Manyunya

 

Narine Abgarjan: Manyunya




                                      

A „Manyunya” egy gyönyörű regény a maga egyszerűségében. Nemcsak történetként, hanem szó szerint is. A borítója csodálatos, akárcsak Narine Abgarjan előző könyveié, a színei is csodálatosak számomra. A hangulatot sugallja, ami vidám és mégis hordoz mélységet.

A nálunk frissen megjelent első, 2010-es bemutatkozó regényét olvashatjuk Narine Abgarjantól. A történet középpontjában a barátság áll, két kislány történetén keresztül ábrázolva, sok-sok önéletrajzi elemmel és rengeteg humorral fűszerezve. Bájos, rendkívül szórakoztató történettel van dolgunk. A tiszta, félelem nélküli őszinte gyermekkor élénk képekkel kerül elénk, ez adja a varázsát a regénynek, jó belemerülni.

Narine és Manyunya barátsága elég furcsa, egészen eredeti módon veszi kezdetét. Az iskolai kórus fellépésén összedől alattuk a színpad...és Manyunya Narine ölében landol, miközben ijedtében bepisil... A két lányka azonnal örök baráttá lesz. A nosztalgikus gyerekkor megidézése számtalan elképesztő és meglepő eseményen keresztül bontakozik ki. A gyermeki fantáziájuk hajmeresztő, vagány és néha sokkoló dolgokat eredményez. Valóban vicces, máskor abszurd helyzeteket produkál a két lány, a történet helyzetkomikumok gyűjteménye. Számtalan popkulturális utalás, kikacsintás színezi a mesét. Háttérben a 70-es évek végének, a '80-as évek elejének a szovjet hétköznapjai villannak fel.

Megjelenik a család, szomszédok, rokonok népes serege és a legfőbb és legeredetibb karakter, Manyunya nagymamája, Mamó. Aki finom süteményeket süt, összefogja a családot, de roppant szigorú. A könyv tele van ételekről szóló történetekkel is, gyakran olyan leírásokkal, amelyek miatt azonnal örmény és grúz finomságokat kóstolnánk. Az egyszerű emberek hétköznapjai, a boldogság mibenléte, az élet csodája ez a regény. 

Egy könyv a nyárról, a gyermekkorról, a barátságról mesél. Mindannyiunknak szükségünk van néha ezek felidézésére, újraátélni a saját emlékeinket. Nem szabad elfelejtenünk, emlékezni kell arra, milyen (volt) gyereknek lenni. Egy darabka gyermekkor van a lapokon. Nagyon tetszik, ahogy a szerző ír, ahogyan benépesíti, életre kelti karaktereivel a történetet. Ez a könyv egy önéletrajz a gyerekkoráról, afféle nosztalgikus visszatekintés. Elrepíti az olvasót Örményországba, a nélkülözés és a nehézségek világába, ami nem sokban különbözik a mi szocialista múltunktól. Egy csodálatos, örömteli könyv, amely egy igazi gyermekkorra emlékezik.

Narine Abgarjannak kétségtelenül van egy csodás mesélői tehetsége, ezúttal is sikerül magával ragadnia az olvasót. Könnyen olvasható, lélekmelengető történetet kapunk a barátság erejéről.


A könyv a kiadótól  ITT rendelhető kedvezménnyel! 







           

Narine Abgarjan (1971) orosz nyelven alkotó örmény író, az észak-örményországi Berdben nőtt fel. 2022 óta kétlaki életet él, Örményország és Németország között ingázik. A háború dúlta, vitatott státuszú Hegyi-Karabah tartományból származik, ami fontos szerepet játszik az általában önéletrajzi ihletettségű regényeiben. 2015-ben az orosz irodalomhoz való jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen elnyerte az Alekszandr Grin Irodalmi Díjat, 2016-ban pedig az Égből hullott három alma című regényéért megkapta a Jasznaja Poljana-díjat.






Typotex, Budapest, 2026
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933625 · Fordította: Goretity József