Szántó Dániel: Az üldözött A tavalyi év egyik legjobb, váratlan meglepetése volt a Revans című krimi. Mindenképpen olvasásra ajánlott, legfőképp, mert hazai a szerzője. Ez mindig előnyt, kiemelt figyelmet érdemel nálam (és annyi sok rossz, agyonreklámozott krimi van a boltokban). Most, alig 10 hónap után itt a folytatás.
Mégsem vagyok maradéktalanul boldog. Nem egészen azt kaptam, amit az első történet után vártam. Szántó Dániel jól, erősen kezdett, majd most egy kidolgozatlan vázlattal állt elő. Ez döcög, körülményes és alig izgalmas így, megtörik. Amikor végre agyon kéne izgulni magam olvasás közben, semmi erősebb hatás. (szegény A.!) nem sokkolt le, nem lett döbbenet, borzongás, de a végső csavar is erősen sejthető volt előre. Így, amikor kiderült, aminek ki kellett, nem okozott nagy meglepetést, elmaradt az AHA hatás... Ahogyan az üldözés, nyomozás sem feszült, izgalommentes.
Ami jót leírtam a Revans kapcsán most sajnos nem tudom. Benett személyisége is csak néha csillan meg. Az események most is több szálon futnak, mégis a régi iskolás szál inkább volt néha felesleges, már-már zavaró.
Első erős szemöldökrángást az okozta, hogy: egy férfi test bármi lehet, de KECSES?? Lehetett volna izmos, sportos, bármi, akár jelző nélküli is... Ahogy egy nő sem daliás! Itt fel is tenném a kérdést: vajon a szerkesztő mi a fenét szerkesztett ezen a szövegen?? A hemzsegő márkanevek rejtett szponzorok? A piros kupakos üdítőtől a Lurdy edzőterméig. Vagy csupán barátságból kerültek bele? Kár érte.
A történet nehézkes, darabos, olyan várom: na, majd csak lesz, történik valami...végre, de alig.
A kliséknek számtalan változata feltűnik. A leggázabb, ami a borítón lévő Benettnél is szakállasabb:
a börtön tusolója és a szappan...ezt nagyon kár volt, annyira elcsépelt és komolytalan. Ahogyan a beépített életbölcsességektől, "coelhos" filozófálásokból is jóval kevesebb kellene (életről, házasságról, barátságról, állatokról). Néhány még elfér, de ekkora mennyiségben feleslegesnek érzem egy krimiben ezeket. Nincs igazi atmoszférája. Vannak jó pillanatok, de csak pillanatok emlékezetnek a Revansra. Talán maga a szökés körülményei amit kiemelkedően jól sikerült megvalósítani. Zsáner műfaj a krimi, de eredeti még lehetne a történet. A karakterek most sajnos Esztert kivéve semlegesek maradnak.
Azt tudjuk, a rendőrség béna, nem lát a szemétől, de számolni sem tud? Érdekes, sőt furcsa, hogy
egy szuperbiztonságos börtönben nem tűnik fel, hogy befelé 15 ember megy, kifelé 17! Az ötlet amúgy jó a szökésre, de az csupán egy megválaszolatlan rejtély: honnan volt ruhájuk, pénzük? Egy sapi azért elég kevés álca. Ahogyan az egyértelmű gyilkosságra is rásütik: öngyilkosság, még a halottkém is béna?? A kezdettől kísért a Harry Hole - Herceg motívum. Itt most kifejezetten erős, vagy csak nekem? A végkifejlet is hasonló, mint Nesbo krimijében. Ami nem lenne baj, de mégis jó lett volna valami speciális, "magyaros virtust" beépíteni. A Sakál személye valahogy nyílt titok volt, előttem legalábbis. Mellesleg Benett honnan tudja meg, mi történt Annával? Egyszer csak tudja és kész. Ahogyan a főzsarut is illene minimum felfüggeszteni, a fegyverhasználat kivizsgálására. Vagy ez fel sem merült, azt 5 perc alatt elrendezték? Jogos volt és kész! (egyértelmű, hogy nem az).
Egyébként pontosan azt a bűnt követi el, amiért Benett rács mögé került, 15 évre. Neki meg annyit nem szól senki: ejnye, na! Itt esett nagyot számomra az egész történet.
Némelyik fejezet kezdése egészen darabos, ront a szövegminőségen, ami misztikus, rejtélyes akar lenni, inkább sutává teszi a szöveget. Szóval érdemes lett volna még csiszolni, pontosítani, mert az alap jó. Sejtem, az első regény sikerének hullámait kár lett volna veszni hagyni, nyáron a nyomda is talán jobban ráért, de megérte volna várni vele. Talán a kiadó is siettette a szerzőt. Nincs kiforrva, leülepedve. Első változatnak jó, de jobb, sokkal jobb lehetett volna. Egyik molytársamat idézzem egy másik könyv kapcsán írta: "Jó könyv ez, csak rossz".
Keresem az utam - énekelte Ákos, erősen útkeresgélős ez a krimi. Elindult, de most mintha megakadt volna az írói kvalitás: merre és hogyan tovább? Remélem hamarosan rátalál erre az útra és SAJÁT hangjára Szántó Dániel. A spiritusz ott van benne, hagyni kellene. Nem kell magyar Harry Hole, se Connelly, legyen egy Szántó Dániel, aki átveszi és tovább viszi Mág Bertalan, Szamos Rudolf, Mattyasovszky Jenő vagy Kondor Vilmos vonalát. Drukkolok neki.
Atlantic Press, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155693243
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése