Dobray Sarolta: Léna
Dobray Sarolta új regénye a nagysikerű Üvegfal folytatása, ahol már megismerhettük Léna és Péter házasságának összes problémáját. A bántalmazó kapcsolat nagyon mai, trendi és fontos, sajnálatosan aktuális téma. Léna sorsa drámai, gyomorszorító. Nehéz téma kerül elénk, van benne potenciál, erősen valóságszagú. Mégis vegyes érzéseket hagyott bennem, nem igazán találtam a közös nevezőt.
Amit olvashatunk egy nyers, fájdalmasan őszinte vallomás a bántalmazásról, az elhidegülésről. Ilyenkor valahogy mindig az jut eszembe, ez nem egyik napról a másikra jön... a boldog kezdet után a szerelem, házasság, rózsaszín köd és két gyerek után egyszerre Léna rádöbben: csapdába esett... Persze nem csak Péter beteg, Léna is cipeli traumáit, keresi önmagát.
A témaválasztás jó, tetszett, sikerült megjelenítenie a szereplők között feszülő személyes és belső konfliktusokat. Mégis egy idő után azt éreztem, túl sok a felesleges érzelemkeltés, a dramatizálás, hatásvadász, szájbarágós lett, el van nyújtva a sztori. Nagyjából mint az állatorvosi ló, azaz minden idevonatkozó elem megjelenik, bele van pakolva a történetfolyamba. Ezt nem tudom szépirodalomként kezelni, ez a tényregény, dokumentum-riport, vagy önsegítő könyv keveréke, némi "valósítsd meg önmagad" szósszal leöntve. Nem, férfi olvasóknak egyáltalán nem ajánlom. Tipikusan női érzékenyítés van végig, túl hosszan... nem akarom rinyálásnak, hisztinek vagy ilyesminek minősíteni, mert ez egy társasjáték, mindig ketten kellünk hozzá. Elrontani is. Ráadásul olvastam Halász Rita Mély levegő-jét, szóval megy ez rövidebben is. Ütősen, hatásosan. Ebben a leki posványban dagonyázni túl sok volt a 476 oldal. Ennek ellenére a siker borítékolható.
Bár nincs benne fizikai erőszak, verbális viszont bőséggel, mégis tény, hogy hatásos az egész. Nehéz kiutat találni egy bántalmazó kapcsolatból. Sajnos nem tud megmaradni pártatlannak mint Moa Herngren, egy idő után azt éreztem, győz a sztereotípia: minden pasi aljas, galád, míg a szegény nő, árva és álruhás, elhagyott hercegnő. Rengeteg elem ismerős lehet az életből, de ami újságban rövid riportban jól mutat, regénynek kinyújtva nem biztos, hogy hasznos, eléri célját. Felkavart ez a könyv, rengeteg érzelmet megmozgatott, órákat lehetne beszélgetni róla, bár egészen biztos, nem én vagyok a célközönsége. Sajnos nálam ez mellé ment, nem talált célba. Túl sok, mégis kevés.
Az tetszett, hogy a szereplők szemszögéből külön-külön bontakozik ki előttünk a sztori. Lehet, alapvetően az a bajom, hogy nem láttam, nem tapasztaltam a környezetemben ilyesmit. A házaspár történetei a mindennapok konfliktusairól, problémáiról mesél, amivel bizonyára könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Fontos kérdéseket feszeget a történet. Kevéssé az örömeik is felvillannak, de az szinte nincs. A két gyerek csak áldozat vagy eszköz apa-anya kezében. Az, hogy Léna már az új, leendő pasinak is hazudik, kiborított. Na, ezért sem ajánlom pasiknak! Az eljátszott orgazmus, további hibák, bajok forrása lehet. Lelkileg ingatag nő, keresi önmagát, szeretne önálló, öntudatos lenni, de képtelen rá. Rengeteg kérdéssel, kétséggel, pszichés terhekkel küzd. A bajok forrása csakis Péter nárcisztikus személye, aki szintén nem semmi figura. Nagy kérdés végig Léna életében a hogyan tovább, ha ki tud lépni ebből a körből. Azt mondanám, ilyen talán nincs is, de biztosan akad. A kivétel pedig erősíti a szabályt, mint tudjuk. Nem tudom mit vártam, de egészen mást kaptam.
Open Books, Budapest, 2025
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635723805
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése