Átkelés

 

Cormac McCarthy: Átkelés
(Határvidék-trilógia 2.)




                                       

A sorozat második része, 1994-ben jelent meg. Erős hangulattal, tipikusan McCarthy-s próza, sok lírai betéttel, kiváló kötet. McCarthy prózája, mint mindig, szűkszavúan elegáns és sötét.

A regény fókuszában ezúttal is a mexikói határvidéken élő emberek élete áll. Bár ez nem igazi folytatás, ez egy új szereplőket felvonultató, újabb történet. Középpontban a család fontossága áll. Cormac McCarthy ismét egy fiatalember szemén keresztül kalauzolja el az olvasót a határon át Mexikóba. A főszereplő, Billy Parham és testvére, Boyd sorsa a mozgatórugó. Az Átkelés is egy felnőtté válásról szól, ahogyan a Vad lovak esetében. A regény három részből áll, három utazásról olvashatunk. Címe kifejező, találóan illeszkedik a történethez.

Az első utazás talán a legerősebb, legmeghatóbb. Itt Billy, az idősebb testvér elkíséri apját, hogy csapdákat állítson fel, hogy elfogja a Mexikóból érkező, garázdálkodó farkast. Amikor azonban csapdába esett farkasra bukkan, nincs bátorsága megölni, sőt még az apját sem hívja érte. Ehelyett úgy dönt, hogy kiszabadítja, és visszaviszi a határon túlra, ahonnan jött. Ez egy erkölcsi döntés Billytől, a farkas ugyanis vemhes. Ahogyan a Vad lovak esetében itt is ember és állat kapcsolata kap kiemelt szerepet. Billy és a farkas kapcsolatáról olvasni felemelő, megható egyszerre. Rengeteg érzelmet mozgat meg az olvasóban ez a rész, talán a drámai végkifejlet nem is annyira meglepő. Véleményem szerint Az Átkelés McCarthy legtematikusabb és filozófiailag is a legmeggyőzőbb regénye, ami a legnagyobb érzelmi súllyal is rendelkezik.

Billy második útja az öccsével Boyddal lesz, vele lovagolnak a végtelen prérin. Amikor Billy megérkezik szülei új-mexikói farmjára, megtudja, hogy szüleit két férfi lelőtte, és ellopták a hat lovat. A testvére, Boyd, elszökött. Billy megtalálja Boydot, a tervük az, hogy visszatérnek Mexikóba, és megtalálják a lovakat és a lótolvajokat. A költői tájleírások, megszemélyesítő hasonlatok színezik az amúgy eseménytelen létet. Mennek, letáboroznak, tüzet raknak, alszanak, majd reggel nyergelnek, indul egy újabb nap. Kevesebb párbeszéd van itt, mint a Vad lovak esetében. Vándorlásaik során találkoznak mindenféle alakokkal, akik gondoskodnak kalandos eseményekről. Az életről, Istenről, a felnőtté válásról és kapcsolatokról filozofálnak szereplőink. Bár alapvetően nem egy vidám kötet, akad néhány humoros rész is.

A harmadik utazás egy cigányról és két repülőgépről mesél. Itt is az élet kemény valóságával való szembenézés jelenik meg. Gyönyörűen megírt, sűrű és tragikus történet.

Kegyetlen, igazi vadnyugati kaland Billy minden utazása. Némely történés alaposan megüli az ember lelkét, elgondolkodtató regény. Egyszerre naturalisztikus és bensőséges. Nagyon ajánlom ezt a regényt, ez egy újabb erőteljes olvasmányélmény McCarthy-tól.
  

Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!  

      

Cormac McCarthy (1933−2023) regény-, színdarab- és filmíró, megkerülhetetlen kortárs klasszikus volt, Thomas Pynchon és Don DeLillo mellett az amerikai regény műfajának 20. század végi megújítója. Műveiért a legjelentősebb elismerésekben, többek között Faulkner-díjban és Nemzeti Könyvdíjban részesült.





Jelenkor, Budapest, 2022
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767693 · Fordította: Totth Benedek

Görbe ​kereszt

 

Sally Carson: Görbe ​kereszt





                                      

Ma is fontos, jellemzően súlyos és aktuális témát tár elénk az először 1934-ben megjelent regény. Röviden azt is írhatnám: egy hátborzongató előrelátás adja a regény erejét, amit nyugodtan nevezhetünk egy újra felfedezett klasszikusnak.

A Görbe kereszt egy kísérteties olvasmány, amely 1932 karácsonyától 1933 júniusáig játszódik, amikor a náci párt hatalomra került. Mégis egy olvasmányos, fogyasztható formában megírt családtörténet, ahol a romantika, a szerelem erősen meghatározó. Hitler növekvő hatalmának egyetlen családra gyakorolt ​​hatását ábrázolja a regény. Sally Carson megdöbbentően pontos jóslatot kínál a nácizmus borzalmairól. A legmeglepőbb, hogy a szerző 1941-ben hunyt el 38 éves korában, tehát az igazi borzalmak ki-avagy beteljesedését meg sem érte.


A fasizmus alattomos terjedését a Kluger család történetén keresztül mutatja be, akiknek fiait, Helmyt és Erichet elcsábítja a náci ifjúság forradalmi lendülete. A kissé naív és bohém húguk, Lexa, kitartóan hűséges marad zsidó vőlegényéhez, Moritzhoz, akit fokozatosan ellehetetlenítenek, megfosztanak jogaitól. A könyv egy alapvető történelmi dokumentum, háttér a történésekről, azok egyénre gyakorolt hatásairól. Érdekesen csapódik le a nácizmus a családtagok lelkében. Carson ezt a regényt akkor írta, amikor sem ő, sem szereplői nem láthatták a rá váró borzalmak teljes mértékét. Mégis erőteljes, és félelmetes előrejelzés ez az alig hat hónap története.

     

     

Lesújtóan éles és aprólékosan pontos elemzést kapunk arról, hogyan terjed el a szélsőséges gondolkodás azáltal, hogy céltudatosságot kínál az „elégedetlen, elveszett vagy figyelmen kívül hagyott” fiatalembereknek. Helmy hosszú ideje munkanélkül tengődik, de náciként azonnal kap munkát... 

Az ideológia által széttagolt és megosztott család belső élete erőteljes képekkel kerül elénk. Mindenkire kihatással van a politika: szerelemre, szülő-gyerek, testvérkapcsolatok, barátságok alakulnak át. Az emberi kapcsolatok törékenysége elképesztő.

Ami különlegessé teszi ezt a könyvet, az az, ahogyan a szerző megragadja a kor hangulatát. Alapvetően mondhatnám egy szerelmi történetnek is. Lexa és a környezete eleinte próbálja az egészet nem komolyan venni, bizakodnak abban, hogy ez gyorsan múló politikai szeszély csupán. Tévednek, nem kicsit. Valójában azt ismerjük meg aprólékosan, hogyan tévednek el jó emberek – családtagok és barátok – a náci párt propagandája, kulturális nyomása alatt. A szerző tökéletesen ábrázolja, milyen veszélyes lehet a nemzeti öntudat ilyen formájú megváltozása. Akár egyetlen családon belül is. Elgondolkodtató és sajnálatosan aktuális a regény ismét. Amit előre vetít, megtörtént, de bármikor megtörténhet újra. A 21. Század Kiadó ismét egy kihagyhatatlan, fontos regényt ad olvasóinak. Olvassátok, érdemes! 




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!






Eredeti megjelenés éve: 1934
XXI. Század, Budapest, 2025
334 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635686247 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Szohó ​mester utolsó teája

 

Cyril Gely: Szohó ​mester utolsó teája



                                                   

"A szamuráj is olyan, mint a cseresznyevirág, törékeny és múlandó."






Egy hatásos, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe burkol minket. Óda a teához, a női erőhöz, kicsit az emancipációhoz. Történelmi tények és hagyományok villannak fel a háttérben. Költészettel, tisztelettel, kifinomultsággal elmesélt kis történet, a kitartásról, tükrözve az ősi hagyományokat és szokásokat.


1853-ban, Japánban az ország nyitni kezd, fejlődik és modernizálódik. Egy hosszú elszigeteltség után megnyílik a világ előtt, ami számtalan változással jár. Az új császár elképzelései a régi világ és jellemzőinek eltűnéséhez vezet. A szamurájok korszakának is leáldozik, ők is eltűnnek. Ez azonban nem akadályozza meg a fiatal Ibukit abban, hogy apja kívánsága ellenére arról álmodozzon, hogy szamuráj lesz. Aminek az is akadálya, hogy Ibuki nő, eleve lehetetlen ennek lehetősége.

A történet: amikor a híres szakéfőzde örököse, Ibuki úgy dönt, hogy szakít a családi hagyományokkal, és megvalósítja álmát: szamuráj lesz. De azon túl, hogy ez általában a férfiak kiváltsága a kardforgatás, az ősi becsületkódex korszaka leáldozott. Az ország most megnyílik a modernitás előtt. Ibuki mégis, minden esély ellenére, követni fogja vad álmát. Ibuki kitart, és elindul Szohó Akira, egy kiváló harcos felkutatására. Egy lenyűgöző költői és filozófiai történet, amely Japánt is bemutatja, történelmének egy sorsdöntő időszakában. 

A szerző két eltérő, erősen különböző karakter találkozását tárja elénk. Szohó mester és Ibuki nem arra voltak predesztinálva, hogy együtt utazzanak életükben, ezen a bizonyos útszakaszon. Ibuki férfinak álcázva kitartásával sikerül meggyőznie az egykori szamurájt, hogy legyen a mentora és segítse álmának elérésében. A kardvívás alapjain túl Soho mester megtanítja neki a tea művészetét is, mint az élet és a tökéletesség szimbólumát, ugyanis az egykori szamuráj most teamester. Mély életbölcsességek, megélt tapasztalatok rejtőznek a teásedények mélyén. Tanít az életről, az értékekről és a tiszteletről. 

Ezek a történések adják a fő vonalat, Ibuki jellemfejlődéséhez. Miközben Szohó mester életét is megismerjük. Álomszerű és költői, rövid, de intenzív fejezetekkel, megirt történet, amelyek felébresztik az érzékeket az olvasóban. Egy merengős, gyengéd és költői olvasmány, amely a tea illatába és a japán élet művészetébe avatja be az olvasót. Óda a teához, a női erőhöz, hiszen az öreg mester előtt nem titok, Ibuki valójában lány. Két generáció, és annak életfilozófiájának csodálatos találkozását ismerhetjük meg. Cyril Gely finoman hangolt párbeszédekkel teremt drámai feszültséget, mesél érzékekről, érzelmekről. 

A sokat sejtető cím mindent elárul. A császári seregekkel való végső összecsapás kimenetele nem kérdéses. Ibukira mégis rátalál a boldogság, amit Szohó mesternek is köszönhet. Élete új célokkal, új lehetőségekkel gazdagodik.

Ha te is szereted a teát és a Japán kultúrát, érdekel a történelme, akkor ez a könyv neked szól. Egy lélekkel teli írás, ami magával ragad. Ha egy igazán egzotikus olvasmányra vágysz, élvezni fogod ezt a megható és különleges utazást.


Kedvezménnyel ITT lehet tiéd ez a könyv!





            

Cyril Gely (1968. március 23. (Boulogne-Billancourt, Franciaország) –

regény- és forgatókönyvíró, sikeres színpadi szerző. Többször jelölték a francia színházi életben a legrangosabb elismerésnek számító Molière-díjra. 2004-ben elnyerte a Francia Akadémia fiatal drámaírókat elismerő díját, Volker Schlöndorff Az utolsó éjszaka Párizsban című filmjének forgatókönyvéért 2014-ben a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díjában, 2015-ben Franciaországban pedig a legjobb adaptációért járó César-díjban részesült. Magyarul a Hasadás című regénye jelent meg először 2024-ben a Trend Kiadó gondozásában – a mű színpadi változatát A díj címmel mutatták be.

Fotó: Bach Máté





Trend, 2025
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469465 · Fordította: Pacskovszky Zsolt

Véres ​történetek és legendák

 

Bohumil Hrabal: Véres ​történetek és legendák




                                  

Hrabal közel negyvenévnyi írásaiból összeállított novella-gyűjtemény, amelyek sokáig az asztalfiók mélyén pihentek. A beválogatott tizenöt írás igazi irodalmi csemege. Átfogja szinte a teljes hrabali életművet, betekintést enged annak különböző szakaszaiba. A kötet az 1948 és 1986 között írt időszak elbeszéléseiből áll.

Tipikusan Hrabalra jellemző, groteszk humorral ábrázolja a kisember világát. Aki még nem olvasott tőle, azért ne ezzel kezdje. Ahogyan a cím ígéri, valóban véresek, drámaiak ezek a történetek, középpontban a halál témája áll. Kilátástalan, pokolian reménytelen élethelyzetek, ahol minden fekete-fehérre fakult.

    

A szerző zsenialitásának köszönhetően mégis valami mély, eredendő életösztön alapján, diadalmaskodik az élet. A kerskói emberek mindennapjai jelennek meg, amelyek tele vannak öniróniával, furcsa, felkavaró eszmékkel. 

A kötet leghosszabb írása a Legenda Káinról című elbeszélés, ahol az öngyilkosság nagy szerepet játszik. A halál valamilyen formában mindegyik elbeszélésben ott van. Ebből a történetből kerekedett ki a későbbiekben a Szigorúan ellenőrzött vonatok kisregény. Ebből Jiri Menzel rendezett Oscar-díjas filmet, igazi kultuszfilm. Megdöbbentő, fájón valós, hatásos hangulata, stílusa miatt is erős írás. Az egyik kedvencem lett a válogatásból.

Az olvasói levelekből és a saját írásaiból összeollózott, játékosan groteszk önarckép egyszerre tragikomikus és megkapó. Hamisítatlan Hrabal, bár érezhetően az írói világképe alapjaiban változott meg. Minden történet és a sörözökben született, hallott legenda az írói portréhoz tesz hozzá. A kikerekedő mozaikokból tökéletes képet kapunk Hrabal belső világáról, érzéseiről. Hrabal annyira jó író, és olyan humorral ír olyan dolgokról amin inkább talán sírni kéne, ez a világnézete elgondolkodtató.

A szereplők plasztikusak, főként az író szűkebb vagy tágabb környezetében élt ismerősök, barátok, vagy olyan személyek, akikről valamelyik kocsmában hallott, majd az írói fantáziájával, a valóságot figyelembe véve megírta a történetüket.

Az Isten báránykái fura figurákat felvonultató története szomorkás, megható. Ahogyan elég furcsa a mindeféle lim-lomot gyűjtögető Matek úr alakja is, vagy Beatrice nővér karaktere. Az egykori szocialista rendszer, a hatalom ad hátteret, amitől élnek, valósak lesznek ezek a legendák, történetek. Kifejezetten tetszett még a Hóvirágünnep és a Lakoma története. A Hóvirágünnep is filmre került, ajánlott meg/újranézni. Kreskó, a gyönyörű kis cseh falu és lakói élénk képekkel kelnek életre előttünk. Ők az elkeserítő eseményekben is meglátják a dolgok fonákját, a humort. A cseh kisemberek utolérhetetlen leleményessége példaértékű. A vaddisznóvadászat képei látványosak és mozgalmasak, valóban vicces helyzeteket teremt. Kalandos időutazás ez a kötet, ahol természetes őszinteséggel elmesélt írásokat olvashatunk. Hrabal írói univerzuma megunhatatlan, időt álló, mindig friss élményt ad.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv! 



       

Bohumil Hrabal (Brno, 1914. március 28. – Prága, 1997. február 3.) cseh író.

Volt biztosítási ügynök, kereskedelmi utazó, és az 1950-es években a kladnói vasműben dolgozott fizikai munkásként Vladimír Boudníkkal.

1963-tól foglalkozásszerűen ír. Az 1970-es évek elején a csehszlovák hatóságok számos könyvét nem engedték megjelenni, többek között az Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) és a Városka, ahol megállt az idő (Mìsteèko, kde se zastavil èas) című műveket. Egy darabig szamizdatokban és külföldön is publikált.

Galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Halálát többen hrabali szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak tartják.



Európa, Budapest, 2025
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635049981 · Fordította: Hosszú Ferenc, Körtvélyessy Klára, V. Detre Zsuzsa, Varga György

Zuhatag

 

Liza Marklund: Zuhatag







                        

A Zuhatag történetével lezárult a a sarkköri kisvároskában játszódó trilógia. Sajnos nem lettünk jóban, számomra a sorozat egy folyamatos hanyatlás. Az első rész a Fagypont volt a csúcs, a második a Lápvidék egy kémregény és családregény keveréke, messze nem skandi krimi volt. Ahogyan sajnos a Zuhatag is ezt a vonalat viszi tovább. Ez egy elég kiszámítható, epikus családi krónika, amelynek középpontjában Wiking Stormberg rendőrfőnök és családja áll. 

Tény, hogy a helyszín, a vadregényes táj, a folyó és a Kallmyren láp jó háttér, szintén fontos elem, ahogyan maga Stormberg rendőrfőnök is nagy jelentőséggel bír a cselekmény szempontjából. Kronológiailag sokat ugrál ide-oda, és ez zavaró sok esetben. Nagyon messziről kezdi a történéseket kibontani, egészen Wiking édesanyja gyerekkoráig megyünk vissza, ami bár számít némileg, de tök érdektelen: mikor, hogyan tanult meg olvasni, írni, kik és milyen körülmények között nevelték fel, mikor látott először nylon harisnyát és hasonlók. Amúgy az asszony éppen elhunyt, a temetése okán megyünk vissza a múltba, ami, hogy legyen némi izgalom sötét titkot rejt. Wikig élete kissé felborul, újra kell értelmezze az életét. Amikor a már kamaszlány Katrin nylon harisnyája egy téli éjszakán elszakad, az élete alaposan megváltozik... Időnként érdekes volt olvasni ezeket a betéteket, különösen az akkori svéd társadalomról, a nők szerepéről, megítéléséről. Ám ez nem krimi, főleg nem skandináv. Inkább egy szövevényes családregény, ahol mélyen hallgat mindenki, nem beszélik ki a tragédiákat. Furcsa. Ahogyan az is, ahogyan Wiking vagy az apja rendőrként viselkedik több esetben. Nem kell feltétlen elolvasni a trilógia első két könyvét ahhoz, hogy követni tudjuk a folytatást. 


A rutinos krimiolvasó kedélyeit a lápból felbukkanó holttest borzolhatja, némi északi legendával meghintve. Nyomozás szinte nincs, ez a vonal csak ott van, a család múltján van hangsúly, azt olvashatjuk... úgy 70-80 oldal után azonnal összerakhatja a történet lényegét az olvasó, nagy titkok nincsenek. Utána már csak sodródunk az eseményekkel, az apró részletek kerülnek a helyükre. Érdekesebb a felvillanó háttér, a keresztmetszet a svéd társadalomról. A meleg szál kifejezetten csak kellék, trendi elem. Az emberek életéről, gondolkodásáról kéne szóljon, de senki nem foglalkozik vele. Számomra ez a "krimi" a csalódás kategória. Mondjuk a Lápvidék után nem fűztem vérmes reményeket hozzá. Igazából sok valóban jó skandi került már a kezembe, Liza lehet kiváló újságíró, olvasmányos amit ír, de mint krimiszerző... nekem kevés. 

Pszichológiai betekintést is kapunk a szereplők lelkivilágába, ami érdekes lehet, segíthet az északi emberek megértéséhez. A párbeszédek sok esetben semmitmondóan unalmasak... a hagyaték és temetés körüli huzavona tölti ki a lapokat, Wiking betegsége mellett. Liza Marklund krimije inkább a bűn emberi, lelki oldalát igyekszik bemutatni, nem adrenalinbomba egyik sem. A laza szálak lassan összekapcsolódnak, és kapunk egy idilli lezárást.




ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv.




     

Liza Marklund (1962) svéd író, újságíró. Elsősorban krimiíróként ismert, első krimije, a Sprängaren-nel (1995) jelentkezett, amely abban az évben elnyerte a svéd Deckarakademien-díjat, és ugyanettől az évtől főállású író. Előtte tizenöt évig volt újságíró, többek között a svéd tévében. Az UNICEF jószolgálati nagykövete. Regényeit több mint 40 nyelven olvashatjuk.


Fotó: Stefan Mattsson

Animus, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146603 · Fordította: Végh Viktória

Vad ​lovak

 

Cormac McCarthy: Vad ​lovak

(Határvidék-trilógia 1.)





                                           

McCarthy 1992-es regénye, a Határvidék-trilógia kezdete. Az egyik legtehetségesebb írónk egyik legjobb műve szerintem. McCarthy csodálatosan ír; gyönyörű tájképfestés és szikár párbeszédek keltik életre a történetet. Érdemes elolvasni, az erős hangulat azonnal megfog, a zseniális leírásokban gyönyörű képek és fontos gondolatok bújnak meg. Vitt magával, besszippantott ez a vadnyugati érzés.

McCarthy prózája karcsú és izmos, Hemingway lecsupaszított nyelvezetére emlékeztet. A fordítás is szikár, száraz, ami illik a sztorihoz. Az idilli környezetben utazó fiatalemberek kalandja egyszerűen és világosan van megírva, egy misztikus küldetést, egy felnövéstörténetet idéz. Kedveltem John Grady remek karakterét, gondolatai, érzelmei sokat elárulnak róla, belső világa megnyílik előttünk.

A cselekmény meglehetősen egyszerű: két fiatalember útra kel. A tizenhat éves John Grady Cole és barátja, Lacey Rawlins útját ismerjük meg. A könyv elején Texasban élnek, négy évvel a második világháború vége után. Cole nagyapja meghalt, és a nagyapa ranchát eladták. Mivel semmi különös nem tartja vissza Cole-t, úgy dönt, hogy délre utazik, irány Mexikó, ahová Rawlins-t is magával viszi.

Cormac McCarthy National Book Award díjas regénye hihetetlenül erős atmoszférát teremt.

A Vad lovak az élet brutalitását és szépségét ötvözi egy lenyűgöző regényben, amely levetkőzi az amerikai Nyugat mítoszait, miközben a régi világ fokozatosan átadja helyét az újnak. A 16 éves John Grady Cole tulajdonképpen még gyerek, de valójában már rég nem az. Az élet kezelésbe, edzésbe vette: „olyan, mint egy férfi, aki valaminek a végére ér”. Ráébred, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. Kissé kétségbeesett, hogy családja eladta a családi farmot, barátjával, Lacey Rawlingsszal Mexikóba utazik. Útjuk során számtalan kaland részesei lehetünk mi magunk is, mintha ott lovagolnánk velük, vagy ülnénk az esti tábortűznél. Tetszett, ahogy a két fiú a világ dolgait átbeszéli, Isten és az élet adta sajátos helyzetekről alkotott gondolataik megjelennek előttünk. A szerelem pedig mint valami oldószer a történetben. Grady az út alatt gyerekből felnőtté válik.

Igazán férfias regény, szívünkben a cowboy mítosz kalandjai és hősiessége dereng. De vajon útjuk során megtalálták a paradicsomot, vagy a pokolba kerülnek? McCarthy jellegzetes prózában meséli el, egy fenyegető, de varázslatos tájban, amely gyakorlatilag önálló szereplőként működik. A hangulata, a nyelvezete, a történet pazar, képi világa szemléletes. Érdemes elolvasni, nem is tudom miért vártam vele ennyi sok évet én magam is. Legalább tíz éve várt olvasásra a polcomon. Élmény volt, nagyon tetszett, alig várom hogy olvassam a trilógia további részeit!

Természetesen vad lovak is bőven akadnak, John mestere a lóidomításnak. Ember és állat kapcsolata megható, mélyértelmű ezen a fantasztikus utazáson. A vad lovak patáinak ütemes dobogása ritmust ad a regénynek. Cole és Rawlins átlépik a mexikói határt, cowboyként munkát találnak. A megpróbáltatások alaposan megedzik a fiúkat. Útközben találkoznak egy másik fiatalemberrel, Jimmy Blevinsszel, akinek van egy lova és egy fegyvere, amelyek adnak még néhány kalandos mozzanatot a történethez. Túl sokat nem árulnék el, elég annyi, hogy a trió szerelemre és bajra is talál, míg végül meg kell próbálniuk visszatérni Texasba. McCarthy ismét nagyot alkotott, afféle "alapdarab" ez a regénye is.




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény, akár Ekönyvben is!



   

Cormac McCarthy (1933−2023) regény-, színdarab- és filmíró, megkerülhetetlen kortárs klasszikus volt, Thomas Pynchon és Don DeLillo mellett az amerikai regény műfajának 20. század végi megújítója. Műveiért a legjelentősebb elismerésekben, többek között Faulkner-díjban és Nemzeti Könyvdíjban részesült. Szerzőfotó © Beowful Sheehan





Jelenkor, Budapest, 2019
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767709 · Fordította: Szentgyörgyi József

Gyilkosság ​kilátással

 

Nicola Whyte: Gyilkosság ​kilátással




                      

A cosy krimi a műfaj "leágazása", nem mondom, hogy a kedvencem, még barátkozom, ismerkedem vele. Néhány jól sikerült kötet már akadt a kezembe, Nicola Whyte bemutatkozó könyvét is ide sorolom.

A történetet a három főszereplő szemszögéből ismerjük meg. Először is, egy különc, idős hölgy, a 82 éves Celeste Van Duren, a Marchfield Square gazdag tulajdonosa, aki az ablakából figyeli az összes bérlőjét. Azonnal megkedveltem az idős hölgyet, remek karakter. Unalmas napjait mivel mással töltené, mint csendben kémlelheti szomszédait és bérlőit egy távcsővel... a lakók jövés-menése mint egy film kel életre előttünk. Az elbeszélés lendületes tempóban halad, rövid fejezetekkel olvasmányosan.

Aztán ott van Audrey, az okos és kissé titokzatos múlttal rendelkező, de barátságos szomszéd, akit mindenki szeret. Ő az, aki minden pénteken takarítja Celeste lakását. Egy lakásban lakik egy ügyvéddel, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Végül a kissé antiszociális, mogorva Lewis, a krimiíró, akinek van ugyan egy bestseller regénye, de van két sikertelen folytatása is... amelyek miatt kénytelen volt elfogadni egy olyan munkát, amit nem szeret. A férfi nem kicsit fusztrált, utálja a munkáját, utálja az életét, és Audrey-t sem igazán kedveli eleinte. Mindeközben szabadidejét Lewis egy új könyv megírásával tölti. Ők lesznek a kissé botcsinálta nyomozók, Celeste felkérésére. Ugyanis az egyik lakó, Richard Glead gyilkosság áldozata lesz, már rögtön az első fejezetben. Belecsapunk az események közepébe. Ez felkavarja a csendes hétköznapokat, nem várt hatással bír a lakók életére. Nicola Whyte első regényében egy remekül elszigetelt világot teremt a ház lakóinak életében.

Audrey és Lewis annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehet. Ebből adódik jó néhány mókás pillanat, de ahogy a történet lassan kibontakozik, fokozatosan összecsiszolódnak, megtanulnak hatékonyan együttműködni. Ami tetszett ebben a történetben, az éppen Audrey és Lewis karaktere, valamint számos más szereplők közötti interakció. Vannak olyan fejlemények, amelyekre nem számítunk, és néhány igazi meglepetés, a történet nem tudta végig fenntartani az érdeklődésemet bizonyos helyeken túlírtnak éreztem. Kicsit lehetne feszesebb. Az is tetszett, ahogyan Whyte nyomokat szór szét a történetben a figyelmes olvasónak. Teszi ezt anélkül, hogy a megoldást nyilvánvalóvá tenné. 

     

A Marchfield tér a történet középpontja, fontos elem, szinte egy szereplő a helyszín is. Az eligazodásban segít a kötet elején található rajz, ki hol lakik. Színes szereplőgárda lakik ebben a lakótömbben Londonban, Whyte egyedi karaktereket teremt, sok szereplőt mozgat.

Lassanként kiderülnek az apró titkok, mi van a mézes-mázas mosolyok mögött. Látszat és valóság találkozik a krimiben. Akad bőven rejtély, fura nyomok és különc karakterek, ködös londoni utcák, árnyékos régiségboltok, bosszús rendőrök, akik nincsenek a helyzet magaslatán. És felbukkan egy különös kutyasétáltató, aki az események egyik fontos alakja lesz. Helyzetkomikummal alaposan meghintett, már-már vidám, mégis hagyományos sztorit kapunk. Miközben amatőr nyomozóink nyomokat keresnek, felfedezik, hogy mindenkinek van rejtegetnivalója. A gyilkos a házban van, vagy kintről jött? Közben az áldozatok száma is változik. Audrey-nak és Lewisnek meg kell találniuk a módját, hogy együttműködjenek, ha meg akarják találni a gyilkost. Feltéve persze, hogy csak egy van...lebilincselő és néhol kifejezetten meglepő olvasmányt nyújt, amely egészen a végéig találgatásra készteti az olvasót. Még a végére is marad meglepetés. Sőt, mintha ott lapulna a folytatás lehetősége is a lezárásban. 

Igazi cosy krimi, játékos, hangulatos, de legfőképpen szórakoztató, tökéletes lehet minden Agatha Christie, vagy éppen Richard Osman rajongónak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv, akár E-könyvként is!


















Agave Könyvek, Budapest, 2025
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984121 · Fordította: Sárpátki Ádám