Goran Vojnović: A fügefa
Ebben a háromgenerációs családregényben a transzgenerációs problémákat fokozza a különböző nemzetiségű családtagok sorsa. Ez bontakozik ki előttünk, háttérben a Jugoszláv háborúval. A többféle nemzetiség kultúrája (bosnyák, szlovén, horvát), gondolkodása és a hagyományok ütköznek. A család története elég szövevényes, ahol a faji és kulturális feszültségek dominálnak.
Jugoszlávia szétesése fontos háttér, az ország széttöredezettségéről olvasni kivételes pillanat, ami és egyszerre a család szétszakadásáról is mesél. Időben és térben előre-hátra haladva az 1950-es évektől és a háború utáni Jugoszláviától az ország mai állapotáig jutunk.
A történet középpontjában Jadran áll, egy harmincas éveiben járó férfi, akinek a felesége eltűnt, egyedül hagyva a fiukkal, miközben Ő éppen nagyapja halálát igyekszik feldolgozni. A nagypapa alakja végig meghatározó. Jadran kutatja nagyszülei és szülei történetét, hogy megkísérelje megérteni a sajátját, a családi minta ismétlődését.
Az apák saját titkaikkal, bűntudatukkal állnak a középpontban. Itt mindenki megvívja saját küzdelmeit, az idővel, a gondolkodásbeli eltérésekkel és a délszláv háború adta borzalmakkal. Családregény, sok hétköznapi problémával, ami lassan enged közel. Nem lineáris, miközben főhősünk próbálja megfejteni a családi múltat, a kapcsolatok mozgatórugóit megérteni.
A kutatás izgalmas, ahogyan a saját múltja is előtérbe kerül. Valaki mindig fogja magát és egyszerűen elmegy, jelen vannak a titkok, elhallgatások. A szerelem izgalmas szín a történetben, ahogy a régi fotók, tárgyak is hangsúlyosak, a nagymama növekvő demenciájáról készült portré nagyon megható.
A nagyszülők kapcsolata, adja az alapokat, mit viszünk otthonról tovább. Érzékletesen ír a családtagok közötti kötelékekről. Az adott konfliktusok kezelése sosem könnyű. A szeretet az, ami segít. A bosnyák öntudat az, ami még kiemelkedik. Izgalmas kérdés az is, miért ment el anno a nagypapa Egyiptomba, Kairóba egy évre. A távolságoknak nagy szerepe van a történetben, a kapcsolatok és a szereplők emberiek. A könyv a szlovén, horvát és boszniai eseményeket dolgozza fel, és új betekintést nyújt az olvasó számára a Balkán összetett történelmébe és kultúrájába.
Nem egyszerű, sűrű és erős szöveg, ami a történet szerkezetében is megmutatkozik. Érdemes kitartani, lassan bontakozik ki a családi saga. A Balkán sajátos világa, a kisemberek élete és a történelem hatása most is elgondolkodtató. Vojnović mesteri mesemondó, és bár szereplői sorsdöntő döntéseit gyakran az általuk élt idők történelmi valósága határozza meg, a lényegében ez a család, a kapcsolatok, a szerelem, a szabadság és a választások bensőséges története. Kivételes élmény vár az olvasóra.
A címadó fügefa szimbolikus. A gyökerek, a vigaszkeresés jelképe, izgalmas vonal. Olvasmányos, csendes történet, egy érzelmileg erős regény, amely az emlékezetről, a családokról és az egymásnak elmesélt történetekről szól. Ez egy olyan könyv, amely nem csak egy család története ami valósághű háttérrel kel életre és mély érzést generál az olvasóban.
A könyv az őszi Margó Fesztiválon kerül bemutatásra, amelyre hazánkba érkezik Goran Vojnović. Október 10-én 19.30-kor a Nemzeti Táncszínházban találkozhatunk a szerzővel.
ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv!
Goran Vojnović (1980) szlovén író, forgatókönyvíró, rendező. Profi kosárlabdázó karrierjét követően a ljubljanai Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, manapság Szlovénia egyik legjobb és legismertebb írója. 2009-ben Déli söpredék, takarodjatok haza! című bemutatkozó regényével elnyerte a rangos Kresnik-díjat, a regény filmváltozatát 2013-ban mutatták be a szerző rendezésében. Második regényét, a Jugoszlávia, édes hazámat (magyarul is megjelent Rajsli Emese fordításában – Typotex, 2020) is Kresnik-díjjal jutalmazták, 2016-os A fügefa című műve pedig Župančič-díjat kapott. Írásait eddig 14 nyelvre fordították le.
Typotex, Budapest, 2024
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932895 · Fordította: Reiman Judit Borítóterv Tillai Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése