Ambrus Attila - Berki Krisztián: Rosszfiúk Ázsiában
Karizs Tamás közreműködésével
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki előítélet nélkül képes kézbe venni, elolvasni. Meg fog lepődni, ez bizonyos, ez nem egy szokásos "celeb-könyv". Való igaz, nehéz lenne a mai médiacirkuszban megosztóbb személyeket találni, mint hőseink. Azonban, ha egy kicsit is többet és mást szeretnél tudni, mint amit erről a két férfiről elénk tárnak, már garantáltan egy érdekes olvasmányt kapsz.
Az Ázsia Expressz valóságshow-t nem láttam, nem követtem egyik epizódot sem. Évek óta nem nézek tv-t. Ezt a kalandshowt, nyerte meg Ambrus Attila és Berki Krisztián. Ez adja a hátteret, ami a tv-műsor elkészültéről, a forgatásról és a többi szereplőn át a rájuk kirótt feladatok leküzdéséről szól. Valóban remek párost alkottak, jól tudtak közösen, együtt létezni, esetenként akár alárendelt szerepben is. Megküzdöttek, komolyan vették ezt a kihívást. Teszem hozzá, hogy Attila csípőprotézissel él, így csinálta végig a sok esetben embert próbáló kalandtúrát. Ő már ötvenéves, Krisztián 37. Fizikálisan is jobb kondícióban van. A műsor egyéb szereplőit nézve, talán nem is volt csak egy komoly vetélytársuk. Kimondottan tetszett az, ahogy őszintén beszéltek az átélt kínos élményekről, a résztvevő társakról is.
A győzelem és az élmények mellett egy igazi és őszinte férfibarátságot is hozott ez az egy hónapnyi összezártság nekik. Ez talán még a győzelemnél is többet ért a későbbiekben. Ritka és kivételes alkalom, amikor két férfi így egymásra talál, az őszinte és tartós barátság nagyon fontos az életben mindenkinek.
Sok személyes életpillanatról vallanak, amit eddig talán nem is sejtett a nagyérdemű. Talán más szemmel nézel olvasás után rájuk. A család szerepe vitathatatlanul fontos a egy kisgyerek életében. Nos, mindketten megszenvedték a saját családjukat. Olyan "élményekről" mesélnek, éltek át, amit senki nem kíván. A "Viszkis" története talán közismertebb, de az talán kevésbé, hogy a szülők elváltak, apja elperelte a gyereket az anyától, hogy utána bedugja egy román árvaházba... Az anya személye, illetve hiánya mellett mindkettőjüknél a nagymama volt még meghatározó személy. Krisztián életéből az alkoholista anya az, ami megdöbbentő volt. Mégis remekül tudja kezelni most a nagyit, ha a gyerekéről van szó! Egyértelműen kiderül, Krisztián életében a kislánya a legfontosabb.
Tény, hogy valamit már régóta jól csinálnak, nagyon tudnak mindketten. Nem csak mert az életük hullámvölgyeit, mélységeit tudták kezelni. Az,hogy mennyire lesz tartós ez a barátság, az idő eldönti. Tényleg jól összeillettek, tudtak együtt küzdeni a közös cél érdekében. A nyereményt pedig lazán felajánlották jótékony célokra! Tizennégymillió forint elég szép összeg, és érdekes módon ezt nem reklámozta annyira a média. A pénz, ne legyünk álszentek, még az ő életükben is fontos. Ám ezzel a nemes gesztussal többet elárultak magukról. Van szívük is. Két kőkemény macsó, vérprofi üzletember alakja bontakozik ki előttünk.
Természetesen olvashatunk börtön-élményekről, a benti világról, vagy az is kiderül, hogyan függ össze a börtönkoszt és a muzulmán vallás. Kikerülhetetlen a Fradi, vagy az, hogyan is látják az ázsiai kultúrát, embereket az európaiakkal szemben. Valóban meglepetés volt ez a kötet. Szókimondóan őszinte, valódivá vált. Mintha egy ital mellett, lazán és kötetlenül, minden póztól mentesen beszélgetnénk hőseinkkel, miközben életükről a világról alkotott nézeteikkel ismerkedünk meg. Több helyen is elgondolkodtatóvá válik: a nők és férfiak kapcsolatát, annak átalakulását hogyan látják, a fekete vagy fehérgalléros bűnözők világát is jellemző képekkel mutatják meg. Több olyan meglepő esetről is beszélnek, ami elsikkadt, nem került a reflektorfénybe. Csak egyet emelnék ki: a postabankos-pecsétgyűrűs dolog megdöbbentő és sajnos igaz.
Vállalják, önmagukat adják és ez a kép egészen mást sugallt, mint amit a tv-műsorok vagy a magazinok címlapjai. A média rájuk szabott egy szerepet, amit egészen jól alakítanak. Attila a népmesei Robin Hood, aki vastagon megbűnhődött, letöltötte a büntetését, céltudatosan újra építette az életét. Lépjünk már túl azon, mi volt. Azóta is folyamatosan bizonyít. A fejezetek végén lévő QR-kód segítségével még többet megtudhatsz róluk!
Lehet ez közhely, de egészen más az igazi Berki, és a "Viszkis", mint azt gondolnánk. Tudunk róluk sok mindent, előttünk zajlik az életük, mégis meglepnek. Attilát már volt alkalmam látni néhány fesztiválon, sőt, vettem én is tőle kerámiát. Nem, fényképre nem került sor. Nagyon tanulságos az a rész is, amikor erről beszél. Ahogyan Krisztián többször emlegetett legjobb barátja és üzlettársa a végén megjelenik az tökéletes befejezést, keretet ad az egésznek.
Kedves olvasó, hamis a kép, amit látsz és tudni vélsz, a valóság egészen más. A miértekre, okokra ad választ ez a kötet. Tedd félre az előítéleteid, olvasd és nézd más szemmel, less be a média által adott kép mögé. Lásd meg az embert is, mielőtt ítélkeznél ismeretlenül!
Képek a tv-műsorból
Alexandra, Pécs, 2018
256 oldal · ISBN: 9789634471493
2018. április 30., hétfő
2018. április 26., csütörtök
Senki földje
David Baldacci: Senki földje
Kissé félve kezdtem bele John Puller új történetébe, de nem lett csalódás. Az első találkozás Puller karakterével jó olvasási élmény marad. A főhős valóban ízig-vérig katona, aki mindent elkövet, hogy megoldja ezt a lehetetlennek tűnő, családi küldetést. Nem kisebb feladatra vállalkozik, mint édesapja becsületének megmentésére, valamint a harminc évvel ezelőtt eltűnt édesanya és feleség nyomainak felkutatására. Ugyanis érkezik egy levél az egykori szomszédasszonytól, miszerint Puller apja ölte meg a nyom nélkül eltűnt asszonyt. A bökkenő, hogy az apa nem is volt az országban a történtek idején. Vagy mégis?
Az idős katona már beteg, Puller és testvére összefognak apjukért, és a régi családi dráma kibogozásába kezdenek. Ami persze nem várt katonai titkokba is ütközik. Két férfi és a harminc éven át eltemetett sötét múlt áll a történet középpontjában. Másik főhősünk Paul, akiről sokáig alig tudunk valamit. Azonban ez a titok sokkolóbb róla, mint várná a kedves olvasó. Vele indul a regény, amint éppen hosszú börtönbüntetéséből szabadul. Különleges figura, jó karakter. Nekem már-már jobban tetszett, mint Puller alakja. Érezhető, hogy a szerző apja a haditengerészetnél szolgált. Remekül jeleníti meg ezt a katonai közeget és annak szereplőit, ami elképesztően hitelessé teszi a regény cselekményét. A titokzatos katonai kísérletek, a helyszín misztikuma, valósághű karakterek jellemzik a cselekményt.
David Baldacci igazi akcióthrillere meglepően sok érzelmi szálat is mozgat. Ez drámai mélységet ad a történéseknek. A két fiú anya nélkül nőtt fel. Visszaemlékezéseik a múltra, különösen az édesanya alakja intenzíven jelenik meg, holott az ő nyomait keressük. Pontos és részletes bemutatása miatt meglepően hangsúlyos az anyai jelenlét. Bepillanthatunk egy katonacsalád életébe, képet kapunk a két szülő viszonyáról. Tetszett a családi kapcsolatok boncolgatása.
A történet tudományos fikciós vonala is erős és fontos eleme a regénynek. Akciódús és elgondolkodtatóan meghökkentő fordulatok váltják egymást. Puller egy katonai nyomozó, tényleg a testvére is lehetne Jack Reacher-nek, aki szintén katonai rendész. Elég sok közös vonásuk akad, de nálam a Puller vs. Reacher összecsapásból Reacher nyert. Ízlések és pofonok, ugye, de nálam Lee Child és Reacher maradt a nyerőbb. Valóban tetszett Puller története is, és a többi szereplő alakja, az események sodró dinamikája. Azt kaptam amit vártam: egy kellően csavaros, izgalmas regényt, ami az utolsó oldalakig tartogatott meglepetéseket.
Baldacci jó karaktereket formál, remek történetet vetett papírra. Akad benne szórakoztató rész is, izgalmas és végig feszült a történet. Mire fény derül egy harmincéves, szuper titkos katona kísérlet hátterére, sokan esnek áldozatul ennek a titoknak. Néhányan pedig jól meggazdagodnak, ahogy az lenni szokott. Pénz és politika, mocskos hatalmi harcok és személyes, önző érdekek ütköznek. Persze az anya sorsára is fény derül.
Puller szinte senkiben nem bízhat, csak önmagadban. Paul Rogers alakja karizmatikusabb, emberibb volt számomra. Pedig ő valóban nem akárki, vagy akármi? Ha nem is a helyi Terminátor, de szinte mégis az. Tudom, hogy ez csak egy regény, ahol bármi megtörténhet. Mégis, elég valóság-közeli az ő létezése. Erről nem is írok többet, olvasás közben kiderül az ő létezésének titka is. Miért olyan természetellenesen erős, mi történt az érzelmeivel, miért akar visszatérni abba a városba, ahol előtte sokáig élt. Kit és miért akar minden áron felkutatni? Ahogy az sem véletlen, hogy Pullerrel összeakadnak, egymást jól kiegészítve. Egyébként Puller karaktere egyre többször mutatja meg emberi oldalát is a kemény katonáé mellett.
Izgalmas, fordulatos, nagyon jól olvasható, ahogy azt már megszoktuk Baldaccitól. Érdemes a többi kötetet is elolvasni, mert minden egyes történetre jellemzőek ezek. Ez is egy nagyon jó, szórakoztatóan izgalmas történet, a szerző rajongóinak. Kíváncsian várom a következő részt.
A sorozat előző részei: David Baldacci: A nulladik nap, Az elfeledettek, A szökés.
Az olasz származású David Baldacci (1960. augusztus 5. ) a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta.
Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood. Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.
További sikeres kötetei: A Teve klub sorozat öt könyve, Órajáték, a Tizedmásodperc, az Agytröszt, Az elnök családja, A hatodik.
Eredeti mű: David Baldacci: No Man's Land - 2016
General Press, Budapest, 2018
420 oldal · ISBN: 9789634521143 · Fordította: Szabó István
Kissé félve kezdtem bele John Puller új történetébe, de nem lett csalódás. Az első találkozás Puller karakterével jó olvasási élmény marad. A főhős valóban ízig-vérig katona, aki mindent elkövet, hogy megoldja ezt a lehetetlennek tűnő, családi küldetést. Nem kisebb feladatra vállalkozik, mint édesapja becsületének megmentésére, valamint a harminc évvel ezelőtt eltűnt édesanya és feleség nyomainak felkutatására. Ugyanis érkezik egy levél az egykori szomszédasszonytól, miszerint Puller apja ölte meg a nyom nélkül eltűnt asszonyt. A bökkenő, hogy az apa nem is volt az országban a történtek idején. Vagy mégis?
Az idős katona már beteg, Puller és testvére összefognak apjukért, és a régi családi dráma kibogozásába kezdenek. Ami persze nem várt katonai titkokba is ütközik. Két férfi és a harminc éven át eltemetett sötét múlt áll a történet középpontjában. Másik főhősünk Paul, akiről sokáig alig tudunk valamit. Azonban ez a titok sokkolóbb róla, mint várná a kedves olvasó. Vele indul a regény, amint éppen hosszú börtönbüntetéséből szabadul. Különleges figura, jó karakter. Nekem már-már jobban tetszett, mint Puller alakja. Érezhető, hogy a szerző apja a haditengerészetnél szolgált. Remekül jeleníti meg ezt a katonai közeget és annak szereplőit, ami elképesztően hitelessé teszi a regény cselekményét. A titokzatos katonai kísérletek, a helyszín misztikuma, valósághű karakterek jellemzik a cselekményt.
David Baldacci igazi akcióthrillere meglepően sok érzelmi szálat is mozgat. Ez drámai mélységet ad a történéseknek. A két fiú anya nélkül nőtt fel. Visszaemlékezéseik a múltra, különösen az édesanya alakja intenzíven jelenik meg, holott az ő nyomait keressük. Pontos és részletes bemutatása miatt meglepően hangsúlyos az anyai jelenlét. Bepillanthatunk egy katonacsalád életébe, képet kapunk a két szülő viszonyáról. Tetszett a családi kapcsolatok boncolgatása.
A történet tudományos fikciós vonala is erős és fontos eleme a regénynek. Akciódús és elgondolkodtatóan meghökkentő fordulatok váltják egymást. Puller egy katonai nyomozó, tényleg a testvére is lehetne Jack Reacher-nek, aki szintén katonai rendész. Elég sok közös vonásuk akad, de nálam a Puller vs. Reacher összecsapásból Reacher nyert. Ízlések és pofonok, ugye, de nálam Lee Child és Reacher maradt a nyerőbb. Valóban tetszett Puller története is, és a többi szereplő alakja, az események sodró dinamikája. Azt kaptam amit vártam: egy kellően csavaros, izgalmas regényt, ami az utolsó oldalakig tartogatott meglepetéseket.
Baldacci jó karaktereket formál, remek történetet vetett papírra. Akad benne szórakoztató rész is, izgalmas és végig feszült a történet. Mire fény derül egy harmincéves, szuper titkos katona kísérlet hátterére, sokan esnek áldozatul ennek a titoknak. Néhányan pedig jól meggazdagodnak, ahogy az lenni szokott. Pénz és politika, mocskos hatalmi harcok és személyes, önző érdekek ütköznek. Persze az anya sorsára is fény derül.
Puller szinte senkiben nem bízhat, csak önmagadban. Paul Rogers alakja karizmatikusabb, emberibb volt számomra. Pedig ő valóban nem akárki, vagy akármi? Ha nem is a helyi Terminátor, de szinte mégis az. Tudom, hogy ez csak egy regény, ahol bármi megtörténhet. Mégis, elég valóság-közeli az ő létezése. Erről nem is írok többet, olvasás közben kiderül az ő létezésének titka is. Miért olyan természetellenesen erős, mi történt az érzelmeivel, miért akar visszatérni abba a városba, ahol előtte sokáig élt. Kit és miért akar minden áron felkutatni? Ahogy az sem véletlen, hogy Pullerrel összeakadnak, egymást jól kiegészítve. Egyébként Puller karaktere egyre többször mutatja meg emberi oldalát is a kemény katonáé mellett.
Izgalmas, fordulatos, nagyon jól olvasható, ahogy azt már megszoktuk Baldaccitól. Érdemes a többi kötetet is elolvasni, mert minden egyes történetre jellemzőek ezek. Ez is egy nagyon jó, szórakoztatóan izgalmas történet, a szerző rajongóinak. Kíváncsian várom a következő részt.
A sorozat előző részei: David Baldacci: A nulladik nap, Az elfeledettek, A szökés.
Az olasz származású David Baldacci (1960. augusztus 5. ) a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta.
Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood. Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.
További sikeres kötetei: A Teve klub sorozat öt könyve, Órajáték, a Tizedmásodperc, az Agytröszt, Az elnök családja, A hatodik.
Eredeti mű: David Baldacci: No Man's Land - 2016
General Press, Budapest, 2018
420 oldal · ISBN: 9789634521143 · Fordította: Szabó István
2018. április 25., szerda
Terror
Dan Simmons: Terror
Dan Simmons monumentális, igaz történeten alapuló regénye eredetileg 2007-ben jelent meg. Ebben a két jégbe fagyott hajó útját dolgozta fel, állított emléket a hajók legénységének. Az expedíció katasztrófája mind a mai napig tisztázatlan.
1845-ben járunk, amikor a Brit Királyi Haditengerészet flottája az északnyugati átjáró felfedezésére indul a HMS Terror és HMS Erebus nevű hajóival. Az expedíció három évre elegendő ellátmánnyal indult útnak Angliából. Az út előkészületei, az első időszak, az első néhány száz oldal meglepően lassú volt. Amúgy a történet kellően sötét, tökéletes a horrorral teli atmoszféra, amit teremt. A legjobb horror részek abból az elszigetelődésből származnak, amit átélt a legénység. Nincs élelem, szén, teljes a reménytelenségük, a káosz egyre nő. Váltott idősíkok, nézőpontok alapján bontakozik ki a regény cselekménye.Kemény, férfias történet ez az utazás.
Később az északnyugati átjárót keresendő expedíció minden elképzelhető rémálmot átélt. Eleinte sikerrel haladtak útjukon, ám a legénység teljesen átfagyott, az étel és ital készletek rohamosan fogyni kezdtek ebben az embert próbálóan viszontagságos helyzetben. Nem csak az időjárási elemekkel, de egymással is harcba kerültek a fedélzeten a túlélésért, az életben maradásért. Az elemekkel való küzdelem is komoly kihívásnak bizonyult. Olvasni is borzongató volt a mínusz 45, vagy 52 fokokról. Nem tudom elképzelni sem, hogyan tudták az emberek ezt elviselni... Naturális leírásai fájón borzongatóak, képi világa valóban látványos, sci-fi és horror elemekkel fűszerezett a regény cselekménye. Itt már az emberi teljesítőképesség határán túl jártak ezek az emberek. Izgalmas volt várni, hogyan alakul bizonyos karakterek sorsa a regény végére. Az jéggé fagyott óceán ereje elképesztő, látványos és hatásos képekkel jelenik meg.
Titokzatos halálesetek, betegségek is tizedelték a hajón szolgálókat, az emberi erőfeszítés végső határairól olvashatunk. Élethűen részletes leírások, remek karakterek jellemzik a történetet. Képet kapunk gondolkodásukról, az otthon maradt családról és az adott helyzet okozta feszültségekről. Olvasmányos és epikus szövege látványos, lenyűgöző. A kiszolgáltatott matrózokra nem csak a sarki hideg, a betegségek és az élelemhiány, de még egy titokzatos természetfeletti lény is leselkedik.
Sir John Franklin kapitány expedíciója a XIX. század közepén döbbenetes véget ért. A két jégbe fagyott hajó Kanada északi partjain túl, a Victoria-szorosban ért útja végére. Itt 8 hónapot vesztegeltek a jég fogságában, bízva a továbbindulás lehetőségében. Utoljára két bálnavadászhajó látta őket, majd a Terror és az Erebus sosem hajózott ki többé. Franklin kapitány 1847 nyarán életét vesztette.
A tengerésztemetések leírásai is hatásos, drámai módon kerülnek bemutatásra. Innen Francis Crozier kapitány és James Fitzjames első tiszt vezetésével a maradék legénység elindult a szárazföldön dél felé. A felfedezők közül senki nem élte túl ezt az utazást.
Elgondolkodtató, hogy közel három év után kezdték keresni a két hajót és a legénységet. A regényből az AMC TV-csatoorna Budapesten forgatott tíz részes minisorozatot.
Képek a filmből.
Eredeti mű: Dan Simmons: The Terror
Eredeti megjelenés éve: 2007
Agave Könyvek, Budapest, 2018
720 oldal · ISBN: 9789634194354 · Fordította: Farkas Veronika
Dan Simmons monumentális, igaz történeten alapuló regénye eredetileg 2007-ben jelent meg. Ebben a két jégbe fagyott hajó útját dolgozta fel, állított emléket a hajók legénységének. Az expedíció katasztrófája mind a mai napig tisztázatlan.
1845-ben járunk, amikor a Brit Királyi Haditengerészet flottája az északnyugati átjáró felfedezésére indul a HMS Terror és HMS Erebus nevű hajóival. Az expedíció három évre elegendő ellátmánnyal indult útnak Angliából. Az út előkészületei, az első időszak, az első néhány száz oldal meglepően lassú volt. Amúgy a történet kellően sötét, tökéletes a horrorral teli atmoszféra, amit teremt. A legjobb horror részek abból az elszigetelődésből származnak, amit átélt a legénység. Nincs élelem, szén, teljes a reménytelenségük, a káosz egyre nő. Váltott idősíkok, nézőpontok alapján bontakozik ki a regény cselekménye.Kemény, férfias történet ez az utazás.
Később az északnyugati átjárót keresendő expedíció minden elképzelhető rémálmot átélt. Eleinte sikerrel haladtak útjukon, ám a legénység teljesen átfagyott, az étel és ital készletek rohamosan fogyni kezdtek ebben az embert próbálóan viszontagságos helyzetben. Nem csak az időjárási elemekkel, de egymással is harcba kerültek a fedélzeten a túlélésért, az életben maradásért. Az elemekkel való küzdelem is komoly kihívásnak bizonyult. Olvasni is borzongató volt a mínusz 45, vagy 52 fokokról. Nem tudom elképzelni sem, hogyan tudták az emberek ezt elviselni... Naturális leírásai fájón borzongatóak, képi világa valóban látványos, sci-fi és horror elemekkel fűszerezett a regény cselekménye. Itt már az emberi teljesítőképesség határán túl jártak ezek az emberek. Izgalmas volt várni, hogyan alakul bizonyos karakterek sorsa a regény végére. Az jéggé fagyott óceán ereje elképesztő, látványos és hatásos képekkel jelenik meg.
Titokzatos halálesetek, betegségek is tizedelték a hajón szolgálókat, az emberi erőfeszítés végső határairól olvashatunk. Élethűen részletes leírások, remek karakterek jellemzik a történetet. Képet kapunk gondolkodásukról, az otthon maradt családról és az adott helyzet okozta feszültségekről. Olvasmányos és epikus szövege látványos, lenyűgöző. A kiszolgáltatott matrózokra nem csak a sarki hideg, a betegségek és az élelemhiány, de még egy titokzatos természetfeletti lény is leselkedik.
Sir John Franklin kapitány expedíciója a XIX. század közepén döbbenetes véget ért. A két jégbe fagyott hajó Kanada északi partjain túl, a Victoria-szorosban ért útja végére. Itt 8 hónapot vesztegeltek a jég fogságában, bízva a továbbindulás lehetőségében. Utoljára két bálnavadászhajó látta őket, majd a Terror és az Erebus sosem hajózott ki többé. Franklin kapitány 1847 nyarán életét vesztette.
A tengerésztemetések leírásai is hatásos, drámai módon kerülnek bemutatásra. Innen Francis Crozier kapitány és James Fitzjames első tiszt vezetésével a maradék legénység elindult a szárazföldön dél felé. A felfedezők közül senki nem élte túl ezt az utazást.
Elgondolkodtató, hogy közel három év után kezdték keresni a két hajót és a legénységet. A regényből az AMC TV-csatoorna Budapesten forgatott tíz részes minisorozatot.
Képek a filmből.
Eredeti mű: Dan Simmons: The Terror
Eredeti megjelenés éve: 2007
Agave Könyvek, Budapest, 2018
720 oldal · ISBN: 9789634194354 · Fordította: Farkas Veronika
2018. április 23., hétfő
Töredelmes vallomás
Vámos Miklós: Töredelmes vallomás
„Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?”
Töredelmes vallomással kezdem: Régóta nagyon kedvelem Vámos stílusát, sok könyvét olvastam. Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Több történet akár az enyém is lehetne, az érzés, megjelenített élethelyzet tökéletesen átélhető volt számomra is.
"Az olvasók különleges emberek. Nemcsak azért, mert állítólag kevés van belőlük."
Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is egy-egy emlék, olyan hétköznapi sorsok, történetek, amik természetesen VM életéből idéznek meg pillanatokat, mégis az olvasó magáénak is érezhet jó néhányat. Nagyon erőteljes és jellemző pillanatképek az élet szakaszairól. Vannak gyerekkori, fiatal felnőtt, és a jelen életének szakasziról is akadnak vallomások. Különösen tetszettek az idősödő férfi életről vázolt tapasztalatai, érzései.
Az Anya csak egy van című regénye volt a legelső Vámos-könyv, amit olvastam, elég meghatározó lett a továbbiakra. Nem volt kérdés, arra késztetett, hogy szépen sorban olvassam el a többi kötetét is. Eddig ezzel együtt tizenháromnál tartok. Van, amit többször is olvastam. Van egy sajátosan jellemző stílusa, dinamikája, tetszik a vallomások finoman ironikus humora.
Minden apró történetnek jelentősége, hatása van életünkben, néha több, mint gondolnánk.
Érzések, szülői és szerelmi kapcsolatok, barátságok, vágyak, emlékek adják ki a nagy kerek egészet. Amik néha kínosak is tudnak lenni, hiszen az életben ezekből is jut bőven. Mindenkinek akad olyan is, amit inkább szeretne elfelejteni. VM úgy döntött, megteheti, már felvállalhat néhány ilyen esetet.
Ezeknek persze van mondanivalója, súlya és hatása, sőt humora is. Az apró szilánkokból kerekedik ki maga az élet. Minden szereplő hozzáteszi vagy éppen elveszi a maga részét a teljességből. Úgy befolyásolva, hogy akarva-akaratlan hatást gyakorol a későbbiekre. Vámos Miklós (aki Tibor is) csodálatos egyszerűséggel ábrázolja, villantja fel ezeket az emberi sorsokat. A szülőkét, szerelmekét, gyermekekkel való eseteket, vagy akár a politikai helyzetet jeleníti meg.
Sok szép történetet olvashatunk a barátságról, és a bizalomról, a gyermekévek kamaszkori emlékeiről. Egyik kedvencem a Tejföl című írás, de szeretem az Áldott, Pszt, Levágott, Pucér, Kairosz és a Kolléga című novellákat is. Legdrámaibb egyértelműen a Dad og ok. Erről nem is szólnék semmit, tessék elolvasni! Akkoriban tényleg nehéz volt gyereknek lenni.
Számomra ezeknek a vallomásoknak a legfontosabb mondanivalója, hogy élni kell. Lehetőleg jól kellene... boldognak érezzük magunkat a bőrünkben. A Tűzhely erre ad választ, igen, van erre is példa. Tetszett az elvált apa megjelenítése, tökéletesen átélhettem, hiszen velem is megtörtént. Nagyon nagy pozitívum, ha a felnőtt be tudja ismerni a gyereke előtt: hibázott, tévedett, ideges volt. Küzdelmes az élet fenntartása, egyben tartani a dolgokat. Elég egy feldőlt tejes doboz, egy leesett pohár és borul minden, addig elnyomott bánat, sérelem a felszínre tör.
"Nemzedékünkre jellemző, hogy (túl) fiatalon kötöttünk házasságot. (Először.)"
Nem tudunk, nem lehetünk minden pillanatban száz százalékos állapotban, bár igyekszünk. Túl kell lépni azon, ki mit gondol rólunk. Telnek az évek, rohamosan, az évek elindítanak nem csak külső, de belső változást is az emberben. A sötétben borotválkozásnál visítva vigyorogtam... A végén pedig jön a nagy kérdés: legalább önmagunknak sikerült megfelelnünk?
Tetszett az ötlet, az olvasónak hagyott hely a saját vallomásokhoz. Kettőt megosztok, távirati stílusban, a Márkez meg én mintájára: Vámos meg én:
Egy:
Könyvhét, 2012., Vörösmarty-tér, dedikálás, hatalmas sor, hirtelen kerekedett nyári zápor, (ömlik fél órán át) Vámos dedikál. Nem, nem esett kétségbe, az ernyőt nem is akárki, személyesen Barna Imre tartotta, egyesével járultunk elé mi, olvasók. Én is. Mintha mi sem történne, eső ide, zápor oda, figyelt!, kérdezett, láthatóan érdeklődve hallgatta a könyveiről szóló válaszaim. Ez a Szitakötő megjelenése idején volt, amikor direkt két régi, első kiadásos könyvét vittem el.
Kettő:
Idén február, Athenaeum sajtótájékoztató után: Vámos a tömegben sétál, már túl a kötelező fotózáson, beszélgetésen. Figyel, várja, ki meri megszólítani. Látszott, várja.. én nem mertem... Majd tíz nappal később, pontosan ahogy leírta ebben a kötetben is, Szeged, Magyar széppróza napján, író-olvasó találkozó vele. Mesél (végig állva) az akkor még készülő új könyvről, Esterházyról, az olvasásról néhány anekdotát az életéről. Azt amit a figyelmes hallgatóság még tapasztalhat: az írói alázat! Fantasztikus ezt érezni. Ott és itt olvasás után. A férfi biciklin bicajozó gyerektől, a zenész ifjún át a felnőtt, elvált, majd idősödő apa érzéseiről. Emberi és meghatóan valós, átélhetően őszinte. Keressétek, olvassátok.
Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472
„Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?”
Töredelmes vallomással kezdem: Régóta nagyon kedvelem Vámos stílusát, sok könyvét olvastam. Ha egyszerűen akarom bemutatni, összegezni ezt az új, nagyon várt könyvét: a szokásos, történetmesélős Vámos Miklós novellás könyv, amit jó volt olvasnom. Több történet akár az enyém is lehetne, az érzés, megjelenített élethelyzet tökéletesen átélhető volt számomra is.
"Az olvasók különleges emberek. Nemcsak azért, mert állítólag kevés van belőlük."
Igazán életszagú, valós embermesék ezek a vallomások. Kissé keserédes, itt-ott sajog is egy-egy emlék, olyan hétköznapi sorsok, történetek, amik természetesen VM életéből idéznek meg pillanatokat, mégis az olvasó magáénak is érezhet jó néhányat. Nagyon erőteljes és jellemző pillanatképek az élet szakaszairól. Vannak gyerekkori, fiatal felnőtt, és a jelen életének szakasziról is akadnak vallomások. Különösen tetszettek az idősödő férfi életről vázolt tapasztalatai, érzései.
Az Anya csak egy van című regénye volt a legelső Vámos-könyv, amit olvastam, elég meghatározó lett a továbbiakra. Nem volt kérdés, arra késztetett, hogy szépen sorban olvassam el a többi kötetét is. Eddig ezzel együtt tizenháromnál tartok. Van, amit többször is olvastam. Van egy sajátosan jellemző stílusa, dinamikája, tetszik a vallomások finoman ironikus humora.
Minden apró történetnek jelentősége, hatása van életünkben, néha több, mint gondolnánk.
Érzések, szülői és szerelmi kapcsolatok, barátságok, vágyak, emlékek adják ki a nagy kerek egészet. Amik néha kínosak is tudnak lenni, hiszen az életben ezekből is jut bőven. Mindenkinek akad olyan is, amit inkább szeretne elfelejteni. VM úgy döntött, megteheti, már felvállalhat néhány ilyen esetet.
Ezeknek persze van mondanivalója, súlya és hatása, sőt humora is. Az apró szilánkokból kerekedik ki maga az élet. Minden szereplő hozzáteszi vagy éppen elveszi a maga részét a teljességből. Úgy befolyásolva, hogy akarva-akaratlan hatást gyakorol a későbbiekre. Vámos Miklós (aki Tibor is) csodálatos egyszerűséggel ábrázolja, villantja fel ezeket az emberi sorsokat. A szülőkét, szerelmekét, gyermekekkel való eseteket, vagy akár a politikai helyzetet jeleníti meg.
Sok szép történetet olvashatunk a barátságról, és a bizalomról, a gyermekévek kamaszkori emlékeiről. Egyik kedvencem a Tejföl című írás, de szeretem az Áldott, Pszt, Levágott, Pucér, Kairosz és a Kolléga című novellákat is. Legdrámaibb egyértelműen a Dad og ok. Erről nem is szólnék semmit, tessék elolvasni! Akkoriban tényleg nehéz volt gyereknek lenni.
Számomra ezeknek a vallomásoknak a legfontosabb mondanivalója, hogy élni kell. Lehetőleg jól kellene... boldognak érezzük magunkat a bőrünkben. A Tűzhely erre ad választ, igen, van erre is példa. Tetszett az elvált apa megjelenítése, tökéletesen átélhettem, hiszen velem is megtörtént. Nagyon nagy pozitívum, ha a felnőtt be tudja ismerni a gyereke előtt: hibázott, tévedett, ideges volt. Küzdelmes az élet fenntartása, egyben tartani a dolgokat. Elég egy feldőlt tejes doboz, egy leesett pohár és borul minden, addig elnyomott bánat, sérelem a felszínre tör.
"Nemzedékünkre jellemző, hogy (túl) fiatalon kötöttünk házasságot. (Először.)"
Nem tudunk, nem lehetünk minden pillanatban száz százalékos állapotban, bár igyekszünk. Túl kell lépni azon, ki mit gondol rólunk. Telnek az évek, rohamosan, az évek elindítanak nem csak külső, de belső változást is az emberben. A sötétben borotválkozásnál visítva vigyorogtam... A végén pedig jön a nagy kérdés: legalább önmagunknak sikerült megfelelnünk?
Tetszett az ötlet, az olvasónak hagyott hely a saját vallomásokhoz. Kettőt megosztok, távirati stílusban, a Márkez meg én mintájára: Vámos meg én:
Egy:
Könyvhét, 2012., Vörösmarty-tér, dedikálás, hatalmas sor, hirtelen kerekedett nyári zápor, (ömlik fél órán át) Vámos dedikál. Nem, nem esett kétségbe, az ernyőt nem is akárki, személyesen Barna Imre tartotta, egyesével járultunk elé mi, olvasók. Én is. Mintha mi sem történne, eső ide, zápor oda, figyelt!, kérdezett, láthatóan érdeklődve hallgatta a könyveiről szóló válaszaim. Ez a Szitakötő megjelenése idején volt, amikor direkt két régi, első kiadásos könyvét vittem el.
Kettő:
Idén február, Athenaeum sajtótájékoztató után: Vámos a tömegben sétál, már túl a kötelező fotózáson, beszélgetésen. Figyel, várja, ki meri megszólítani. Látszott, várja.. én nem mertem... Majd tíz nappal később, pontosan ahogy leírta ebben a kötetben is, Szeged, Magyar széppróza napján, író-olvasó találkozó vele. Mesél (végig állva) az akkor még készülő új könyvről, Esterházyról, az olvasásról néhány anekdotát az életéről. Azt amit a figyelmes hallgatóság még tapasztalhat: az írói alázat! Fantasztikus ezt érezni. Ott és itt olvasás után. A férfi biciklin bicajozó gyerektől, a zenész ifjún át a felnőtt, elvált, majd idősödő apa érzéseiről. Emberi és meghatóan valós, átélhetően őszinte. Keressétek, olvassátok.
Athenaeum, Budapest, 2018
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937472
2018. április 22., vasárnap
Az elveszett tárgyak őrzője
Ruth Hogan: Az elveszett tárgyak őrzője
A szemet gyönyörködtető, kellően figyelemfelkeltő borító egy könnyed, édes kis szerelmi történetet takar. Egy meglepő csavarral, ugyanis amolyan "könyv a könyvben" regény ez, amin belül van egy másik történet is. De erről később.
A történet jól indul, erős, nyitó kezdés után bontakozik ki az első történet: Anthony Peardew fiatalon elvesztette azt a medált, amit szerelmétől kapott emlékül. A tragédia, hogy azon a napon életének szerelmét is elveszíti, mielőtt éppen feleségül vehette volna. Ez alaposan rányomta bélyegét a férfi további életére. 40 éve siratja Theresét...
Szenvedését enyhítendő és új kihívásként ő lesz az "elveszett tárgyak" őrzője. Mániákusan gyűjteni kezdi, ki mit és mikor, hol vesztett el: akár vonaton, a parkokban talált dolgokról feljegyzi kié volt. Teszi ezt abban a reményben, hogy talán majd újra eljut a jogos tulajdonoshoz a tárgy. Történeteket ír a megtalált dolgokról, amik elég fantáziadúsak.
Ahogy azonban telnek az évek, idősödik, és rájön, hogy haldoklik... mi lesz ezzel a sok felhalmozott dolgokkal? Találnia kell valakit, akire ezt a feladatot rábízhatja. Itt lép be a történetbe a házvezetőnő, Laura. Aki sajnos koránt sincs olyan jó karakter, mint Anthony. Furcsa volt, hogy a főhős meghal, kiesik a történetből. Itt nekem megtört a varázs, leült a regény története.
Van azonban egy másik történet is, Eunice és Ász szerelme, amit főleg érdekesnek találtam.
Néha úgy éreztem, hogy sokkal jobban érdekel az ő történetük, mint Laura önbizalomhiányos, kesergő élete, hiszen ő eléggé nyűglődős volt. Eunice és Ász története mozgalmasabbra sikerült. Tetszett a történetnek az a része, amikor az 1940-es években jártunk, majd a 70-es és 80-as években is megfordultunk. A két karakter kedves figura, szerethetőek. Portia pedig egy undok boszorkányként visz színt és lendületet ebbe a szálba.
Anthony és maga az egész ház, a környezete különös varázzsal bírt. A több ezer tételből álló furcsa gyűjteménye, a fiókokban és polcokon felhalmozva olyan misztikusan titokzatos a lezárt szobával. Laura, a házvezetőnő minden bizonnyal békét találhat itt elrontott élete után. Kár, hogy Anthony halála után Laura nem tudott az előtte álló feladatokhoz felnőni, nem tudta pótolni őt. Vannak novellák is, amelyeket Anthony írt a tárgyakról és tulajdonosaikról. Ezek gyakran sötétebb érzéseket keltettek, mint maga a könyv. A mesés hangulat megfogja az olvasót, egy könnyed szórakozást adó regényt kap. Mégis úgy éreztem, hogy Anthony élete és történetei jobban működnek, azokat kellett volna csak végig vinni. Laura nem lett szimpatikus alak az állandó kesergésével a válásáról. Sok olyan rész is volt ebben a könyvben, ami azért tetszett. A ház és a kert leírása, Napsugár, a szomszéd lány alakja, és persze Anthony karaktere. Mégis néhol széteső, már-már giccsbe hajlik, hatásvadász az egész, a klissés befejezés nagyon kiszámítható. Végül természetesen a történet két szála, ha kissé hihetetlen módon is, de összeér.
Ruth Hogan egy bájos és reményt adó mesét igyekezett kikeverni, amelyben a szegény lány megtalálja a boldogságot, élete nyugodt szakaszba lép, amikor megörökli Anthony otthonát, és vele ezt a furcsa feladatot. Amivel, érzésem szerint nem igazán tudott megbirkózni... A visszaemlékezések érdekesek, amit néhány furcsa figurával megtűzdelt még. Azonban a regény poénjai nekem laposak, sőt, néhol egyenesen kínosra sikerültek ( Adidas és az Aids vagy a kifacsart filmcímek)
Minden életnek vannak folyamatosan kisebb-nagyobb veszteségei. Van, ami jelentősebb, van, amin gyorsan túllépünk. Nem csak tárgyakat, de kapcsolatokat is elvesztünk, átértékelődnek életünkben.
A szerelem, a veszteség és a barátság erejének romantikus története próbál lenni ez a regény. Az idősíkok váltásai kissé eklektikussá tették az egészet. Egy romantikus pöttyös-lányregény és egy felnőtt könyv furcsa elegye lett. Utazáshoz, vagy tea és süti mellé, édes-bús romantikázóknak, nagyiknak kiváló lehet.
General Press, Budapest, 2018
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521365 · Fordította: Pejkov Boján
A szemet gyönyörködtető, kellően figyelemfelkeltő borító egy könnyed, édes kis szerelmi történetet takar. Egy meglepő csavarral, ugyanis amolyan "könyv a könyvben" regény ez, amin belül van egy másik történet is. De erről később.
A történet jól indul, erős, nyitó kezdés után bontakozik ki az első történet: Anthony Peardew fiatalon elvesztette azt a medált, amit szerelmétől kapott emlékül. A tragédia, hogy azon a napon életének szerelmét is elveszíti, mielőtt éppen feleségül vehette volna. Ez alaposan rányomta bélyegét a férfi további életére. 40 éve siratja Theresét...
Szenvedését enyhítendő és új kihívásként ő lesz az "elveszett tárgyak" őrzője. Mániákusan gyűjteni kezdi, ki mit és mikor, hol vesztett el: akár vonaton, a parkokban talált dolgokról feljegyzi kié volt. Teszi ezt abban a reményben, hogy talán majd újra eljut a jogos tulajdonoshoz a tárgy. Történeteket ír a megtalált dolgokról, amik elég fantáziadúsak.
Ahogy azonban telnek az évek, idősödik, és rájön, hogy haldoklik... mi lesz ezzel a sok felhalmozott dolgokkal? Találnia kell valakit, akire ezt a feladatot rábízhatja. Itt lép be a történetbe a házvezetőnő, Laura. Aki sajnos koránt sincs olyan jó karakter, mint Anthony. Furcsa volt, hogy a főhős meghal, kiesik a történetből. Itt nekem megtört a varázs, leült a regény története.
Van azonban egy másik történet is, Eunice és Ász szerelme, amit főleg érdekesnek találtam.
Néha úgy éreztem, hogy sokkal jobban érdekel az ő történetük, mint Laura önbizalomhiányos, kesergő élete, hiszen ő eléggé nyűglődős volt. Eunice és Ász története mozgalmasabbra sikerült. Tetszett a történetnek az a része, amikor az 1940-es években jártunk, majd a 70-es és 80-as években is megfordultunk. A két karakter kedves figura, szerethetőek. Portia pedig egy undok boszorkányként visz színt és lendületet ebbe a szálba.
Anthony és maga az egész ház, a környezete különös varázzsal bírt. A több ezer tételből álló furcsa gyűjteménye, a fiókokban és polcokon felhalmozva olyan misztikusan titokzatos a lezárt szobával. Laura, a házvezetőnő minden bizonnyal békét találhat itt elrontott élete után. Kár, hogy Anthony halála után Laura nem tudott az előtte álló feladatokhoz felnőni, nem tudta pótolni őt. Vannak novellák is, amelyeket Anthony írt a tárgyakról és tulajdonosaikról. Ezek gyakran sötétebb érzéseket keltettek, mint maga a könyv. A mesés hangulat megfogja az olvasót, egy könnyed szórakozást adó regényt kap. Mégis úgy éreztem, hogy Anthony élete és történetei jobban működnek, azokat kellett volna csak végig vinni. Laura nem lett szimpatikus alak az állandó kesergésével a válásáról. Sok olyan rész is volt ebben a könyvben, ami azért tetszett. A ház és a kert leírása, Napsugár, a szomszéd lány alakja, és persze Anthony karaktere. Mégis néhol széteső, már-már giccsbe hajlik, hatásvadász az egész, a klissés befejezés nagyon kiszámítható. Végül természetesen a történet két szála, ha kissé hihetetlen módon is, de összeér.
Ruth Hogan egy bájos és reményt adó mesét igyekezett kikeverni, amelyben a szegény lány megtalálja a boldogságot, élete nyugodt szakaszba lép, amikor megörökli Anthony otthonát, és vele ezt a furcsa feladatot. Amivel, érzésem szerint nem igazán tudott megbirkózni... A visszaemlékezések érdekesek, amit néhány furcsa figurával megtűzdelt még. Azonban a regény poénjai nekem laposak, sőt, néhol egyenesen kínosra sikerültek ( Adidas és az Aids vagy a kifacsart filmcímek)
Minden életnek vannak folyamatosan kisebb-nagyobb veszteségei. Van, ami jelentősebb, van, amin gyorsan túllépünk. Nem csak tárgyakat, de kapcsolatokat is elvesztünk, átértékelődnek életünkben.
A szerelem, a veszteség és a barátság erejének romantikus története próbál lenni ez a regény. Az idősíkok váltásai kissé eklektikussá tették az egészet. Egy romantikus pöttyös-lányregény és egy felnőtt könyv furcsa elegye lett. Utazáshoz, vagy tea és süti mellé, édes-bús romantikázóknak, nagyiknak kiváló lehet.
General Press, Budapest, 2018
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521365 · Fordította: Pejkov Boján
2018. április 18., szerda
Akkor is
Finy Petra: Akkor is
"A papírba csomagolt krémesek letoccsantak a földre, és szétkenődnek. Éppen, mint Sára élete."
Az idei év egyik legfurcsább, legeredetibb története számomra. Bemászott a lelkembe, napok múlva is velem volt Salamon Sára. Bevallom ismerőseim, barátaim kapcsolatait és a saját tapasztalataimat is szemrevételezve gondoltam át a regény történetét. Nagyon is elképzelhető és valós tudott lenni, bár tagadhatatlanul Sára lett az egyik legellenszenvesebb női karakter idén, egészen a könyv feléig. Onnan kezdett változni, alakulni, már drukkoltam is neki a végére, találja meg a boldogságát. Nézzük miről is mesél Finy Petra második felnőtteknek szóló regénye.
Finy Petra a Madárasszony című első regényében is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. Nincs ez most sem másképp. Sára egy reggel egyedül marad a két gyermekével, ugyanis férje, András a kávé után egyszerűen kisétál az életükből. Teszi ezt minden magyarázat nélkül. Sára összeomlik, hiszen nem érzékelte a vészjeleket. Valami véglegesen elromlott, elfáradt közöttük.
A házastársi kapcsolat egy aknamező. Közel húsz év után az idillinek tűnő házasság omlik össze és temeti maga alá a szereplőket egy pillanat alatt. Van ilyen, láttam már hasonlót magam is. Azonban ahhoz, hogy ide jussunk két ember kell mindig. Sára viszont csak és kizárólag a saját bánatával, sérelmeivel van elfoglalva, annyira sokkolja a férje lelépése. Fontos, húsba vágó problémák kerülnek terítékre.
Sára önsajnálatban tocsog, hisztizik, elkeseredett és dühös, szétesik. Ezekkel azonosulni nem volt egyszerű, férfi olvasóként. Azonban Sára jellemfejlődése nagyívű, látványos. A sokk hatása még anyját is megviseli, régi sebeket tép fel. Ő egy elég furcsa alakja a regénynek, igazi "anti-nagymama". Furcsa barátai a tantestületből szintén csak kuszálják a szálakat segítség címén. Bárdosi és Bea a kollégák szerepében a maguk módján próbálják Sárát vigasztalni, akkor is talpra állítani.
Eleinte Sára vissza akarja szerezni Andrást. Majd, amikor ez nem megy, öngyilkos akar lenni. No, ekkor lép közbe és veszi kézbe a dolgokat a mogorva szomszéd, Őze bácsi. Ő egy "magyar Ove" , aki pontosan és jól látja a életükben elkövetett hibákat. Humora egyéni szín a regényben, kiváló karakter. Élettapasztalatával segít talpra állni Sárának. Lefoglalja, feladatot ad neki, nem is akármit! Azért is fontos a szerepe, mert Sára körül nincs senki, akire támaszkodhatna. Negyvenévesen éppen ideje is a saját lábára állnia, hiszen az élete támasza eddig a férje, András volt. Tőle függött, vele érezte biztonságban magát az életben. Ez a támasz pedig eltűnt, így a nő szó szerint kapaszkodó nélkül maradt. Az életközépi válság nem csak divatos téma, de erősen valós is. Bele-bele mart a lelkembe, sok esetben volt drámai az események sora. Volt, hogy bizony idegesítőnek találtam Sárát, gyerekesnek a viselkedését. Utána még kicsit drukkoltam is neki, el tudtam volna képzelni, András visszatér, Sára sikerrel jár és felül tudnak emelkedni a helyzeten. Ám aki menni akar, az menjen...
A gyerekek voltak nagyon eredetiek, különösen Sára kisfiának karaktere tetszett, aki pontosan és jól érzékelte a szülők kapcsolatának rezdüléseit, adott Sárának jó tanácsokat. Sára átalakulása, fejlődése jól követhető. A félelmeinkkel szembenézni is bátorság, de azokat legyőzni az az igazi!
"Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát."
A párbeszédek fájdalmasan életszerűek, a metaforák pedig szépen színezik a történet lírai vonalát.
Gyönyörű mondatokkal írja le, jeleníti meg a természetet, párhuzamot húzva az emberi sorsokkal. Különösen a hattyúkról írt rész kiemelkedően szép. Sára szüleinek múltja, annak titkai is további fájó emlékeket idéznek meg a nőben. A szembenézés elkerülhetetlen. Sára végre felnőtt. Van legalább jó húsz éve a valóban boldog életre, annak lehetőségére. A szövegből azt éreztem, hogy a szerző nem csak megismerteti az olvasókkal ezt a történetet, de ismeri és érti az emberi sorsokban rejlő drámát.
Akikről szól a történet mi vagyunk, olvasók. Olyan görbetükör-féle regény, amibe merjünk belenézni. Hogy ki mit lát és az mennyire fog tetszeni, azt döntse el magának mindenki. Sára története szerencsére nem fordul rózsaszínbe, de a boldogság esélye feltűnik. Egy olyan szereplő személyében, aki méltó társa lehet Sárának, de erről nem mondanék többet. Sára akkor is meg fogja találni.
A regény fülszövege:
Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.
Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!
Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő
Közel harminc gyermekvers és mesekönyv után ez a második felnőtteknek szóló regénye.
Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937489
"A papírba csomagolt krémesek letoccsantak a földre, és szétkenődnek. Éppen, mint Sára élete."
Az idei év egyik legfurcsább, legeredetibb története számomra. Bemászott a lelkembe, napok múlva is velem volt Salamon Sára. Bevallom ismerőseim, barátaim kapcsolatait és a saját tapasztalataimat is szemrevételezve gondoltam át a regény történetét. Nagyon is elképzelhető és valós tudott lenni, bár tagadhatatlanul Sára lett az egyik legellenszenvesebb női karakter idén, egészen a könyv feléig. Onnan kezdett változni, alakulni, már drukkoltam is neki a végére, találja meg a boldogságát. Nézzük miről is mesél Finy Petra második felnőtteknek szóló regénye.
Finy Petra a Madárasszony című első regényében is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. Nincs ez most sem másképp. Sára egy reggel egyedül marad a két gyermekével, ugyanis férje, András a kávé után egyszerűen kisétál az életükből. Teszi ezt minden magyarázat nélkül. Sára összeomlik, hiszen nem érzékelte a vészjeleket. Valami véglegesen elromlott, elfáradt közöttük.
A házastársi kapcsolat egy aknamező. Közel húsz év után az idillinek tűnő házasság omlik össze és temeti maga alá a szereplőket egy pillanat alatt. Van ilyen, láttam már hasonlót magam is. Azonban ahhoz, hogy ide jussunk két ember kell mindig. Sára viszont csak és kizárólag a saját bánatával, sérelmeivel van elfoglalva, annyira sokkolja a férje lelépése. Fontos, húsba vágó problémák kerülnek terítékre.
Sára önsajnálatban tocsog, hisztizik, elkeseredett és dühös, szétesik. Ezekkel azonosulni nem volt egyszerű, férfi olvasóként. Azonban Sára jellemfejlődése nagyívű, látványos. A sokk hatása még anyját is megviseli, régi sebeket tép fel. Ő egy elég furcsa alakja a regénynek, igazi "anti-nagymama". Furcsa barátai a tantestületből szintén csak kuszálják a szálakat segítség címén. Bárdosi és Bea a kollégák szerepében a maguk módján próbálják Sárát vigasztalni, akkor is talpra állítani.
Eleinte Sára vissza akarja szerezni Andrást. Majd, amikor ez nem megy, öngyilkos akar lenni. No, ekkor lép közbe és veszi kézbe a dolgokat a mogorva szomszéd, Őze bácsi. Ő egy "magyar Ove" , aki pontosan és jól látja a életükben elkövetett hibákat. Humora egyéni szín a regényben, kiváló karakter. Élettapasztalatával segít talpra állni Sárának. Lefoglalja, feladatot ad neki, nem is akármit! Azért is fontos a szerepe, mert Sára körül nincs senki, akire támaszkodhatna. Negyvenévesen éppen ideje is a saját lábára állnia, hiszen az élete támasza eddig a férje, András volt. Tőle függött, vele érezte biztonságban magát az életben. Ez a támasz pedig eltűnt, így a nő szó szerint kapaszkodó nélkül maradt. Az életközépi válság nem csak divatos téma, de erősen valós is. Bele-bele mart a lelkembe, sok esetben volt drámai az események sora. Volt, hogy bizony idegesítőnek találtam Sárát, gyerekesnek a viselkedését. Utána még kicsit drukkoltam is neki, el tudtam volna képzelni, András visszatér, Sára sikerrel jár és felül tudnak emelkedni a helyzeten. Ám aki menni akar, az menjen...
A gyerekek voltak nagyon eredetiek, különösen Sára kisfiának karaktere tetszett, aki pontosan és jól érzékelte a szülők kapcsolatának rezdüléseit, adott Sárának jó tanácsokat. Sára átalakulása, fejlődése jól követhető. A félelmeinkkel szembenézni is bátorság, de azokat legyőzni az az igazi!
"Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát."
A párbeszédek fájdalmasan életszerűek, a metaforák pedig szépen színezik a történet lírai vonalát.
Gyönyörű mondatokkal írja le, jeleníti meg a természetet, párhuzamot húzva az emberi sorsokkal. Különösen a hattyúkról írt rész kiemelkedően szép. Sára szüleinek múltja, annak titkai is további fájó emlékeket idéznek meg a nőben. A szembenézés elkerülhetetlen. Sára végre felnőtt. Van legalább jó húsz éve a valóban boldog életre, annak lehetőségére. A szövegből azt éreztem, hogy a szerző nem csak megismerteti az olvasókkal ezt a történetet, de ismeri és érti az emberi sorsokban rejlő drámát.
Akikről szól a történet mi vagyunk, olvasók. Olyan görbetükör-féle regény, amibe merjünk belenézni. Hogy ki mit lát és az mennyire fog tetszeni, azt döntse el magának mindenki. Sára története szerencsére nem fordul rózsaszínbe, de a boldogság esélye feltűnik. Egy olyan szereplő személyében, aki méltó társa lehet Sárának, de erről nem mondanék többet. Sára akkor is meg fogja találni.
A regény fülszövege:
Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.
Köszönöm az előolvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!
Finy Petra: (Budapest, 1978. június 4-) író, költő
Közel harminc gyermekvers és mesekönyv után ez a második felnőtteknek szóló regénye.
Athenaeum, Budapest, 2018
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937489
2018. április 17., kedd
Mi maradunk!
Jásdi István: Mi maradunk!
A személyes sorosok által bemutatott, a történelem viharait megélt család története megindító és elgondolkoztató. Ma nagyon népszerűek ezek a családregények a sajátosan egyéni történetek valós események hatásait ábrázoló, az egyes emberek, családok és generációkra ható események megismertetése. A megítélése is igen árnyaltan ad egy komoly történelmi hátteret.
Jásdi István könyvéből a 19. - 20. század történelme mellett egy szerteágazó, négy generációt bemutató családi sors bontakozik ki. Amibe természetesen erősen beavatkozott a történelem, megtépázta, és több tragédia után is az összetartást, összefogást mutatja meg a ma emberének. Nagyon meghatározó a nők szerepe, befolyásoló tényezők voltak ebben a családban. Nem csak mint anyák és feleségek, szerelmek, de döntéshozók is. Megbecsülésük azonban nem feltétlen volt olyan, mint elvárható lett volna. A női sorsok a család összetartó erejét emelik ki ebben a nem szokványos családregényben. Leginkább az anya alakja volt számomra meghatározó, ahogy visszafogta férjét '56 októberében. Védve a család egységét.
A korán árvaságra jutott, komáromi tímárlány, Jány Vilma és hites ura, a leszerelt őrmester, Hautzinger Sándor fűszerüzlete tönkremegy, s mindenüket elárverezik. A nincstelenné lett család
a budapesti rokonok segítségével kerül a fővárosba. Vilma varrással egészíti ki férje hivatalnoki szegényes keresetét. Nem kell vázolni, mekkora elismerés illeti a szülőket, hogy a nehéz körülményeik ellenére kitaníttatják mindhárom gyermeküket. Guszti, a Ludovikán végez, öccse Sanyi, középiskolai tanári diplomát szerez, Ili a tanítóképzőn végez. Családot alapítanak, és akár élhetnének boldogan, ha nem jön a nagy világégés. Gazdasági válságok, forradalmak, háborúk árnyalják a képet, nehezítik életüket, ahogyan már a nagyszülőkét is erősen befolyásolták.
A könyv a saját gyerekkori emlékekből, naplójegyzeteiből, börtönjegyzeteiből táplálkozik. Ezek közül folyamatosan kiemelkedik, visszatérünk Jány Gusztáv alakjához. Az ő sorsa volt a legdrámaibb. A könyv legerősebb, leghosszabb fejezete mutatja be őt. A siralomházból írt levele megrázó hatású.
Dokumentum-szerűen követhetjük életének alakulását. Komoly betegségek is nehezítették életüket. A történelmi korokat átívelő regény eseményei egy sajátos történelemkönyv és családregény keveréke. Persze a családban más katona is volt, mégpedig a szerző apja. Ő szintén híres evezős bajnok, a pilóta már 27 évesen. Neki az lett a veszte, hogy zsidó vér folyik az ereiben. Szálasi terror, Don-kanyar borzalmai is tökéletesen adják a hátteret. A szerző által ”Aranykertnek” nevezett Csallóközből, Pozsonytól Sopronig, majd Budapestre visz a család története. Nagy út ez, amit bejárhatunk, megismerve egy család tagjainak drámai sorsát, életük nehéz pillanatait. Biztosan hasonló ez a sors a kortársakéhoz, egyéni eltérések vannak. Olyan dolgokat ír meg, amelyeket ugyan ismerünk a történelemkönyvekből, ám a család tagjai életét a kendőzetlen valójában tárja elénk. Az elszakítottságról, a diktatúráról, a családi nevelés és a családok sokféleségéről tudhatunk meg történeteket. Tipikusan olyan kordokumentum-regény, amit lehetetlen érzelmek nélkül értékelni.
Jásdi István történeteket, családi legendákat mesél a könyvében. A nagyapjáét, aki hazatért a hadifogságból, az édesanyjáét, aki költőként lehetett volna ismert, ha nem lesz hősi halott az apukája. A gyerekkori házvezetőnőjéét, Bözsiét, aki remek üzleti érzékkel, vállalkozóként egészítette ki a tsz-től kapott fizetését, de dokumentumokkal mutatja meg azt is, milyen tárgyalása volt a nagyapja testvérének, Jány Gusztávnak, akit halálra ítéltek, és akinek hite és döntései egészen másként hatnak a család szemszögéből, mint történelmi nézőpontból. Izgalmas és elgondolkodtató, őszinte és közvetlen vallomás ez. Bizony itthon maradni izgalmasabb, nagyobb bátorság kell hozzá, mint elmenni.
JÁSDI ISTVÁN - 1947-ben született Budapesten. Külkereskedelmi Főiskolát végzett. 1984-től alapítója és elnök-vezérigazgatója a Hungavis Külkereskedelmi Rt.-nek. 1998-tól alapítója és tulajdonosa a Jásdi Pince Kft.-nek.
A könyv fülszövegéből:
Jásdi István könyvéből egy népes család négy generációjának szerteágazó és lebilincselő története bontakozik ki, amelynek ideje és tere a magyar XIX. és XX. század. Családtagjainak visszaemlékezéseiből, saját gyerek- és ifjúkori élményeiből, hivatalos dokumentumokból, naplóbejegyzésekből, bírósági jegyzőkönyvekből építi fel epizódról epizódra rendhagyó családregényét, részletgazdag, árnyalt korrajzot festve. A Hautzingerek, Jányk, Jásdik sorsában sokan saját felmenőik, nagyszüleik, szüleik sorsát ismerhetik fel, hiszen ahogy telnek-múlnak az évszázadok, egy család története egyre inkább azonos magának az országnak a történelmével. Így válik ez a különleges-különös könyv „tucatregénnyé”, azoknak a regényévé, akik a vesztes háborúkból is győztesen kerülnek ki.
Jaffa, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750550
A személyes sorosok által bemutatott, a történelem viharait megélt család története megindító és elgondolkoztató. Ma nagyon népszerűek ezek a családregények a sajátosan egyéni történetek valós események hatásait ábrázoló, az egyes emberek, családok és generációkra ható események megismertetése. A megítélése is igen árnyaltan ad egy komoly történelmi hátteret.
Jásdi István könyvéből a 19. - 20. század történelme mellett egy szerteágazó, négy generációt bemutató családi sors bontakozik ki. Amibe természetesen erősen beavatkozott a történelem, megtépázta, és több tragédia után is az összetartást, összefogást mutatja meg a ma emberének. Nagyon meghatározó a nők szerepe, befolyásoló tényezők voltak ebben a családban. Nem csak mint anyák és feleségek, szerelmek, de döntéshozók is. Megbecsülésük azonban nem feltétlen volt olyan, mint elvárható lett volna. A női sorsok a család összetartó erejét emelik ki ebben a nem szokványos családregényben. Leginkább az anya alakja volt számomra meghatározó, ahogy visszafogta férjét '56 októberében. Védve a család egységét.
A korán árvaságra jutott, komáromi tímárlány, Jány Vilma és hites ura, a leszerelt őrmester, Hautzinger Sándor fűszerüzlete tönkremegy, s mindenüket elárverezik. A nincstelenné lett család
a budapesti rokonok segítségével kerül a fővárosba. Vilma varrással egészíti ki férje hivatalnoki szegényes keresetét. Nem kell vázolni, mekkora elismerés illeti a szülőket, hogy a nehéz körülményeik ellenére kitaníttatják mindhárom gyermeküket. Guszti, a Ludovikán végez, öccse Sanyi, középiskolai tanári diplomát szerez, Ili a tanítóképzőn végez. Családot alapítanak, és akár élhetnének boldogan, ha nem jön a nagy világégés. Gazdasági válságok, forradalmak, háborúk árnyalják a képet, nehezítik életüket, ahogyan már a nagyszülőkét is erősen befolyásolták.
A könyv a saját gyerekkori emlékekből, naplójegyzeteiből, börtönjegyzeteiből táplálkozik. Ezek közül folyamatosan kiemelkedik, visszatérünk Jány Gusztáv alakjához. Az ő sorsa volt a legdrámaibb. A könyv legerősebb, leghosszabb fejezete mutatja be őt. A siralomházból írt levele megrázó hatású.
Dokumentum-szerűen követhetjük életének alakulását. Komoly betegségek is nehezítették életüket. A történelmi korokat átívelő regény eseményei egy sajátos történelemkönyv és családregény keveréke. Persze a családban más katona is volt, mégpedig a szerző apja. Ő szintén híres evezős bajnok, a pilóta már 27 évesen. Neki az lett a veszte, hogy zsidó vér folyik az ereiben. Szálasi terror, Don-kanyar borzalmai is tökéletesen adják a hátteret. A szerző által ”Aranykertnek” nevezett Csallóközből, Pozsonytól Sopronig, majd Budapestre visz a család története. Nagy út ez, amit bejárhatunk, megismerve egy család tagjainak drámai sorsát, életük nehéz pillanatait. Biztosan hasonló ez a sors a kortársakéhoz, egyéni eltérések vannak. Olyan dolgokat ír meg, amelyeket ugyan ismerünk a történelemkönyvekből, ám a család tagjai életét a kendőzetlen valójában tárja elénk. Az elszakítottságról, a diktatúráról, a családi nevelés és a családok sokféleségéről tudhatunk meg történeteket. Tipikusan olyan kordokumentum-regény, amit lehetetlen érzelmek nélkül értékelni.
Jásdi István történeteket, családi legendákat mesél a könyvében. A nagyapjáét, aki hazatért a hadifogságból, az édesanyjáét, aki költőként lehetett volna ismert, ha nem lesz hősi halott az apukája. A gyerekkori házvezetőnőjéét, Bözsiét, aki remek üzleti érzékkel, vállalkozóként egészítette ki a tsz-től kapott fizetését, de dokumentumokkal mutatja meg azt is, milyen tárgyalása volt a nagyapja testvérének, Jány Gusztávnak, akit halálra ítéltek, és akinek hite és döntései egészen másként hatnak a család szemszögéből, mint történelmi nézőpontból. Izgalmas és elgondolkodtató, őszinte és közvetlen vallomás ez. Bizony itthon maradni izgalmasabb, nagyobb bátorság kell hozzá, mint elmenni.
JÁSDI ISTVÁN - 1947-ben született Budapesten. Külkereskedelmi Főiskolát végzett. 1984-től alapítója és elnök-vezérigazgatója a Hungavis Külkereskedelmi Rt.-nek. 1998-tól alapítója és tulajdonosa a Jásdi Pince Kft.-nek.
A könyv fülszövegéből:
Jásdi István könyvéből egy népes család négy generációjának szerteágazó és lebilincselő története bontakozik ki, amelynek ideje és tere a magyar XIX. és XX. század. Családtagjainak visszaemlékezéseiből, saját gyerek- és ifjúkori élményeiből, hivatalos dokumentumokból, naplóbejegyzésekből, bírósági jegyzőkönyvekből építi fel epizódról epizódra rendhagyó családregényét, részletgazdag, árnyalt korrajzot festve. A Hautzingerek, Jányk, Jásdik sorsában sokan saját felmenőik, nagyszüleik, szüleik sorsát ismerhetik fel, hiszen ahogy telnek-múlnak az évszázadok, egy család története egyre inkább azonos magának az országnak a történelmével. Így válik ez a különleges-különös könyv „tucatregénnyé”, azoknak a regényévé, akik a vesztes háborúkból is győztesen kerülnek ki.
Jaffa, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750550
2018. április 15., vasárnap
Az árulás palotája
Jason Matthews: Az árulás palotája
(Vörös veréb 2.)
A Vörös veréb, alias Dominyika Jegorova az orosz balett-táncosból lett kémnő visszatért. Dominyika, akinek mint a történetből kiderül a balett-karrierje ugyan derékba tört egy nem véletlen baleset miatt, sikeres pályamódosítást tudhat maga mögött. A történet most is kellően izgalmas, fordulatos. Nekem tetszett, bár a kedvenc olvasmányaim közé nem került. Ez egy méltó folytatás, ami ugyan néhol kissé körülményes, száraz, adathalmazok törik meg a történetet, minden izgalom és macho-akció vagy a szerelmi szál ellenére. A sok szervezeti egység, rövidítéseik zavaróak voltak. Az események hozzák a tökéletes kémtörténet minden kellékét: izgalom és fordulat, az amerikaiak csak jót akarnak (békét), az oroszoknál semmi nem számít, legkevésbé az emberi élet, főleg, ha azok Putyin politikai ellenfelei, ehhez a szerelem oldja a feszültséget. Zseniálisan jó karakterek adják még az erejét a regénynek. A könyvben számos új karaktert ismerhetünk meg: a fiatal CIA-ügynököt, Hannah Archert, vagy Julia Zarubinat-ra érdemes figyelni.
Bár kissé nehezen indult, egy ponton pergő érdekfeszítő lesz a szexi kémnő története. Az amerikaiakhoz átállt moszkvai ügynöknő, aki most is életveszélyes játszmába keveredik Putyin Oroszországában. Az külön tetszett, hogy az orosz vezető ebben a regényben saját nevén jelenik meg. A történetet bonyolítja egy új bérgyilkos, aki még hátborzongatóbb elődjénél. Rengeteg az információ a kémkedés világából, mi zajlik a valóságban a színfalak mögött a nemzetközi cselszövésről kapunk képet, lehengerlő akciókkal. A hidegháború nem ért véget, más mederben folyik tovább meglátásom szerint. Ezeket a szexjelenek, és a fejezetek végén található receptek teszik színessé. Igazi kis kulináris kirándulást is kapunk ismét a történet mellé. Nem csak a töltött padlizsán, vagy a répaleves, de az orosz hússaláta vagy a sült csicseriborsó receptjével is gazdagodhatunk, de a céklával töltött pirog is a menü része.
A Vörös veréb című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatásában semmi nem az, aminek elsőre gondolnánk, a cím tökéletesen kifejező. Jegorova százados, mint Washington legértékesebb beépített embere, amúgy az orosz (SZVR) munkatársa visszatért Moszkvába. Mélyen elítéli azokat, akiket szolgál: Putyin Oroszországának oligarcháit, csalóit és bűnözőit, akik a hatalom emberei. Ez nem könnyíti meg az életét, nem meglepő módon Dominyika folyamatos életveszélynek van kitéve. Az izgalmakat nagyban fokozza, hogy a lány szerelmes CIA-s kapcsolattartójába, Nate Nash-be, ám ha ez nem lenne elég ok a bonyodalomra, még az elnök, Putyin szeme is megakad a lányon. Ez a szenvedély pedig veszélyessé válik mindkettőjükre. Matthews finoman érzékelteti a Nate és a Dominika között fennálló feszültség forrásait. Az új hidegháborúban nem csak Dominyika az egyetlen kettős ügynök. Hatalmas pénzek forognak kockán, amíg Oroszországban a rendszer rohad. Ezt igen szemléletesen ábrázolja a szerző. Aki olvasta a Vörös veréb regényt, vagy a filmet látta nem fog csalódni.
Jason Matthews 33 évnyi operatív CIA-s munka után vonult nyugdíjba és megírta első könyvét, a Vörös Veréb történetét. A váratlanul nagy siker eredményeként szinte azonnal mozifilmet készítettek a könyvből. Szerintem ez a folytatás is megérne egy filmes változatot. Jason Matthews feltámasztotta a jó kémregényt. Kissé ugyan hosszú lett, de tény, hogy megéri az olvasást.
Agave Könyvek, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194019 · Fordította: Fazekas László
(Vörös veréb 2.)
A Vörös veréb, alias Dominyika Jegorova az orosz balett-táncosból lett kémnő visszatért. Dominyika, akinek mint a történetből kiderül a balett-karrierje ugyan derékba tört egy nem véletlen baleset miatt, sikeres pályamódosítást tudhat maga mögött. A történet most is kellően izgalmas, fordulatos. Nekem tetszett, bár a kedvenc olvasmányaim közé nem került. Ez egy méltó folytatás, ami ugyan néhol kissé körülményes, száraz, adathalmazok törik meg a történetet, minden izgalom és macho-akció vagy a szerelmi szál ellenére. A sok szervezeti egység, rövidítéseik zavaróak voltak. Az események hozzák a tökéletes kémtörténet minden kellékét: izgalom és fordulat, az amerikaiak csak jót akarnak (békét), az oroszoknál semmi nem számít, legkevésbé az emberi élet, főleg, ha azok Putyin politikai ellenfelei, ehhez a szerelem oldja a feszültséget. Zseniálisan jó karakterek adják még az erejét a regénynek. A könyvben számos új karaktert ismerhetünk meg: a fiatal CIA-ügynököt, Hannah Archert, vagy Julia Zarubinat-ra érdemes figyelni.
Bár kissé nehezen indult, egy ponton pergő érdekfeszítő lesz a szexi kémnő története. Az amerikaiakhoz átállt moszkvai ügynöknő, aki most is életveszélyes játszmába keveredik Putyin Oroszországában. Az külön tetszett, hogy az orosz vezető ebben a regényben saját nevén jelenik meg. A történetet bonyolítja egy új bérgyilkos, aki még hátborzongatóbb elődjénél. Rengeteg az információ a kémkedés világából, mi zajlik a valóságban a színfalak mögött a nemzetközi cselszövésről kapunk képet, lehengerlő akciókkal. A hidegháború nem ért véget, más mederben folyik tovább meglátásom szerint. Ezeket a szexjelenek, és a fejezetek végén található receptek teszik színessé. Igazi kis kulináris kirándulást is kapunk ismét a történet mellé. Nem csak a töltött padlizsán, vagy a répaleves, de az orosz hússaláta vagy a sült csicseriborsó receptjével is gazdagodhatunk, de a céklával töltött pirog is a menü része.
A Vörös veréb című nemzetközi bestseller lebilincselő folytatásában semmi nem az, aminek elsőre gondolnánk, a cím tökéletesen kifejező. Jegorova százados, mint Washington legértékesebb beépített embere, amúgy az orosz (SZVR) munkatársa visszatért Moszkvába. Mélyen elítéli azokat, akiket szolgál: Putyin Oroszországának oligarcháit, csalóit és bűnözőit, akik a hatalom emberei. Ez nem könnyíti meg az életét, nem meglepő módon Dominyika folyamatos életveszélynek van kitéve. Az izgalmakat nagyban fokozza, hogy a lány szerelmes CIA-s kapcsolattartójába, Nate Nash-be, ám ha ez nem lenne elég ok a bonyodalomra, még az elnök, Putyin szeme is megakad a lányon. Ez a szenvedély pedig veszélyessé válik mindkettőjükre. Matthews finoman érzékelteti a Nate és a Dominika között fennálló feszültség forrásait. Az új hidegháborúban nem csak Dominyika az egyetlen kettős ügynök. Hatalmas pénzek forognak kockán, amíg Oroszországban a rendszer rohad. Ezt igen szemléletesen ábrázolja a szerző. Aki olvasta a Vörös veréb regényt, vagy a filmet látta nem fog csalódni.
Jason Matthews 33 évnyi operatív CIA-s munka után vonult nyugdíjba és megírta első könyvét, a Vörös Veréb történetét. A váratlanul nagy siker eredményeként szinte azonnal mozifilmet készítettek a könyvből. Szerintem ez a folytatás is megérne egy filmes változatot. Jason Matthews feltámasztotta a jó kémregényt. Kissé ugyan hosszú lett, de tény, hogy megéri az olvasást.
Agave Könyvek, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194019 · Fordította: Fazekas László
2018. április 14., szombat
Bloginterjú - Finy Petra
Bloginterjú - Finy Petra
Finy Petra nevére első, felnőtteknek szóló regénye megjelenésekor figyeltem fel. A fontos témát bemutató Madárasszony rögtön megfogta a képzeletem. Igazán akkor lettem kíváncsi, mikor megtudtam, eddig gyerekeknek írt verseket, meséket. Néhányat ezek közül én is elolvastam:
Most pedig itt a friss, második felnőtt regénye
Mennyiben más felnőtteknek írni?
Egy gyerekkönyv esetében sokszor mérlegel az ember, hogy milyen korosztálynak ír, és ahhoz méri a stílust, a szöveghosszt és a humorfokot. Felméri mennyi kép lesz, és úgy adagol. Felnőtt könyvnél ez egyszerre szabadabb, mégis kötöttebb. Nagyon szeretek felnőttkönyvet írni, főként, ha utána találkozom mondjuk, egy olvasómmal, aki megilletődötten szorítja meg a kezem, vagy könnyes szemmel a borul a nyakamba, vagy csak zavartan megsúgja, hogy szerette a könyvet. A felnőtt közönség jóval szemérmesebb, ha tőlük kap ilyen kedves gesztusokat egy író, akkor azt még inkább meg kell megbecsülni.
Van előolvasód, kikből áll a tesztközönséged leadás előtt?
A gyerekszövegeimet a lányaim hallják először. A felnőttkönyveket a férjem. De nagyon fontos a nők véleménye, hiszen főként női olvasóim vannak. Az Akkor is esetében nagyon szívmelengető volt a tudat, hogy egy számomra fontos ember, akinek tényleg adok a véleményére, és tökéletesen megbízom az ízlésében, elolvasta. Ő Oláh Andrea. Amikor azt mondta, hogy tetszett neki, na, akkor nyugodtam meg igazán.
Mit kell tudni az új regényedről, mennyiben kapcsolódik, ha kapcsolódik az előző kötethez?
Ez is női sorsot jár körül, és szintén egy olyan témát, mely sok embert érint mostanában: életközepi válság, megcsalás, válás, női erőkeresés. Egy negyvenéves nő egy szép napon azzal szembesül, hogy
Finy Petra nevére első, felnőtteknek szóló regénye megjelenésekor figyeltem fel. A fontos témát bemutató Madárasszony rögtön megfogta a képzeletem. Igazán akkor lettem kíváncsi, mikor megtudtam, eddig gyerekeknek írt verseket, meséket. Néhányat ezek közül én is elolvastam:
Most pedig itt a friss, második felnőtt regénye
az Akkor is címmel a könyvfesztivál újdonsága, ami az Athenaeum Kiadónál jelent meg.
A könyv előzetes sajtóbemutatóján jártam, és kértem fel Petrát válaszoljon itt néhány kérdésre. Ezúton is köszönöm a lehetőséget neki! Erről az újdonságról, a női sorosokról, a mesékről, azok fontosságáról beszélgettünk.
A Madárasszony igen jó regény, a verseid és a meséid eredetiek, egyéniek. Nekem a Lámpalány meséi, A darvak tánca, Szívmadár, Bögreúr meséi, Egy marék buborék, A tesó-ügy és a Seprűsrác meséi tetszettek különösen.
A gyerekeknek írni sem könnyű, hogy szórakoztató és vicces, ám tanító jellegűek is legyenek a versek, mesék. Milyen szerinted a jó mese?
A jó mese nem buta, de nem is okoskodó. Komolyan veszi
a gyereket, és önmagát. Van benne humor, lélek, és képes arra, hogy egy kicsit lelassítsa az időt. Arra, hogy az ezer inger mindig zizegő világából kiszakítsa a gyereket, és egy sóhajtásnyi békét nyújtson a lelkének. Hogy aztán abból a sóhajtásból egy jóleső gondolat legyen. Vagy csak egy halvány érzés, egy érzelmi emlék, amely bármelyik nehéz élethelyzetben előhívható, amikor a gyerek (vagy már felnőtt) lelkileg megszorul. A jó mese mindig ott van veled, mint láthatatlan őrangyal, hogy őrizze a lépteid a történetével, és megóvjon attól, hogy szakadékba zuhanj. Vagy ha már ott vagy, legalább, tudd, hogyan kell onnan kikecmeregni.
Neked van kedvenc meséd?
Természetesen. Ez persze életszakaszonként változik, most épp a Világszép Vaszilissza és A fókaasszony a kedvenc mesém. Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében olvastam, mely a női lét szakaszaihoz, elakadásaihoz, problémáihoz kapcsolódó történetek vannak, és az ahhoz fűzött magyarázatok. Olyan erős energiájú kötet, mintha Boldizsár Ilidkó szövegeit ötvöznénk Soma Mamagésa életszeretetével, női vitalitásával. Vaszilissza története nyilván azért akadhatott be a lelkembe, mert a főszereplő az anyja a halálos ágyán egy bábut ad lányának, mely gondolataival, energiájával segíti őt, és én is korán elvesztettem a mamámat, ezért számomra az komoly sorsfeladat, hogy mihez is kezdek az ő szellemi, lelki hagyatékával. A fókaasszony a határok kijelölése miatt fontos: arról a tipikus hibáról, gyengeségről szól, amelybe oly sokszor beleesünk mi nők: hogy túlságosan feloldódunk egy kapcsolatban, egy helyzetben, és nem őrizzük meg valódi önmagunkat, csak azért hogy jobban szeressenek minket.
Honnan jött az ötlet, hogy felnőtt regényt írj, mi inspirált a témaválasztásnál?
Több, mint húsz gyerekkötet volt már mögöttem, amikor azt éreztem, hogy egy történet még bennem maradt, és feltörni készül, mint egy vulkánból a lávaszökőkút. A Madárasszony szinte kiszakadt belőlem, annyira meg akarta magát íratni. Ezzel tartoztam a mamámnak, ez valójában az ő regénye.
Ez tényleg szomorú, sajnos én is ismerem ezt az érzést. Ezért érezted fontosnak a választott témát a regényedben, a Madárasszonynál?
A depresszió nagyon sok embert érint Magyarországon, küzdünk vele rendesen, mint az alkohollal. Ugyanakkor a mai napig tabunak számít, és a 21. század elején is teljesen elterjedt vélemény, hogy egy depressziós valójában nem beteg, csak “elhagyja magát”, “lusta”, “megjátssza a rosszkedvet”. Ezt nem lehet megjátszani, ezt nem lehet csak úgy leküzdeni. Orvosi segítségre van szükség, különben sok emberhez hasonlóan lábon hordjuk ki, és beleroppanunk. Akinek élt már együtt depresszióssal, az tudja,hogy az illető nem kamuzik. Nekem előfordult ilyesmi a családomban, tudom, miről beszélek.
A könyv előzetes sajtóbemutatóján jártam, és kértem fel Petrát válaszoljon itt néhány kérdésre. Ezúton is köszönöm a lehetőséget neki! Erről az újdonságról, a női sorosokról, a mesékről, azok fontosságáról beszélgettünk.
A Madárasszony igen jó regény, a verseid és a meséid eredetiek, egyéniek. Nekem a Lámpalány meséi, A darvak tánca, Szívmadár, Bögreúr meséi, Egy marék buborék, A tesó-ügy és a Seprűsrác meséi tetszettek különösen.
A gyerekeknek írni sem könnyű, hogy szórakoztató és vicces, ám tanító jellegűek is legyenek a versek, mesék. Milyen szerinted a jó mese?
A jó mese nem buta, de nem is okoskodó. Komolyan veszi
a gyereket, és önmagát. Van benne humor, lélek, és képes arra, hogy egy kicsit lelassítsa az időt. Arra, hogy az ezer inger mindig zizegő világából kiszakítsa a gyereket, és egy sóhajtásnyi békét nyújtson a lelkének. Hogy aztán abból a sóhajtásból egy jóleső gondolat legyen. Vagy csak egy halvány érzés, egy érzelmi emlék, amely bármelyik nehéz élethelyzetben előhívható, amikor a gyerek (vagy már felnőtt) lelkileg megszorul. A jó mese mindig ott van veled, mint láthatatlan őrangyal, hogy őrizze a lépteid a történetével, és megóvjon attól, hogy szakadékba zuhanj. Vagy ha már ott vagy, legalább, tudd, hogyan kell onnan kikecmeregni.
Neked van kedvenc meséd?
Természetesen. Ez persze életszakaszonként változik, most épp a Világszép Vaszilissza és A fókaasszony a kedvenc mesém. Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok című könyvében olvastam, mely a női lét szakaszaihoz, elakadásaihoz, problémáihoz kapcsolódó történetek vannak, és az ahhoz fűzött magyarázatok. Olyan erős energiájú kötet, mintha Boldizsár Ilidkó szövegeit ötvöznénk Soma Mamagésa életszeretetével, női vitalitásával. Vaszilissza története nyilván azért akadhatott be a lelkembe, mert a főszereplő az anyja a halálos ágyán egy bábut ad lányának, mely gondolataival, energiájával segíti őt, és én is korán elvesztettem a mamámat, ezért számomra az komoly sorsfeladat, hogy mihez is kezdek az ő szellemi, lelki hagyatékával. A fókaasszony a határok kijelölése miatt fontos: arról a tipikus hibáról, gyengeségről szól, amelybe oly sokszor beleesünk mi nők: hogy túlságosan feloldódunk egy kapcsolatban, egy helyzetben, és nem őrizzük meg valódi önmagunkat, csak azért hogy jobban szeressenek minket.
Honnan jött az ötlet, hogy felnőtt regényt írj, mi inspirált a témaválasztásnál?
Több, mint húsz gyerekkötet volt már mögöttem, amikor azt éreztem, hogy egy történet még bennem maradt, és feltörni készül, mint egy vulkánból a lávaszökőkút. A Madárasszony szinte kiszakadt belőlem, annyira meg akarta magát íratni. Ezzel tartoztam a mamámnak, ez valójában az ő regénye.
Ez tényleg szomorú, sajnos én is ismerem ezt az érzést. Ezért érezted fontosnak a választott témát a regényedben, a Madárasszonynál?
A depresszió nagyon sok embert érint Magyarországon, küzdünk vele rendesen, mint az alkohollal. Ugyanakkor a mai napig tabunak számít, és a 21. század elején is teljesen elterjedt vélemény, hogy egy depressziós valójában nem beteg, csak “elhagyja magát”, “lusta”, “megjátssza a rosszkedvet”. Ezt nem lehet megjátszani, ezt nem lehet csak úgy leküzdeni. Orvosi segítségre van szükség, különben sok emberhez hasonlóan lábon hordjuk ki, és beleroppanunk. Akinek élt már együtt depresszióssal, az tudja,hogy az illető nem kamuzik. Nekem előfordult ilyesmi a családomban, tudom, miről beszélek.
Mennyiben más felnőtteknek írni?
Egy gyerekkönyv esetében sokszor mérlegel az ember, hogy milyen korosztálynak ír, és ahhoz méri a stílust, a szöveghosszt és a humorfokot. Felméri mennyi kép lesz, és úgy adagol. Felnőtt könyvnél ez egyszerre szabadabb, mégis kötöttebb. Nagyon szeretek felnőttkönyvet írni, főként, ha utána találkozom mondjuk, egy olvasómmal, aki megilletődötten szorítja meg a kezem, vagy könnyes szemmel a borul a nyakamba, vagy csak zavartan megsúgja, hogy szerette a könyvet. A felnőtt közönség jóval szemérmesebb, ha tőlük kap ilyen kedves gesztusokat egy író, akkor azt még inkább meg kell megbecsülni.
Van előolvasód, kikből áll a tesztközönséged leadás előtt?
A gyerekszövegeimet a lányaim hallják először. A felnőttkönyveket a férjem. De nagyon fontos a nők véleménye, hiszen főként női olvasóim vannak. Az Akkor is esetében nagyon szívmelengető volt a tudat, hogy egy számomra fontos ember, akinek tényleg adok a véleményére, és tökéletesen megbízom az ízlésében, elolvasta. Ő Oláh Andrea. Amikor azt mondta, hogy tetszett neki, na, akkor nyugodtam meg igazán.
Mit kell tudni az új regényedről, mennyiben kapcsolódik, ha kapcsolódik az előző kötethez?
Ez is női sorsot jár körül, és szintén egy olyan témát, mely sok embert érint mostanában: életközepi válság, megcsalás, válás, női erőkeresés. Egy negyvenéves nő egy szép napon azzal szembesül, hogy
az addig működőképesnek hitt házassága valójában egy nagy hazugság. A férje lelép a bőröndjével a szeretőjéhez, aki gyereket vár tőle. Hát innen szép nyerni, mondhatnánk! Sára pedig mindent megtesz, hogyha nyerni nem is, de legalább talpra állni képes legyen.
Hogyan látod a nők helyzetét napjainkban, vagy a női szerzőket az irodalomban? vannak, működnek itt is még az előítéletek?
Igen is, meg nem is. Nyilván szép fokozatosan emancipálódik az irodalmunk, de azért ügyesen használjuk még a régi sztereotípiákat is. Pedig igazából nem hiszem, hogy lenne női és férfi irodalom. Amikor az Akkor is-ban egy atomjaira szétesett lelkű, túl naiv, hisztérikusan gyermekded nőt ábrázolok, akinél csak fogjuk a fejünket, miért nem életrevalóbb, és ez a szereplő egy férfit irritál, az arról a férfiról is árulkodik. Róla is üzen, hogy vajon miért idegesíti ennyire egy tehetetlen, érzelmeinek kiszolgáltatott nő.
Új regényed a válás körül bonyolódik. Hogyan látod napjaink párkapcsolatait, mit gondolsz a családi háttérről?
Napjaink párkapcsolatai nagyon megváltoztak. Mintha egy fogat két lova nem egy irányba akarna szaladni, és aztán csodálkozunk,ha szétszakad a kocsi váza, a lovak pedig eltűnnek két irányban, a fogat roncsaival, és házasságuk, kapcsolatuk romjaival. Önző kapcsolatokban élünk, ahol a másikkal csak akkor szeretünk lenni, ha ő megfelelően tükröz minket. Ha magából is akar mutatni valamit, azt már zavarónak érezzük.
Mit tervezel, min dolgozol? A gyerekeknek vagy a felnőtt olvasóknak készülsz valamivel?
Szeretnék egy vicces felnőtt könyvet. Eddig minden kötetem annyira komoly és érzelmes volt (ezért írtam bele Őze bácsit az Akkor is-ba, aki személyes kedvencem, és egy kis humort csempész a könyvbe). Kitaláltam egy olyan illusztrált kötetet, amit már tudom, ki rajzolna, és tudom, miről szól.
Kedves Petra, ehhez és az Akkor is című új regényhez kívánok sok sikert! A téma valóban fontos, aktuális. Az Akkor is bemutatója, dedikálása a könyvfesztiválon, ahol személyes találkozásra is van alkalom: április. 21.-én 14. 00. a Millenárison. Petrával a könyv bemutatóján Jakupcsek Gabriella beszélget majd. Az eseményről részletesebben ITT olvashatsz!
Köszönöm az interjút!
Hogyan látod a nők helyzetét napjainkban, vagy a női szerzőket az irodalomban? vannak, működnek itt is még az előítéletek?
Igen is, meg nem is. Nyilván szép fokozatosan emancipálódik az irodalmunk, de azért ügyesen használjuk még a régi sztereotípiákat is. Pedig igazából nem hiszem, hogy lenne női és férfi irodalom. Amikor az Akkor is-ban egy atomjaira szétesett lelkű, túl naiv, hisztérikusan gyermekded nőt ábrázolok, akinél csak fogjuk a fejünket, miért nem életrevalóbb, és ez a szereplő egy férfit irritál, az arról a férfiról is árulkodik. Róla is üzen, hogy vajon miért idegesíti ennyire egy tehetetlen, érzelmeinek kiszolgáltatott nő.
Új regényed a válás körül bonyolódik. Hogyan látod napjaink párkapcsolatait, mit gondolsz a családi háttérről?
Napjaink párkapcsolatai nagyon megváltoztak. Mintha egy fogat két lova nem egy irányba akarna szaladni, és aztán csodálkozunk,ha szétszakad a kocsi váza, a lovak pedig eltűnnek két irányban, a fogat roncsaival, és házasságuk, kapcsolatuk romjaival. Önző kapcsolatokban élünk, ahol a másikkal csak akkor szeretünk lenni, ha ő megfelelően tükröz minket. Ha magából is akar mutatni valamit, azt már zavarónak érezzük.
Mit tervezel, min dolgozol? A gyerekeknek vagy a felnőtt olvasóknak készülsz valamivel?
Szeretnék egy vicces felnőtt könyvet. Eddig minden kötetem annyira komoly és érzelmes volt (ezért írtam bele Őze bácsit az Akkor is-ba, aki személyes kedvencem, és egy kis humort csempész a könyvbe). Kitaláltam egy olyan illusztrált kötetet, amit már tudom, ki rajzolna, és tudom, miről szól.
Kedves Petra, ehhez és az Akkor is című új regényhez kívánok sok sikert! A téma valóban fontos, aktuális. Az Akkor is bemutatója, dedikálása a könyvfesztiválon, ahol személyes találkozásra is van alkalom: április. 21.-én 14. 00. a Millenárison. Petrával a könyv bemutatóján Jakupcsek Gabriella beszélget majd. Az eseményről részletesebben ITT olvashatsz!
Köszönöm az interjút!
2018. április 12., csütörtök
A halaknak nincs lábuk
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
"Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság"
Egy átgondolt meditáció az életről a regény története.
"De mit lehet tenni azzal az élettel, ami egyáltalán nem szánalmas, nem értelmetlen, mégis hirtelen és teljesen váratlanul zsákutcába torkollik?"
Ha nem tudsz semmit, vagy csak keveset Izlandról, de érdekel és kíváncsi vagy, akkor ezt az intenzív, érzelmes, mégis finoman lírai regényt olvasva megismerheted az ott élők lelkét, gondolataikat, viszonyukat önmagukhoz és egymáshoz, a természethez. Ízelítőt kapsz ebből, egy szelet Izland ez, ami a szívig hatol. Miért olyan nehéz a boldogságot megtalálni, megtartani? Az elfogadás és a szeretet egymás iránt hogyan tud megvalósulni, mi módon segíthet az élet harcait túlélni? Poétikus próza, amely megnyugtató, hogy a hibáinkat vállalva lehetünk boldogok. Puha meleg takaró ez a regény a lelkünknek. Olyan volt az olvasás hatása, hogy az léleksimogatóan szép, már az első oldalaktól rögtön rabul ejti az olvasó érzelmeit. Amint a sötét skandináv költészet fájdalmas drámaisága és a szeretet keveredése hat a lelkünkre a történet belénk ivódik, bekúszik a bőrünk alá és velünk marad. Igazi élmény volt elmerülni, megismerni ezt a különleges kalandot Izlandon.
"Néha keressük a fájdalmat. A gyötrelmet. És belevájunk a sebeinkbe."
Maga a történet a sötét és távoli Izlandon játszódik, egyetlen nap eseménye, ez bárhol megeshetne. Helyszín a Keflavík nevű kisvároska, ahol halászatból élnek az emberek. Itt, ebben a halászvárosban nőtt fel főhősünk Ari ide érkezik vissza, egyenesen Koppenhágából. Ari költő és könyvkiadó, éppen túl van a válásán, élete szétesett, a boldog család képe vágy és illúzió lett. A történet hol napjainkban játszódik, hol a régi gyermekkor, a hetvenes-nyolcvanas évek idéződnek meg. Ari több ifjú kori csalódásával ismerkedhetünk meg. Megismerhetjük az apját, akivel sosem találta meg igazán a közös hangot, és az indokot, amiért hazahívta fiát. Ari édesanyját korán elvesztette, ez kap jelentős hangsúlyt, ahogyan nagyszülei sorsa, Oddur és Margrét élete is több fordulatot, drámát és vágyat hordoz magában. Talán ez a szál volt a leginkább szívemnek kedves a regényben.
Megismerjük közben Izland történelmének jó száz évét, az események hatásait, amik mély nyomot hagytak Ari lelkében. Vágy és szerelem, öröm és bánat váltakozik a lapokon, ahogy az élet ott is adja magát. Ahol már nincsenek szavak, ott megértés sem lehet. A nyugodt és lassú, már-már egyhangúságot a meg nem értés képei törik meg. Ahogyan a tenger sós, hideg hullámai csapkodnak az életükben, úgy érzi az olvasó az izlandi hideget. Az pedig a szeretetben, szerelemben, boldogságban tudna feloldódni. Mindezt a férfikönnyek, ábrándok és álmok lengik be a képzelet szárnyán. A lét kérdései, kihagyott lehetőségekkel, elmulasztott ölelésekkel, avagy hogyan tesszük önmagunkat boldogtalanná. Költőien szép, igényes és kifejező képekkel megírt regény. Valójában sokat tudunk, de nem értünk semmit az életből, vagy csak már későn ismerjük fel a lehetőségeinket. Férfivá a tenger tesz, a természet közelsége, ami fontos eleme a történetnek.
"Oddur mindig barátjaként és lelki társaként emlegette a tengert."
Keflavik egy olyan város, amelyet Izland legzordabb, legsötétebb helyének hívnak, fekete láva mezők veszik körül. A megélhetés túlélés, nehéz. Aki innen elmegy, az nem tér vissza. Ari mégis kénytelen apja hívására visszamenni és szembe nézni a múlt árnyaival. Ki vagyunk igazán és kik akarunk lenni? Mindezek mellett arra is választ kapunk, mi köze van ezekhez Tito szívének?
A regény egy család sorát követi a 20. század elejétől napjainkig. Ez azoknak az embereknek a története, akik szeretik egymást, és mégis szenvednek, akik keresik egymást és a boldogságot. Egy emberi mese a fájdalomról és veszteségről, a barátság erejéről és az erőszakról, a halálról, ami mindenkit elér. Persze mesél a halakkal teli tengerről, az amerikai árukkal teli hajókról és egy amerikai katonai bázisról. Közben szól a Beatles és a Pink Floyd, kapunk egy kis keleti napsütést és megjelennek a sötét napok is. A szemléletesen szép költői képek, emelkedett hangulat, filozofikus írásmód és a különös cím emlékezetes olvasmányélményt ad. A fordítót minden elismerés megilleti.
A fagyos észak írójától ez a regény számomra az év egyik legjobb meglepetése volt. Jón Kalman Stefánsson kötetének megismerése kivételes élményt adott, ami sokáig velem marad. Ahogy az író a történet három szálából mesterien kanyarít egy remek balladát, igazi családi-sagát (a nagyapa meséje, Ari ifjúsága és Izlandra való visszatérése) elképesztően bánik a szavakkal. Öröm volt olvasni Stefánsson regényének lírai sorait, amelyek rabul ejtik az olvasó lelkét. A 2017-ben Man Booker-díjra jelölt szerzővel az áprilisi könyvfesztiválon találkozhat a közönség.
KÖNYVBEMUTATÓ a szerzővel, a Könyvfesztiválon (2018.04.22-én 14 órától, Millenáris, Osztovits Levente terem)
"Aki szeretni akarja Izlandot, annak néha el kell hagynia."
Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.
Typotex, Budapest, 2017
350 oldal · ISBN: 9789632798875 · Fordította: Patat Bence
"Keflavíkban három égtáj létezik: a szél, a tenger és az örökkévalóság"
Egy átgondolt meditáció az életről a regény története.
"De mit lehet tenni azzal az élettel, ami egyáltalán nem szánalmas, nem értelmetlen, mégis hirtelen és teljesen váratlanul zsákutcába torkollik?"
Ha nem tudsz semmit, vagy csak keveset Izlandról, de érdekel és kíváncsi vagy, akkor ezt az intenzív, érzelmes, mégis finoman lírai regényt olvasva megismerheted az ott élők lelkét, gondolataikat, viszonyukat önmagukhoz és egymáshoz, a természethez. Ízelítőt kapsz ebből, egy szelet Izland ez, ami a szívig hatol. Miért olyan nehéz a boldogságot megtalálni, megtartani? Az elfogadás és a szeretet egymás iránt hogyan tud megvalósulni, mi módon segíthet az élet harcait túlélni? Poétikus próza, amely megnyugtató, hogy a hibáinkat vállalva lehetünk boldogok. Puha meleg takaró ez a regény a lelkünknek. Olyan volt az olvasás hatása, hogy az léleksimogatóan szép, már az első oldalaktól rögtön rabul ejti az olvasó érzelmeit. Amint a sötét skandináv költészet fájdalmas drámaisága és a szeretet keveredése hat a lelkünkre a történet belénk ivódik, bekúszik a bőrünk alá és velünk marad. Igazi élmény volt elmerülni, megismerni ezt a különleges kalandot Izlandon.
"Néha keressük a fájdalmat. A gyötrelmet. És belevájunk a sebeinkbe."
Maga a történet a sötét és távoli Izlandon játszódik, egyetlen nap eseménye, ez bárhol megeshetne. Helyszín a Keflavík nevű kisvároska, ahol halászatból élnek az emberek. Itt, ebben a halászvárosban nőtt fel főhősünk Ari ide érkezik vissza, egyenesen Koppenhágából. Ari költő és könyvkiadó, éppen túl van a válásán, élete szétesett, a boldog család képe vágy és illúzió lett. A történet hol napjainkban játszódik, hol a régi gyermekkor, a hetvenes-nyolcvanas évek idéződnek meg. Ari több ifjú kori csalódásával ismerkedhetünk meg. Megismerhetjük az apját, akivel sosem találta meg igazán a közös hangot, és az indokot, amiért hazahívta fiát. Ari édesanyját korán elvesztette, ez kap jelentős hangsúlyt, ahogyan nagyszülei sorsa, Oddur és Margrét élete is több fordulatot, drámát és vágyat hordoz magában. Talán ez a szál volt a leginkább szívemnek kedves a regényben.
Megismerjük közben Izland történelmének jó száz évét, az események hatásait, amik mély nyomot hagytak Ari lelkében. Vágy és szerelem, öröm és bánat váltakozik a lapokon, ahogy az élet ott is adja magát. Ahol már nincsenek szavak, ott megértés sem lehet. A nyugodt és lassú, már-már egyhangúságot a meg nem értés képei törik meg. Ahogyan a tenger sós, hideg hullámai csapkodnak az életükben, úgy érzi az olvasó az izlandi hideget. Az pedig a szeretetben, szerelemben, boldogságban tudna feloldódni. Mindezt a férfikönnyek, ábrándok és álmok lengik be a képzelet szárnyán. A lét kérdései, kihagyott lehetőségekkel, elmulasztott ölelésekkel, avagy hogyan tesszük önmagunkat boldogtalanná. Költőien szép, igényes és kifejező képekkel megírt regény. Valójában sokat tudunk, de nem értünk semmit az életből, vagy csak már későn ismerjük fel a lehetőségeinket. Férfivá a tenger tesz, a természet közelsége, ami fontos eleme a történetnek.
"Oddur mindig barátjaként és lelki társaként emlegette a tengert."
Keflavik egy olyan város, amelyet Izland legzordabb, legsötétebb helyének hívnak, fekete láva mezők veszik körül. A megélhetés túlélés, nehéz. Aki innen elmegy, az nem tér vissza. Ari mégis kénytelen apja hívására visszamenni és szembe nézni a múlt árnyaival. Ki vagyunk igazán és kik akarunk lenni? Mindezek mellett arra is választ kapunk, mi köze van ezekhez Tito szívének?
A regény egy család sorát követi a 20. század elejétől napjainkig. Ez azoknak az embereknek a története, akik szeretik egymást, és mégis szenvednek, akik keresik egymást és a boldogságot. Egy emberi mese a fájdalomról és veszteségről, a barátság erejéről és az erőszakról, a halálról, ami mindenkit elér. Persze mesél a halakkal teli tengerről, az amerikai árukkal teli hajókról és egy amerikai katonai bázisról. Közben szól a Beatles és a Pink Floyd, kapunk egy kis keleti napsütést és megjelennek a sötét napok is. A szemléletesen szép költői képek, emelkedett hangulat, filozofikus írásmód és a különös cím emlékezetes olvasmányélményt ad. A fordítót minden elismerés megilleti.
A fagyos észak írójától ez a regény számomra az év egyik legjobb meglepetése volt. Jón Kalman Stefánsson kötetének megismerése kivételes élményt adott, ami sokáig velem marad. Ahogy az író a történet három szálából mesterien kanyarít egy remek balladát, igazi családi-sagát (a nagyapa meséje, Ari ifjúsága és Izlandra való visszatérése) elképesztően bánik a szavakkal. Öröm volt olvasni Stefánsson regényének lírai sorait, amelyek rabul ejtik az olvasó lelkét. A 2017-ben Man Booker-díjra jelölt szerzővel az áprilisi könyvfesztiválon találkozhat a közönség.
KÖNYVBEMUTATÓ a szerzővel, a Könyvfesztiválon (2018.04.22-én 14 órától, Millenáris, Osztovits Levente terem)
"Aki szeretni akarja Izlandot, annak néha el kell hagynia."
Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.
Typotex, Budapest, 2017
350 oldal · ISBN: 9789632798875 · Fordította: Patat Bence
2018. április 8., vasárnap
A hipnotizőr
Lars Kepler: A hipnotizőr
"Még a paranoiás embert is üldözhetik."
Ez az a könyv, amit évekig nem akartam elolvasni, viszont mégis jó, hogy most megtettem. Első itthoni megjelenése idején 2010-be szinte nagy ívben kerültem, bevallom, féltem tőle. Most az újabb kiadás sikere, és a hamarosan újabb rész érkezése a sorozathoz, no és a fordító neve győzött meg, olvassam el. Szeretem, ha egy sorozatnak egységes arculata, hangja van és míves, igényes fordítást kapok. Itt ez garantált. Egy új sorozat remek kezdő része részét olvashattam.
Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik. Már a szerző neve is meglepő: A Lars Kepler név ugyanis egy házaspárt takar azaz: ketten írták a regényt. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril közös írói álneve ez.
A hipnotizőr az első közös regényük, ami egy sorozat első része is egyben. Hazájában komoly hírveréssel jelent meg a kötet. Külföldön már a hatodik rész jelenik meg idén, tehát sikeresek. Még egy érdekesség: Soha nem volt még olyan svéd regény, amelyet ilyen sikerrel adtak el külföldre, még mielőtt Svédországban megjelent volna.
A sorozat főhőse Joona Linna nyomozó, de itt legalább annyira hangsúlyos a segítő hipnotizőr alakja. A nyomozónk segítséget kér és felveszi a kapcsolatot Erik Maria Bark hipnotizőrrel, Őt kéri, hogy hipnotizálni a sérült fiút, hogy ennek segítségével képet kapjanak mi történhetett, ki áll az események mögött. Az orvos Erik Maria Bark megtöri régi fogadalmát, hogy soha többé ne hipnotizáljon. Természetesen ennek okai is kiderülnek, morális kérdések merülnek fel, amikor Erik fiát elrabolják.
Tény, hogy az egész történet nagyon megrázó, néhol sokkoló, erős. Egy Stockholm környéki sportpályája öltözőjében brutálisan meggyilkolnak egy férfit. Amikor a rendőrség a családját értesítené, döbbenten fedezik fel: a feleség és a lánya ugyancsak gyilkosság áldozatai lettek, míg a súlyosan sérült fiú életben maradt ugyan, de kómába került. Úgy tűnik, hogy az volt a szándék, hogy az egész családot kiirtsák. Vajon miért? Kinek állhatott útjában az egész család? Itt a családon belüli viszonyok állnak a történet középpontban, majd a másik izgalmas téma a pszichiátria és a hipnózis lesz.
Maga a bűntény csak ürügy arra, hogy a felszínt megkapargatva előtörjön a mélyből a dráma. A történet betekintést enged beteg elmékbe, egy válságba jutott házasságba, versenyt futunk az idővel. Ugyanis előkerül még valaki, akit a rendőröknek kellene előbb megtalálni, nem pedig a gyilkosnak. Voltak pillanatok, amikor a letehetetlen kategóriába járt a krimi, majd lassabb, körülményesebbre váltott. A múlt titkai okoznak nem kevés meglepetést, ott van a bajok forrása. Nehéz bármit is mondani, hiszen krimi, nem akarok poéngyilkos lenni. A kezdeti lassabb indulás nem volt zavaró, míg megismerjük a szereplőket, kibontakozik a történet, hiszen utána egyszerre volt izgalmas és borzalmas. Hátborzongató, de ezért jó! Pörögtek a több szálon futó események, olvastatta magát, bár Erik múltidézései lehettek volna rövidebbek, ezek megtörik kissé a lendületet. Ilyen nem volt mostanában, hogy egy éjjel és egy vasárnap végig olvassak egy közel 500 oldalas krimit. A végeredmény egy újabb szórakoztató és elgondolkodtató krimi. Mindenesetre roppant érdekes, és mozgalmas első kötet lett. Sikerül a feszültséget szinten tartani. A könyv a Millennium-trilógiához hasonló sikert aratott, míg a belőle készült film nem igazán lett siker a mozipénztáraknál. A skandináv krimiket szerintem nem nehéz megszeretni, ez a krimi is jó alkalom erre. Én kíváncsi lettem a sorozat további már megjelent részeire is!
Eredeti mű: Lars Kepler: Hypnotisören
Eredeti megjelenés éve: 2009
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245576 · Fordította: Papolczy Péter
"Még a paranoiás embert is üldözhetik."
Ez az a könyv, amit évekig nem akartam elolvasni, viszont mégis jó, hogy most megtettem. Első itthoni megjelenése idején 2010-be szinte nagy ívben kerültem, bevallom, féltem tőle. Most az újabb kiadás sikere, és a hamarosan újabb rész érkezése a sorozathoz, no és a fordító neve győzött meg, olvassam el. Szeretem, ha egy sorozatnak egységes arculata, hangja van és míves, igényes fordítást kapok. Itt ez garantált. Egy új sorozat remek kezdő része részét olvashattam.
Vitathatatlanul a keményebb, értsd: véres, brutális skandináv krimik közé tartozik. Már a szerző neve is meglepő: A Lars Kepler név ugyanis egy házaspárt takar azaz: ketten írták a regényt. Alexander Ahndoril és Alexandra Coelho Ahndoril közös írói álneve ez.
A hipnotizőr az első közös regényük, ami egy sorozat első része is egyben. Hazájában komoly hírveréssel jelent meg a kötet. Külföldön már a hatodik rész jelenik meg idén, tehát sikeresek. Még egy érdekesség: Soha nem volt még olyan svéd regény, amelyet ilyen sikerrel adtak el külföldre, még mielőtt Svédországban megjelent volna.
A sorozat főhőse Joona Linna nyomozó, de itt legalább annyira hangsúlyos a segítő hipnotizőr alakja. A nyomozónk segítséget kér és felveszi a kapcsolatot Erik Maria Bark hipnotizőrrel, Őt kéri, hogy hipnotizálni a sérült fiút, hogy ennek segítségével képet kapjanak mi történhetett, ki áll az események mögött. Az orvos Erik Maria Bark megtöri régi fogadalmát, hogy soha többé ne hipnotizáljon. Természetesen ennek okai is kiderülnek, morális kérdések merülnek fel, amikor Erik fiát elrabolják.
Tény, hogy az egész történet nagyon megrázó, néhol sokkoló, erős. Egy Stockholm környéki sportpályája öltözőjében brutálisan meggyilkolnak egy férfit. Amikor a rendőrség a családját értesítené, döbbenten fedezik fel: a feleség és a lánya ugyancsak gyilkosság áldozatai lettek, míg a súlyosan sérült fiú életben maradt ugyan, de kómába került. Úgy tűnik, hogy az volt a szándék, hogy az egész családot kiirtsák. Vajon miért? Kinek állhatott útjában az egész család? Itt a családon belüli viszonyok állnak a történet középpontban, majd a másik izgalmas téma a pszichiátria és a hipnózis lesz.
Maga a bűntény csak ürügy arra, hogy a felszínt megkapargatva előtörjön a mélyből a dráma. A történet betekintést enged beteg elmékbe, egy válságba jutott házasságba, versenyt futunk az idővel. Ugyanis előkerül még valaki, akit a rendőröknek kellene előbb megtalálni, nem pedig a gyilkosnak. Voltak pillanatok, amikor a letehetetlen kategóriába járt a krimi, majd lassabb, körülményesebbre váltott. A múlt titkai okoznak nem kevés meglepetést, ott van a bajok forrása. Nehéz bármit is mondani, hiszen krimi, nem akarok poéngyilkos lenni. A kezdeti lassabb indulás nem volt zavaró, míg megismerjük a szereplőket, kibontakozik a történet, hiszen utána egyszerre volt izgalmas és borzalmas. Hátborzongató, de ezért jó! Pörögtek a több szálon futó események, olvastatta magát, bár Erik múltidézései lehettek volna rövidebbek, ezek megtörik kissé a lendületet. Ilyen nem volt mostanában, hogy egy éjjel és egy vasárnap végig olvassak egy közel 500 oldalas krimit. A végeredmény egy újabb szórakoztató és elgondolkodtató krimi. Mindenesetre roppant érdekes, és mozgalmas első kötet lett. Sikerül a feszültséget szinten tartani. A könyv a Millennium-trilógiához hasonló sikert aratott, míg a belőle készült film nem igazán lett siker a mozipénztáraknál. A skandináv krimiket szerintem nem nehéz megszeretni, ez a krimi is jó alkalom erre. Én kíváncsi lettem a sorozat további már megjelent részeire is!
Eredeti mű: Lars Kepler: Hypnotisören
Eredeti megjelenés éve: 2009
Animus, Budapest, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245576 · Fordította: Papolczy Péter
2018. április 5., csütörtök
Évszázadok ösvényein
Évszázadok ösvényein
TRT novellaválogatás
A Történelmiregény-írók Társasága negyedik novelláskötete tizennyolc históriát tár az olvasók elé.
Ahogy az lenni szokott, a történetek korszakonként, időrendben követik egymást. Kalandos utazást tehetünk térben és időben, a háttér-információkkal, érdekességekkel, esetenként humorral megírt novellák segítségével.
Ahogyan a hozzáértő írók, irodalomtörténészek szerint nagyon nehéz jó novellát írni, ez fokozottan lehet igaz a történelmi novellákra. Hiszen az adott kor hangulatát, jellemzőit megidézni, bemutatni és ábrázolni az eseményeket, szereplőket, mindezt tömören és velősen nem könnyű. Egy regény terjedelemben több lehetőséget ad az íróknak. Most először éreztem azt, hogy ez a kötet nem mindig képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Persze nagyon kis szórakoztatóak ezek a novellák, de maradandó hatást alig néhány tudott most elérni. A már bevált, bizonyított, márkává nemesedett nevek hozták a színvonalat ezekben a rövid írásokban is. Itt a "rövid" lenne a hangsúlyos, mivel volt több novella, ami már-már kisregény hosszúságú lett. Ami éppen nem unalmas, de elveszti a lendületét, lexikon vagy iskoláskönyv-szagúvá válik.
Tagadhatatlanul színes kis gyűjtemény kerekedett ki most is. Mindegyik novellában találtam valamit, amit jó volt olvasni benne, mégis az ötödik novella elolvasása után mondtam: Hűha, ez jó lett! A meghökkentően drámai befejezéssel kapott egy olyan ívet a történet, hogy emlékezetes maradt. Ez Bányai D. Ilona írása volt. Mitől Rémálom a cím, arra az utolsó egy mondatban ad ütős választ Ilona. Klassz lett, gratulálok!
A kötet írásai közül kiemelkedett még számomra Csikász Lajos Sátánfi története. Igazi kis remek írás, az író még anno éppen a TRT-válogatásban megjelent A futár novellájával "vett meg". Cselekményszövése tökéletes, van remek hangulata, és persze humora. Trux Béla: A keraki esküvő története valóban jó háttér és a megszokottan jó stílusban írt novella, érdekes adalékokkal, jellemrajzzal az író regényeihez. Az ő írásai egy külön kis világ számomra a történelmi-regény írók világában.
Tetszett még Urbánszki László férfiasan kalandos története, hangulatkeltésben és humorban tökéletes ő is, ahogyan Szélesi Sándor vagy Bónizs Róbert írásai is emlékezetesen jók voltak, vagy Gál Vilmos furcsa című története is tetszett nekem. Az egyik legizgalmasabb ötlet, hogy olvashattam Semmelweisről, arról a nagy magyarról, akit alig ismernek a saját hazájában. Neki igazán nehéz, küzdelmes élete volt. Egy tényfeltáró regényt is olvasnék erről, az ellene szőtt összeesküvésről, halálának körülményeiről. Semmelweis Tapodi Brigitta novellájának főhőse.
A két záró novella volt még remek befejezése a kötetnek. Nem csak napjainkban, de már az 1900-as években igen nagy kivándorlási hullám volt Amerikába, erről írt Andy Baron. Izolde Johannsen egy létező, napjainkban is látogatható helyre kalauzolja el ismét a kíváncsi olvasót. Ahogyan az előző kötet Sziklakórház írása, úgy a sort egy olyan város története zárja, amelyről keveset tudunk. Tanulságos megismerni Oradour történetét!
Sokszínű és érdekes, izgalmas barangolást tehet a kíváncsi olvasó a történelem ösvényein. A témaválasztások és a stílusok valóban annyira különbözőek, hogy bárki megtalálhatja a hozzá közelálló történetet. Mindenképpen egy szórakoztató, esetenként akár új ismereteket is adó, kalandozásban lehet része az olvasónak.
A kötet írásait Tamási Izabella szerkesztette.
A művek és szerzőik:
Cselenyák Imre: Hermotimosz, az eunuch
Pete László Miklós: Kedves nászuram
Dr. Várkonyi Tibor: A varázsgyűrű
Trux Béla: A keraki esküvő
Bányai D. Ilona: Rémálom
Csikász Lajos: Sátánfi
Novák Andor: Lázár nemzetsége
Urbánszki László: A viadal
Szélesi Sándor: Halál az égből
Gáspár Ferenc: A király álma
Gál Vilmos: S. F. V. Y
Bónizs Róbert: A bátor ara
Hacsek Zsófia: Marie-Antoinette gyámfia
Tapodi Brigitta: Kalászszemnyi erő
Nemere István: Augusztusi szonáta
Soós Tibor: Remény
Andy Baron: A homburg kalap nem megy Amerikába
Izolde Johannsen: Oradour
Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2018
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816017
TRT novellaválogatás
A Történelmiregény-írók Társasága negyedik novelláskötete tizennyolc históriát tár az olvasók elé.
Ahogy az lenni szokott, a történetek korszakonként, időrendben követik egymást. Kalandos utazást tehetünk térben és időben, a háttér-információkkal, érdekességekkel, esetenként humorral megírt novellák segítségével.
Ahogyan a hozzáértő írók, irodalomtörténészek szerint nagyon nehéz jó novellát írni, ez fokozottan lehet igaz a történelmi novellákra. Hiszen az adott kor hangulatát, jellemzőit megidézni, bemutatni és ábrázolni az eseményeket, szereplőket, mindezt tömören és velősen nem könnyű. Egy regény terjedelemben több lehetőséget ad az íróknak. Most először éreztem azt, hogy ez a kötet nem mindig képes ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Persze nagyon kis szórakoztatóak ezek a novellák, de maradandó hatást alig néhány tudott most elérni. A már bevált, bizonyított, márkává nemesedett nevek hozták a színvonalat ezekben a rövid írásokban is. Itt a "rövid" lenne a hangsúlyos, mivel volt több novella, ami már-már kisregény hosszúságú lett. Ami éppen nem unalmas, de elveszti a lendületét, lexikon vagy iskoláskönyv-szagúvá válik.
Tagadhatatlanul színes kis gyűjtemény kerekedett ki most is. Mindegyik novellában találtam valamit, amit jó volt olvasni benne, mégis az ötödik novella elolvasása után mondtam: Hűha, ez jó lett! A meghökkentően drámai befejezéssel kapott egy olyan ívet a történet, hogy emlékezetes maradt. Ez Bányai D. Ilona írása volt. Mitől Rémálom a cím, arra az utolsó egy mondatban ad ütős választ Ilona. Klassz lett, gratulálok!
A kötet írásai közül kiemelkedett még számomra Csikász Lajos Sátánfi története. Igazi kis remek írás, az író még anno éppen a TRT-válogatásban megjelent A futár novellájával "vett meg". Cselekményszövése tökéletes, van remek hangulata, és persze humora. Trux Béla: A keraki esküvő története valóban jó háttér és a megszokottan jó stílusban írt novella, érdekes adalékokkal, jellemrajzzal az író regényeihez. Az ő írásai egy külön kis világ számomra a történelmi-regény írók világában.
Tetszett még Urbánszki László férfiasan kalandos története, hangulatkeltésben és humorban tökéletes ő is, ahogyan Szélesi Sándor vagy Bónizs Róbert írásai is emlékezetesen jók voltak, vagy Gál Vilmos furcsa című története is tetszett nekem. Az egyik legizgalmasabb ötlet, hogy olvashattam Semmelweisről, arról a nagy magyarról, akit alig ismernek a saját hazájában. Neki igazán nehéz, küzdelmes élete volt. Egy tényfeltáró regényt is olvasnék erről, az ellene szőtt összeesküvésről, halálának körülményeiről. Semmelweis Tapodi Brigitta novellájának főhőse.
A két záró novella volt még remek befejezése a kötetnek. Nem csak napjainkban, de már az 1900-as években igen nagy kivándorlási hullám volt Amerikába, erről írt Andy Baron. Izolde Johannsen egy létező, napjainkban is látogatható helyre kalauzolja el ismét a kíváncsi olvasót. Ahogyan az előző kötet Sziklakórház írása, úgy a sort egy olyan város története zárja, amelyről keveset tudunk. Tanulságos megismerni Oradour történetét!
Sokszínű és érdekes, izgalmas barangolást tehet a kíváncsi olvasó a történelem ösvényein. A témaválasztások és a stílusok valóban annyira különbözőek, hogy bárki megtalálhatja a hozzá közelálló történetet. Mindenképpen egy szórakoztató, esetenként akár új ismereteket is adó, kalandozásban lehet része az olvasónak.
A kötet írásait Tamási Izabella szerkesztette.
A művek és szerzőik:
Cselenyák Imre: Hermotimosz, az eunuch
Pete László Miklós: Kedves nászuram
Dr. Várkonyi Tibor: A varázsgyűrű
Trux Béla: A keraki esküvő
Bányai D. Ilona: Rémálom
Csikász Lajos: Sátánfi
Novák Andor: Lázár nemzetsége
Urbánszki László: A viadal
Szélesi Sándor: Halál az égből
Gáspár Ferenc: A király álma
Gál Vilmos: S. F. V. Y
Bónizs Róbert: A bátor ara
Hacsek Zsófia: Marie-Antoinette gyámfia
Tapodi Brigitta: Kalászszemnyi erő
Nemere István: Augusztusi szonáta
Soós Tibor: Remény
Andy Baron: A homburg kalap nem megy Amerikába
Izolde Johannsen: Oradour
Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2018
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155816017
2018. április 4., szerda
Ömbizalompunpa
Uj Péter: Ömbizalompunpa
"Mint tudják, Népszabadság nincsen már. 2016 októberében, alig egy hónappal a 60. születésnapja előtt erőszakos halált halt, Felcsút határában nyugszik."
Uj Péter újságíró remek válogatást ad a több mint húsz éven át írt "Szerda" rovat anyagából. Az egykori Népszabadság rovata nagyon szemléletes keresztmetszetet ad a rendszerváltás utáni évekről, az akkori közszereplők viselt dolgairól és magáról az országunkról. Hogyan éltük meg, vártuk a csodát?
Jó volt olvasni, bár némely szereplő nevére már rá kellett keresni, kik is voltak ők, hiszen a feledés homályába tűntek el. Tetszett, hogy minden kis glossza előtt egy pár soros emlékidézés van, miért is született az adott írás. Szemléletes és nagyon jellemző ez a kép, ami kibontakozik ezekből az írásokból. Jó hátteret ad a múltról, elképesztően élőek ezek a történetek még ma is. Sőt, olvasás közben több alkalommal volt olyan érzésem: ezek akár ma is íródhattak volna, csak a közszereplő politikusok neveit kell a maiakra cserélni...ami roppant sajnálatos, elszomorító szerintem. Amit látunk, olvasunk, ahogy mondani szokták: a jéghegy csúcsa. Talán jobb nem tudni mi van még a mélyben. Mégis érzi, tudja mindenki, aki csupán picit figyelemmel kíséri a napi hazai politikai eseményeket. Voltak pillanatok, amikor olvasás közben Bacsó Péter örökbecsű klasszikusának A tanú című film mondatai jutottak eszembe. A nagy magyar valóságról.
Operettország, vagy a "legvidámabb barakkból" nem igazán tudtunk tovább lépni. Minden maradt ahogy volt, családi maffia, sógor-koma-rokon- kinevezései magas posztokra, sok esetben megfelelő képzettség nélkül. Vett diplomamunkák, közbeszerzések botrányai, és a remény, ami elszállt. Pedig a népet nem lehet lecserélni... néhány díszlet változott, a szereplők cserélődtek, de ugyan az a műsor megy évtizedek óta...
"A sajtó megint elszalad valami mellett, ami majd’ kiböki a szemét."
Humorosa és élően valós fricskák sok esetben, ám egy idő után a mosoly egyre kényszeredettebbé válik. Amikor a kilencvenes évek nagy bandaháborúi, vagy Torgyán Fradisas-örökbefogadása foglalkoztatta a közvéleményt, idelátogatott Sandokan és Isaura, volt kellően kenyér és cirkusz a népnek. Kudlikjuli levélben szólt a magyarokhoz, biztatva őket az okos döntésre. Szívhez szólóan megható volt valóban. Piros-fehér-könnyeket sírtam a meghatottságtól, végre törődik velünk a nagy vezetőnk. Azóta is megy ezerrel a parasztavakítás, igen magas fokon művelik. Majd szegény Tocsik Márta keveredett disznók közé, meg is ették. Ő sem maradhatott ki, talán az egyik legjellemzőbb eset az övé volt ezekből az időkből. A legfőbb, legjellemzőbb esetek közé tartozóak, jellemrajzokat felvillantó arcképcsarnok ez, amik fordulatos nyelvi ötletekkel megtűzdelt, humoros fricskák formájában idéznek történelmet. Uj Péter sosem volt elkötelezetten a hatalom kiszolgálója, ezek az írások nem csak hangulataiban idézik a közelmúltunk vezetőit, ahol minden párt megjelenik, jellemzően poénra kihegyezett írásokban. Uj Péter jó tollú, éles szemmel jeleníti meg a magyar közállapotokat. Nehéz erről a kötetről komolyabb érzelmi viharok nélkül mondani bármit. Aki megélte ezeket nosztalgiázhat, aki nem remek hátteret kaphat.
Valóban elképesztő dolgok történtek, elképesztő módon. Talán akikről mesélnek ezek a történetek, nekik kellene elolvasni, mint egy görbe tükörbe belenézni... bár erre alig van esély. Ahogyan a boldog, békeidők is egyre távolabb kerülnek, nem meglepő, hogy itt tartunk, ahol. Ez a görbe tükör azt üzente nekem: a király tényleg meztelen. Szóljon már valaki neki!
a kötet fülszövege:
Ömbizalompunpa: a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven.
Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.
Athenaeum, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937458
"Mint tudják, Népszabadság nincsen már. 2016 októberében, alig egy hónappal a 60. születésnapja előtt erőszakos halált halt, Felcsút határában nyugszik."
Uj Péter újságíró remek válogatást ad a több mint húsz éven át írt "Szerda" rovat anyagából. Az egykori Népszabadság rovata nagyon szemléletes keresztmetszetet ad a rendszerváltás utáni évekről, az akkori közszereplők viselt dolgairól és magáról az országunkról. Hogyan éltük meg, vártuk a csodát?
Jó volt olvasni, bár némely szereplő nevére már rá kellett keresni, kik is voltak ők, hiszen a feledés homályába tűntek el. Tetszett, hogy minden kis glossza előtt egy pár soros emlékidézés van, miért is született az adott írás. Szemléletes és nagyon jellemző ez a kép, ami kibontakozik ezekből az írásokból. Jó hátteret ad a múltról, elképesztően élőek ezek a történetek még ma is. Sőt, olvasás közben több alkalommal volt olyan érzésem: ezek akár ma is íródhattak volna, csak a közszereplő politikusok neveit kell a maiakra cserélni...ami roppant sajnálatos, elszomorító szerintem. Amit látunk, olvasunk, ahogy mondani szokták: a jéghegy csúcsa. Talán jobb nem tudni mi van még a mélyben. Mégis érzi, tudja mindenki, aki csupán picit figyelemmel kíséri a napi hazai politikai eseményeket. Voltak pillanatok, amikor olvasás közben Bacsó Péter örökbecsű klasszikusának A tanú című film mondatai jutottak eszembe. A nagy magyar valóságról.
Operettország, vagy a "legvidámabb barakkból" nem igazán tudtunk tovább lépni. Minden maradt ahogy volt, családi maffia, sógor-koma-rokon- kinevezései magas posztokra, sok esetben megfelelő képzettség nélkül. Vett diplomamunkák, közbeszerzések botrányai, és a remény, ami elszállt. Pedig a népet nem lehet lecserélni... néhány díszlet változott, a szereplők cserélődtek, de ugyan az a műsor megy évtizedek óta...
"A sajtó megint elszalad valami mellett, ami majd’ kiböki a szemét."
Humorosa és élően valós fricskák sok esetben, ám egy idő után a mosoly egyre kényszeredettebbé válik. Amikor a kilencvenes évek nagy bandaháborúi, vagy Torgyán Fradisas-örökbefogadása foglalkoztatta a közvéleményt, idelátogatott Sandokan és Isaura, volt kellően kenyér és cirkusz a népnek. Kudlikjuli levélben szólt a magyarokhoz, biztatva őket az okos döntésre. Szívhez szólóan megható volt valóban. Piros-fehér-könnyeket sírtam a meghatottságtól, végre törődik velünk a nagy vezetőnk. Azóta is megy ezerrel a parasztavakítás, igen magas fokon művelik. Majd szegény Tocsik Márta keveredett disznók közé, meg is ették. Ő sem maradhatott ki, talán az egyik legjellemzőbb eset az övé volt ezekből az időkből. A legfőbb, legjellemzőbb esetek közé tartozóak, jellemrajzokat felvillantó arcképcsarnok ez, amik fordulatos nyelvi ötletekkel megtűzdelt, humoros fricskák formájában idéznek történelmet. Uj Péter sosem volt elkötelezetten a hatalom kiszolgálója, ezek az írások nem csak hangulataiban idézik a közelmúltunk vezetőit, ahol minden párt megjelenik, jellemzően poénra kihegyezett írásokban. Uj Péter jó tollú, éles szemmel jeleníti meg a magyar közállapotokat. Nehéz erről a kötetről komolyabb érzelmi viharok nélkül mondani bármit. Aki megélte ezeket nosztalgiázhat, aki nem remek hátteret kaphat.
Valóban elképesztő dolgok történtek, elképesztő módon. Talán akikről mesélnek ezek a történetek, nekik kellene elolvasni, mint egy görbe tükörbe belenézni... bár erre alig van esély. Ahogyan a boldog, békeidők is egyre távolabb kerülnek, nem meglepő, hogy itt tartunk, ahol. Ez a görbe tükör azt üzente nekem: a király tényleg meztelen. Szóljon már valaki neki!
a kötet fülszövege:
Ömbizalompunpa: a felszínesség alapos szájba törlése; nosztalgiaenciklopédia; az agyhalál elleni agyhalál. Tavaszi tárlat egy elveszett világról, egy elfeledett nyelven.
Uj Péter több mint húsz évig (egészen a lap megszűntéig) írta a Népszabadság Szerda című rovatát. A rövidke, humoros szövegek hol publicisztikába, hol szimbolista prózába, hol posztmodern szövegfolyásba hajlanak, de a sorozat minden egyes pontján stabilan őrzi csipkelődő derűjét. Uj Péter nyelvi leleményei az egész magyar újságírást megváltoztatták, mondta a szerzőről egyik korábbi szerkesztője, Kelen Károly. Az Ömbizalompunpa nem csak retrospekt szöveggyűjtemény, de egyben az elmúlt 25 év sajátos, groteszk tablója is. Író-FPS: belső nézetű lövöldözés nyelvi patronokkal.
Athenaeum, Budapest, 2018
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937458
2018. április 1., vasárnap
Ne engedj el!
Harlan Coben: Ne engedj el!
"Az óvatosság nem kerül semmibe"
Harlan Coben tudja, "mitől döglik a légy"! Nem véletlen a műfajának mestere. Szédületes tempója
és rokonszenves vagy éppen álnok karakterei a történet fordulatai kiváló kikapcsolódást és izgalmakat garantálnak most is. Coben biztos kézzel megírt thrillert ad az olvasóinak. Egy szomorú és drámai múltbéli rejtély vár megoldásra.
Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye profi munka. Igazi szakembere a bonyodalom keltésnek. A kulcsszó azonban, azt hiszem nem a rettegés, vértől csöpögő dráma, bár van min elgondolkodni, hiszen a szülői felelősség kérdése áll az események mögött. A szórakoztatás legalább olyan hangsúlyt kap a történetben, mint a nyomozás. Ezt maradéktalanul hozza legutóbbi regénye is.
Főhősünk Napoleon "Nap" Dumas egyszerre kedves és néha nagyon szelíd, boldog tudatlansága okoz némi rácsodálkozást az eseményekre. Coben az ilyen jellegű karakterek mestere, miközben felfedi a kisváros sötét titkait, összefonódásait. Páratlan feszültséggel és érzéssel tárja fel a nagy titkokat és aljas hazugságokat, amik döntően megváltoztatják több család életét.
Dumas nyomozó ahogy egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, az annál szövevényesebbé válik. Mitől omlik össze a New Jersey-i kisváros nyomozójának élete? Mi is történt tizenöt évvel korábban az ikertestvérével Leóval, és annak szerelmével Diannával? Mi vezetett a két fiatal szerelmes halához? A látszólag boldog szerelem miért ért véget a vasúti síneken? Miért tűnt el ugyanakkor Nap barátnője Maura? Mi indítja be, tépi fel a régi sebeket? Maura váratlan feltűnése... és egy gyilkosság. Van itt nem múló szerelem, gyilkosságok, sötét összeesküvéselmélet. A rejtély pedig egyre fokozódik, a tempó szédületes. Ez a krimi sem okozott csalódást, a történet lenyűgöző volt. Végig azt súgta, hogy valami nem stimmel, szinte semmi nem úgy történt, ahogy tudni vélik a szereplők.
Mi volt a gimnáziumi Titkos Társaság célja, kik voltak a tagjai? Mit is rejt a városka határában álló, szögesdróttal, katonákkal védett objektum? Miféle ok húzódik a látszólag beteg lelkű egykori barát brutális halála mögött? Mennyire erős és befolyásoló tud lenni egy rosszindulatú pletyka! Ez különösen időszerű napjainkban. A legfőbb kérdés pedig: mit rejt és kik készítették a tizenöt évvel korábbi titokzatos felvételt, ami most váratlanul előkerül: Mindezek mögött miféle politikai, nemzetbiztonsági titkok húzódnak, amibe a fiatalok belebotlottak. Ki az, aki szeretné, ha ez mind a múlt része maradna?
Vannak titkok, amiket talán jobb nem bolygatni.
Nagyon eredeti volt, hogy Leo sok esetben úgy volt jelen a történetben, mintha még élne. Nap beszélgetett vele, kérdezett és magyarázott neki. Nap karaktere sok kérdésre most, sok-sok évvel később kap választ. A család összetartása, a barátok segítő támasza fontos szerepet kap. Ami azonban őt magát is meglepi, mennyire nem ismerte a saját testvérét. A szerző a krimit megfűszerezte emberi fájdalmakkal, drámával.
Ami talán kicsit számomra már túl nyakatekert volt az a politikai háttér. A történet végére, olyan, még csavarjon egyet a történeten, amíg végül egy utolsó titokról is lehull a lepel. Nem csak a szülői felelősség kérdése, de a válasz is sokkoló. Apaként megélni az imádott egyetlen gyermek elvesztését, átérezhető. Mellette a tudat, hogy ezt megakadályozhatta volna, ha! Itt kap fontos értelmet a cím! Nehéz nemet mondani, de kell, tudni kell(ene) nemet mondani néha a gyerek kérésére. A drámai vég meglepő és váratlan lesz. Érdekes volt számomra, de a tettest maximálisan megértettem, sőt!
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiszerzője 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban. Történeteit a váratlan csavarok, sötét tikok mellett a humor jellemzik. Könyveit eddig negyvenkét nyelvre fordították le, közel ötvenmillió példányt adtak el világszerte. Jelenleg Ridgewood városkában él, feleségével és gyermekeivel.
Jaffa, Budapest, 2018
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750017 · Fordította: Holbok Zoltán
"Az óvatosság nem kerül semmibe"
Harlan Coben tudja, "mitől döglik a légy"! Nem véletlen a műfajának mestere. Szédületes tempója
és rokonszenves vagy éppen álnok karakterei a történet fordulatai kiváló kikapcsolódást és izgalmakat garantálnak most is. Coben biztos kézzel megírt thrillert ad az olvasóinak. Egy szomorú és drámai múltbéli rejtély vár megoldásra.
Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye profi munka. Igazi szakembere a bonyodalom keltésnek. A kulcsszó azonban, azt hiszem nem a rettegés, vértől csöpögő dráma, bár van min elgondolkodni, hiszen a szülői felelősség kérdése áll az események mögött. A szórakoztatás legalább olyan hangsúlyt kap a történetben, mint a nyomozás. Ezt maradéktalanul hozza legutóbbi regénye is.
Főhősünk Napoleon "Nap" Dumas egyszerre kedves és néha nagyon szelíd, boldog tudatlansága okoz némi rácsodálkozást az eseményekre. Coben az ilyen jellegű karakterek mestere, miközben felfedi a kisváros sötét titkait, összefonódásait. Páratlan feszültséggel és érzéssel tárja fel a nagy titkokat és aljas hazugságokat, amik döntően megváltoztatják több család életét.
Dumas nyomozó ahogy egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, az annál szövevényesebbé válik. Mitől omlik össze a New Jersey-i kisváros nyomozójának élete? Mi is történt tizenöt évvel korábban az ikertestvérével Leóval, és annak szerelmével Diannával? Mi vezetett a két fiatal szerelmes halához? A látszólag boldog szerelem miért ért véget a vasúti síneken? Miért tűnt el ugyanakkor Nap barátnője Maura? Mi indítja be, tépi fel a régi sebeket? Maura váratlan feltűnése... és egy gyilkosság. Van itt nem múló szerelem, gyilkosságok, sötét összeesküvéselmélet. A rejtély pedig egyre fokozódik, a tempó szédületes. Ez a krimi sem okozott csalódást, a történet lenyűgöző volt. Végig azt súgta, hogy valami nem stimmel, szinte semmi nem úgy történt, ahogy tudni vélik a szereplők.
Mi volt a gimnáziumi Titkos Társaság célja, kik voltak a tagjai? Mit is rejt a városka határában álló, szögesdróttal, katonákkal védett objektum? Miféle ok húzódik a látszólag beteg lelkű egykori barát brutális halála mögött? Mennyire erős és befolyásoló tud lenni egy rosszindulatú pletyka! Ez különösen időszerű napjainkban. A legfőbb kérdés pedig: mit rejt és kik készítették a tizenöt évvel korábbi titokzatos felvételt, ami most váratlanul előkerül: Mindezek mögött miféle politikai, nemzetbiztonsági titkok húzódnak, amibe a fiatalok belebotlottak. Ki az, aki szeretné, ha ez mind a múlt része maradna?
Vannak titkok, amiket talán jobb nem bolygatni.
Nagyon eredeti volt, hogy Leo sok esetben úgy volt jelen a történetben, mintha még élne. Nap beszélgetett vele, kérdezett és magyarázott neki. Nap karaktere sok kérdésre most, sok-sok évvel később kap választ. A család összetartása, a barátok segítő támasza fontos szerepet kap. Ami azonban őt magát is meglepi, mennyire nem ismerte a saját testvérét. A szerző a krimit megfűszerezte emberi fájdalmakkal, drámával.
Ami talán kicsit számomra már túl nyakatekert volt az a politikai háttér. A történet végére, olyan, még csavarjon egyet a történeten, amíg végül egy utolsó titokról is lehull a lepel. Nem csak a szülői felelősség kérdése, de a válasz is sokkoló. Apaként megélni az imádott egyetlen gyermek elvesztését, átérezhető. Mellette a tudat, hogy ezt megakadályozhatta volna, ha! Itt kap fontos értelmet a cím! Nehéz nemet mondani, de kell, tudni kell(ene) nemet mondani néha a gyerek kérésére. A drámai vég meglepő és váratlan lesz. Érdekes volt számomra, de a tettest maximálisan megértettem, sőt!
Harlan Coben napjaink egyik legnépszerűbb krimiszerzője 1962. január 4-én született a New Jersey állambeli Newarkban. Történeteit a váratlan csavarok, sötét tikok mellett a humor jellemzik. Könyveit eddig negyvenkét nyelvre fordították le, közel ötvenmillió példányt adtak el világszerte. Jelenleg Ridgewood városkában él, feleségével és gyermekeivel.
Jaffa, Budapest, 2018
286 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634750017 · Fordította: Holbok Zoltán