Itt ​mindenki idióta?

 

Claudia Hochbrunn: Itt ​mindenki idióta?
Az irigyek, az örök optimisták és egyéb nehéz természetű embertársaink





                                            

A címben feltett kérdésre röviden igen a válasz... Ilyenek vagyunk mi emberek. Esetenként bizony egymás idegeire megyünk. A szerzőnő előző könyve nagy kedvencem, így azonnal lecsaptam erre az újdonságra. A nagy sikerű Pszichiáter látott már? mintájára íródott ez a kötet. Itt most nem irodalmi hősök zűrös, zaklatott lelkét elemzi mélyrehatóan, ha nem a különféle, idegesítő embertípusokat gyűjti górcső alá. Itt vannak az örök fanyalgók, az állandó akadékoskodók, az irigyek, a mindig optimisták. A különböző típusú emberek bemutatása megkapóan tökéletes. Különösen, amikor magára ismer az olvasó. Csősz Róbert fordítása a hangulatot, életszerű helyzeteket is tökéletesen adja vissza. 

       

Claudia Hochbrunn pszichiáter szellemesen és közérthetően fogalmazza meg ezen emberi viselkedésmintákat, a hátterüket, példákat is hozva a felsorolt jellemzőkre. A közérthető, vicces formában feltárt mintákban könnyedén ráismerhetünk a szomszédunkra, munkatársunkra, idegenekre, de bizony akár önmagunkra is. Nem bántam meg a kíváncsiságom, ami ehhez a kötethez vezetett. Szórakoztató olvasmány, némi önfejlesztő, önsegítő háttérrel, ami elgondolkodtat. A könyv szórakoztató módon íródott, és kitágítja az olvasó látókörét. 

A német történelmi, politikai példák is találóak voltak.

A felsorolt minták mellé élmény volt Claudia Hochbrunn kikacsintó, szurkálóan éles, jellemző  megjegyzéseit olvashatjuk, ahogyan elemzi az egyes személyiségtípusokat. Azokat elviselni, kezelni a helyzetet nem mindig egyszerű. Ettől színes a világ, hogy nem vagyunk egyformák. Az esetleges surlódások, ütközések pedig elkerülhetetlenek az egyes típusok között. Idegesítenek és zaklatnak minket, ahogyan mi magunk is ilyen hatással lehetünk másokra. Ezek a kommunikációs helyzetek lehetnek viccesek is, de legtöbbször idegesítően megyünk egymás agyára... nem csak a pillanatnyi idegállapotunk, a felgyorsult világ, a türelmünk határait feszegető helyzetek miatt. A feltett kérdésre eléggé viccesen és tömören fogalmazódik meg az olvasóban: igen, itt mindenki idióta. Be kell lássuk, mi emberek nem vagyunk mentesek a hibáktól. A szerző számos, az olvasó számára ismerős példát használ fel a mindennapi életből, és konkrét ötleteket ad arra vonatkozóan, hogyan lehet a legjobban reagálni nehéz helyzetekben.  

          

Meglepően sokféle típusú emberekkel találkozhatunk mindenhol: a való életben, tv-ben, internetes hozzászólások formájában is. Vajon mi a legjobb módja annak, hogy megbirkózzunk velük? Hogyan lehet elkerülni, kezelni ezeket az idegesíttően fárasztó helyzeteket? Nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam a kötet közepén lévő személyiségtesztet. A többféle válaszlehetőséget kináló kérdéssor után kielemezve megkapjuk ki melyik típusba sorolható, hogyan lehet jól kijönni vele, vagy mire figyeljünk. A kulcsszó minden esetben a türelem, odafigyelés a másikra. Igen, nehezen megy az elfogadás, magam is tapasztalom.

Érdemes az olvasottakon is elgondolkolkozni, hiszen a kötet célja, hogy segítsen az emberek jobb megértésében. Esetenként akár önmagunk elviseléséhez is. Jó tippeket olvashatunk, hogyan ismerjük fel saját határaikat, és tudatosan álljunk ellen a lehetséges vitahelyzeteknek, ezzel is elkerülve a kellemetlen helyzeteket. Legalább önmagunk védelmében-érdekében tegyük meg.


       

             

                        

ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet!

Claudia Hochbrunn pszichiáter és pszichoterapeuta; pszichiátriai klinikákon és törvényszéki bűnüldözésben veszélyes bűnelkövetőkkel foglalkozik.



Athenaeum, Budapest, 2024
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635433513 · Fordította: Csősz Róbert

Hiba ​volt idejönnöd

 

Jeneva Rose: Hiba ​volt idejönnöd






                                           

Furcsa érzéseket hagyott a regény. A hangulata, a szereplők jók, bár sablonosak. Vagy szépek, okosak, de ravaszak, vagy ostobán hisztisek. Érezhetően mindenki titkol valamit, mindenki terhelt lelkileg. A sok klisé ellenére mégis jól felépített, működik a történet. Jeneva Rose tényleg mindent bevet, hogy egy olvasható és izgalmas krimit produkáljon. Olyan ez, mint egy fülbemászó, egynyári sláger, vagy egy tuti hamburger. Megfog, vitt a történet, de túl mély nyomot azért nem hagy maga után. A végső csavar valóban elég meglepő, mondhatni szokatlan, ami pozitívum.

Egyik főszereplőnk Grace Evans, egy túlhajszolt New York-i nő, aki teljes menekülést keres mozgalmas életéből. Lefoglal egy szobát egy farmházban, a kies Wyoming közepén. Már az érkezése is szokatlan lesz. Amikor megérkezik az idilli kiruccanásra, örömmel tapasztalja, hogy a tulajdonos egy vakítóan kék szemű, sportos, jóképű férfi, Calvin Wells. Akinek fő erénye még, hogy olyan "hasizma van, mintha vésővel faragták" volna... Szinte látszólag minden tökéletes. Ő a másik fontos szereplő, aki minden lehetséges módon a nő kedvébe jár. Megédesíti a nyaralás perceit, szórakoztatja a nőt.

Grace rájön, a nagy magányban azért van, aminek nem nagyon örül: a mobiltelefon-szolgáltatás hiánya, de a kocsija is javításra szorul. Szerelő persze, közel s távol sehol... Tökéletesen idilli tájleírásokat kapunk, a kisváros megjelenítése, hangulata működik. A szereplők előbb-utóbb kiderül, mind titkolnak valamit. Mindenki terhelt, zavaros lelkületű, felbukkan néhány ex barát, szerető, akik tovább bonyolítják az eseményeket. Calvin körül sűrűsödik a homály. Olvasmányos, szépen alakul a történetet, néhol kifejezetten izgalmas is. Itt valóban a könnyed kikapcsolódás, a szórakoztatás az elsődleges. Nem kell nagy csavarokra, meglepetésre számítani, de az elsőre érezhető, valami sötét titok lappang a háttérben. Ami ad egy lendületet a történéseknek, kíváncsivá teszi az olvasót.


A seriff többszöri látogatása egy eltűnt nőhöz vezet. Az az érzés, hogy valami nincs rendben a tanyával, lapról lapra fokozódik. Nyugtalansága ellenére a két főszereplő összetart, és ahogyan várható, beindul a romantika, a szerelmi szál. Azonban ahogy közeledik Grace távozásának ideje, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Ami játékos románcnak indult, hamarosan hazugságok bonyolult szövedékévé áll össze. Felváltva olvashatjuk a Grace és Calvin monológjait, belső érzéseiket. Bár a hirtelen szerelem ott vibrál mindkettőjükben, a titok kimondatlanul is elválasztja őket. A két szereplő között afféle macska – egér játék alakul ki. Olyan "senki nem az, akinek látszik" érzést adva ezzel a kriminek.

A könyvben előforduló egyre furcsább események sokasága ellenére, beleértve a kísértetház-témát, olvashatunk állatmészárlásról, szerelmes vadromantikáról, vadállatok támadásairól, a mellék karakterek hátborzongató és idegesítő alakok. A városlakók egy rosszul működő család titkait és az egyéjszakás kalandokból származó őrült exeket, tényleg bevet mindent a szerző. Soha nincs unalmas pillanat, mert a feszültség folyamatosan fokozódik, visz a történet, minden könnyed butasága ellenére. Mindegyik karakter egyre hátborzongatóbb módon viselkedik, lassan lehull az álarc róluk. Igazából mindannyian gyanúsak. Néhol kifejezetten sötét és hátborzongató atmoszférát teremtenek.

Nincsenek benne túl nagy újítások, de működik a történet. A kliséhegyekből építkező krimi, ami valahogy mégsem túl zavaró. Jeneva azért tud valamit. A feszültség adagolása és a történetvezetés jól eltalált. Néhány karakter döntése pedig kifejezetten idegesítő, eleinte érthetetlen, ami jól szórakoztat azért. A szöveg könnyen olvasható, sodró lendületű, akciódús, mégis egyszerű. Egy szórakoztató, de közepes ponyvakrimit kap az olvasó. Mint egy tetszetős, könnyed, egynyári sláger a nyaralás mellé. Nem az év krimije, de egynek egészen jó, ha nincsenek nagy elvárásaink. Túl nehéz dolga nem lehetett a fordítónak sem. Egy könnyed, szórakoztató krimi, ami mégis "beránt". Olvastatta magát, és igen, a valóban meglepő, szokatlan végső csavar miatt is érdekes elolvasni. Picit tébolyult történet, ahol sosem tudhatod, mire is számíthatsz igazán.












Magnólia, Budapest, 2024
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982387 · Fordította: Vraukó Tamás

Most ​leszállunk innen

 

Jesmyn ​Ward: Most ​leszállunk innen



                                                        

Jesmyn Ward új regénye méltán került a KULT-könyvek sorozatba. Igazi szépirodalom, egy erőteljes, megrázó mese egy rabszolgaságban született és felnőtt nő lelki utazásáról. A polgárháború előtti években járunk, ez adja a hátteret. Mint a legtöbb rabszolgaságról szóló regényhez, nem árt ha az olvasó felvértezi magát, talán nem is való mindenkinek a regény. Legalábbis nem az a "bármikor lekapom a polcról" irodalom ez. Nem mindegy mikor, milyen hangulatban, lelkiállapotban kerül a kezünkbe. Itt aztán hatványozottan igaz, ha olvastál már Jesmyn Ward regényt, tudni fogod, mire számíts. Igazi dráma, erős lélekre van szüksége az olvasónak. Hatalmas gyomrosokat kapunk olvasás közben. Szívszorító a regény. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlanul mély az emberi gonoszság kútja. Az olvasó realizmusra vágyik, aztán a nemi erőszakról, megalázó, állati bánásmódról, rasszizmusról, vérfertőzésről olvashat. Mindez a mágikus realizmus köntösébe csomagolva jelenik meg. Jesmyn Ward elegáns prózája könnyedén gyalogol bele az olvasó lelkébe.

                            

Ha egy regény ilyen erős hatásokkal bír, a leíró részek magas fokon idilliek, a nyomasztó atmoszféra megfog, az ember lelkére, gyomrára hatást gyakorol. Egyszerre vált ki az olvasóból elképedést, tehetetlen dühöt. Meg kellett állnom néha az olvasással, bár rendkívül olvasmányos a regény. Lenyűgöző a történet, bizony vita nélkül a könyv nagyon tud valamit. Jesmyn másik két regényét is kedveltem, kiemelkedő élmény volt őket megismerni. Bár meg kell jegyezzem, Ward egyik regénye sem egy könnyed, szórakoztató darab. Jesmyn Ward egyedi írói stílusa, lírai eszköztára némileg enyhíti a lélekbe maró, véres sebként megjelenő eseményeket.


A Most ​leszállunk innen nyomasztó regény, ettől függetlenül, szerintem ez is egy kiváló könyv. Hatással lesz, ott marad jó ideig az olvasóval. Fájdalmasan szép, gyönyörűen megírt, ami legalább annyira a remek fordítás eredménye is. Ugyanakkor elképesztően dühös, nyers, erőteljes, mégis szívből jövő. Tetszettek az utalások, szövegrészek, amik Dantéra és az afrikai szellemmitológiára utalnak. Az egész történet nagymértékben támaszkodik Dante Pokol című művére. „Most leszállunk innen a vak világba!” – kezdé a költő. Babits Mihály fordításában így hangzik az idézet Dante Pokoljából, ahonnan e regény a címét kölcsönzi.
Hősnőnk, Annis, a földi pokol legmélyebb bugyraiban él, abból igyekszik kitörni, szabadulni. Fehér gazdája a nemzője is egyben, aki eladja a lányt ... A több mérföldes menetelés alatt Annis befelé fordul, vigasztalást keresve felidézi anyja és afrikai harcos nagyanyja emlékét. Észak-Karolina rizsföldjeiről Louisianáig tart az út, ám a lelki része mélyebb, fájóbb, ami megerősti, hogy megvédje magát, hogy szabaddá váljon. Vajon eljön neki a megváltás?
Embertelen bánásmód, kiszolgáltatottság fájdalmain át vezet az út. Ez egy olyan intelligens történet, amelyet mindenkinek magának kell felfedeznie, átélnie olvasás közben. Ward írása egyszerre megkapó és gyönyörű.
Nem elemezném mélyebben a történéseket, nehéz írni a könyvről. Inkább olvassátok, fedezzétek fel ezt a világot. A különleges irodalmi élmény garantált. A fordító, Gy. Horváth László neve garancia a minőségi élményre.






ITT megvásárolható a kötet kiadói kedvezménnyel!




                

Jesmyn Ward (1977. április 1-) azon kevés írók egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben, A csontok megmaradnak 2021-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.







XXI. Század, Budapest, 2024
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635684892 · Fordította: Gy. Horváth László

A ​kilencedik ember

 

Steve Berry - Grant Blackwood: A ​kilencedik ember
(Luke Daniels 1.)





                                                            

"A világot számos összeesküvés-elmélet gyötri."




Steve Berry minden idehaza megjelent könyvét olvastam, kedvelem a szerző munkásságát. Így különösen nagy érdeklődéssel vártam az írótárs bevonásával készült új sorozat első kötetét. Minden a helyén van: lendületes, látványos akciók sora, meglepő fordulatok és egy régi titok Amerika múltjából. Talán még filmszerűbb a törénet, igazi jó hátteret választottak.

Nem szoktam fülszöveget olvasni, és a meglepetés is így nagyobb volt. Persze a borító is sokat segít, súg az olvasónak, mi áll a krimi hátterében. Amerika egyik, ha nem a legnagyobb szívfájdalma, a Kennedy gyilkosság. Ezzel már foglalkozott Berry, de most egy egészen új, hatásosabb és még hihetőbb elméletet olvashatunk. Simán el tudom képzelni, bizony akár így is történhetett. Az, hogy titok és elhallgatás övezi, kevéssé meglepő. Van olyan, amikor a dolgok megoldása sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk.

Egy vérbeli kalandregény, kiszámíthatatlan fordulatokkal, látványos helyszíneken. John F. Kennedy 1962-es Dallaban történt meggyilkolása a mai napig eleven, roppant hálás és izgalmas téma. A két szerző ügyesen szövi az eseményeket, szinte a könyv feléig, nem is sejhető, esetleg csupán gyanítja a szemfüles olvasó, mi áll a háttérben. Miközben Luke és régi barátja, Jillian száguldoznak a világban, Belgiumból kiindulva, Luxemburgon át, Louisiana mocsarain és Wyoming vadonján keresztül egészen a Bahamákig tart az örült hajsza, miközben életük többször komoly veszélybe kerül. Az ok, sokáig homályos, miért kell egy végstádiumban lévő, idős embert lelőni? Aki nem mellékesen a védtelen nő, Jillian nagyapja. Mit tudott az öreg és két barátja, akik életét szintén elveszik.

Berry munkásságának rajongói természetesen már ismerik Luke Danielst – ő először a Lincoln-mítoszban jelent meg, és azóta Cotton Malone több történetét is színesítette. Most teljes egészében övé a főszerep. Berry saját bevallása szerint Daniels olyan, mint egy fiatalabb és lendületesebb Cotton Malone. Jó hír, hogy a szerzők szerint még legalább két történet várható Luke főszereplésével.

A történet egy friss és érdekfeszítő elméletet fogalmaz meg, szórakoztató formában keresve a választ arra, amit talán sosem fogunk már megtudni. Hatvan év távlatából is sűrű homály fedi, mi történt valójában november 22-én Dallasban. Mindenki, aki ebben érintett, már rég meghalt, vagy titkosítva vannak az iratok, dokumentumok. A későbbi vizsgálatok ködösítettek, tévedtek. A két szerző kitér a Warren-bizottság jelentésére is, ami megint bőven hagyott kívánni valót maga után. Az tény, hogy egészen aprólékos a háttér, hihető, cselekménydús, mozgalmas a történet. Erősen megkérdőjelezi a múlt történéseit, illetve, amit tudunk, tudni vélünk róla. A JFK-gyilkosság sok összeesküvés-elmélet témája, mindenkit érdekel.

Egy elmélet, amely miatt most néhány embert megölnek, csak hogy titokban maradjon a múlt hibája, tévedése. Ki a titokzatos kilencedik ember, mit is keresett ott? A megoldás néha rémesen egyszerűbb, mint gondolnánk. A történet Amerika egyik legnagyobb 20. századi rejtélyét vizsgálja, sok érdekességgel megspékelve az eseményeket. Mint minden jó thrillerben, itt is van egy erőteljes, titokzatos rosszfiú, aki minden felett áll befolyásos hatalmával. Mocskos dolog a politika, az ismét bebizonyosodik. A történelmet, a kémkedést és az összeesküvés-elméletet lebilincselő formában ötvözik, egy jól kidolgozott cselekménnyé.

Nehezen tudtam letenni a könyvet, vitt a történet, lekötötte a figyelmem. A végső megoldásban még mindig hoztak újat a szerzők, lesz meglepő fordulat, több is, mire lehull az álarc mindenkiről. A Berry által fémjelzett Cotton Malone sorozat új vetélytársat kapott. Lendületes és merész történet, ami biztosan fog tetszeni a Berry-rajongóknak. Várom a folytatást, mivel áll elő legközelebb a két szerző.


ITT kedvezménnyel lehet tiéd a könyv! 

                            

Steve Berry a New York Times 1. számú nemzetközi bestsellerszerzője, 17 Cotton Malone-regény, 6 önálló thriller és számos kisebb terjedelmű mű írója. Könyveit több mint 25 millió példányban nyomtatták ki, és több mint 40 nyelvre fordították le. Feleségével, Elizabethtel együtt alapította a történelmi értékek megőrzésének szentelt, History Matters nevű szervezetet. A Smithsonian Könyvtárak Tanácsadó Testületének nyugalmazott tagja, a Thrillerírók Nemzetközi Szervezetének alapítótagja, korábban társelnöke.

                                                                                                                             

                   

Grant Blackwood a New York Times bestsellerszerzője, a Briggs Tannersorozat (The End of Enemies, The Wall of Nights és An Echo of War) írója, a Fargo Adventure-sorozat (Spartan Gold, Lost Empire és The Kingdom) társszerzője Clive Cusslerrel, valamint az 1. számú New York Times bestseller, az Élve vagy halva társszerzője Tom Clancyvel. Grant, az amerikai haditengerészet veteránja három évet töltött egy rakétahordozó fregatt fedélzetén műveleti tisztként és vízi pilótamentőként. Coloradóban él, és egy önálló sorozaton dolgozik, új főszereplővel.









GABO, 2024
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635666102 · Fordította: Komló Zoltán

A ​kis hazug

 

Pascale ​Robert-Diard: A ​kis hazug

  

                                   

A történet rövid fejezetei könnyen olvashatóak, a szikár, lényegre törő szöveg miatt talán még hatásosabb is a próza. A szerző ezzel ritmust ad a megosztó történetnek. A kisregény egy nehéz témával, a nemi erőszakkal foglalkozik. 

A regény egy hazugság történetét követi nyomon, azt elemzi tényszerűen. Gyarló az ember, befolyásolható és azonnal ítélkezik. A cím nem hagy teret a kételynek, valóban jól tükrözi a történetet. Főhősnőnk, Lisa bizony hazudott, amikor azt mondta, hogy tizenöt évesen megerőszakolta őt Marco Lange. A téma nem hagy hidegen senkit, mélyen érzelmeket mozgat minden olvasóban. A MeeToo -jelenség óta különösen "népszerű" téma lett a nők ellen elkövetett erőszak. A regény számos társadalmi kérdést vet fel. Valószínüleg a szerző célja volt az is, hogy elgondolkodtassa olvasóit.

Azonban a legnagyobb kérdés: miért hazudott Lisa négy éve? Miért vádolt meg egy ártatlan férfit nemi erőszakkal? Fokozatosan derülnek ki a tények, amelyek ehhez a jogi kudarchoz vezettek. A lány új ügyvédet akar, immár nagykorú, azt akarja, egy nő legyen a védője. Az ötvenes éveiben járó Alice Keridreux ügyvéd elsőnek sima ügynek látja, de tévednie kell. 

"Lisa elvált szülők gyerekéhez illően alkalmazkodott. Mesterien kijátszotta egymás ellen sértődött szüleit."

Lisánk nem volt könnyű gyerekkora. Ez minden esetben jó kifogás... most is. A szép és okos elsőszülött nővére árnyékában nem érezte a szülei figyelmét, szeretetét. Nem tudott, nem akart a nővér mögül kitörni. Majd a szülők válása, a kamaszkor belesodorta egy lehetelen helyzetbe. Hirtelen nőiesedésével nem tud mit kezdeni, nem véletlen lesz az „iskola ribanca”. Ezzel jelzi, próbálja felhívni magára a figyelmet, vágyik a figyelemre, törődésre, szeretetre. Amit így kap meg a kamasz fiúktól. Itt a szerző erőteljes, szókimondó nyelvezetet használ. Nem csupán az eljárás hibái járultak hozzá, hogy az ártatlan férfi börtönbe került. Lisa gyakorlatilag mindenkit az orránál fogva vezetett, nem mérve fel tettének súlyát. Itt már szánalmat, haragot éreztem a lány iránt. Miért hittek a szavának? Jó lett volna az elítélt férfi további sorsát is megismerni. 

"Attól, hogy valaki tizenöt évesen hazudik, még nem bűnös. A legzavaróbb ebben az ügyben nem az, hogy Lisa miért hazudott, hanem az, hogy miért hittek annyian neki."

Az ügyvédnő előlről kezdi az ügyet, a háttér lesz fontos. A labilis, tizenéves kamasz lelkivilága, képzelete, a környezet hatása döbbenetes. Megismerjük a válás körülményeit, a szülőkkel való kapcsolatot, majd az elítélt férfi életébe is bepillanthatunk, ahogyan az igazságszolgáltatás működését is bemutatja. Marco valójában "ideális tettes" mégis kiderül: Lisa hazugsága miatt, szembesítés nélkül elítéltek egy embert egy olyan bűncselekményért, amelyet nem követett el. Marco hiába hangoztatta ártatlanságát. A karakterek pszichológiája kidolgozott, így jobban megértjük tetteiket, főleg Lisát. Ez a történet a hazugság mechanizmusáról mesél egy tárgyalótermi dráma keretében.

A regény megrendítő és magával ragadó, elgondolkodtató kérdéseket vet fel. A józanság, a hangnem, az érzékenység és a kamasz lány lelki vívódásai a könyvnek az erőssége. Alig 180 oldalban kapunk egy ütős, nagyon hatásos, erős történetet. Az ártatlanság és az igazság nem mindig ott van, ahol gondoljuk...Pascale Robert-Diard elmeséli nekünk egy hazugság történetét, de mindenekelőtt azt, hogy az igazságnak ki kell derülnie. Egy kényes téma, érzelmekkel átitatott valósága.


         

ITT  megvásárolhtó a könyv!


     

Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.




Park, Budapest, 2024
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636330088 · Fordította: Gulyás Adrienn

Boldog ​boldogtalan

 

Háy János: Boldog ​boldogtalan





                  

"Persze egyszer minden korsó összetörik és utolérik a sánta kutyát."




Ezek az összegyúrt történések valós, mai életképek a férfi-nő kapcsolatról. A szerelemről, annak múlásáról, netán a szakításról, a megcsalásról, a válás következményeiről olvashatunk. A megidézett okok többrétűek, ami a gyerek életére is erősen kihat a későbbiekben. Itt és most ilyenek vagyunk. Rögtön beszippantott, tetszett a szarkasztikus humora, sok fontos mondanivalója a regénynek, szerintem akár terápiás céllal is olvasható.

Görbe tükröt tart elénk Háy János, amiben sok esetben ismerhetünk magunkra, vagy környezetünkre. Miről másról szólna, mint rohanó világunk felszínes, mégis napjainkra jellemző emberi kapcsolatairól. A saját boldog-vagy boldogtalanságunk a kezünkben van... Mégsem volt olyan könnyen emészthető ezeknek a hétköznapi embereknek a banális történeteit olvasni. Teszi mindezt olvasmányos, ironikus formában, fanyar humorral nyakon öntve. Háy János egyik jellemzője ez, aki olvasott már tőle, tudja.   

               

Kétségtelen, hogy Háy remekül bánik, sőt, szerintem egyenesen zseniálisan játszik a szavakkal. Kifejező, találó az esetek mindenféle megközelítése. A regényben nincsenek párbeszédek, csak egy végtelenített gondolatfolyamként hömpölyög az egész regény. A megírt történetek új gondolatokat ébresztenek az olvasóban, ahogyan cinikusan kikacsint ránk. Na, mit szólsz, ugye hogy ismerős ez vagy az a helyzet? Fantasztikus, hogy Háy milyen képet ad a mai házasságokról, kapcsolatokról. Remek pillanatképeket kaphatunk, ami ugyan szórakoztat, de mégis fáj néhol ez a valóság. Az külön tetszett benne, hogy nem részrehajló az író, elismeri, bemutatja ezeket az életképeket, de nem ítélkezik. Az emberek bonyolultak, amit szellemes formában tár elénk. Háy jól látja és láttatja, milyenek vagyunk a kapcsolatainkban. Tagadhatalanul kiábrándító és keserű ez a nagy magyar valóság, a kapcsolatok rákfenéjéről. Mégis tökéletes, nagyszerű könyv, ha jól körül nézünk, valóban ezt láthatjuk magunk körül. Fájó, de jól adja vissza ezt a szerző. Filozófikus merengés ez a kapcsolatainkról. Némi megélt élettapasztalat talán nem árt. 

„Könnyű azt szeretni, akit nem nehéz.”

Édesbús, keserű és elgondolkodtatóak ezek a felvázolt viszonyok. Ismerősek, így tényleg mindenkinek könnyű belehelyezkedni, megtalálni a közös hangot. Sok súlyos mondat van ezekben az életképekben.

Mindenki küzd a maga démonaival, a válás traumájával, alkohollal, és mindenféle más családi problémákkal. Most megtudhatod a ki nem mondott valóságot, az érzelmek mélyére pillanthatunk. Mi motiválja a szereplőket egy kapcsolatban, mi tart össze, vagy éppen választ szét bennünket. Talán nincs és nem is lehet hepiend, ez néhol jól gyomron vágott. Elkeserítő, a nagy magyar valóság, hogy előbb-utóbb minden házasság kiüresedik, válással ér véget. A gyerekek külföldre mennek, fokozatosan eltávolodunk tőlük. Miközben nézzük ki ez a másik idegen a házban? Olyan volt esetenként, mintha a Házasságon innen és túl regényét olvastam volna újragondolva. A koncepció nagyon hasonló. Nem mellékesen, ezek a felvillanó történetek tulajdonképpen magát az egész társadalmat jellemzik. Igazi arculcsapás ez néhol, ahogyan szembesít önmagunkkal, ízig-vérig valós.  Néha azért hangosan nevettem egy-egy mondaton, történeten.

Nem változunk, nem javulunk meg, nem okulunk hibáinkból. Gyarlón emberi a regény, még ha esetenként túl fárasztó a hosszúsága miatt. Ha később újraolvasod, akkor is hatnak a mondatai, 

az író stílusa. Tipikusan összetéveszthetelen, igazi Háy-regény. Csak ajánlani tudom, de minden humora ellenére sem lesz könnyed szórakozás.

A regény IDE kattintva megvásárolható kedvezménnyel! 
   

            

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. A mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja. Főiskolás kora óta jelennek meg írásai. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs. A cégvezető, Ne haragudj, véletlen volt, Kik vagytok ti? Művei közül van olyan, mely már több kiadást is megélt.

Európa, Budapest, 2024
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635048748

Helló, ​gyönyörűm

 

Ann Napolitano: Helló, ​gyönyörűm




                                            

Ann Napolitano új regénye már a borítójával megfogott. Olvasás közben értettem meg, hogy az a szép, festett női arc a címlapon kaleidoszkópként testesíti meg a könyv szereplőit. Éppen ilyen csodás, színes kavalkádot alkotnak a lapokon a Padavano testvérek, akiknek sorsát és életét követhetjük. Négy lánytestvér, legjobb barátnők, bizalmasok, akik különböző jellemvonásaikkal kiegészítik egymást. Érdekes volt felfedezni, mennyire egyformák, mégis különbözőek jellemben. Csodálatosan szoros kapcsolat fűzi őket össze, ismerve egymás rezdüléseit, gondolatait, érzéseit. A szeretet ezernyi megnyilvánulásáról olvashatunk, úgy érezzük senki nem állhat közéjük. Azt hiszem ez így is van, bármi történik, mindegy mennyi idő telik el, amíg nem találkoznak, ugyannak az egésznek a részei, ami elválaszthatatlan. Kivételes közöttük a testvéri kapcsolat ereje.

A négy lány közül a legidősebb Julia, akinek határozott elképzelései vannak a jövőjéről, kicsit fiatalabb húga, Sylvie a könyvmoly és könyvtáros, mélyen beleérző képességekkel. Ikerhúgaik Cecelia és Emeline, akik közül Cecelia aki ezer képet festett a családról, Chicagó tűzfalaira, a házban a falakon is az ő festményei lógnak. Szeretném hinni, hogy a borító is az ő munkája. Éppen ilyennek képzelem a képeit és a lányokat is. Szüleikkel élnek, ám édesapjuk váratlan halála után anyjukkal, Roseval egymást támogatva élnek. Érdekes módon amíg élt, Charlie az apa, csupán csendben szemlélte az életüket, halála után azonban mindannyiuk gondolataiban és cselekedeteiben nyomot hagy és folyamatosan hatással van későbbi életükre.

Előbb azonban William sorsával ismerkedhetünk meg, vele indul a regény. Személyében egy megtört szívű, introvertált férfi jelenik meg az életükben, eléggé felbolygatva az egyensúlyt. A férfi egy bánattól sújtott és lebénult szülőpár mellett nő fel azzal a tudattal, hogy ő értéktelen, és nem érdemel szeretetet. Családban, de család nélküli élete elképesztő. Julia meglátja benne a szépet, jót, és szeretetreméltónak találja őt, egymásba szeretnek. A lány a szerelmet, családot hozza el a fiú életébe, később összeházasodnak. Azonban nem ilyen egyszerű a történet, hamar kiderül, hogy Sylvie az, akivel tökéletesen kiegészítik és értik egymást. A fiú és a két nő szokatlan kapcsolata, a család összefonódó sorsa egyszerre mutatja be az élet legjobb és legrosszabb oldalát. Most mi legyen, fura játékot űz velük az élet...
William jelenléte így akarata ellenére bonyodalmat, és némi eltávolodást szül a testvérek között. Bevallom egy percig sem hittem, hogy ez végleges lenne, van ami sosem változik. Talán banális, de a szeretet és a szerelem mindent legyőz.

Szerettem a regény felépítését, a váltott szemszögből összeálló életmesét. Érdekes volt minden szereplő szempontját megismerni. Irígyeltem őket mély és őszinte érzéseikért, az összetartozásért ami köztük volt. Sok szép gondolat fogalmazódott meg bennük, és a szemünk előtt változtak, nőttek érett jellemekké, mindenki megtalálva az identitását. Mélyre nyúló családi gyökereik irigylésre méltóak, és reményteliek, hátha létezik a valóságban is ilyen az életben. Ahogy a festett női arc a borítón, úgy a cím is visszaköszön a regényben, talán nem nagy baj, ha elárulom, hogy az apjuk köszöntött így mindenkit, aki a szeme elé került. Lehet ennél szebben köszönteni egy nőt?

Sok kimondott és kimondatlan tanulságot hordoz a történet, talán a legfontosabb, hogy magunknak kell megbocsájtani először, akkor tudjuk szívből szeretni a másikat. Mentsük fel bátran önmagunkat, főleg ha jó szándék vagy a szerelem vezérelt minket. Nem szabad a múltban élni, de érdemes rá emlékezni és megoldásokat keresni benne. Érdekes, és érzelmes kaland volt ez a könyv, ennek a családnak az életében lenni, részesülni az örömükben, fájdalmukban, egymás iránt érzett végtelen szeretetükben.


Egy remekül megírt könyv, igazi szépirodalom. Ha belemerülök, olvastatja magát. A Padavano nővérek története az emberi sors nagy kérdéseit tárja elénk. Biztosan találhat mindenki kapcsolódási pontot. A borító mellett a fordító, Gieler Gyöngyi neve miatt volt még vonzó számomra ez a regény. Nem csak egyik legjobb fordítónk, hiszen az összes Jack Reacher-krimit neki köszönhetjük. Így ez a szépirodalmi kirándulás különösen megfogott, érdekelt. Ajánlom a családregények, női sorsok kedvelőinek! Ann Napolitanio Helló, gyönyörűm című családregénye bekerült az Amazon és a Goodreads Choice Awards 2023-as legjobbjai közé.




ITT kedvezménnyel rendelhető a kötet!



                               

ANN NAPOLITANO az Ezüst madarak című könyv szerzője, amely azonnal New York Times-bestseller lett, és az Apple TV+ sorozatot is készített belőle.
Napolitano hét éven át a One Story című irodalmi magazin szerkesztője volt, és a New York-i Egyetemen szerzett diplomát. Kreatív írást tanított több felsőoktatási intézményben. A Helló, gyönyörűm című regénye felkerült Barack Obama ajánlott könyveinek a listájára, valamint Oprah Winfrey könyvklubjának századik kiválasztott címe volt.




General Press, Budapest, 2024
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634528371 · Fordította: Gieler Gyöngyi

A szekta

 

Camilla Läckberg - Henrik Fexeus: A ​szekta
(Mina & Vincent 2.)



                                                      

Egy sokmindenről szóló, pimaszul szerteágazó, kellően lassú és alapos, jól felépített, roppant módon élvezhető, egyáltalán nem a szokott skandináv krimi Mina és Vincent második kalandja. A legnagyobb ereje a a páratlan atmoszféra teremtés. Megrázó, felkavaró olvasmány, ami mégis jól adagolja a feszültséget.

Jól szemlélteti az erős egyéniségek manipulatív hatását a gyenge emberekre. Pszichológiai szempontból jól megírt krimi, lassú és nyomasztó sodrása szétfeszíti a lapokat és az olvasó idegeit. Komor történet, gyengébb idegzetűeknek óvatosan. Mindig borzalmas, ha gyerekek az áldozatok. Sokkol, elkeserít, felháborít. A hozzá társított ideológia főképp... bár amennyire lehet nem akar hatásvadász lenni, igyekszik elkerülni a borzalmak taglalását a két szerző. A végső akció azonban nagy pluszt érdemel, látványos, filmszerű képekkel zárul a krimi.

A szekta ideológiája döbbenetes, elképesztő mire és miért képesek. Félelmetesen borzalmas, hogy mindig akadnak ilyen befolyásolható emberek. Ezúttal is mélyreható képet kapunk a szereplők életéből, fontos háttér ez is. Most Vincent a mentalista élete áll főleg a központban, de Mina múltjából is kiderül néhány meglepő fordulat. Ez a múlt sötét felhőként lebeg a fejük felett. Mina és Vincent kapcsolatának továbbépítése is remek lépés. Velük együtt küzdünk fóbiáikkal, és átéljük hullámvölgyeiket, megismerjük érzelmi mozgatórugóikat. Szemléletes és jellemző a felvázolt életforma.

Ezúttal egy óvodából tűnik el gyerek Stockholmban. Az eset nagyon hasonlít az egy évvel ezelőtti emberrablásra. Ha ez igaz, ismétlődik a minta, a nyomozóknak már csak három napjuk van megtalálni a kisfiút. Nova, az oktatóközpont tulajdonosa kultikus szakértőként csatlakozik a csapathoz. Ez a szál megjelenik a nyomozásban. Vincentnek azonban más elképzelései vannak.

Sajnos a bűnügyi rejtély egy idő után annyira zavarossá válik, hogy túl sok, már-már követhetelenül csavaros. Lesznek még meglepetések, eltűnések, ami egyébként is minden szülő rémálma. Nem árt a sakk lépéseit ismerni az olvasónak...Nem véletlen a remek borítón is ez jelenik meg, a ló szimbólum is minden esetnél jelen van. A fő elkövető játéka szerintem túlbonyolított. A matematikai és logikai feladványok ismét játékba kerülnek. Vajon sikerül időben megfejteni a rejtélyt a nyomozóknak? Amúgy élvezetes és izgalmas olvasmány, erősen figyelni kell, egyik fordulat a másikat éri. Messze nem átlagos skandi ez, magasan kiemelkedik a megszokott klisékből. Az elkövető személye végképp meglepő, lehetetlen szerintem kitalálni.

A történet elég könnyű olvasmány, krimihez talán túl könnyed, nem a borzalmakkal akar hatást elérni. Mint egy hatalmas rejtvény mozgatja meg az olvasó agytekervényeit. Összetett történet, lélektani és társadalmi dráma keveredik a lapokon. A karakterek kiválóak, tökéletesen illenek az eseményekbe. A nyomozó Ruben élete is hatalmas fordulatot kap. Érezhetően jó az összhang a két szerző között, A doboz után ismét sikerült ismét jól meglepniük. Egészen más, komorabb, sötétebb mint a Fjällbacka-történetek, pedig azok sem lányregények.

Szeretem a krimiket, a thrillereket így számomra ez a könyv egyszerűen kiemelkedő. Akció, furmányos cselszövés, matematikai fejtörők, az emberi psziché bonyolultsága és végül egy nyilvánvaló indíték. Ráadásul egy nagyon sajátos, de érdekes kapcsolat alakul Mina és Vincent között. Be kell vallanom, bár lehet, hogy túl türelmetlen vagyok, de már a harmadik, záró történet izgat. Mit talál ki a két szerző, hová jut a történet? Izgalmas folytatás ígérkezik. Nagyon várom a trilógia harmadik részét, remélem hamarosan olvashatjuk azt is, hiszen már megjelent külföldön. Külön öröm volt ismét Dobosi Beáta remek fordítását olvasni, jól eltalálta a hangulatot, adja vissza az atmoszférát.




ITT beszerezhető kiadói kedvezménnyel a krimi!




                    

Camilla Läckberg: 1974-ben, Fjällbackában született és nőtt fel, de jelenleg Stockholmban él négy gyermekével. Közgazdász végzettsége van. 2003-ban debütált a Jéghercegnő című krimivel, amelyet a kritikusok és az olvasók is remekül fogadtak. Läckberg ma Európa egyik legolvasottabb szerzője, könyveiből több mint 35 millió példány kelt el több mint 60 országban. 2005-ben az "Év írója" címet is elnyerte. 2019-ben új mérföldkőhöz érkezett, és megírta az Aranykalitka című krimit, amely az üzletasszony Faye-ről szóló duológia első része. Az Aranykalitka lett a legtöbbet eladott könyv Svédországban 2019-ben.

Henrik Fexeus: (1971., Örebro) Svédország egyik legkeresettebb előadója és díjnyertes mentalista. Elképesztő pszichológiai kísérleteket hajtott végre a tévében, és 2007-ben a The Art of Reading Minds című debütáló könyvével vált ismertté. Azóta több könyve is nagy sikert aratott, számos díjat nyertek, több mint egymillió példányban keltek el, és több mint 27 nyelvre fordították le. Fexeust a testbeszéd egyik vezető szakértőjeként is széles körben elismerik.








Animus, Budapest, 2024
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636144418 · Fordította: Dobosi Beáta

A ​jövő

 

Naomi Alderman: A ​jövő





  

"Csak akkor ismerhetjük a jövőt, ha mi irányítjuk."



Egy könyv a világ végéről, aminek a címe "A jövő"... Naomi Alderman posztapokaliptikus regénye rendkívül összetett, elgondolkodtató, és ezernyi fontos témát érint. Számos hasonló könyv születik napjainkban, kedvelt téma ez. Úgy gondolom, hogy ez a kötet éppen a bonyolultsága és mélyen elemző volta miatt kiemelkedő, és fontos olvasmány. Mesterséges intelligencia, pénz, nagyhatalmak és világvállalatok szövetkeznek, és konspirálnak az oldalakon, miközben esendő emberek próbálnak megbirkózni a helyzettel. A világvégével. Erről azonban -szerencsére- senki nem tud még semmit, és ez talán a legijesztőbb. Nem tudhatjuk milyen formát ölt a majdan bekövetkező világégés. Sokféle lehet az apokalipszis, a következmények végképp kiszámíthatatlanok. Egyvalami biztos, a káosz és az anarchia, ahol mindenki a túlélésért küzd. Ebben a regényben is bebizonyosodik, hogy nem a világnak lesz vége, csupán az emberiség van veszélyben, a bolygó meggyógyítja majd önmagát. Nekünk kell túlélnünk a csapásokat és nem kevésbé egymást, és az egymásnak forduló embereket.


Naomi Alderman regényének gondolata az, hogy mindig lesznek túlélők. A globális felmelegedés, a bevándorlás, a mesterséges intelligencia, a pénzemberek, a kultuszok, a magánélet a központi témái még a regénynek. A Jövő egy összetett, szatirikus disztópikus technothrillerbe rejtett ötletekből álló történet. Eleinte nem volt egyszerű belehelyezkedni ebbe a világba, számos szereplőt ismertünk meg, különböző érdekes vagy meglepő élethelyzetekben és szituációkban. Színes és izgalmas életutakról olvashattam. 

       

Motívumként mindvégig felbukkan Lót bibliai története, aki megmenekült Szodoma pusztulásától; ez Martha Einkorn, Lenk Sketlish jobbkeze Fantail nőjének különös rögeszméje, aki történetesen Énoch lánya is. Martha és valamikori szeretője, Lai Zhen, az egykori menekültből lett túlélési technológiai tanácsadó, a regény legteljesebben megrajzolt szereplői, míg a milliárdosok soha nem fejlődnek túl a valós társaik paródiáin. 

Sajnos az is világossá válik ismét, hogy a gazdagok egyben kiváltságosok is. Ez valahogy mindig kéz a kézben jár. Ahogy a valóságban, napjainkban is, úgy a könyv oldalain is különböző bunkerek, berendezett szigetek, járművek és még sokféle technikai segítség áll a rendelkezésükre, ha szükség lenne rá. Mindezt tetézi a Mesterséges Intelligencia, valamint egy különleges program, ami neveli, tanítja önmagát... Legjobb túlélési technika, ha tanulunk tőlük, leginkább gondolkodásmódot és problémamegoldást.


Az internet és az adatok hatalma. Ez a mondat félelmetesen aktuális, és létező fogalmat takar. Az átlagember elképzelni sem tudja, hogy a legkisebb adat is amit magunkról kiszolgáltatunk mennyire veszélyes és ellenünk fordítható. Vagy akár csak manipulálnak vele minket, és kihasználnak. Számomra ez volt a legmegdöbbentőbb ebben a könyvben, azt hiszem már rég kicsúszott a kezünkből ennek az irányítása. A könyv utolsó harmadában egészen különösen alakultak az események, kikristályosodott sokminden, újabb szintre került a történet, itt már faltam az oldalakat. A disztópikus írások sosem megnyugtatóak, inkább jóslatnak felfoghatóak. Számomra szinte mindben a technológia és a pénz hatalma a legijesztőbb. Jó lesz készülni, ha váratlanul lecsap a káosz, kitör az őrület.


"A ​jövő az, ahol a pénz van.A jövő néhány milliárdos, akik a pusztulásba kergetik a világot.
A jövő néhány barát, akik merész tervet szőnek.
A jövő a történelem legnagyobb rablása? Vagy a civilizáció vége.
A jövő itt van."




ITT kiadói kedvezménnyel rendelhető!






       

Naomi Alderman A hatalom című bestseller szerzője, amellyel elnyerte a Women's Prize For Fictiont, és amelyet a New York Times, a Washington Post és a Los Angeles Times is beválogatott az év könyveinek listájáta, továbbá Barack Obama és Bill Gates is elolvasásra ajánlott. Műveit harmincöt nyelvre fordították le. A Bath-i egyetemen tanít kreatív írást. Londonban él. Könyvei a 21. Század Kiadónál: A hatalom, Engedetlenség.

4

XXI. Század, Budapest, 2024
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635684496 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Árkok az esőben

 

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben



         

"Örökké emlékezz arra, amit a múltkor mondtam: az ember mindig maradjon gyerek."





Az izlandi Jón Kalman Stefánsson 2019-ben vált szinte azonnal a hazai olvasók kedvencévé.

Menny és pokol című trilógiája az év könyve lett, kimagasló irodalmi sikert ért el idehaza. Ez a siker azóta is tart, sőt! Több órás dedikálásain kilométeres sorokban állnak a rajongók, várva az áhított aláírást. Stefánsson pedig legalább olyan kitartással és lelkesedéssel állja a rohamot. Én magam is megtettem ezt már néhányszor, örülök, hogy minden idehaza eddig megjelent könyve a polcomon van.

A Jelenkor mellett a Typotex Kiadó is bekapcsolódott, jönnek sorban az eddig megjelent és újabb regények folyamatosan. Az izlandi szerzővel idén szeptemberben ötödszörre találkozhatunk a Millenárison, hiszen megérdemelten a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz.


    

Már 2019-ben, mikor olvastam a trilógiát, azt éreztem, ettől az embertől minden kell...akár a bevásárló listáját is kiadhatják, vevő vagyok rá. Akkoriban is arra gondoltam, remélem minden előző könyve megjelenik, kíváncsi voltam az indulására. Azóta ez szerencsére megtörtént, a kiadók is így gondolhatták, látva a kivételesen nagy érdeklődést művei iránt. 

Az Árkok az esőben volt a legelső prózakötet az izlandi írótól. 1996-ban jelent meg, tökéletesen előrevetítve a további regények hangulatát, sikerét. Már ebben is minden megvan, amiért szeretjük a "mi Kálmánunkat".

Stefánsson Izland legfontosabb kortárs szerzője. Költői és gyönyörű a szöveg, csodaszép gondolatai vannak. A lazán összefűződő novellákból a nyugati fjordok zord, mégis szép vidékére utazhatunk. Megismerve az ott élőket, gondolataikat a természethez való viszonyukat. Az ember és természet kapcsolata már itt is meghatározó elem.

Tökéletesen hozza a sajátos, csak Stefánssonra jellemzőket. Szórakoztató karakterekben, vicces jelenetekben sincs hiány. Az északiak gondolkodása egészen eltérő a miénktől, talán ettől is különlegesebbek számunkra. No, és az sem mellékes, amivel indít a történet: szerencsésen kimaradtak a világháborúkból. Itt azért kifejezetten örültem Marlene Dietrich említésének. A cselekmény önmagában csak laza, de mégis összefüggő, anekdota-szerű történetekből alakul ki. Nekem jó néhány dolog az utána következő könyvekre emlékeztetett. Bevillant a Nyári fény, aztán leszáll az éj, a Csillagok sercegése és a Gondolatok a mamutfenyőkről és az időről a trilógia vagy éppen az Ásta regényei mellé.

A történet az ország nyugati részén, egy völgyben játszódik az 1970-es évek elején. Művészi beszámoló az ott élő emberekről és sorsukról. Mozaikos történetek a halálról, de még inkább az életről, az emberi képzeletről. Érzések kavargó zűrzavarából építi fel ezeket a kis történeteit a szerző. 

Stefansson lefegyverző egyszerűséggel fejezi ki a legelvontabb igazságokat, bonyolult érzéseket, amelyeket a szereplői igazából képtelenek szavakba önteni. Felbukkannak önéletrajzi elemek is. Ilyen az Emlékek a vágóhídról rész. Egy fiú felnövéstörténete is ott húzódik a lapokon. A múlt, a jelen és különböző életsorsok kapcsolódnak a szereplők életében.

Könyveivel fáradhatatlanul bizonyítja, hogy az élet lényege nem a teljesítményekben rejlik, hanem az érzések gazdagságában. Nem a bőr ülőgarnitúra tesz boldoggá. Egy nagyon sárga fürdőszoba is megteszi, esetenként. Vagy csak merengeni az élet körforgásán, esőben a fűben sétálni. 

Lenyűgözően összefüggő novellákat olvashattam a vidéki életről, ahol a modern kor fokozatosan jelenik meg: eseményszámba megy egy autó megjelenése a távoli horizonton, vagy egy új bálázógép érkezése, ahogyan egy elszabadult bika is okoz meglepetést. Mindezek rányomják bélyegét az ott élők életére. Erős és emlékezetes karakterek, hangulat jellemzi ezt a korai kötetet is. Kikerülhetelen a mindenütt jelenlévő tenger, természeti elemek, érzelmek és irodalmi utalások fonódnak össze. Izland varázslatos kis sziget, jó volt ott bolyongani ismét. Az emberek lelkében zajló harcokat, a szerelmet és a gyászt meséli nekünk. Teszi mindezt bölcsen, érzelmektől átitatva. Semmi közhely, cseppet sem okoskodó, de azért elgondolkodtat és kicsit a lelkünkbe taposva igyekszik felrázni az olvasót. Rendíthetelenül hisz az irodalom gyógyító erejében. Mindehhez Egyed Veronika értő és érző, lélekkel teli fordítása járul. A legtehetségesebb fordítóink egyike, ez kétségtelen.

Kétségtelen, hogy napjaink legnagyobb mesemondója Jón Kalman Stefansson. Alkotásaiban az érzések káoszában rejlik a történet ereje. Aki olvasott tőle, nem fog csalódni. Merülj el, ismerd meg Stefansson érzelmi univerzumát. Meghatározó élményben lesz része minden olvasónak, szerintem kihagyhatalan az izlandi szerző életművét megismerni.


ITT kedvezménnyelrendelhető a könyv! 

[…] nézték, ahogy a felhők zizegő esőcseppektől terhesen úsznak tova, hallgatóztak, hogy meghallják a neszt, mikor a felhők kiengedik a záport, aztán sokáig ültek, és nézték az árkokat az esőben. Végül felálltak, levették a csizmájukat, futottak a fűben a házig, hoztak egy termosz kávét és bögréket, két szelet kenyeret sajttal, átgázoltak a kaszálón, varázslatos dolog a fűben mezítláb kávét inni, mialatt az ember fejét veri az eső. Ilyenek az esős napok ezen a vidéken, […]

   

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Négyszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Jelenkor Kiadónál jelent meg Ásta című regénye 2021-ben, majd érkezett a Hiányod maga a sötétség 2023-ban. 



Eredeti megjelenés éve: 1996
Jelenkor, Budapest, 2024
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182879 · Fordította: Egyed Veronika

Függés

 

Tove Ditlevsen: Függés

(Koppenhága-trilógia 3.)




                                                          

"A pokol a Földön van."




A dán Tove Ditlevsen újrafelfedezése a tavalyi év legjobb irodalmi történései közé tartozik. Hatalmas köszönet és elismerés a Park Könyvkiadónak, hogy végre idehaza méltó formában kiadta a Koppenhága-trilógiát. Tavaly megjelent a Gyerekkor, majd az Ifjúkor, most a lezáró harmadik részt, a Függést vehetjük kézbe.

Kétségtelen, hogy Tove a 20. századi dán irodalom egyik legeredetibb alkotója, Dániában bekerült az iskolai tananyagba is. Elképesztő, bár volt már ilyen, (John Williams: Stoner) hogy közel ötven évvel szerzőjük halála után világhódító útjukra indultak alkotásai.

A Gyerekkor még a kamaszodó, felnőttek világát megérteni akaró, anyja szeretetét kereső fiatal lány életét mutatja be. Meglepően éles, találó meglátásai vannak a fiatal lánynak. Remek korképet kapunk a két világháború közötti Dániáról, némi iróniával fűszerezve. Az első két kötetet erősen áthatja az életigenlés, a vágy a szeretetre, boldog életre. Első verseit tizenkét évesen írta, tudatosan költő akart lenni. Erre akkoriban mint nőnek, nem volt túl nagy lehetősége. Fájdalmas őszintesége mindhárom kötet estében lehengerlő.

„A gyerekkorától nem szabadulhat az ember, beleivódik, mint a szag.”

                       

A szomorú, fájó témákat is mélyen őszintén, természetesen tárgyalja. Olyan nyers őszinteséggel ír férjeiről, gyermekeiről, az alkotási folyamatról és drogfüggőségéről, hogy szinte elviselhetetlenné válik az olvasás. Mégis "berántja" az olvasót. Végig a szorongás, a traumák és a lelki vívódások a meghatározóak életében, igazi boldog élete alig volt. Pedig ez volt a fő cél: sikeres irodalmi elismertségre vágyott. Szeretetteli házasságra, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra, gyerekekre. Ez természetesen azért nyomokban, ideig-óráig meg is valósult. Az egyensúly megteremtése azonban nehezen ment. A jóval idősebb, Vigo F.-fel kötött korai házassága hozzásegítette az irodalmi életbe való bekerüléshez. Ismert költő lett. Azonban ez az első házasság erősen elhibázottnak bizonyult, nem csak a nagy korkülönbség miatt.

A közvetlen, személyes hang azonnal megragadja és bevonja az olvasót a világába. Tove Ditlevsen a saját életéből meríti a témát, minden szereplőt a valódi nevén említ, őszintesége már-már zavarba hozza az olvasót. A harmadik kötet egyértelműen a legsötétebb időszakot mutatja be életéből. Tove sorsának alakulását erősen meghatározza ez a felnőttkori háttér. Gyógyszer-alkohol és drogok, amihez az orvos férj segítette hozzá. Furcsa párkapcsolatban éltek, az bizonyos. Ditlevsen négy házasságot tudhat maga mögött. Két gyerek és két abortusz mutatja be a nők akkori helyzetét, sorsát. Intim betekintést enged ezen házasságok létrejöttébe, a válások és az újabb szerelmek kialakulásába. Élmény olvasni minden sorát, különösen a ritka madár boldog pillanatokról.

Mélyen sötét az éveken át tartó pokol eseményeit olvasni. Ahogy a kezdő idézet mutatja, Tove ebben élt. A harmadik, orvos férje, Carl, legalább annyira hibás, hogy a nő életét éveken át súlyosan terhelte. Kicsit sem meglepő, hogy Ditlevsen mennyire érzékeny és sérülékeny nő mellette. Önmagával szemben könyörtelen, nem csak az őszinteségében tárja fel minden baját. Szomorú és számomra sokkoló volt olvasni a tiltott terhességmegszakításokról. Vállalva a veszélyt sodródott ebbe a helyzetbe. Mindezt leginkább az éppen soros férfi kedvéért. Tudom, van ilyen, mégis szomorú, hogy Ebbével való házasságának megromlásáért is első gyermekét okolja.

Életébe az írás hozott napfényt. Több helyen említi, csak akkor örül, ha írhat. Olvasás közben az járt még a fejemben, vajon megérte ez neki? Bár akkoriban is szerették az olvasók, és számos díjat kapott munkájáért, de ennyire alávetni minden ellentmondás nélkül magát egy férfi akaratának megdöbbentett. (Fülműtét, gyógyszerfüggőség). Vajon mit szólna a frissen támadt újkeletű népszerűséghez? Tove szenvedett és keveset volt boldog, pedig a vágy ott munkált benne. Végig erős a kétely, a bizonytalanság érzése benne. A három kisregény igazi nagy dolgokról mesél. Az élet viszontagságait, a női lélek mélyén át mutaja meg.

"Számomra az írás olyan, mint gyerekkoromban volt, titkos és tiltott, szégyellni való dolog, amivel az ember bebújik egy sarokba, amikor senki sem látja."

Amikor váratlanul felbukkan Victor Andreasen, jön egy békésebb, nyugodt szakasz a nő életében. Victor, mint egy mentőangyal segít neki új életet kezdeni. Ez az új szerelem tudta rávenni, hogy egy ideig eldobja a tablettákat és a fecskendőt. A megoldás azért nem túl megnyugtató. Érdekesség, hogy a kötet címe dánul egyszerre jelent mérget és házasságot. Ez Tove esetében erősen összekapcsolódott. Kertész Judit lírai, érzékeny, értő fordítása tökéletesen eltalálta az írói hangot, végig jól adja vissza a szerző hullámzó lelkivilágát, gondolatait.

A könyv 1971-ben íródott, öt évvel azelőtt, hogy a szerző öngyilkos lett. A Függés Tove Ditlevsen egyik legjobb munkája. Fájón komor, erőteljes lezárása a sorozatnak. A Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.

Ajánlom mindenkinek, érdemes megismerni Tove életét. Remélem lesz még az életműből lehetőség további olvasásra.




ITT vásárolható kedvezménnyel a regény!


                         

Tove Ditlevsen: (1917. december 14. – 1976. március 7.) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgård. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították.

Fotó: Gyldendals Billedbibliotek

Eredeti megjelenés éve: 1971

 
Park, 2024
196 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633559574 · Fordította:Kertész Judit

A ​titkok erdeje

Kate Alice Marshall: A titkok erdeje



                                                           

A Titkok erdeje a szerzőnő első felnőtteknek szánt könyve.Végig érezhető szerintem, hogy előtte YA műfajában ténykedett. A lebilincselő pszichológiai thrillernek szánt krimije elég misztikus, lebegtetős és néhol gyermeteg. Elég tipikus, olvastunk már hasonlót. Mégis, most az egyik legfelkapottabb könyv. A regény javára írható, hogy kevés szereplőt vonultatott fel, így nem volt nehéz követni a történteket. Mozgalmas történet, kellően komor hangulattal. Pozitívum még, hogy több olyan fordulat volt a könyvben, ami miatt lehet találgatni. Kár, hogy minden hatásvadász elemet bevet a vége felé. A karakterek nekem elég elnagyoltak. Olyan jellemrajzokat kapunk, amik sok esetben idegesítőek és hiteltelenek voltak számomra. 

A kiinduló ponton a lányok tizenegy évesek, de nagyjából pont olyan gyerekesen viselkednek évekkel később is. Felnőttként bizony sok az idegesítő, felesleges dráma, fordulat. Akad sötét titok, semmi nem az, aminek látszik. Lássuk be a lányok hülyeségeket csinálnak, felnőttként sem tudtam őket komolyan venni. Kate Alice Marshall izgalmas új hang a felnőtt thrillerek műfajában, de még van hová fejlődnie.

Egy börtönben ülő sorozatgyilkos halálának hírével kezdődik a történet, amely a múltba nyúlik vissza. A hirtelen életre kelt múlt újra kísért, megelevenedik és veszélyesebb lesz. A sötét erdő mélyén titok lapul, amit a kisvárosi hangulat remekül tetéz. Szinte minden oldalra jut meglepetés, Naomi és az olvasó alig tud lépést tartani velük. Az ő szemszögéből követjük az eseményeket, folyamatos lelki vívódásait, visszaemlékezéseit. A szereplőket a megnyugvás helyett a félelem keríti hatalmába.

Borzongató a krimi, az igazság pedig valahol az erdő mélyén lapul, miközben a régi barátság alapjaiban meginog. A három főszereplő lányka Naomi, Olivia és Cassidy egy egész nyarat töltöttek tizenegy évesen a saját maguk által kitalált játékkal. Ármány, varázslat és némi misztikum keveredik a történésekkel. Érezhetően mély, komor titkok rejtőznek az erdőben. A szereplők valódi, súlyos, sötét titkokkal küzdenek. Mégsem tudtam igazán izgulni az eseményeken. Naomit érte egy támadás, amit szerencsésen túlélt. A lelki sebek azonban soha nem gyógyulnak be. A három lány vallomása alapján elkapták és elítélik a sorozatgyilkost, bár csak Olivia és Cassidy látta a férfit, aki tette. Huszonkét év elteltével érkezik egy telefonhívás, hogy az elítélt férfi meghalt a börtönben. Ez minden régi titkot felkavar, feltépi a múlt sebeit. A három lánynak ideje szembenézni és leszámolni ezzel a közös múltjukkal. Az elválasztahatlan barátokra a tragédia kihatott, kapcsolatuk megváltozott. Naomi visszautazik szülővárosába. Látnia kell Livet és Casst. Együtt tudják talán megoldani a tikolt valóságot. A találkozás sok érzést szabadít fel, feszültséget eredményez a lányok között. Liv fel akarja fedni az igazságot, de Naomi még abban sem biztos, hogy tudja az igazságot. Naomi képes lesz feltárni azokat a titkokat, amelyek több mint huszonkét évig rejtve maradtak? Liv mindig is mentális problémákkal küzdött, Cass pedig a polgármester lányaként kivételezett helyzetben van. Nem éreztem úgy, hogy kötődni tudok Naomihoz és barátnőihez az igazságért vívott küzdelmeikben. A történet többnyire érdekes, olvastatja magát a regény, hiszen mindig kiderül valami, de mégis kívülálló maradtam.

Az egyértelmű az elejétől, hogy a lányok bizony hazudtak. Már az elején magával ragadott a történet, és egészen a befejezésig lekötötte a figyelmemet, bár idegesítő volt a lebegtetés az eseményekben. Nehéz volt azonosulni a lányok érzéseivel, hiszen olyan keveset tudtunk meg róluk, amit mégis, nos az sem volt igaz.

Hogy mi történt valójában aznap az erdőben sokáig homályba vész. Találgatni sem tudunk, mi is volt valójában azon a régi nyáron az erdőben, hiszen minden új információ csak egyre mélyebb homályba taszítja az olvasót. A könyv középpontjában Perszephoné rejtélye állt, és Naomi válsága, amit önmagának okoz. Tényleg a valódi gyilkos került rács mögé? Engem a titokzatos Perszeponé érdekelt csak, ki is ő valójában. Hogyan kerül a lányok varázslós játékába, mi a szerepe? A mellékszereplők közül az elítélt férfi fia volt jellemzően meglepő karakter. 

Rengeteg elméletem volt, az "igazság" folyton változott, a váltakozó idősík zavart. Néhány csavart sikerült azért kitalálnom, de akadtak felesleges fordulatok, amik időhúzásak voltak jók. Kate Alice Marshall érezhetően igyekezett, de ez a krimi a szórakoztató YA vonalon maradt szerintem. Tökéletes olvasmány azok számára, akik nagy rajongói a misztikus, pszichológiai regényeknek. A műfaj kedvelőinek, kezdő krimi olvasóknak tetszhet, a sikere is ezt mutaja. Már a második felnőttregénye is napvilágot látott... elég gyorsan. Nagyon ígéretesnek tűnt a könyv, de nem én voltam a célközönség... számomra a csajos, tini-krimi élményét hozta. Nálam a katartikus élmény elmaradt. Van ilyen.

A vége valóban tele volt fordulatokkal, kicsit több is volt, mint kellett volna, hiszen olvasás közben már rég feladtam, hogy megpróbáljam kitalálni mi is történt. A nagy finálé lassan azért kiszámítható, a trancsírozós, hatásvadász befejezéssel csak a fiatalabbaknál lehet nyerő. A Lány a vonaton, Éles tárgyak stb krimik kedvelőinek ajánlom. 





    

Kate Alice Marshall
Eddig főleg fiatal felnőtteknek írta könyveit. Jelölték Washington State Book Awards és Bram Stoker Awards díjra







Magnólia, Budapest, 2024
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982325 · Fordította: Horváth Norbert

Nyomtalanul

 

Peter James: Nyomtalanul


                                                  

Bonyolult, fordulatos és kellően izgalmas a Roy Grace nyomozó főszereplésével írodott, immár 17. rész. Roy Grace felügyelő és csapata egy fiatal nő, Eden Paternoster váratlan és furcsa eltűnése után nyomoz. A téma hálás, már több regény és film alapja volt. A fiatal pár veszekedésével induló története néhol banális, mégis fordulatokban gazdag. A nő mindenáron vasárnap délután akart macskaalmot venni... Niall Paternoster kiteszi feleségét, Edent a brightoni Tescónál, és ekkor látja utoljára. Reggel bejelenti a nő eltűnését.

       

Peter James összetett és csavaros történetében kezdettől fogva természetesen a férj tűnik a legvalószínűbb elkövetőnek, ahogy az kell, ő lesz a fő gyanúsított. A bizonyítékok gyűlnek, de holttest nincs. A lehetséges bűncselekménynek a motivációja a legizgalmasabb. Mi is történt Eden-nel? Valahol a rutinos krimiolvasó sejtheti persze, mi is áll a háttérben, bár meglepetés még így is bőven akad. Roy is érzi, valami nem stimmel, az ügy sokkal bonyolultabb, mint azt elsőre bárki elképzelte.
Az olvasmányos, rövid fejezetek gördülékenyen visznek előre. Eközben Roy Grace nyomozófelügyelő meglátogatja a Ford börtönt, és érdekes információkat szerez főellenségéről, Cassian Pewe főtisztről. Ez a párharc már több részen át húzódik, most lezárul. Roy magánélete is sorsfordító helyzethez érkezik.

A karakterek jók, alapos hátteret kapunk az előzményekről. A cselekmény egy titokzatos mesévé bontakozik ki, amely tele van fordulatokkal. Bár nem az akciójelenetek dominálnak, ez egy rejtvény most inkább. Azonban van egy régóta húzódó szál, (Sandy és Brúnó) amit lezárt, elvarrt most a szerző. Elég durván, furcsán. Ezt simán kihagytam volna, nem kellett volna ekkora terjedelem neki, hiszen a nyomozáshoz nem kapcsolódik, csak érzékenyíti az olvasót. Megosztó és felesleges a téma, szomorú kitérő ez. Volt több cselekmény is, amely a könyv jó részét ok nélkül foglalta el. Semmi közük nem volt a gyilkossági rejtélyhez, csak az oldalszámot növelte.

Az eltűnési ügy tényleg több meglepő fordulattal szolgál, mégis valahogy az izgalomfaktor kevés volt, csak a végére pörög fel igazán a krimi. Niall története nem állt össze, ezt a rendőrök is érzik, és sok más dolog sem az izgalom fokozását szolgálta. A kevesebb több lenne ez esetben is, bár érezhető az igyekezet a szerző részéről. Adja magát a sorozat tv-filmes feldolgozása. Tetszett az alapos rendőri munka bemutatása, a technikai háttér, a nyomkövetés elképesztő háttere. Azonban néhány kérdésre adott válasz csak újabb kérdéseket eredményezett. Tényleg érdekes és meglepő, manipulációval és megtévesztéssel teli krimit olvashattam. Még így is a jobbak közé tartozik ez a rész is. Kedvelem Roy Grace alakját, jók a történetek, mind stílusában, mind a hihetőségében. Peter James már bizonyított, remek író. A sorozat köteteit önmagában is lehet olvasni, értehetőek, de a háttér-történet és a karakterfejlődés miatt azért jobb a sorrend.

Nem csak a rejtély tette különlegessé és szórakoztatóvá ezt a könyvet, hanem a szereplők közötti kapcsolati dinamika. A háttérben megbúvó magyarázat végül egyszerű és mégis meglepő a krimi szerelmeseinek. Érezhető most a szerző igyekezete, ez most erős négy csillag nekem, 17. résznek egészen jó. Talán igyekszik lezárni a sorozatot a szerző, néhol ilyen érzést keltett. Összességében ez a rész addiktív, ravasz, enyhén érzelmes, ami meglepő, sokkoló befejezéssel zárul.

ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi!



        

Peter James: (1948. augusztus 22 - Brighton) angol író. 26 filmforgatókönyvet is írt már, a 38 regénye mellett. Több mint 40 díjat nyert velük, köztük a Brit Krimiírók Szövetségének Gyémánttőr-díját is.
A Roy Grace sorozata 38 nyelven, 20 millió példányban kelt el világszerte.






General Press, Budapest, 2024
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528418 · Fordította: Kajsza Krisztina