Rágalmak a CPg és a magyar punkmozgalom ellen
"A punk azért kapós, mert kapóssá tették "
Izgalmas időutazásra hívja az olvasót a szerző, vissza a nyolcvanas évekbe! A magyar punkmozgalom, és annak jeles, kiemelkedő képviselője a CPg együttes zaklatott történetét, hatását ismerhetjük meg mélységében. A CPg túlzás nélkül fogalom a magyar zenei élet palettáján. Ahogyan a hazai könnyűzenei élet megkerülhetetlen alakja Erdős Péter "popcézár" is. Az ő kettejük párharca, ideológiájuk bontakozik ki aprólékosan. Ehhez az alapot Erdős 1983 tavaszán történt kirohanása adja. Ez a "röpirat" formájában megjelent, a zenei élet vadhajtásai ellen emel szót. A "szennyhullám" ellen a szocialista ifjúság finom és érzelmes lelkületét pedig védeni kellett.
Zenei képzettsége természetesen sem neki, sem főnökének, Bors Jenőnek nem volt. Színtiszta pártpolitika működtette az egészet. Érdekes volt látni, mennyi sok egyéb intézmény, szervezet lelkesen felsorakozott, támogatta ezt a tisztogatási akciót. Többek között a KISZ, az ORI és az ifjúságnak szánt sajtóorgánumok. A fiatalok ízlését befolyásolni sosem lehetett, pedig Erdős afféle küldetéstudattal igyekezett.
Meglepő volt a mögöttes szándékot, a direkt rágalmakat kiolvasni, átélni azokat az éveket. A minden idők legfontosabb magyar punkzenekara és kultúrtörténeti jelentősége kétségtelenül meghatározó lett. Néhány más az irányzatot követő bandáról is olvashatunk, érdekes és néhol humoros eredménnyel. Az ominózus Erdős cikk később a Kritika újságban is megjelent. Olvashatunk a korszakot meghatározó egyéb médiaszemélyekről véleményt, a jelenség sokszereplős volt. A kiadatlan lemezekről, a Beatrice-jelenségről, süllyesztőbe került zenészekről. Elképesztő a háttér, meglepő, vagy inkább ironikus, hogy szűk negyven évvel később is még mindig véleményt meghatározó, sorsdöntő hatása van. A CPg sosem volt fajgyűlölő, csupán egy szélsőséges zenei irányzatot követő együttes, a punk stílus jellemzőivel. Mégis így vonultak be a köztudatba. Erdős sem él már harminc éve, mégis kitörölhetetlen nyomokat hagyott maga után, számos zenei életrajzban bukkan fel valamilyen formában. Sorsok, karrierek függtek tőle, igazi cenzor volt. A három "T" a zenében is érvényesült. (Tilt, tűr, támogat a fiatalabbaknak). Természetesen voltak jó ötletei, meglátásai, bizonyos sikerei. Bár ígérete ellenére sem lett három éven belül világsztárunk. Ezért is lenne izgalmas egy Neoton-sztorit olvasni kendőzetlenül.
A CPg Szegeden, 1979-ben, középiskolásokból alakult együttes a maga módján lázadt, zenében kifejezve útkereső, érthetően dühös érzéseiket. Ami természetes módon némi kritikát is hordozott, így azonnal rendszerellenesnek lettek minősítve. Bár érzésem szerint inkább volt, akart ez polgárpukkasztó, divatkövető, afféle jó hecc részükről. A címre utalva: a legkevésbé sem akartak botrányt, azt a hatalom kerekített tevékenységükből. Mégis komoly visszhangot értek el vele, belemagyaráztak dolgokat, anélkül, hogy mélységében ismerték volna az elvtársak. A Kádár-rendszerben lényegében egyedülálló módon dalszövegeik miatt börtönbüntetésre ítélték, az együttesből többen évekig rács mögött voltak. Két dalt örökzöld aktualitással emelnék ki a munkásságukból: az Áll egy ifjú és az Erdős Péter című dalok kiállták az időt, még aktualitásuk van. Ám képzeljük el ezen dalok hatását a nyolcvanas évek elején.
Erdős jókor volt jó helyen, egy demokratikus műfajban gyakorolta a puha diktatúrát, a szerinte etikailag romboló hatású zenékkel szemben. Ezek nem a jól fésült, diszkóbandák, könnyed dalocskák voltak. Az ifjúsági kultúrát, a szélsőséges jelenségeket erőteljesen próbálták ellehetetleníteni. Persze, a fiatal zenészek szembe mentek a hatalommal, a politikával, ezt ruházatukkal, hajviseletükkel is kifejezték. Azt sem árt tudni, hogy kis klubokban, alig pár száz ember előtt fellépő zenészek így országosan ismertek lettek. Amiről a néhány rajongó tudott, azt megtudta, ismerte az egész ország. Újságok cikkeztek pro és kontra a jelenségről. A hazai punk-jelenség háttere megelevenedik a kíváncsi olvasónak. Valós és meglepő kordokumentum ez, amiről már lehet nyíltan beszélni.
"A punkok utáni hajsza egészen nevetséges jelentéseket is eredményezett. Egy hálózati személy például az R-Go együttest „vad punkzenét játszó” zenekarként azonosította."
Takács Tibor könyvében alapos kutatások után bőséges hivatkozásokkal tárja fel a témát. Korabeli újságcikkekből, periratokból szemezgetve tényeket tár elénk. Valódi látlelet a késői Kádár- rendszerről, amiből a korszak hangulata is remekül megelevenedik. Hátborzongató volt néhol olvasni, mi ment itt. Ami néhol erősen rezonál a ma történéseire is. A hatalmi viszonyok nem változtak, csupán a szereplők cserélődtek. A háttérben besúgók, ügynökök és a párt jó katonái álltak. Egyetlen kifogásom lenne, amit hiányoltam. Egy-két oldalban egy jelen állapotról is jó lett volna olvasni, azaz mi lett a tagok későbbi sorsa, jelenleg mi van velük. Illetve néhány fotó is sokat adott volna a történethez.
Takács Tibor könyvében alapos kutatások után bőséges hivatkozásokkal tárja fel a témát. Korabeli újságcikkekből, periratokból szemezgetve tényeket tár elénk. Valódi látlelet a késői Kádár- rendszerről, amiből a korszak hangulata is remekül megelevenedik. Hátborzongató volt néhol olvasni, mi ment itt. Ami néhol erősen rezonál a ma történéseire is. A hatalmi viszonyok nem változtak, csupán a szereplők cserélődtek. A háttérben besúgók, ügynökök és a párt jó katonái álltak. Egyetlen kifogásom lenne, amit hiányoltam. Egy-két oldalban egy jelen állapotról is jó lett volna olvasni, azaz mi lett a tagok későbbi sorsa, jelenleg mi van velük. Illetve néhány fotó is sokat adott volna a történethez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése