Átkelés

 

Matt Brolly: Átkelés
(Louise Blackwell 1.)




                                                         

Egy új szerző bemutatkozása mindig kiváncsiságot ébreszt az olvasóban. Matt Brolly krimije nekem a sokat markol kategória. Nem mondanám rossznak, de nem is lett kedvenc. Pár kérdést nyitva hagy, kicsit erőltetett az egész sztori, annak ellenére, hogy érződik a szerző igyekezete. A krimi felvonultat minden klisét, amit csak lehet, de nem áll igazán össze, nem működik. Izgalom csupán a végére jut, ami azért feltétel egy kriminél. Be kell vallanom, hogy kissé csalódott vagyok. Ez a krimi nem egy Sötét víz vagy Reacher-sztori. Ügyes, nem rossz, de igazából a profizmus hiánya érződik rajta. 


A helyszín egy titkokkal teli kisváros, ahol mindenki gyanúsított. Egy idős nő holttestére bukkannak a tengerparton, hamarosan pedig egy pap lesz az áldozat. A nyomozónő versenyt fut az idővel, nem csak az elvetemült gyilkos miatt. Bizonyítania kell főnökei előtt rátermettségét. Áthelyezésének háttértörténete ad némi érdekességet.
Brolly írása döcög a viharos szélben, tántorog és szétesik. Határozottan hiányzik belőle a feszültség, ami igen nagy baj egy kriminél. A történet, szerintem, túl sok műfajt próbál egybemosni: családregény, thriller, krimi elemek keverednek, a lélektani drámával. Természetesen a múltban meghúzódó bűn miatt. Bosszantott, hogy a gyilkos kiléte már az első fejezetben lelepleződik. Tehát az olvasó már az elején tudja, ki a gyilkos, csak a miért a kérdés. Igazából egy bosszútörténetet kapunk, no, de erre kellett várni negyven évet?



A történetet főként a nem túl szimpatikus nyomozónő, Louise (38 éves, hajadon és magányos) szemszögéből ismerjük meg, de a gyilkos is szót kap. Az ő belső monológjaiból lassan áll össze a krimi háttere. Valójában eléggé sztereotip a női detektív alakja, sajnos nem egy Kim Stone, nem lett szimpatikus. A munkahelyi bánásmód, a régi ügy hatása afféle nyafogós belső monológok sorát adja, ami gyorsan fárasztóvá válik. Néhol kifejezetten szájbarágós, ismétel bizonyos dolgokat. A rendőrség ahogy kell, tesze-tosza, az áldozatok száma emelkedik. A vallási háttér, a rituális gyilkosságok miatt van benne eredetiség. Mégis az egész bosszúhadjárat nekem erőltetett volt. Miért is kellett erre várni negyven évet? Ráadásul, természetesen értelmetlen. A gyerekkori trauma miatt mentálisan sérült lelkivilágú elkövető bosszúja inkább volt elkeseredett. A cselekmény érdekesnek mondható a szokatlan vallási felhangokkal, a jellemrajzok néhol egészen kiválóak. A gyilkos esetében egy olyan karaktert formált meg, amely egyszerre pszichopata és szomorú.

A leleplezés eléggé kiábrándító volt. Egy szál gumibottal és paprika sprével indulnak elfogni a tettest... hát nem tudtam most nevessek kínomban? Komolytalan. Nehezen hittem el a gyilkosságok indoklását, nagyon gyengének tűnt. A könyv, egy körülményes rendőrségi nyomozás, egy meglehetősen kiszámítható utat követ, kevés feszültséggel. Nem volt rossz, de nem is kiemelkedő. A cím azonban kifejezetten találó. Érdeklődve várom, mit hoz ki a szerző ebből a sorozatból a folytatásban.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!









General Press, Budapest, 2026
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151041024 · Fordította: Szieberth Ádám