A lengyel

J. M. Coetzee: A lengyel



                                                                

"Mit akar a férfi? És mit akar a nő?"







A kisregény ezen idézete egyértelműen Karinthy férfi-nő viszonyát juttatta eszembe: "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit."

Nagy kíváncsisággal vettem kézbe Coetzee új kisregényét, ami a 21. Század Kiadó Kult-könyvek sorozatában jelent meg. Érdekelt, hiszen még nem olvastam tőle, és a téma is megfogott. Érdekes történet volt, átélhetően valós, ami elgondolkodtatott. Bár férfi olvasóként a női szereplő szerelemhez való hozzáállása nem igazán tetszett. Úgy éreztem, csak játszik a férfival, nem is veszi komolyan annak érzéseit. Mikor pedig rádöbben arra, hogy a férfi valóban mélyen átélte élete utolsó lehetőségét, már késő... Szóval nagyon is életszerű volt ez a történet, amit érdemes át és tovább gondolni. Az biztos, hogy a történet egészen érdekes lett a végére. Kétségtelenül megváltoztatta mindkét fél érzelmeit, életét. Erős lélektani hatása van a kisregénynek. Coetzee gazdagon és mély átéléssel szőtt prózája megérinti az olvasót.

                 

Főhősünk Witold Walczykiewicz a hetvenes évei elején járó, művelt és elismert, lengyel zongoraművész. Különleges előadásmódja lenyűgöző, ahogy Chopin műveit tolmácsolja. Érzékeny lelkű, magányos művészember, akit még utoljára váratlanul megérint a szerelem. Mélyen beleszeret Beatrizbe, aki a barcelonai koncertjét szervezi. A nő természetesen férjes, vonzó negyvenes, akit meglep a dolog. Nem bátorítja a férfit, de lelke mélyén örül. Van itt egyáltalán esély az érzelmek kiteljesedésére? Lehetetlen elkerülni a párhuzamot, a kisregény Dante és Beatrice szerelmi történetének modern újraértelmezése. Egy újabb, izgalmas megközelítése a férfi-nő kapcsolatnak.

Witold rámenős, nem titkolja érzelmeit, levelekkel bombázza a kiválasztott nőt. Beatriz eleinte kissé értetlenül, majd természetesen kedvesen fogadja a férfi bókjait, udvarlását. Nem él rossz házasságban férjével, bár kihűlőben vannak az érzéseik, de neki is beszámol új lovagjáról. A férfi utolsó fellobbanása azért meghozza a hatást: a nő kinyílik, beszélgetni kezdenek, és lassan a férfi életének részévé válik, pedig eleinte elég elutasító volt. Közös utazások, kis kaland, ami mindkettejük életébe különös színt, lángot hoz. Az érzelmek hullámvasútja jön a szerelmesek furcsa kapcsolatába. Felnőttként megélni egészen más a szerelem érzése, mint fiatalon. Talán ebbe az érzésbe kapaszkodott a férfi, amit a nő beindított benne. 

Bár Beatriz felől eleinte talán csak valami kíváncsiság volt, érzésem szerint, lassan engedett saját érzelmeinek, majd azt gondolom, megijedt. Witold élete kiteljesedik, kap egy szép befejezést. Nem panaszkodik, nem mondja, de tudja, ez már csak egy szép lezárás lehet az életében. A kirándulások, látogatások után Beatriz egyszerre mintha megbánná, hirtelen megszakítja a kapcsolatot vele... olvasatlanul kitörli az érkező emailokat, érzéketlenül viselkedik szerintem. Hiába no, az egyik fél mindig jobban szeret... A kapcsolat úgy ér véget, hogy igazán nem is teljesedik ki. Majd jön egy telefon a férfi felnőtt lányától...

Itt döbben meg és értelmezi újra a kapcsolatukat a nő. Másképp kezdi látni a dolgokat, majd ráérez arra, amitől megszépült mindkettejük élete. Elutazik a titokzatos csomagért, amit a férfi neki hagyott hátra. Ez végleg átértékel mindent benne, ami közöttük történt. A regény is új lendületet, értelmet kap, nem csak Beatriz élete. A férfi kapott egy szép lezárást, míg a nő az érzelmeket ápolhatja lelkében. Maga a szerelem, a vonzódás élménye az, amit úgy tudtak önzetlenül adni egymásnak, hogy az természetes tudott maradni. Ettől volt szép, még ha pillanatnyi felkavaró emlék marad is ez a szerelem. A szívből jövő, szabad és őszinte érzelmektől mesél a regény. Rövid, de perzselő, örök és mély emlék ez, a lelkek találkozása.




ITT rendelhető kiadói kedvezménnyel!





      

J. M. Coetzee 1940-ben született Fokvárosban, jelenleg Ausztráliában él. 2003-ban kapott irodalmi Nobel-díjat. Az első író, aki kétszer is elnyerte a Booker-díjat: 1983-ban Michael K élete és kora, majd 1999-ben Szégyen című regényéért kapta meg az elismerést. Ismertebb művei még: A barbárokra várva és a Jézus-trilógia.






XXI. Század, Budapest, 2023
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635684014 · Fordította: Borbély Judit Bernadett