Hogy el ne tévedj

Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj  








A 2014-es év irodalmi Nobel-díját Patrick Modiano kapta.
A felfokozott médiaérdeklődés így különösen ráirányult a legfrissebb kisregényére, ami akkor ősszel jelent meg. Példás gyorsasággal került a magyar olvasók kezébe is a kötet a tavaszi könyvfesztiválra. Volt szerencsém olvasni az eddig megjelent kötetek közül négyet, ami három különböző fordító munkája volt.  Nem tudom, de közeledünk Modianoval egymáshoz, egyre jobban megtalálom vele a közös hangot. Eddig ez a kisregénye volt az, ami tökéletesen nekem szólt, és a történetét magaménak éreztem. Hangulata, a főszereplő magányos író alakja és a történések vittek magukkal.

Az események természetesen Párizsban játszódnak ismét, három idősíkot követhetünk. A bonyodalom egy elveszett notesz körül alakul ki.  Jean Daragane író, aki a regény főhőse egy pályaudvaron elveszíti a telefonos noteszát. Néhány nap múlva felhívja egy férfi, Gilles Ottolini azzal, hogy megtalálta a noteszt, és szeretné visszaadni.
A másnapi találkozón Ottolini a barátnőjével, a gyönyörű szép nevű Chantallal jelenik meg. A férfi bevallja, hogy átlapozta a noteszt és egy néven megakadt a szeme. Guy Torstel egy régi gyilkossági ügy szereplője volt. Erre kíváncsi, honnan ismeri az író a férfit. Daragane azonban nem emlékszik Torstelre. Innen vesz érdekes fordulatot a történet, mert másnap Chantal újabb találkozót kér.

Ahogyan megszokhattuk Modiano ismét a múlt és jelen találkozásáról írt egy remek történetet. Chantal ugyanis egy dossziét mutat az írónak, amiben régi cikkek és egy fotó is akad. Daragane meglepődve fedezi fel, hogy a képen ő maga van kisgyerekként. A papírok közt is akad ismerős név, nem is egy. A történések krimiszerű fordulattal a múltba vesznek irányt. Modiano érzékenységgel ábrázolja az elmagányosodott írót. Ötven fölött elfogynak az álmok, elfárad a test. Eltűnnek, meghalnak a barátok, belátható közelségre kerül a végzetünk. Ez bizony elkeserítő. Tehetetlenné válunk a sorsunkkal szemben. Ahogy öregszik az ember a múltunk visszatér, ha akarjuk, ha nem.

"– Az irodalom nagyon nehéz mesterség… gondolom, már maga is rájött" 

A múltunk keresésének, újraértelmezésének persze nem sok értelme van, hiszen nem tudunk változtatni a megtörtént eseményeken. Sajnos... Ám felnőtt fejjel újragondolni, átélni az egykori fontosnak vélt történéseket, adhat új értelmet a dolgoknak. Másképpen látja egy gyermek és egészen másképp értelmezi újra ugyanazt az eseményt a felnőtt. A régi események beépülnek életünkbe, megmaradnak jobban. Hasonló élmények már értek engem is és valószínűleg más olvasót is. A gyerekkor színterére visszatérni érdekes utazás lehet. És valóban egészen más szemmel nézzük az egykori dolgokat. Olyan, mintha már ezt olvastuk volna, Modiano mégsem ugyanazt írja meg újra. Homályosan talányos ez a történet, vibrál, itt is feltűnik a Kis Bizsu motívuma az elhagyott gyermek és az anya keresése. Daragane belemegy ebbe a furcsa játékba.
A notesz is egy visszatérő elem Modiano történeteiben, ezúttal is fontos szerepet kap.

"– Bevallom magának, hogy már sehol sem találom azt a Párizst, amelyben éltem… Elég öt év távollét… úgy érzem magam, mintha egy idegen városban volnék…"



Daragane azon is őrlődik, hogy Gilles csaló, a lány pedig az áldozata lehet-e, vagy a segítője. Az élete magányába fordult, zárkózott írót egészen kimozdítja addigi életéből a múltjából felbukkanó nevek és események. Érdekes és elgondolkodtató utazás a gyerekkorunkba, amit Daragane-vel tehetünk.
Mire jut az író, mi lesz a fordulat és a történet vége? Érdemes elolvasni, ajánlom a Modianoval ismerkedni akaróknak, akik olvastak tőle azok már tudják mi vár rájuk az utazás során. Kiemelném még a nagyszerű, hangulatos borítókat, amik egységessé teszik a kiadó Modiano sorozatát.
Érdeklődéssel várom az őszre ígért újabb kisregényt, ami Nászút címmel jelenik meg.

Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l’Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de Farnce-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat nyerte el.
Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.


4/5



Tarandus, 2015

168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261947 ·  

Fordította: Takács M. József