"Szuperhősök márpedig minden hétévesnek járnak."
A tavalyi év egyik legjobb olvasmányélménye Fredrik Backman könyve volt számomra. Úgy gondolom, úgy érzem, hogy nem túlzok: Az ember, akit Ovénak hívnak egy zseniálisan szép történet. Valóban olyan, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Ez igazán nem kevés egy elsőkötetes szerzőtől. Most itt az újabb szívmelengetően szép, gondolkodásra alkalmat adó regény.
Kis főhősünk Elsa hét éves, már majdnem nyolc. Korához képest érett gondolkodású, eleven kislány. Szülei elváltak, ő édesanyjával és új apukájával él, apukája csak a szokott módon, két hetente hétvégén láthatja. Elsa világában a nagymamának van különösen jelentős szerepe. A nagyi hetvenhét éves és az idő nyomot hagyott arcán, testén. Mégsem mondják ugye rá, hogy korához képest "érett". Kissé, bolondos, laza természetű, sőt egyesek szerint
némileg őrült. Az ő kettejük külön kis világa alkot egy meseországot. Mert szuperhősökre minden hétévesnek szüksége van, ez nem is kérdés. Sőt, nem csak a hétéveseknek kellenek a hősök és a csodák.
A mesék varázslatos világa nélkül élni, lehetetlen. A napi apró csodákra nekünk is szükségünk van, hogy átsegítsenek a szürkeségen, a fáradtságon és erőt, reményt adva a holnapra tudjunk koncentrálni. A holnapra, aminek elvész az értelme a nagyi nélkül.
Elsa világa összeomlik, hiszen nagymama beteg. Rák. Pontosan tudja, mi is ez. A telefonja böngészőjét sűrűn használva a Wikipédia segítségével jól tájékozódik a világról és azokról a dolgokról, amivel még esetleg nincs tisztában. Elsa a mai kor gyermeke. Kicsit más, túl eleven az iskolaigazgató szerint, szülők részéről ott a szerető közeg, de a FÉL testvér is ott növekedik anya pocakjában. Nagymama elvesztése feladja a leckét.
Nagyi egy nap nincs többé. Véget érnek hirtelen a közös mesék. Nagyi ott marad Félálomországban...
Az Elsa és nagyi által kialakított közös és titkos nyelvű mesék országa elárvul.
"A halálnak nem az a legerősebb hatalma, hogy megöli az embereket, hanem hogy a maradó emberekből kiszívja az életkedvet."
A könyvben mégis végig ott van, jelen van a nagymama. Sok érdekességet tudhatunk meg az életéről, gondolkodásáról. Elsa csak hét éve ismeri, de a nagyi is volt fiatal és szép, ahogyan a régi képek mutatják. Éveken át szerethetünk valakit, anélkül, hogy igazán ismernénk. A nagyi segítőkész orvos volt. Anya is volt fiatal, aki lázadó tiniként persze nem értette a nagyit, aki akkor még nem is volt nagyi. Ám kiderül, anyának is hiányzik a nagymama. Az élet bonyodalmait, az emberi kapcsolatokat néha bizony nehéz megérteni, elfogadni. Ehhez kellenek a mesék, apró csodák, vagy egy gondoskodó, feltétel nélkül szerető nagymama.
A síron túl is segíti Elsa lovagot a mama. Feladattal bízza meg, kézbesítenie kell néhány levelet. Ezzel elvonja figyelmét a saját hiányáról, ugyanakkor újabb embereket ismer meg közelebbről. Az író nagy erőssége az abszurd helyzetek és a szereplők ábrázolása. Biztosan nagyon jó emberismerő, itt is egy komplett lakóközösséget mutat be az olvasóknak. Az ismerős történetvezetés, érdekes szereplők, kisebb-nagyobb meglepetésekkel, humorral oldják a szomorúságot. Van itt morcos taxis, a már-már túl gondoskodó anya, a megfáradt pszichológus, a kényszerbeteg menekült, a minden lében kanál lakóbiztos, az elfoglalt üzletember, akik köré az egész történet felépül. Ők népesítik be Elsa világát. Ezekről a szereplőkről olyan meglepő dolgok derülnek ki, amelyek nem csupán a kislány, de az egész közösség életét is megváltoztatják. A fontoskodó lakóbiztos Britt-Marie végig az undok és kotnyeles szereplő, ám a végére lehull az álarc. Kiderül miért is olyan a természete, hiszen mindennek oka van. Milyen fájdalmat kénytelen hordozni a lelkében. Még a kötet elején van róla egy nagyon jól jellemző mondat:
"Sosem köszön, sosem mosolyog. Nagymama szerint a szoknyája azért ennyire jól vasalt, mert „ezen a nőn nem mer összegyűrődni”
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy kicsit is úgy érzi, hogy a világ ellene van, hogy az emberek ok nélkül bosszantóak vagy bántóak. Mert MINDEN rosszul megválasztott szó, amit a másik felé intézünk valamit takar. Félelmet, régi sérelmet… Mindennek oka van.
A könyv elolvasása után kap jelentőséget a remek borító. Hasonló a grafika, mint Ove esetében. Jól illeszkedik hozzá színeiben is. Elsa helyet kér és kap a szívünkben Ove mellett. Szeretetre, megértésre vágyik ő is. Hol sírni, hol nevetni lehet a történéseken, ahogy a fülszöveg ígéri. És gondolkodni is olvasás, szórakozás közben. Olvassátok és szeressétek Elsát is!
Nagyszerű gondolatokkal és értékekkel teli könyv, ahogyan ezt az első könyv után Backmantól vártam.
Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Második regénye, a My Grandmother Sent Me to Tell You She’s Sorry 2013 szeptemberében látott napvilágot. Stockholm külvárosában él a feleségével és két gyermekével.
Eredeti mű: Fredrik Backman: Min mormor hälsar och säger förlåt
Eredeti megjelenés éve: 2013
Animus, Budapest, 2015
Zseniális könyv, tele érzelemmel és tiszta szeretettel.
VálaszTörlés