Az ember szíve

Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve
(Menny és pokol 3.)





                                                                                           







"Ezek azok a történetek, amiket el kell mesélnünk."




Meglehetősen nehéz erről a könyvről beszélni, vagy az egész trilógiáról, hiszen már az első rész első oldalaitól annyira megfogott, elbűvölt Stefansson költőien gyönyörű írása. Rég, vagy tán soha nem találkoztam ilyen művel, ami ekkora hatással volt rám. Maga a történet, hangulata és tájleíró képei elvarázsoltak. Már az első rész után megelőlegeztem "az év könyve" címet, amit nem hiszem, hogy más felül tudna múlni. Persze, lehet próbálkozni, de most úgy látom és érzem idén talán már nem is érdemes olvasnom mást. Ez a hangulat maradjon velem, kezdjem újra kis szünetekkel, mert nem könnyű olvasmány azért.


Maga a történet talán nem is lényeges, igazán hétköznapi, és mégis megfogja az olvasó lelkét, beszippantja viszi magával. Sokkal fontosabb volt a nyelv, az elbeszélés stílusa, amit végig tudott tartani Stefánsson. Különösen üdvözítőnek, elegánsnak és tökéletesnek találtam a végét. A dráma és vihar, hideg hullámok, halott halászok, elvesztett barátok lelke után a szerelem mindent elsimított.

A fiú, ha nehezen is, de megtalálja a lelki békét és a reményt. Nagy és embert próbáló utat jár be. Nem csak a Remény fut be a fjord kikötőjébe, de az élet is. A robusztus, hóborította hegyek, gleccserek világa, a metszően éles szél, eső és hóvihar képei hatásosak, ott érzi magát az olvasó a történetben. A hideg csontig hatol, az élet reményt és melegséget keres. A sós hal szaga belengi a fjordok ragyogó kék-fehér világát, az ott élők életét. Izlandon a halál soha nincs túl távol, a mindennapok szerves része. Kontrasztnak ott áll az éjszakai mély sötétség, a be-elzártság léleknyomorító magánya. Az történet végig filozófiai jellegű, nagyon élveztem olvasni, eggyé válni a fiú gondolataival, érzéseivel. Tökéletesen magával ragadott a gondolatisága, hangulata és a felvetett érzések, a táj képei.


Tavasz. Micsoda csodás és reményt keltő szó ez ott a messzi északon! A reggeli napsugarak halvány fénye egyre erősödik, megroggyan és olvad a hó, új élet sarjad a sírokon. Fény és remény.
Az izlandi nyár rövid, talán nincs is. A télkirály csak a látóhatár szélre húzódik és vár. Mennyire sokat jelent egy aranyló, napos reggel, egy mosoly itt ez különösen fontos tud lenni.


"A telet nem lehet legyőzni, csak túlélni, vagy megtanulni együtt élni vele."


A névtelen fiú útja, amely hat hónappal ezelőtt indult, hogy feltárja az ember létezésének értelmét és lényegét. Ami talán egyszerűbb, mint gondolnánk: csupán szeretnünk kell őszintén, hiszen erre születtünk. Mindezt egy olyan földön, ahol a táj elemi ereje elhallgatja versek és az irodalom szavait. Amikor valódi érték egy könyv, kincs hozzá jutni egy versfordításhoz. A férfivá érés mindenütt csodás és meghatározó életesemény. Talán ez az, ami egyenesbe tesz a fiú életét, no meg a felbukkanó testvér.


   

Közben a megfulladt halászok sikolyai még ott visszhangoznak tengeri szélben. A szél, mint egy hangszer, mindig fúj és játszik a hegyek felett az emberek lelkén. Az időjárás játékszerei az itt élők. Maga a tenger is jelentős szereplő, megszemélyesített alakja a regénynek. Piszkos szürke vagy haragos zöld, nyugodt kék színjátszó a tenger. Ez is az időjárástól függően. Mély és lélegző, érző anyag. Azért némi humor, akció is akad. A norvég vagy dán halászok ívóbeli jelenetei, egy kivillanó női mell komoly izgalmakat, csetepatét tud okozni. A szív egy izom, de súlyos dolgokat rejt. Erről a mi Kőrösi Zoltánunk is írt egy remek regényt, meglepő összecsengéseket véltem felfedezni. Az epikus trilógia utolsó részletében a fiú megérti, hogy a szavak halálos fegyverré válhatnak, vagy ahogy a vak kapitány mondja: „A művészet veszélyes”. Mégis ez az, ami segít elviselni a zord természet erejének kitett ember sajgó derekát, kérges tenyerét.

Miután túlélte ezt a nem mindennapi küldetést Jens postással, a fiú visszatér a faluba, hogy befejezze a tanulmányait. Ezzel tud kiemelkedni, egy másik élet álmait dédelgetve. Amíg a fiú küzd, hogy megtalálja önmagát, megismerje belső világát, az élet értelmét, ráébred mit jelent egy tüzes vörös haj, egy ölelés, egy csók. Az életet. Stefánsson mesteri mesemondó, lenyűgöző sorait lélekemelő olvasni.

A könyv utolsó oldalain valami csodálatos történik, ezzel még emel a történeten. A remek trilógia záró könyvében több remény és lehetőség mutatkozik a szereplőknek a boldogságra. Szép és kiemelkedő könyv.


"Egyedül vagyunk, mikor megszületünk, egyedül vagyunk, mikor meghalunk, súlyos teher tehát, ha élnünk is egyedül kell."


Az ember szíve mestermű, ahogyan az előző két kötet is. Nagy vállalkozás lehetett kiadni, de minden elismerés és hálás köszönet a Jelenkor Kiadónak, hogy felvállalta és minőségben is odatette magát a mű mellé. Gondolok a csodás borítóra, nagyszerű fordításra.

ITT tudjátok kedvezménnyel beszerezni Stefánsson remekét! Ne hagyjátok ki!

A trilógia első részéről bővebben ITT  írtam, a második részről
IDE kattintva olvashatsz.



Eredeti megjelenés éve: 2011

Jelenkor, 2019
500 oldal · ISBN: 9789636766177 · Fordította: Egyed Veronika