Gregg Olsen: Tartsd a szád!
Nem, ez nem az írói fantázia szüleménye. Megrázó és lélekölően kemény olvasmány. Ami a leírtakat még inkább felkavaróvá teszi, az az, hogy igaz történeten alapul. Tömény és fájdalmas, kiábrándító valóság van a lapokon, egy nyugtalanító történet egy édesanyáról (?) aki saját családjával, gyermekeivel való bánásmódjáról híresült el. A Tartsd a szád! az Animus Könyvek True crime – Valós bűnügyek sorozatának első része.
Gregg Olsen gördülékenyen ír, a történet pörög, a fordítás is remek. A valóság sokkoló, ahogyan kibontakozik előttünk. Shelly ámokfutása már gyerekkorában elkezdődött. Megismerjük és végig követjük a zaklatott gyerekkorát, kamasz éveit. A családi háttér erősen meghatározó, de nem lehet mindent a szülők válására fogni... Nehéz elképzelni, hogy egyes emberek egyszerűen gonosznak születnek. Shelly a velejéig ilyen ember, ami felnőttként még jobban elhatalmasodik rajta. Igazi méhkirálynőként uralkodott családja és barátai felett, ami súlyos áldozatokat is követelt.
Időnként megdöbbentem olvasás közben, hogy igazából senki nem tett semmit, vagy szakembertől segítséget kérjenek. Az átható a félelem, amiben szüleit is tartotta elképesztő. A szerzőt dicséret illeti azért, ahogyan időrendben összerakja ezt a megrázó mesét, a hátteret is megvilágítva. A történetfolyam nagy kérdése, mi történik, ha éppen az a személy bánt a legjobban, akinek leginkább szeretnie kellene? Shelly nem volt más, mint egy két lábon járó szadista szörnyeteg. Nem árt tudni, sok olyan jelenet van, amelyet nehéz lesz elolvasni egyesek számára. Szörnyű bántalmazásokról szólnak a történetek. Eleinte a feszültség, a tapintható fájdalom elemei az esetek, később már tömény borzalom kerekedik ki a család életének bemutatásával. A másik érthetetlen tény, hogy az apa is kivette részét felesége őrületéből, asszisztált a kegyetlenségekhez. Nem csak a lányaik esetében... A megalázott barátnő, Kathy esete egyszerűen felfoghatatlan, Shelly kínzásai roppant változatosak voltak. Teljes emberi mivoltában éveken át gyötörte, alázta a nőt. Amihez a család csendben asszisztált. Szóval, értem én a történéseket, de egyszerűen elképesztő, hogy ez hosszú éveken át működött. A gyerekek is inkább összezártak, takargatták a családi szennyest. A cím sokat mondó. Nyomasztó olvasmány, ami elgondolkodtat is egyben.
A gyerekek, akik fiatalok és sebezhetőek csoda, hogy túlélték. Nem ilyen gyerek-kamaszkort érdemeltek volna, annak ellenére, hogy mint az áldozatok esetében, még ők érezték úgy, anyunak igaza van, ők voltak rosszak. Pokol volt az életük, ami a túlélésről szólt. A testi sebek még csak-csak begyógyulnak, de a lelki megrázkódtatást egy életen át kell cipelniük. Shellyből hiányzott minden olyan tulajdonság, érzés, amely igazán emberré tesz bennünket. A legrosszabb, még élvezte is a kegyetlenkedést. Talán a vérben volt, talán túl elfogadóak voltak vele gyerekként, nem tudni. Arra nincs válasz, hogy ez a nő miért tette azt, amit tett. Elkeserítő, és szomorú tény az is, hogy olyan sokan tisztában voltak a helyzettel, és nem tettek semmit. Hosszú évek kegyetlenkedését tűrték. Shelly minden elképzelésünket felülmúlta a borzalmakban. Még talán Kepléret is.
Érzelmileg megviselő lehet olvasni a fájdalmas kínzásokról, az őrült valóságról. Az emberi elme legsötétebb mélyén járunk. A fény az alagút végén, hogy ha sokára is, de Shellyt és a férjét is bíróság elé állították.Nem igazán éreztem azt, hogy a hosszú büntetés igazán meg-feloldás lenne. Szerencsére a három nővér tovább tudott lépni, mindegyik a maga módján. Képesek voltak tovább lépni, új életet teremteni és szeretni. E egy pozitív üzenete a regénynek.
ITT rendelhető kiadói kedvezménnyel!
Animus, Budapest, 2023
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636142858 · Fordította:Kovács Kristóf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése