Köszi, ​apu!

 

Virginie Grimaldi: Köszi, ​apu!




                                               

A történet szórakoztató, ugyanakkor érzelmes, Virginie Grimaldi ért a szavakhoz. Az ismerősnek érződő fordulatok, akár a mindennapjaink részévé is válhatnak; azonosulni tud az olvasó. Minden egyes oldalon könnyedén átélheted, ami történik a szereplőkkel a könyvben.

A humorral árnyalt történésekből kibontakozik egy felnőtt lány és édesapja sorsa. A pillanat varázsára, az élet rövidségére világít rá a regény. A szeretet, összetartozás ereje mozgatja a szereplőket, a tanulság, megbecsülni, értékelni az együtt töltött időt. A betegség sajnos elveszi az apát a családtól, elvesznek emlékei, a kegyetlen és fájó diagnózis árnyéka vetül a kapcsolatukra.

Juliane felnőtt nőként éli életét férjével és afáziás kisfiával. Szigorú életet él, minden előre meg van tervezve, hogy semmi sem érje váratlanul. Egészen addig, amíg egy tűzeset el nem pusztítja apja lakását, és neki kell gondoskodnia róla. A véletlen lakástűz besodorja életükbe édesapját, aki kissé átrendezi, felforgatja jól kiszámított, biztos alapokon lévő életüket. Apa és lánya megpróbálják újra felfedezni önmagukat és egymást, ami a regény végére sikerül. Sokszínű, szerethető szereplők népesítik be a történetet.

Ekkor még nem lehet tudni, csak egyes jelekből véli Juliane, hogy valami nem stimmel édesapjával. A mindig is különc életet élő Jean már a hetvenhez közeledik, örök lázadó, konvencióknak megfelelni nem akaró férfi sajátos életvitele elgondolkodtatja és felnyitja a lány szemét. Mi is fontos az életben, kinek kell avagy nem kell megfelelni, hogy boldog életünk legyen. Lehet korlátok között, korlátok nélkül élni boldogan? A férfi konfrontálódik a szomszédokkal, a Teleshop akcióit lesi, és örök tiniként bömbölteti a zenét. Ami élete örök meghatározója, fiatalságának eleme, később is hangsúlyos lesz.

         

Az apa, azonnal megtalálja a közös hangot unokájával, Charlie-val, Juliane pedig kezdi azt érezni, hirtelen két gyereke lett...Charlie örül nagyapja gyerekes bohóckodásainak, Juliane-t azonban felbosszantja az a gyakran hihetetlenül különc és figyelmetlen viselkedés.

Az örök bohém férfi és a kisfiú kapcsolata sok humoros pillanatot ad, a kisfiú betegségének javulásához is hozzájárul. A történetben felbukkan az amerikában élő húg, valamint a volt feleség is, így a gyerekkori emlékek is reflektorfénybe kerülnek. Az apa fontosságának különleges jelentősége van egy gyerek, különösen egy lány számára. Ez Juliane gyermekkori emlékein keresztül tárul fel. Egy szerető családról olvashatunk, ahol béke volt, egészen a nehéz időkön át, amikor szülők elváltak. Megjelennek a regényben a generációs különbségek, az idősekről alkotott sztereotipiák.

A diagnózis tudatában a két lány összefog, Juliane apuval elrepül Adéléhez. Hőseink az utazás során bejárják, végig mennek a híres 66-os úton, sok zenétől kísérve, ezzel megvalósítják apjuk dédelgetett álmát. Amíg lehet. Az élet rövid, ennek múlandóságára irányítja a figyelmet a regény. A váratlanul érkező betegség pedig a közösen töltött időre teszi a hangsúlyt. Becsüljük meg, értékeljük ami az életben adódik, töltsünk minél több időt szeretteinkel, és legyünk ott, éljük meg az adott pillanatot.

       

Elfogadni, a beteg emberrel élni nem könnyű, hiszen kihat a környezetre is, de az idő rövidsége miatt fontos ezt megoldani. A pillanat később értékelődik majd fel, amikor már a másik fél kilép az életünkből. Grimaldi regénye nem fogja megváltani a világot, néhol picit közhelyes, mégis felemelő, megható, de nem mélyed igazán bele az adott helyzetbe. 

Grimaldi olvasmányos stílusa egy könnyed, szórakoztató történetet ad, ami azért elgondolkodtatja az olvasót. Figyeljünk egymásra, legyünk türelmesek családtagjainkkal, használjuk ki a lehetőségeinket.




A kötet ITT rendelhető kedvezménnyel!












Animus, Budapest, 2025
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146955 · Fordította: Fouilleul Joli