Olvastam még/ 11.
Ebben a nyárzáró válogatásban most nem a nagy kiadók sztárszerzőitől, a közismert nevektől válogattam, hanem a kisebb kiadók kiadványaiból, amik szerencsémre - leginkább véletlenül - a kezembe kerültek. Ezeket nagyon jó szívvel érdemesnek tartom az olvasásra, oda kell figyelni ezen kiadványokra, hiszen mint azt a mellékelt ábra is mutatja: jó szemezgetni a kínálatból, vannak itt igazgyöngyök! Mind a három hazai szerző, ami külön a szívem csücske. Egy kis többlet reklám tőlem, csak úgy, mert miért ne? Remekül szórakoztam, kalandoztam és gondolkodhattam. Valóban örülök, hogy olvashattam ezeket a könyveket! Keressétek ti is, érdemes!
Dienes Lilla: Egyetlen év
"Való igaz, 1900-ban kizárólag az arisztokrata hölgyek, meg persze a kitartott, félvilági nők parádéztak lóháton a Városligetben."
Nos, ez volt az a könyv, ami nagyon meglepett! Az elsőkönyves szerző remek rutinnal szőtte a szálakat, épített fel egy mozgalmas és fordulatos történetet, ami a századforduló Budapestjére vitt vissza. Hangulatos korfestés, egy fantasztikus időutazás garantált az olvasónak. Valamivel több, mint 100 évet ugrottam vissza az időben a könyv cselekményét olvasva. A Wohl-lányok mozgalmas egy évének történetével nyomon követhetjük a korabeli Magyarország és Budapest nyüzsgő társadalmi életét, a nőmozgalom kialakulásának, közismert művészek, írók, közéleti személyiségek életébe leshetünk be, vagy éppen figyelhetjük az épülő Parlament épületét is. Egy szerelem miatt - ami a történések mozgatórugója - Párizsba a szerelem fővárosába is elkanyarodik a történet. Ahol éppen a világkiállítás zajlik, ami ismét sok információt és izgalmat kínál. Jó volt olvasni Ella és Margit sorsáról, többet adott, mint gondoltam. Olyan „fábiánjankás”, (ez kifejezetten dicséret) hangulatában jól hozza a megidézett kort, és a történelmi eseményeket, amit nagyon jól sikerült bemutatni, színesíteni vele a regény sodró történetét. Van humora is a jó stílusban megírt mesének, ami üdítően jó pont.
" Az ember nem gép, a lélek egy egészet alkot a testtel. Ezt már az ókoriak is tudták, csak mi felejtettük el."
Olvashattam a kor szokásairól, megjelentek a családi hagyományok és női sorsok, no és a divat is. Stílusa pergő, olvasmányos, nincsenek felesleges kitérők. A valós és a kitalált karakterek jól elegyednek. A belső tartalom mellé a borító szerintem nem túl sokatmondó, bár a grafika kifejező a két félprofillal. A cím sem árul el túl sokat a várható cselekményről. Úgy tudom, hamarosan új borítóval lesz elérhető lesz. Érdemes elolvasni, szórakoztató időutazás, igazán jó kikapcsolódás.
IDE kattintva tudjátok baráti áron beszerezni a könyvet!
Magánkiadás, 2018
128 oldal · ISBN: 9786150021867
Varga Írisz Dóra: Örökség
"A kimondott igazság sose olyan ijesztő, mint az elhallgatott."
Ez volt igen rövid idő alatt a második meglepetésem. A szerző a moly. hu tagja, bár nem ismerem, nem kérte olvassam el és írjak a kötetről, ez valóban egészen véletlenül akadt a kezembe. Ha már ott volt, győzött a kíváncsiságom és elolvastam. Nem bántam meg! Ahogyan a szerző írja a fülszövegben: "tizenéves ifjúk és a gyermeklélek iránt érdeklődő felnőttek számára. " ajánlja első könyvét.
Már az ajánlás levett a lábamról…jó lehet egy ilyen családban gyereknek lenni, felnőni. Gratulálok, élmény volt olvasni ezt a mesés, bensőséges és varázsos kalandok sorát. Elmerülni ebben a csodában. Tetszettek a szójátékok, a történetbe épített fordulatok. Finom, női érzékenységgel megírt ifjúsági regény. Valahol Magyarország nyugati zugában, Szombathely környékén játszódik a kitalált családtörténet. Főhőseink egy testvérpár: Ármin és Domonkos. A családi környezet, a természet közelsége és szeretete mellett a családi összetartás jut szerephez. Választékosan megírt, nem szájbarágósan tanít a szeretetről, egymásra való figyelésről, törődésről. A generációk közötti kapcsolatok fontosságáról olvashattam. Azt is megtudjuk mi is a különbség a lepke és a pillangó között, ami itt egy igen fontos kérdés.
A regény második felében felbukkan egy unokatestvér, aki egy misztikus, nyomozós kalandra hívja
a testvéreket. Anyai érzések, gyereknevelés-kamaszodás mellett a hazaszeretet is hangsúlyt kap, hiszen apa lepkekutató és egy kihagyhatatlan lehetőség 1 évre Pápua Új-Guineába szólítja. A Vackorfa odva miféle titkot rejt? Milyen az oladi Banyafa? Imádtam Korvinusszt a hollót a történetben.
Hogyan is álmodják tovább az unokák a nagyapák álmát? … És hogy mi végre kering a történet mindvégig a pillangók körül? Minderre választ ad ez a kalandos utazás. Élmény volt újra kamasznak lenni, elmerülni ebbe a lélesimogató történetbe. Öröm volt olvasni, szépirodalmi igényességű szép történet. Nagyon kíváncsian várom a folytatást. A kötet rajzait is érdemes alaposan szemügyre venni, igazán szemléletesek, letisztultak.
ITT beszerezhető ez a csoda is!
Szülőföld, 2017
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155600593 · Illusztrálta: Horváth Zsófi
Salamon Eszter: Szülő-megőrző
Kalauz a nevelés, oktatás és gyerekjog világához szülőknek
"A gyerekek jelentős része számára a tanulás értelme, célja olyan, mint a délibáb, ahogy közelednek hozzá, mindig távolabb kerül."
Erre a könyvre olvasás közben két szó jutott eszembe: alapos és profi.
Rendkívül fontos témát boncolgat a szerző. Nem tévedek, ha azt mondom ez mindenkit érint. Az iskolaválasztás, a pedagógus és a gyerekek viszonya, kötelező olvasmányok, készségfejlesztések, különórák stb. Ki itt az érdekelt, az igazán illetékes? A minisztériumi okostojások, akiknek fogalma sincs milyen nehéz az iskolatáska? Talán főleg nekik kéne elolvasni, átgondolni, értelmes döntéseket hozni, de minden szülő és tanár is forgathatja haszonnal. A felmerülő problémákat több szempont szerint ismerteti, tényfeltáróan, segítő szándékkal.
Érezhető a szerző felkészültsége, hozzáértése. Alaposan és igen sok szemszögből körüljárja a lehetséges problémákat, márpedig azok bőven vannak. A gyerekjogi részek különösen tetszettek, ezek igen fontosak. A hazai oktatásügy gyermekbetegségei, kuszaságai minden módon terítékre kerülnek. Döbbenetes, meghökkentő és elgondolkodtató volt ezekről olvasni. Nagyon súlyos a helyzet, komolyak a kérdések, amik gyors és hathatós megoldásra várnak. Nem csak és kizárólag a pályára kényszerből odatévedt pedagógusokat emeli ki, magát az egész rendszert mutatja be átfogóan. Nagyon fontos a jó és értő módon tanító pedagógus. A gyerekekkel való kapcsolatról már nem is szólva... nem csak követelményeket kellene állítani.
A könyv fülszövege:
Mennyit tanuljak a gyerekkel? Mennyi legyen a zsebpénze? Milyen különórákra járjon? Mit csináljak, ha utálja a kémiát? Kivel barátkozzon? Ott alhat a hétvégén? Legyen-e okostelefonja?…
Sokan érzik úgy, hogy magukra maradnak kérdéseikkel, dilemmáikkal, problémáikkal, amikor gyerekük iskoláskorba kerül. Magyarországon az elmúlt években szülőként is nehezített pályán kell teljesíteni, egy ismét poroszosabb, megfáradt tanárokkal operáló iskolarendszerben. A könyv egy lehetséges, működőképesnek bizonyult utat mutat, de felhívja az olvasó figyelmét arra, szülőként hogyan tervezze meg saját szülői útját, tiszteletben tartva a gyerekét, miközben kitekintést ad azok jogaira is.
Miért Szülő-Megőrző a címe? Segítséget kínálunk ahhoz, hogy mindenki megőrizhesse szerepét szülőként. Mert a szülő a gyereke neveléséért felelős ember, aki nem barát, nem tanár, nem hatóság – valami egészen más: több. Szeretnénk mindenkit megerősíteni abban, hogy felelős, önálló gyerekeket nevelni a kifizetődő út akkor is, ha sokan másképp csinálják – vagy másképp várják el tőlünk.
Csodák-csodája számomra, de a LIBRI boltjaiban ez a kötet is beszerezhető. Érdemes!
ITT rendelhető!
Könyv & Kávé, Budapest, 2017
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158054744
2018. augusztus 29., szerda
2018. augusztus 26., vasárnap
Suttree
Cormac McCarthy: Suttree
Cormac McCarthy-t ma Amerika egyik legjobb regény- és színdarabírójaként tartják számon. 1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült. Egyik legismertebb a 2005-ös Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men), regényből a Coen testvérek készítettek filmet, ami négy Oscar-díjat nyert. Nem lehet megkerülni a 2006-os Az út című világsikerét sem, hiszen Pulitzer-díjat nyert vele 2007-ben, és ez is szintén mozivászonra került.
A Suttree című regénye először 1979-ben került kiadására, melyen kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz évig dolgozott. A részben önéletrajzi elemeket is felhasználó, monumentális történet az ötvenes évek Amerikájába viszi vissza olvasóit. 1951-ben, Knoxville-ben játszódik a regény.
Ez a fülledt, misztikus hangulathoz remek karakter a főhősünk Cornelius Suttree figurája.
McCarthy groteszk humora emeli ki hősét az őt körülvevő önként választott szegénységből, kilátástalan nyomorból. Izgalmas képi világ bontakozik ki előttünk, ahogyan az is elég meglepő, miért is hagyta el a biztonságos életét Suttree. Miért utasítja el a gazdag és biztos, kényelmes életét, szüleit, feleségét és gyermekét is ez a különc figura?
A társadalom peremén élő különcök és lecsúszott alakok jellemzik a regényt: alkoholisták, kurvák, hajléktalanok és bűnözők közt éli szabadon életét Suttree azaz Bud, ahogy ivócimborái nevezik. Egy lakóhajón tengeti napjait, horgászatból tartva fenn magát. A regény töredezett szerkezete lassan folydogál, mint a Tennessee folyama. Barokkos leírásokban ismerjük meg az egyes szereplők kilátástalan életét, harcát a mindennapokkal. Amikor folyamatos küzdelem az élet, legalább alkohol legyen. Vagy dinnye.. esetleg egy nő. Suttree életébe is eljön egy új kaland, aminek lefolyása szinte előre borítékolható.
Visszaemlékezésekkel tarkított a kirajzolódó történet. Harrogate és többi figura mind eredeti, hordoz magában valami régi sérülést, groteszk alakok, színesítve ezt a nagyívű regényt. Igazi társadalmi szégyenfolt, lecsúszott alakok tarka gyűjteménye. Reménytelenül kilátástalan az életük, esélyük sincs egy jobb, tartalmasabb életre. Az emberi lélek mélyére pillanthatunk be a szereplők által. Bár szeretnek, bíznak, az amerikai álom itt csupán a napi szintű túlélés. Olvasmányos, tetszett a nyelvezete, hangulata. Jók a tájleírások, a hangulati elemek, McCarthy elemi erejű mondatai.
Nem véletlen, hogy a kritikusok többsége McCarthy legjobb műveként magasztalta az önéletrajzi ihletésű könyvet, amelyet úgy is jellemeztek, mint a Huckleberry Finn sötét változata. Ez a negyedik regénye a szerzőnek, ami most először jelent meg magyarul, Greskovits Endre remek fordításában. A szemet gyönyörködtető, nagyszerű borító Váradi Zsolt munkája.
Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933. július 20-án.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.
Jelenkor, 2018
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767730 · Fordította: Greskovits Endre
Cormac McCarthy-t ma Amerika egyik legjobb regény- és színdarabírójaként tartják számon. 1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült. Egyik legismertebb a 2005-ös Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men), regényből a Coen testvérek készítettek filmet, ami négy Oscar-díjat nyert. Nem lehet megkerülni a 2006-os Az út című világsikerét sem, hiszen Pulitzer-díjat nyert vele 2007-ben, és ez is szintén mozivászonra került.
A Suttree című regénye először 1979-ben került kiadására, melyen kisebb-nagyobb megszakításokkal húsz évig dolgozott. A részben önéletrajzi elemeket is felhasználó, monumentális történet az ötvenes évek Amerikájába viszi vissza olvasóit. 1951-ben, Knoxville-ben játszódik a regény.
Ez a fülledt, misztikus hangulathoz remek karakter a főhősünk Cornelius Suttree figurája.
McCarthy groteszk humora emeli ki hősét az őt körülvevő önként választott szegénységből, kilátástalan nyomorból. Izgalmas képi világ bontakozik ki előttünk, ahogyan az is elég meglepő, miért is hagyta el a biztonságos életét Suttree. Miért utasítja el a gazdag és biztos, kényelmes életét, szüleit, feleségét és gyermekét is ez a különc figura?
A társadalom peremén élő különcök és lecsúszott alakok jellemzik a regényt: alkoholisták, kurvák, hajléktalanok és bűnözők közt éli szabadon életét Suttree azaz Bud, ahogy ivócimborái nevezik. Egy lakóhajón tengeti napjait, horgászatból tartva fenn magát. A regény töredezett szerkezete lassan folydogál, mint a Tennessee folyama. Barokkos leírásokban ismerjük meg az egyes szereplők kilátástalan életét, harcát a mindennapokkal. Amikor folyamatos küzdelem az élet, legalább alkohol legyen. Vagy dinnye.. esetleg egy nő. Suttree életébe is eljön egy új kaland, aminek lefolyása szinte előre borítékolható.
Visszaemlékezésekkel tarkított a kirajzolódó történet. Harrogate és többi figura mind eredeti, hordoz magában valami régi sérülést, groteszk alakok, színesítve ezt a nagyívű regényt. Igazi társadalmi szégyenfolt, lecsúszott alakok tarka gyűjteménye. Reménytelenül kilátástalan az életük, esélyük sincs egy jobb, tartalmasabb életre. Az emberi lélek mélyére pillanthatunk be a szereplők által. Bár szeretnek, bíznak, az amerikai álom itt csupán a napi szintű túlélés. Olvasmányos, tetszett a nyelvezete, hangulata. Jók a tájleírások, a hangulati elemek, McCarthy elemi erejű mondatai.
Nem véletlen, hogy a kritikusok többsége McCarthy legjobb műveként magasztalta az önéletrajzi ihletésű könyvet, amelyet úgy is jellemeztek, mint a Huckleberry Finn sötét változata. Ez a negyedik regénye a szerzőnek, ami most először jelent meg magyarul, Greskovits Endre remek fordításában. A szemet gyönyörködtető, nagyszerű borító Váradi Zsolt munkája.
Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933. július 20-án.
Tíz regényt írt (emellett számos forgatókönyvön dolgozott), melyek közül Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).
A Faulkner-díjat, a Nemzeti Könyv-díjat és a Pulitzer-díjat egyaránt magáénak tudó Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon.
Jelenkor, 2018
616 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767730 · Fordította: Greskovits Endre
2018. augusztus 23., csütörtök
Hippi
Paulo Coelho: Hippi
"Minden gyilkosság közül az a legrosszabb, amelyik az életörömöt öli ki belőlünk."
A néhány nap múlva 71. születésnapját ünneplő író önmagát és rajongóit is megajándékozza ebből az alkalomból a 20. regényével. A Hippi önéletrajzi elemeket is tartalmazó spirituális utazás a 70-es évek világába. Az ikonikus hippi kultúra elemivel díszített történetben kereshetjük újra az élet értelmét, megismerhetjük a reményekkel teli, romantikus és fiatal Paulo-t, aki még tele van álmokkal és ábrándokkal, de küzd a félelmeivel. Bibliája, amiből erőt merít útjához az Európa napi öt dollárból című könyv. Egyetlen dologban biztos: író akar lenni.
Coelho regényeinél talán sosem a sztori a lényeg. A történet nem túl erős, ismerős lehet már egyéb olvasmányokból, filmekből. (Kerouac Úton című regénye vagy a Hair film). A hippi kultúrára való utalásokat és jellemzőit jól illeszti be a sztoriba. Van vászontarisznya, virág-fűzérből font koszorú, füstölők, woodstocki-fesztivál, színes gyöngyök, mantra és a fordított viking rúna jel, hosszú haj, stb. Tetszett a zenei betétek értelmezése, jól színesítette a történetet. Nem egy igazi életrajz, csak vannak azonosságok az író életével. Kiderül, a Mester is volt hosszú hajú, lázadó fiatal, aki közvetlenül a Pinochet-puccs előtt távozott Brazíliából Amszterdamba. Kalandra készült, és találkozott a szerelemmel. Vagy amit annak hitt éppen.
Amszterdam az egyik legkedvesebb városom, a Dam tér a központ, így kapunk némi holland életképeket is London ellenében. Mondjuk azt kétlem, hogy valóban megszámolta a királyi palota cölöpjeit (13 659).
Itt lép a történetbe Karla, a holland lány. Ő végig egy hideg-rideg, számító, de céltudatos nő képét adta nekem. Nem tudott közel kerülni hozzám. Természetesen a szerelem is felbukkan a fiatalok életében. A "Szeretkezz, ne háborúzz" szlogen jegyében ez itt most mégis elég körülményesre és rövidre sikeredett. Paulo részéről ez nem lehetett igazi szerelem, csupán egy vonzó, kihagyatatlan kaland. A szerző életének ezen kalandjait ismerhetjük meg közelebbről, ebből kapunk ízelítőt.
Ebben a történetben is talál az olvasó nem is annyira elrejtve mélyenszántó bölcseleteket. Igazi gondolatokat a kábítószerekről és vallási szempontokról, az önmagunk megismerésén át, a szeretet és a napfény erejéig. Persze a fő irány a hippik társadalomhoz való viszonya és a társadalom elfogadó, tűrőképessége irányukba. Nem céltalan lézengők, felfedezők, útkereső fiatalok ők Coelho szerint. Erre mindenkinek szüksége lenne, hogy megismerje és felfedezze a világot maga körül, kitárja a szívét embertársai felé és elmerüljön az univerzum fényében. Így önmagát, helyét a világban is könnyebben megtalálhatja
A történet két fő részből áll: az előzmények, előkészületek és maga az utazás. Jó volt a kezdet, de a közepén nekem lelassult a történet. Akkor, amint az út valóban megkezdődik, mikor végre felszállnak a Magic buszra és elindulnak Nepálba. Itt a társaság elég vegyes, mindenki hátrahagyva megy az új élete felé. Remélve a boldogságra találást. Persze voltak kalandosabb részek, de nem éreztem olyan erősnek. A Jugoszláv és Isztambulban tett látogatás képei voltak nekem izgalmasabbak, vagy Bulgária leírása. Kissé bizonytalan volt az út kimenetele, kérdéses a célba érés. Olvasás előtt arra gondoltam, hogy többet megtudok a hippik életéről, arról, hogy mi is motiválta őket. Ez sajnos nem történt meg. Kiderül ugyan, hogy a fiatalok az anyagi javakat halmozó szülőkkel szemben építenék saját laza világukat. Bár azt gondolom, hogy minden fiatal alapból lázad, újítani akar a régi szokásokkal szemben. A mai fiataloknak a hippi életforma inkább érdekesség lehet, távoli és homályos már. Nem izgatja őket túlzottan. Az akkori ifjúságnak igazából talán az előítéletekkel kellett megküzdeniük. Tény, hogy a drog jelen volt az életükben, de nem a mámor volt a cél, az csupán eszköz a hippik életfilozófiájában. Az emberiségnek a természethez való viszonya, a szeretet iránti igény a fő üzenet talán. Az ember folyamatos megújulása, ahogyan a természet is teszi.
"A régiek szerint a változás állandó és folytonos, hiszen az élet pillanatok alatt eltelik. Ha a dolgok nem változnának, nem is létezne az univerzum."
ITT tudod a Mester ifjúkori kalandos utazását megrendelni!
Paulo Coelho a brazil származású, jelenleg Genfben élő rendívül népszerű szerző nem dobott olyan hatalmasat, de a siker borítékolható a rajongói körében, hiszen az egyik legolvasottabb ma élő szerző. Aki persze egyben elég megosztó is. A neve eladja az igen rövidke történetet, ami kikapcsolódásnak jó, bár nem túl mélyenszántó. Igazából volt ettől rosszabb Coelho-élményem is. (Házasságtörés)
Köszönet az Athenaeum Kiadónak az előolvasás lehetőségéért!
a könyv fülszövege:
Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie
Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak.
Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük.
Paulo Coelho regényéből – mely a szerző élményekben gazdag élettörténetéből is jócskán merít – megtudhatjuk, hogy itt saját utat kereső fiatalokról volt szó, akik alapjaiban szerették volna megrengetni a világot, hogy visszatalálhassanak az ősi filozófiákhoz.
A népszerű író ezúttal a hippik izgalmas zarándokútjáról, valamint egy rendhagyó szerelmi történetről mesél.
Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938080 · Fordította: Nagy Viktória ·
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 28.
"Minden gyilkosság közül az a legrosszabb, amelyik az életörömöt öli ki belőlünk."
A néhány nap múlva 71. születésnapját ünneplő író önmagát és rajongóit is megajándékozza ebből az alkalomból a 20. regényével. A Hippi önéletrajzi elemeket is tartalmazó spirituális utazás a 70-es évek világába. Az ikonikus hippi kultúra elemivel díszített történetben kereshetjük újra az élet értelmét, megismerhetjük a reményekkel teli, romantikus és fiatal Paulo-t, aki még tele van álmokkal és ábrándokkal, de küzd a félelmeivel. Bibliája, amiből erőt merít útjához az Európa napi öt dollárból című könyv. Egyetlen dologban biztos: író akar lenni.
Coelho regényeinél talán sosem a sztori a lényeg. A történet nem túl erős, ismerős lehet már egyéb olvasmányokból, filmekből. (Kerouac Úton című regénye vagy a Hair film). A hippi kultúrára való utalásokat és jellemzőit jól illeszti be a sztoriba. Van vászontarisznya, virág-fűzérből font koszorú, füstölők, woodstocki-fesztivál, színes gyöngyök, mantra és a fordított viking rúna jel, hosszú haj, stb. Tetszett a zenei betétek értelmezése, jól színesítette a történetet. Nem egy igazi életrajz, csak vannak azonosságok az író életével. Kiderül, a Mester is volt hosszú hajú, lázadó fiatal, aki közvetlenül a Pinochet-puccs előtt távozott Brazíliából Amszterdamba. Kalandra készült, és találkozott a szerelemmel. Vagy amit annak hitt éppen.
Amszterdam az egyik legkedvesebb városom, a Dam tér a központ, így kapunk némi holland életképeket is London ellenében. Mondjuk azt kétlem, hogy valóban megszámolta a királyi palota cölöpjeit (13 659).
Itt lép a történetbe Karla, a holland lány. Ő végig egy hideg-rideg, számító, de céltudatos nő képét adta nekem. Nem tudott közel kerülni hozzám. Természetesen a szerelem is felbukkan a fiatalok életében. A "Szeretkezz, ne háborúzz" szlogen jegyében ez itt most mégis elég körülményesre és rövidre sikeredett. Paulo részéről ez nem lehetett igazi szerelem, csupán egy vonzó, kihagyatatlan kaland. A szerző életének ezen kalandjait ismerhetjük meg közelebbről, ebből kapunk ízelítőt.
Ebben a történetben is talál az olvasó nem is annyira elrejtve mélyenszántó bölcseleteket. Igazi gondolatokat a kábítószerekről és vallási szempontokról, az önmagunk megismerésén át, a szeretet és a napfény erejéig. Persze a fő irány a hippik társadalomhoz való viszonya és a társadalom elfogadó, tűrőképessége irányukba. Nem céltalan lézengők, felfedezők, útkereső fiatalok ők Coelho szerint. Erre mindenkinek szüksége lenne, hogy megismerje és felfedezze a világot maga körül, kitárja a szívét embertársai felé és elmerüljön az univerzum fényében. Így önmagát, helyét a világban is könnyebben megtalálhatja
A történet két fő részből áll: az előzmények, előkészületek és maga az utazás. Jó volt a kezdet, de a közepén nekem lelassult a történet. Akkor, amint az út valóban megkezdődik, mikor végre felszállnak a Magic buszra és elindulnak Nepálba. Itt a társaság elég vegyes, mindenki hátrahagyva megy az új élete felé. Remélve a boldogságra találást. Persze voltak kalandosabb részek, de nem éreztem olyan erősnek. A Jugoszláv és Isztambulban tett látogatás képei voltak nekem izgalmasabbak, vagy Bulgária leírása. Kissé bizonytalan volt az út kimenetele, kérdéses a célba érés. Olvasás előtt arra gondoltam, hogy többet megtudok a hippik életéről, arról, hogy mi is motiválta őket. Ez sajnos nem történt meg. Kiderül ugyan, hogy a fiatalok az anyagi javakat halmozó szülőkkel szemben építenék saját laza világukat. Bár azt gondolom, hogy minden fiatal alapból lázad, újítani akar a régi szokásokkal szemben. A mai fiataloknak a hippi életforma inkább érdekesség lehet, távoli és homályos már. Nem izgatja őket túlzottan. Az akkori ifjúságnak igazából talán az előítéletekkel kellett megküzdeniük. Tény, hogy a drog jelen volt az életükben, de nem a mámor volt a cél, az csupán eszköz a hippik életfilozófiájában. Az emberiségnek a természethez való viszonya, a szeretet iránti igény a fő üzenet talán. Az ember folyamatos megújulása, ahogyan a természet is teszi.
"A régiek szerint a változás állandó és folytonos, hiszen az élet pillanatok alatt eltelik. Ha a dolgok nem változnának, nem is létezne az univerzum."
ITT tudod a Mester ifjúkori kalandos utazását megrendelni!
Paulo Coelho a brazil származású, jelenleg Genfben élő rendívül népszerű szerző nem dobott olyan hatalmasat, de a siker borítékolható a rajongói körében, hiszen az egyik legolvasottabb ma élő szerző. Aki persze egyben elég megosztó is. A neve eladja az igen rövidke történetet, ami kikapcsolódásnak jó, bár nem túl mélyenszántó. Igazából volt ettől rosszabb Coelho-élményem is. (Házasságtörés)
Köszönet az Athenaeum Kiadónak az előolvasás lehetőségéért!
a könyv fülszövege:
Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie
Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak.
Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük.
Paulo Coelho regényéből – mely a szerző élményekben gazdag élettörténetéből is jócskán merít – megtudhatjuk, hogy itt saját utat kereső fiatalokról volt szó, akik alapjaiban szerették volna megrengetni a világot, hogy visszatalálhassanak az ősi filozófiákhoz.
A népszerű író ezúttal a hippik izgalmas zarándokútjáról, valamint egy rendhagyó szerelmi történetről mesél.
Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938080 · Fordította: Nagy Viktória ·
Megjelenés időpontja: 2018. augusztus 28.
2018. augusztus 21., kedd
A Danaida
Szabó Magda: A Danaida
"Nehéz nap volt, a tegnapi is az. Az ember meg gyönge."
Szabó Magda az egyik legnagyobb magyar író. Könyveiben a női sorsok állnak a középpontban, fantasztikus a nyelvezete, a stílusa. Nagyon jó olvasni. A danaida-sors ráadásul tipikusan női végzet, női öntudatlanság következménye és csakis az öntudatra ébredés oldhatja fel. Ez a regénye 1964-ben jelent meg először. Az írói munkásságának első szakaszának csúcsa talán. Összetéveszthetetlenül "Szabó Magdás".
Hősnőnk, Kati örök boldogtalanságra kárhoztatott, másnak adja át életének a főszerepét, így kifolyik a boldogság lehetősége is a kezei közül. Saját boldogtalanságát java részben önmagának köszönheti. Csándy Katalin valóban danaida, a szó klasszikus értelmében. A történet kellőképpen szikáran és balladisztikusan érzékelteti azt, amit nem érdemes kimondani sem. Nőnek lenni sosem volt könnyű. Abban a korszakban különösen szikár élet várt egy nőre. A háttérben politikai drámákkal zajlik a történelem, dübörög a szocializmus gépezete, '56 után járunk. Csándy Katalin portréját megrajzolni rendkívüli feladat, hisz, ahogy Szabó Magda is írja: "minden ember titok, s minden titok titok".
Katalin könyvtáros, aki egész életében önmagára igyekszik figyelni, de elég rosszul teszi ezt. Másokért, másoknak dolgozik. Türelmesen, végtelen alázattal, de koránt sem öntudatosan. Első szerelme kihasználja, majd eldobja, férje házában nem társ, csak mindenes cseléd inkább. Csándy Katalin életének díszletei mellé megismerjük a szülői hátteret, óvodai dadájával, Matilddal és Katalin imádott bátyjával, Dániellel való kapcsolatát is. Amikor Pestre kerül, felkarolja a nyugodt és bölcs Nóra. Amikor az özvegy Simkó Elek is a képbe kerül ő hozza anyósának Anyucinak és Elek volt feleségének, Micónak szellemét. Egy elég színes családi kép bontakozik ki előttünk.
Katalin karakterének furcsaságai (alázat, türelem, segítőkészsége, naívsága) talán abban gyökereznek, hogy elég neurotikus. Amikor mindenáron boldog akar lenni, de nem megy. Vágyik egy gyerekre, de nem adatik meg. Így nem veszi észre a lyukat élete korsóján, ahol mindig, minden esetben kifolyik a nagy igyekezettel merített víz. Katalin újabb és újabb csapások között is megőrzi a jóságot, tisztaságot. Már-már bosszantóan együgyű. Katalin nem került hozzám közel naívsága miatt.
A másik erős női karakter Melinda. Ő talán Katalin furcsa ellentétpárja, aki egyébként a férj szeretője. Elek a férj, egyébként igen simulékony, megalkuvó. Melindával szemben Katalin nemcsak anyai ösztönöket táplál, hanem talán saját soha nem létező öntudatát ismeri fel a lányban. Melinda ugyanis még félig-meddig kamasz, aki hihetetlenül ön- és céltudatos, okos. Melinda lesz az eszköz, amely segíti öntudatra ébredni Katalint, ami kivezeti a cél nélküli házasság zsákutcájából. Ha sokára is, de csak felismeri az összefüggéseket a céltalan ténykedés elemei között.
A történet üzenete semmit nem avult, a szereplők ma is itt járnak közöttünk, felismerhetőek. Ebben a felszínes világban bizony nagy szükség van arra, hogy egy picit néha megálljunk, és időt adjunk önmagunknak. Körülnézzünk és értékeljük életünket, hol és hová tartunk. Ez is igen kiemelkedő regény, sok szereplőt mozgat, narratívája is érdekes, ahogyan a különböző idősíkokat remekül összemossa. Olvasás közben nagy figyelmet követelő. A Danaida története tragikus, ettől valóságos és emberi.
"Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul."
"A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a mintaértékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek.
Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbe lépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből még menthető." (SZM)
A regényből Zsurzs Éva rendezett filmet 1970-ben.
Festmény:John William Waterhouse: Le Danaidi 1903.
A könyv a Jaffa Kiadónál ITT kedvezménnyel megvásárolható!
Eredeti megjelenés éve: 1964
Jaffa, Budapest, 2018
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715020
"Nehéz nap volt, a tegnapi is az. Az ember meg gyönge."
Szabó Magda az egyik legnagyobb magyar író. Könyveiben a női sorsok állnak a középpontban, fantasztikus a nyelvezete, a stílusa. Nagyon jó olvasni. A danaida-sors ráadásul tipikusan női végzet, női öntudatlanság következménye és csakis az öntudatra ébredés oldhatja fel. Ez a regénye 1964-ben jelent meg először. Az írói munkásságának első szakaszának csúcsa talán. Összetéveszthetetlenül "Szabó Magdás".
Hősnőnk, Kati örök boldogtalanságra kárhoztatott, másnak adja át életének a főszerepét, így kifolyik a boldogság lehetősége is a kezei közül. Saját boldogtalanságát java részben önmagának köszönheti. Csándy Katalin valóban danaida, a szó klasszikus értelmében. A történet kellőképpen szikáran és balladisztikusan érzékelteti azt, amit nem érdemes kimondani sem. Nőnek lenni sosem volt könnyű. Abban a korszakban különösen szikár élet várt egy nőre. A háttérben politikai drámákkal zajlik a történelem, dübörög a szocializmus gépezete, '56 után járunk. Csándy Katalin portréját megrajzolni rendkívüli feladat, hisz, ahogy Szabó Magda is írja: "minden ember titok, s minden titok titok".
Katalin könyvtáros, aki egész életében önmagára igyekszik figyelni, de elég rosszul teszi ezt. Másokért, másoknak dolgozik. Türelmesen, végtelen alázattal, de koránt sem öntudatosan. Első szerelme kihasználja, majd eldobja, férje házában nem társ, csak mindenes cseléd inkább. Csándy Katalin életének díszletei mellé megismerjük a szülői hátteret, óvodai dadájával, Matilddal és Katalin imádott bátyjával, Dániellel való kapcsolatát is. Amikor Pestre kerül, felkarolja a nyugodt és bölcs Nóra. Amikor az özvegy Simkó Elek is a képbe kerül ő hozza anyósának Anyucinak és Elek volt feleségének, Micónak szellemét. Egy elég színes családi kép bontakozik ki előttünk.
Katalin karakterének furcsaságai (alázat, türelem, segítőkészsége, naívsága) talán abban gyökereznek, hogy elég neurotikus. Amikor mindenáron boldog akar lenni, de nem megy. Vágyik egy gyerekre, de nem adatik meg. Így nem veszi észre a lyukat élete korsóján, ahol mindig, minden esetben kifolyik a nagy igyekezettel merített víz. Katalin újabb és újabb csapások között is megőrzi a jóságot, tisztaságot. Már-már bosszantóan együgyű. Katalin nem került hozzám közel naívsága miatt.
A másik erős női karakter Melinda. Ő talán Katalin furcsa ellentétpárja, aki egyébként a férj szeretője. Elek a férj, egyébként igen simulékony, megalkuvó. Melindával szemben Katalin nemcsak anyai ösztönöket táplál, hanem talán saját soha nem létező öntudatát ismeri fel a lányban. Melinda ugyanis még félig-meddig kamasz, aki hihetetlenül ön- és céltudatos, okos. Melinda lesz az eszköz, amely segíti öntudatra ébredni Katalint, ami kivezeti a cél nélküli házasság zsákutcájából. Ha sokára is, de csak felismeri az összefüggéseket a céltalan ténykedés elemei között.
A történet üzenete semmit nem avult, a szereplők ma is itt járnak közöttünk, felismerhetőek. Ebben a felszínes világban bizony nagy szükség van arra, hogy egy picit néha megálljunk, és időt adjunk önmagunknak. Körülnézzünk és értékeljük életünket, hol és hová tartunk. Ez is igen kiemelkedő regény, sok szereplőt mozgat, narratívája is érdekes, ahogyan a különböző idősíkokat remekül összemossa. Olvasás közben nagy figyelmet követelő. A Danaida története tragikus, ettől valóságos és emberi.
"Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul."
"A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a mintaértékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk.
Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek.
Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbe lépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből még menthető." (SZM)
A regényből Zsurzs Éva rendezett filmet 1970-ben.
Festmény:John William Waterhouse: Le Danaidi 1903.
A könyv a Jaffa Kiadónál ITT kedvezménnyel megvásárolható!
Eredeti megjelenés éve: 1964
Jaffa, Budapest, 2018
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155715020
2018. augusztus 19., vasárnap
Úton
Jack Kerouack: Úton
"Ha (újra) elolvassuk a bőven több mint félszázados szöveget, rájövünk, hogy még mindig friss a két apakereső, a Kaszás elől menekülő, boldogságot, megváltást kereső fiatal csavargó parabolája"
Kerouac csupán az Útonnal is legenda lett volna, ha 1951 után semmi mást nem csinál. Akkor is a beatkorszak mitikus figurájává tudott volna válni. Erre viszonylag kevés példa van, hogy egy szerző egyetlen művével a halhatatlanok közé kerüljön, klasszikussá váljon. Olyan regénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el az olvasóit.
A nyolcvanas évek elején, alig tizenhat évesen volt egy meghatározó élményem. Barátom, a szomszéd srác, már túl az érettségin, a főiskola előtt közölte, hétvégén leugrik a Balatonra... Ez azért elég merész volt akkoriban, tekintve a távolságot és a rendszert. Nem cifrázom, vele tartottam. Stoppolni akkor volt először alkalmam életemben. Addig filmekben láttam, zenében hallottam, hogy a "foltos farmerek az út mentén" fuvarra várnak... Sikeres kirándulás, szép és merész tett volt ez akkoriban. Élmény, igazi nagybetűs kaland maradt az a négy nap. Akkor én még mit sem tudtam Kerouack zseniális és klasszikus könyvéről. Amikor évek múlva olvastam, ez az élmény kísértett végig.Valami olyan, amit ritkán, vagy tán sosem tudott igazából megtapasztalni a vasfüggönyön innen élő fiatalság. Számomra fontos és meghatározó könyv.
A történet néhány srácról szól, akik mernek szabadon kóborolni, végig járják Amerika országútjait, stoppal. Élnek, nem olvadnak be a szürke hétköznapokba, kerülik a mókuskerék-problémát. Így lázadnak, őrzik a szabadságukat. Olvasás közben most is azt éreztem: annyira mennék veletek, fiúk! Ez a könyv a szabadságról szól. Nem a kötöttségekről, a hétköznapok taposómalmáról, nem a pénzről, nem a karrierről, és nem a családi kötelékekről mesél. Ami fontos volt: a zene, a barátság, és a lányok.
Mennyire mást jelentett ez a szabadság akkor! Ahhoz, hogy valaki ezt igazán átérezze, nem árt, ha hasonló lelki alkat, mint az író. Ez a könyv NEM a céltalan vándorlásról szól. Szereplőink, Sal és Dean nem menekülnek, tudják pontosan mit NEM akarnak. Kissé talán őrült egy könyv, az tény. A droggal, zenével, és természetesen szerelemmel átutazzuk Amerikát. Izgalmas, érdekes utazás, ami magával sodort. A fiatalok keresik az új találkozásokat és önmagukat, az életükkel kapcsolatos megválaszolhatatlan kérdésekre a válaszokat. Egy olyan életérzést sugároz, ami akkoriban nem volt éppen elfogadott. Életszerű, lüktetően eleven történet egy olyan korszakról és életmódról, ami mára legendává vált.
Mint szinte minden könyv, ez is megosztó. Pedig az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve és jóval több, mint egy új életérzés ábrázolása. A kezdetek azaz az ötvenes évek óta töretlen a népszerűsége. Érzésem szerint ez elsődlegesen a fiúk könyve kivételesen. Az sem mindegy, milyen háttérrel és hány évesen olvassa először az ember. A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt írta meg az "Úton" eredeti változatát. Az egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül, némi kábítószer hatására. A központozás hiánya jobban zavarta a szerkesztőket,Kerouack pedig nem engedte őket a szöveghez nyúlni. Ennek lett az eredménye, hogy csupán 1957-ben tudott végre megjelenni a mű. Később ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent Amerikában az ős-Úton.
Magyarul is olvashatjuk a könyvet, 2011-ben jelent meg, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.
Jack 1922. március 12-én látta meg a napvilágot Jean-Louis Lebris de Kerouac néven Lowellben, Massachusetts államban. Szülei többgenerációs québeciek voltak, akik a munkanélküliség elől menekültek az Államokba. A betűszeretet családi örökség Kerouac esetében: apja linószedőként dolgozott.
Az ifjú Jack céltudatossággal indult az életnek: sportösztöndíj a New York-i magánegyetemen, a Columbián, hébe-hóba cikkek az egyetemi diáklapnak, s közben a szilárd elhatározás, hogy író lesz. Ezen fogadalmat több független forrás szerint alig tízévesen tette.
Hősünk egyetemi karrierje hamarosan megtörik: 1942-ben már jó ismerősei többek között Allen Ginsberg vagy William S. Burroughs, ez a kompánia is segíthette, hogy ne tegyen le irodalmi ambícióiról. 28 éves, amikor 1950-ben megjelenik első regénye, a Town and the City (ekkor még John Kerouac néven publikál), 1951 áprilisában pedig megírja az Úton első változatát. A végleges szövegre majd 6 évvel később talál kiadót.
Amikor 1957-ben Kerouac mégis megengedte, hogy a Viking Press munkatársai alaposan meghúzzák, megszerkesszék a szöveget. Döntésében nem kis szerepet játszott, hogy a pályatársak szép lassan elhúztak mellette: 1952-ben a jó barát John Clellon Holmes Go című regénye robban, 1955-ben Allen Ginsberg Üvöltése, és a hivatalos kritika már egyre többet beszél az épp Kerouac által beatnek elkeresztelt új írónemzedékről. Aki pedig lemarad, az kimarad.
Az eredeti Úton 2011-ben magyarul is megjelent az Európa Kiadónál, M. Nagy Miklós remek fordításában. A tekercs szövegében az elbeszélő Sal Paradise még maga Kerouac, Dean Moriarty még Neal Cassady, Old Bull Lee még William S. Burroughs, Carlo Marx még Allen Ginsberg, és így tovább. Az Úton pillanatok alatt kultkönyv, bestseller és beatnikBiblia lett, sikere pedig valószínűleg jelentősen hozzájárulhatott Kerouac korai, 1969-es halálához. Jack a még hátralévő tucatnyi évben rengeteget írt, megfogalmazta például A modern próza eszméje és módszere címû alapvetését, melynek 30 pontja közül az egyik így szól: Lehetôleg sohase idd le magad az otthonodon kívül. Ehhez képest Kerouackal az idült alkoholizmus okozta belső vérzés végzett, de hát senki sem próféta a saját házában. Az viszont bizonyos, az Úton fordulat a modern próza történetében, és nem véletlenül szerzett többmilliós rajongótábort szerte a világon. 2012-ben mozivászonra s került.
Eredeti mű: Jack Kerouac: On the Road
Eredeti megjelenés éve: 1957
Európa, Budapest, 1983
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630731622 · Fordította: Bartos Tibor
Jack Kerouac: Úton. Az eredeti tekercs - 2011
Fordította: M. Nagy Miklós; 500 oldal, Európa Könyvkiadó
A poszt a Könyvjelző magazin 2013-as cikke alapján készült.
"Ha (újra) elolvassuk a bőven több mint félszázados szöveget, rájövünk, hogy még mindig friss a két apakereső, a Kaszás elől menekülő, boldogságot, megváltást kereső fiatal csavargó parabolája"
Kerouac csupán az Útonnal is legenda lett volna, ha 1951 után semmi mást nem csinál. Akkor is a beatkorszak mitikus figurájává tudott volna válni. Erre viszonylag kevés példa van, hogy egy szerző egyetlen művével a halhatatlanok közé kerüljön, klasszikussá váljon. Olyan regénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el az olvasóit.
A nyolcvanas évek elején, alig tizenhat évesen volt egy meghatározó élményem. Barátom, a szomszéd srác, már túl az érettségin, a főiskola előtt közölte, hétvégén leugrik a Balatonra... Ez azért elég merész volt akkoriban, tekintve a távolságot és a rendszert. Nem cifrázom, vele tartottam. Stoppolni akkor volt először alkalmam életemben. Addig filmekben láttam, zenében hallottam, hogy a "foltos farmerek az út mentén" fuvarra várnak... Sikeres kirándulás, szép és merész tett volt ez akkoriban. Élmény, igazi nagybetűs kaland maradt az a négy nap. Akkor én még mit sem tudtam Kerouack zseniális és klasszikus könyvéről. Amikor évek múlva olvastam, ez az élmény kísértett végig.Valami olyan, amit ritkán, vagy tán sosem tudott igazából megtapasztalni a vasfüggönyön innen élő fiatalság. Számomra fontos és meghatározó könyv.
A történet néhány srácról szól, akik mernek szabadon kóborolni, végig járják Amerika országútjait, stoppal. Élnek, nem olvadnak be a szürke hétköznapokba, kerülik a mókuskerék-problémát. Így lázadnak, őrzik a szabadságukat. Olvasás közben most is azt éreztem: annyira mennék veletek, fiúk! Ez a könyv a szabadságról szól. Nem a kötöttségekről, a hétköznapok taposómalmáról, nem a pénzről, nem a karrierről, és nem a családi kötelékekről mesél. Ami fontos volt: a zene, a barátság, és a lányok.
Mennyire mást jelentett ez a szabadság akkor! Ahhoz, hogy valaki ezt igazán átérezze, nem árt, ha hasonló lelki alkat, mint az író. Ez a könyv NEM a céltalan vándorlásról szól. Szereplőink, Sal és Dean nem menekülnek, tudják pontosan mit NEM akarnak. Kissé talán őrült egy könyv, az tény. A droggal, zenével, és természetesen szerelemmel átutazzuk Amerikát. Izgalmas, érdekes utazás, ami magával sodort. A fiatalok keresik az új találkozásokat és önmagukat, az életükkel kapcsolatos megválaszolhatatlan kérdésekre a válaszokat. Egy olyan életérzést sugároz, ami akkoriban nem volt éppen elfogadott. Életszerű, lüktetően eleven történet egy olyan korszakról és életmódról, ami mára legendává vált.
Mint szinte minden könyv, ez is megosztó. Pedig az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve és jóval több, mint egy új életérzés ábrázolása. A kezdetek azaz az ötvenes évek óta töretlen a népszerűsége. Érzésem szerint ez elsődlegesen a fiúk könyve kivételesen. Az sem mindegy, milyen háttérrel és hány évesen olvassa először az ember. A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt írta meg az "Úton" eredeti változatát. Az egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül, némi kábítószer hatására. A központozás hiánya jobban zavarta a szerkesztőket,Kerouack pedig nem engedte őket a szöveghez nyúlni. Ennek lett az eredménye, hogy csupán 1957-ben tudott végre megjelenni a mű. Később ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent Amerikában az ős-Úton.
Magyarul is olvashatjuk a könyvet, 2011-ben jelent meg, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak.
Jack 1922. március 12-én látta meg a napvilágot Jean-Louis Lebris de Kerouac néven Lowellben, Massachusetts államban. Szülei többgenerációs québeciek voltak, akik a munkanélküliség elől menekültek az Államokba. A betűszeretet családi örökség Kerouac esetében: apja linószedőként dolgozott.
Az ifjú Jack céltudatossággal indult az életnek: sportösztöndíj a New York-i magánegyetemen, a Columbián, hébe-hóba cikkek az egyetemi diáklapnak, s közben a szilárd elhatározás, hogy író lesz. Ezen fogadalmat több független forrás szerint alig tízévesen tette.
Hősünk egyetemi karrierje hamarosan megtörik: 1942-ben már jó ismerősei többek között Allen Ginsberg vagy William S. Burroughs, ez a kompánia is segíthette, hogy ne tegyen le irodalmi ambícióiról. 28 éves, amikor 1950-ben megjelenik első regénye, a Town and the City (ekkor még John Kerouac néven publikál), 1951 áprilisában pedig megírja az Úton első változatát. A végleges szövegre majd 6 évvel később talál kiadót.
Amikor 1957-ben Kerouac mégis megengedte, hogy a Viking Press munkatársai alaposan meghúzzák, megszerkesszék a szöveget. Döntésében nem kis szerepet játszott, hogy a pályatársak szép lassan elhúztak mellette: 1952-ben a jó barát John Clellon Holmes Go című regénye robban, 1955-ben Allen Ginsberg Üvöltése, és a hivatalos kritika már egyre többet beszél az épp Kerouac által beatnek elkeresztelt új írónemzedékről. Aki pedig lemarad, az kimarad.
Az eredeti Úton 2011-ben magyarul is megjelent az Európa Kiadónál, M. Nagy Miklós remek fordításában. A tekercs szövegében az elbeszélő Sal Paradise még maga Kerouac, Dean Moriarty még Neal Cassady, Old Bull Lee még William S. Burroughs, Carlo Marx még Allen Ginsberg, és így tovább. Az Úton pillanatok alatt kultkönyv, bestseller és beatnikBiblia lett, sikere pedig valószínűleg jelentősen hozzájárulhatott Kerouac korai, 1969-es halálához. Jack a még hátralévő tucatnyi évben rengeteget írt, megfogalmazta például A modern próza eszméje és módszere címû alapvetését, melynek 30 pontja közül az egyik így szól: Lehetôleg sohase idd le magad az otthonodon kívül. Ehhez képest Kerouackal az idült alkoholizmus okozta belső vérzés végzett, de hát senki sem próféta a saját házában. Az viszont bizonyos, az Úton fordulat a modern próza történetében, és nem véletlenül szerzett többmilliós rajongótábort szerte a világon. 2012-ben mozivászonra s került.
Eredeti mű: Jack Kerouac: On the Road
Eredeti megjelenés éve: 1957
Európa, Budapest, 1983
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630731622 · Fordította: Bartos Tibor
Jack Kerouac: Úton. Az eredeti tekercs - 2011
Fordította: M. Nagy Miklós; 500 oldal, Európa Könyvkiadó
A poszt a Könyvjelző magazin 2013-as cikke alapján készült.
2018. augusztus 16., csütörtök
Lissy
Luca D’Andrea: Lissy
Az irodalom tanárból lett olasz író első regénye A gonosz maga elég nagy sikert ért el a nemzetközi könyvpiacon, harmincöt országban jelent meg. Bevallom e siker előtt kissé értetlenül állok. Elgondolkodtat, mennyiben az író sikere ez? A marketing vagy a "hype" mennyit tett ehhez? Érzésem szerint sokat. Lehet valaki kiváló újságíró vagy éppen remek tanár, de egy regényt megírni, feszültséget teremteni, logikusan felépíteni az egy másik dolog. Erre erősít a Lissy című új krimije is.
A bolzaniói származású Luca D’Andrea kétségtelenül tud valamit, vannak jó ötletei, mégis annyira vegyes érzelmeim vannak olvasás után, hogy nehéz bármit is írnom a történetről. Már a spoilerek miatt sem szeretném az olvasás élményét rontani. Maradjon valami váratlan, meglepő, vagy reményt keltő a leendő bátor olvasóknak. Mint minden vélemény az enyém is szubjektív. A jó krimi fogalmáról is mindenkinek más lehet a véleménye. A Lissy mellett visszagondolva talán nem is olyan rémes A gonosz maga... Kedves Luca, ezen bizony érdemes lett volna még dolgozni egy kicsit.
Ez a történet nem thriller, pszicho-thrillernek sem mondanám, ez egy gyengécske krimi volt számomra. A sokat markol jutott eszembe, a kevesebb most is több lehetett volna. Talán érdemes lett volna még egy kicsit simítani, fésülgetni a sztorit, eldönteni mit is akar írni. Pedig érezhetően igyekszik, mindent bevet a szerző. A "bevált" receptjén nem sokat változtatott. Most a történetben 1974-ben járunk. Háttérben az Alpok hegyei, természeti képeivel. A kezdés kifejezetten pörgősebb lett. Nincs elnyújtott, felesleges bevezetés, mint az első regény esetében. A történet jól indul, rögtön a közepébe csapunk. Hősnőnk Marlene karaktere erősen Hitchcock Marnie-jére emlékeztetett egy darabig... A hölgy éppen kifosztja a családi széfet egy jobb élet reményében. Megszökik férjétől, aki nem más mint Dél-Tirol rettegett maffiafőnöke. A hölgy kocsija megcsúszik a havas, kanyargós hegyi úton, szakadékba zuhan. Nos, itt véget is ért az izgalom-faktor. Itt lép a történetbe és veszi át a főszerepet a titokzatos gyógyító, sertéstenyésztő, hegyi pásztor. Ezzel Marlene a háttérbe kerül, mellékalakká válik.
Az ötlet most is kiváló, ám a kivitelezése nem. A másik fontos, hogy izgalomról végig szó sincs, a borzongás elmaradt, inkább a gyomorforgató undor jellemző bizonyos részekre. A történet erősen hatásvadász, jellegtelenül szürke karakterek népesítik be, és a felesleges brutalitás nem ad hozzá, nem emeli az eseményeket.
Pedig tetszett az alapötlet. Valamiféle noir-hangulattal próbálkozik a szerző, ez több- kevésebb eredménnyel megy is, majd átvált egy traumáktól hemzsegő családi drámába, világháborús háttérrel. A maffia-vonal lezárása elég furára sikerült, értelmét veszti, kifullad hamar. Az egészet ismét nyakon önti némi sejtelmes misztikummal. Kár. Ebből a csavaros és fordulatos történet helyett egy elég zavaros, zaklatott katyvasz kerekedik ki. Nem tudom mit szed, rág, talán mákot a szerző, mint az egyik karaktere. Vannak jó ötletei, írni is tud, hangulata is van a regénynek, mégis nem vág oda, nincs feszültség.
A másik nagy problémám, ami nagyon zavaró, sőt egy idő után kifejezetten idegesítő volt a nyelvezete. A rövid, sok esetben egy szavas tőmondatai nem a feszültséget fokozzák, hanem töredezetté teszik a szöveget. Nem ritkán összefüggéstelenül olvashatjuk mindezt.
Vannak lényeges technikai hiányosságai, több helyen bukik a történet. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni az egészből. A befejezésnél a várva várt csavar elmaradt, illetve elég képtelenre sikerült szerintem. Ami meglepetésre adhat még okot az Lissy személye, története, de erről nem árulok el semmit.
Az olaszoknak fogalma nincs a JÓ krimiről, ha EZ volt tavaly a legjobb krimijük. Ugyanis a Lissy 2017-ben elnyerte az év legjobb olasz nyelvű krimijének járó díjat.
Sajnálom, kár érte. A borító viszont ismét tök jól sikerült.
Luca D'Andrea: 1979. Bolzano
Irodalomtanár volt, ma már főállású író.
A gonosz maga az első regénye. Olaszországban hónapokig vezette a sikerlistákat. A könyv jogait 35 ország vásárolta meg.
XXI. Század, Budapest, 2018
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759406 · Fordította: Bíró Júlia
2018. augusztus 13., hétfő
Luther kutyái
Szilasi László: Luther kutyái
"De akár van Isten, akár nincs, érdemes úgy élni, mintha lenne."
Az idei év emlékezetes beszélgetése volt számomra a szegedi könyvhéten bemutatott Luther kutyái regény. Szilasi 2015-ben megjárta a poklot, ettől életszagúbb, valósabb történetet nem lehet írni, mint a saját betegsége. A beszélgetőtárs Darvasi László volt, aki szintén volt hasonló helyzetben. A két író rezdülései, gondolataik, nyíltan őszinte mondatai elemi erővel hatottak. Nem csupán a megélt-túlélt betegség okán voltak érezhetően egy hullámhosszon.
Kell-e, lehet-e valóbb és mozgalmasabb, mindezzel együtt fájóbb és örömtelibb történet, mint maga az élet? Szilasi László regénye egy ötvenes férfi életének jelentős állomásáról számol be. Ez a jelentős állomás egy brutálisan váratlan betegség. Már a szó önmagában letaglóz, nehéz vele mit kezdeni. Súlyos, komoly csapás a diagnózis: agydaganat.
A váratlan rosszullét oka, majd a műtét és terápia kényszerű számvetésre ösztönöz. Az élet véges, amiről azt gondoljuk, csak másokkal megtörténhet meg, bizony velünk is előfordulhat. Szilasi túlélte, amit nem szoktak, és megírta. Van ahol nagyon nehéz vele boldogulni, elvonatkoztatni a saját életünktől, a kényszerű számvetéstől. Tény, hogy felzaklatnak bizonyos részek, van, hogy le kell tenni, kell egy nagy levegő a folytatáshoz. Igen, ez is az élet része. Az olvasóban feldereng Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című történetével a párhuzam. Mégis talán a különbségek izgalmasabbak. A borítón lévő emberi koponya MR-felvétele is utalhat erre.
A cselekmény igen mozgalmasan indul: Szilasi egy egyetemi előadása közben váratlanul rosszul lett, elájult. Rohammentő, orvosok, vizsgálatok, a bizonytalanság, rémülten álló, aggódó hozzátartozók. Az eredmény döbbenetet hagy maga után, az öntudatlanul töltött idő keresése, hiszen kiesett két nap az életéből. Ez adja a különböző idősíkok váltakozását, a több szereplő szemszögéből való megközelítést, a naplószerű tényfeltárást. Ki mire emlékszik, hogyan élte meg a történéseket? A betegágynál felsorakozó volt feleség és az új kapcsolat mellett a kollégák barátok is megjelennek. A hírzárlat a szülők felé meglepő, ám az édesanya mégis megérez, hogy komoly a baj a fiával. Szívbemarkoló pillanata ez a könyvnek. Amikor tudatosul, hogy az élet véges, kevesebb lehet előttünk, mint mögöttünk. Személyes és őszinte vallomás a könyv.
"A szüleimnek senki sem mert beszámolni. Megtiltottam mindennemű híradást. Se a testvéreim, se a kedvesem, se a volt feleségem, se az orvosok nem lázadtak fel. Anyám ennek ellenére tudta."
A sikeres műtét után a lábadozás, a kezelések és gyógyszerek hatásai, majd a visszatérő tudatban gyökereket ereszt a múlt, megjelenik a jövő. Mit lehet kezdeni, hogyan tovább ezzel az élettel? A múlt gyökerei a gyerekek és a volt házasság megidézése mellett a gyerekkor képei elevenednek meg. Az emlékeket az új élet esélye, a túlélés reménye és az új kapcsolat biztonságos hátterének összefonódásából táplálkozik. A Békéscsaba és Szeged adta háttérből kikerekedő életmese jó stílusban megírt, sodró és olvasmányos.
Megtudhatjuk, hogy nem ez az első életveszélyes helyzet az életében. Már kétévesen csoda, hogy megmaradt, túlélt egy agyhártyagyulladást. Most másodszor nézett szembe a halállal. A baráti, családi kapcsolatok boncolgatása mellett elkerülhetetlenül adódik a számvetés. Ez a visszapillantás hol lírai, hol humoros, azonban érezhetően végig nagyon őszinte. A cím tökéletesen kifejezi az élethez való viszonyunkat.
"Három dühös kutyám van, Ingratitudo (Hálátlanság), Superbia (Gőg) és Invidia (Irigység). Akit ez a három kutya megharap, az igen cudarul meg van harapva." [LVM 8., 5022. sz.]
Ad az olvasónak azonosulási pontokat: nem csupán a halálfélelem, a betegség "élménye", de az elvarratlan szálak, vagy a lezártnak hitt múlt ismétlődése mellé a jelen hoz színes pillanatokat. Honnan jövünk, merre tartunk, jó irányba visz a sorsunk kérdésekre a választ maga az élet adja meg. A Luther kutyái apropóját a betegség adta, ami jó alkalom a visszatekintésre, számvetésre. A személyes történet az olvasó sajátjává válik, elkerülhetetlenül adódnak azonosságok. A válás és a halálfélelem tudatos tompítása, a gyerekivel való kapcsolata ad párhuzamot, megélt hasonlóságot. Az élet regénye ez a történet. Az elbeszélés fanyar hangulata, iróniája remekül oldja a feszült drámát. A személyes hang nem vált szentimentális, könnyes érzelgősségbe. A betegség a családi kapcsolatok és az elmúlt ötven év eseményeinek megidézése segít továbblépni, mert túl lehet, túl kell éni. Reményt ad. Még van feladata, dolga itt a jelen életben. Érdemes elolvasni.
"El nem mesélhető történetekkel vagyok tele. Ezekről az el nem mesélhető történetekről néha azt gondolom, éppen ez vagyok én."
Zárásul a könyv szerkesztője, a jó barát ajánló sorai.
"Szilasi László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái.
Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet."
(Darvasi László)
Szilasi László (Békéscsaba, 1964. január 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi docens.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015)
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436778
"De akár van Isten, akár nincs, érdemes úgy élni, mintha lenne."
Az idei év emlékezetes beszélgetése volt számomra a szegedi könyvhéten bemutatott Luther kutyái regény. Szilasi 2015-ben megjárta a poklot, ettől életszagúbb, valósabb történetet nem lehet írni, mint a saját betegsége. A beszélgetőtárs Darvasi László volt, aki szintén volt hasonló helyzetben. A két író rezdülései, gondolataik, nyíltan őszinte mondatai elemi erővel hatottak. Nem csupán a megélt-túlélt betegség okán voltak érezhetően egy hullámhosszon.
Kell-e, lehet-e valóbb és mozgalmasabb, mindezzel együtt fájóbb és örömtelibb történet, mint maga az élet? Szilasi László regénye egy ötvenes férfi életének jelentős állomásáról számol be. Ez a jelentős állomás egy brutálisan váratlan betegség. Már a szó önmagában letaglóz, nehéz vele mit kezdeni. Súlyos, komoly csapás a diagnózis: agydaganat.
A váratlan rosszullét oka, majd a műtét és terápia kényszerű számvetésre ösztönöz. Az élet véges, amiről azt gondoljuk, csak másokkal megtörténhet meg, bizony velünk is előfordulhat. Szilasi túlélte, amit nem szoktak, és megírta. Van ahol nagyon nehéz vele boldogulni, elvonatkoztatni a saját életünktől, a kényszerű számvetéstől. Tény, hogy felzaklatnak bizonyos részek, van, hogy le kell tenni, kell egy nagy levegő a folytatáshoz. Igen, ez is az élet része. Az olvasóban feldereng Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című történetével a párhuzam. Mégis talán a különbségek izgalmasabbak. A borítón lévő emberi koponya MR-felvétele is utalhat erre.
A cselekmény igen mozgalmasan indul: Szilasi egy egyetemi előadása közben váratlanul rosszul lett, elájult. Rohammentő, orvosok, vizsgálatok, a bizonytalanság, rémülten álló, aggódó hozzátartozók. Az eredmény döbbenetet hagy maga után, az öntudatlanul töltött idő keresése, hiszen kiesett két nap az életéből. Ez adja a különböző idősíkok váltakozását, a több szereplő szemszögéből való megközelítést, a naplószerű tényfeltárást. Ki mire emlékszik, hogyan élte meg a történéseket? A betegágynál felsorakozó volt feleség és az új kapcsolat mellett a kollégák barátok is megjelennek. A hírzárlat a szülők felé meglepő, ám az édesanya mégis megérez, hogy komoly a baj a fiával. Szívbemarkoló pillanata ez a könyvnek. Amikor tudatosul, hogy az élet véges, kevesebb lehet előttünk, mint mögöttünk. Személyes és őszinte vallomás a könyv.
"A szüleimnek senki sem mert beszámolni. Megtiltottam mindennemű híradást. Se a testvéreim, se a kedvesem, se a volt feleségem, se az orvosok nem lázadtak fel. Anyám ennek ellenére tudta."
A sikeres műtét után a lábadozás, a kezelések és gyógyszerek hatásai, majd a visszatérő tudatban gyökereket ereszt a múlt, megjelenik a jövő. Mit lehet kezdeni, hogyan tovább ezzel az élettel? A múlt gyökerei a gyerekek és a volt házasság megidézése mellett a gyerekkor képei elevenednek meg. Az emlékeket az új élet esélye, a túlélés reménye és az új kapcsolat biztonságos hátterének összefonódásából táplálkozik. A Békéscsaba és Szeged adta háttérből kikerekedő életmese jó stílusban megírt, sodró és olvasmányos.
Megtudhatjuk, hogy nem ez az első életveszélyes helyzet az életében. Már kétévesen csoda, hogy megmaradt, túlélt egy agyhártyagyulladást. Most másodszor nézett szembe a halállal. A baráti, családi kapcsolatok boncolgatása mellett elkerülhetetlenül adódik a számvetés. Ez a visszapillantás hol lírai, hol humoros, azonban érezhetően végig nagyon őszinte. A cím tökéletesen kifejezi az élethez való viszonyunkat.
"Három dühös kutyám van, Ingratitudo (Hálátlanság), Superbia (Gőg) és Invidia (Irigység). Akit ez a három kutya megharap, az igen cudarul meg van harapva." [LVM 8., 5022. sz.]
Ad az olvasónak azonosulási pontokat: nem csupán a halálfélelem, a betegség "élménye", de az elvarratlan szálak, vagy a lezártnak hitt múlt ismétlődése mellé a jelen hoz színes pillanatokat. Honnan jövünk, merre tartunk, jó irányba visz a sorsunk kérdésekre a választ maga az élet adja meg. A Luther kutyái apropóját a betegség adta, ami jó alkalom a visszatekintésre, számvetésre. A személyes történet az olvasó sajátjává válik, elkerülhetetlenül adódnak azonosságok. A válás és a halálfélelem tudatos tompítása, a gyerekivel való kapcsolata ad párhuzamot, megélt hasonlóságot. Az élet regénye ez a történet. Az elbeszélés fanyar hangulata, iróniája remekül oldja a feszült drámát. A személyes hang nem vált szentimentális, könnyes érzelgősségbe. A betegség a családi kapcsolatok és az elmúlt ötven év eseményeinek megidézése segít továbblépni, mert túl lehet, túl kell éni. Reményt ad. Még van feladata, dolga itt a jelen életben. Érdemes elolvasni.
"El nem mesélhető történetekkel vagyok tele. Ezekről az el nem mesélhető történetekről néha azt gondolom, éppen ez vagyok én."
Zárásul a könyv szerkesztője, a jó barát ajánló sorai.
"Szilasi László legmegrázóbb művét tartja kezében az olvasó. Viharsarki és szegedi regények, reformkori portréképek megfestése után eddigi legszemélyesebb történetét beszéli el az író. Híres irodalmi példának aktuálisan kézenfekvő volt Karinthy skandináv utazása. Egy nagy, halálos betegség fölötti drámai győzelemről szól tehát ez a regény. Témája a test, amely váratlanul és elementárisan hagyhat cserben bennünket, hogy aztán mégis kivételes ragaszkodást produkáljon. Témája az elveszett tudat, az érzékelhetetlen idő, a gyógyulás lehetetlensége és mégis-csodája. Témája egy család szorongattató széthullása, illetve egy új család fölépülése. Témája a családi múlt, a személyes történelem, szülők és nagyszülők sorsa, a huszadik század traumái, háborúk, békeidők, szegénység és túlélési praktikák; mindezekről kitárulkozva a confessio műfaját is fölhasználva beszélnek a rövidre vágott, visszafogott, feszülten pulzáló sorok. Ízlelgessük a baljósan gyönyörű címet: Luther kutyái.
Íme, egy regény, amelyben visszahódították az életet."
(Darvasi László)
Szilasi László (Békéscsaba, 1964. január 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi docens.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015)
Magvető, Budapest, 2018
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436778
2018. augusztus 10., péntek
Menyasszonyok, vőlegények
Szobotka Tibor: Menyasszonyok, vőlegények
Sajnálatos tény, hogy mára legtöbben úgy emlékeznek Szobotka Tiborra, mint Szabó Magda férjére. Ezen talán változni látszik valami, hogy a népszerű írónő munkái mellett most a férj ismét reflektorfénybe kerül. A Jaffa Kiadó elkezdte az ő életművének újbóli kiadását is. Én magam is az írónő regényeivel ismerkedve lettem egyre kíváncsibb írásaira. A legutóbb olvasott Megmaradt Szobotkának kötet a szerelmüknek, házasságuknak állít emléket. Ezt Tibor kezdte írni, de már Magda fejezte be.
A Menyasszonyok, vőlegények Szobotka életében megjelent utolsó regénye volt 1980-ban. Legutóbb 15 éve adták ki. Szobotka Tibor tökéletes portrét fest benne a háború utáni '40-es évek Budapestjéről, kispolgárságáról. Furcsa történet, mert a címmel ellentétben sehol egy menyasszony vagy vőlegény. Talán a túlélés miatt választotta címéül. Persze a középpontban a férfi-nő kapcsolat áll. Az élet, a sors menyasszonyai, vőlegényei igyekeznek boldogulni, a háború után önmagukra találni. Nagy kérdés, mennyire tudnak "normális életet élni" a világégés után.
Olvashatjuk úgy is, mint háborúellenes, kemény társadalomkritikát. Szobotka véleménye érthető, nem kell magyarázni. Aki utána olvas, az életrajzából sok idevágó momentumra akadhat. A nagy műveltségű egyetemi oktató szerény és visszahúzódó életet élt. Írói pályája a nyilvánosság szinte teljes kizárásával alakult. A háború alatt ő maga katona volt, ekkor vesztette el első feleségét és újszülött kisfiát. Az ötvenes években ő maga is tiltó listán volt, akár csak Szabó Magda. Ez az elhallgattatás őt a pálya szélére sodorta. Fordításai jelentősek, abból élt. Később is ritkán és nehezen jelentek meg regényei. Sebzett lelkének Magda szerelme volt a gyógyír.
A regény első olvasásra egy kicsit nekem darabos lett, amit furcsa karakterek népesítenek be. A bemutatott jelen elég nyomasztó. Mondhatnám az egyetlen életöröm, vigasz a szerelem. Vagy amit annak hiszünk. Ez lehet persze csak szex is, szereplője válogatja, kinek mi adatik meg. Ezt a világot itt a tesztoszteron irányítja. A meztelenség nem csak testi formában jelenik meg, lemezteleníti a szereplőket lelkükig is Szobotka. Több sorsot, embertípust mutat be az író. A történet az ostrom utáni években játszódik Budapesten. Fő színhelyünk Frida lakása, ahol a szereplők találkoznak. Frida ügyeskedik, igyekszik jobban élni, szemfüles módon megtalálta a "piaci rést": szobáztat, alkalmi pároknak adja ki lakását.
Talán a mai formákhoz képest lassan épül fel a regény és ugrálunk a szereplők között, ami lehet zavaró. Aki éppen színen van, arról tudunk meg információkat. Ki hogyan kapcsolódik a másikhoz, menet közben alakul. Igaz, minden szereplőnek megismerjük a hátterét úgy, hogy azt ők maguk mesélik el.
A karakterek: kicsinyes, gyenge, összetett jellemek, bár akad azért valami szimpatikus is bennük, ami árnyalja a képet. Ettől valósak, emberiek. Edit és Ernő csak vergődnek a pillanatnyi boldogságukat keresve, Imre pedig az ösztöneinek él, és itt elsődlegesen a szex az, ami őt motiválja. Frida alakja a legelevenebb, Szatmár Vilmos tenyérbemászó, gátlástalanul önző, ügyeskedő alak. Mariska néni akár egy Emerenc is lehetne, akit nagyon ellenszenvesre alkotott meg Szobotka. Ami számomra még furcsa volt, csak két szereplő sorsáról tudunk meg igazán mindent, merre és hogyan alakul életük. A többiek csak színesítik a képet, ők a hétköznapok kisemberei, akik a boldogságukat keresik. Ennek az életnek ez az egyetlen tétje van. Oszkár és Imre találkozása adta a csúcspontot. Tetszettek a regény leíró részei, a megjelenített valós történelmi zűrzavar, vagy Szobotka finoman ironikus humora.
Ajánlom mindenkinek egy mára letűnt kor remek hangulatú története. Szabó Magda olvasóinak pedig kikerülhetetlen.
Szobotka Tibor
(Budapest, 1913. március 19.– Budapest, 1982. február 26.) József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.
További kötetei: Megbízható úriember, Züzü vendégei, Az összeesküvők, Igitur
Jaffa, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9786155715570
Sajnálatos tény, hogy mára legtöbben úgy emlékeznek Szobotka Tiborra, mint Szabó Magda férjére. Ezen talán változni látszik valami, hogy a népszerű írónő munkái mellett most a férj ismét reflektorfénybe kerül. A Jaffa Kiadó elkezdte az ő életművének újbóli kiadását is. Én magam is az írónő regényeivel ismerkedve lettem egyre kíváncsibb írásaira. A legutóbb olvasott Megmaradt Szobotkának kötet a szerelmüknek, házasságuknak állít emléket. Ezt Tibor kezdte írni, de már Magda fejezte be.
A Menyasszonyok, vőlegények Szobotka életében megjelent utolsó regénye volt 1980-ban. Legutóbb 15 éve adták ki. Szobotka Tibor tökéletes portrét fest benne a háború utáni '40-es évek Budapestjéről, kispolgárságáról. Furcsa történet, mert a címmel ellentétben sehol egy menyasszony vagy vőlegény. Talán a túlélés miatt választotta címéül. Persze a középpontban a férfi-nő kapcsolat áll. Az élet, a sors menyasszonyai, vőlegényei igyekeznek boldogulni, a háború után önmagukra találni. Nagy kérdés, mennyire tudnak "normális életet élni" a világégés után.
Olvashatjuk úgy is, mint háborúellenes, kemény társadalomkritikát. Szobotka véleménye érthető, nem kell magyarázni. Aki utána olvas, az életrajzából sok idevágó momentumra akadhat. A nagy műveltségű egyetemi oktató szerény és visszahúzódó életet élt. Írói pályája a nyilvánosság szinte teljes kizárásával alakult. A háború alatt ő maga katona volt, ekkor vesztette el első feleségét és újszülött kisfiát. Az ötvenes években ő maga is tiltó listán volt, akár csak Szabó Magda. Ez az elhallgattatás őt a pálya szélére sodorta. Fordításai jelentősek, abból élt. Később is ritkán és nehezen jelentek meg regényei. Sebzett lelkének Magda szerelme volt a gyógyír.
A regény első olvasásra egy kicsit nekem darabos lett, amit furcsa karakterek népesítenek be. A bemutatott jelen elég nyomasztó. Mondhatnám az egyetlen életöröm, vigasz a szerelem. Vagy amit annak hiszünk. Ez lehet persze csak szex is, szereplője válogatja, kinek mi adatik meg. Ezt a világot itt a tesztoszteron irányítja. A meztelenség nem csak testi formában jelenik meg, lemezteleníti a szereplőket lelkükig is Szobotka. Több sorsot, embertípust mutat be az író. A történet az ostrom utáni években játszódik Budapesten. Fő színhelyünk Frida lakása, ahol a szereplők találkoznak. Frida ügyeskedik, igyekszik jobban élni, szemfüles módon megtalálta a "piaci rést": szobáztat, alkalmi pároknak adja ki lakását.
Talán a mai formákhoz képest lassan épül fel a regény és ugrálunk a szereplők között, ami lehet zavaró. Aki éppen színen van, arról tudunk meg információkat. Ki hogyan kapcsolódik a másikhoz, menet közben alakul. Igaz, minden szereplőnek megismerjük a hátterét úgy, hogy azt ők maguk mesélik el.
A karakterek: kicsinyes, gyenge, összetett jellemek, bár akad azért valami szimpatikus is bennük, ami árnyalja a képet. Ettől valósak, emberiek. Edit és Ernő csak vergődnek a pillanatnyi boldogságukat keresve, Imre pedig az ösztöneinek él, és itt elsődlegesen a szex az, ami őt motiválja. Frida alakja a legelevenebb, Szatmár Vilmos tenyérbemászó, gátlástalanul önző, ügyeskedő alak. Mariska néni akár egy Emerenc is lehetne, akit nagyon ellenszenvesre alkotott meg Szobotka. Ami számomra még furcsa volt, csak két szereplő sorsáról tudunk meg igazán mindent, merre és hogyan alakul életük. A többiek csak színesítik a képet, ők a hétköznapok kisemberei, akik a boldogságukat keresik. Ennek az életnek ez az egyetlen tétje van. Oszkár és Imre találkozása adta a csúcspontot. Tetszettek a regény leíró részei, a megjelenített valós történelmi zűrzavar, vagy Szobotka finoman ironikus humora.
Ajánlom mindenkinek egy mára letűnt kor remek hangulatú története. Szabó Magda olvasóinak pedig kikerülhetetlen.
Szobotka Tibor
(Budapest, 1913. március 19.– Budapest, 1982. február 26.) József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.
További kötetei: Megbízható úriember, Züzü vendégei, Az összeesküvők, Igitur
Jaffa, Budapest, 2018
344 oldal · ISBN: 9786155715570
2018. augusztus 7., kedd
Európa női szemmel
Európa női szemmel
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg
"Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet rosszabb."
A Kossuth Kiadói Csoport tagja a Noran Libro Kiadó indította útjára ezt a sorozatot. A tavaszi könyvfesztiválra négy újabb kötettel bővülve immár tíz szerző regényeiből válogatva ismerkedhetünk a nők sorsával, helyzetével, az őket foglalkoztató problémák megközelítésével. Remek alkalom ízlelgetni, új színeket, alkotókat felfedezni. Mikor olvasnánk ciprusi, máltai, lappföldi, osztrák vagy éppen norvég női írók érzéseiről, az őket körülvevő világról, vágyaikról, gondolataikról? A négy friss megjelenésből most kettőt emelnék ki.
"Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."
Súlyos, erős történet, remek fordításban. Szöllősi Adrienne számomra a skandináv krimifordításaival maradt emlékezetes, és a néhány hete olvasott Tengerkönyv is az ő fordításában jelent meg.
Mondhatnám, ez a történet is felér egy krimivel. Egy szerelem története, ami egészen különleges. Nem a romantika kap főszerepet, bár tele van mély érzésekkel. Ez nem rózsaszín idillbe fulladó, édes-bús könnyes klisék halmaza. Már szinte kedvenc lett, mert napok múlva is foglalkoztat a szereplők sorsa, velem maradt a történet hangulata. Kétségtelenül megtalált, megfogott. Élmény volt megismerni. A borító kifejező, tökéletesen adja vissza a szereplők lelkét.
Azt az első néhány oldal után sejtheti az olvasó, hogy itt valami nagy titok lappang, a boldog szerelem állapota illékony. A nyomasztó befejezés szinte várható. Ha erre felkészült az olvasó, kap egy egyéni hangú cselekményt. Itt semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Igazából egy fájdalmasan szép dráma bontakozik ki a lapokon. A megjelenő hasonlatok teszik egészen egyedi hangulatúvá ezt a regényt.
Mindenkinek joga van a boldogságra. Az írónő gyönyörű és kifejező mondatai megragadják az olvasó szívét-lelkét. Ilyen mély szerelmet, igazi egymásra találást ritkán élhetünk meg. Tökéletesen illenek egymáshoz, rögtön tudnak együtt létezni. A lány visszaemlékezéseiből bontakozik ki a történet. Nem tudjuk a nevüket sem, csak később derül ki, hiszen nem is fontos, nem ezen van a hangsúly. Mit keres egy szerelmi történetben olyan traumák feldolgozás, hatása a szereplőkre, mint a gyász, és a veszteség? Hogyan hat, befolyásolja és alakítja személyiségünket egy ilyen családi dráma? Aki nem élte át, elképzelni sem tudja igazán. Afféle élveboncolás, okok és miértek keresése arra, ami sajnos megváltoztathatatlanul megtörtént. Az ember egyszeri, egyedi és megismételhetetlen.
A Bocsáss meg történéseiben megjelenik a gyötrő fájdalom, a melankólia. A tehetetlenség érzése, a kilátástalanság döbbenete. A magány jellemzi Sebastiant, nincsenek barátai, de ez jellemző a lányra is. Két sérült lélek egymásra talál, röpülnek, boldogok.Nem akarnak a mókuskerékben létezni, utazni, élni vágynak.
Mégis, mit rejteget Sebastian, mi az, ami nyomasztja, nem akar tudni róla? Mitől más, furcsa a fiú? A szülői háttér is kibontakozik, messze a gyerekkorba keresendőek a válaszok. Miért depressziós az anya, mi nyomorította meg a család életét. Hogyan tudnak így létezni, feldolgozni azt, amit nagyon nehéz. Miért nem az élőkre koncentrálnak, ez a nagy kérdés, hiszen a múlt terhét cipelve agyonnyomja a jelenüket is. Mikor van az a pont, hogy a szerelmünk előtt fel merjük vállalni önmagunkat, teljesen lemeztelenítve a lelkünket is? A leírások érzékiek és fájnak olvasni bizonyos részeket. Életmese ez, valós küzdelem önmagunkkal, az életünket körbe fogó hazugságokkal, múltunk árnyaival a boldogság keresésével.
"Egy család voltunk. A legjobb volt az ébredés. Az ébredés is álom volt."
Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bjørnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.
Noran Libro, Budapest, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761256 · Fordította: Szöllősi Adrienne
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
Ez a kötet eredetileg 2012-ben látott napvilágot. Rögtön elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Ez is bizonyítja, helye van a sorozatban. Az írónő a fülszöveg szerint: egyetemi tanár, író és költő, valamin képzett koncertgitáros-énekes. Ez volt Carolina Schutti (Innsbruck, 1976) második kötete, amit A baglyok hangtalanul repülnek című kisregénye követett, majd 2018 februárjában Idegláz című verseskötete jelent meg.
A könyv rövid terjedelme miatt becsapósnak tűnhet. Olyan kis rövid, könnyű, már-már romantikus darabnak sejtheti az olvasó. Nem az. Rétegeit összerakva bontakozik ki a történet, ami sok mesét és anekdotát is tartogat az olvasónak. A megfejtésre váró szimbólumokkal tűzdelt emlékek halmaza egyéni és eredeti. A címlapon megjelenő matrjoska baba utalás lehet erre. Olyan kép a képben, vagy történet a történetben. Főszereplőnk Maja, akit kisgyermekkorától a fiatal felnőtt életéig követhetünk nyomon. Keresi önmagát, a gyökereit, hiszen múltja és emlékei ködbe vesztek. Ezekből a felvillanó homályos emlékfoszlányokból kerekedik ki a történet. Ennek beindításához kell egy férfi hiszen Maját eddig nők vették körül. Mindenkiben megfogalmazódhat az érzés: ezt ismerem, már átéltem valamikor, jártam itt. Belénk ég egy szinte jelentéktelennek tűnő pillanat, egy szín, egy illat vagy maga a gyerekkor tündérkertje. Az írónő költői képei, leírásai és hangulatfestése tökéletes.
Megismerhetjük a falusi környezetet, ahol a lány nagynénjénél nevelkedett. Maja életének meghatározó momentumai titkokat is rejtenek. A gyökértelenség érzéséből fakadó fájdalommal megküzdeni nem egyszerű. Tartozni valahová, valakihez fontos érzés az életben. Mégis ez az önmagától való menekülés vágya, amivel a rövid történet átitatódott, meglepő volt nekem. A történetvezetés inkább töredezett, álomszerűek a felvillanó emlékek képei. A végén pedig mintha minden újrakezdődne: Maja már kislányával keresi a gyökereiket, a múltjuk meghatározó pillanatait. Az érzékeny női lélek rezdülései jelennek meg a történetben. Ám addig még lesz más történés.
Ha olvasnád az Európa női szemmel sorozatot, akkor ITT válogathatsz. Izgalmas kirándulás, jó felfedezés megismerni ezeket a regényeket, a bennük bemutatásra került élethelyzeteket, sorsokat.
Noran Libro, Budapest, 2018
112 oldal · ISBN: 9786155761515 Fordította: Győri Hanna
Ida Hegazi Høyer: Bocsáss meg
"Az ember nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt higgye, hogy nem lehet rosszabb. Ezt ne felejtsd el. Mindig lehet rosszabb."
A Kossuth Kiadói Csoport tagja a Noran Libro Kiadó indította útjára ezt a sorozatot. A tavaszi könyvfesztiválra négy újabb kötettel bővülve immár tíz szerző regényeiből válogatva ismerkedhetünk a nők sorsával, helyzetével, az őket foglalkoztató problémák megközelítésével. Remek alkalom ízlelgetni, új színeket, alkotókat felfedezni. Mikor olvasnánk ciprusi, máltai, lappföldi, osztrák vagy éppen norvég női írók érzéseiről, az őket körülvevő világról, vágyaikról, gondolataikról? A négy friss megjelenésből most kettőt emelnék ki.
"Körbe akartuk utazni a világot egy vitorlással, álmodoztunk, akár a kamaszok, különleges emberekké akartunk válni, közben nekem munkába kellett járnom, neked pedig be kellett menned az egyetemre, de viseltem a gyűrűdet, még akkor is, ha fájt, azzal aludtam, zuhanyoztam, dolgoztam, tiltakoztam ellene, de soha nem vettem le."
Súlyos, erős történet, remek fordításban. Szöllősi Adrienne számomra a skandináv krimifordításaival maradt emlékezetes, és a néhány hete olvasott Tengerkönyv is az ő fordításában jelent meg.
Mondhatnám, ez a történet is felér egy krimivel. Egy szerelem története, ami egészen különleges. Nem a romantika kap főszerepet, bár tele van mély érzésekkel. Ez nem rózsaszín idillbe fulladó, édes-bús könnyes klisék halmaza. Már szinte kedvenc lett, mert napok múlva is foglalkoztat a szereplők sorsa, velem maradt a történet hangulata. Kétségtelenül megtalált, megfogott. Élmény volt megismerni. A borító kifejező, tökéletesen adja vissza a szereplők lelkét.
Azt az első néhány oldal után sejtheti az olvasó, hogy itt valami nagy titok lappang, a boldog szerelem állapota illékony. A nyomasztó befejezés szinte várható. Ha erre felkészült az olvasó, kap egy egyéni hangú cselekményt. Itt semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Igazából egy fájdalmasan szép dráma bontakozik ki a lapokon. A megjelenő hasonlatok teszik egészen egyedi hangulatúvá ezt a regényt.
Mindenkinek joga van a boldogságra. Az írónő gyönyörű és kifejező mondatai megragadják az olvasó szívét-lelkét. Ilyen mély szerelmet, igazi egymásra találást ritkán élhetünk meg. Tökéletesen illenek egymáshoz, rögtön tudnak együtt létezni. A lány visszaemlékezéseiből bontakozik ki a történet. Nem tudjuk a nevüket sem, csak később derül ki, hiszen nem is fontos, nem ezen van a hangsúly. Mit keres egy szerelmi történetben olyan traumák feldolgozás, hatása a szereplőkre, mint a gyász, és a veszteség? Hogyan hat, befolyásolja és alakítja személyiségünket egy ilyen családi dráma? Aki nem élte át, elképzelni sem tudja igazán. Afféle élveboncolás, okok és miértek keresése arra, ami sajnos megváltoztathatatlanul megtörtént. Az ember egyszeri, egyedi és megismételhetetlen.
A Bocsáss meg történéseiben megjelenik a gyötrő fájdalom, a melankólia. A tehetetlenség érzése, a kilátástalanság döbbenete. A magány jellemzi Sebastiant, nincsenek barátai, de ez jellemző a lányra is. Két sérült lélek egymásra talál, röpülnek, boldogok.Nem akarnak a mókuskerékben létezni, utazni, élni vágynak.
Mégis, mit rejteget Sebastian, mi az, ami nyomasztja, nem akar tudni róla? Mitől más, furcsa a fiú? A szülői háttér is kibontakozik, messze a gyerekkorba keresendőek a válaszok. Miért depressziós az anya, mi nyomorította meg a család életét. Hogyan tudnak így létezni, feldolgozni azt, amit nagyon nehéz. Miért nem az élőkre koncentrálnak, ez a nagy kérdés, hiszen a múlt terhét cipelve agyonnyomja a jelenüket is. Mikor van az a pont, hogy a szerelmünk előtt fel merjük vállalni önmagunkat, teljesen lemeztelenítve a lelkünket is? A leírások érzékiek és fájnak olvasni bizonyos részeket. Életmese ez, valós küzdelem önmagunkkal, az életünket körbe fogó hazugságokkal, múltunk árnyaival a boldogság keresésével.
"Egy család voltunk. A legjobb volt az ébredés. Az ébredés is álom volt."
Ida Hegazi Høyer norvég írónő 1981-ben született, dán és egyiptomi felmenőkkel rendelkezik, Norvégia északi részén, Lofotenben, illetve Oslóban nőtt fel. Szociológiai tanulmányokat folytatott, dolgozott egy ruhaüzletben is, jelenleg szabadfoglalkozású író, Oslomarkában, az Oslo környéki erdős vidéken él. Bekerült a tíz legjobb fiatal norvég író közé, és 2014-ben megkapta a fiatal tehetségeknek ítélt állami Bjørnson-ösztöndíjat. Eddig öt könyve jelent meg, a harmadikkal 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Lefordították spanyolra, készül a dán, a szerb és a bolgár, az albán és a macedón kiadása.
Noran Libro, Budapest, 2018
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155761256 · Fordította: Szöllősi Adrienne
Carolina Schutti: Mezítláb a selymes fűben
Ez a kötet eredetileg 2012-ben látott napvilágot. Rögtön elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. Ez is bizonyítja, helye van a sorozatban. Az írónő a fülszöveg szerint: egyetemi tanár, író és költő, valamin képzett koncertgitáros-énekes. Ez volt Carolina Schutti (Innsbruck, 1976) második kötete, amit A baglyok hangtalanul repülnek című kisregénye követett, majd 2018 februárjában Idegláz című verseskötete jelent meg.
A könyv rövid terjedelme miatt becsapósnak tűnhet. Olyan kis rövid, könnyű, már-már romantikus darabnak sejtheti az olvasó. Nem az. Rétegeit összerakva bontakozik ki a történet, ami sok mesét és anekdotát is tartogat az olvasónak. A megfejtésre váró szimbólumokkal tűzdelt emlékek halmaza egyéni és eredeti. A címlapon megjelenő matrjoska baba utalás lehet erre. Olyan kép a képben, vagy történet a történetben. Főszereplőnk Maja, akit kisgyermekkorától a fiatal felnőtt életéig követhetünk nyomon. Keresi önmagát, a gyökereit, hiszen múltja és emlékei ködbe vesztek. Ezekből a felvillanó homályos emlékfoszlányokból kerekedik ki a történet. Ennek beindításához kell egy férfi hiszen Maját eddig nők vették körül. Mindenkiben megfogalmazódhat az érzés: ezt ismerem, már átéltem valamikor, jártam itt. Belénk ég egy szinte jelentéktelennek tűnő pillanat, egy szín, egy illat vagy maga a gyerekkor tündérkertje. Az írónő költői képei, leírásai és hangulatfestése tökéletes.
Megismerhetjük a falusi környezetet, ahol a lány nagynénjénél nevelkedett. Maja életének meghatározó momentumai titkokat is rejtenek. A gyökértelenség érzéséből fakadó fájdalommal megküzdeni nem egyszerű. Tartozni valahová, valakihez fontos érzés az életben. Mégis ez az önmagától való menekülés vágya, amivel a rövid történet átitatódott, meglepő volt nekem. A történetvezetés inkább töredezett, álomszerűek a felvillanó emlékek képei. A végén pedig mintha minden újrakezdődne: Maja már kislányával keresi a gyökereiket, a múltjuk meghatározó pillanatait. Az érzékeny női lélek rezdülései jelennek meg a történetben. Ám addig még lesz más történés.
Ha olvasnád az Európa női szemmel sorozatot, akkor ITT válogathatsz. Izgalmas kirándulás, jó felfedezés megismerni ezeket a regényeket, a bennük bemutatásra került élethelyzeteket, sorsokat.
Noran Libro, Budapest, 2018
112 oldal · ISBN: 9786155761515 Fordította: Győri Hanna
2018. augusztus 4., szombat
Csiglemező
Cseke Lajos: A Kárpátok farkasai
Csiglemező
Számomra izgalmas felfedezés volt a könyvheti újdonságok között Cseke Lajos regénye. Már a címével felhívta magára a figyelmem, amit a remek borító erősített. A történelmi regények áradatában a honfoglalás nem éppen a legkedveltebb téma, lássuk be. Valahogy a "sötét középkor" vezeti az írók listáját. Ezért is volt üdítő a témaválasztás, ami ezúttal a székelyek szemszögéből íródott. Vissza a gyökerekhez, ismeretterjesztő formában.
A székelyek azt tartották magukról, hogy ők Csaba királyfi népe. Atilla, kétségtelenül az első évezred legnagyobb történelmi alakja. Kiemelkedő ember volt, halálának körülménye igazi mítoszt teremtett. Ez ad egy alapot a történethez, ami Krisztus után 850 körül veszi kezdetét. A békés pásztorok egy súlyosan sebesült harcosra bukkannak a hegyekben. Így kerül közéjük és marad velük a felépülése után Talált Vuk, azaz Farkas. A nagy termetű, vörös hajú harcos viking ősökkel büszkélkedhet. Rövid ideig élnek boldogan gyógyítójával, Milával. Itt jött az első meglepő fordulat. A szerző egy merész húzással kiiktatta a továbbiakból Vukot is, nem ő lett a regény főhőse, hanem a kamaszodó fia. Aki örökölte feltűnő és kirívó hajszínét. A vörös haj a fekete és barna hajúak közt bizony több esetben megkeserítette a gyermek életét. Testi adottságait jól kamatoztatja, bátor, erős férfivá válik.
Nyomon követhetjük hogyan és miért kap új apát Veres Keménd és lesz belőle csikós, később kovács. Itt indul be igazán a fő történet. Keménd színes, jó karakter, a férfivá érésének lépéseit, majd Bolgárországi kalandjait követhetjük végig. Ez további bonyodalmakhoz vezet. Új életének szereplői a magyar őstörténet életképei elevenednek meg a lapokon. Akad természetesen csata és harc is. Szépséges leírások, megszemélyesítések során az életük pillanatai adják a történéseket. A régi hagyományok, szokások, hiedelmek, és a történelem viharai izgalmas fordulattal adnak lendületet a sűrű történetnek, amiben Attila haláláról is olvashatunk. A Kárpátok vadregényes erdőiben ott lehetünk egy nyugalmat kereső, békére törekvő ősi nép sorsában.
Olvasmányos formában ismerhetjük meg a székelyek kultúráját, állattartási és földművelő szokásaikat, ételeiket, a nyelvi eltéréseket. Érezhető a gondos háttér, a szerző jól ismerheti a földművelés eszközeit, a korabeli állattatás körülményeit. Kitűnik a ló fontos és meghatározó szerepe az akkori emberek életében, ahogyan a gasztronómia is bemutatásra kerül. A ruhák, fegyverzet megjelenítése is mutatta a hozzáértést. A feltűnő karakterek jelleme jól megrajzolt.
Tovább fokozza a kalandok sorát, amikor a székelyek úgy döntenek, szövetségre lépnek a magyarokkal. Izgalmas háttérrel, hangulattal elevenedik meg a korszak, megjelenik Álmos és Árpád vezér is. Megismerteti velünk a korabeli politikai helyzetet. Szemléletesre sikerült ezeknek a viszonyoknak a bemutatása. Informálódhatunk a székelyek eredetéről, hogy Attila hunjainak egyenes leszármazottjai. Amikor Attila halála után fiai egymással harcra keltek, megsemmisítették a nagy hun birodalmat. Attila egyik fia, Csaba a hunok megmaradott részével Görögországba távozott.
A maradék háromezer hun vitéz pedig a mai Erdélyben, a Kárpátok és a Hargita között elterülő Csiglemezőn telepedett le. Erről mesél nekünk Cseke Lajos regényében. Megtudhatjuk, a székelyek is mindig magyarok voltak. Nyelvük őrzi a hagyományokat, náluk alakult ki és maradt fenn sokáig a székely rovásírás. Ezek közt a valós tények között folyik a regény története. Peregnek az események, nem csupán Keménd életében. Lebilincselő, sodró és sűrű a történet. A befejezés pedig meglepő lesz. Olvassátok, ajánlom minden történelem iránt érdeklődőnek. Mozgalmas, sok szereplős történelmi regény került ki a szerző kezéből, akinek ez az első megjelent írása. Valóban végig fogva tartja az olvasót a hangulat, a történet pedig további kérdéseket ébreszt. Tetszett ez a felnőtt mese, a magával ragadó, sodró történet. Gratulálok, mind a kiadónak mind pedig a szerzőnek! Mindig izgalmas kihívás felfedezni új szerzőt, új megközelítést olvasni. Cseke Lajos regénye nem csak a történettel, hangulatával tetszett, jó stílusban megírt kötetet olvashattam.
Keménd remélem még visszatér, lesz folytatás.
ITT tudod a kiadótól kedvezménnyel megrendelni a Csiglemezőt!
Cseke Lajos: 1965-ben született Bonyhádon.
Mezőgazdasági tanácsadó, jelenleg Pécsváradon él. Ez az első regénye.
Gold Book, Debrecen, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634264743 . Borító: Hegyi Péter
Csiglemező
Számomra izgalmas felfedezés volt a könyvheti újdonságok között Cseke Lajos regénye. Már a címével felhívta magára a figyelmem, amit a remek borító erősített. A történelmi regények áradatában a honfoglalás nem éppen a legkedveltebb téma, lássuk be. Valahogy a "sötét középkor" vezeti az írók listáját. Ezért is volt üdítő a témaválasztás, ami ezúttal a székelyek szemszögéből íródott. Vissza a gyökerekhez, ismeretterjesztő formában.
A székelyek azt tartották magukról, hogy ők Csaba királyfi népe. Atilla, kétségtelenül az első évezred legnagyobb történelmi alakja. Kiemelkedő ember volt, halálának körülménye igazi mítoszt teremtett. Ez ad egy alapot a történethez, ami Krisztus után 850 körül veszi kezdetét. A békés pásztorok egy súlyosan sebesült harcosra bukkannak a hegyekben. Így kerül közéjük és marad velük a felépülése után Talált Vuk, azaz Farkas. A nagy termetű, vörös hajú harcos viking ősökkel büszkélkedhet. Rövid ideig élnek boldogan gyógyítójával, Milával. Itt jött az első meglepő fordulat. A szerző egy merész húzással kiiktatta a továbbiakból Vukot is, nem ő lett a regény főhőse, hanem a kamaszodó fia. Aki örökölte feltűnő és kirívó hajszínét. A vörös haj a fekete és barna hajúak közt bizony több esetben megkeserítette a gyermek életét. Testi adottságait jól kamatoztatja, bátor, erős férfivá válik.
Nyomon követhetjük hogyan és miért kap új apát Veres Keménd és lesz belőle csikós, később kovács. Itt indul be igazán a fő történet. Keménd színes, jó karakter, a férfivá érésének lépéseit, majd Bolgárországi kalandjait követhetjük végig. Ez további bonyodalmakhoz vezet. Új életének szereplői a magyar őstörténet életképei elevenednek meg a lapokon. Akad természetesen csata és harc is. Szépséges leírások, megszemélyesítések során az életük pillanatai adják a történéseket. A régi hagyományok, szokások, hiedelmek, és a történelem viharai izgalmas fordulattal adnak lendületet a sűrű történetnek, amiben Attila haláláról is olvashatunk. A Kárpátok vadregényes erdőiben ott lehetünk egy nyugalmat kereső, békére törekvő ősi nép sorsában.
Olvasmányos formában ismerhetjük meg a székelyek kultúráját, állattartási és földművelő szokásaikat, ételeiket, a nyelvi eltéréseket. Érezhető a gondos háttér, a szerző jól ismerheti a földművelés eszközeit, a korabeli állattatás körülményeit. Kitűnik a ló fontos és meghatározó szerepe az akkori emberek életében, ahogyan a gasztronómia is bemutatásra kerül. A ruhák, fegyverzet megjelenítése is mutatta a hozzáértést. A feltűnő karakterek jelleme jól megrajzolt.
Tovább fokozza a kalandok sorát, amikor a székelyek úgy döntenek, szövetségre lépnek a magyarokkal. Izgalmas háttérrel, hangulattal elevenedik meg a korszak, megjelenik Álmos és Árpád vezér is. Megismerteti velünk a korabeli politikai helyzetet. Szemléletesre sikerült ezeknek a viszonyoknak a bemutatása. Informálódhatunk a székelyek eredetéről, hogy Attila hunjainak egyenes leszármazottjai. Amikor Attila halála után fiai egymással harcra keltek, megsemmisítették a nagy hun birodalmat. Attila egyik fia, Csaba a hunok megmaradott részével Görögországba távozott.
A maradék háromezer hun vitéz pedig a mai Erdélyben, a Kárpátok és a Hargita között elterülő Csiglemezőn telepedett le. Erről mesél nekünk Cseke Lajos regényében. Megtudhatjuk, a székelyek is mindig magyarok voltak. Nyelvük őrzi a hagyományokat, náluk alakult ki és maradt fenn sokáig a székely rovásírás. Ezek közt a valós tények között folyik a regény története. Peregnek az események, nem csupán Keménd életében. Lebilincselő, sodró és sűrű a történet. A befejezés pedig meglepő lesz. Olvassátok, ajánlom minden történelem iránt érdeklődőnek. Mozgalmas, sok szereplős történelmi regény került ki a szerző kezéből, akinek ez az első megjelent írása. Valóban végig fogva tartja az olvasót a hangulat, a történet pedig további kérdéseket ébreszt. Tetszett ez a felnőtt mese, a magával ragadó, sodró történet. Gratulálok, mind a kiadónak mind pedig a szerzőnek! Mindig izgalmas kihívás felfedezni új szerzőt, új megközelítést olvasni. Cseke Lajos regénye nem csak a történettel, hangulatával tetszett, jó stílusban megírt kötetet olvashattam.
Keménd remélem még visszatér, lesz folytatás.
ITT tudod a kiadótól kedvezménnyel megrendelni a Csiglemezőt!
Cseke Lajos: 1965-ben született Bonyhádon.
Mezőgazdasági tanácsadó, jelenleg Pécsváradon él. Ez az első regénye.
Gold Book, Debrecen, 2018
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634264743 . Borító: Hegyi Péter
2018. augusztus 3., péntek
Vadásztörténetek
J. Lányi András: Szarvasbőgés a Kárpátokban
J. Lányi András egykor a Kárpátokban dolgozó erdőmester vadászkalandjaiban a természet szeretete és az állatok iránt érzett alázat jelenik meg. Erősen emlékeztetett Fekete István írásaira. A vad nemes ellenfél, az erdő a fák pedig egy olyan varázslatos helyszínt adnak, ami mára eltűnt, átalakult. A Kárpátokat igazi ősrengetegként jellemzi. A négy évszak és az erdő változásai szemléletes képekben elevenedik meg a leírásokban. Igen látványos képek és izgalmas történetek kerültek ebbe a válogatásba.
A szerzőről elég keveset tudunk, az iskolái után a Bereg megyei grófság uradalmi vadászmestereként tevékenykedett. A vadon élő állatok életének megfigyeléseit írta meg jegyzeteiben, majd kerekedtek ki a vadászkalandok, sikeres vadászatokról írt beszámolói. Egyetlen kötete 1926-ban jelent meg hét elbeszéléssel, ami ezen könyv része is, kiegészítve az egyéb vadászújságokban megjelent tárcáival, jegyzeteivel. A Trianon és a politika viharai a szétszabdalt ország élete rá is hatással volt. Ekkor került Magyarországra. Izgalmas és színes írásaiban megelevenedik a múlt. A Kárpátok csodás tájai, hiúzok és szarvasok élete mellett olvashatunk farkas és medvevadászatról is. Az erdei vadak élete, a táj és az évszakok szépségei, leíró részei eleven képekkel teszik olvasmányossá a történeteket.
Az évszakokhoz kötődő vadász és erdőbeli események ötletesek, szemléletesek és egy olyan mára eltűnt világba viszi az olvasót, ami az információk mellett izgalmas kalandokat is ad. Jó volt így megismerni a Kárpátokat, a tavasztól télig tartó változásokat végig követni az erdőn és az állatok életében. Különösen a címadó a szarvasok életét bemutató, azt nyomon követő írás tetszett. Olvashatunk milyen is volt a Tavasz a Kárpátokban, A vén bika nyomában, a Megzavart nász során eljutunk oda, hogy bizony ott is Kísért a múlt. Tetszetős, jó kikapcsolódás volt ez a könyv. kirándulás a fotelból egy vadregényes tájra.
Lazi, Szeged, 2018
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673769
Iglódy Gyula: A Kárpátok vadászparadicsomában
Az idei könyvhétre frissen megjelent másik vadásztörténet helyszíne is a Kárpátok. Igazán elgondolkodtató és meglepő, mennyire más volt alig száz évvel ezelőtt ez a vidék. A Wass Albert írásaiból is jól ismert hegység képei szívmelengetően szépek, elevenek. A természet varázsa, az évszakok változásai itt is jól nyomon követhetőek. A vadak életét a magyar vadász Iglódy Gyula írásaiból ismerhetjük meg. Informatív, izgalmas képek követik egymást. A főúri vadászatok az egykori világ jellegzetes része volt. A háború után ő szervezte Romániában a bérvadászatokat. Valóban kapunk olyan információkat, ami meglep, megdöbbent, elképeszt. Kire hogy hat az olvasás után az egyéni. Itt már inkább a pénz és a nyereség dominált. A magaslesek, vadászkunyhók és maga a kijelölt területek jó bevételt hoztak az államnak. Osztrák, német vadászok durrogtatták fegyvereiket a Kárpátokban. Megtudhatjuk a szarvasagancsok méretezését és szinte ott él, jár-kel a Kárpátok erdeiben az olvasó. A nagy elődökhöz hasonlóan szemléletes megjelenítések, leírások olvashatóak ebben a vadásztörténetben is. Medvék, hiúzok és farkasok életéről tudhatunk meg több érdekességet.
Ez a vadászemlékeit bemutató írása német nyelven jelent meg először. Az erdő lakói vadkanok, medvék, hiúzok és zergék mellett a farkas is megjelenik ezekben az emlékező kalandleírásokban.
A táj és a trófeák bemutatása képmelléklettel gazdagítja a kötetet. A fájó búcsú Brostenitől pedig ad egyféle drámai lezárást a történeteknek. Az embert elüldözhetik, de az emlékeit nem vehetik el.
Lazi, Szeged, 2018
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673394
J. Lányi András egykor a Kárpátokban dolgozó erdőmester vadászkalandjaiban a természet szeretete és az állatok iránt érzett alázat jelenik meg. Erősen emlékeztetett Fekete István írásaira. A vad nemes ellenfél, az erdő a fák pedig egy olyan varázslatos helyszínt adnak, ami mára eltűnt, átalakult. A Kárpátokat igazi ősrengetegként jellemzi. A négy évszak és az erdő változásai szemléletes képekben elevenedik meg a leírásokban. Igen látványos képek és izgalmas történetek kerültek ebbe a válogatásba.
A szerzőről elég keveset tudunk, az iskolái után a Bereg megyei grófság uradalmi vadászmestereként tevékenykedett. A vadon élő állatok életének megfigyeléseit írta meg jegyzeteiben, majd kerekedtek ki a vadászkalandok, sikeres vadászatokról írt beszámolói. Egyetlen kötete 1926-ban jelent meg hét elbeszéléssel, ami ezen könyv része is, kiegészítve az egyéb vadászújságokban megjelent tárcáival, jegyzeteivel. A Trianon és a politika viharai a szétszabdalt ország élete rá is hatással volt. Ekkor került Magyarországra. Izgalmas és színes írásaiban megelevenedik a múlt. A Kárpátok csodás tájai, hiúzok és szarvasok élete mellett olvashatunk farkas és medvevadászatról is. Az erdei vadak élete, a táj és az évszakok szépségei, leíró részei eleven képekkel teszik olvasmányossá a történeteket.
Az évszakokhoz kötődő vadász és erdőbeli események ötletesek, szemléletesek és egy olyan mára eltűnt világba viszi az olvasót, ami az információk mellett izgalmas kalandokat is ad. Jó volt így megismerni a Kárpátokat, a tavasztól télig tartó változásokat végig követni az erdőn és az állatok életében. Különösen a címadó a szarvasok életét bemutató, azt nyomon követő írás tetszett. Olvashatunk milyen is volt a Tavasz a Kárpátokban, A vén bika nyomában, a Megzavart nász során eljutunk oda, hogy bizony ott is Kísért a múlt. Tetszetős, jó kikapcsolódás volt ez a könyv. kirándulás a fotelból egy vadregényes tájra.
Lazi, Szeged, 2018
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673769
Iglódy Gyula: A Kárpátok vadászparadicsomában
Az idei könyvhétre frissen megjelent másik vadásztörténet helyszíne is a Kárpátok. Igazán elgondolkodtató és meglepő, mennyire más volt alig száz évvel ezelőtt ez a vidék. A Wass Albert írásaiból is jól ismert hegység képei szívmelengetően szépek, elevenek. A természet varázsa, az évszakok változásai itt is jól nyomon követhetőek. A vadak életét a magyar vadász Iglódy Gyula írásaiból ismerhetjük meg. Informatív, izgalmas képek követik egymást. A főúri vadászatok az egykori világ jellegzetes része volt. A háború után ő szervezte Romániában a bérvadászatokat. Valóban kapunk olyan információkat, ami meglep, megdöbbent, elképeszt. Kire hogy hat az olvasás után az egyéni. Itt már inkább a pénz és a nyereség dominált. A magaslesek, vadászkunyhók és maga a kijelölt területek jó bevételt hoztak az államnak. Osztrák, német vadászok durrogtatták fegyvereiket a Kárpátokban. Megtudhatjuk a szarvasagancsok méretezését és szinte ott él, jár-kel a Kárpátok erdeiben az olvasó. A nagy elődökhöz hasonlóan szemléletes megjelenítések, leírások olvashatóak ebben a vadásztörténetben is. Medvék, hiúzok és farkasok életéről tudhatunk meg több érdekességet.
Ez a vadászemlékeit bemutató írása német nyelven jelent meg először. Az erdő lakói vadkanok, medvék, hiúzok és zergék mellett a farkas is megjelenik ezekben az emlékező kalandleírásokban.
A táj és a trófeák bemutatása képmelléklettel gazdagítja a kötetet. A fájó búcsú Brostenitől pedig ad egyféle drámai lezárást a történeteknek. Az embert elüldözhetik, de az emlékeit nem vehetik el.
Lazi, Szeged, 2018
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632673394
2018. augusztus 1., szerda
Budapest Boulevard
Réti László: Budapest Boulevard
"Magyarország önérzete újabb pofont kapott"
Réti László izgalmas, fordulatokban bővelkedő akcióregénye a nem is oly távoli, képzeletbeli jövőbe viszi el az olvasót. Természetesen az író jelzi a könyv elején: minden hasonlóság a véletlen műve. Ami, mint tudjuk nincs. Az ország közeledik a választásokhoz: a hatalmi harcok, közpénzek lenyúlása adott az egyéb politikai manipulációk mellé. Sötét a kép, ami már most itt a jelenben megfogant.
A történetről annyit még: váratlan merényletek veszik kezdetüket az országban. Az első igen látványosra sikerült, Réti jó tippadó lehet. Azért remélem, nem így lesz. A szálak mesze
a politikai szférába vezetnek, bepillanthatunk a függöny mögé. Réti pontosan látta, tudja miről ír. A Budapest Boulevard mulató hogyan kerül a nemzeti jelképek elleni támadásba? Kiderül, ahogy az is kié is a mulató... vagy ki lehet Básti feketebárány testvére. A félresiklott életek jól kamatoznak a másik oldalon. Ki is az igazi bűnös, nagy kérdés! Aki pozícióban van, vagy aki robbant? A szálak egészen magasra vezetnek, magasabbra mint elsőre gondolnánk. Így megy ez ma Magyarországon. Sőt, már régóta így megy, vagy mindig is így ment. Értékeltem a sorok közt finoman megbúvó társadalomkritikát. Olvassátok figyelmesen, érdemes!
Jól és pontosan illeszkednek a kirakós darabjai, most is több szálon fut a cselekmény. Ismét egy komorabb-komolyabb történet, de talán nem annyira sötét, mint a Falak mögött. Sajnálatosan ez is kifejezetten aktuális problémát jár körbe. Van ugye a már jól működő TEK, akkor minek is a Terrorvédelmi Minisztérium? Kísértetiesen emlékeztet a sportminiszteri pozícióra. A felfestett kép, hogyan is jön létre és "működik" mind ez, elkeserítő. Hatalmas pénzek, önös érdekek vezetik az ország sorsát a szakadékba.
Csavaros és elgondolkodtató, több életrajzi elemet véltem felfedezni benne. A szerethető főhősünk Básti Péter a vidékről Budapestre került rendőrkapitány "élményeit" a belső rendszerről simán átélhetőnek és elképzelhetőknek tartom, hogy a valós életben is így történtek. A szövegben megfogalmazott finoman ironikus kritika a rendőri szervek munkájáról nagyon találó.Közismert, hogy a szerző vidékről került Zugló rendőr-főkapitányi székébe, volt rendőrnyomozó, így tudja miről ír, minden szava hiteles.
Ahogyan az is ismert tény, hogy már akkoriban írt. Igaz álnéven, ami teljességgel érthető is. Nos, Básti is írt egy szakmai tanulmányt, mire a felettese rápirít: "Nincs neked elég munkád? Ellenőrzöl te rendesen?" Básti sem a saját kollégái ellensége akar lenni, igyekszik ember maradni a főnöki pozíció ellenére is. Megdöbbentően élesek ezek a kritikák, a helyzet azóta sem hiszem, hogy sokat javult volna. A vidék és Budapest vonal, vagy az egy nap alatt felére visszaeső kocsilopások a humort adják a történésekhez, de bizony erős vélemény a vezetők képességeiről. Az ilyen finom kritikai beszólások miatt is érdekes a történet.
Sajnos a megjelenített jövőkép elég sötét, szomorú. Ahogyan az ország sorsát és helyzetét is sokan már most a jelenben így látják. Én is. Csak csendben teszem hozzá: régóta. A beígért rendszerváltozás sem azt hozta, amit vártunk. Itt is van egy finom utalás: amíg az iskolákban, kórházakban nincs pénz, de mi minden másra igen. Jellemzően átesünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Az unióról írtak is eléggé betaláltak. Tetszett a történet kidolgozottsága, a valós elemek beépítése, valamint ahogy a szálak összeérnek. Az újságíró és a nagypapa alakját emelném még ki. A józan paraszti ész megnyilvánulása tökéletes lezárást ad. Básti élete új mederbe terelődik.
Teljesen hihetőek, pontosak a helyszínek, összetett történetet olvashattam. A Feszty-körképnél sziszegtem, nem csupán azért, mert itt van a szomszédomban. A Zita hisztijei ugyan érthtőek, de sok volt picit, míg Lilla nekem nem volt elég "tökös", bár az ő sorsa igazolja azt a másik magyar közmondást: Aki korpa közé keveredik megeszik a disznók.
Most is végig élvezetes, kalandos, ütős és elgondolkodtató Réti regénye. Kifejezetten realista és aktuális a történet, nagyon hatásos, ami bizony "fájt". Jobban is szeretem ezeket a komolyabb történeteit, mint a szórakoztatóbb Larkin-sorozatot, bár az is nagyon ott van. Csak ajánlani tudom, kiemelkedik a tucatkrimik közül. Az olvasóban sok minden megfogalmazódik a témával kapcsolatban, ezért sem igazán írok magáról a történésekről. Több van ebben, mint egy egyszerű krimi. Sajnálatosan annyira mai és aktuális a terror jelenléte, szerintem legtöbben aggódunk is a jelenlegi helyzet miatt.
ITT tudod kedvezménnyel beszerezni!! Ne hagyd ki!
Réti Lászlónak bizonyítottan helye van ebben a műfajban, igazi üde színfolt a palettán. Bátor lépés volt ez a regény, a fikciók ellenére is. Őszinte elismerésem.
Réti László: 1972. december 26-án született.
Rendőrtiszti főiskolát végzett, 20 évig volt rendőrtiszt, vezető beosztásban dolgozott Budapesten. Eleinte álnéven publikálta regényeit. Sikeres könyvei: Célpont Párizsban, Kaméleon trilógia, A parfümőr, A kandahári fogoly és a Falak mögött.
Az író honlapján további érdekességek, infók olvashatók.
Művelt Nép, 2018
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760396
"Magyarország önérzete újabb pofont kapott"
Réti László izgalmas, fordulatokban bővelkedő akcióregénye a nem is oly távoli, képzeletbeli jövőbe viszi el az olvasót. Természetesen az író jelzi a könyv elején: minden hasonlóság a véletlen műve. Ami, mint tudjuk nincs. Az ország közeledik a választásokhoz: a hatalmi harcok, közpénzek lenyúlása adott az egyéb politikai manipulációk mellé. Sötét a kép, ami már most itt a jelenben megfogant.
A történetről annyit még: váratlan merényletek veszik kezdetüket az országban. Az első igen látványosra sikerült, Réti jó tippadó lehet. Azért remélem, nem így lesz. A szálak mesze
a politikai szférába vezetnek, bepillanthatunk a függöny mögé. Réti pontosan látta, tudja miről ír. A Budapest Boulevard mulató hogyan kerül a nemzeti jelképek elleni támadásba? Kiderül, ahogy az is kié is a mulató... vagy ki lehet Básti feketebárány testvére. A félresiklott életek jól kamatoznak a másik oldalon. Ki is az igazi bűnös, nagy kérdés! Aki pozícióban van, vagy aki robbant? A szálak egészen magasra vezetnek, magasabbra mint elsőre gondolnánk. Így megy ez ma Magyarországon. Sőt, már régóta így megy, vagy mindig is így ment. Értékeltem a sorok közt finoman megbúvó társadalomkritikát. Olvassátok figyelmesen, érdemes!
Jól és pontosan illeszkednek a kirakós darabjai, most is több szálon fut a cselekmény. Ismét egy komorabb-komolyabb történet, de talán nem annyira sötét, mint a Falak mögött. Sajnálatosan ez is kifejezetten aktuális problémát jár körbe. Van ugye a már jól működő TEK, akkor minek is a Terrorvédelmi Minisztérium? Kísértetiesen emlékeztet a sportminiszteri pozícióra. A felfestett kép, hogyan is jön létre és "működik" mind ez, elkeserítő. Hatalmas pénzek, önös érdekek vezetik az ország sorsát a szakadékba.
Csavaros és elgondolkodtató, több életrajzi elemet véltem felfedezni benne. A szerethető főhősünk Básti Péter a vidékről Budapestre került rendőrkapitány "élményeit" a belső rendszerről simán átélhetőnek és elképzelhetőknek tartom, hogy a valós életben is így történtek. A szövegben megfogalmazott finoman ironikus kritika a rendőri szervek munkájáról nagyon találó.Közismert, hogy a szerző vidékről került Zugló rendőr-főkapitányi székébe, volt rendőrnyomozó, így tudja miről ír, minden szava hiteles.
Ahogyan az is ismert tény, hogy már akkoriban írt. Igaz álnéven, ami teljességgel érthető is. Nos, Básti is írt egy szakmai tanulmányt, mire a felettese rápirít: "Nincs neked elég munkád? Ellenőrzöl te rendesen?" Básti sem a saját kollégái ellensége akar lenni, igyekszik ember maradni a főnöki pozíció ellenére is. Megdöbbentően élesek ezek a kritikák, a helyzet azóta sem hiszem, hogy sokat javult volna. A vidék és Budapest vonal, vagy az egy nap alatt felére visszaeső kocsilopások a humort adják a történésekhez, de bizony erős vélemény a vezetők képességeiről. Az ilyen finom kritikai beszólások miatt is érdekes a történet.
Sajnos a megjelenített jövőkép elég sötét, szomorú. Ahogyan az ország sorsát és helyzetét is sokan már most a jelenben így látják. Én is. Csak csendben teszem hozzá: régóta. A beígért rendszerváltozás sem azt hozta, amit vártunk. Itt is van egy finom utalás: amíg az iskolákban, kórházakban nincs pénz, de mi minden másra igen. Jellemzően átesünk annak a bizonyos lónak a másik oldalára. Az unióról írtak is eléggé betaláltak. Tetszett a történet kidolgozottsága, a valós elemek beépítése, valamint ahogy a szálak összeérnek. Az újságíró és a nagypapa alakját emelném még ki. A józan paraszti ész megnyilvánulása tökéletes lezárást ad. Básti élete új mederbe terelődik.
Teljesen hihetőek, pontosak a helyszínek, összetett történetet olvashattam. A Feszty-körképnél sziszegtem, nem csupán azért, mert itt van a szomszédomban. A Zita hisztijei ugyan érthtőek, de sok volt picit, míg Lilla nekem nem volt elég "tökös", bár az ő sorsa igazolja azt a másik magyar közmondást: Aki korpa közé keveredik megeszik a disznók.
Most is végig élvezetes, kalandos, ütős és elgondolkodtató Réti regénye. Kifejezetten realista és aktuális a történet, nagyon hatásos, ami bizony "fájt". Jobban is szeretem ezeket a komolyabb történeteit, mint a szórakoztatóbb Larkin-sorozatot, bár az is nagyon ott van. Csak ajánlani tudom, kiemelkedik a tucatkrimik közül. Az olvasóban sok minden megfogalmazódik a témával kapcsolatban, ezért sem igazán írok magáról a történésekről. Több van ebben, mint egy egyszerű krimi. Sajnálatosan annyira mai és aktuális a terror jelenléte, szerintem legtöbben aggódunk is a jelenlegi helyzet miatt.
ITT tudod kedvezménnyel beszerezni!! Ne hagyd ki!
Réti Lászlónak bizonyítottan helye van ebben a műfajban, igazi üde színfolt a palettán. Bátor lépés volt ez a regény, a fikciók ellenére is. Őszinte elismerésem.
Réti László: 1972. december 26-án született.
Rendőrtiszti főiskolát végzett, 20 évig volt rendőrtiszt, vezető beosztásban dolgozott Budapesten. Eleinte álnéven publikálta regényeit. Sikeres könyvei: Célpont Párizsban, Kaméleon trilógia, A parfümőr, A kandahári fogoly és a Falak mögött.
Az író honlapján további érdekességek, infók olvashatók.
Művelt Nép, 2018
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155760396