"A különböző világok sosem értik egymást. Alapvetően nem fogadják el egymást."
Ludovic Slimak neander-völgyi kutató és paleoantropológus közel három évtizedes tanulmányozás után
egy szórakoztató és provokatív könyvben összegzi az eddigi eredményeit. Lenyűgöző régészeti kutatásra visz minket az északi sarkkörtől a mély mediterrán erdőkig. "Ideje, hogy megálljunk egy pillanatra. Hogy lenyugodjunk. Hogy elmélkedjünk. Hogy gondolkodjunk."
Talán ezzel a néhány, a könyvből kiragadott idézettel lehetne a legjobban jellemezni ezt az eszme és gondolatfuttatást, amit olvashattam. Vallom, hogy erről szól a tudomány és az élet, amikor új és meglepő dolgokkal találkozunk, akkor hátra kell lépni, kimerevíteni a pillanatot és az új nézőpontból szemlélni. A jövőnk a múltból fakad, nem árt azt jól ismerni. Kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent embernek lenni, és azt a benyomást kelti, hogy a neandervölgyiek számos tekintetben sokkal távolabb kerültek a modern embertől, mint azt gondoljuk. Nagyon tetszett ez a kirándulás a múltba, igazán lenyűgöző könyvet olvashattam. A szerző mondanivalója mindenképpen megfontolandó.
A könyv egyik alapvető erőssége Slimak első kézből szerzett tapasztalatában és szakértelmében rejlik. Neander-völgyi vadász és paleoantropológus lévén Slimak alaposan ismeri alanyait. Lenyűgöző tehetséggel ejt minket rabul az írásával, aki egy kicsit is fogékony a témára, elmerülhetnek a felfedezésekben és a tudomány ezen ágának rejtelmeiben. Mert azok vannak bőven, ki hitte volna, hogy ilyen izgalmas lehet a régészet! Azt gondolnánk, hogy sok tízezer évvel korábbi események már idejétmúltak, vagy már tudni vélünk mindent. Erre cáfol rá ez a könyv.
Hihetetlen kitartással és megszállottsággal dolgozó régészekről olvashatunk, akik lássuk be vajmi kevés figyelmet kapnak a nagyközönség előtt, ebben a mai felszínes életben. Pedig megérdemelnék, mert helyettünk is dolgoznak és gondolkodnak, feltárják saját, közös múltunk gyökereit, amelynek fontosságát még talán kevéssé értjük.
"Mentségemre szóljon, hogy a nyomozást csak több tízezer évvel a megtörtént esemény után kezdtem."
Az írás apropója az, hogy 2015 augusztusában, egy dél-franciaországi barlangban egy test maradványaira bukkant, és néhány aprócska tejfogra. Az évtizedek óta kutató régész lelete megkérdőjelez mindent, amit eddig tudtunk vagy hittünk a múltbeli eseményekről. A lelet jelentősége óriási, amit valószínűleg csak azok értenek, aki ebben élnek és ezzel foglalkoznak.
Hihetetlen kitartással és megszállottsággal dolgozó régészekről olvashatunk, akik lássuk be vajmi kevés figyelmet kapnak a nagyközönség előtt, ebben a mai felszínes életben. Pedig megérdemelnék, mert helyettünk is dolgoznak és gondolkodnak, feltárják saját, közös múltunk gyökereit, amelynek fontosságát még talán kevéssé értjük.
A szerző azonban segít minket eligazodni és felfogni a tudományos eredményeket. Ludovic Slimak azonban nem hiszi, hogy a neander-völgyiek egy szinten lennének a modern emberekkel.
A technikai részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy a felfedezés szerint a neander-völgyi ember és a Homo sapiens egyszerre illetve párhuzamosan is élhettek a földön. Holott az eddigi eredmények nem erre utaltak. Éppen erre cáfoltak rá ezek a fogacskák, szédítő gondolatmenetet indítva el ezzel.
Az időtávlat is elképzelhetetlen, és mint kiderült a régészet nem az az unalmas, száraz tudományág aminek hinnénk. Itt éppoly fontos az alázat, az állhatatosság és bátorság, megkérdőjelezni saját eddigi munkánkat és eredményeinket, nyitottnak lenni az új irányokra és gondolatokra. Az emberiséget és a tudományt a kételkedés, és a kérdések viszik előre, ezek nélkül nem lenne fejlődés, folyamatosan újra kell gondolnunk mindent! Bármilyen kósza gondolat születik meg bennünk, ne engedjük el, üljünk le és vizsgáljuk meg. Régészünk ezt is teszi, valódi filozófiai elmélkedésre indulunk, miközben érdekes adalékokkal szolgál a régészetről. Megdöbbentem, hogy néhány leletet annyira óvtak, hogy még csak ecsettel sem merték letisztítani. Hét év alatt, csipesszel, porszemről porszemre tisztították meg a csontokat régész-csapatával. Olvasás közben sokat tanultam a kormeghatározásról, régebbi felfedezésekről, utazásokról, a saját ősi múltunkról. A szöveg közérthető, jól követhető, érdekes.
Filozofáltunk arról, hogy mi teszi az embert emberré, különböző népek hagyományairól, az emberiség saját halottaival való viszonyáról. Mi történhetett az ősi népekkel amikor egymás útjait keresztezték vándorlásaik során, egyáltalán találkoztak-e egymással? Szó szerint bebarangoltuk Európa lelőhelyeit, a gleccserek nyomában jártunk, melyek számtalan új leletet hoztak felszínre.
Bátran ajánlhatom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel a múltunk, a gyökereink, nem kell megijedni attól, hogy a régészetről olvasunk. Rendkívül széleskörűen, elmélyülten gondolkodó írásról van szó, amiben megtalálhatjuk saját kérdéseinket is, és talán a válaszokat is. Érdemes lehet kilépni a komfortzónából és hasonló könyveket olvasni, hiszen ebben is volt minden. Krimibe illő nyomozás, kutatás, történelem, filozófia, szépirodalmi igényességű gondolatmenetek, és a tudomány romantikája, bármilyen furcsán hangzik. Ha tanultam valamit ebből az olvasmányból, akkor azt mondanám, hogy legyünk nyitottak és befogadóak, ez visz előre minket is, és az emberiséget is. A könyv összegzése :
Az a felfedezés ami nem súrolja a józan ész határait, az nem is felfedezés.
ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet!
Corvina, Budapest, 2024
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631370096 · Fordította: Szende Gabriella
Az időtávlat is elképzelhetetlen, és mint kiderült a régészet nem az az unalmas, száraz tudományág aminek hinnénk. Itt éppoly fontos az alázat, az állhatatosság és bátorság, megkérdőjelezni saját eddigi munkánkat és eredményeinket, nyitottnak lenni az új irányokra és gondolatokra. Az emberiséget és a tudományt a kételkedés, és a kérdések viszik előre, ezek nélkül nem lenne fejlődés, folyamatosan újra kell gondolnunk mindent! Bármilyen kósza gondolat születik meg bennünk, ne engedjük el, üljünk le és vizsgáljuk meg. Régészünk ezt is teszi, valódi filozófiai elmélkedésre indulunk, miközben érdekes adalékokkal szolgál a régészetről. Megdöbbentem, hogy néhány leletet annyira óvtak, hogy még csak ecsettel sem merték letisztítani. Hét év alatt, csipesszel, porszemről porszemre tisztították meg a csontokat régész-csapatával. Olvasás közben sokat tanultam a kormeghatározásról, régebbi felfedezésekről, utazásokról, a saját ősi múltunkról. A szöveg közérthető, jól követhető, érdekes.
Filozofáltunk arról, hogy mi teszi az embert emberré, különböző népek hagyományairól, az emberiség saját halottaival való viszonyáról. Mi történhetett az ősi népekkel amikor egymás útjait keresztezték vándorlásaik során, egyáltalán találkoztak-e egymással? Szó szerint bebarangoltuk Európa lelőhelyeit, a gleccserek nyomában jártunk, melyek számtalan új leletet hoztak felszínre.
Bátran ajánlhatom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel a múltunk, a gyökereink, nem kell megijedni attól, hogy a régészetről olvasunk. Rendkívül széleskörűen, elmélyülten gondolkodó írásról van szó, amiben megtalálhatjuk saját kérdéseinket is, és talán a válaszokat is. Érdemes lehet kilépni a komfortzónából és hasonló könyveket olvasni, hiszen ebben is volt minden. Krimibe illő nyomozás, kutatás, történelem, filozófia, szépirodalmi igényességű gondolatmenetek, és a tudomány romantikája, bármilyen furcsán hangzik. Ha tanultam valamit ebből az olvasmányból, akkor azt mondanám, hogy legyünk nyitottak és befogadóak, ez visz előre minket is, és az emberiséget is. A könyv összegzése :
Az a felfedezés ami nem súrolja a józan ész határait, az nem is felfedezés.
ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet!
Corvina, Budapest, 2024
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631370096 · Fordította: Szende Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése