Tar Sándor: A térkép szélén
“Valahogy úgy kellene élni, hogy az ember el is higgye azt, hogy ő egy ember.”
Realisztikus és életszagú volt ez a tizennyolc írás, ami bizony elgondolkodtató keserűséget hagyott maga után. Ám bármennyire is fájt olvasni, ez a jellemző valóság. A mi utcánk kötete azonnal kedvencem lett, már ott megmutatkozott Tar Sándor kiváló író. Ezekben a novellákban is tökéletes és pontos, korrekt társadalomábrázolást talál az olvasó.
A vidék, a magyar valóság fájdalma, a kisiklott életek keserűsége, elemi erővel tör az olvasóra. A gombóc szinte végig ott volt a torkomban. A sorsok és történetek történelemmé olvadnak össze a lapokon. Tar Sándor nem kímél, őszinte, meztelen valóságában tárja fel ezeket a reményt vesztett, de reményt kereső sorsokat. Fájdalmas emberi drámák bontakoznak ki a szemünk előtt, a felbukkanó karakterek könnyen ismerősek lehetnek. A kisvárosi környezetben jellemző és fontos helyszín a kocsma. Itt mindenki ismer mindenkit. Felsejlik a rendszerváltás utáni zavaros helyzet, a kannás borba fojtott vigaszkeresés, a földi pokol valósága döbbenetesen megrázó. A korrupció és a bűnözés, az alkoholizmus kézen fogva jár. Nagyon kemény, póztalan valóság ez. Tar Sándor csupán "tükröt tart", bemutatva ezt a lehetetlen helyzetet, ahol a napi szintű túlélés a kérdés.
"Tanár úr, mondta Zoli apja, ruhát nem tudunk neki venni, cipőt, lassan enni sem lesz mit, hát miből? Nem érti? Recsegi nem értette. Uram, győzködte a kissé pityókás apát, és a nemkevésbé mámoros anyát, maguk most, már ne haragudjanak, de apránként elisszák a gyerek jövőjét. Kannás bort iszunk, vágta rá egykedvűen Zoli apja, az olcsó."
Mélyen emberi, érzékeny novellák, ahol felkavaró az egész könyv érzésvilága, ami mélyen érintett. Van ebben a történetekben valami húsba vágóan megdöbbentő, jó lenne hinni, hogy ez már túlzás, de sajnos nem az írói fantázia eredménye. Tar tökéletesen ismeri szereplőit és a leírt helyzeteket. Dühítő és nyomasztó sötét magyar valóság, a nyomor peremére sodródottak balladája ez. Jellemzően felkavaró ez a komor, reménytelenség, a kilátástalanság, ami átlengi a novellákat, a szereplők életét.Tar prózájában tökéletesen működik a szociográfia, a hátrányos helyzetű, reménytelen emberi sorsok bukkannak fel. Ha esélyt kap is a szereplő, szinte pillanatok alatt illan el a remény, válik még súlyosabbá a történet. Mind a mai napig valós és érvényes a szöveg. A mondatok ütnek, sokatmondóan fogalmaz Tar Sándor. Tökéletes és aktuális korrajz, a "térkép szélére" szorult emberekről. Kíméletlenül töményen bemutatja a munkásosztály keserű rögvalóságát.
Kétségtelenül nyomasztó, kegyetlen élethelyzetek ezek a hosszabb- rövidebb történetek, ahol azonban szerencsére megcsillan az irónia is. A címadó novella erős, a magyar irodalom egyik legmegrázóbb elbeszélése. Tar Sándor sajátos írásmódja miatt is a legnagyobb kortárs novellisták között tartják számon. Őszinte, életszagú történetei minden pátosztól mentesek. A nyomor olyan valós képei villannak fel az olvasó elől, ami napjainkra is jellemző lehet, pedig ez a prózakötet még 2003-an jelent meg eredetileg, ideje lenne kiadni újra. Öt könyvét olvastam eddig. Mellékesen a könyvtárban sincs meg egy csomó könyve, alig ismerik, mondja a könyvtárosunk…Sajnos, teszem hozzá én.
" A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai – az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz.” Keresztury Tibor
Tar Sándor (Hajdúsámson, 1941. ápr.5. – Debrecen, 2005. jan. 30.) magyar író, szociográfus.
Írói munkáját több díjjal is elismerték. (József Attila és Márai Sándor-díjjal 1997 és 1998-ban).
Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.
A mi utcánk nagy sikert hozott a szerzőnek 1995-ben. Népszerű könyvei még: Lassú teher, Nóra jön, Miért jó a póknak? A 6714-es személy, Szürke galamb, A te országod, vagy a halála után megjelent Vén Ede.
Magvető, Budapest, 2003
246 oldal · ISBN: 9631423395
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése