Gyűlölet

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet 






        "Amikor a szerelem elmúlik, hirtelen észrevesszük a másikat. Ahogy van. Vagy mindig is volt."











Papp Sándor Zsigmond számomra nagyon jól ír, a kortárs magyar irodalom egyik nagy mesélője. Az új regénye a harmadik olvasásom tőle, vártam és nem is okozott csalódást. Talán összességében kevésbé volt nyomasztó és sötét látlelet, mint a Jóisten megvakult című novellás kötete. A Semmi kis életek első regényének méltó párja.



A regény biztos kézzel felépített, érdekes cselekménye egy család története, sorsa. Két szálon követhetjük az eseményeket: az apját kereső fiú, Loboncz Márton építészmérnök Budapestről érkezik vissza régi életének színterére. Így elevenedik meg az elmúlt gyerekkor minden emlékével, titkaival és fájdalmaival megidézve a szülők házasságát. Nem könnyű ez a múltidézés, a szembenézés mégis elkerülhetetlenné válik főhősünknek.


Ezek mellett maga a helyszín teszi még eredetibbé, izgalmasabbá a történéseket. A romániai Moldva vidéke adja a hátteret. Az anya alakja talán erősebb, karakteresebb volt számomra. Az ő véleménye szerint itt ért véget a Monachia, itt húzódott a történelmi határ a Civilizáció és a Barbárság között. Igen megkapó és kifejező vélemény. Az apa alakját belengi némi távolságtartás, majd egy titok. Amire a legvégén meghökkentő választ kap az olvasó és a fiú is.
Nos, a fiatal párnak, a mérnök férj Tibornak és csinos, fiatal feleségének, Máriának itt kellene a saját boldog életüket megteremteni. A nő olyan "elvetemült" hogy esküvő után is még akar tetszeni valakinek, amit elég rosszallással vesz tudomásul a környezete. Sajátos, néhol már pimasz humorú narrációja egyedi írásmódja és nyelvezete volt az, ami a történet erősségét adja még.


A mára már történelmivé lett idők tökéletes korhangulattal jelennek meg. Az ott és akkor élt emberek megnyilvánulásaiban, tetteiben és gondolatiságában is megidéződik az adott kor szelleme.
A Ceausescu-rezsim mindenkire léleknyomorítóan ránehezedett. Kisemberek nagy történetei, küzdelmek, ügyeskedésekkel megszerzett kis boldogságról olvashatunk. Kénytelenek ügyeskedni, mert élniük kell. Valahogy túlélni. Durva, de érdekes, hitelesen idéződnek fel a múlt sötét árnyai. Szocreál valóság és álom nyomasztó valósága a felemelkedésről, és a szabadságról. Illetve annak vágyáról. Részletgazdag és pontos megfigyelésekkel bemutatott történet ez.




A cselekmény főképp Moldvában a gyerekkor helyszínére koncentrál. A fiú életéből elveszett apa börtönbüntetéséből szabadult, ám azzal a lendülettel el is tűnt a kíváncsi rokonok elől. Ám amíg idáig jutnak az események a fiatal pár életéből sok nosztalgiával villannak fel életképek. Ezek adják a gyerekkori hátteret, a család múltját mutatja be az író. Szomszédokkal, nagyszülőkkel, főnökkel. Nem árulnék el többet, egy tragédia áll a középpontban, ami megváltoztatja alapjaiban kapcsolatukat, házasságukat. Főleg az anya lesz az, aki egyre jobban gyűlöl és gyűlölködik.

Néhány emléket bennem is feltépett a regény. Az apa itt még jelen van, de elég kifejező, hogy a gyereknek ő a Láthatatlan Ember... Apa nélkül felnőni, egy gyűlöletbe keseredett anya mellett nem egyszerű. Hogyan is hat ez minden szereplő sorsára, további életére? A választ szinte tudja mindenki, aki látott csonka családban felnőtt gyereket illetve ismeri a kor politikai hátterét. A számtalan formában megelevenedő romániai diktatúra 1970-es, 80-as éveiről kapott kép kétségtelenül valós, ám sok esetben elborzasztott. Amitől még nyomasztóbbá válik a cselekmény, nehéz eldönteni a szeretet vagy a gyűlölet érzete erősebb a családban. Lehet egy életen át gyűlölve szeretni? A látszólagos és alaposan megszenvedett boldogság illékony.




Papp Sándor Zsigmond 1972. május 22.-én született a romániai Radócon. Író, újságíró. Jelenleg Budapesten él. Legfontosabb művei a Semmi kis életek c. regénye (2011) és A Jóisten megvakul c. novelláskötet (2014). Számos irodalmi díj kitüntetettje.






Jelenkor, 2018
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636765880