Szobotka Tibor: Menyasszonyok, vőlegények Sajnálatos tény, hogy mára legtöbben úgy emlékeznek Szobotka Tiborra, mint Szabó Magda férjére. Ezen talán változni látszik valami, hogy a népszerű írónő munkái mellett most a férj ismét reflektorfénybe kerül. A Jaffa Kiadó elkezdte az ő életművének újbóli kiadását is. Én magam is az írónő regényeivel ismerkedve lettem egyre kíváncsibb írásaira. A legutóbb olvasott Megmaradt Szobotkának kötet a szerelmüknek, házasságuknak állít emléket. Ezt Tibor kezdte írni, de már Magda fejezte be.
A Menyasszonyok, vőlegények Szobotka életében megjelent utolsó regénye volt 1980-ban. Legutóbb 15 éve adták ki. Szobotka Tibor tökéletes portrét fest benne a háború utáni '40-es évek Budapestjéről, kispolgárságáról. Furcsa történet, mert a címmel ellentétben sehol egy menyasszony vagy vőlegény. Talán a túlélés miatt választotta címéül. Persze a középpontban a férfi-nő kapcsolat áll. Az élet, a sors menyasszonyai, vőlegényei igyekeznek boldogulni, a háború után önmagukra találni. Nagy kérdés, mennyire tudnak "normális életet élni" a világégés után.
A regény első olvasásra egy kicsit nekem darabos lett, amit furcsa karakterek népesítenek be. A bemutatott jelen elég nyomasztó. Mondhatnám az egyetlen életöröm, vigasz a szerelem. Vagy amit annak hiszünk. Ez lehet persze csak szex is, szereplője válogatja, kinek mi adatik meg. Ezt a világot itt a tesztoszteron irányítja. A meztelenség nem csak testi formában jelenik meg, lemezteleníti a szereplőket lelkükig is Szobotka. Több sorsot, embertípust mutat be az író. A történet az ostrom utáni években játszódik Budapesten. Fő színhelyünk Frida lakása, ahol a szereplők találkoznak. Frida ügyeskedik, igyekszik jobban élni, szemfüles módon megtalálta a "piaci rést": szobáztat, alkalmi pároknak adja ki lakását.
Talán a mai formákhoz képest lassan épül fel a regény és ugrálunk a szereplők között, ami lehet zavaró. Aki éppen színen van, arról tudunk meg információkat. Ki hogyan kapcsolódik a másikhoz, menet közben alakul. Igaz, minden szereplőnek megismerjük a hátterét úgy, hogy azt ők maguk mesélik el.
A karakterek: kicsinyes, gyenge, összetett jellemek, bár akad azért valami szimpatikus is bennük, ami árnyalja a képet. Ettől valósak, emberiek. Edit és Ernő csak vergődnek a pillanatnyi boldogságukat keresve, Imre pedig az ösztöneinek él, és itt elsődlegesen a szex az, ami őt motiválja. Frida alakja a legelevenebb, Szatmár Vilmos tenyérbemászó, gátlástalanul önző, ügyeskedő alak. Mariska néni akár egy Emerenc is lehetne, akit nagyon ellenszenvesre alkotott meg Szobotka. Ami számomra még furcsa volt, csak két szereplő sorsáról tudunk meg igazán mindent, merre és hogyan alakul életük. A többiek csak színesítik a képet, ők a hétköznapok kisemberei, akik a boldogságukat keresik. Ennek az életnek ez az egyetlen tétje van. Oszkár és Imre találkozása adta a csúcspontot. Tetszettek a regény leíró részei, a megjelenített valós történelmi zűrzavar, vagy Szobotka finoman ironikus humora.
Ajánlom mindenkinek egy mára letűnt kor remek hangulatú története. Szabó Magda olvasóinak pedig kikerülhetetlen.
Szobotka Tibor
(Budapest, 1913. március 19.– Budapest, 1982. február 26.) József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.
További kötetei: Megbízható úriember, Züzü vendégei, Az összeesküvők, Igitur
Jaffa, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9786155715570
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése