Vörös posztó

 

Bauer Barbara: Vörös posztó


                                                       

"A múlt nem mentség, csak magyarázat."




Bauer Barbara új regénye megindító, mély mondanivalóval bíró, komor történelmi háttér előtt kel életre a lapokon. A teremtett milliőből azért a romantika sem hiányzik. Több szálon és idősíkon fut a történet, ami napjainkra fonódik egybe. Eleinte sejtelmes, majd a múlt titkairól lehulló lepel régi, de máig ható családi traumákat tár fel.



Olyan témákat feszeget, amelyeket bár mindenki tudott, de mélyen hallgattak róla. Még fel kell dolgoznunk, személyes életünk és a történelmünk „sötét” foltjait. Nem könnyű feladat ez, évtizedek fájdalma sűrűsödik egybe. A második világháború adja a kegyetlen hátteret a regényhez.

A napjainkban induló eseménysor erőteljes és határozott, Barbara írói stílusa azonnal jól felismerhető. A regény kettétört emberi sorsokból épül fel. Körösi Laura élete rendben van, mindent megkapott az élettől, szép család veszi körül. Építész férje, három fia boldogságot adnak, kitöltik életét. Azonban egy rutin orvosi vizsgálat diagnózisa súlyosan árnyékolja be életét. Nem is tudom, talán nem is szeretném tudni, mit lehet ilyenkor érezni, mondani, amikor váratlanul a szomorú vég felsejlik. Összeomlik az ember körül minden, az élete romokká válik. Persze, küzdeni kell a kórral, egyáltalán hogyan tudassa mit sem sejtő, szerető családjával.

Ezúttal is vitt magával az események sora. Bauer Barbara meseszövése, a regény nyelvezete és hangulata tökéletesen adja vissza az útkereső titokfejtő Laura sorsát. Jó volt a fejezeteket felvezető idézetek sora, amire a végén kitér a történet, ki is a titokzatos szerző. A bohém, egykor színésznőnek készülő dédnagymama festményeiből szerveződő kiállítást megtöri a jelen fájdalma, amit a múlt szomorú titka árnyékol be. Két régebbi kedvencem, a Fényfestő vagy a kiváló Fekete rózsa sejlett fel előttem. A Vörös posztó illik ebbe a sorba. Testközelből élhetjük át a történelem sorsfordító viharát, annak személyes hatásait a kisemberek életére. A valóság traumája nyomasztó titkot rejt. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt a négy nőre nézve.

Lassan derül fény mi okozta a dédmama, a lánya közötti feszült éveket. Amikor rátérünk erre a múltra döbbenetes erővel kap értelmet a cím. Erős, drámai a háttér. Ez sokkolt, miért is Vörös posztó a regény címe. Az elhallgatás nem segít igazán, de ezekről a dolgokról nehéz is beszélni. Ott és akkor, de még napjainkban is. A meghatározó, félresiklott életeket terhelő titkokat cipelni kell. A múlt árnyai végig ott kísértenek, szembenézni ezekkel nem könnyű feladat. Mindenki sejti, tudja a valóságot, ám mélyen hallgatnak. A hátországban is vannak háborús áldozatok, a túlélők élete is drámaian alakul. A második világháború szele ide is elér, kegyetlenül lecsap és felforgat mindent. Emberi ésszel felfoghatatlan, min mentek keresztül ezek a lányok, asszonyok. Fájón élő volt, és annyira valós, hogy ehhez nincs mit hozzá tenni. Az "örökölt sors" működik a későbbiekben is, amelyet a családok őriznek. Elképesztő fájdalmak húzódnak meg a háttérben, emberi tragédiák, ami ellen védtelenül kiszolgáltatva vagyunk. A kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában mindig letaglózó.

Laura felnőtt nőként is keresi önmagát, a sorsa alakulását. Igaz, a család biztos támasza, de a saját életét kellene élnie, azokat a vágyakat is megélni, amit elnyomott magában. A fel nem dolgozott traumák súlyos következményeit pedig kezelni kell. Megérteni, elengedni, hogy ne betegítsenek, ne tegyék tönkre a következő generáció életét. Nehéz kérdés, jobb tudni a kegyetlen igazságot, vagy borítsa feledés a múlt sebeit? Megrendítő, szívbe markoló, elgondolkodtató sorsokról olvashattam. Négy női sors kel életre a második világháború árnyékában. A napjainkig ható múltat elengedni nehéz feladat.

"A dédi azt mondta, hogy aki képes szembenézni a múltjával, annak megváltozik az élete. Szabad lesz."

Mennyi ebből a szomorú valóság, az sejtheti, aki követi Bauer Barbara munkásságát. Érdemes összefogni, a jelenre koncentrálva tovább lépni, amihez a család adhat nagy segítséget. Szerencsére az élet is segít legyőzni a problémákat, a végkifejlet már biztató. Életigenlő befejezése a reményt és a szerelmet hozza előtérbe, amely mindent legyőz.


ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!




            

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.
Fotó: Valastyán Ágnes







Jaffa, Budapest, 2023
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634758082