Ann Patchett: A Holland Ház
Amikor egy új KULT kötet kerül az olvasó kezébe, az mindig ígérettel teli, miszerint különleges történetet, eredeti karaktereket, emberi sorsokat, ismerhetünk meg a szépirodalom tükrén keresztül. Most sem volt másképp, Ann Patchett új regénye már az igényesen szép borítóval, és az érdekes címmel kíváncsivá tett.
A borítón lévő festménynek különleges szerepe van, ez kiderül olvasás közben. Mi lehet az a Holland ház? Már be is indul az ember képzelete, kik élhettek ott, mi történt velük, milyen titkokat rejt a lakók élete és az épület? A regény egy testvérpár, Danny és Maeve Conroy történetét meséli el, akik egy Holland Ház néven ismert kastélyban nőttek fel, és öt évtizednyi visszapillantást kapunk az életük alakulásáról. Nem mellékesen, a regény a 2020-as Pulitzer-díj döntőse volt.
Szépen lassan indul a történet, és nem is lesz sokkal gyorsabb. Ez azonban semmit nem von le az írás értékéből, ez egy ilyen merengős-elmélkedős, elégikus mese, és mégis megfogja az olvasót. Izgalmas, váltott szemszögből ismerhetjük meg a házban zajló eseményeket, hiszen a valamikor ott élő testvérpár, folyamatosan figyeli az épületet egy autóból, afféle rituálé ez számukra. A ház a történet központi eleme. Maeve és Danny egykor ott gyerekeskedtek, ám az édesanyjuk hirtelen és különös eltűnése után néhány évvel az apjuk új asszonyt hoz a házhoz. Andreát, aki érthetetlen ellenszenvvel viszonyul a gyerekekhez, és az alkalmazottakhoz, végleg elmúltak a boldog évek. Igazi gonosz mostoha a nő. Az apa és Andrea házassága érthetően nem lesz túl boldog, Andrea távolságot tart maga és a Conroy gyerekek között. Amikor Danny 15, Maeve pedig 22 éves, apjuk hirtelen meghal szívrohamban. Ez mindent megváltoztat. Az apa hirtelen halála után a testvéreknek menniük kell, innentől csak magukra és egymásra számíthatnak. Mi pedig sodródunk velük együtt, és őket hallgatva megismerjük az életet a házban, és azon kívül is. A ház megvásárlása a család minden tagjára következményekkel jár, egy öt évtizedes család-történetet indít el.
Szépen lassan indul a történet, és nem is lesz sokkal gyorsabb. Ez azonban semmit nem von le az írás értékéből, ez egy ilyen merengős-elmélkedős, elégikus mese, és mégis megfogja az olvasót. Izgalmas, váltott szemszögből ismerhetjük meg a házban zajló eseményeket, hiszen a valamikor ott élő testvérpár, folyamatosan figyeli az épületet egy autóból, afféle rituálé ez számukra. A ház a történet központi eleme. Maeve és Danny egykor ott gyerekeskedtek, ám az édesanyjuk hirtelen és különös eltűnése után néhány évvel az apjuk új asszonyt hoz a házhoz. Andreát, aki érthetetlen ellenszenvvel viszonyul a gyerekekhez, és az alkalmazottakhoz, végleg elmúltak a boldog évek. Igazi gonosz mostoha a nő. Az apa és Andrea házassága érthetően nem lesz túl boldog, Andrea távolságot tart maga és a Conroy gyerekek között. Amikor Danny 15, Maeve pedig 22 éves, apjuk hirtelen meghal szívrohamban. Ez mindent megváltoztat. Az apa hirtelen halála után a testvéreknek menniük kell, innentől csak magukra és egymásra számíthatnak. Mi pedig sodródunk velük együtt, és őket hallgatva megismerjük az életet a házban, és azon kívül is. A ház megvásárlása a család minden tagjára következményekkel jár, egy öt évtizedes család-történetet indít el.
Mi történt az anyjukkal, Andrea lányaival, és az apa hogyan küzdött meg mindennel a háttérben. A különböző időugrások és a fontos eseményekre való visszatekintés olyan, mint egy kirakós játék. Ann Patchett csodálatosan ír, ezt már a Tom Lake regénye is bizonyította. Gyönyörűen megkomponált mondatai, remek története olvastatta magát.
Olvasás közben visszarepülünk az időben, megelevenedik előttünk az élet a Holland házban, válaszokat kapunk, miközben kettejük élete is folyton változik. Hiába költöztek el évekkel ezelőtt, visszatérnek, nem szabadulnak, a gondolataikban a házban kalandoznak. Telnek az évek, élik az életüket, mindig számíthatnak egymásra. A szereplők állandóak és szerethetőek, felnőnek és idősödnek, de a közös múlt és a ház összetartja őket. Érdekes módon azokra is hatással van a Holland ház, akik nem is éltek benne. Felfeslenek a titkok is, helyére kerülnek a dolgok. Van-e tanulság? Talán az ami az életben is a legfontosabb. Nem a Ház volt a lényeg, hanem a benne élő emberek, ahogyan éreztek, szerették egymást és az életet. Nincsenek benne nagy történések, csupán csak az életről mesél.
Olvasás közben visszarepülünk az időben, megelevenedik előttünk az élet a Holland házban, válaszokat kapunk, miközben kettejük élete is folyton változik. Hiába költöztek el évekkel ezelőtt, visszatérnek, nem szabadulnak, a gondolataikban a házban kalandoznak. Telnek az évek, élik az életüket, mindig számíthatnak egymásra. A szereplők állandóak és szerethetőek, felnőnek és idősödnek, de a közös múlt és a ház összetartja őket. Érdekes módon azokra is hatással van a Holland ház, akik nem is éltek benne. Felfeslenek a titkok is, helyére kerülnek a dolgok. Van-e tanulság? Talán az ami az életben is a legfontosabb. Nem a Ház volt a lényeg, hanem a benne élő emberek, ahogyan éreztek, szerették egymást és az életet. Nincsenek benne nagy történések, csupán csak az életről mesél.
A regény erősen indul, aztán körülbelül a könyv harmadánál egy nagy fordulópont történt. Az írás végig érdekes maradt, de a szereplők és a tetteik elvesztették értelmüket számomra. A befejezés kissé felemás érzéseket hagyott bennem. Jó volt olvasni, de ez most nem igazán lett az én könyvem, bármennyire szép vagy különleges a történet. Az azonban bizonyos, hogy aki szerette a szerző Tom Lake regényét, ezt is fogja.
ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!
XXI. Század, Budapest, 2025
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685882 · Fordította: Lévai Márta
ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!
XXI. Század, Budapest, 2025
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685882 · Fordította: Lévai Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése