Cserhalmi Dániel neve a magyar krimi rajongók számára már nem ismeretlen, hiszen a 2018-ban megjelent Csengőfrász című nagy sikerű ÁVH-regény szerzője. Igen izgalmas a pályaíve, érdemes megismerni őt és könyveit, nem csak a műfaj kedvelőinek. Dániel eredetileg környezetgazdálkodási-agrármérnök, jelenleg az Állatorvostudományi Egyetemen tanít növénytani tárgyakat. Nős, két gyermek édesapja. A második könyve a napokban került a boltokba Szibériai csapda címmel.
Nagy érdeklődéssel vártam ezt a folytatást, hiszen a Csengőfrász 2018 egyik legjobb olvasmánya volt nálam. Már a találó címe is figyelemfelkeltő. Csak annyit róla, hogy este "csak beleolvasok picit" vettem kézbe, és hajnali fél négykor tettem le kiolvasva. Gyakorlatilag osztatlan sikert aratott, szuper jól megírt, fordulatos és szórakoztató a történet, ajánlom mindenkinek! Ismerjük meg a szerzőt, lessünk most be a könyvírás-kiadás rejtelmeibe!
Te egy viszonylag közeli időszakot választottál. Miért az ’50-es évek, a Rákosi-korszak, mi adta az ötletet ehhez?
Ez gyakran merül fel kérdésként, és mindig szívesen válaszolok rá. Nagyon egyszerű a válasz: mert érdekelt. Illetve az is közrejátszott benne, hogy a könyvpiacon ez a téma nem jelent meg eddig. Ha az első regényed kéziratát próbálod eladni egy kiadónál, akkor nem baj, ha valami újdonsággal állsz elő, hogy ne csak a sokadik krimi, sci-fi, vagy romantikus regény legyen a tiéd. Legyen benne valami plusz, és esetemben ez az ÁVH volt. A szórakoztató irodalom még tényleg nem karolta fel ezt a témát, ugyanakkor szerintem sokan szeretnék tudni, mi is történt valójában a sötét ötvenes években.
2. Könnyen találtál kiadót?
Nem. Sőt, kifejezetten nehezen. Nagyon rossz tapasztalataim voltak első könyves szerzőként. A kézirat nyilván nem volt tökéletes, de a történettel nem volt gond, ahogy a hitelességgel sem, hiszen az ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) már a kezdetekkor mellém állt. Szóval küldözgettem a kéziratot abban a reményben, hogy van egy olyan piaci rés, amit ezt a könyv betölthet, de ennek ellenére sem kaptam választ. Nem azt írták, hogy nem jó. Azzal megbékéltem volna. Semmit nem írtak. Szóval igen hányattatott sorsa volt a kéziratnak, mire végül felkarolták.
3. Az új, második könyved már egy új kiadó égisze alatt jelent meg. Miért a kiadóváltás?
Az előző kiadóm nem sokat tett a regényért, azon kívül, hogy kiadták, és ezért természetesen hálás vagyok nekik. Utána viszont levették rólam a kezüket. Amikor elkezdtem írni az új regényt, akkor is úgy tűnt, vonakodnak egy kicsit. Aztán amikor végül kötélnek álltak volna, több kifogást is emeltek a kézirat kapcsán, és egyre inkább azt éreztem, hogy nem jutunk közös nevezőre, ezért elkezdtem „házalni” máshol. Szerencsére az Alexandra kiadó meglátta a fantáziát és a lehetőséget a kéziratban, és remélem az együttműködésünk hosszútávú lesz.
4. Számos egyéb elfoglaltságod mellett mikor írsz? Hogy jut időd a család és munka mellett erre is?
Leginkább este, éjszaka. Van családom, munkám, az írás pedig egy hobbi. Így akkor tudok regényt írni, ha már mindenki alszik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy este fél 9 körül ültem le a notebookom mellé, és nagyjából éjfélig írtam, lehetőség szerint minden nap. Persze néha le lehetett csípni egy kis időt a munkából, vagy a hétvégéből, hogy ne kelljen minden nap virrasztani, de azért a kézirat jelentős része éjjel született.
5. Hol a határ a valóság és fikció között? Hogyan alkottad meg Szabados Imre karakterét a Csengőfrászban?
Az ilyen történelmi regényeknél szerintem az a jó, ha a valóság és a fikció úgy keveredik, hogy az olvasó ne tudja e kettőt szétválasztani. Avagy a fikció jól illeszkedjen a valóságba. A regények szereplői kitalált alakok, leszámítva az állami vezetőket és az ÁVH prominenseit. Szabados karakteréül nem szolgált semmilyen minta. Az esetében az volt a fontos, hogy egy minta-tisztet teremtsek, a hatóság díszpéldányát. Épp ezért a személyisége és a cselekedetei hűen tükrözik mindazt, amit az olvasó joggal feltételez az ÁVH-n szolgálatot teljesítő nyomozóktól.
6. Második regényed főhőse valós karakter. A kutatómunka mennyire volt nehéz, bonyolult ez esetben?
Csonka György csak félig valós karakter. Az életrajzából számos eseményt beemeltem a regénybe, de sok helyen éltem is a változtatás lehetőségével, ami jobban megfelelt a cselekménynek. És nem utolsó sorban ez etikai kérdés is. Csonka ezredesről sajnos kevés irat maradt fenn, ami persze a másik oldalról kedvező, hiszen így szabad kezet kaptam a cselekedeteihez. Természetesen ehhez is szükség volt kutatómunkára. Ez utóbbi pedig részben szerencse kérdése. A tervezés elején egyáltalán nem volt biztos, hogy a levéltárban vannak olyan akták, amiben Csonka György említésre kerül. Vagy az is csak a véletlen műve, hogy fennmaradt egy irat a piliscsabai laktanyáról. Így a kutatás nem mindig egyszerű, de ezek nélkül azt gondolom nem lenne hiteles a regény.
7. Az első kötet sikere mennyire volt számodra „váratlan”? Most a második kötet után hogy látod lesz harmadik ebben a témában vagy tovább lépsz más időszakra?
Nem voltak elvárásaim az első kötet után. Persze reménykedtem benne, hogy azért nem olyan rossz, amit írtam. Aztán az első kritikák után kezdtem elhinni, hogy talán mégiscsak jó a regény, és ekkor kifejezetten sajnáltam, hogy a korábbi kiadóm gondozta a regényt. Azt éreztem, hogy nem tudom elég emberhez eljuttatni a könyvet. Egy jobb kampánnyal talán hamarabb „befut” a regény. Ez ösztönzött a Szibériai csapda megírásában. Ha lesz harmadik, az elsősorban az olvasóktól függ, de jelenleg még ebben a témában és korszakban gondolkodom.
8. Van ezekben a regényekben valami oktató, tanító szándék is? Mit üzen ez a múlt a ma emberének, miért kell ismerjük? Milyennek látod az akkori vezetőket és az egyszerű emberek helyzetét, viszonyát?
Deklaráltam nem ezért írtam a regényeket, hiszen ezek célja a szórakoztatás. Ugyanakkor pont azért törekedtem a hitelességre, hogy mellesleg elmondjak valamit a korabeli világról, hiszen egy regényen keresztül könnyebb az embereket tanítani, mint egy száraz tanulmánykötet segítségével. Szerencsére nem éltem ebben a világban, de azt gondolom, az élet nem volt könnyű. Voltak, akik életét el sem tudjuk képzelni. Gondoljuk azokra, akiket mondjuk Újlipótvárosból az Alföld közepére telepítettek. A vezetőket pedig egyáltalán nem érdekelte az emberi tényező, de a diktatúrák általában ilyenek. Ha valami megtanulhatunk belőle, nos leginkább az, hogy nem szabad, hogy hasonló dolgok megismétlődjenek.
9.Van előolvasód?
Természetesen. Először mindig a feleségem olvassa el a szöveget, és ha valami nagyon nagy marhaságot írok, azt megmondja. Aztán vannak ismerősök, akiket nem feltétlenül a barátság miatt kérek fel előolvasónak, hanem a szaktudásuk miatt. Végeztek szerkesztői munkát, értenek az irodalomhoz, a helyesíráshoz, a történelemhez. Nem elfogult véleményeket akarok olvasni. És végül vannak az ÁBTL történészei, akik felelnek a hitelességért.
10. Mondj kérlek három könyvet, ami életedben meghatározó volt! Mit olvasol szabadidődben, van kedvenc krimiszerződ? (vagy úgy általában kedvenced)
Ez mindig nehéz kérdés. Nehéz azt mondani valamire, hogy kedvenc. Krimi tekintetében biztos, hogy Agatha Christie. A Tíz kicsi néger volt az első amit olvastam, de számomra Az Ackroyd-gyilkosság a legnagyobb favorit. A másik szerző H.P. Lovecraft, aki teljesen más műfajban írt, ráadásul novellákat. Ma leginkább a horror vagy weird irodalomhoz sorolják, és a mai napig hatással van az életemre az általa teremtett világ. Mivel regényt nem írt, ezért én a Rémület Dunwichban című novellát ajánlom. Harmadikként pedig Kurt Vonnegutot említem, akinek életfilozófiájából sokat merítettem, de ha mindenképp könyvet kell megnevezni, akkor legyen a Macskabölcső. És akkor most írhatnék még egy tucat nevet.
AZ ÁVH-regények Facebook oldalán találsz friss híreket, a könyvel kapcsolatos információkat. ITT tudsz csatlakozni a közösséghez, vagy követheted a blogot ITT!
Ez gyakran merül fel kérdésként, és mindig szívesen válaszolok rá. Nagyon egyszerű a válasz: mert érdekelt. Illetve az is közrejátszott benne, hogy a könyvpiacon ez a téma nem jelent meg eddig. Ha az első regényed kéziratát próbálod eladni egy kiadónál, akkor nem baj, ha valami újdonsággal állsz elő, hogy ne csak a sokadik krimi, sci-fi, vagy romantikus regény legyen a tiéd. Legyen benne valami plusz, és esetemben ez az ÁVH volt. A szórakoztató irodalom még tényleg nem karolta fel ezt a témát, ugyanakkor szerintem sokan szeretnék tudni, mi is történt valójában a sötét ötvenes években.
2. Könnyen találtál kiadót?
Nem. Sőt, kifejezetten nehezen. Nagyon rossz tapasztalataim voltak első könyves szerzőként. A kézirat nyilván nem volt tökéletes, de a történettel nem volt gond, ahogy a hitelességgel sem, hiszen az ÁBTL (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) már a kezdetekkor mellém állt. Szóval küldözgettem a kéziratot abban a reményben, hogy van egy olyan piaci rés, amit ezt a könyv betölthet, de ennek ellenére sem kaptam választ. Nem azt írták, hogy nem jó. Azzal megbékéltem volna. Semmit nem írtak. Szóval igen hányattatott sorsa volt a kéziratnak, mire végül felkarolták.
Az előző kiadóm nem sokat tett a regényért, azon kívül, hogy kiadták, és ezért természetesen hálás vagyok nekik. Utána viszont levették rólam a kezüket. Amikor elkezdtem írni az új regényt, akkor is úgy tűnt, vonakodnak egy kicsit. Aztán amikor végül kötélnek álltak volna, több kifogást is emeltek a kézirat kapcsán, és egyre inkább azt éreztem, hogy nem jutunk közös nevezőre, ezért elkezdtem „házalni” máshol. Szerencsére az Alexandra kiadó meglátta a fantáziát és a lehetőséget a kéziratban, és remélem az együttműködésünk hosszútávú lesz.
4. Számos egyéb elfoglaltságod mellett mikor írsz? Hogy jut időd a család és munka mellett erre is?
Leginkább este, éjszaka. Van családom, munkám, az írás pedig egy hobbi. Így akkor tudok regényt írni, ha már mindenki alszik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy este fél 9 körül ültem le a notebookom mellé, és nagyjából éjfélig írtam, lehetőség szerint minden nap. Persze néha le lehetett csípni egy kis időt a munkából, vagy a hétvégéből, hogy ne kelljen minden nap virrasztani, de azért a kézirat jelentős része éjjel született.
5. Hol a határ a valóság és fikció között? Hogyan alkottad meg Szabados Imre karakterét a Csengőfrászban?
Az ilyen történelmi regényeknél szerintem az a jó, ha a valóság és a fikció úgy keveredik, hogy az olvasó ne tudja e kettőt szétválasztani. Avagy a fikció jól illeszkedjen a valóságba. A regények szereplői kitalált alakok, leszámítva az állami vezetőket és az ÁVH prominenseit. Szabados karakteréül nem szolgált semmilyen minta. Az esetében az volt a fontos, hogy egy minta-tisztet teremtsek, a hatóság díszpéldányát. Épp ezért a személyisége és a cselekedetei hűen tükrözik mindazt, amit az olvasó joggal feltételez az ÁVH-n szolgálatot teljesítő nyomozóktól.
6. Második regényed főhőse valós karakter. A kutatómunka mennyire volt nehéz, bonyolult ez esetben?
Csonka György csak félig valós karakter. Az életrajzából számos eseményt beemeltem a regénybe, de sok helyen éltem is a változtatás lehetőségével, ami jobban megfelelt a cselekménynek. És nem utolsó sorban ez etikai kérdés is. Csonka ezredesről sajnos kevés irat maradt fenn, ami persze a másik oldalról kedvező, hiszen így szabad kezet kaptam a cselekedeteihez. Természetesen ehhez is szükség volt kutatómunkára. Ez utóbbi pedig részben szerencse kérdése. A tervezés elején egyáltalán nem volt biztos, hogy a levéltárban vannak olyan akták, amiben Csonka György említésre kerül. Vagy az is csak a véletlen műve, hogy fennmaradt egy irat a piliscsabai laktanyáról. Így a kutatás nem mindig egyszerű, de ezek nélkül azt gondolom nem lenne hiteles a regény.
Nem voltak elvárásaim az első kötet után. Persze reménykedtem benne, hogy azért nem olyan rossz, amit írtam. Aztán az első kritikák után kezdtem elhinni, hogy talán mégiscsak jó a regény, és ekkor kifejezetten sajnáltam, hogy a korábbi kiadóm gondozta a regényt. Azt éreztem, hogy nem tudom elég emberhez eljuttatni a könyvet. Egy jobb kampánnyal talán hamarabb „befut” a regény. Ez ösztönzött a Szibériai csapda megírásában. Ha lesz harmadik, az elsősorban az olvasóktól függ, de jelenleg még ebben a témában és korszakban gondolkodom.
8. Van ezekben a regényekben valami oktató, tanító szándék is? Mit üzen ez a múlt a ma emberének, miért kell ismerjük? Milyennek látod az akkori vezetőket és az egyszerű emberek helyzetét, viszonyát?
Deklaráltam nem ezért írtam a regényeket, hiszen ezek célja a szórakoztatás. Ugyanakkor pont azért törekedtem a hitelességre, hogy mellesleg elmondjak valamit a korabeli világról, hiszen egy regényen keresztül könnyebb az embereket tanítani, mint egy száraz tanulmánykötet segítségével. Szerencsére nem éltem ebben a világban, de azt gondolom, az élet nem volt könnyű. Voltak, akik életét el sem tudjuk képzelni. Gondoljuk azokra, akiket mondjuk Újlipótvárosból az Alföld közepére telepítettek. A vezetőket pedig egyáltalán nem érdekelte az emberi tényező, de a diktatúrák általában ilyenek. Ha valami megtanulhatunk belőle, nos leginkább az, hogy nem szabad, hogy hasonló dolgok megismétlődjenek.
9.Van előolvasód?
Természetesen. Először mindig a feleségem olvassa el a szöveget, és ha valami nagyon nagy marhaságot írok, azt megmondja. Aztán vannak ismerősök, akiket nem feltétlenül a barátság miatt kérek fel előolvasónak, hanem a szaktudásuk miatt. Végeztek szerkesztői munkát, értenek az irodalomhoz, a helyesíráshoz, a történelemhez. Nem elfogult véleményeket akarok olvasni. És végül vannak az ÁBTL történészei, akik felelnek a hitelességért.
10. Mondj kérlek három könyvet, ami életedben meghatározó volt! Mit olvasol szabadidődben, van kedvenc krimiszerződ? (vagy úgy általában kedvenced)
Ez mindig nehéz kérdés. Nehéz azt mondani valamire, hogy kedvenc. Krimi tekintetében biztos, hogy Agatha Christie. A Tíz kicsi néger volt az első amit olvastam, de számomra Az Ackroyd-gyilkosság a legnagyobb favorit. A másik szerző H.P. Lovecraft, aki teljesen más műfajban írt, ráadásul novellákat. Ma leginkább a horror vagy weird irodalomhoz sorolják, és a mai napig hatással van az életemre az általa teremtett világ. Mivel regényt nem írt, ezért én a Rémület Dunwichban című novellát ajánlom. Harmadikként pedig Kurt Vonnegutot említem, akinek életfilozófiájából sokat merítettem, de ha mindenképp könyvet kell megnevezni, akkor legyen a Macskabölcső. És akkor most írhatnék még egy tucat nevet.
Köszönöm a beszélgetést! Kívánok sok sikert a második kötethez is!
A Szibériai csapda az ősz egyik könyvsikere ITT megrendelhető kedvezménnyel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése