Áldó eső

Charles Martin: Áldó eső



                                                                       














Az Áldó eső a tizenharmadik magyar nyelvű megjelenése az írónak. Talán nem túl szerencsés szám ez esetben, ugyanis elég vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. A szépséges borító alig 280 oldalt fog közre, de garantált érzelmi hullámvasútra készüljön az olvasó.


Ez volt a negyedik olvasásom a szerzőtől, nagy reményekkel kezdtem neki. Legutóbb a Hegyek között történetét olvastam tőle, szerettem is. Jól felépített, mozgalmas, mély érzelmeket felvonultató életmese volt.
Charles Martin most is mesterien mesél. A történet teljesen amerikai és kiszámíthatatlan. Úgy tűnik, hogy ennek a könyvnek talán a fő célja az, hogy megmutassa a megbocsátás hatalmát. Olvashatunk a szerelemről, a veszteségről és a barátság valódi erejéről.




A New York Times bestseller szerzője mindent beleadott, kicsit azt érzem, a kevesebb több lehetett volna. Ez most nem igazán tetszett. Sok hatásvadász elem után a történet egészen hihetetlenné válik, több ponton. A prológus már előre vetíti a két főhős zaklatott gyerekkora hangsúlyossá válik a későbbiekben. A kezdés is elég "robbanás-szerű". A kamionos baleset igazán jó indítás, több krimielem a későbbiekben válik érthetővé.

Mégis a vége "háliwúdi lila-rózsaszín ködből" bukkan elő. Sajnos, ha a kifogásaim leírom, az a történet erejét elveszi, lelövöm a poénokat. Spoiler nélkül: van itt két fiú testvér, súlyos gyermekkorral terhelve, egyikből menő szenátor lesz (feleségverő, drogos-alkoholista múlttal a háta mögött??), öcsi egy vietnami háborús veterán hős, aki szintén menekül a múlt és önmaga elől. Egy gyerekkori szerelem a szomszéd lány iránt, akiből egy akarnok és áldozat-tipus feleség lesz, majd évtizedek múlva ismét felbukkan a fiúk életében. Nem kicsit kuszálja össze ismét az életüket.




Természetesen felszínre kerül egy súlyos múltbéli titok. Nos, ez ugyan okoz némi meglepetést, izgalmat, de kizártnak tartom, hogy 45 évig ezt titokban lehessen tartani. Magyarul az egész amerikai népet, a kormányzatot hülyére vették 45 éven keresztül, hahaha! Ahogyan haslövéssel sem gyalogol a halott barátját cipelve 8! azaz nyolc napot az őserdőben egy katona sem, akármekkora nagy hős is. Suzyt a rádiós nőt kár volt megint ennyire mélyen beleszőni. Ebben az alig 280 oldalban három regényre valót zsúfolt össze Martin.

A családi múlt túl sok volt, felesleges volt még a szülők megismerkedését is ide venni. A kábítószeres banda, drogbárók megint inkább zavaró epizód volt szerintem. Ahogyan a "Mr. Jo-Jo, nem csak Jo-Jo" is harmadik ismétlés után idegesítő volt.


Sajnos a szereplők sem lettek szimpatikusak, sőt! A női főhős kifejezetten ellenszenves figura, minden dráma, fájdalom és szenvedése ellenére. Nincs jellemfejlődés, csak végtelen, folyamatos szenvedés. Szegény Jo-Jo egy földre szállt angyal, egy kemény katona, de ha kell, egy érző szívű és odaadó, szerető férfiú. Ilyen még a mesében sincs. Amennyi fájdalmat, sebet ő hordoz a lelkében, nehéz azt elhinni, amiért teszi.

A történet varázslatos lehetne, de több olyan elemet, felesleges kitérőket tartalmaz, ami inkább teszi hihetetlenné az eseményeket. Az eltemetett titkokról, az elveszett szeretetről és a második esély ígéretéről olvashattam. Ezek mind ott vannak a mesében, de sajnos nem tudom elhinni, ennyi sokk, trauma érje a szereplőket egész életük során. Mindegyiket, kivétel nélkül. A befejezés pedig tényleg mesés.


Ami tetszett, az emberi kapcsolatok színes bemutatása, maga az írói stílus vagy Jo-Jo hite, eltökélt kitartása Isten iránt. Bár nem tudom, ekkora áldozatot kell-e, érdemes volt neki vállalni? A sokszoros fizikai és érzelmi traumákból új életet kezdeni szinte lehetetlen. El kell tudni engedni a múltat, szembe kell nézni az igazsággal, bármennyire fáj is. Ha kissé későn, de eljön a pillanat a szereplők életében, kapnak még egy lehetőséget az élettől. A minden bűnt, titkot és szennyet elmosó, áldó eső megérkezik. Azt is mutatja, hogy soha nem késő. Ez a regény bár kitalált, a szeretet és a megbocsátás erőteljes története. Így kap a regény egy elég jó lezárást.Charles Martin elkötelezett híveinek nagyon ajánlom, de aki ismerkedni szeretne a szerzővel kezdje A szentjánosbogarakkal, az Égzengéssel vagy a Hegyek között regényével. Nálam itt várakozik már a Tücskök éneke és az Ahol a folyó véget ér.



Charles Martin: író, újságíró

1969. november 3-án született az Egyesült Államokban.

A Florida Állami Egyetemen tanult újságírást és kommunikációt. Eddig 13 regény fűződik a nevéhez. Jelenleg Jacksonville-ben él, feleségével és fiaival.





General Press, Budapest, 2018
280 oldal · Fordította: Szűr-Szabó Katalin