Ellopott ​életek

 

Ljudmila Petrusevszkaja: Ellopott ​életek
Bűntények története




                                                 

A Typotex Világirodalom sorozatban megjelent, eredetileg 2017-es Ljudmila Petrusevszkaja kötet nem krimi, bár a cím sejteti a hátteret. Az alcím szerint Bűntények története sorakozik a lapokon.
Ljudmila Petrusevszkaja a modern orosz irodalom klasszikusának számít. Munkássága sokrétű, gazdag.


A történetekben Petrusevszkaja groteszk, abszurd helyzeteket teremt, ahol kellően megnyilvánul a sötét humor. Ez ad egy eredeti, sajátos ízt ezeknek a kis sztoriknak. Természetesen bőven akad társadalomkritika is a regényben. Különös figurák népesítik be, elképesztő helyzetek jelennek meg a lendületes szövegben, amely tele van helyzetkomikummal.
Számomra üdítően friss élmény volt olvasni ezt a kissé furcsa, szokatlan, néhol bizarr, mégis nagyon mai szövegfolyamot. A '80-as években egy moszkvai klinikán történtek állnak az események hátterében. Ez a klasszikus gyerekcsere mozgatja a szálakat. A szatirikus és meglepően vicces, szókimondó szöveg adja az erejét a könyvnek. Abszurd helyzetekben nincs hiány, az olvasó néha csak kapkodja a fejét. Különös az egész történet, az orosz valóság reménytelen és sötét pillanatokat teremt. Groteszk leírásokkal látunk a függöny mögé. A nyomor, a pártrendszer hibái és következményei elképesztő módon hatja át a történéseket.


Az olvasóra hosszú és meglepő utazás vár a fantázia világában barangolva. A történetek gazdagsága érdekében a szerző feltárja minden egyes szereplő életkörülményeit. A fülszöveg egy érdekes történetet sugall két fiúról, akik állítólag testvérek, olyannyira, hogy ugyanaz a név áll mindkettőjük útlevelében... ezzel indul a furcsaságok sora, de nem állunk itt meg. Gyors tempójú, dinamikus és váratlan események láncolata a cselekmény.
Különös utazásra indulhatunk a volt szovjet élet hétköznapjaiba, az 1990-es években játszódik az események láncolata. Petrusevszkaja a késő Szovjetunió pokláról ír, hozza közel az olvasóhoz. A regény vesztesekről és gazemberekről szól.
Kémkedés, szerelem, elcserélt gyerekek a szülészeten, a kisemberek ügyeskedései az életben való boldogulás küzdelmei háttérben a széteső pártállam. Az emberek életében bekövetkező azonnali változások bizony szürreális, groteszk helyzetei ismerősek lehetnek. Petrusevszkaja mondatai néhol nyersen kifejezőek, pontosak, és lényegre törőek. Nem egy tipikus detektívtörténet, bár a műfaj több jellegeztessége megjelenik.
Sok szereplőt mozgat, akik mindannyian kapcsolódnak a fő- és mellékbűncselekményekhez, a történet ugrál a szereplők között, majd végül visszatér a kiindulóponthoz. A rejtély csupán a legvégén áll össze, és nem csak a véletlen miatt alakulnak a dolgok ilyen módon. A szerző jellegzetes humora reményt ad a boldog befejezésre. Könnyen olvasható, szórakoztató a narratívája, egyedi stílusa teszi emlékezetes olvasmánnyá.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól.



    

Ljudmila Petrusevszkaja (1938) író, drámaíró, előadóművész. A kortárs orosz irodalom egyik legnagyobb alakja. Műveiben egyéni stílusban ötvözi a 20. század második felének posztmodern törekvéseit az orosz irodalom gazdag lélektani és groteszk hagyományával, a fekete humor, a fantasztikum és az abszurd eszközeivel ábrázolva a szovjet és posztszovjet világ sivár kisszerűségét, elnyomó rendszerének lélekromboló hatását. Számos orosz és nemzetközi elismerés birtokosaként továbbra is Oroszországban él, de éles hangon elítéli a diktatúrát és a háborút, amely ellen tiltakozva 2022-ben visszavonult az alkotástól.







Typotex, Budapest
336 oldal · ISBN: 9789634933441 · Fordította: Goretity József

Hazug lányok

 

Eva Björg Ægisdottir: Hazug lányok

(Tiltott Izland 2.)



                                      

A sorozat második kötete hozza az első színvonalát, hasonló szisztéma szerint működik. A regény továbbra sem ízig-vérig skandináv krimi, sokkal inkább lélektani dráma. Bár lassan építkezik a két szálon futó történet, cserében érdekes, és fenntartja a feszültséget. A meglepő megoldás is izgalmas lezárást ad.

A történet a diszfunkcionális családi kapcsolatokat vizsgálja, olyan mérgező anya-lánya kapcsolatokat mutat be, amelyek a legsötétebb bűnbe, a gyilkosságba torkollnak. A kisvárosi hangulat, a múlt nyomasztó titka, a pletyka hatása mind - mind hozzájárul a drámai történethez. A hazugságok szövevényes hálója borul rá a szereplőkre, ami több ember életére hatással lesz. A történet kellően érdekes és megrázó.

Amikor az egyedülálló anya, Maríanna eltűnik otthonról, és egy bocsánatkérő üzenetet hagy a konyhaasztalon lányának, mindenki azt feltételezi, hogy öngyilkos lett... egészen addig, amíg hét hónappal később meg nem találják a holttestét a Grábrók lávamezőn. A rendőrség nem vitte túlzásba a nyomozást a nő után, azonban most egyértelmű, hogy gyilkosság áldozata lett. Elhanyagolt tizenöt éves lányát, Heklát nevelőszülőkhöz adták, de vajon tökéletesnek látszó új élete mögött milyen baljóslatú dolgot rejt a múlt? Minden szereplő magánélete aprolékosan bontakozik ki, és érezhetően fonódik össze valami közös nagy rejtélybe. A nyomozónő Elma és csapata zavarba ejtő, hátborzongató titkok nyomába ered.

Tetszett a sokáig be nem azonosított narrátor, aki magyarázatokat ad a múlt eseményeire. Ezek az apró történetmorzsák segítik az olvasót a nyomozásban. Mégis, nem lehetünk biztosak benne, kivel is állunk szemben, ezt csak a krimi legvégén tudjuk meg. Ügyes húzás volt, eredeti megoldás.

Az indítás is meglepő, hiszen ez adja majd a megoldáshoz a kulcsot. Tizenöt évvel korábban járunk, egy kétségbeesett anya fekszik a szülészeten, képtelen a saját gyermekére nézni, ami egy furcsa és megromlott kapcsolat kezdete, amely jóval később egy sokkoló tragédiához vezet. Az ismeretlen anya és lánya sorsa különösen megrázó, sőt felkavaró. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy a múltbeli és a jelenbeli fejezetek valamikor összekapcsolódnak, de sejtésünk sincs, hogyan. Ez lesz a drámai megoldás, ami elég döbbenetesre sikerült. A rejtély nagy része itt az anya-lánya kapcsolatok körül forog, és igen, van félrevezetés. Eva ügyesen tartja fenn a feszültséget, a krimi több rétegből áll, egy pszichológiával megszórt lelki dráma, ami súlyos következményeket tár fel. A személyes traumák, családi titok állnak a középpontban.

Elma és társai nyomozása egyre bonyolultabbá válik, ahogy a gyanúsítottak száma növekszik, és új tények bukkannak fel a múlt ködéből. Maríanna zaklatott múltja szorosan kapcsolódik egy olyan lány gyermekkorával, aki soha nem volt olyan, mint a többiek... Több pszichológiai mélység is van a krimiben, ahogy mindenféle anya-lánya kapcsolatba bepillanthatunk. Félelmetes belegondolni ezeknek a kamaszlányoknak a lelkivilágába, döbbenetes, ahogy a hazugságok átszövik az eseményeket. A következményekről már nem is beszélek... a krimi szerint van, aki eleve rossznak, gonosznak születik.

Elma egy realisztikus és szerethető főszereplő. Még mindig próbál alkalmazkodni a szülővárosában való élethez, miután nemrég költözött vissza Reykjavíkból, és még mindig küzd volt partnere halálával. A jövőjére tekint, és küzd a saját démonaival. Itt is felbukkan az anya-lányai kapcsolat. Kicsit nekem sok volt ez a lelkizésből, de ettől eltekintve egy olvasást bőven megér, találkoztam már gyengébb krimivel is. Eva új hang a skandináv krimi színterén, és nekem tetszik ez a hang. Az első könyvhöz (Nyikorgás) hasonlóan rengeteg meglepő csavar volt beépítve, amelyek arra késztették az olvasót, hogy találgasson. Emellett jól működik a krimihangulat, számos meglepetés is akadt, különösen a vége felé. Elég baljóslatú, egyéni drámákkal megtűzdelt, sokkoló olvasmányt kapunk. A krimi tele van magával ragadó leírásokkal az időjárásról és a gyönyörű vidékről, ami a tipikus izlandi hangulathoz sokat ad.

Egy sötét, nyugtalanító történet, ami az elején lassan indult be számomra, de a szerző fantasztikus munkát végzett a feszültség lassú felépítésében néhány meglepő fordulattal és egy olyan befejezéssel, amire egyáltalán nem számítottam. Jó kis sorozat ez szerintem. Várom a folytatást, hiszen külföldön már az ötödik része is megjelent a sorozatnak.



                

Eva Björg Agisdóttir 1988-ban született Akranesben. Norvégiában mesterdiplomát szerzett Globalizáció szakon, majd visszatért Izlandra, és úgy döntött, regényt fog írni – azóta erről álmodott, hogy tizenöt évesen megnyert egy novellapályázatot. Kilenc hónap alatt fejezte be az első regényét, a Nyikorgást, miközben stewardessként dolgozott, és nevelte a gyermekeit. A művet 2018-ban adták ki, és azonnal bestseller lett Izlandon. Megnyerte a Blackbird-díjat, amelyet Yrsa Sigurðardóttir és Ragnar Jónasson alapított a feltörekvő izlandi krimiírók számára. Eva Reykjavíkban él a férjével és három gyermekükkel, jelenleg pedig a következő regényén dolgozik.



I.P.C., Budapest, 2025
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636358921 · Fordította: Csikós Gergő Zoltán

Zsellérek

 

Fekete István: Zsellérek





                                                                

Az író Zsellérek című regénye meghatározó az életműben, 1939 és 1944 között több kiadásban is megjelent. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatát nyerte meg ezzel a regényével Fekete István. 1946 tavaszán a könyvet betiltottak, a rendszerváltásig nem is jelenhetett meg újra, akkor is csak cenzúrázva.


      

Fekete István nevét elsősorban ifjúsági és állattörténeteiről ismeri a nagyközönség. Ennek a betiltás is oka volt, hogy rákényszerült a politikamentes írásokra. A Zsellérek története magában hordozza mindazt, amitől az író sokak kedvence. Érzékletesen van jelen az erdők és mezők, az évszakok változása, a természet és a föld szeretete, a paraszti élet bemutatása.

Mégis egy egészen más Fekete István-kép bontakozott ki előttem. Van itt valami mélyebb, ahol komolyabb húrokat penget a regény. Különösen a Horthy-korszak bemutatása, a Tanácsköztársaság eseményei, annak komor képei teszik fajsúlyossá a művet. A gyermeki szemmel való ábrázolás még hatásosabbá teszi a regényt. 

Zsellér Péter egy okos, értelmes parasztfiú és Ughy László a tiszttartó fia életét és barátságát mutatja be. A társadalmi különbségek ellenére mély, őszinte és tartós barátság szövődik közöttük.

Tetszett a könyv, ami a gyerekkortól végigköveti a két fiú, fiatalember útját a felnőtté válásig. Az útkeresés, a szerelem és a világ változásainak hatása jelenik meg a fiúk sorsában. „Tiszttartó Laci” sokat köszönhet Péternek a tanulásban nyújtott segítségért, ami a barátságukat megalapozta.

Az első részben a gyerekkor képei barátságos, idilli képekkel van jelen, amíg a vörösterror ábrázolása meg nem jelenik a regényben. Az őszinte, emberi gondolatok sokasága bújik meg a lapokon. Fő hangsúlyt a barátságról, az összefogásról olvashatunk, ahol a becsület még jelent valamit. Fontos még, jellemző a fiúk kapcsolata a szüleikkel. A történelem viharai és az otthonról hozott őszinteség, a szülői minta, az értékrendek ütközése meglepő és mai napig érvényes. A fiatalok helykeresése, beilleszkedése az újjászülető világban aktuális mindig. A falusi élet nehéz, dolgos mindennapjai szemléletesen kel életre előttünk. Tetszett a visszatérő elemként megjelenő fejezetkezdés is: "… ülök a vadkörtefa alatt. " Ahogyan Zsellér Péter a vadkörtefa tövében ülve emlékezik, az megkapó és elgondolkodtató. Örökérvényű igazságokat fedezhet fel az olvasó a történtben. Mai, kusza és zavaros világunkban még mindig értékes és érvényesek ezek a sorok. 

             

„Jó lenne hinni. Jó lenne tudni, hogy valamikor ez az ország nem hivatalokból és parasztokból lesz, hanem emberekből. Egyfelé néző magyarokból. ”

A második rész nézőpontot vált. Itt az egyetemi évekre koncentrál, a fiatal felnőttek életét mutatja be Pesten. A gyökerek eltéphetetlenek, a vidék és főváros ellenetéte erős. Mindig szerettem Fekete István történeteit, mégis régen olvastam ilyen egyszerűen megírt, de hatásosan szép történetet. Egy élmény volt. Szerintem olvasmányos, szerethető könyv.



Egy régebbi kiadás borítója 








Móra, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634866725

Léna

 

Dobray Sarolta: Léna




                                    

Dobray Sarolta új regénye a nagysikerű Üvegfal folytatása, ahol már megismerhettük Léna és Péter házasságának összes problémáját. A bántalmazó kapcsolat nagyon mai, trendi és fontos, sajnálatosan aktuális téma. Léna sorsa drámai, gyomorszorító. Nehéz téma kerül elénk, van benne potenciál, erősen valóságszagú. Mégis vegyes érzéseket hagyott bennem, nem igazán találtam a közös nevezőt. 

Amit olvashatunk egy nyers, fájdalmasan őszinte vallomás a bántalmazásról, az elhidegülésről. Ilyenkor valahogy mindig az jut eszembe, ez nem egyik napról a másikra jön... a boldog kezdet után a szerelem, házasság, rózsaszín köd és két gyerek után egyszerre Léna rádöbben: csapdába esett... Persze nem csak Péter beteg, Léna is cipeli traumáit, keresi önmagát.

A témaválasztás jó, tetszett, sikerült megjelenítenie a szereplők között feszülő személyes és belső konfliktusokat. Mégis egy idő után azt éreztem, túl sok a felesleges érzelemkeltés, a dramatizálás, hatásvadász, szájbarágós lett, el van nyújtva a sztori. Nagyjából mint az állatorvosi ló, azaz minden idevonatkozó elem megjelenik, bele van pakolva a történetfolyamba. Ezt nem tudom szépirodalomként kezelni, ez a tényregény, dokumentum-riport, vagy önsegítő könyv keveréke, némi "valósítsd meg önmagad" szósszal leöntve. Nem, férfi olvasóknak egyáltalán nem ajánlom. Tipikusan női érzékenyítés van végig, túl hosszan... nem akarom rinyálásnak, hisztinek vagy ilyesminek minősíteni, mert ez egy társasjáték, mindig ketten kellünk hozzá. Elrontani is. Ráadásul olvastam Halász Rita Mély levegő-jét, szóval megy ez rövidebben is. Ütősen, hatásosan. Ebben a leki posványban dagonyázni túl sok volt a 476 oldal. Ennek ellenére a siker borítékolható.

Bár nincs benne fizikai erőszak, verbális viszont bőséggel, mégis tény, hogy hatásos az egész. Nehéz kiutat találni egy bántalmazó kapcsolatból. Sajnos nem tud megmaradni pártatlannak mint Moa Herngren, egy idő után azt éreztem, győz a sztereotípia: minden pasi aljas, galád, míg a szegény nő, árva és álruhás, elhagyott hercegnő. Rengeteg elem ismerős lehet az életből, de ami újságban rövid riportban jól mutat, regénynek kinyújtva nem biztos, hogy hasznos, eléri célját. Felkavart ez a könyv, rengeteg érzelmet megmozgatott, órákat lehetne beszélgetni róla, bár egészen biztos, nem én vagyok a célközönsége. Sajnos nálam ez mellé ment, nem talált célba. Túl sok, mégis kevés.

Az tetszett, hogy a szereplők szemszögéből külön-külön bontakozik ki előttünk a sztori. Lehet, alapvetően az a bajom, hogy nem láttam, nem tapasztaltam a környezetemben ilyesmit. A házaspár történetei a mindennapok konfliktusairól, problémáiról mesél, amivel bizonyára könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Fontos kérdéseket feszeget a történet. Kevéssé az örömeik is felvillannak, de az szinte nincs. A két gyerek csak áldozat vagy eszköz apa-anya kezében. Az, hogy Léna már az új, leendő pasinak is hazudik, kiborított. Na, ezért sem ajánlom pasiknak! Az eljátszott orgazmus, további hibák, bajok forrása lehet. Lelkileg ingatag nő, keresi önmagát, szeretne önálló, öntudatos lenni, de képtelen rá. Rengeteg kérdéssel, kétséggel, pszichés terhekkel küzd. A bajok forrása csakis Péter nárcisztikus személye, aki szintén nem semmi figura. Nagy kérdés végig Léna életében a hogyan tovább, ha ki tud lépni ebből a körből. Azt mondanám, ilyen talán nincs is, de biztosan akad. A kivétel pedig erősíti a szabályt, mint tudjuk. Nem tudom mit vártam, de egészen mást kaptam.









         

Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.









Open Books, Budapest, 2025
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635723805

Gyöngéd ​barbárok

 

Bohumil Hrabal: Gyöngéd ​barbárok




                                           

Tavaly nyáron ismét felfedeztem magamnak Bohumil Hrabalt. Előzőleg csupán két közismert és nagyszerű kötetét olvastam, a belőlük készült filmek hatására. Most ez volt a nyolcadik könyv, amit a szerzőtől olvastam. Ez a kiadvány két szókimondó, meglepően mély bölcsességekkel átitatott kisregényét tartalmazza. A fajsúlyosabb, Túlságosan zajos magány a nyitó darab a címadó történet mellett.


Hrabal két remekműve egyszerűen katartikus olvasmány. Minden alkalommal rácsodálkozom az életbölcsességeire, a megélt, megfigyelt kor jellemzőire. Igazi kultikus kincs ez a sokáig szamizdat formában terjedő, betiltott kisregénye. A szöveg árad, tele kultúrtörténeti utalásokkal, amik szenvedélyesen jelennek meg. Az olvasás és a könyvek szeretete, tisztelete sok egyéb kérdést is felvet. Háttérben Prága, kocsmákkal, sörrel és politikával. Szívszorító történet.


„Az én fejem egy olyan túlzsúfolt könyvtár, ahol már rég nem tudják, hova tegyék az új könyveket.”


Érdekes életrajzi adalék, hogy maga Hrabal is dolgozott egy szeméttelepen, ahol bálázta a begyűjtött papírhulladékot. A kisregény főhősének magányos mindennapjaiból kapunk ízelítőt. Gondolatai örvénylenek, ahogyan a csatorna mélyén a mocsok és a szenny. Hrabal keserédes története a 35 éve a papírzúzdát üzemeltető munkás gondolataival, lelkivilágának zugaival meglepő és döbbenetes erővel hat az olvasóra. Most az élet kiszolgáltatott, megtört figurái jelennek meg mindkét írásában.






A gyöngéd barbár kisregénye egy tisztelgés, Vladimir Boudník cseh festőnek és rézmetszőnek, a szerző barátjának. Boudník 1968-ban öngyilkos lett, és Hrabal az eredetileg 1973-ban megjelent szövege ismét önéletrajzi elemekből építkezik. Egy bűnrészességgel teli, eltékozolt életről, a barátság erejéről mesél. Az író, költő és filozófus, Egon Bondy is fontos része a történéseknek. A helyszín ismét Prága az 1950-es és 1960-as évek között. Az életöröm itt nagyobb hangsúlyt kap, a sört kancsókkal, lavórban mérik, ami megadja a hangulatot. Kiemeli a bohém élet fontos kellékét a sört, a sötét kocsmák világát. Itt találnak ezek a művészlelkű emberek inspirációt. Olyan, mintha az olvasó is egy kocsmában ülve hallgatná a bohémek végtelen anekdotáit, kalandjait. Klasszikus Hrabal-stílusban íródott, rengeteg iróniával. Egyszerre szórakoztató, néha kissé kafkai a történet.
Ezt a könyvet belső száműzetésében írta, amikor a sztálinista hatóságok megakadályozták Hrabalt a publikálásban. Vagyis, az irodalmat menekülésként használta, terápia volt elviselni az élet adta nehézségeket. Természetesen az anekdotákban a mindenütt jelenlévő és sokat emlegetett Vladimir a szenvedélyes és bohém főhős a megjelenő különc, szabadságvággyal fűtött figurák mellett. Az életöröm meglepő és szokatlan formában jelenik meg. Mókás történetekből nincs hiány. Az akkori világ furcsa és kissé groteszk módon van jelen.


Hrabal nagyszerűen mesél, sebészi pontossággal ábrázolja az emberi lélek és személyiség mélységeit mindkét kisregényben. Csak ajánlani tudom mindenkinek, alapművek az életműben.



Kedvezménnyel ITT rendelhető! 




   

Bohumil Hrabal 1914-ben született Morvaországban, Brno-Židenice-n.
Több regényét is sörözőkben írta, talán ettől is olyan ember-közeliek a karakterei, akikről olyan különleges szeretettel beszél, mintha valóban a barátai lennének, nem elképzelt figurák. Hrabal műveiben mindig megjelenik az élet szeretete, mesélői hangja annyira egyedi, hogy a legegyszerűbb kezdőmondatával is maga után tudja vonni az olvasókat. 1997-ben halt meg galambetetés közben: kizuhant a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről.






Európa, Budapest, 2025
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151061404 · Fordította: Varga György

Altatók - A ​lélek legszebb éjszakája

 

Jászberényi Sándor: Altatók (versek)
A ​lélek legszebb éjszakája (novellák)


                     

                                       

Jászberényi prózáját nagyon kedvelem, szeretem amit és ahogyan ír. Egyéni stílusa már az első találkozáskor elemi erővel hatott rám, tudtam, valami egyedit olvashattam. Valamikor 2014 tavaszán Az ördög egy fekete kutya novelláskötete alkalmával figyeltem fel a szerzőre. Jászberényi Sándor engem már ott abszolút megvett. Azóta mindent olvastam tőle, ami megjelent. Éppen ideje volt a verseivel is megismerkednem.


                  

A kis kötet alig 96 oldal, a Poket zsebkönyvek kiadásában jelent meg. A szerző saját fotói különleges hangulatú esszenciát adnak a verseknek. A képeivel kiegészítve kerek, teljes az összhang. Igazi kis gyöngyszem, pedig a versek nagyjából tíz éve születtek. Már a bevezető-nyitó vers megfogott. Napokig a hatása alá kerültem, még most is fel-fel villannak képek, sorok, történetek. Az akkori élete tükröződik vissza érzőn és fájón, az arab pokol nyers valósága, az ottani élet minden számunkra meglepő és sokkoló drámájával vegyítve. Ilyet csak egy pasi tud írni, aki éppen próbál felkelni az élet ráosztott pofonjaitól. A válás, az ezzel járó kifutnék a világból, a gyermektől való elszakadás fájdalma sajátos. Jászberényi olyan szinten talált meg ezekkel az érzésekkel, mintha egy váratlan pofon lenne mindegyik vers. Ránk mérte az élet, menni kell tovább, de mégis az érthetetlenség ott lebeg bennünk. Mennyi fájdalmas felismerés, kénytelen elfogadás van ebben a néhány sorban:

"hétvégenként az anyja vidékre vitte -

idegen férfiak vettek fagylaltot neki" (Átirat)

Szinte félelmetes volt olvasni, pontosan láttam a szerző szemével, éreztem a lelki vívódásait. Nincs vádaskodás, csak a tények. Hogy az a fiúcska lényegében nélküle, apa nélkül nő fel. Nem lesz, nem lehet ott vele, vendég lesz az életében. Ekkoriban került, kicsit kifutva a világból haditudósítónak Egyiptomba. Közben felváltva két Presser-dal dübörgött a fejemben: A csúnya fiúknak is van szíve és a Rozsdás szög. Talán mondhatom, soha nem voltak ekkora hatással rám friss, mai verseknek.  

     

A kötet versei négy szakaszból állnak: az Éjjeli ügyelet nyitánya Kairóba visz. Kurvák, gyermekharcosok, drogok és álmatlanság, kemény világ keveredik a saját élete által rámért sokkoló fájdalommal. Jászberényi nyers, őszintén szókimondó stílusa mindig meg tud fogni. Napokig olvastam, oda-vissza, újra és újra, miközben Jászberényi térdig gyalogolt a lelkemben, feltépte a sebeimet, de ez a rácsodálkozás élménye volt... elképesztő mennyi mély érzelem van ezekben a versekben. Ilyet valóban csak egy férfi tud írni. Kivételes személyiség, egyedi látásmóddal. Őszinte, jobb, mint a pszichológusnál egy terápiás ülés. Afféle, jéé, ez megesett mással is, feldolgozni szinte lehetetlen, az idő sem igazán gyógyítja ezeket a lelki sebeket, csak hozzá szokunk valahogy. Ez van, közhely, de az élet megy tovább, és nekünk is menni kell vele.

A Minden rendben (áh, dehogy is van) verseiből kiemelném a Balra el és a Lullaby című verseit. A kihagyott lehetőségek elszálltak, lehúztuk egy kocsma WC-jén, de innen szép nyerni. Döbbenetes a Valami személyes néhány verse. A vegyél pulóvert, Meditációs gyakorlat afféle túlélési jótanácsok, aggódás. A szomszéd kutyája mindent visz. Dráma a köbön. Csontig hatoló őszinte és sokkoló sorai a való világot tolják a képünkbe. Nagy állat az ember.

A lezáró Szoborpark versei okos életképeivel lendületes, igazi mai, friss hangú versei szintén magukkal ragadtak. Nem bölcselkedik, az élet adta tapasztalatok megvillannak. Ha kérdezik a záró vers, ami frappáns lezárása a kötetnek. Jászberényi nagyot alkotott, a versek után szükségem volt a prózájára is.




A ​lélek legszebb éjszakája




A versei után vágytam Jászberényi prózájára. Szinte tíz éve olvastam már ezeket a novellákat. Ezzel indítani az évet meglepően furcsa érzés volt, de olvasás után valahogy összetartozónak érzem a két könyvét. Tudatlanul nyúltam ezután a kötetért, erősen hezitálva a Varjúkirály regény között. Mennyire más élményt kaptam most, tíz év után. Akkor elsősorban a számunka különleges élethelyzet, a háború borzalmai fogtak meg. Most a versek olvasása után már a sorok mögé is láttam. A lágy és sokat ígérően szép cím mögött sok fájdalom, szenvedés van. Az alvás hiányát - rossz alvó lévén - nagyon átérzem. Mozgalmas, szemléletes számunkra döbbenetes az arab pokol valósága. Az alcím, a Történet álmatlanságról és őrületről sokat sejtető. Erős novellák ezek, ahogyan a versek is.  

            

Jászberényi kötetében a novellák főhőse Maros Dániel haditudósító. A szerző alteregoja a központi személy, ezt elég könnyű megfejteni. A haditudósítói múltból származó kiemelkedő tapasztalat jól kamatozódik. Ezek a sztorik valószínűleg valós történtekből táplálkoznak.
Ezek a hatások a valóság durva és megrázó képeivel adnak betekintést mi zajlik ott. A mai Közel-Keletet, nekünk szerencsére messze van. Ezt az ottani őrületet mi talán nem is tudjuk megérteni igazán. Pokoljárással felér a Gázai-övezet vagy Egyiptomban zajló forradalmi beszámoló. Emberek, asszonyok, gyerekek fegyverrel és a halottak között. 

Jászberényi sebészi pontossággal, érzékletesen ír. Az álmatlanság, az ópium és alkohol, a kurvák világa az emberi agresszióval keveredik előttünk. Durva? Igen. Sokkoló? Igen. Valós? Az. Töményen, szépítés nélkül láthatjuk azt a kegyetlen világot. Két novellát emelnék ki: Megölni egy arabot és a címadót. Zseniális, egyedi, olyan, amit mai szerzőtől ritkán kapunk. Talán nem is való mindenkinek ezeket olvasni. Jászberényi tehetsége kétségtelen, vita nélkül a legjobbak közé tartozik. Hatásos, ütős novellák, amik az olvasóval maradnak. Mellé keresgélve találtam rá a fiának, Háfiznak írt levelekre. Jó lenne kötet formában is elérhető lenne a közel harminc levél. 

A záró novella a Varjúleves. Itthoni tájakra kalauzol, előre vetíti a Varjúkirály regényét. Apa és fia utazása egy fontos élethelyzetet idéz meg. Olvassátok, megéri. Különösen most, hogy a tíz éves megjelenésre ismét kiadják a könyvet. A 2017-es Libri Irodalmi díjat is ez a könyv nyerte el. Megérdemelten.




Kalligram, Pozsony, 2016
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155603785
























POKET Publishing, Budapest, 2024
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156384409 · Fotózta: Jászberényi Sándor

Nyílt ​kártyákkal

 

Agatha Christie: Nyílt ​kártyákkal




                                     

Agatha Christie egyik legeredetibb krimije, ami először 1936-ban jelent meg. Poirot a kis belga detektív valóban nagyon jó formában van, többen a legjobb krimik közé sorolják, bár talán kevéssé ismert a történet. A cselekmény egyszerűnek tűnik, mégis zseniális, a befejezés pedig kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. A Poirot filmsorozatban ez a rész is filmre került a nagyszerű David Suchet alakítása itt is emlékezetes. 

    

A krimiben visszatérő szereplők szerepelnek Hercule Poirot mellett, Race ezredes és Battle felügyelő, Ariadne Oliver krimiíró pedig először jelenik meg Poirot-regényben. A kötet kivételes az egész Christie-életműben. Ez a történet Poirot egójáról és hiúságáról is szól. Mint amikor meglátja Mr. Shaitana bajuszát. Észreveszi, hogy ez egy nagyon szép bajusz, talán az egyetlen Londonban, amely vetekedhetne az övével, bár egyértelműen nem olyan dús, mint az övé. Az egója akkor mutatkozik meg igazán, amikor együtt kell működnie a rivális nyomozókkal. A gyilkosság középpontjában egy bridzsparti állt, ahol négy lehetséges gyilkos és négy nyomozó a meghívott vendég. Kétségtelen, hogy a legérdekesebb karakter Ariadne Oliver, aki egyértelműen Agatha Christie kitalált változata. Persze maga a leendő áldozat, a házigazda sem egyszerű eset.

Tehát a a zseniális belga nyomozó, Poirot mellett itt van a világjáró Race ezredes a kémelhárítói múltjával, a Scotland Yard képviseletében a végtelenül türelmes Battle felügyelő. A női nemet a bájos krimiírónő, Ariande Oliver képviseli. A négy vendég, így-vagy úgy gyilkos a házigazda szerint. Olyan ügyesek voltak, hogy a tökéletes gyilkosságot hajtották végre, megúszták egykori gonosz tettüket. Furcsa vendégség, az bizonyos. A házigazda, Mr. Shaitana személyesen a földre szállt Mefisztó alakjában tetszeleg. A feltételezett gyilkosok pedig a bridzskedvelő Mrs. Lorrimer, a simulékony Dr. Roberts, a szerény és csinos Anne Meredith, valamint a rettenthetetlen Despard őrnagy. A furcsa társaság külön-külön szobában bridzsel, majd az este végére a házigazdát valaki leszúrta... A krimi lélektani alapon működik. Ja, és nem kell bridzs-szakértőnek sem lenni az olvasónak, hogy értse a sztorit.

Természetesen nincsenek tanúk, nincsenek nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. A négy nyomozónak feladta a leckét Agatha néni. A váratlan erőszakos halállal végződő este négy váratlan vallomást is eredményez az egykori bűnökről. Mindenkinek a múltjából kiderülnek sötét titkok. Négy különböző nyomozói módszer alapján derül ki végül, ki az igazi tettes, már ettől is eredeti és fordulatos a krimi. Poirot az agymunka, a logika híve, akit a bűncselekmény motivációja érdekel igazán. Szentül hisz saját zsenialitásában, amire a kötetben számtalan példát kapunk. Mrs. Oliver üde, eredeti szín a regényben, általa Christie humora is megcsillan. Agatha remek karaktereket teremtett, négyszer tudja elhitetni az olvasóval ki lehet a tettes... Tökéletesen működik a zárt szoba rejtélye. Csak a legvégére állt össze igazán a kép, az írónő még tartogat egy csavart a végére.

Érdemes elolvasni, mert felépítésében lényegesen különbözik a többi Poirot-krimitől. Erre maga AC is figyelmezteti az olvasóit a kötet elején, hogy ez nem egy szokásos detektív sztori.


 E-könyv formátumban ITT rendelhető! 


         

Agatha Christie1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai tengerparti Torquay városában Agatha Mary Clarissa Miller néven látta meg a napvilágot.

Agatha 1912-ben ismerte meg Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy gyermekük született: Rosalind Margaret Clarissa Christie 1919. augusztus 5-én Ashfieldben.

1926 Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja volt több okból is: ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, valamint ebben az évben tűnt el. 

Christie első regényét, A titokzatos stylesi eset-et 1920-ban adták ki, ebben a történetben mutatta be az olvasóknak Hercule Poirot-t, aki azután hosszú időn át, összesen 33 regényben és 54 novellában szerepelt.

A másik ismert szereplője Miss Marple, aki A kedd esti klubban (The Tuesday Night Club) szerepelt először, és akit olyan nőkről formált meg, mint saját nagymamája és az ő régi barátnői.

Archibald bevallotta Agathának, hogy egy másik nőbe, Nancy Neele-be szerelmes, és miatta el szándékozik tőle válni. December 3-án a pár vitatkozott, és sunningdale-i (Berkshire) otthonukból Archie szeretőjével Godalmingba (Surrey) utazott, hogy ott töltsék a hétvégét. Aznap este Agatha eltűnt, egyetlen levelet hagyva hátra titkárnőjének, melyben azt írta, hogy Yorkshire-be utazott. Eltűnése nagy felzúdulást váltott ki. Az írónő megtalálására indított kiterjedt kutatás tizenegy napig eredménytelen volt. Christie nem adott magyarázatot eltűnésére. Habár az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, eltűnésének oka sokáig találgatások tárgya maradt. 

      

Agatha 40 évesen ismerte meg a fiatal régészt, Max Mallowant, egy, a Közel-Keleten tett útja során. 1930. szeptember 11-én összeházasodtak Skóciában. Házasságuk az első években boldog volt, és később is kitartott, dacára Mallowan számos félrelépésének, különös tekintettel a Barbara Parkerrel való viszonyára, akivel 1977-ben, Christie halála után egy évvel össze is házasodott.

Christie egészsége 1971-ben gyengülni kezdett, de folytatta az írást. 1976. január 12-én, 85 évesen halt meg berkshire-i otthonában, Wallingfordban. A közeli St. Mary temetőben nyugszik, Cholsey-ben. Max Mallowan 1978. augusztus 19-én halt meg.






Helikon, Budapest, 2023
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636201012 · Fordította: László Zsófia

A ​kristálytükör meghasadt

 

Agatha Christie: A ​kristálytükör meghasadt
(Miss Marple 9.)




                                                

"Valaki mindig észrevesz valamit – mondta Miss Marple –, csak néha eltart egy darabig, amíg rájönnek, mit is láttak tulajdonképpen."





Folytatva az Agatha Christie életművet, most A kristálytükör meghasadt című regénye került sorra. A krimi először 1962-ben jelent meg az Egyesült Királyságban, egy évvel később pedig az Egyesült Államokban hódította meg az olvasókat. Nem is kell mondanom, ebből is készült filmes feldolgozás, több is. Az egyikben Elizabeth Taylor alakította a főszerepet.


Miss Marple mély emberi természetismerete erősen érvényesül ebben a rejtélyben. Ezúttal is
okos és éleslátó, ahogyan rakosgatja a részleteket. Elbűvölő karakter, és Christie-re lehet számítani, hogy lenyűgöző cselekményt teremt főhőse köré. A sokáig látszólag összefüggéstelen részletek ellenére a nyomok ott vannak, csak figyelni kell, illetve utólag jön az "aha" érzés, hogy tényleg! Christie tudja, hogy még a legbékésebb falu is rejthet sötét titkokat. Így van ez St. Mary Mead falucskában is, ami nagy változásokon megy keresztül. A bájos régi faluba betört a modern élet, elkezdődött valami új és erőteljes változás. Ez ugyan nem tetszik mindenkinek. A szupermarket és egy modern házakból álló lakópark is kinőtt a földből. A környéken zajló fizikai változások ellenére azonban az emberi természet állandó marad. Az aljas gonoszság, a haszonleső csalók mindenütt ott vannak.

             

A gazdag és híres színésznő, Marina Gregg (Taylor) is egy viktoriánus kastélyt vásárol Miss Marple csendes kis falujában. Érdekes kikacsintás, hogy Gossington Hall épülete az a hely, ahol két évtizede egy holttest hevert a könyvtárszobában... (már meg is van a következő olvasmányom!). A kúria átalakítása, modernizálása után hatalmas partyt ad a filmcsillag és éppen aktuális férje a Szent János Mentőszolgálat javára. Természetesen a falu kíváncsi lakói tódulnak, hogy koktélozgatás közben megnézzék az új lakókat és persze a kastélyt.
Érdemes megemlíteni, hogy Taylor mellett az 1980-as filmben Rock Hudson, Tony Curtis is szerepel. 

A vendégek között van Heather Badcock, egy kedves, bár meglehetősen kotnyeles nő, akit teljesen lenyűgöz a filmcsillag Marina. A bulin izgatottan mesél Marinának arról, milyen kedves volt a színésznő, amikor sok évvel ezelőtt először találkoztak. Marina rendkívül udvarias és nagylelkű, amíg valami Heather válla fölött fel nem kelti a figyelmét, és szörnyű kifejezés jelenik meg az arcán. Ez az a pont, ami a titkot rejti, bár erre az egyszerű olvasó nem jön rá. Talán a figyelmes női olvasók igen... nekem teljes meglepetés volt a gyilkosság miértje. Jó példa a "hirtelen felindulásból elkövetett emberölésnek". Mondjuk teljesen érthető lesz, ez az a pont, amikor a gyilkos is áldozat. Lényeg, hogy néhány perc múltán a színésznő koktélját elfogyasztva Miss Badcock holtan esik össze.

                  

Amikor Miss Marplenek elmeséli Mrs. Bantryt a történteket egy Tennyson-verset idéz,
A Shalotti kisasszonyra emlékezteti (ahonnan a könyv címe is származik). Izgalmas és eredeti megoldás ez az irodalmi utalás, ami tökéletesen kifejezi a történéseket. A krimi lélektani alapon működik, okoz meglepetéseket. 




Ki akarta megmérgezni a színésznőt? Hiszen a koktél az övé volt eredetileg. Marina életének legnagyobb tragédiája is kiderül. A merénylet félre csúszott, avagy miféle titok áll a múlt homályában? A lelkileg instabil nő és a többi szereplő jellemrajza, a vidéki hangulat tökéletes. A múlt fájó sebe felszakad és további bonyodalmakat okoz. Azt mondanám, sokáig kusza, és bizonytalan a történet, nem akartam találni a fonalat, a mozaikok nem illeszkedtek. Christie ezúttal is többször meglepett. Humor is akad, Marple és a házvezetőnője közötti szócsaták adnak erre okot. Miss Marple vitriolos "beszólásait" élmény volt olvasni. Miss Marple ugyanis gyengélkedik, szigorú orvosi utasításra csak kötöget,
ágynyugalmat javasol neki az orvosa, vagy egy "jó kis nyomozást", ami felpezsdíti az öreg hölgy életkedvét. A nyomozás nem másból áll, mint a mindent átható pletykálkodások valóságát kiszűrni. Igazi, hamisítatlan Agatha Christie-krimi.

Az utolsó ötven oldalra felpörögnek az események. A nyomozás során további két ember hal meg. Igazi emberi dráma áll a háttérben, valós és meglepő. Sokkoló, ahogyan sok év után lehull a lepel a régi borzalom okáról. Ügyesen felépített, nekem csak az utolsó oldalakon esett le a tantusz a miértről, amikor Miss Marple elárulta. Nem jöttem rá a rejtélyre, számomra igazi meglepetés volt! Szerencsémre a filmet sem láttam. A lezárás furcsa, további titkot sejtet, de az most homályban marad.
Agatha Christie krimijeit mindig öröm újraolvasni, felfedezni. Mindenkinek ajánlom, jó kikapcsolódás és még szórakoztató is a színes karakterek sokasága.


A könyv jelenleg csak Ekönyvben elérhető ITT! 

Marad a könyvtár vagy antikvárium aki hagyományos könyv formában szeretné olvasni.


     

Agatha Christie: 1890. szeptember 15. (Torquay) – 1976. január 12. (Wallingford)

A krimi koronázatlan királynője Agatha Mary Clarissa Miller néven született.

1920-ban látott napvilágot első krimije, melyben először bukkant fel az általa teremtett legendás nyomozó, Hercule Poirot. 1926-ban jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, amely az első lépést jelentette a világhír felé. 1971-ben megkapta a Dame Commander of the British Empire, azaz a brit birodalom lovagja cím női megfelelőjét. Mintegy nyolcvan krimijét több száz nyelvre fordították le és több százmillió példányban vásárolták meg a hűséges olvasók.







Helikon, Budapest, 2018
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790518 · Fordította: Veres Júlia

Nevek

 

Florence Knapp: Nevek




                                         

Egyedi szerkezetű, lebilincselő alapötlettel rendelkező, és hihetetlenül jól megírt kötet Florence Knapp debütáló regénye. Érdemes odafigyelni a szerzőre, igazán ígéretes kezdés. A Nevek valóban rendkívüli történet. Ráadásul tiszta, gyönyörű próza, ami az emberi érzelmek teljes skáláját felöleli. A koncepció elég egyszerű: vajon a szüleinktől kapott nevünk befolyásolja-e azt, hogy kivé-mivé válunk, kihat ez az életünkre, személyiségünkre?

1987 októberét írjuk, és Cora elindul, hogy anyakönyveztesse újszülött fiát. Zsarnoki férje, Gordon elvárja tőle, hogy folytatódjon a régóta fennálló családi hagyomány, miszerint a fiúkat természetesen Gordonnak nevezzék el. Cora hiszi, hogy a nevek befolyásolhatják az ember életét, és legszívesebben szakítana a családi hagyománnyal. Juliannak nevezné el fiát, ami égi apát jelent. Útban az anyakönyvvezető felé Cora megkérdezi kilencéves lányát, hogy milyen nevet szeretne a kisöccsének. Maia azt válaszolja, hogy legyen Bear, azaz Medve, mert az lágy, ölelnivaló és kedves hangzású, de mégis bátor és erős is lehet. Cora merész, váratlan döntése alaposan felforgatja a család életét.

         

A regény ezután három elbeszélésre vált. Az elsőben a családi hagyományokat fenntartják, és a fiút az apja, nagyapja után Gordonnak nevezik el, a következőben anyja választása, a Julian jelenik meg, a harmadikban pedig a nővére által választott nevet, a Medve változatot olvashatjuk. A párhuzamos életek bemutatása ad egy fajta különlegességet a regénynek. Akad itt fordulat bőven, de nem spoilereznék. Julian érzékeny lelkű, a művészi pálya felé forul, Bear kutató, szeretetre képes, figyelmes férfi lesz, míg Gordon küzd a nyomasztó apai ötökséggel. Izgalmas a köztiszteletben álló orvosapa és gyermekei kapcsolatának alakulása, valamint a nővér, Maia sorsa is. Érzékeny családtörténet háromféle megközelítésben.

A történet hét évente ugrik, látjuk a névválasztások hatását. A fiúból férfivá válás útját követjük, minden szakasz az élet egy alternatív változatát mutatja be. Inspiráló döntés volt hétévente találkozni a három fiúval és a számukra fontos családtagokkal, akiknek sorsát napjainkig követjük. Több fontos téma is felbukkan. A felsejlő kimenetel mindhárom esetben másféle sorsokat tár fel. Lassan kiderül, Cora egy bántalmazó házasságban él, ahol a családon belüli erőszak ábrázolása erős háttér, mégis visszafogott formában jelenik meg.

Knap úgy ír, mintha egy orvosi esetet dokumentálna: pontos, hideg, steril, nem dramatizálja túl a fájdalmat, csupán érzékelteti a nő szenvedését. A csendet, a tűrést helyezi előtérbe. Ez a csend azonban mélyen nyugtalanító, még ha a gyermekek miatt is történik. Érdemes elolvasni, nagyon ajánlom mindenkinek ezt a regényt. Az olvasó készüljön fel egy maradandó, különleges élményre, ami alapos gondolkodásra fogja késztetni.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!



        

Florence Knapp korábban egy több évszázados múltra visszatekintő steppelési technikáról írt ismeretterjesztő könyvet, valamint közreműködött egy másik kötet elkészítésében a londoni V&A Múzeum számára. Jelenleg London közelében él férjével és kutyájukkal; két gyermekük már kirepült a családi fészekből.A Nevek Florence első regénye, amelynek a kiadási jogait eddig több mint húsz nyelvterületre adták el.




Magnólia, Budapest, 2025
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635984411 · Fordította: Csonka Ágnes

A ​tóvidék hercegei

 

Lars Elling: A ​tóvidék hercegei




                                               

Kalandos és varázslatos, lebilincselő történet a testvéri szeretetről és a természet közelségéről, annak meghatározó fontosságáról. Mindezt mesteri nyelven ábrázolva. Öröm olvasni Elling kreatív prózáját. Lars Elling briliáns, meseszerű és mélyen eredeti regényt alkotott.

A borítón látható festmény sejtelmes szépsége és a könyv címe egyből felkeltette az érdeklődésemet, reméltem, hogy újabb szépirodalmi gyöngyszemet olvashatok. Nem is kellett csalódnom, hamar rabja lettem a történetnek és az írásmódnak, csupán azért lassítottam néha az olvasással, hogy elmerengjek a szép mondatokon, hasonlatokon, tájleírásokon. A szerző norvég író és képzőművész, ebben a mesében mindkét tehetségét megmutatta, igazi művészi szépírást élvezhetünk. Már az első néhány oldalon, a kérészek életének és virágzásának leírása annyira látványos, hogy azt sem bántam volna, ha az egész kötet ebből állna. Azonban ennél sokkal többről van szó, és nem kevésbé élvezetes a folytatás sem. A természet és ember viszonya után ezúttal az emberi kapcsolatokat és az érzelmeket állítja középpontba a szerző.

Elling kreatív és izgalmas nyelvezettel rendelkezik, amely érdekes és meggyőző módon festi meg előttünk a történetet. Ez a regény egyszerűen egy óda a természethez, ahol a táj egy karakter, intenzív ábrándozásban jelenik meg a szemünk előtt. Ez a regény egy igazi irodalmi és vizuális utazás, mély elmerülés egy olyan világban, ahol a természet hangsúlyos főszereplő, és ahol minden elem (az évszakok és maga a természet) valódi tehetséggel és kifinomult részletességgel van ábrázolva. Szinte kiváltságosnak érezzük magunkat, hogy lehetőségünk van belépni ebbe a csodálatos világba, amelynek elbűvölő képei nagyszerű utazást kínálnak számunkra olvasás közben.

A könyv egyfajta felnőtté válásról szóló regény két korszakban, az egyik a jelenben, a 80-as évek közepén, a másik pedig közvetlenül az első világháború előtti időszakban. A régebbi korszak két testvér oslói neveltetéséről szól, arról, hogyan képezi ki őket apjuk, a császár, és hogyan küldi őket egyedül a mezőre, erdőre minden nyáron, hogy a természet éléskamrájából éljenek.

Élesen ábrázolja a testvérek és a családtagok közötti eltérő kapcsolatokat is generációkon át. A gyerekkor meghatározóan hat későbbi életükre. Egy többgenerációs család életébe csöppenünk, akik egy házban élnek, ám nem csak a falak és a kerítés választják el őket egymástól. A birtok határán egy Starholm almafa áll, ami folyamatosan további problémákat okoz.

A két, mára már idős férfi, a testvérek, akik gyerekként elválaszthatatlanok voltak, érthetetlen módon, már évtizedek óta nem beszélnek egymással. Ők Arnstien és Truls, két jóravaló öregúr, sajátos viselkedéssel. Arnstein, az Öreg szavain keresztül kelünk útra a múltba, gyerekkoruk meghatározó éveibe. Unokája, a kamasz Filip 18 éves, hallgatja meséit és édesíti meg törődésével nagyapja napjait. Filip is igazán különleges fiú, méltó unokája ennek az embernek, és nagyon érdekes az ő szemén keresztül ismerni meg a testvérek egykori életét. Rendkívüli álmai vannak, melyeket rajzokon próbál megörökíteni és feldolgozni, nagyszerű kérdéseken keresztül merengve az élet értelméről.

A norvég tóvidék csodálatos díszletei közt kalandozunk, a testvérek a közelgő első Világháború árnyékában élnek, szüleikkel és néhány évvel idősebb bátyjukkal, aki némi értelmi fogyatékossággal él. Apjukat Császárnak nevezik magukban, aki különös módon áll a gyerekneveléshez. Hosszú időszakokra elküldi fiait a vadonba, amolyan túlélő kiképzésre, magukra hagyva őket. A két fiúcska igyekszik helytállni, elképesztő mikre voltak képesek. Valóban túlélték ők ketten egymásra utalva, nagy testvériességben és bajtársiasságban magát a gyerekkorukat ebben a férfiközpontú társadalomban. Egy Császárnak a fiai Hercegek, a cím és a borító is értelmet nyer. Megelevenedik előttünk az Öreg múltja, gondolatai, miközben tüdőbetegségtől sújtva mesél a fiúnak. Nagyszerűen váltakozik a két idősík, ritmust adva a cselekménynek.

Sokrétű az árnyalt humorral átszőtt történet, de minden részlet tiszta és világosan érthető, összekapcsolódnak a rétegek, cseppet sem zavaró a múltba révedés. Elénk kerülnek a fiúk életének szereplői, akik Filip életében szintén szerepet játszanak. Csodálatos gondolatok ütnek szöget az olvasó fejében. Ahogyan Filip hallgatja az Öreget már rég nem az Öreg emlékezete rajzolja a képet, hanem Filip fejében kel életre az egész. Ő már saját maga látja, hallja a fiúkat, mögöttük lépked a kitaposott ösvényeken. Talán nem is a mese és a történtek a lényeg, hanem, hogy van aki meséli és van aki hallgatja. Filipben megfogalmazódik a félelem, miszerint ha az Öreg meghal, akkor nem léteznek többé kalandok, életlenné válnak a képek, melyek most színesek és izgalmasak.

Nehéz elszakadni ettől a csodálatos regénytől, a skandináv szerzők egyike ismét bebizonyította, hogy a krimik mellett a szépirodalomban is maradandót alkotnak. Egyedi és mélyen ható leírásokat és ismereteket kapunk a norvég tóvidékről, a horgászatról, fákról, gombákról, az északi népek gondolkodásáról, összefonódásáról a természettel. Kivételes élmény, izgalmas kirándulás a norvég rengetegbe, szembenézésre készteti a szereplőket a múltjukkal. A végső feloldozás nem marad el, ha nem is igazán megnyugtató.

A regény ITT rendelhető kedvezménnyel a kiadótól.




                             

Lars Elling (1966) norvég író és képzőművész. Két képeskönyv szerzője és számos gyerekkönyv illusztrátora. Bjørn Sortlanddal együtt 1996-ban elnyerte a Német Ifjúsági Irodalmi Díjat az általa illusztrált Piros, kék és egy kis sárga című gyerekkönyvért. Elling állított ki Berlinben és New Yorkban, műveit pedig a Norvég Nemzeti Múzeum és a Norvég Kulturális Tanács is megvásárolta. A tóvidék hercegei az első regénye.









Typotex, Budapest, 2025
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634933533 · Fordította: Petrikovics Edit

Történelmi kedvencek - 2025

 

Történelmi kedvencek - 2025




                                              

Amilyen könnyen összeállt a tavalyi sikerlistám krimikből vagy szépirodalomból, nos a történelem feladta a leckét. Képtelen vagyok bármiféle sorrendre, hiszen annyira jó, erős, kivételesen míves volt - szerencsére - a kínálat. Előre is elnézést mindenkitől, hiszen minden lista szubjektív, de amikor már az első helyre 5 könyv pályázik... joggal, lehetetlen dönteni, valóban mindegyik simán, csont nélkül lehetne első helyezett. 

Így marad a meghatott, magával sodró élmények felelevenítése, a szigorúan olvasási sorrend alapján való kiemelés, ajánlás ezekről a kötetekről. Mert a szerzők is maximálisan megérdemlik, bátran merem ajánlani olvasásra mindegyik könyvet. Természetesen csak a friss, 2025-ös megjelenésekből válogattam.

     

Az év első élménye Bíró Szabolcs: A pusztulás dala (Anjouk 9.) regénye adta még februárban. A sorozat harmadik harmadának lezárása ismét tökéletes lett. Az Anjouk-történetének esetében legalább harmadszor érzem olvasás után: ez igen, ez lett a legerősebb része a sorozatnak! A sorozat tíz éve alatt számtalan kaland és harc, ármány és szerelem részese lehettem a történelmi valóság mellett. Véleményem szerint a karakterek és a jellemábrázolás Szabolcs fő erőssége, az olvasmányos, sodró történethez. Ahol biztosan jó a történelmi háttér, beleélhetem magam az eseményekbe. Jól indult az év, ezt még februárban olvastam.

                                                                                   

A második wáo, hűha, aztamindenit! élményre a könyvhétig kellett várnom. Cs. Szabó Sándor: A királyság kapuja Nándorfehérvár regénye is "mindent vitt"! Ott voltam lélekben, átéreztem a várvédők minden megpróbáltatását, a kitartásuk elképesztő volt. Ez a pattanásig feszült ostrom-napló kiváló látlelet a II. Lajos király korabeli Magyarországról, igazi háttér, kordokumentum. Összességében egy remek történet, egy különleges időutazás, ami olvastatja magát. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a magyar történelem. 

  

A harmadik első helyezettem Trux Béla Apám árnyékában regénye. Októberben jelent meg, hét év után jelentkezett (végre!) önálló regénnyel Béla. Itt is volt wáo és hűha, nagyon eredeti, tetszett a történet megközelítése, a téma és az igényes, szépirodalmi szintű nyelvezet. Pazar, na! Számomra érett, letisztult fogalmazásban megírt, okos és izgalmas történelmi regény, élmény volt olvasni. Ezúton is köszönet a szerzőnek! 

                                                                        

A következő kiemelkedő alkotás novemberben érkezett. Benkő László: Kuruc vér regénye a szerzőtől az utóbbi évek egyik legjobbja szerintem. Persze Benkő esetében tuti biztos az igényes és kiforrott tartalom. Ez volt tőle a 43. olvasásom. Minden elfogultság nélkül, csak jó és még jobb regényei vannak, egyenletes színvonalon, minőségben ír. A gördülékeny írói stílus lenyűgözött. A történelem és a fikció keveredése tökéletes összhangot ad, és a humor is jelen van. A katarzis nála is mindig garantált! 

  

                            

             

Decemberre egy ifjú, trónkövetelő kis herceg, egy új szerző bemutatkozó regénye adott elképesztően maradandó, kivételes élményt. Reggő Dániel: Viking vér – Vazul fiai Igazi meglepetés lett számomra ez a regény. Simán kenterbe veri a mezőnyt, lehetne egyetlen első is. A Libri Talent írói ösztöndíjprogram első felfedezettjeként a fiatal szerző, Bán Mór a népszerű Hunyadi­-sorozat írójának mentorálásával készítette el regényét. A saját hang örömteli, a jó elképzelés és a filmszerűen pörgős események sodróak. Végre nem középkor, hanem vikingek, és egy ritkán feldolgozott korszak történelmébe ad bepillantást. Alapos, tökéletes minden részében az egész könyv. Kivitel, belső tartalom nagyon rendben van. Drukkolok Daninak, várom a folytatást.

       

Az öt kiemelkedő regény mellé szerencsére akadt még sok jó élményolvasásom. Mindenképpen meg kell említenem a következő könyveket, ezek is mély nyomot hagytak bennem. 

A Buda ​& Pest 2023-as sikere után megérkezett a tizennégy szerzőtől a folytatás, egy előzmény-történet. Bakóczy Sára – Bányai D. Ilona -Cselenyák Imre – Fábián Janka – Gál Vilmos – Gáspár Ferenc -Hacsek Zsófia – Izolde Johannsen – Jezsó Ákos – Kapa Mátyás – Schmöltz Margit – Soós Tibor – Szélesi Sándor – Trux Béla pazar munkát ad most is az olvasónak.





   

Kiemelkedő év volt, hiszen Benkő László három regénnyel is megörvendeztette olvasóit. A Hollójárta Mohács izgalmas és fájó témához nyúlt. A baljóslatú téma ellenére nem csak tanít, hanem szórakoztat is egyben. Végigkövethetjük a szomorú csatához vezető utat. Több nézőpontból is megjeleníti a történéseket, megismerhetjük a szereplők motivációját. Benkő László élethű és reális képet tud mutatni nem csak a történelmi eseményekről, de a szereplőiről is.





                                                                               

Fábián Janka: Történelem és romantika 2. Ez a könyv talán picit kilóg a sorból, hiszen nem regény. Mégis érdemes kézbe venni ezt a kis színes, történelmi érdekességeket bemutató válogatást. Egy remek, informatív és igényes folytatás. Tele információval és érdekesebbnél érdekesebb sorsokkal, élettörténetekkel. Janka is három kötettel jelentkezett az év során. Két naplóregénye is megjelent még. Mindemellett a nyitó történetet is neki köszönhetjük a Buda & Pest - ahogy elkezdődött kötetnél. 

      

Igazán meglepő, különleges volt olvasni Bíró Szabi Sub Rosa könyvét. A szinte újraírt, átdolgozott kötet kivételes élményt adott. A Templomos Lovagok élete, kora rengeteg izgalmas titkot tartogat a ma emberének. Az elveszett egykori könyvtár megtalálása szinte lehetetlen feladatnak ígérkezik. Könnyed, de frappáns szöveg, olvastatja magát a regény. Egyfajta tisztelgés a nagy elődök előtt: Umberto Eco, Dan Brown előtt.Prága, az Arany Város – Európa legszebb történelmi helyszíneinek egyike. Itt játszódik a történetek legtöbbje, igazi kalandos útinaplót olvashattam. Szabolcs történelmi novellában is erős, a 2024-es év egyik kedvence Az ötödik parancsolat volt.


  

                                               

A sort a beígért harmadik Benkő László regénnyel zárom. Az író hozta a tőle elvárható magas színvonalat, ismét egy kiváló történelmi regényhez van szerencsénk. Egy olyan korszakot mutat be, melyről a történelemórákon kevés szó esik. A honfoglalást övező harcok lezárása után új korszak kezdődött a magyarok történetében. Egy rég elfeledettnek vélt csatáról hull le a lepel, a Brenta menti csata 899-ben a kor első fontos magyar győzelmét hozta. A Lazi Kiadónál megjelent regény Napmadár Itália felett címmel jelent meg.




Köszönet a szerzőknek, kiadóknak a támogatásért, az élményért! Olvassátok bármelyik kötetet, garantált élmény lesz mindenkinek! Jó olvasást a könyvekhez!

Amikor ​nagyapám átsíelt Finnországba

 

Daniel Katz: Amikor ​nagyapám átsíelt Finnországba




                                                         

A finn-zsidó szerző első kötete rögtön nagyot szólt, amikor 1969-ben megjelent. Egy zsidó család fantáziadús és kissé szövevényes történetét olvashatjuk, amely Finnországba és a Szovjetunióba, különféle csataterekre és városokba repíti az olvasót. Egy könnyed történet komoly dolgokról.

Nekem olvasás közben afféle Münchhausen báró és Háry János reinkarnálódott alakjaként jelent meg főhősünk, Benno nagypapa, aki helyszíntől függetlenül szinte mindig szivarozik, és gyakran az események középpontjában is áll. Benno sorsa eleve elrendeltetettnek tűnik.

"Szegény nagyapának volt baja elég: először is ő volt a legkisebb, másodszor zsidó volt, harmadszor pedig ő volt a legkisebb zsidó. Csúnyán elbántak vele."



A narrátorunk azonban Benno unokája, aki anekdotikusan mesél a nagyapjáról és családjáról, nem feltétlenül kronologikusan vagy akár igazmondóan, de mégis szívvel és keserédes humorral. Rejtő Jenőt idézte nekem ez a humor, kellemesen abszurd, félreértéseken alapuló, általában mindig jól végződő kalamajkák részesei lehetünk. Az egyik csúcspoén, amikor a háborús forgatagban Beno az ellenséges német csapatoktól vesz petróleumot... de az unoka körülmetélése is nagyszerű helyzetkomikummal kerül elénk. Sírva vigadós helyzetek, ahol csak a szilvapálinka segíthet. Ami okozhat függőséget, mint tudjuk. Anekdotázós pillanatok keverednek, ahol a fájó valóság is felsejlik persze. A zsidók sorsa, nézetei, maga a háborús háttér komor képekkel jelenik meg, de mégis fogyaszthatóan van tálalva. Benno nagyapó átsíel az egész történelmen, nem csak Finnországon. A századelőtől az ötvenes évek végéig ível a történet. Cinikus, öniróniával átitatott kisregény, ami gondolkodóba is ejti olvasóját. Ismét bebizonyosodik, mennyire szükség van az életben a humorra, még a túléléshez is fontos.

Meglepetésemre még a magyar irodalom (Szabó Magda és Petőfi) is felbukkan az egyéb irodalmi alkotások, utalások között.

„Akinek humora van mindent tud,
Akinek nincs, az mindenre képes,
Akinek humora van minden bír,
Akinek nincs, az mindenre kényes. „


A Nagyapa síelése Finnországba nem csak férfiakról szól, hiszen a család női tagjai is meghatározóan jelen vannak a háttérben és az eseményekre erős hatással bírnak. Wera nagymama karakterét gondolkodása kiemelkedő karakterré teszi. Gördülékeny, fordulatos, jól kidolgozott cselekménye ma is okoz kellemes pillanatokat.  

                

A Katz család krónikája egyedülálló olvasmányélmény volt. A varázslat és a különcségek megfelelően keverednek a nagyapa történeteiben, amitől vidám, mulatságos az egész történet, miközben tragédiák sora kerül elő. A három részre osztott történetben szereplő események nem feltétlenül alkotnak világos vagy akár igaz képet a család történetéről, de nem is ez a szándék. A cél egy jó történet elmesélése, ráadásul briliánsan. Azt pedig maradéktalanul megkapjuk. A szerzőnek ezen kívül még két kötete jelent meg idehaza. Ezt nálunk először 1972-ben a Kozmosz Könyvek adta ki. A kisregény most a Magvető Kiadónál jelent meg újra a Zsebkönyvtár sorozatban.

A kisregény  ITT kedvezménnyel rendelhető!

Magvető, Budapest, 2025
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631445855 · Fordította: Gombár Endre