2021. január 31., vasárnap

Januári bloginterjú

Bloginterjú Cseke Lajossal

A Kárpátok farkasai trilógia szerzőjével



                                                                      





Amikor 2018-ban, szó szerint az ismeretlenségből berobbant a történelmiregény-írók közé 
Cseke Lajos, azonnal felfigyeltem rá. Érdeklődéssel vettem kézbe a Gold Book Kiadónál megjelent Csiglemező című regényét, amely A Kárpátok farkasai összefoglaló sorozat első része. Az olvasók hamar megkedvelték az egyéni történetet. 2019-ben érkezett a Hosszúhíd és tavaly ősszel a Szakajtott virágokkal lezárult a trilógia. Kérdéseimmel megkerestem a szerzőt, meséljen az előzményekről és 
a további terveiről, ismerjük meg őt magát is jobban. Íme Lajos monológja, olvassátok szeretettel.


1: Hogyan kezdődött, hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal, mi hozta az ihletet az írásra?
Mit dolgozol a hétköznapokon, mikor írsz? (van napi adag?) mennyire volt nehéz kiadót találni első könyvednél? Tartottál a kritikától? hogyan, hogyan éled meg az ismertséget, mit is jelentett számodra az, hogy megjelent az első kötet, hogy érzed magad most a 3. sikerregényed után?





         
Az író számára nincs félelmetesebb, mint egy üres papírlap, amit ráadásul most önmagammal kellene teleírkálnom. És rontok mindjárt az elején: író – ezt a fogalmat képtelen vagyok magamra venni, azok számára tartogatom, akik egész életüket az írásnak szentelték, erről pedig már lekéstem.
Keszekusza utakat jártam be, mire barátaim rácsodálkozhattak a regényeimre. Az ismert
írók többségével ellentétben én reál beállítottsággal adtam írásra a fejem
, ráadásul nem is úgy, hogy nekem most valami nagyot kell alkotnom. Ezt-azt írogattam, ami boldogsággal töltött el, de ekkor még semmi olyan nem készült, amit fél-egy évtizednél tovább is érdemes lett volna fiókban őrizgetni. Majd született valami komolyabb, és úgy éreztem, ezzel már foglalkozni kellene. 

Ám még ekkor is úgy gondoltam, hogy ha valóban jót akarok letenni az olvasók elé, erős kontrollra van szükségem, amit csak egy olyan kiadó nyújthat, amely saját bőrét viszi a vásárra. Ehhez még öt évet kellett várnom, és közben többször átírni és kiegészíteni a kéziratot. 

Végül a Gold Book Kiadónál Békési József főszerkesztő figyelt föl az anyagra, amiből így aztán kézzel fogható könyv született. Sose gondoltam volna, hogy ennyi hiábavaló reménykedés, várakozás és csalódás vezet majd idáig, de mindig csak a következő lépésre figyeltem, és ha azt meg tudtam tenni, hát megtettem.

2: Miért ezt a korszakot, a székelyeket választottad ? Neked ez a kedvenc történelmi korszakod, vagy más indokod volt erre? Vallás, hagyományok, életmód... mit lehet erről ma tudni, miért fontos jobban ismerni a múltat, mint ahogyan erre a történelemkönyvek időt, teret adnak? 
A kutatómunka ez esetben nehéz volt? Úgy érzem, szereted a mély értelmű és többrétegű történeteket.


             
A cselekmény a honfoglalás korában játszódik, a történéseket a székelyek szemszögéből látjuk, azt főszereplőm, a félig viking származású Keménd meséli el. És ezzel a mondatommal
rögtön fél tucat kérdést generáltam: történelem, vagy fikció, honfoglalás, vagy székelyek, mi az, hogy viking, stb… Tény, hogy a tudomány is csúszós talajon jár, ha a székely származást veszi górcső alá, de én a valós történelmet nyíltan ötvöztem a székely mondakörrel és ma is élő származástudattal, és így próbáltam áthidalni azt a szakadékot, melyet tudatlanságunk ásott a történelemtudomány és a székely néplélek közé.

Bár az ismert történelmi tényeket, hogy kerek egészet kapjak, írói fantáziával és logikával kellett kiegészítenem, mégis sokan megjegyezték, hogy a regényt olvasva egy teljesen hiteles
világba csöppentek. Valóban célom volt rámutatni, hogy a legenda megfelelő olvasatban akár igaz is lehetett. A hiteles képalkotásban pedig agrárvégzettségem, hagyományos gazdasági ismereteim segítettek, valamint az a sok kutatás, mely során a ma ismert székely
világot visszafejtve eljutottam egy működőképes korabeli rendszerig.


Nem történelmi regényírásra készültem, inkább a szálak értek össze a Csiglemezőben, ám
ez olyan jól sikerült, hogy kiadóm kérésére két további rész is követte,
s így a teljes
regényfolyammal a honfoglalás három nagy mozzanatát is feldolgozhattam: a bejövetelt,
Pannonia elfoglalását, valamint a pozsonyi csatát. Ám a cselekmény mögé mélyebb tartalmat
is szőttem, mely folytonosságot teremt a középkor és napjaink között: teljesen más
társadalmi berendezkedésű népek súrlódásai, számkivetettség és kiemelkedés, békevágy és
a háborúság kötelessége, nagyra vágyás és önfeláldozás a közösségért, uralkodás és
felemelés, és se szeri se száma azoknak a jelenségeknek, melyekkel szembe találja magát az
olvasó. Jelenünk a múltunkban tükröződik, és nem csak a következmények miatt, hanem
mert látnunk kell: régen sem ment ez másképp, és most is ugyanazok az erők mozgatják
társadalmunkat, mint ezer éve. Oly erős a párhuzam, hogy olyan ismerős mondatok is
otthonosan érzik magukat a régmúlt történései között, mint „ezek ugyanazok”.

   
Sokak szerint izgalmas, letehetetlen történetet sikerült papírra varázsolnom, ám legalább ilyen fontosnak éreztem, hogy alternatívákat vázoljak föl és elgondolkodtassak. Ezt sokkal
fontosabbnak tartom, mint ex katedra kinyilvánítani, hiszen 
magam is a folytonos meglátást és útkeresést helyezem előtérbe.

Valószínűleg több író is hatott rám, hogy ez úgy sikerült,
ahogy. Ha meg akarok nevezni valakit, akkor mindenek előtt Hemingwayt, aki olyan hitelesen írt, mintha vele történtek volna meg az események. Vonnegut, a jószemű, aki a legszörnyűbb
dolgokat is hallatlan iróniával volt képes tálalni. És meg kell említenem egy kevésbé ismert, ám annál unalmasabb írót, Eliot Pattisont, akinek az első kétszáz oldala kínszenvedés volt
számomra, ám aztán ráéreztem erre a rendíthetetlen mesélő stílusra, és attól kezdve megelevenedett előttem a kép, és egymás után vettem sorra sajnos nem túl hosszú sorozatának köteteit.  Természetesen a magyarok sem esnek kívül látóteremen, de most
csak egy írót említek: Nemeskürty István – bámulatos az az alaposság és tárgyilagosság, ahogy egy-egy munkadarabhoz nyúl. Nagy mesterek, mindegyikükből jutott belém egy csepp, s így a trilógiába is.


3: Hogyan telt a tavalyi év, a pandémiát hogyan viselted, hogy elmaradtak a könyvbemutatók, rendezvények? Mit olvasol szabadidődben, van meghatározó könyv az életedben?
4: Történelmiregény íróként mennyire tudsz a mai világból meríteni? Kik a célközönséged? Jelenleg mire készülsz?

                 
Sokak mögött nehéz év áll, és jó érzés, hogy a mindennapok gondjait egy-egy pillanatra feledtetni tudtam. Engem ugyan életmódomból kifolyólag nem rendített meg a járvány, szép kis tanyán élek családommal, állatok vesznek körül, kertészkedem, számomra természetes állapot az itthonlét. Aggódni sem jut eszembe magamért, inkább másokért, családtagjaimért és barátaimért. Itthon viszont folyton van mivel lefoglalni magam, többek között írással. A
történelmi sorozatot befejeztem, most egy másik különleges szegmensében mélyedek el az irodalomnak, amit szatirikus kortükörnek neveztem el. Új nekem, nehéz, de roppant
szórakoztató és ezt élvezem. Szerepel benne világtól visszavonult főhős, vidékre csöppent fővárosi doktornő, cigányok és nagypolitika, egy hamisítatlan magyar kavalkád.

Célközönségem nincs, és nem is aszerint írok, hogy mi az eladható a piacon. Az egyetlen, akinek az elvárásainak meg akarok felelni, én magam vagyok, és arról írok, amit le kell írnom.
Így voltam ezzel a trilógiával is, és lám, sokaknak tetszett. És így történik ez most a szatírával, és még elképzelésem sincs, hogy ki és mikor fogja kiadni, vagy milyen formában fog megjelenni, ha megjelenni egyáltalán. Én csak azt tudom, hogy ennek a regénynek meg kell születnie, mert szükségünk van rá, mindannyiunknak.

Cseke Lajos köteteit a Gold Book honlapján ITT tudod kedvezménnyel megrendelni! 


Köszönöm a válaszokat, további sok sikert kívánok! 


















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése