Blogszülinap

Blogszülinap 
 - 3 éves a blog - 
 

"Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni." Mark Twain




Ovis korba léptem... furcsa és örömteli az érzés.  Ahogyan az is meglepő, mennyire gyorsan telik el egy év. Néhány számszerű adat után némi elő-évértékelésként az olvasottakból kategóriánként kiemelnék néhány számomra kedves, kedvenc élményt adó könyvet. Lesz történelem, krimi és szépirodalom.

A tavalyi évhez képest éppen 10 könyvvel kevesebbet olvastam. Néha még így is soknak érzetem. Ez előre is vetíti a jövő évet, ami a lassításról szól... Tehát: 210 idei olvasás azért nem rossz, úgy gondolom. Maximum 200 volt a terv, és még van 18 nap az évből... Össz oldalszám szerint 69. 348, ami 330 oldal/könyv átlagát hozza. 

Jöjjenek a legek!
A legrövidebb: A fiatal költőnő Hevesi Judit első verses kötete a Hálátlanok búcsúja.  Alig 60 oldal, mégis nagyon ajánlom mindenkinek, aki picit is fogékony, érdeklődő a versek iránt. Sok érzelem és bánat, aminek búcsút intünk. Tartalmasan szép kötet, finom, női érzékenységgel megírt versek. Kiváló kötet – még ha vékonyka is. Első kötetnek meg pláne! A versek egyáltalán nem kezdésről árulkodnak. Inkább megérkezettségről. Feldolgozottságról. A gyász feldolgozottságáról.

A leghosszabb: Benkő László ismételt. Nem csak a leghosszabb, 644 oldalt számláló, de a számomra legjobb történelmi könyvet is írta, hozta idén:  A nagy sikert aratott első ZRÍNYI-kötet, – A gránitlelkű – után a kultusztrilógia II. részében – most – a legendás család következő tagját, a „lángelméjű” Zrínyi Miklóst, a szigetvári hős dédunokáját, aki egyszerre volt költő és hadvezér, politikus és hadtudós, a nemzeteken átívelő arisztokrácia vezető egyéniségét mutatja be. A lángelme remek olvasmány, tiszta szívből tudom ajánlani! Érdemes! A következő kötet Zrínyi Ilona életéről fog mesélni 2016-ban.

Ezzel a történelem kategóriát még nem pipáltam ki, még néhány kedvenc, amit bátran ajánlok:
A tavalyi év könyve, vitathatatlanul fontos könyv: Závada Pál Természetes fény regénye, ami alig marad le Benkő mögött oldalszámban: 632 oldalt számlál. A 7. szülinapját ünneplő moly.hu könyves közösségi oldal első ízben kiosztott, a 18 fős zsűri különdíját is megkapta. Valószínűleg csak a töredékét fogtam fel elsőre, nagyon jelentős és érdemes már csak a képek miatt is kézbe venni, erre vissza kell térni. Amennyire szépirodalom, annyira történelmi is. A rend kedvéért: A szeptember 24-én zárult közönségszavazáson Dragomán György Máglya című regénye végzett az élen. Megtisztelő volt részt vennem a zsűri munkájában.
Szórakoztatóbb történelmi kötetnek idén olvasottak közül Marcellus Mihály Északi vihar történetét ajánlom. Monumentális és részletgazdag, a sorozat legjobbja, szerintem. Egy fiatal, harmadik kötetével jelentkező írót és regényét emelnék még ki: Kapa Mátyás Árnyak Bizánc felett. Új hang, olvasmányosan izgalmas történet.

Krimik, minden mennyiségben!

Alap, kötelező, kihagyhatatlan... ha skandináv krimikről van szó a Millennium-trilógia. Úgy gondolom nem nagyon túlzok, ha  a legjobban várt, legmegosztóbb krimi idén ezen sorozat negyedik része lett! Mint tudjuk, sajnos Stieg Larsson idő előtt, alig ötvenévesen távozott erről a világról. Az idén mégis megjelent a folytatás, amit én nem érzek szentségtörésnek. A svéd kiadó felkérte a közismert írót, újságírót, David Lagercrantzot, hogy írja meg Lisbeth Salander történetének folytatását. Megírta! Ami nem öl meg címmel 26 országban jelent meg augusztus végén egyszerre. Csak annyit: vállalható lett. DL sikerrel vette az akadályokat, még a léc sem rezgett. Engem meggyőzött, vállalható, jól illeszkedik a sorozatba. Természetesen másabb, hiszen ezt nem Larsson írta.




A legjobb elsőkönyves krimit Angela Marsonsnak és a General Press Kiadónak köszönöm. Az Elfojtott sikoly rendőrnője éppen Lisbethre emlékeztető karakter nekem. Nagyon várom az idén tavasszal érkező újabb történetet. Csak annyit még: a már említett moly.hu oldalon a könyv eddigi értékelése 97%-os, ami kiváló és beszédes.



Az Athenaeum Kiadó már tavaly is meglepett krimik terén. Sajnos a Mama, papa, gyerekek folytatása és a Magányos utazó szerzőjének újabb könyve is átcsúszott 2016-ra. Az idei termésből tőlük a Kolibri az, ami egy különleges és nagyon jó krimi. Többrétegű, nem csak a krimiszál a fontos a történetben. A szerzője egy finn írónő Kati Hiekkapelto. Tanári diplomája után problémás fiatalokkal foglakozott évekig. Oktatott menekülteket a diplomamunkájának is ezt választotta témájául: a rasszizmus, erőszak elleni küzdelem mellett egy punk zenekarban is énekel. Közvetlen, színes és eredeti személyiség, első könyve a Kolibri. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon. A nyomozónő személye különösen érdekes, hiszen magyar származású!




Skandináv krimik: Jo Nesbo... Ő számomra etalon. Idén májusban járt dedikálni Budapesten az akkor megjelent Vér a havon krimijét. Maradjunk annyiban, hogy elég vegyesre sikerült a fogadtatása a könyvnek és nem csak mert igen rövidke... Az ősszel megjelent Fehér éjszaka már jobb talán, mindenesetre olyan érzésem volt: Nesbo öregszik. A novellányitól alig több hosszúságú történet élvezhető, kerek. Csak nem krimi. Erősen romantikus, bár krimiszerűnek tűnik. Érdekességnek belefűzve a számi hagyományok, életvitel és a vallási közösség, mivel ide tűnik el a rossz fiú, aki nem is annyira rossz, csak a körülmények. Ha nem Nesbo lenne a szerző, asszem nem sokakat hozna lázba. Érdekes, hogy tud ilyet is, de nem az igazi, nem krimi. Amúgy rendben van.



Camilla Läckberg  az idén duplázott idehaza az Animus Kiadó jóvoltából, és A hableány után a Fjällbacka-saga folytatódik. Az előző történet vérbeli pszicho-krimi volt. Az olvasó gyomrát markolászta a sötét félelem. Igazán remek krimi lett  A toronyőr. Érdemes elmerülni Camilla világában, a több évtizedes titkok mellett tud játszani a szereplőkkel, megmutatja az életüket, árnyoldalukat is, hogy nem minden rózsaszín. A sorozat idehaza megjelent kötetei: Jéghercegnő, A Prédikátor, A kőfejtő, Vészmadár, Eltitkolt életek, A hableány, A toronyőr. 

Szépirodalom: 
Csak felsorolás-szerűen: A Magvető Kiadó két elsőkönyves szerzője a favoritom: Totth Benedek Holtverseny és Potozky László Éles című regényei. Tudom, brutális és megosztó is lehet, de kiváló írás mind a két regény szerintem. Egy viccesebb és szórakoztatóbb: Cserna-Szabó András Sömmi írása Rózsa Sándorról. Jó stílusban megírt történet. Kimondottan jót szórakoztam rajta, és ez nem kevés. Szerintem sömmi többet nem is akart, de azt hozta. Még egy kedves magyar szerzőt emelnék ki: Háy János és a Hozott lélek nekem tetszett, kedvenc lett. Középpontban ezúttal is az emberi kapcsolatok: szerelem, válás, gyerek. Megcsalunk és megcsalatunk… Olvasás közben pedig pörög életed filmje, sok ismerős pillanattal. Nekem már a Napra jutni is kerek és remek volt, ez ha lehet, még jobb.

Ezek mellett élmény volt a Könyvfesztiválon itt járt holland Tommy Wieringa két regénye. Az Ezek az ő nevei regénye komor, ugyanakkor lebilincselő és nagyon időszerű! Migránsok keresik az új élet reményét. Helyüket keresik, rést a falon, amelyen át besurranhatnak egy boldogabb világba. A Szép, fiatal feleségem a korkülönbségből adódó problémákról mesél a férfi szemszögéből.

Még két regény, ami feltétlen kiemelést érdemel: Tan Twan Eng Esőcsináló és John Williams: Stoner remeke. Keressétek, olvassátok, érdemes!

Sok élményt adott a dedikálásokon, könyvbemutatókon való részvétel ez évben is. Néhány idei "trófea": Tommy Wieringa, Per Petterson, Kristina Ohlsson, Hevesi Judit, Tóth Krisztina  mellett Kati Hiekkapelto is dedikált nekem.

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak.
Békítenek, lázítanak.
Eldöntenek egy életet,
följárnak, mint kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat,
görnyedve hordnak gondokat.
Világokat jelentenek,
meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak ők,
gügyögnek, mint a szeretők.
Ölnek és feltámasztanak:
szavak, csodálatos szavak.

  Hatalmas köszönet minden kiadónak, írónak és az olvasóknak!