Gondolatok pelenkában

Janáky Marianna: Gondolatok pelenkában 





                                                                                                     
















Janáky Marianna az első, 2008-ban Egységesülés címmel megjelent verseket tartalmazó kötete óta nem tétlenkedett. A mára már nyugdíjas pedagógus 2018-ban létrehozta az Osvát Ernő-díjat, miközben sorra jelentek meg neves lapokban írásai, verses interjúi. A Novellák regénye (2016) és a Magamba ragasztottalak (2018) kisprózák után 2019 telén ismét versekkel jelentkezett. A Paplan alatt kötethez Eifert János csodaszép fotói adnak hangulatot. Most tavaszi újdonságként az ötödik kötete néhány hete látott napvilágot.



A Gondolatok pelenkában az alcím szerint egy family-fiction. A nagyi tudása és a gyerek ráeszmélése a világra adja a hátteret. Aki végigolvassa, rá fog jönni, nem véletlen lett ide időzítve a kötet megjelenése. Milyen az, ha az irodalmár, költő egyszer csak nagymama lesz? Érdemes itt elidőzni, hiszen egy kisgyermek érkezése a családba, nyilvánvalóan öröm és boldogság. Az első benyomás a kötetről, hogy cuki. A bájosan huncut babafotó a borítón az első unokát, Samut mutatja, ami igazán jó ötlet. Hiszen róla szólnak, ő a főszereplője ezeknek a történeteknek. Ami nem jöhetett volna létre a nagyi nélkül, aki klaviatúrát ragadva és összeszövetkezve az unokával megírta ezeket.



Egy kedves, aranyos és színes történetgyűjtemény a babaélet első hónapjairól, ahogyan az apró gyermek elképzeli és érzékeli, felfedezi az őt körülvevő világot. A makói nagyi az unoka szemszögéből írja le ezt a megismert és egyre táguló világot. A gyermekirodalom mindenkinek és mindenkihez szól, ez most a felnőtt olvasókban ébresztgeti a szunnyadó gyermeket. Nem lehetne elfelejteni azt a régi igazságot, minden felnőtt volt gyerek. Telitalálat a könyv, annak ellenére, hogy rövidke. Olvastam volna még a kisfiú szemszögéből való őszinte rácsodálkozást. Izgalmas volt olvasni, hogyan látja az őt körülvevő világot, az ifjú és aggódó szülőket, a környezetét. Mitől leszünk jó szülők? A generációs harc, ha finoman is, de már itt és ekkor elkezdődik. Ez az élethelyzet is az, amit érzékletesen elénk tár a kötet. A kisded gondolatai, érzelmei, sőt mi több a véleményének is hangot adva, tökéletesen nyomon követhetőek.
Látjuk magunk előtt a gyermek életének mindennapjait a könyv oldalain, a babaélet vidám és vicces rácsodálkozásait, megható pillanatait. Kedves gyermektörténetek, apró csínytevések, jó adag humorral.

Ezek az életpillanatok változásai a világ megismerése sok gyönyörű, vicces és megható történet alapjai lettek. Bizonyára minden olvasó fog tudni hasonló és személyes élményt feleleveníteni ezek olvasása közben. Megismerjük a megfordulás szenzációját vagy a mászás pillanatát. Jó volt olvasni a két szülőről, ahogy a gyerek látja őket. Különösen tetszett benne, hogy több szemszögből is megfigyelhetjük a történéseket, bár végig a gyerek áll a középpontban. Nagyi emlékmorzsáiból is kapunk ízelítőt a sorok közt vagy a fejezetek végén. Kedvenc résznek az első nyaralás pillanatait tudom kiemelni, vagy amikor a gyerek meghallja az apja belső hangját, akinek alakja érezhetően meghatározó a kötetben. Szerintem azonban mindegyiknek megvolt a maga varázsa. A kissrác szerelmei és a tesó érkezésének pillanatai líraiságot is adnak a prózának. Ez kétségtelen a nagyi érdeme, megcsillantva verses múltját.


A családi kapcsolatok belső, néha kaotikus rendszere, és a fontossága okán a családról is szólnak ezek a történetek. Tulajdonképpen minden különbözőségünk mellett is összetartozunk. Gyerekként felnőttek lennénk, felnőttként pedig újra gyerekek. A felnőtt olvasóban felidéződhet pár órára az önfeledt, boldog gyerekkor. Szórakoztató kikapcsolódás, igényes szövegvilág jellemzi a könyvecskét, ami méretében is jól illik a babavilág képeihez. Egy üdítő színfolt a prózairodalomban.


ITT tudod megrendelni a könyvet kedvezménnyel!

Janáky Marianna (Hódmezővásárhely, 1955. február 6. –) író, költő.

53 évesen kezdett el írni. 2012-től publikál rendszeresen országos folyóiratokban. Többek között jelentek meg versei, prózái, dráma-pantomimjei, verses interjúi (utóbbi kettő új műfaj az irodalomban!) a következő lapokban: 2000, Ambroozia, Bárka online - Papírhajó, Csillagszálló, Elle, Élet és Irodalom, Életünk, Életünk Receptje, Félonline, Irodalmi Szemle, Kortárs online, KULTer.hu, Magyar Napló, Műhely, Műút, Opus, Pannon Tükör, Prae, Spanyolnátha, Szőrös Kő, Tiszatáj.

2020-ban nyert felvételt a Szépírók Társaságába

Fekete Sas, 2020


124 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156168016

Egy másik élet

Per Olov Enquist: Egy másik élet




                                                                                                         








"Ha valaki csak egyszer megérti a dolgok összefüggéseit, akkor mindent kibír."



2020. április 25-én 85 éves korában, hosszas betegség után csendesen elhunyt a svéd irodalom kimagasló és meghatározó alakja Per Olov Enquist - tudatta a család a világgal. Életrajzi kötete 2008-ban látott napvilágot Svédországban, míg Magyarországon 2011-ben került a könyvesboltokba. Ekkor volt az író a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.

Amikor elkezdtem olvasni egy hagyományos életrajzra számítottam. Tévedtem. Nem csupán egy idős és sikeres író memoárja került a kezembe, de sokkal többet adott, mint vártam. Káprázatos és élbűvölő az egész szöveg, élmény olvasni. Az egyik és talán legfurcsább, hogy a szokásoktól eltérően nem E/1-ben íródott. Ezzel bizonyos távolságot tart múltbeli énjétől, külső megfigyelőként eleveníti fel életének állomásait. A szerző érezhetően őszintén írta meg életét egyes szám harmadik személyben. 1934. szeptember 23-án született a Svédország északi részén található Hjoggböle községben. A történet, ahol a főhőst Per Olov Enquistnek hívják természetesen a gyerekkor meghatározó képeivel indul. Enquist elmondja az apátlan fiú nehéz életét, a szigorúan vallásos édesanya mellett.
Az elképzelt és idealizált apa fantasztikus karakterként létezik a műben. Erős és jól felépített regény, számtalan érdekességgel. A környékről öt író származik; nagymamája és Stieg Larsson családja szomszédok voltak, de barátságban volt Olof Palméval is.
Ebből a zárt és elszigetelt világból az uppsalai egyetem és az atlétika jelentett kiutat számára: az öt legjobb svéd magasugró közé tartozott. Miután 1964-ben megkapta bölcsészdiplomáját, írói pályafutása is elindult. A figyelem középpontjába 1968-as Legionärerna című könyvével került. A mű azokról a német Waffen-SS-ben szolgált balti katonákról szól, aki a háború után Svédországba menekültek, és a svédeknek kellett dönteniük arról: kiszolgáltatják-e őket a Szovjetuniónak.




"Minden jól megy, aztán minden nagyon rosszra fordul. 1990. február 6-án megkezdődik egy másik élet. Erről szól a könyv” – írja Per Olov Enquist saját életregényéről.

A mozaikszerű emlékekből kialakuló kép markáns, egységet alkot. Elképesztő nyíltsággal analizálja önmagát és a döntései hátterét, az őt körülvevő világot. Az őszintesége miatt is megrázó és drámai tud lenni ez az önelemzés. Ez a nyíltság elég meglepő és ritka az irodalomban. Beszél és vállalja a kialakult szenvedélyét, hibáit. Kamaszkor, szerelmek, válások, alkoholizmus, siker és bukás minden, ami elkíséri egy ember életét. A családi háttér végig egyértelműen megható és meghatározó. A világban több helyen is élő szerző a depressziót véli leginkább fő oknak. A süllyedés időszaka folyamatos és könyörtelen őszinteséggel tárul fel. Egy mély és lenyűgöző utazás, szorosan egyensúlyt tartva a témáival, sötéten komoly, mégis humorral megírt vallomás. Minden emberben van egy belső mag, amelyet soha nem lenne szabad összetörni.

Kivételes, nagyszerű ember, aki megélte életének minden pillanatát. Enquist egy mesteri mesemondó, aki tudja, hogy a fény ellentmond az árnyéknak, Izlandon is, ahol ráébredt: fel kell állnia.
A másik élet, ami azon az izlandi éjszakán elkezdődött nem csak egy új reményteli lehetőség, amivel tudott élni. Az írás volt az életmentő számára a családi kapaszkodók mellett. A mélyponton túljutva elkezdte írni Az udvari orvos látogatása című regényét, amely 1999-ben jelent meg hazájában, zajos sikert aratva. Miután leszámolt az alkohollal, egy újabb sikeres alkotói korszak vette kezdetét életében.
A 20. századi skandináv irodalom egyik legnagyobb alakja, neve többször felmerült a Nobel-díj esélyesei között. "Mindannyian a válladon állunk" - búcsúzott Enquist-től Tore Renberg norvég író.

„Enquistet jó olvasni, sőt, megkockáztatom, könnyű olvasni, ami nem minden jó íróra igaz, értsünk bármit is könnyűn. Enquist kidolgozott egy regényfajtát, amely az esszé, a dokumentum, a fikció, az oknyomozó riport keveréke, változó arányokkal, saját kéznyommal” - mondta róla Esterházy Péter a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Budapest Nagydíj átadásakor.

Fotó: Soren Andersson és Dan Hansson



Európa, Budapest, 2011
502 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630791441 · Fordította: Kúnos László

Álmok

Karl Ove Knausgård: Álmok
(Harcom 5.)







                                                                                             









A világszerte elismert norvég író 2019-ben a Budapesti Könyvfesztivál díszvendége volt. Knausgård hosszú és kitartó munkával vált márkanévvé napjaink északi irodalmában.
Alig 39 évesen elkezdte írni hat kötetes önéletrajzi sorozatát, amely most az ötödik részéhez érkezett. Karl Ove Knausgård élettel vívott harca továbbra is nyers és őszinte, néhol frusztráló utazás. Egy hosszú és becsületes önvizsgálat az élet mindennapjairól, a családi kötelékekkel nehezített íróvá válás útja ez. Apjával korántsem volt felhőtlen a kapcsolata, ezt már tudjuk. Most további színekkel gazdagodik ez az apakép.

Mindenképpen elismerést érdemlő, ahogy végig arra törekedett, hogy élete részletes történései a félelmeivel együtt a legkönyörtelenebb és legőszintébb módon kerüljön az olvasók elé. Némileg értem a volt feleség és egyéb rokonok felháborodását. Ilyen nagyfokú lelki lemeztelenítés vállalása nem megszokott az irodalomban sem. A művész arcképe tovább gazdagodik, mélyül az olvasó előtt.

Mindegyik kötetnek van fő témája: az elsőnek az apja halála, a másodiknak a szerelmei, a családi élete, a harmadikban a gyerekkora bontakozik ki részletesen, míg a negyedikben az érettségi utáni, Hafjordban eltöltött tanítói időszakról mesél. A kötetek szorosan nem követnek időrendiséget, most mégis innen folytatódik a sorozat. A 19 éves Karl Ove Bergenbe kerül, hogy az írásra összpontosítson. Bejut a a helyi íróakadémiára, tovább mélyítve ismereteit, tanulni az írás mibenlétét. Éli a felhőtlen és laza diákéletet: órákra jár, rendületlenül ír, rengeteget olvas és bulizik. Az alkohol és a szex egyébként is egy fő motívuma a cselekménynek. Mellette gyönyörű lírai részekben, szemléletes és hangulatos tájleírásokban gyönyörködhetünk. A szél és az eső, a tenger jellemző eleme a norvég tájnak, megelevenedik az olvasó előtt. Ahogyan Anglia is fontos állomás lesz már itt és ekkor is.




A stílus tökéletesen egyenletes, erős és pontos a kép. Bár akadtak kapcsolódási pontok, mégis, most ez egy olyan könyv, amikor először éreztem, hogy egy picit szigorúbb szerkesztő talán jót tett volna neki. Eleve lassabban olvastam, hogy minél többet időzhessek Karl Ove-val, de a fele körül döbbenten észleltem, unom. A végtelen alkoholmámort, a bulikat, a zenekarosdit, a nő és szex nélküliséget, Knausgård sajátos vonzerejének lerombolását. Noha a szexuális kudarc korábbi félelmei eltűntek, érezhetően nem képes, talán nem is akar mély érzelmi kapcsolatokat kialakítani. Végtelen lazasággal éli alkoholba és cigarettába fojtott mindennapjait. Ezt ugyan a későbbiekben Tonja megjelenése némileg felülírja. Ő az a lány, aki érzelmi fogyatékossággal járó egoista életének következő nagy szerelme, majd első felesége lesz. Tény, a Halál vagy a Játék mélyebben megérintett, közelebb állt hozzám. Mégis jó volt megismerni életének ezen szakaszát. Yngve és
a norvég irodalom ifjú tehetségeinek éltéből is kapunk információkat. Felbukkan többek között Tore Renberg is, akiről jó volt olvasni.

Karl Ove Knausgård az önéletrajzi regény mögött bemutatja az életének ezen szakaszát, annak erre az időszakra eső, meghatározó eseményeit. Határtalan őszintesége és tudatossága megkapó. Természetesen az apa ugyanúgy jelen van mindennapjaiban, lelke mélyén, van, amikor közel két évig nem is találkoznak, vagy az apa nem hajlandó elmenni fia esküvőjére. Apja halála kellett ahhoz, hogy úgy tudjon és merjen írni róla, ahogy szeretne. Az emlékezet annyira csalóka és távoli, mégis elhiszem Knausgårdnak a leírtakat. Az önéletrajz fiktív részeit szépen belesimítja a valós történtekbe. Természetes, hogy ennyire fiatalon egyáltalán nem akar átlagos, polgári életet élni. A meztelen valóságból azonban a tudatosság erővel árad. Itt még egy igazi macsó, önbizalom és visszaigazolások nélkül, aki "keményen megdolgozott" mostani arcáért.




A siker is beköszönt, Knausgård irodalmi szenzációvá válik. Megjelenik első regénye, A világon kívül, ami ismert íróvá avatja. Ebből is olvashatunk néhány részletet, ahogy végig követhetjük a regény születésének körülményeit, hátterét. A sikernek és az álmoknak bizony kemény ára van. Van ami összetört és van, ami megvalósult. A fiatal Karl Ove valóban férfivá érett, élete elindult a vágyott irányba. Ennek az életnek az eredményeit olvashatjuk ki az ötödik részből. A siker ugyan megtalálta, ám a magánélete hullámvölgybe került. Amit nagyobb részben önmagának köszönhet. Ezzel zárul ez a rész, amit ismét Patat Bence remek fordításában olvashatunk.
További helyzetjelentés a hatodik kötetben, amit kíváncsi türelmetlenséggel várok.


ITT tudod megszerezni kedvezménnyel a regényt! E-könyvben is kapható!

Karl Ove Knausgård 1968. december 6-án született Oslóban. Első regénye, amely harmincéves korában jelent meg, elnyerte a norvég kritikusok díját. A díj történetében még nem volt rá példa, hogy elsőkönyves író művét ismerték volna el.
Hatkötetes önéletrajzi regényfolyama – eredeti címe: Min Kamp (Harcom) – 2009–2011 között jelent meg.


Díjai
Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)






Patat Bence fordító:  2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél. Többek között Lars Saabye Christensen, Jón Kalman Stefánsson, Maja Lunde és Jussi Valtonen fordítója.



                                                                                 

                                                                                                   
Magvető, Budapest, 2020
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439960 · Fordította: Patat Bence

Könyvfesztiváli emlékmorzsák

Könyvfesztiváli emlékmorzsák 




                                                                                               




"A rendszeres olvasás nyugodtabbá, bölcsebbé formál."
Gavin Extence



                                                     

Az idei, 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál - író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, felolvasásokkal, koncertekkel és kiállításokkal, akciókkal, találkozásokkal  - a sajnálatos és közismert tények miatt elmaradt.... Az élet felülírta programokat... A tavasz legfontosabb és legjobban várt könyves megmozdulása későbbre halasztódott, talán még lesz idén valami pótlás, bár ezt elég bizonytalannak érzem. Sőt, még a júniusi könyvhét programjai sem biztosak.

Idén a díszvendég az Európa Kiadó szerzője, a Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belorusz író, oknyomozó újságíró lett volna.
Az Elhordott múltjaink regényért irodalmi Nobel-díjat kapott. ITT olvashatsz erről a kötetről. Az egységes borítókkal megjelentek a további sikerregényei is erre az alkalomra. 

Sajnálatosan a nagyon várt norvég krimikirályra, Jo Nesbø-re is várnunk kell. Íme néhány személyes, kedves emlék, kis nosztalgiázó visszatekintés az elmúlt évekből csemegézve. Hommage á könyv, szerzők és kiadók előtti főhajtás. 

2019:
A díszvendég-író a napjaink északi irodalmának nemzetközileg elismert norvég
alkotója, Karl Ove Knausgård, a Magvető Kiadó szerzője. Itt jelenik meg a saját életét megíró sorozata Harcom címmel. 2019-ben a negyedik, Élet című kötetnek örülhettünk, a szerző megtisztelő látogatása mellett. Hosszú és tömött sorokban álltunk az áhított dedikálásra várva, amit bő negyed órával korábban elkezdett és tovább is tartott a meghirdetettnél. Jó volt látni, hasonló tömeget a közelmúltból Orham Pamuk török, és Jonathan Franzen amerikai író látogatásakor tapasztaltam. Bár Knausgård és fordítója Patat Bence lenyűgözött, de a Grecsó Krisztiánnal való váratlan találkozás hatalmas élmény volt. Jó volt látni, hogy ott van velünk.



2016:

Itt több olyan emlékem is akadt, amire szívmelengetően jó visszaemlékezni. Ekkor is norvég díszvendégünk volt Jostein Gaarder személyében, de mellette Jane Teller is dedikált.
Találkozhattam a dán, nálunk első könyves Kristian Bang Foss íróval is, aki a Halál Audival jár regény szerzője. Laza és humoros, közvetlen ember benyomását keltette. ITT írtam a dán Életrevalók-ként ajánlott regényéről. Jó lenne még tőle is olvasni, szerettem a regényében leírt fricskát a halálnak.


Színvonalas és érdekes volt a Typotex Kiadó Morfium könyvbemutatója Szczepan Twardoch lengyel íróval. Itt sajnos a dedikálásra várnom kellett 2019-ig, (akkor ütközött más programmal) amikor A király című új regényének bemutatójára érkezett ismét hozzánk. Erről ITT olvashatod az ajánlóm. Erős, sötét történet, filmszerűen pörgő regény.





                                                                                 


2015:





A Könyvfesztivál vendége volt a holland író Tommy Wieringa, akinek rögtön két új kötete is megjelent. A hazai olvasók a legfrissebb Szép, fiatal feleségem és Ezek az ő neveik című regényeivel ismerkedhettek meg. Az öregedő férfi, fiatal feleség problémái izgalmas kikacsintás, míg a másik, az akkor még nálunk kevéssé érdekes migráns-kérdésről szól. ITT olvashatod az ajánlóm. A könyvbemutató kimagasló élmény volt. Remélem olvashatok még tőle, lesz hazai megjelenése.

2015-ben a hazai szerzők közül Hartay Csaba frissen megjelent tehenésznovellái érdekeltek legjobban. A megpakolt hátizsákommal hazafelé beültem a busz hátsó sorába és végig vigyorogtam a 200 km-es utat. Azóta is kedvencem a NEM BOCI!, ami egy tehenésztelep mindennapjait meséli el sok humorral a valóságról. Olvasmányos és valóban remek karakterek szórakoztatnak. Tejbe aprított irodalom az alcíme szerint. Bármikor ajánlom olvasásra! Hartay Csaba munkásságát azóta is követem, verseit is kedvelem. ITT bővebben a bocis könyvről.




"Ezeknek minden boci. A borjú is, a bika is, az üsző is, a tehén is. Lebociznak ezek az úri városiak minden marhát."







2014:

Patrick Ness angol író végtelen kedves és közvetlen csupa mosoly. A frissen megjelent Daruasszony kötetét dedikálta a Soha nincs vége mellett. Szinkrontolmács mellett is izgalmas, tartalmas bemutató volt. A Daruasszonyról ITT olvashatsz bővebben!

Ekkor a fesztivál díszvendége Sofi Oksanen volt. Különleges és igazán színes egyéniség, roppant barátságos, lendületes, aki türelmesen állta a rohamot. Nem állt fel a kiszabott idő után, dedikált, amíg volt sor dedikált. Pedig voltunk rengetegen, tényleg! Most éreztem a nyelvtudás hiányát, de odaintette a tolmácsot, aki segített. Utánozhatatlan aláírása és mosolya jött velem.




2013:

“Az író nem isten, az olvasó fejezi be a művet” – vallja Gabi Gleichmann, aki első regényében egy család 36 generációján keresztül nyolcszáz év történelmét mutatja be."


Vitán felül egyik legszebb élményem hozzá fűződik. Az egyik legérdekesebb program volt a Könyvfesztiválon: Budapesten született 1954-ben, mégis a norvég íróvendégek táborát gyarapította Gabi Gleichmann. Első regénye A halhatatlanság elixírje hetek alatt bestseller lett, több mint 14 országban jelent meg a norvég kiadást követően. Sziporkázó tollú, humanista elkötelezettségű irodalmár és kritikus, aki az 1980–90-es években a svéd kulturális élet markáns személyisége volt, majd visszavonult a nyilvánosság elől. Jelenleg Norvégiában él feleségével és három fiával. 2010-ben feleségével megalapították az Agora Kiadót, mely Norvégiában eddig nem publikált, igényes világirodalmi műveket ad ki, többek között Nádas Péter köteteit is!

ITT írtam a regényéről.




Reménykedve várom, talán az idei év még tartogathat újabb találkozásokat, tovább gyűlnek majd az emlékek, regények, olvasási élmények.

Lázár evangéliuma

Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma 



                                                                                           








„Lázár, a mi barátunk, elaludt, de megyek, hogy fölkeltsem álmából.”




Rég láttam ennyire tetszetős, igényes borítót, ami tökéletesen passzol a belső tartalomhoz. Ez a borító lenyűgözött, még a történet ismerete előtt, már kézbe venni is jó volt. Talán nem túlzok, ha máris az idei év egyik legnagyobb dobása szerintem ez a regény.
Magával ragadott a könyv az első sortól, és nem engedett az utolsó befejező mondatig. Az érdeklődésem nem lankadt, mert kíváncsi voltam a történet kifutására és a befejezés sem okozott csalódást, miközben jó volt a borzongató élmény. Menet közben izgultam, nem engedett a regény atmoszférája fogott végig. Ami leginkább kiemelkedő ebben a regényben az alapötlet mellett a borzongató hangulat volt.




Bíró Szabolccsal némileg elfogult vagyok. Többször is szerencsém volt személyesen találkoznom Vele, szinte a kezdetektől olvasom és követem pályafutását. Felkészült, szimpatikus ember, aki jó úton jár, tudja mit akar és tesz is ezért. Itt a jól megjelenített hangulat mellet tetszett a rejtélyes betegség ötlete, annak megjelenítése, a kivételes környezetbe helyezett történet cselekménye. Gratulálok, ismét egy jó regény született!

Amikor egy művész mestere hangszerének és olyan csodásan pontosan, tömören fogalmaz, mint Bíró Szabolcs, az olvasás élménye hatványozódik. Kellően misztikus, félelmetes és hátborzongató, de nem hatásvadász. Jól tartja az arányokat, a történelmi háttér tökéletesen találkozik a szépirodalmi igényességgel. Érzésem szerint ez az írás a szerzőnek is egy öröm lehetett. Képi világa filmszerűen megelevenedik olvasás közben.

Merészen, pimaszul odamondogat az egyháznak, fanyar humora kikacsint a mára is. Ettől a mondanivaló elgondolkodtató is némileg. A feltámadás bizony kissé átértékelődik... Élvezetes, pörgős történet, tele lendülettel. Bátran írom, hogy az írói stílus olvasmányos, dinamikus. Összességében egy nagyon kellemes meglepetés volt, ahogy néhány éve a vikinges "kirándulása" a Ragnarök is. Az író maga teremtette világa, az Anjouk korszaka pici fantasyval meghintve élmény volt.

A történet jól felépített, már az indítás izgalmas és sokat sejtető. A Kaffában történt előzmények az emberi bosszú kicsinyes hátterét adják, ami a világra nézve szomorú és drámai következményekkel jár. A járvány eljut Itáliába.
1348 nyarán járunk, amikor Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost ugyan legyőzte, de erkölcsi értelemben vesztett. Itt megismerjük a testvéröccse, a szerencsétlen sorsú Andás herceg rövid életét, annak állomásait. Ez szolgáltatott alapot erre a bosszúra, ami kétes dicsőséget hozott Lajosnak.

A király nápolyi túrája bemászik az ember bőre alá, nem hagyja nyugodni az olvasót a titok, mi is történt valójában. A Nápolyt látni és meghalni kap egy izgalmas, újabb értelmet. Ahogy halad előre a regény, egyre feszítettebb a hangulat, míg a szörnyű titok kipattan... és elszabadul a pokol. Szó szerint. A feltámadás elérkezik, a holtak életre kelnek, de nem a várt módon. Ez a járvány sokkal rémisztőbb valóságot ad a mai kialakult helyzetben olvasva. Szenvedélyes érzelmek kavarognak a drámai fordulatok mellett, nem kis fejtörést okozva a jól ismert szereplőknek. Tragikus középkori történet, gyönyörűen felépítve, kibontva.

Milyen sors vár az emberiségre, hiszen itt nem csak a pillanatnyi túlélés a tét. Erre a feltett kérdésre érdekes választ kapunk. Itt nem csak a történelem kel életre az olvasó előtt. Vitt a cselekmény, sodort, kíváncsian faltam a lapokat. Érdekes világot rajzolt fel ez az apokalipszist előrevetítő történet. A záró jelenet pedig, na! Szó bennakadt az Epilógust olvasva. Az ilyen történelmi regényeket élmény olvasni, ahol átélhető a sztori, emberközeliek a szereplők, izgalmas a tartalom. A nyelvezet színes, választékos.

Az Anjouk-sorozat írója jól ráérzett valamire, egy újabb oldalát mutatja be a Lázár evangéliuma lapjain. A karakterek érzelmei átélhetőek, félelmetes lelki viaskodások tanúi lehetünk. Toldi és Bónizs mester szereplése mellett akadt még más kikacsintás, megelevenedett mai szereplő.
A kialakult helyzet már-már megoldhatatlan, amire én tippeltem az nem jött be. Pedig a tisztítótűz motívum erősen illett volna ide, ám a végső megoldás jobb lezárást ad, elismerem. A megoldásig számtalan izgalmas pillanat vár hőseinkre. A vége ugyan lezárul ennek a történetnek, mégis ott érzem egy esetleges folytatás lehetőségét.


ITT tudod megrendelni a regényt kedvezménnyel!

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tizenhat évesen kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként és még rockénekesként is tevékenykedett.


2007. óta publikál, jelennek meg írásai. Először még Francis W. Scott néven, majd 2010. óta saját nevén jegyzi könyveit. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. regényének köszönheti. A szakmai hírnevet és a közönség figyelmét a kétkötetes minisorozata a Non nobis, Domine hozta meg számára, ami egyetlen kötetben is megjelent 2016-ban.


Athenaeum, Budapest, 2020

puhatáblás · 288 oldal ISBN: 9789635430130

Denevérember

Jo Nesbø: Denevérember
(Harry Hole 1.)




                                                                               



"Az erőszak pont olyan, mint a Coca-Cola és a Biblia. Klasszikus."







A regény a népszerű Harry Hole-sorozat első darabja, amely 1997-ben jelent meg Norvégiában. Érdekesség, hogy idehaza a harmadik kötet, a Vörösbegy volt az első megjelenés, a Denevérember negyedikként került a boltokba. Ennek éppen ma 8 éve. Ez az apropója ennek az ajánlónak.



Anno, 2012-ben a megjelenés alkalmából Jo Nesbø, a norvég krimikirály először látogatott Budapestre, hogy az Alexandra Könyvesházban (Párizsi Nagyáruház Lotz Terem) április 18-án 15.00-16.00 óra között dedikáljon a hazai rajongóknak, és interjút adjon a médiának. Érdekesség, hogy akkor a Könyvfesztivál 19-én nyitott, ez akár egy pici előzetes is lehetett a programokból. Örülök, hogy akkor már megismerkedhettem vele és a sorozattal. Érdekes nyitás volt, mert úgy vettem részt a programon, hogy még egyetlen sort sem olvastam a szerzőtől. Tudtam, roppant népszerű, és úgy gondoltam, ez a dedikálás jó alkalom megismerkedni a szerzővel és a sorozattal. Ez egy oda-vissza 400 km-nyi utamba, időmbe került, de megérte! Több molytársammal együtt vettem részt, ennek eredményeként a frissen megjelent Denevérember mellé begyűjtöttem a másik "emberes" krimijét, a Hóembert is. Szép emlékkel lettem gazdagabb. Akkor még blog sem volt, hogy ezekről írjak, az egy évvel később indult el. Amikor az Animus Kiadó 2019. novemberében bejelentette, hogy Jo Nesbø-vel áprilisban találkozhatunk, a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, nem tudhattuk, hogy sajnos az élet (és a koronavírus) mindent felülír.




Nézzük a Denevérembert, amit sajnos sokan a sorozat egyik leggyengébb részének tartanak. Mint minden első kötetes szerzőnél, itt is akadnak persze hibák, ám érezni Nesbo igyekezetét. Azért ez még egy jó és élvezhető krimi, az átlag felett. Erős négy csillag nekem. Ha kereste is a stílusát és a karakter személyiségét Nesbo, nem rossz ez egyáltalán. Látványos befejezéséig sem unatkozunk, sőt! Már a felénél gyanakodtam a gyilkos kilétére, ám volt egy olyan megérzésem, túl sok van még hátra, és lám! A következő tippem sem igazolódott be... Nesbo valóban remekül ír. Nem csak szórakoztató, de logikus a cselekmény, gördülékeny és mozgalmas, kellően kalandos, egzotikus. Ausztráliában sem mennek a szomszédba némi bűnért.

Persze az is tény, Nesbø belendült a későbbekben, ráérzett Harry figurájára és merészen alakította sorsát. Amit furcsamód főleg hibának rónak fel: ez is inkább egy érdekesség, hogy az első és második rész (Csótányok) nem Norvégiában játszódik. Így a krimi itt az ausztrál őslakosok életéből és legendáiból merít, színesítve a sztorit. Látszik a gondos, alapos háttérmunka.

Ezt sokan lassító momentumnak ítélik, kitérőnek, ami megtöri az izgalmakat. Néha úgy látom, ahogy az életünk is ezerrel pörög, mindent rögtön, azonnal akarunk, sajnos nincs türelmük kivárni, ha egy történet mesélősebb, nem csak a véres részekre és a gyors nyomozásra koncentrál. Harry Hole alakja karizmatikus, szerethető már itt is. Ízelítőt kapunk egyedi humorából, logikus gondolkodásából, emberi esendőségéből. Hétköznapi alak, közel sem hibátlan, aki vállalja szenvedélybetegségét, hősiesen küzd démonaival, ettől emberi. A izgalmas történet egy gyilkos lelkivilágát is feltárja.

A regény két rangos díjban is részesült: 1997-ben a legjobb norvég kriminek járó Riverton-díjjal tüntették ki, 1998-ban pedig a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcs-díjat is megkapta.


Harry Hole Sydneybe utazik, hogy egy megerőszakolt és meggyilkolt norvég nő halálának ügyében segítsen ausztrál kollégáinak. Bár csak jelképes szerepet szánnak neki, alaposan belekeveredik az ügybe. Miközben az őslakosok legendáiban élő, halált hozó denevérember után kutat, bepillantást nyer az ausztrál nagyváros sötétebb oldalába, a prostik, stricik és drogdílerek világába, és kénytelen rádöbbenni, hogy egy olyan veszélyes játék fontos részévé vált, amiben egyetlen célja lehet: így vagy úgy túlélni a dolgot.


"Amit az ember maga mögött tud, az nyomot hagy benne, nem igaz? Az élet, amit már leéltünk, azok szemében, akik képesek olvasni benne, olyan, mint egy nyitott könyv."



ITT tudod közvetlen az Animus Kiadótól beszerezni a Denevérembert, vagy a többi Nesbo krimit!




Állandó visszatérő kérdés: sorban kell olvasni? Az első két részt úgy vélem, bármikor... azonban a
Vörösbegy után a Nemezisszel folytasd, majd a Boszorkányszöggel, mert ez igazából egy trilógia a sorozaton belül. Érdemes A megváltóval folytatni, majd a Hóember, Leopárd a következő. A Kísértet, Police ismét összetartozó részek. Itt ismét fontos a sorrendiség. A sorban a Szomjúság következik, majd a Kés jelent meg legutóbb.






Animus, Budapest, 2012
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240687 · Fordította: Petrikovics Edit

Aki mer...

Jeffrey Archer: Aki mer ...




                                                                                                   













Jeffrey Archer hihetetlen kalandos, izgalmas családregény-sorozata a Clifton krónika, valamint a Párbaj című regényeivel a világ egyik legnépszerűbb írója lett. Az angol lord nem véletlenül lett világhírű. Új sorozatával biztosan további olvasókat fog toborozni rajongói táborába.


Akik olvasták, azok tudják, hogy Harry Clifton egy író a sorozatban, aki kitalálta William Warwick nyomozót. Ott egy rendkívül sikeres karriert futott be vele, majd most Archer életre kelti ezt a fiktív karakter és elindít egy új, önálló történetfolyamot. Felépíti a figurát, megírja a kísérő történetét, ami önmagában is egy zseniális ötlet. Ez nem detektív történet, ez egy detektív története, írja az új sorozat elé a szerző. Azért krimielemek, izgalom akad bőven a mesében.


William Warwick jó családból származó ifjú, aki mindig is nyomozó akart lenni. Ami csupán azért okoz problémát, mert apja híres és sikeres védőügyvéd. A családi háttér és a konfliktus tehát adott, és természetesen az apa elvárná, hogy fia kövesse, vigye tovább a nevét az ügyvédi pályán.
Ebbe a pályaválasztási családi vitába csöppenünk, innen indul a regény. A döntő szó az anyáé lesz, ami kompromisszummal, de Williamet segíti, aki hűségesen kitart gyerekkori elképzelése mellett. Végigcsinálja az egyetemet, majd mindenki meglepetésére mégis beáll közrendőrnek a Scotland Yard-hoz.

A diploma befejezése után William olyan karriert kezd, amely meghatározza további életét: kezdő rendőrként, korai hónapjaitól követhetjük, ahonnan egy szerencsés véletlennel a műkincslopással foglalkozó részleghez kerül. Itt kiemelkedő ismereteit jól tudja kamatoztatni. Az első mentor meghatározó lesz sorsában. William történetét az 1980-as évek közepére helyezi a szerző, ami némi retro-érzést is ad az olvasónak. Jeffrey Archer ismét fantasztikus regényt írt. Öröm olvasni, a jól bevált recept működik. Archer tudja, mi kell az olvasónak az izgalmas, önfeledt szórakozáshoz. A több szálon futó történetben a barátság, szerelem kap szerepet. Filmszerűen pörgős, szórakoztató, ötletes a történet. Nem okozott csalódást most sem a fordulatokban gazdag történet. Archer legjobb tudását adta most is: mozgalmas cselekmény, jó karakterek, romantika adja a szórakoztató keretet az ellopott műkincsek mellé. A lektűrt is lehet profin írni.


A Fitzmolean Múzeum felbecsülhetetlen értékű Rembrandt festményének lopási ügye ad romantikus hátteret. Itt találkozik Beth Rainsford-tal, a galéria asszisztensével, akivel viharos szerelembe esnek, ám a férfi érzi, valami titokzatosság lengi körül a lányt. Ez a féltve őrzött titok természetesen hamarosan kiderül. Beth titka lesz a másik fő szál az eseményekben, ami az ellopott festményhez is elvezet. Ez itt egy igazi speciális fűszer, nem csak a szokásos romantikát hozza be a kalandregénybe. Miközben William követi az ellopott remekmű nyomát, a gazdag Miles Faulkner műgyűjtő életének mozzanataival is megismerkedhetünk. Az angol pénzemberek világát jól szimbolizálja a férfi és kikapós felesége alakja. A keresd a nőt elve, a kis butuska liba, aki, korántsem az, no és a ragyogó és gátlástalan ügyvédjük, Booth Watson játszmái izgalmakról gondoskodnak. Az olvasó nem unatkozik, mesterien megkomponált események sorozata a regény. Jól szórakoztam végig.



A lendületes, humoros, számtalan művészettörténeti háttérrel felépített mesét igen jó volt olvasni, ezek a részek remekül színezték a cselekményt. Sok esetben igazi "tévedések vígjátéka". Archer meséje él és lüktet, kifinomult angol eleganciával megírt történet. Kapunk tárgyalótermi drámát, betekinthetünk a festményhamisítók módszereibe ez igen eredeti a történetben. Az Aki mer.. egy vadonatúj sorozat kezdése, ami felidézi Jeffrey Archer remek stílusát. Aki olvasott már tőle, nem fog csalódni, remek szórakozás, jó kikapcsolódás. Elegáns macska-egér játék az angol rendőrség és a műkincs-tolvajok világáról. Bátran ajánlom mindenkinek, hiszen Jeffrey tökéletes mesemondó, izgalmas világot elevenít fel az olvasó előtt a több szálon futó történet. A lezárás jól sikerült, előre vetítve a folytatás lehetőségét. Izgatottan várom!




ITT tudod megrendelni a regényt!




Jeffrey Archer: 1940. április 15-én Londonban született
Lord Archer-t híres íróként ismeri a világ, de konzervatív politikusként is szép pályaívet futott be. Élete is regényes.
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára. Több novelláskötetnek is szerzője (S ezen áll egy mese, Egy tegez nyílvessző, Tucatnyi félrevezetés).



General Press, Budapest, 2020
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634523956 · Fordította: Tóth Bálint

A tűz tanúja

Lars Kepler: A tűz tanúja 


                                                                                         















A zsáner műfaján belül az Ahndoril házaspár Joona Linna-ról szóló harmadik krimije ismét mindent visz. Ma talán ők a legújabb sztárok, most ért be a sorozatba vetett profizmusuk. Bevallom, én is akkor figyeltem fel rájuk, amikor az Animus néhány éve átvette ezt a sorozatot és elkezdte újra kiadni a régebbi történeteket is. Addig valahogy nem is kerültek a látóterembe, hiába skandináv krimi. Most az új és egységes borítóval ismét egy remek sorozat jutott a polcomra. Ez a harmadik történet öt év után került újra a boltokba. A legújabb, hetedik rész őszre várható idehaza.




A kezdetektől senki sem tudta, ki is áll a Lars Kepler írói álnév mögött. Kepler krimijeiben van valami olyan mesteri, ami ritka még a skandináv íróknál is. Amit szeretek náluk, a szöveg végig érezhetően egységes, nem törik meg, a történet felépítése különleges. Ez elég nagyfokú kreativitást igényel tőlük. Szövevényes, bonyolult és brutális, véres krimik ezek, pedig látszólag egyszerűnek tűnnek. Igazából azt is jónak tartom, hogy itt nincsenek tájleírások, a hangulatot más eszközökkel érik el. Egyből az események sűrűjében vagyunk, izgalmas és sodró a krimi. Legtöbbször egy őrült hajsza, véres macska-egér játék az elkövető és a nyomozó, Joona Linna között. Az általam eddig olvasott részek közül talán ez volt a legmegdöbbentőbb. A tűz tanúja kiemelkedő mögöttes történettel rendelkezik, de erről a spoiler veszélye miatt nem írok. Aki olvassa, megérti majd. Minden fejezet rövid, tömény izgalommal, ami váratlan véget ad. Ez is hozzájárul, hogy az izgalmakat ügyesen fokozza és végig fenntartja a regény. A rideg és részletes leíró nyelv, szenvtelen ábrázolás még komorabbá teszi a krimit. A szövegre a hűvös tárgyilagossá jellemző. A végső lezárás pedig máris előrevetíti a következő részt. Igazi svédcsavar ez a befejezés. Ezzel elérik, hogy azonnal olvasnám a folytatást. Ahogyan az előző két rész (Hipnotizőr és a Paganini szerződés), úgy ez a krimi is lehengerlő. A szövevényes és kemény történetből egy igazi skandináv krimi bontakozik ki. Tény, hogy jól írnak Keplerék. A stílusuk adott, a kivitelezés ezúttal is mesteri. Sötét, vérbeli skandináv thrillert kaptam tőlük most is. 

Egy lánynevelő otthonban indul a krimi, ahol mentális problémákkal küzdő fiatalokat gondoznak.
Ez már önmagában egy szokatlan, eredeti helyszín. Az éjszakás nővér és az egyik lány kegyetlen gyilkos áldozatául esik, míg Vicky Bennet, az otthon legújabb lakója pedig eltűnik. Vicky élete és sorsa folyamatosan bontakozik ki a sötét történetből. A hányatott gyermekkorát erőszak és öncsonkítás jellemzi. A mentálhigiénés problémákkal küzdő lányok élete is nagy teret kap a krimiben.

Joona nem hisz a tényeknek, miszerint Vicky áll a bűnügy hátterében. Linna karaktere okos és tökéletlen egyszerre, ami még hitelesebbé teszi őt. A felügyelő múltjának tragédiája is hangsúlyt kap. Megismerhetjük a súlyos magánéleti és egzisztenciális problémái hátterét. A nyelvezete kemény, durva, már-már személytelenül mesélnek Keplerék. Szexjelenetek is akadnak a véres ámokfutás mellé. Most volt először, hogy a gyanúsítottam lett a hunyó. Az utólag látszólag egyszerű megoldás lekötött, végig vártam a magyarázatot a miértre. A borzalmak lapról lapra fokozódnak, a nyomasztó légkört, a történéseket megspékeli némi misztikummal egy halottlátó megjelenése. Flora Hansen médiumnak kiemelt szerepe lesz, hogy Flora kapcsolatba tud lépni a halottakkal. A történet eredeti és érzékeny pontja a pszichiátria és a hipnózis. Ez a misztikus momentum elég váratlan, meglepő pillanatokat eredményez. Itt már némi tartózkodással, de rettegve olvastam a krimit.
Ahogyan a rendőrség butaságainak is akad szerepe. Gunnarsson alakja főleg kiemelkedőt "alakít".
A történet mozgalmas és komor dráma. Vitathatatlanul a keményebb skandináv krimik közé tartozik a szerzőpáros alkotása.





Alexandra Coelho Ahndoril (1966) és Alexander Ahndoril (1967) már hét közösen jegyzett bestsellert alkottak együtt. 1994 óta házasok, három lányuk van.
Lars Kepler álnév a házaspárt takarja. Az egyik legnépszerűbb skandináv krimiszerző, akinek tíz éve futó Joona Linna-sorozatát 40 nyelvre lefordították és 12 millió példány fogyott belőle világszerte

A sorozat részei: A hipnotizőr, A Paganini-szerződés, A tűz tanúja, A bosszúálló, Lesben és a Nyúlvadász jelent meg eddig idehaza.




Animus, Budapest, 2020
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247464 · Fordította: Papolczy Péter

Senki fia

Harlan Coben: Senki fia 





                                                                                           












Harlan Coben vitathatatlanul a műfaj mestere. Az izgalmakkal teli, remek karaktereket felvonultató krimi sok meglepő fordulatot tartogatott. Szórakoztató kikapcsolódás ez, kissé nagyvonalú, hézagos történeti háttérrel. Hozza az összes bevált kelléket, sodró és olvasmányos, leköti az olvasó figyelmét.


A főszereplőnk Wilde, akit régen (30 évvel ezelőtt) fiatal fiúként találtak az erdőben. A kis Tarzan mára felnőtt, és sikeres magánnyomozó lett. Bár jelenleg is ott él az erdőben egy időkapszulában, sorsa sok titkot rejt még. Wilde jó karakter, egyéni hátteret ad a kriminek. Nos, az ő története még várat magára, nem róla szól a krimi. Bár ugye erre utalna a cím. Terhelt múltja meglepő megfejtést kínál egyszer, hogyan és miért került oda, kik a szülei. Erre ugyanis nem kapunk választ, lazán átugrottuk azt a harminc évet. Túl sok megválaszolatlan kérdést hagy ez a része is a kriminek. Azonban nem is Wildről szól a krimi, ő csupán az új karakter ebben a sorozatban. Kiváló érzékei, és egyedülálló ösztönök jellemzik a férfit. Van egy kis Superman-beütése is, de ez itt belefért. Az erdő mint háttér, fontos elem a kisvárosi kép és hangulat mellett.

Ami kissé zavart, hogy elég foghíjas válaszokat kapunk a későbbiekben is. A szinte bűntény nélküli krimi egyszerre átvált egy múltbéli tragédiára, ami mára sötét árnyékot vet több szereplő életére. Ha ez kiderül, az mára kínos lehet. Karrierek dőlhetnek romba. A politikai hatalom, pénz adja a hátteret, ami mára befolyásos életet biztosít a szereplőknek. Ide azonban sok apró és félrevezető szál után jutunk el, ami természetesen áldozatokat is követel. A sok eseményszálból mesterien sodor egy alapvetően jó krimit Coben. Akciódús történet két eltűnt tinédzserről, egy piszkos múltú politikusról és a kisvárosi titkokról. A múlt kísértete járja be a városkát. Coben ebben is profi, az amerikai kisvárosokról igazi látlelet, hangulatjelentés ez a krimi.


Wilde volt katona és biztonsági szakértő, most nyomozóként dolgozik. Jellemrajza és tudása alapos. Az erdő nem csak keret lesz. Összefognak Hester Crimstein védőügyvéddel, hogy egy eltűnt tinédzser lányt megtaláljanak. A tizenhat éves Matthew, a nő unokája indítja be az eseményeket, akinek nem mellékesen Wilde a keresztapja.
Hester Crimstein intelligens és okos nő, gyilkos humorral. Most sokkal nagyobb szerepet kap, mint az előzőekben. A védőügyvédnő zseniális, erős karakter, ami számomra zavaró volt, a hetven körüli hölgy egy harmincas energiáival rendelkezik, és úgy is viselkedik. A szerelmi részek itt inkább már kínosak, sem mint viccesek.

Coben az emberi lélek mélyére hatol. A szerző a krimit megfűszerezte az emberi élet fájdalmaival és örömeivel, drámáival. Megismerjük a szereplők sorsát, annak hátterét. Hester életének tragédiáit és örömeit. Wilde alakja mindig hangsúlyos, érzelmileg is tetszetős szereplő. Határozottan élveztem a krimit, miközben a sodró történet robogott előre.

A kamaszok szerepeltetése, a megjelenített problémáik, egymással való kapcsolataik és a felnőtt létbe tett első bizonytalan lépéseik igen jó alapot adtak kiindulásnak. Wilde nyomozásával feltárja a város sötét titkait, az unatkozó kamaszok problémáit is megoldva. Mégis, a történet itt-ott hihetetlen és a valóságtól túlságosan elrugaszkodott véleményem szerint.

Van valami azonban Coben meseszövésében, írói stílusában, ami számomra is egy jó krimit eredményezett. Pillanatok alatt teremt feszült, drámai jeleneteket, amit sodró akciók, humor színesít. Vegyesek ugyan az érzéseim, de nem bánom az időt, amit rászántam. Könnyed, igazán szórakoztató kikapcsolódást adott. Kíváncsian várom, Wilde további sorsa érdekel.

Hiányzott a jól megszokott fordítói hang és stílus, hová lett Coben eddigi két legjobb magyar hangja Illés Róbert és Galambos Zoltán? Az utóbbi néhány Coben-krimit mindig más-más fordította. Ez bizony megtöri a hatást, ront az élményen, összképen, szerintem zavaró. Többek közt ezért is hagytam ki az utóbbi két Coben történetet. Így visszagondolva Az idegen és a Hiányzol volt az, ami maradéktalan élményt nyújtott. Tetszett a könyv, de azért nem sorolnám a legjobbak közé. Volt már, tud ennél jobbat Coben mester.


ITT tudod megrendelni a krimit! 

HARLAN COBEN napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban.

Több mint húsz nagy sikerű regényt írt, közülük az utolsó hat felkerült a The New York Times bestsellerlistájának első helyére. Műveit negyvenhárom nyelvre fordították le, és közel hetvenmillió példányt adtak el belőlük. Az idegenből a Netflix készített sorozatot. Jelenleg Ridgewood városkában él, feleségével és gyermekeivel.



Jaffa, Budapest, 2020
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634752424 · Fordította: Dési András György

Árva Brooklyn

Jonathan Lethem: Árva Brooklyn



                                                                                       














Jonathan Lethem ötödik regénye 1999-ben jelent meg először. A zsáner álruhájában egy szépirodalmi igényességgel megírt hard-boilerd krimit olvashatunk, amiből tavaly végre elkészült a mozifilm is. Ez is mutatja, kiváló filmalapanyag a regény. Nem kis feladatra vállalkozott a rendezéssel Edward Norton, aki a főszerepet is magára vállalta. A Tourette-szindrómás brooklyni árva fiú nyomozót játszik.

Főhősünk Lionel Essrog, a Raymond Chandler noir-klasszikusait idéző krimiben Tourette-szindrómában szenved. Ettől egyszerre szerethető és idegesítő a karakter, ami megnehezíti beilleszkedését az emberek közé. Míg Letherman a nyolcvanas évekre tette a könyv eseményeit, addig Norton a film cselekményét az 50-es évek Brooklynjába helyezte. Azonban az Árva Brooklyn nem egy hagyományos detektívregény. Lionel egy árvaházban nőtt fel és lett barátaival, a helyi gengszter segítője. Frank Minna komolyan veszi a problémás fiút, szeretettel nevelgeti, terelgeti az életben társaival együtt. Ők a Minna-fiúk, erre igen büszkék is. Amikor ezt a helyi kemény fickót, Frank Minnát meggyilkolják, Lionel azonnal eldönti, kézbe veszi az ügyet, kideríti ki áll a háttérben, miért ölték meg a férfit.

A könyv több fejezetre oszlik, a kezdő részből megismerjük a szereplőket és a gyilkosság körülményeit. Ezután visszatérünk Lionel múltjába, felvillannak a gyerekkor képei, és megtudjuk, hogy őt és a többi fiút miként választotta és képezte ki Minna. Az autókölcsönző mögött megbúvó magándetektívesdi afféle játék eleinte a fiúknak.


A főszereplő rángatózásait a szöveg tökéletesen adja vissza, ami eleinte megnehezítette az olvasást. Ám hamar felvettem a szöveg ritmusát, Lionel kissé szétesett jelleme ellenére meggyőző és folyékony az írásmód. A Tourette-szindróma miatt az emberek azt gondolják, hogy a kissé furcsa fiú bolond, ezért gyakran alábecsülik, senki nem veszi komolyan. Lionel egy lenyűgöző ember, remek karakter. Tulajdonképpen okos, mégis annyira naiv egyszerre. A megállíthatatlan beszédgörcsökkel küzdő fiúnak nincs könnyű élete, hiszen introvertált a személyisége. Betegsége a leglehetetlenebb, legváratlanabb helyzetekben tör rá, hoz ki belőle idétlen szóvicceket, poénokat, amire persze a környezete nem vevő. Lionel nehezen találja a helyét a világban, az ő fejlődéstörténete a regény.


Sokat segít neki Frank Minna, aki komolyan veszi a problémáit. Apakaraktere jót tesz a srác eligazodásának az életben, megkönnyíti picit a helyzetét. Ezért is döbbenet,hogy elveszíti mentorát, segítőjét. Brooklyn sűrű atmoszférája kiváló háttér ennek a gengszter-eposznak. Van végzet asszonya, szerelmi szál is. Amikor Lionel nyomozni kezd a gyilkosok után, talán nem is meglepő, hogy a szálak az egész várost behálózzák. Szövevényes ügy részletei bontakoznak ki. Lionel vágyik a nagymenőség érzésére, ami magabiztosságot kölcsönöz neki. Ebben Minna kabátja és kalapja is segít a srácnak.


Volt, ami emlékeztet a Pokoli lecke, Esőember hangulatára vagy éppen a Viharsziget történetére. Ez egy egyedülálló és gyönyörű regény, humorral, ahol talán nem is a nyomozáson van az igazi hangsúly. A regény mellékszereplői is kiváló karakterek, zseniális, részletgazdag jellemrajzokat kapunk. Megismerjük Lionel ​Essrog sorsát az árvaházban, majd a fiatal felnőtt életét. Az ötvenes évek milliője a filmben szerintem jobban működik. Essrog megható karakter, egészen sajátosan működő egyéni belső világa pontosan és hitelesen ábrázolt. Lionel tikkjei a szövegből jól követhetőek, alapos és részletes leírásokat kapunk a betegség hátteréről, mibenlétéről. Ha rááll az olvasó, szórakoztató szójátékai, játékos anagrammái egyéni hangulatot adnak a regénynek. A mozibemutató okán került ismét a könyvesboltokba ez az igazán remek, kiváló történet. A film csupán a regény első részét dolgozza fel.


ITT tudod kedvezménnyel megvenni a kiadótól a regényt! 


Jonathan Lethem: (1964. 02. 19)
a hard-boiled krimik előtt tisztelgő regényével széles körű elismertséget vívott ki magának, többek között az Amerikai Könyvkritikusok Díjával (National Book Critics Circle Award) is kitüntették. A könyv alapján 2019-ben Edward Norton rendezett azonos című mozifilmet, amelynek főszerepét is elvállalta, a további szerepeket pedig olyan színészek alakítják, mint Bruce Willis, Gugu Mbatha-Raw és Willem Dafoe.


GABO, Budapest, 2019

352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068914 · Fordította: Bart Dániel

Reykjavíki éjszakák

Arnaldur Indridason: Reykjavíki éjszakák




                                                                                                   













Amikor 2007-ben elindult a Skandináv krimik sorozat az Animus Kiadónál -  Arnaldur Indridason izlandi szerző Vérvonal című krimijével -, azóta vagyok hű és elkötelezett rajongója a szerzőnek. Talán a kiadó is jó érzékkel azért választotta Indridasont, mert 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. Legutóbb 2017-ben olvashattunk idehaza új történetet Indridason tollából, a Rókalyuk című krimit.




Ennek a kriminek is az egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. Véleményem szerint, ez egy krimisorozat ínyenceknek, ami a kilencedik kötetéhez érkezett az évek alatt. Rajongója lettem nem csupán a szerzőnek, de az izlandi atmoszférának, amit tudatosan keresek más szerzők műveinek megismerésével is. Több szépirodalmat vagy útikönyvet is olvastam már Izlandról.




Arnaldur Indridason ezúttal egy merész kanyart tett. Kronológiáját tekintve visszaviszi olvasóit a kezdetekhez, a történet valamikor 1974 táján játszódik. Erlendur fiatal közlekedési rendőr, még nem felügyelő, a szerelem is épp csak alakulóban van életében. A történetből a központi szálként működő bűncselekmény egy hajléktalan férfi, Hannibal halála, ami nem hagyja nyugodni Erlendurt. A sokszor értelmetlennek tűnő múltkutatása itt is megjelenik, ez kifejezetten eredménycentrikussá teszi rendőrünket. Erlendur még nem olyan melankolikus, mint a későbbi történetekben. Halldórával való kapcsolata a bimbózó és reményteli szerelem állapotában tart.


Hannibal alakja és sorsa meghatározóan erős, kidolgozott. Indridason nagy empátiával mutatja be a magányos, társadalomból kiszorult hősét, és viszi el az olvasót Reykjavík igen mozgalmas éjszakai életébe. Erlendur közrendőr főleg éjjel dolgozik, ittas vezetők, balesetek, családi drámák "színesítik" éjszakáit. Általa az olvasó is bepillantást kap az izlandi főváros sötét mélyére. Munkája részeként Erlendur megismeri a hajléktalanokat is. A társadalom perifériájára jutott alakjainak sorsa mozgatja a történetet. A skandináv krimikre jellemző zord légkör itt még fokozottabban jelenik meg. A hajléktalan férfi sorstragédiája senkit nem érdekel, elintézik azzal: "csak" egy lecsúszott alkoholista volt. Emberszámba sem veszik, nem hogy nyomozzanak ügyében. Erlendur ösztönösen érzi, hogy valami nincs itt rendben, amikor egy fiatal nő nyomtalanul eltűnik azon a környéken.


Ám annak kiderítése, hogy mi történt valójában, szinte lehetetlennek tűnik, még a saját kollégák is ferde szemmel nézik, mit is akar ez a zöldfülű közlekedési rendőr. Erlendur nem adja fel, aprólékos és kitartó nyomozásából összeállnak a mozaikdarabkák. Bár ez a rutinos krimiolvasó előtt nem kérdéses, hogy a két látszólag különböző ügy kapcsolódni fog. Mégis, az olvasó feszült figyelemmel lesi, mikor és hogyan érnek össze a szálak.

Izland egy csodálatos környezet, Indridason egy mélyreható társadalomképet is felrajzol az alig háromszáz oldalas, roppant élvezetes krimiben. A hetvenes évekbeli izlandi miliő színeivel is sokat elárul az országról és lakosairól. Még nincs gyorsétterem, pizza. Reykjavík még nem az a hatalmas metropolisz, azonban a sötét titkok mélyrehatóan ott vannak az utcákon. Árnyak, amelyek lehúznak, eldöntenek sorsokat. Itt ismét megjelenik a családon belüli erőszak, a nők megalázó helyzete.


A krimi jól működött, lekötött, pedig nincs igazi nagy csavar vagy véres bűntény és különösebben fárasztó agytorna sem kell az olvasónak. Indridason történeteit az olvasó nem a vér mennyisége, vagy az őrült üldözés, lövöldözés miatt kedveli. Magával sodort a történet, a benne rejlő múltbéli tragédiával, ami átírta és megváltoztatta egy ember életét, sorsát. Kedvelem a szerző fanyar humorát, az írásmódot és az izlandi mentalitást bemutató életképeit. A rendkívüli népszerűségnek örvendő skandináv krimik egyik különlegessége ez az izlandi krimi. Várom a szerző további történeteit.




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a kiadótól! Ha e-könyvben szeretnéd IDE katt!





Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. Nagyapja költő, az apja pedig író volt. Ő a helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő. Ez a szerző 16. regénye, ahol Erlendur nyomozó a főszereplő.
Könyvei eddig harminc országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia, Gyalázat, Rókalyuk.



Animus, Budapest, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247440 · Fordította: Torma Péter
Megjelenés időpontja: 2020. április 10.

Az elveszett férfi

Jane Harper: Az elveszett férfi 




                                                                                       













Nagy várakozással vettem kézbe Jane Harper legújabb, harmadik regényét. A szerző már első kötetével, az Aszály című krimivel levett a lábamról, amit sajnos a másodikkal már nem igazán tudott megismételni. Tény, hogy elsőre magasra tette azt a bizonyos lécet.

Nos, örömmel jelentem Harper visszatért! Egy ragyogó első regény után, kevesebb vérrel, de megismételte a csodát.
Azt egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy Az elveszett férfi jobb-e, mint az Aszály, de nálam kedvenc lett. Mesteri narratívája az olvasókat ismét az elhagyatott, forró sivatagi ausztrál táj közepére helyezi. Ez már-már annyira távoli és idegen nekünk, mint a Hold felszíne.
Itt a hosszútávú elszigeteltség hatása, na és az eszméletlenségig ható hőség ad okot nem kevés aggodalomra. Cameron Bright halálának rejtélye egy kibontakozó, sötét és szövevényes családi dráma, amely az olvasókat végig izgalomban tartja, leköti. Előre szólok, ez inkább egy többgenerációs családregény, mint igazi krimi. Annak viszont pazar. Azt adja, amit ígér. Élveztem ezt a veszélyes túrát a forró  ausztrál sivatagban.




Az író kiemelkedő tehetségére utal, hogy az első néhány oldal után kivert a víz. Megelevenedik egy régi, titokzatos legenda, és megismerjük Cam halálának körülményeit, Harper ezeket állítja párhuzamba. Éreztem a perzselő forróságot olvasás közben, átéltem a szenvedését, amikor egyszerűen nincs hová elbújni a kietlen sivatagban a tűző nap elől. Víz nélkül egyszerűen felforrt a szerencsétlen, könyörtelen halála lett.
A történet lassan indul, és fokozatosan felgyorsul, a regényből semmi sem kiszámítható. A karakterek lenyűgözőek, a cselekmény izgalmas, és a vége annyira meglepett, hogy ilyennel ritkán találkozok. Szeretem az olyan krimiket, ahol a múltbeli dolgok lassan kiderülnek és átírják a jelent.


A történet három testvér életét meséli el. Nathan, Bub és Cameron (Cam) sorsa egy erőszakos apa árnyékából bontakozik ki. Nagyok az elvárások, mindig kemény kézzel bánt a fiúkkal. Bub életét nehezíti, hogy jóval később, nem várt gyerekként született, amit apja folyamatosan éreztetett vele. Nathan élete is kudarcot vallott. Lám, lám, nem érdemes gazdag farmer lányát elvenni, kemény árat fizetett Ő is a válás után. Az áldozattá vált Cam lesz a családi birtok gondozója apjuk halála után. A sorsszerűség ismétlődik, a családi minták öröklődnek.

A jelen és a múlt különböző idősíkjai váltakozva tárják fel a léleknyomorítóan sötét családi múltat. Megrajzolja Harper, milyen is az élet a gyilkos éghajlat alatt. A tikkasztó hőségtől szenvedő emberek lelkéből a levegő perzselő izzása, már az érzelmeket is kisütötte. A por finoman rátelepszik, megül mindenen. Az emberek lelkén is, az érzelmek kiüresedtek, a csend, az egész élet küzdelme, az ember és állat kiszolgáltatottsága elképesztő. Ennek a szürreális környezetnek van valami álomszerű furcsasága, ami lassan de biztosan szétfeszíti a szálakat.


A könyv hangulata pontosan hozza az Aszály feszültségét. A szereplők tipikus kisemberek. A történetben nincsenek extra csavarok, mégis magával ragadja az olvasót. Főhősünk Nathan, válása után saját démonjaival küzd. Ezt a belső lelki feszültségét oldja a kamasz fia, aki éppen nála tölti a karácsonyi szünetet. Xander alakja okos, kiváló karakter, finoman rajzolt. A családi béke és az apjával való nyomozásban nagy szerepet vállal a fiú. A történet olyan családregény, amely egyben a traumák feldolgozásának remekül megkomponált leírása .



A szereplők kénytelenek most az évtizedes, ki nem mondott fájdalmaikkal, megalázó sérelmeikkel szembenézni. Ezeket fokozatosan feltárják, kirajzolódik a gyerekkor és felnőtté válásuk folyamata, egymáshoz való viszonyuk. Nathan lesz az, aki elgondolkodik és érzi valami nincs rendben az öccse halála körül. Igazi nyomozás nincs, hiába vártam egyre Aaron Falkot, nem jött. A családi titkok apró mozaikjaiból kerekedik ki az életük, a regény története. Kiderül egymás előtt is álarcot viselünk, nem igazán ismerjük saját családunk tagjait sem. Ez elég borzongató és nyugtalanító, ahogyan a regény és a történet is sok titkot rejt. A bonyolult családi puzzle tökéletesen illeszkedik egymáshoz. A vége és a megoldás hirtelen érkezik, meglepő lezárást ad.



ITT tudod kedvezménnyel megszerezni ezt a regényt!
Ha e-könyvben kéred, IDE katt! 





Jane Harper
az Aszály és A természet ereje című nemzetközi bestsellerek szerzője. A világszerte 34 országban kiadott Aszály megfilmesítési jogát Reese Witherspoon és Bruna Papandrea vásárolta meg, és a regény számos rangos díjat elnyert, köztük az angol CWA Arany Tőrt a Legjobb bűnügyi regény kategóriában, egy Ned Kelly- és két Davitt-díjat, az Ausztrália legnevesebb irodalmi díjának számító Victorian Premier's Literary Awardot a Kiadatlan kézirat kategóriában, valamint az Indie-díjat az Év könyve kategóriában és az Ausztrál Könyvipar díját az Év ausztrál könyve kategóriában. Jane 13 évig dolgozott nyomtatott lapok újságírójaként Ausztráliában és Angliában egyaránt. Jelenleg Melbourne-ben él.









GABO, Budapest, 2020


416 oldal · ISBN: 9789634069324 · Fordította: Roboz Gábor