Tündérmese
„Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Alapmű…
Szatirikus tanmese, hogyan is alakul ki, jön létre egy diktatúra. Ez most nagyot szólt, számomra döbbenetes élmény volt felfedezni aktualitását jelen világunkról, pedig a mű keletkezése a második világháború idejére datálódik. A kéziratot tizennyolc angol kiadó utasította vissza, ideológiai okokból, mire 1945. augusztus 17-én megjelent. Országos, majd világsiker lett, igazi népszerűségét az ötvenes évek végére érte el, ami azóta is tart. Klasszikussá nemesedett szatíra, ami látszólag olyan állatokról szól, akik elűzik annak a farmnak a tulajdonosát, ahol élnek. Ezután maguk vezetik a farmot, ami végül kemény diktatúrává válik. Talán a legerősebb része az, hogy aktualitása -sajnálatosan- örök. Meglepetés volt számomra az is, hogy magyarul először a Magyar Holnap amerikai folyóirat közölt folytatásokban részleteket 1978–1979-ben Állatsors címmel, de csak 1989-ben jelent meg idehaza a kötet Szíjgyártó László pazar fordításában.
Ez egy görbe tükör a társadalomról. A mű szimbolikája zseniálisan mutatja be a hatalom lélekölő, jellemet torzító hatását. Az Állatfarm valójában a sztálini Szovjetunió allegóriája. Orwell a történet fontos eseményeit a sztálini rendszer „vívmányaiból” kölcsönözte, és szereplői is mind a Szovjetunió történelmére utalnak. A regény minden olyan elemet tartalmaz, ami a totális kommunista diktatúra összetevője: Napóleon, a diktátor erőszakkal állítja félre Hógolyót, a vetélytársát, katonai hatalommal, titkosrendőrséggel kormányoz, működik a személyi kultusz, van beszolgáltatás (tyúkok tojásai), fejadag, ami mindig csökken, de az elvégzendő munka egyre több lesz, akadnak kivégzések, a talpnyaló Süvi beszédei igazi manipulációk, a sztahanovista munkást tökéletesen jeleníti meg Bandi, a ló sorsa elgondolkodtató, míg a kezdeti ideológia jelentősen változik torzul a mű végére. A történelmi tények meghamisítása is erősen jellemzője Orwell művének. Szerintem tökéletesen kifejező, hatása erős, méltó párja a másik népszerű regényének az 1984-nek. Bár a történések itt-ott nyomasztóak, mégis van valami idillien vidám felhangja. Sztálin 1953-as halála után 1954-ben rajzfilm, 1999-ben élőszereplős filmváltozat is készült a kisregényből.
A regénynek nincs igazi befejezése: a záró képben az állatok felfedezik, hogy már nem tudják megkülönböztetni a disznót az embertől. Összességében ez a történet megmutatja, hogyan lehet manipulálni a társadalom ideológiáit. A hatalmon lévők útja a korrupcióhoz végig jól nyomon követhetővé válik. Aki picit is képben van a jelen állapotokkal, politikai helyzettel, különösebb magyarázat nélkül is érti a mű üzenetét. Ez is egy olyan könyv, amiről kell és érdemes beszélni, de főleg olvasni kell. Bátran olvassátok, rövid és elgondolkodtató, ütős.
"Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura."
1943–44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Anglia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki. Orwell alig néhány hónappal élte túl fő műve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőtuberkolózisban.
Kiadó: Európa
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 132
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789630793292
Fordította: Szíjgyártó László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése