Hullámok kergetése

Szabó Magda: Hullámok kergetése





                                                               






"Minden irodalomtörténészt, mindenkit, aki kritikával foglalkozik, odaállítanék John Keats sírja elé, és megtaníttatnám vele könyv nélkül a költő sírfeliratát: „Itt nyugszik valaki, aki a vízre írta a nevét”, hogy jegyezze meg, nemcsak a tüdőbaj pusztít, hanem a közöny, a rosszindulat, az ostobaság, az új irodalmi jelenségekre való süketség is, hogy a meg nem értés is ölhet."



Egyszerűen egy csoda ez a könyv! Nyomoztam, és első megjelenése óta, ami 1965, most látott újra napvilágot. Nem is értem, de komolyan. Pedig már a bevezetőben megírja Szabó Magda, hogy
ez csupán "személyes jellegű feljegyzések" gyűjteménye utazásairól. Olyan utazások ezek, amire szerintem sokan vágyunk. Nem csak Szabó Magda, de mint alföldi ember én magam is tengermániás vagyok. Utazásnál szempont: van-e tenger a közelben?


A tenger elbűvölő varázsa lenyűgöző. Sokféle, színes képet mutat, minden országban mást és mást. Ami nem feltétlen csupán az évszak függvénye. Csodálatos megszemélyesítései, intim közelségbe hozzák ezt a rajongó csodálatot. Nem útirajz, vagy várostörténeti kalauz tehát, mégis friss és a mai napig aktuális olvasmány. Csupán a hullámok mentén történő utazások élménye, emlékek, kalandok megelevenítése. Az utazás során szerzett tapasztalatok, élmények hatására írt személyes hangú beszámoló.




Tetszett a megkapó, meghitt lelkesedés egy-egy kulturális emlék felkeresése esetén. Ahogyan az előző olvasmányomban a Zeusz küszöbén tett utazással is eltűnődött: Mit is keresünk e világon? A kő örök csupán és a víz. Régi korok emberei és a mai világ találkozása adja az egész zamatát. Útitársnak T., a férj és a gondolataiban többször felbukkanó édesapja kísérte el. Aki, mint az életrajz ismerői biztosan tudják, csupán képzeletben járta be a földgömböt. Magdában sikerrel elültette a vágyat, a kíváncsiságot a világ megismerésére, felfedezésére. Szép pillanat, amikor tanárnői emlékeiből a Petőfi-vers kapcsán jut eszébe egykori kis tanítványa.

A gyerekkori vágya teljesülhet, sikeres írónőként. A külföldi írószövetségek meghívásának eleget téve, számos európai országába is ellátogathatott. Számára a lehetőséget a több nyelvre lefordított, külföldön is hatalmas sikert arató Az őz című regénye teremti meg. Említésre kerül még a Danaida, a Cerberus és Zsófika vagy a Születésnap is. Az általánossá váló, mindenütt felmerülő kérdés: mennyire életrajzi ihletésű a regény? Vagy miért kellett megváltoztatni a német kiadás címét? Ahogyan a francia kiadás is más, -szerintem nagyon kifejező- címet kapott. A fogadások, interjúk forgatagába városnézés, ismerkedés is befért azért.



Mai szemmel is megható és elképzelni sem egyszerű, hogy mennyire gyermekien lenyűgözhette 1959-ben az írónőt a karácsonyi Göteborg. Színes, csillogó, vidám mesevilág elevenedik meg előtte, és általa az olvasó előtt is. Néhány évvel járunk ugye a budapesti tragédia után, itthon szürkeség, zaklatott állapotok, valóban balkáni körülmények uralkodnak. A kinti kirakatokban látható gazdagság, árubőség legalább annyira elkápráztatja, mint a mindent befedő, porcukor hótakaró. Andersen mesevilágát érzi megelevenedni, amit teljességgel el is tudok képzelni. Varázslatosan szép, csodás élmény lehetett ez már akkor is. Tapasztalja, érzi azt, hogy „fura ez a skandináv tél, nincs foga csak gyönyörűsége”, ahogyan azt is, hogy a svédek nem járnak bundában. Fantasztikus élmény az is számára, hogy kivillamosozik az Északi-tengerhez, ahol alig győzi elraktározni mindazt, amit lát, hall, érez. Mindezek olyan élmények a szocialista világból érkező, Alföld lányának, hogy a hatalmas hajók, matrózok, a hullámtörő sziklák kanyargó ívét vagy a tenger mormolását hallgatni élő, lüktető emlékként elevenedik meg a lapokon. Az elmaradhatatlan sirályok rikoltozásával, halszaggal és olajbűzzel.

London meglepően csalódást okoz, mert nem tapasztalja, nyoma sincs a klasszikus regényekben ábrázolt városnak. Már akkor sok volt ott az idegen, francia, olasz éttermek sokasága. Számomra új információ volt, hogy Magda és férje fordította magyarra A Forsythe Saga regényt. Így nem meglepő, hogy mennyire bennük élt az angol romantika, amit kevéssé tapasztaltak.

A Westminster apátságban a nagy angol írók, költők síremléke előtt „5 esztendőre előre kibőgöm magam”. Aki annyira mély tudással van nem csak az irodalom nagyjai, de latin műveltséggel is bír, egészen másképp érzi, hogy ott lehet Shakespeare szülővárosában. Kihagyhatatlan számára az Avon folyó mentén fekvő Stratfordo. Mindeközben a fájó érzés: nagy valószínűséggel soha többet az életben nem jut már el ide. Az Északi-tenger partján Dickenst köszönti. Ez volt az egyik legmeghatóbb emlék számomra, talán Dickens okán, akit én magam is kedvelek.


„megjöttünk... a tenger, az ég ugyanaz... nagyon köszönjük, hogy megírtad a Copperfieldet, Károly, igazán nagyon köszönjük”.



Ezektől a pillanatoktól válik személyessé, intimebbé az írásoknak a hangulata. Frissességükből semmit nem veszítettek, hiába telt el közben ötven év. A kimagaslóan gazdag életmű fontos köve ez
a kötet. Ez hozza igazán emberközelségbe az írónőt. Leírja rosszul sikerült, bántó élményit is, kendőzetlen őszinteséggel. Megkapó élmény volt Szabó Magda szemével látni, átélni ezeket az utazásokat. Elképesztően büszkeséggel olvastam a kitüntető, odaadó figyelemről, amivel az írónőt és férjét fogadták, várták mindenfelé. Ennyi sok élmény hirtelen megélése, befogadása is feladat ám.







Az elbűvölő Párizs és a Szajna, Frankfurt a Majna és a Rajna, Moszkva lenyűgözően hatalmas méreteivel, Leningrád (akkor így hívták) számtalan műkincsével, majd Tbiliszi és a grúzok családiasan baráti vendégszeretete. Itáliában szinte otthon érzi magát, talán a leglelkesebb része ez a könyvnek. Nem csak a régi vágya okán, az iskolai tanulmányok után és a kultúra bölcsője a reneszánsz üzenete elevenedik meg itt. Mennyivel másabb filmeket, képes albumokat nézegetni ezekről a csodás épületekről (Trevi kút, Mediciek palotája stb), mint ott állni, látni, érezni, tapasztalni saját szemmel az élményt. Róma után Nápoly és Santorini már hab a tortán, ahogyan vár még rájuk Firenze és az Arno folyó, Milánó majd Velence ívelt hídjaival a csatornákkal és a hal- meg vízszaggal. Ennyi sok élmény hirtelen megélése, befogadása is feladat ám. Fárasztó utazni, mindig másutt, idegen szállodákban, idegen ágyakban aludni. A hazatérés öröme érezhetően ott van az utolsó sorokban. Remek alkalom ismerkedni és kalandozni, együtt utazni Szabó Magdával. Ajánlom mindenkinek, élmény lesz.


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni ezt az élmények, kalandok leírását!



Szabó Magda: Kossuth-díjas írónő (számomra Hungarikum)
(1917. október 5., Debrecen - 2007. november 19., Kerepes.)

60 éves pályafutása során Szabó Magda írt verseket, regényeket, drámákat, elbeszéléseket, úti jegyzeteket, filmforgatókönyveket, esszéket, színműveket, publicisztikákat és visszaemlékezéseket. Életművét számos rangos díjjal - köztük Kossuth-, Prima Primissima- és Hazám-díjjal ismerték el.






Jaffa, Budapest, 2017
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715808