Fedőneve: "Die Katze"
Ez a regény több szempontból meglepetés volt számomra. Ritkán merészkedem a komfortzónámon kívül, de most megtettem. Elsőre a disztópia, apokalipszis cimkék nekem nem voltak hívó szavak, a történet alapja is ismerős volt, számtalan más film vagy könyvélmény alapján. Mit tennél, ha megtudod még 27 nap és a világ összeomlik, megváltozik, vége az emberi civilizációnak?
Nos, nem bántam meg, hogy ajtót nyitottam és beléptem Alexander B. Hackman világába. Ismerős alapötlet, egyéni megközelítéssel került elém, ami tele van sajátos humorral, érdekes szereplőkkel.
Ha nem látnám már a közelgő folytatás hírét, azt kérdezném: mikor olvashatom a második részt, olyan fricskát kaptunk az orrunkra a könyv utolsó soraival, hogy többször oda vissza lapoztam, hátha átsiklottam felette, és mégis megtudom azt, amire olyan kíváncsi lettem. Az a legszebb az egészben, hogy végig amolyan balladai homályban maradtunk azt illetően, hogy milyen jellegű összeomlásra számíthatunk 27 nap múlva. Az a bizonyos, hogy elkerülhetetlenül közeledik a vég...a rövid, filmszerűen pörgő fejezetek is visszaszámolnak. A várható esemény bekövetkezését már a cím, illetve a fülszöveg elárulja, nem rántok le ezzel nagy titkot a történetről. További spolierek nélkül nehéz mesélni a regényről. Zseniális emberkék, jól megírt karakterek népesítik be a regény cselekményét. Mindezt sajátos humorral, és lendülettel ismerhetjük meg, ami az egyik fő erénye a regénynek. Nem válik nyomasztóan lehangolóvá az elkerülhetetlen összeomlás, sőt, egyenesen szórakoztatóvá válik. A történetet olyan humor jellemzi, amely nem csak eredeti, de kifejezetten szórakoztatóvá teszi az eseményeket. A visszaszámlálás megkezdődött, a napok rohamosan peregnek. Izgalmas meglepetés ez a könyv, amelyben minden a helyén van. Igényes borítója és a tartalom kézenfogva jár, bevallom még nem olvastam ilyen történetet. Igen, némileg fenntartással kezdtem olvasni, de nem csalódtam.
Egyáltalán nem a jól bevált nyomasztó és sötét disztópiával találkozhatunk, amely történetek általában egy, már bekövetkezett apokaliptikus világégés után kezdődnek. Amikor már adott egy helyzet, amelyben nincs más választás, mint kihozni a legjobbat magunkból, és túlélni. Itt azonban egész más aspektusból indul a cselekmény.
Egy jó értelemben vett őrület ez, ahol egyből lehetőséget ad az olvasónak saját magába nézni, és elgondolkodni egy választható stratégián. Számomra végig ez volt a könyv erőssége, az izgalmasan mozgalmas fejezetek és helyzetek mellett. Egész komoly filozófiai és etikai kérdések merültek fel bennem. Huszonhét napod van. Vagy nincs…írja a fülszöveg. Valóban elgondolkodtat, mit tehetnék ebben a helyzetben? A regény merőben új szemszögből nyújt töprengeni valót számunkra, egyenesen nekünk szegezve a kérdést, hogy már csak 27 napunk van hátra egy nagy valószínűséggel bekövetkező katasztrófáig. Ezzel a kérdéssel kell szereplőinknek megbirkózniuk, az emberiség egy maroknyi kiválasztott része, kimeríthetetlen anyagi forrásokkal ellátva, kell, hogy felkészüljön a kataklizmára, megoldások, túlélési stratégiák keresésével töltve e kevés időt. A kezdeti döbbenet után ezernyi kérdés merül fel mindenkiben, roppant izgalmas volt belelátni a különböző társadalmi rétegek tagjainak gondolkodásába. Nyilvánvaló gyakorlati kérdések is felmerülnek az olvasóban is, hol, milyen körülmények között, milyen tartalékokkal lehet majd túlélni, és nem csupán életben maradni, de a Föld újra benépesítése is fontos napirendi kérdés lesz. Az utódnemzés és a termékenység fontossága már a kiválasztásnál elsőrendű szempont, napjainkban is a társadalom legfontosabb építőpillére a család, most szó szerint jövőnk zálogává válik.
"A túlélés szempontjából a család az emberi társadalom legkisebb építőkockája. Egy ember nem ember."
Mivel jelen kényelmes életünk várhatóan a porba hullik majd, az online és a digitális tér megszűnik, néhány évszázadnyi fejlődés semmivé válik, ezért kiemelt fontosságú lesz számos, immáron rég kihalt mesterség. Informatikusokra, könyvelőkre nem lesz szükség ebben a közeli, ijesztő jövőben, de egy jó kőműves, cipész vagy szűcs szakértelme aranyat fog érni. Ahogyan már most, napjainkban is megbecsülendő egy jó szakember. Ez a felvetett kérdés nagyon is aktuális, és tetszetős volt számomra. A főszereplő házaspár szimpatikus volt, rajtuk sokat mosolyogtam. Némely tettük kifejezetten tetszett, és bevallom nekem eszembe sem jutott volna pl vérkészítményeket tartalékolni...
A másik jelentős gondolat, ami nagyon helyesen felhívta a figyelmet a társadalom peremén élőkre. Ugyanis előtérbe kerültek, miszerint kik tudnának a legsikeresebben túlélni egy katasztrófát, ha nem ők? Hiszen nekik már így is a túlélést jelenti minden nap. Ők is értékes emberek lehetnek, sőt mi több, hasznos tagjaivá válhatnak a társadalomnak, csak esélyt kell adni számukra! Természetesen egyéb beavatott csoportoknak is vannak ötletei, esetleg agresszív módszerei, önnön túlélésüket bizonyítandó. Az angol nemzeti aranytartalék is fontos szerepet kap a történetben, ahogyan a helyszínek is igen változatosak. Utazunk térben és időben is, nagyívű, jó szórakozást nyújtó regény került a kezembe. Valóban csak gratulálni tudok a szerzőnek egyéni látásmódjáért, humoráért, stílusáért. Egy megszokott témából eredeti történetet kanyarított. Izgalmas-mozgalmas folytatás garantált, ami hamarosan érkezik a Hívójele: "Gránit" címmel. Az Ünnepi Könyvhétre már a tiéd lehet, addig is kedvezményesen előrendelhetitek ITT!
.jpg)
Írói honlapján további érdekességet olvashatsz.
alexanderbhackman.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése