Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak
"Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar."
Vitathatatlanul a 2019-es év egyik könyvsikere lett Bödőcs Tibor kötete, amit kezembe sem akartam venni. Ám vétek lett volna kihagyni. Még október végén olvastam, és egy percig nem bánom, hogy rászántam az időt. Nem vagyok sem stand-up rajongó, sem Bödőcs-fan, mégis gyanítom, hogy sokan elsősorban ezért vették-veszik meg. Nincs ezzel semmi baj, ha nem az író íróisága miatt állnak sorba érte. Bödőcs valamit nagyon eltalált, pontosan lát, jól ráérzett. Meglepően szórakoztató, üdítő olvasmány volt, igazi rácsodálkozást hozott.
Bödőcs előző könyvét sem olvastam, de pótolom! Az előadásait mostanában néztem vissza, így néhány humorszilánkja ismerős volt. Ez a regény hangulatosan fájdalmas látlelet, polemizálás az élet dolgairól. Viccesen, véresen komoly, sírva vigadós, jellegzetesen abszolúte magyar.
Az ábrázolt társadalomkép, semmiképpen nem hízelgő, ám legyünk már kicsit bátrak, őszinték: hihetetlenül reális. Sajnos. Már a cím is erre utal, a rendszerváltás forgataga úgy zúgott át rajtunk, hogy egyesek mire feleszméltek, már ki is maradtak a jóból. Azaz: meg sem kínálták őket... amúgy az alig kétszáz oldalas monológ akár picit tömény és sűrű is lenne, vagy éppen elég ez a terjedelem.
"Ó, hazám, nagyhatalmak örök zsákmányállata, te! Elkezdődött a nagy demokrácia, és jött a Wind of Change, jött a sztracsatellás fagyi, az illatos vécépapír meg a sajtoshagymás csipsz. Jött az új világ, a téeszt meg széthordták, mint egy szülinapi tortát, nekünk meg nem hagytak. Meg se kínáltak."
Átgondolt, jól felépített, humorba ágyazott világa erős, fájón pontos képet fest az elmúlt időszakról. Folyamatosan erősödik a szöveg háttere, a poénok éle. A szöveg szerintem hatásos, tökéletesen megidézte az egykori nagy elődöt, Hofi Gézát. Sírva vigadós, térdet csapkodós, mire ráeszmél az olvasó, bizony ez így van, és tulajdonképpen önmagunkon nevetünk. Ez a kínos, ez az önfelismerés. Magyar Oszkár szobafestő és mázoló Zalából megmondja a tutit! Regénybe foglalt életfilozófiája egyben elgondolkodtató beszólásgyűjtemény is. Ideális hallgatója Gyöngyi, a pultos lány, miközben Oszkár az életét meséli el a kocsmapultnál. Van benne bőven politikai töltet, ezért is a Hofi-hasonlat. Szerintem Gézának is tetszene az ifjú tehetség által feltartott humoros görbe tükör, végre egy méltó utód. A Nagy Magyar Valóság, és ami mögötte van. Ajánlatos nagyon. Jó stílusban megírt, olvasmányos és szórakoztató próza. Bödőcs meglepően jól ír, minden görcs nélkül összeszedett, alapos és jellemző látleletet mutat az olvasónak. Olyan fanyar humorral, amitől néha olyan, mintha ecetbe szagolnék… Találó és szórakoztató is. Ott fent is el kéne olvassák, ha már tükörbe nem néznek… Tökéletesen elmaradhatatlan része néhol a trágárság, amit nem éreztem öncélúnak. Mégiscsak egy kocsmában mesél Oszkár, szókimondó nyíltsággal, őszinteséggel, ad hangot annak, ami a szívét nyomja. A karaktere telitalálat, ahogyan a közeg is.
Dicséretes, hogy a "Kicsi" alig néhányszor kerül igazán említésre, mégis ott van a poénokban a sleppjével. Fantáziadús, ahogyan a festményeket és egyéb elhintett kultúrmorzsákat, irodalmi utalásokat beleszövi a történésekbe, hiszen Oszkár festőnek indult... Találóan jó mondatai és a keser-édes társadalomkép kacagtató, ám semmiképpen nem hízelgő.
A kis emberek hétköznapi sirámai valós fájdalmat mutatnak, ami tehetetlenségében itt a kocsmapultnál talál kiutat. Bödőcs tökéletesen adja ezt vissza. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben újra fogom olvasni.
"Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé."
"Tej nélkül iszom a kávét, én tejet nem teszek bele, Gyöngyi. Én nem bízok a mai tejekben. Milyen tej az, ami jövő augusztusig eláll?"
"És hogy lehet ez képviselő egyáltalán? Ha megszólal szegény, elsötétül körülötte három nagyközség."
Helikon, Budapest, 2019
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793182
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése