egyén szabadságvágya keveredik a vallási vonulattal. A novellák humora keserédes, frivol, polgárpukkasztóan erőteljes. A nyelv lírai és gyönyörű, jól kidolgozott. Amíg olvasod mulattat és a lírai elbeszélésmód visz magával. Meghökkentő és polgárpukkasztó. Mindazonáltal mindegyikben van valami határozottan szokatlan, azt éreztem az összes történet direkt provokáló, szókimondása és a történetek erőteljes szexuális felhangja néhol meglepő- megdöbbentő. Mindenképpen érdekes adalék a már ismert életműhöz. Különleges élmény ez a könyv, nem csak rajongóknak. Pék Zoltán remekelt ezúttal is a fordítással. Természetes, laza szöveg, humorral átszőve.  

  A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel! 









XXI. Század, Budapest, 2025
puhatáblás · ISBN: 9789635684274 · Fordította: Pék Zoltán

Őrülten ​és halálosan

 

Kirsten Thorup: Őrülten ​és halálosan






                        

A Typotex újdonsága drámai erővel mutatja be a háború poklát, annak hatásait.

A dán Kirsten Thorup első magyarul megjelent regénye a szerelem és a háború őrületébe viszi az olvasót. Ezek a pólusok találkoznak a regényben, amely Németországból, 1942 őszéről tudósít. A fiatal Harriet, frissen megözvegyült kisgyermekes háborús özvegy, vonattal egyedül indul Münchenbe. A regény ezzel a vonatúttal veszi kezdetét. Férje önkéntes vadászpilótaként zuhant le a náci Németországban.

Harriet férje tiszttársánál, egy magas rangú náci katonánál és annak dán feleségénél lesz elszállásolva. De a győztes német hadigépezet Sztálingrádnál elakadt, és a háborús háttér a maga pusztítóan szörnyű valóságában kezd kibontakozni. Harriet az erőszak és a borzalom világával találkozik. Elérkezett az őrület és az újraértékelés, a veszteség, a gyász ideje. Miközben férje emlékét ápolja, próbálja megérteni miért is történt mindez velük. A női sorsok, az anyaság erőteljes képekkel kel életre ebben a borzalomban. Dán férjével, Gerharddal Harriet jó életet épített fel. Gyönyörű pár voltak, és a német követségen elfogyasztott vacsorákon csillogás vette körül őket. Légierő-kapitányként Gerhard úgy döntött, hogy csatlakozik a Luftwafféhez, és a nácik oldalára állt Oroszország ellen. A tragédia után Harriet két kisfiúval marad egyedül, nagy bánatával és sok megválaszolatlan kérdéssel.

Egy nagyon erős, megható és fájó történet. Mindenképpen érdemes elolvasni. Érett és kiegyensúlyozott karakterleírásokat kapunk. Végső soron mindenki áldozat, mind a hatalom és kiszolgálói, mind pedig az elnyomottak. Mindenki áldozat egy olyan rendszerben, amit a maga módján igyekszik túlélni mindenki, menekülve a mindennapok valóságától. A szerző elegánsan képes megvilágítani azt, hogy az olvasó együttérzést érez mindkét fél irányába. Egy olyan olvasási élmény, amely sokáig megmarad az emlékezetünkben és lelkünkben. A második világháború másfajta ábrázolása lenyűgöző, tömör olvasmány formájában. Nincsenek fejezetek, tömény rétegei egybefüggő prózát adnak.

Jól megírt és tényeken alapuló, betekintést nyújt abba, hogyan fejlődött, erősödött a hatalom a náci Németországban. Ezzel a páratlan ábrázolással belülről követhetjük nyomon a főszereplő, Harriet élményeit. Harriet gyűlöli a háborút, és csak az emberiség értelmetlen szenvedésének tekinti. Szkeptikus, míg a kor szelleme azt követeli, hogy higgyünk a győzelemben, minden más a gyengeség jele. Felkavaró, megrendítő olvasmány, de a borzalmakat ismerve szükség van erre. Felráz, elgondolkodtat. Ennek az őrületnek nem szabad megismétlődnie.

Fontos, tartalmas könyv, amit érdemes elolvasni, nem utolsósorban most, amikor egyértelmű párhuzamot lehet vonni Oroszország Ukrajna elleni inváziójával. Fantasztikus olvasási élmény és lebilincselően valós történelem, ami a második világháborút kissé szokatlan perspektívából láttatja. A narráció is meglepő és szokatlan, mégis a szöveg lendületes, nem engedi, berántja az olvasót.

Kirsten Thorup, a kortárs dán irodalom egyik legjelentősebb alkotójának regénye, amely egy trilógia első kötete, örvényszerűen áradó prózájával ellenállhatatlanul ragadja magával az olvasót.

 

ITT rendelhető a kötet kedvezménnyel a kiadótól!



      

Kirsten Thorup (1942) a kortárs dán irodalom egyik legmeghatározóbb regényírója. Sokoldalú alkotó, pályáját költőként kezdte, írt színdarabokat, forgatókönyvet, rádiójátékot. Művei a hetvenes évek óta egyaránt népszerűek az olvasók és a kritikusok körében. 2017-ben az Északi Tanács Irodalmi Díjával tüntették ki. Regényei többnyire a kívülállókat, a társadalmi vagy etnikai egyenlőtlenségek miatt perifériára szorultakat állítják középpontba, hangsúlyosan női nézőpontból.

Typotex, Budapest, 2025
396 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933274 · Fordította: Soós Anita

Kötelékek hálójában

 

Bordás Róbert: Kötelékek hálójában





                                             

A tavalyi évben, az Aranyozott hazugságok című regénnyel indult útjára ez a történelmi háttérrel rendelkező, mozgalmas családi története. A felvidékről Amerikába kivándorolt Bodnár család mindennapjait ismerjük meg, helykeresésüket, beilleszkedésüket követhetjük nyomon az aranykort idéző 1900-as években.

Számtalan buktató, nélkülözés és betegség, nem várt esemény szólt bele az életükbe. Hosszú és keserves évek után Bodnár Görgy és családja végre nyugalomra lelt, életük biztos mederbe került. Azonban a múlt árnyai hosszúra nyúlnak. Ismét nem várt módon szól bele életükbe, teszi izgalmassá.

Az első kötet után szerettem volna tudni, hogy alakul a szereplők sorsa, miként sikerül boldogulniuk az újvilágban. Hiszen nem könnyű bevándorlóként egy másik kontinensen új életet kezdeni. Ezeket a próbálkozásokat nehézségek, nélkülözés, megalázás és tragédiák tarkítják. Bordás Róbert könyvéből szemléletesen megismerhetjük ezeket a sorsokat. Döbbenetes kálváriákat járnak be ezek az emberek, példamutató a kitartásuk, ragaszkodásuk egymáshoz, a magukkal hozott értékek megőrzése fontos szempont.

Kíváncsian folytattam a történetet, hiszen annyi minden maradt függőben, vártam merre kanyarog a szereplők élete, mire számíthatunk. Andy, a bányaomlásban eltűnt, bátor szívű kisfiú sorsa aggasztott a legjobban. Az ő történetével kezdődik a regény, már az első oldalak után visszarepülünk a múltba, a szereplők újra életre keltek. A nyitó indiános szál még biztosan visszatér, talán a harmadik részre kap hangsúlyt. Most kissé furcsán illeszkedett az eseményekbe, nekem picit ez kilógott a történetből. Persze, sejthető ki is lehet az erdőben talált fiú. Ezután mindenkire gyorsan ráismertem, most Lizzy körül forognak az események, az ő élete adja a regény magvát. A lány sorsán keresztül képet kapunk a nők akkori helyzetéről, nagy dolognak számított, hogy tanulhattak, mehettek egyetemre. Lizzy a legjobb New York-i leányiskolába nyer felvételt. A lány okos, több nyelven beszél, nyitott a világ felfedezésére, tanító szeretne lenni. New York növekedése, a nagyvárosi élet, a felsőbb körök elit báljai, szokásai színezik a regényt. Ahogy haladunk előre időben több generáción át bomlik ki előttünk a család múltja és jelene. Itt szól közbe a nagyvárosi forgatag, a lány szerelmes lesz... A Kötelékek hálójában tulajdonképpen egy Veszedelmes viszonyok története.

Nem csak a szülőknek nehéz az új élet, a leszármazottak is küzdenek az előítéletekkel, a beilleszkedéssel. Lizzy egy nagyon gazdag fiúval keveredik kapcsolatba. Megismerjük Lizzy érzéseit, gondolatait, az ő napjait követhetjük, általa lehetünk szem és fültanúja számos izgalmas eseménynek. Ez a románc adja a bonyodalmakat, és így egy tehetős család életét is bemutatja a szerző. Újra felbukkan az első kötet legkevésbé szerethető szereplője Florence, akit most sem zártam a szívembe. Neki köszönhetjük azt a fájó csavart ami izgalmassá tette az utolsó oldalakat. A szülők, Betka és George történetére is kihat lányuk szerelme. Érdekes és meglepő fordulatot produkál az élet. A női megérzések, a bölcs döntések sora adja a választ az élet nagy és súlyos kérdésére. Ezzel kiemelve Betka karakterét. A szereplők élnek, a történet lendületes. A szálak melyek elindultak az első részben, szépen lassan összeérnek, minden értelmet nyer. Az első rész számtalan kalandot adott, ez a rész inkább romantikus, érzelmeket megmozgató történet, sok erős női karakterrel. 

Térben és időben is messzire jutottak ezek az emberek, attól a szerencsétlen naptól kezdve, abban a kocsmában, ahol egy ember gyilkosság áldozata lett. Talán nincsenek véletlenek, valamikor az életben mindenre magyarázatot kapunk. Amellett, hogy a szereplőkért izgulhatunk, az aktuális kor egyes epizódjait is korhűen mutatja be az író. Tetszett a technika fejlődése, az autóipar terjeszkedésének megjelenése az eseményekben.

A szerző szereplői életébe sem írt semmit ok nélkül, a sors, vagy a karma visszanyúl a múltba és számon kér. Számtalan emberi érzelmet hordoz a regény, együttérzést vált ki az olvasás. Büszke vagyok ezekre a családokra, sokszor felülemelkednek önmagukon, tanúi lehettünk lelki vívódásaiknak a nehéz döntések előtt. Nagyszerű élmény volt az olvasás, Bordás Róbert ismét szép ívű történetmeséléssel ajándékozott meg. Mindenkinek ajánlom aki szeretne elmerülni és megismerni a család sorsát, és kiszakadna a hétköznapokból. Várom a trilógia lezárását, merre és hogyan alakul Bodnárék sorsa.




               

Bordás Róbert, magyar születésű író, 1993 óta külföldön él. Leosztott lapok (angol eredetiben: The Hand We Are Dealt) című, édesanyja memoárja alapján íródott regényével mutatkozott be a magyar közönségnek 2023-ban. Nemrégiben visszavonult az üzleti élettől, ami végre lehetővé tette, hogy teljes mértékben az írásnak szentelje magát, és megvalósítsa ifjúkori álmait. Történelem, nyelvek, más kultúrák és azok összefonódása, önmeghatározás és genealógia érdeklik. Ha éppen nem ír, akkor Kindle-jén olvas, új nyelvet tanul, utazik, élvezi a természetet, vagy felbecsülhetetlen tanácsokat ad családjának. Második regénye (Gilded Lies – Aranyozott hazugságok) 2024 májusában jelent meg mind angol, mind magyar nyelven. A regény egy történelmi trilógia első része, amely 19. századi amerikai magyar kivándorlók kalandos sorsát mutatja be. A trilógia második kötetének (Tangled Ties – Kötelékek hálójában) megjelenése 2025 májusára várható.






HiStories Books / Magánkiadás, Brno, 2025
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788090919754 · Fordította: Robert Bordas