Bloginterjú Hartay Csabával

VAN EGY LAMBORGHINIM

Verses beszélgetés Hartay Csabával





                                                                                   










A Nem boci! novellafűzér 2015-ös megjelenése óta figyelem Hartay Csaba munkásságát és nagyra értékelem. Sok vidám percet szerzett prózai műveivel, amik hol elgondolkodtattak, hol pedig a múltidéző, nosztalgiázó hangulata talált meg.
Különösen kedvelem versei súlyos, sötét képeit, néhol komor témáit. Jó tollú szerző, kedvelem a stílusát, iróniáját, egyéni humorát, ami ebből a beszélgetésből is kiderül. Kíváncsian várom a további írásait. Most az apropó a szeptember elején a Scolar Kiadónál megjelenő, kilencedik verseskötete. Az Átkiáltani az őszbe címmel ITT előrendelhető! (alig két kávé áráért)


1: Hogyan élted meg a Nem Boci! sikerét, hogy bekerültél egy nagy kiadóhoz?

Olyan eget rengető sikerről én nem tudok, legalábbis hozzám nem ért el ez a hullám. Szép könyv lett, minőségi munka, eredeti ötlettel a kivitelezésben, nagyobb példányszám, komoly kiadó, minden könyvesboltban ott voltunk, de szerintem ez az egész nagyon messze volt egy igazi könyvsikerhez. Tudnak róla, páran írtak is róla, de nem történt akkora áttörés a könyv után, hogy összesúgtak volna mögöttem: „Ő az, ő írta a Nem bocit!” A másik oldalról meg az már siker, ha egy komoly kiadó szóba áll veled, gondozza, kiadja, terjeszti a könyveidet, ami ezen túl történik, az mind csak plusz. És talán nem is tesz jót veled szerzőként, ha túlzottan felkapnak, fennáll az elkényelmesedés veszélye. Ha nekem valaki gimis koromban azt mondja, amikor az első soraimat vetettem papírra a szeghalmi koleszban, hogy ennyi regényem, verseskötetem lesz, kiröhögöm.


2: Minden kamasz ír naplót, verseket. Nálad ez hogyan kezdődött? Megvan még az első füzeted?


Nem akartam verset írni, csak írni valamit, és úgy nézett ki a tagolása, elrendezése, mintha vers lenne. Szabálytalan, kusza, csapongó szövegek voltak ezek. És igen, megvan még a füzet, természetesen kockás, nem értem, de sokan szeretnek kockás füzetbe írogatni, mintha valamiféle lázadás lenne ez a matematika ellen.

3: Mit mondanál ma annak az egykori srácnak, aki irodalmi babérokra tört?

Azt, hogy higgadjon le.
                                             


4: Mit kell tudni az új kötetről? Mit üzen a költő? (ihlet, témák, hány év termése, hogyan születtek ezek a versek stb)

Az elmúlt kb. 5 év verstermése. Öt évig lakott bennem valaki, aki a versekben fellelhető hangon szólalt meg, és mostanában sikerült végre szabadon engednem őt.
A költő meg azt üzeni, hogy legyen idő hírfolyamgörgetés mellett a szépirodalomra is. Ez ugyan nincs benne a verseimben, de minden más igen, ami talán sokkal fontosabb a közhelyes motivációs idézeteknél.


5: Szarvason élsz. Milyennek látod a mai, karanténos irodalmi életet vidékről? Egy előző interjúban azt mondtad: Élvezetből írsz: ez valami kettős élet, hiszen dolgozol a bociknál napközben. Milyen nálad az alkotói fázis?

A Facebookon elég irodalmi élet zajlik, talán nem is kell ehhez mindig színpad vagy óriási közönség, az olvasás magánügy. Van vagy 300 irodalomhoz köthető ismerősöm, a hírfolyamom 70%-ban kortárs irodalom, a többi sajnos politika, és marad még humor is valamennyi. Ja, meg hogy egy kis csomagot el kéne vinni Hajdúböszörménybe, ilyenek. Alkotói fázis? Ez inkább alkotói fáziskésés, mire géphez jutok, már elfelejtettem, mit akartam írni, de a végén csak sikerül valamit kanyarintanom, ahogy hazaértem este a telepről.



6: A Viharsarki Kattintós vidám, vicces oldal is a nevedhez köthető. A témák mögött a
vidámság mindig tartalommal is párosul. Ez a torz-tükör működik szerinted? A Köszönöm a befogadást ennek a lenyomata lenne? Tud ez alakítani rajtunk, van hatása, vagy csak tisztán szórakoztató?

Van aki szívből gyűlöli ezt a néhol cinikus, néhol enyhén vitriolos, paródiába hajló hangot, van aki meg imádja. Átmenetet nem tudok. Hatása a pálinkának van sörrel, olyan nagy hatást még nem tapasztaltam, lájkolgatnak, hozzászólnak, kapok üzeneteket is, de nem is igénylem annyira azt, hogy bármiféle megmondóembernek vagy véleményvezérnek tartsanak, jobb meghúzódni a háttérben.


7: Mire készülsz, új prózakötet várható mostanában? A Lerepül a hülye fejetek baráti társasága működik, a mai napig barátok vagytok. Hogyan lehet fenntartani ennyi éven át egy ilyen barátságot szerinted? 


Ez egy haveri kör, itt is vannak hol szorosabb, hol szétesőbb kapcsolatok, de a félévenként rendezett közös összejövetelek mindig összehozzák a régi, majdnem teljes csapatot. Ezt szerintem csak úgy lehet fenntartani, hogy a Művésztelepi bandát anno, a kilencvenes években sok generációs probléma, öröm, kaland és közös rácsodálkozás tartotta össze, és ezek a nosztalgikus elemek mind a mai napig még

működnek. Ki tudja, meddig, de még nem fáradt el a múltidézés. Negyvenes apukákról van szó, olyan vad közös események, sztorik már nem születnek, a sörözéseink javarészt ordítva röhögős visszaemlékezésekkel telnek. Prózát mostanában is írok, vissza a kollégiumba, a kilencvenes évek közepe az időpont.

8: A felnőtt létet mennyire határozza meg a múlt a gyerekkor élményei, emlékei? Az apakép erős és visszatérő elem prózádban és verseidben is. Ha ma leülhetnél vele, mit gondolsz, mit szólna az eddigi sikereidhez?

Azt mondaná, hogy szép vagyok, de menjek előle, mert épp a meccsre kíváncsi, nem rám. Apám egy igencsak erős egyéniség volt, szigorú, konok, de precíz és rendszerető is egyben, az írói érzékenységemet nem hinném, hogy tőle örököltem.
De belül persze büszke lenne rám, olvasott ember volt, sok könyvünk volt otthon. Mindig azt mondta, pátyolgatni a hülyéket kell, nem volt ölelgetés és puszilgatás, akkor persze úgy tűnt, nem is szeret bennünket annyira apu, de utólag megérti az ember, mire ment ki a játék. Lezáratlan a kapcsolatunk, hiányzik egy végső, nagy beszélgetés, és ez már így is marad. És szerintem semmi sem határozza meg jobban egy ember életét, felnőttkorát, mint a gyerek- és kamaszkora, ami akkor megtörténik, az a MINDEN, amiből táplálkozunk életünk végéig. Talán ezért is írnak olyan sokan a saját fiatalságukról.


9: A 40. év fordulópont egy férfi életében is. Maradunk örök gyerekek vagy felnőttél végre? A retro érzés jellemzően jelen van prózádban, őrzöl valami tárgyat a gyerekkorodból ami fontos neked?

Már a 40 is régen volt, tovább bácsisodtam, 43 vagyok, túléltem Ady Endrét és Elvist is. A retro az valahogy a közelmúltban lett divatos kifejezés, a nosztalgia örök, mindenki szereti felidézni azokat a zenéket, színeket, fényeket, nyarakat és szerelmeket, amikor ráeszmélt arra, hogy a világon van, és hogy szó nélkül kiszolgálják a kocsmában. Tárgy a gyerekkoromból: van egy Lamborghini Countach Matchboxom itt a fiókomban. Még az emeletben játszottam vele a nyolcvanas években, jól farolt a parkettán.


10: Mit olvasol, mi életed meghatározó 3 könyve?

Általában történelmi tárgyú könyveket olvasok szívesen, Sztálin és kora például, az akkori Szovjetunió mindennapjai, de mostanában Észak-Korea a fő területem, ha jól számolom, épp az ötödik ilyen tárgyú könyvet ízlelgetem esténként. Emellett persze olvasok szépirodalmat is, több kötetet szimultánban, mindig van egy könyvkupac az éjjeliszekrényem mellett – ez a porszívózás egyik kedvenc akadálya.
Első meghatározó könyvem Zolától a Patkányfogó, apám adta a kezembe, hogy nem csak
videofilmek léteznek a világon, 14 éves lehettem. Utána fontos még Zabos Gézától a Kacagó harcsa, ezek horgásznovellák, kamaszként megszállott pecás voltam. A harmadik pedig a Márai naplók összes. Meg persze verseskötetek sokasága, de nem sorolom fel mindet, talán csak a számomra legfontosabb neveket: Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Petri, Ladányi Mihály, Sárándi József.


Köszönöm a beszélgetést! Zárásul ízelítőnek itt olvashatjátok először az új kötet címadó versét!

                                                                                                         
Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe


Szigetek közt bóklászó esti hajók.
A megérkezés csendjében siklanak.
Csobbanás után a horgonylánc csörgése.


Még nem lehet átkiáltani az őszbe,
de már lejtmenetben tekintünk vissza
a csúcs máglyáinak lankadó lobogására.

Fény és apadás. Szikla és vér.
Mélyben halak, magasságban holduszony.
Behegednek alkonysebű nyarak.