Ördögi játszmák

Angela Marsons: Ördögi játszmák 



                                                                                       









A tavalyi év egyik kedvence lett számomra Angela Marsons első köte az Elfojtott sikoly. Meglepetésre egy nagyszerűen felépített, kellően sötét krimi mellett egy új
és eredeti karaktert hozott a nyomozók világába: Kim Stone felügyelőnő alakja engem Lisbet Salanderre emlékeztetett. Motivációi, lelki élete és határozott, tettre kész alkata, keménysége remek szín lett a történetben. Egy igazi jó krimi, egy remek sorozat kiváló kezdete a sikoly.




Angela új krimijét nagy érdeklődéssel vártam és nem is csalódtam. Élmény volt ismét. Filmes nyelven szólva, Angela mindent beleadott. Ha egy történetben vannak gyerekek és kutya az már leveszi a nézőket (olvasókat) a lábukról. Nos, itt van mindkettő. Egy krimi mitől jó, az egyéni megítéléseken kívül az is fontos szempont ki az áldozat. Mi a motivációja a gyilkosnak. A gyerekekkel elkövetett erőszak sajnos nem csak divatos téma, de a valós élet is hozza elénk napi szinten a rémtörténeteket, amit az élet írt. Ettől lett ez a történet is hiteles és drámai.


A jól bevált recept szerint most is több szálon fut az események sora. Nyitásnak éppen egy elfogási akcióba csöppen a kedves olvasó, innen indul az új történet. Kim és csapata egy pedofil "apát" tartóztat le. Drámai és megrázó, bicskanyitogatóan fájó, ha egy szülő a saját gyermekét molesztálja... nem mintha az idegen bocsánatos lenne. A család szentsége omlik össze, éppen azok teszik tönkre, veszik el a boldog és egészséges gyermeki mosolyt a kicsik arcáról, akiknek vigyázni, felügyelni kellene rájuk. Én sem hiszem Kim-mel együtt az anyucik ártatlanságát, hogy "semmit nem vettek észre"! Kizártnak tartom, hogy ennyire ne vegye észre mi folyik a gyerekkel. Éppen olyan bűnös, mint az elkövető.


A történet most is kellően izgalmas és lendületes, mondhatni, ördögi! A rövid fejezetek roppant feszültségkeltőek, jól fokozzák azt. Telis-tele van rémesen sötét titkokkal. Ezúttal főhősünk igazán méltó ellenfelet kap egy pszichológusnő személyében. Aki, bár nagyon csinos, okos, igazi elmebeteg, pszichopata karakter, aki maga is inkább szorul ápolásra. Nem lett szimpatikus, de ez nem is volt célja az írónőnek szerintem. Igazi, bestia, a rosszabbik fajtából! A két női főhős "párharca" teszi különlegessé a történetet. Afféle "lelki iszapbirkózást" olvashatunk.
Ez a rész is hitelesen van beépítve a történetbe, alaposan kidolgozott a figura személyisége, a felmerülő betegségek és lelki állapotoknak utána járt, nem kitaláltak az információk. Talán ezért lehet, a fordító személye nem ugyan az, mint a sikoly esetében.

Nem mesélek semmit tovább, nem spoilerezek, olvassátok el, érdemes. Igazi macska-egér játék
tanúi lehetünk, ez azonban, mikor ki a macska változó. Kim Stone múltját még jobban kibontja a szerző, megismerjük, színre lép az anyja is. Hiszen ezt tudjuk már az első krimi óta, Kim cipeli,
küzd a múltja árnyaival, titkaival. Ezért a jellemét erősítő állandó fekete ruha, a nehézkes kapcsolattartás a környezetével. De ami nagy pozitívum, nem csak vágyik egy társra, kapcsolatra, tesz is érte. Megjelenik Barney a kutya! Ő aztán csak jót tesz, szinte észrevétlenül Kim lelkével, igazi pozitív változást hoz.



Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ismét ugyanolyan keményen és megszállottan küzd
a bűnnel és a bűnösökkel, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. A végső cliffhanger ismét hatalmasat szól. Szinte már majdnem sok is egy kicsit. A nyomozónő társának picit nagyobb szerepet adtam volna.

Ha valami kritikai észrevételem lehet: a sok szálba kissé belevesztünk a történet közepén, a végére kissé sok lett az akció, esemény. Közben is jó lett volna valami váratlan. Kim, mint egy szuperwomen megment, kihúz, elkap és letartóztat mindenkit, egyedül. Még a pedofilia végére is pont kerül, kiderül ki az árnyék, akit végig keres. Nem kis meglepetéssel zárul ez a rész. Amúgy úgy vélem az nem rossz pont, ha Jo Nesbo és a Leopárd története járt eszembe olvasás közben. A miértre választ kap a kedves és figyelmes olvasó! Minden adott egy kiváló és izgalmas történethez. A mellék alakok is számítanak, érdemes tényleg nagyon figyelni rájuk! Kire, azt nem árulom el, legyen meglepetés!
A cselekmény mindvégig sodró, fordulatos, a végén pedig egy jól elhelyezett, meglepő csavar sokkolja az olvasót. Nem kicsit, az garantált.



Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a lendületes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi. Kim segítője
jó fej, de még remélem fejlődik és bátrabb lesz. Nagyon várom a sorozat újabb részét, kíváncsi leszek merre és hogyan kanyarog Kim élete. erre jó esélyünk van idehaza is, hiszen a sorozat 8 részére szerződése van már Angelának. Egyértelműen kedvenc lett ez a rész is, Angela megerősítette pozícióját a kedvenc krimiszerzőim között.

Köszönet Angela Marsons írónőnek a kiadónak!


















General Press, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9789636439408 · Fordította: Dr. Imre Balázs