Jussi Adler-Olsen: Szelfik Q-ügyosztály 7
A Q-ügyosztály történetei az egyik legeredetibb sorozat, Jussi Adler-Olsen pedig a legnépszerűbb skandináv szerzők egyike a hazai könyvpiacon. A Palackposta és a 64-es betegnaplóval igencsak magasra tette a lécet az író, ám érzésem szerint sikerrel vette az akadályokat. Olvasmányos, szórakoztató, profi munka a Szelfik.
Két évet kellett várni erre az új történetre, ami immár a hetedik a sorozatban, de megérte a várakozást. Carl és Assad végre visszatért egy nagyon csavaros és izgalmas történetben. Ez egy minőségi skandináv krimi, amit jó volt olvasni! Az, hogy még humora is van már csak hozzá tesz a történethez. Azért elég fájók ezek az "önportrék", amiket megismerhetünk napjaink felgyorsult, modern világáról. A több szál története miatt a karakterek bonyolult lélekrajzát is megrajzolja, és még arra is képes, hogy ütköztessen különböző életformákat. Szemléletes, hiteles a kép napjaink fiataljairól. Csak remélem, hogy ez csupán egy vékonyka szeletke. A skandináv krimiknél annyira jellemzően az emberi oldal legalább olyan fontos, mint maga a nyomozás. Igazi jellemrajzok, lélektani drámák feszülnek a lapokon.
Jussi Adler-Olsen ismét odatette magát! A regény felépítése elég formabontó, de minden más adott: remek karakterekkel, feszültséggel, igényesen fanyar humorral, tetőponttal és kellően drámai töltettel kedveskedik az olvasóinak. Mint a skandináv krimikben általában, ebben a könyvben is a magánélet problémái, a szereplők egyéni drámái, a kiút-boldogságkeresés, és mindezekből adódó életvezetési problémák mellett a kőkemény dán valóságról is képet kapunk. Különös tekintettel a szociális ellátásra. Egyik fő szál lesz Anne-Line Svendsen a szürke kisegér ügyintéző, akiben az igazságosság hatalmas erőket szabadít fel. Az biztos, hogy Adler-Olsen ismét zseniálisan játszik velünk, metszően fájó, megrázó társadalomkritikát kapunk a krimi mellé.
A prológus rövid, ám annál drámaibb sejtéseket vetít előre. A könyv végén nyer mélyebb értelmet néhány akkori mondat. Egy család szétesésének, belső viszályának lehetünk tanúi, ami megalapozza a krimi hangulatát. Nem szerettem volna egy ilyen családban gyerek lenni.
Miközben követjük a nyomozás menetét, van több szál, amiknek látszólag semmi köze nincs a nyomozáshoz, de aki ismeri az író előző krimijeit, az tudja, hogy valamiféle kapcsolat lesz, kerek egész történetet kapunk. A történetvezetés bravúros fordulatoknak ad lehetőséget, már csak azért is, mert öt szálon nyomozunk. Ezeket nem is részletezném, kiemelkedik a cserbenhagyásos gázolás és Rose története. Itt érezhetően egy komplett jellemrajzot, pszichiátriai esetleírást kapunk, az éveken át tartó folyamatos lelki terror következményeiről. Ennek elszenvedője Rose. Az ő karaktere kap nagy hangsúlyt, az ő életét, gyermekkorát ismerhetjük meg jobban. Nem is csoda, hogy összeroppant.
A végéig az orránál vezeti az író az olvasóit, a feszültség most is végig ott volt a történetben, ahogy az egész sorozatban. Végig fent tudta tartani a figyelmemet, lekötött. Van náci múlt, családon belüli lelki terror, napjaink idióta fiataljai, pénz és szerelem. Csak a legvégén derül ki a gyilkos vagy gyilkosok személye, hogyan kapcsolódnak össze az események. Fordulatos történet, tetszett, hogy több ember szemszögéből is láttuk az eseményeket. Itt-ott talán hihetetlen, ám meggyőző. Az olvasó többször is azt hiszi, tudja, mikor ki a gyilkos, de aztán jön egy újabb tuti tipp, és nem lesz igazunk. Assad és Carl remek karakterek, már jól összerázódtak, egy rugóra jár az agyuk. A nyomozók hozták a szokott formájukat. Assad titokzatos múltjáról most sem tudunk meg sokkal többet, a megoldás itt még várat magára. Azonban leleményes és okos meglátásaival lendületet ad a nyomozásnak. Assad és az ő tevéi, hasonlatai, a szarkasztikus megjegyzései remek humorforrások a regényben.
Nagyon jól kigondolt történet, az összes szál összeért a végére. Benne van minden, ami egy jó skandináv krimihez kell: morcos, lecsúszott nyomozó, borongós hangulat, egyedi karakterek, hátborzongató bűnesetek. Carl talán kevésbé tűnt most morcosnak, pedig egy tv-stáb is nehezíti napjait, és egy régi email cím is okoz fejfájást, ami a Q-ügyosztály hatékonyságát kérdőjelezi meg. Mégis, Jussi az utolsó mondattal előre vetíti a lehetőséget, hogy talán megtalálja a régen várt boldogságot. Remélem sikerül neki.
Jussi Adler-Olsen tanult, művelt és sok oldalú ember. Elképzelni is alig merem, mit láthatott gyermekkorában édesapja munkájából. Jussi Adler-Olsen könyve olyanokat is rabul ejthet, akik egyébként nem szeretik a krimiket, hiszen ez egy alapos lélektani dráma. Talán a legjobb, de mindenképpen a legalaposabb Jussi tollából. Bátran ajánlom a sorozat kedvelőinek és mindenkinek, aki tartalmas krimire vágyik, vagy szereti a skandináv krimiket.
ITT kedvezménnyel megrendelheted a Szelfik mellett az előző részeket is!
Négygyermekes család legkisebb tagja, egyetlen fiú. A pszichiáter édesapát követve a család Dánia különböző részein élt. Ez az élményanyag is felbukkan könyveiben. Mozgalmas élete során dolgozott nyomdászként, antikváriumot nyitott, írt forgatókönyveket, magazinokat szerkesztett.1997-ben megjelent első regénye már sikeres volt. A Q ügyosztály történetei 2007- től jelennek meg, negyven országban, sikerrel.
Több krimijét megfilmesítették. A 2010 -ben 3 rangos díjat elnyerő Nyomtalanul volt a Q-ügyosztály első története. 2010-ben a Palackposta regénye megkapta az év legjobb dán thrillerének járó Harald Morgensen-díjat és a Skandináv Krimiírók Egyesületének elismerését, az Üvegkulcs-díjat. 2011-ben a sorozat negyedik részét, a 64-es betegnapló-t a dán Könyvforgalmazók Klubja De Gyldne Laurbær-díjjal jutalmazta.
Jussi Adler-Olsen családjával ma Koppenhágától északra él egy kis erdő szélén. Sokat utaznak, népszerűsíti a könyveit, szereti a hideg sört és a labdarúgást. A Szelfik története 2016. november elején jelent meg külföldön.
Animus, Budapest, 2017
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245156 Fordította: Sulyok Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése