Ahol a tű átfér

 Véronique Mougin: Ahol a tű átfér 

                                       

Egy kivételes történet a kitelepítésekről, a zsidóüldözésről és a koncentrációs táborok sötét világából. Jól megírt, lendületes, erőteljes regény egy fájdalmas témáról. Őszintén szólva, valami olyan erő van az eseményekben, ami jobban összpontosít az életre, a túlélés képességére, az események előtt és alatt, valamint utána. Véronique Mougin egészen másképpen megírt regénye egy kivételes életútról mesél. A leglenyűgözőbb az, hogy Tomi története igaz .




A történet Magyarországon, Beregszászon veszi kezdetét 1944 tavaszán. Megismerjük főhősünket, a magyar származású, ám zsidó fiú, Tomi életét, családi hátterét. Már az első oldalaktól megkedveltem ezt a fiatal fiút. A 14 éves Tomi végig erős karakter, tudatos gondolkodású, életvidám, lázadó kamasz. Szeret menedéket keresni a kertjükben lévő fán, hogy nézze a szomszédban a lányokat a kék házban, álmodozva arról a napról, amikor csatlakozhat hozzájuk. Édesapja, Herman, szabómester, szeretné, ha fia is megtanulná a tűt használni. Azonban Tomi, kék overallban képzeli el magát, vízvezeték-szerelő szeretne lenni, inkább csak lázadásból az apai tekintéllyel szemben, mint valódi meggyőződésből. Látja magát Amerikába menni, miközben a magyarországi zsidók számára lassan elsötétül az ég. Ez az elvágyódás, kitörési kísérlet végig ott lebeg a történésekben. A családja szorgalmas, tiszteletreméltó, büszke. Ahogy mint minden zsidónak, akkoriban az ő életük is apránként megváltozik.

Megérintett Tomi sorsa, gondolatai, ahogyan elmeséli saját és családja történetét a háború kezdetétől a koncentrációs táborokig, majd a francia divatvilág csúcsáig. Harcos, kitartó, tud alkalmazkodni, így sikerül némi szerencsével kísérve túlélnie a borzalmakat. Tetszett, hogy Tomi állandóan lázad az apja ellen, hogy mennyire nem akart szabó lenni, mint az apja, ám amikor a sors ráébresztette, hogy ez a túlélést jelentheti, varrni kezdett. Egy gyönyörű történet az apa-fiú kapcsolatokról, a halhatatlan barátságról, a kölcsönös segítségről, a reményről, az emlékezésről. A történelem komor valósága itt a túlélésről, az életről szól. Tetszett az is, hogy Tomi a fő elbeszélő, mégis bizonyos epizódok között átadjuk a szót a történet különböző főszereplőinek. Tomi története könnyen olvasható, az írás gördülékeny. 

           

            

Nehéz egy olyan részletgazdag könyvről beszélni, amely a második világháborúról szól, a szörnyűséges valóságról, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. A táborok belső világa komor, ahol a rémálmok, a csupasz valójában mutatkozik meg előttünk. A deportált magyar zsidó fiú, Tomi élete szorosan összefonódik a történelemmel. A háború vége után már soha nem lesz ugyanaz a könnyelműen gondtalan tinédzser, mint régen. Minden, amin keresztülment, örökre a lelkében és az elméjében marad.

A felszabadulás után természetesen visszatérnek Beregszászra, a gyökereikhez, ahol már nincs semmi. Sem a régi házuk, sem az elvesztett családtagok, barátok, de ráébrednek, már hazájuk sincs. A kifosztott életük, a tologatott országhatárok a menekülésre, az új élet reményének képével biztatja. A varrás a megmentője lesz, híres haute couture lesz Párizsban. Ez adja a regény lezárását, a divatvilág elevenedik meg a lapokon. Érzelmekkel átszőtt valós élettörténet van a lapokon, ami kivételes élményt hagy maga után.

ITT megvásárolható kiadói kedvezménnyel! 

XXI. Század, Budapest, 2023
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635681204 · Fordította: Tótfalusi Ágnes