Legközelebb majd sikerül

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül 




                                                                 













Kissé elfogult vagyok az íróval 14 olvasás után. Amikor idén tavasszal kézbe vehettem a legutóbbi kötetét a Töredelmes vallomás címűt, egy igazi "vámosmiklós" írást kaptam, remek hangulattal, mesélős stílusban. Kissé keserédes írásokat, ami bizony itt-ott sajog is, de ettől jó. Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Így izgalommal vártam az őszt és az új Vámos Miklós regényt.



Nos, mondhatom nagyon nem azt kaptam, amire számítottam. Még mindig az Apák könyve, Zenga zének és az Anya csak egy van a három legjobb Vámos Miklós regény - szerintem. A sorrend tetszőleges és hangulatfüggő. Ezt egyszerűen nem tudom hová tenni.. (igen a polcra, de az életműben?). Félve és sajnálattal gondolok arra, ez az idei szépprózatermés estében hová fog kerülni, milyen besorolása lesz a könyvnek?



Nem szívesen írnék róla bővebben, vagy bármelyik könyvéről rosszat, de az eddig olvasottakból nálam ez most a leggyengébb... Van ilyen. Legközelebb majd bizonyára sikerül megint…A történet 9 év története, amit Beethoven 9 szimfóniájának mintájára, annak lendületét és szerkezetét, de leginkább hangulatát követve meséli el a két számomra tökéletesen semleges "főhős" történetét. A két Iván egyáltalán nem tudott közel kerülni hozzám, két életunt, kissé megkeseredett, öregedő pasi polemizál az életről, nőkről, az elveszett lehetőségekről, az élet múlandóságáról, a kihagyott helyzetekről. Osztják az észt. Ami nem lenne rossz ötlet, csak a megvalósítása nekem nem jött be. Elég siralmas volt ez a tömény kesergés. A viccbeli Józsi bácsi jutott eszembe többször, míg olvastam (elmegy gyónni, mert megcsalta a feleségét. No, de Józsi bácsi! - szörnyülködik a tisztelendő atya. Nem most! De olyan jó beszélni róla!!) No ez a beszélni róla azaz a a stílus is kiverte a biztosítékot néhol. Túl szexi, túl obszcén, szókimondó, szerintem indokolatlanul a történet. No, itt a lényege:

"Az járt a fejében: Bazmeg, mi adjuk a válási tanácsokat, és még egy rendes párkapcsolatunk sincs."



Amikor már a tekervényes nyitó mondatnál még bizakodtam, de két fejezet után csupán az író iránti tiszteletből, érdeklődésből olvastam végig, remélve lesz ez jobb. Nem lett. Számomra nem. Nem ez Vámos Miklós legjobb könyve, az biztos.
Nem tudom eldönteni, hogy valóban gyengébb-e ez a könyve az írónak, vagy csupán újszerű, kicsit más, mint az előzőek. Nem üt akkorát ez a kötete, nem fogott meg, mint a nagy regényei. Szerettem a Szitakötőt, a Félnótát, a New York-Budapest metrót vagy a Tiszta tűz, bár, Öt kisregény köteteit a fentebb említett három regénye mellett. Ezzel együtt sem olyan rossz könyv ez, vannak jó pillanatai. Csak nem tudott velem egy hullámhosszra kerülni. Szóval, bizonyára az én készülékemben van a hiba...

Különben is, hogy jövök én ahhoz, hogy egy ilyen értékelést (inkább ajánlást) írjak a kortárs irodalom egyik meghatározó személyiségéről, vagy az általa jegyzett regényéről? Nos, csak saját felelősségre, csak rajongóknak ajánlanám.

"Mindkét Iván arra készült, hogy útban Budapestre a Citroënben heves férfibeszélgetést folytatnak, megtárgyalják az ügyvédnőt és a táncosnőt, egyeztetik élményeiket és reményeiket."










A könyv fülszövege:

Engem ​az emberek valamiféle megbízható és jóindulatú nagybácsinak tekintenek (az okok egy részét tudni vélem. Úton-útfélen megállítanak, s beszélgetést kezdeményeznek. Sokan keresnek a neten, kérik, találkozzunk – élet-halál kérdése –, csak én segíthetek. Néha nem sikerül elzárkóznom. Aztán a kávéházban várnak, s rendre kiderül, hogy párkapcsolati (válási, szakítási) tanácsot kérnek. Van abban ráció, hogy tőlem: kétszer váltam, továbbá jogi diplomával rendelkezem, meg ugye a közismert empátiám.
Emiatt fontolgattam egy ideje, hogy egy hozzám hasonló amatőr kapcsolatjavítóról írjak könyvet. Esetleg a figura legyen azonos a Borgisz című korai kisregényemben szereplő tizenkilenc éves Najn Ivánnal. Miféle felnőtt vált belőle? Egy központi alakot terveztem, kettő lett belőle.
A Borgisz kilenc hónap története, ez a könyv kilenc évé. Ugyanakkor a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.



Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938226