Camilla Läckberg: A boszorkány A Fjällbacka-saga tizedik része tipikus Camilla Läckberg könyv. Aki szereti az írónő regényeit ezt a befejezést is biztosan szeretni fogja. Az bizonyos, hogy súlyos és fontos kérdések kerültek a krimi középpontjába, több aktuális problémával, erős a történet. A vége kifejezetten sokkoló, valóban drámaira sikerült a befejezés. A felvetett kérdések adnak okot az olvasónak az önvizsgálatra, társadalmilag is komoly kérdések várnak válaszra. Napjaink boszorkányüldözései is megjelennek a történetben.
Szokás szerint több, ez esetben három szálon fut a történet. A jelen gyilkosság mellett egy harminc évvel korábbi, hasonló gyermekgyilkosságra vezetnek vissza a szálak, valamint a messzi régmúlt Svédországának történelmileg fontos korszaka, az 1600-as évek egyik boszorkányüldözése elevenedik meg. Ez már szinte izgalmasabb, lenyűgözőbb volt, mint az aktuális gyilkosság. Kiváló történelmi, társadalmi kép rajzolódik itt ki. Már csak ezért is érdemes elolvasni a krimit! A három szál főszereplőit az köti még össze, hogy így vagy úgy, de kilógnak a társadalomból. Lélektanilag erős, döbbenetes motivációk kerülnek fényre. Különösen drámai a régi boszorkányüldözésről szóló történet, hangulata jól eltalált, de a mai fiatalok beilleszkedési problémái, szülő-gyermek viszony is komor képet mutat.
A sorozat talán legvaskosabb darabja ez, közel 600 oldal. Már az előző rész Az idomár is egy sötét és beteg történet volt, de most még súlyosabb a háttér. Tény, hogy Läckberg jól ír, érdekesen, olvasmányosan. Mégis azt gondolom a történet első fele elég lassan csúszott, kicsit úgy éreztem, hogy sok lett a töltelék. Több esetben a mellékalakok, azok életének történései kapnak túl nagy hangsúlyt. Egy idő után a háttérszereplők életének mozzanatai már-már idegesítően feleslegesek, megtörik a krimi lendületét, határozottan tompítják az izgalmakat, lassítják a cselekményt. Volt ahol kifejezetten zavaró volt. Ezek nélkül egy feszesebb krimi lehetett volna.
Lélekbe markoló drámák sora amiről olvashatunk, azért jó kis krimi ez, a jelen dráma és a sötét múlt mesterien fonódik össze. A történet a felvetett problémák mellett mocskos titkokban sem szűkölködik. Lassan bomlik ki, érnek össze a szálak. Hogyan lehet harminc éven át egy nyomasztó titokkal élni? Hogyan teszi tönkre a szereplők életét, nehezedik rájuk ez a titok? A léleknyomorító családi közeg hatása elképesztő, nem csupán a gyerekere, kamaszokra nehezedik rá. Érezhetően robbanásig feszült a légkör a kisvárosban. A múlt titkai és a jelen bűnei a jövőre is hatni fognak. A végkifejlet borítékolható, mégis sokkolja az olvasót. A történet egyes részei erősen emlékeztettek az Amerikai szépség filmre és a Tizenkilenc perc című regényre.
Patrick Hedström nyomozó és kotnyeles írófelesége, Erica, rendületlenül nyomoznak, hiszen a rendőrség szinte csak illendőségből téblábol a történetben. Erica egyedül okosabb és jobban átlátja
az ügyet, mint az egész rendőrcsapat együttvéve. Az áttörés sokkal inkább Erica érdeme most is.
A volt rendőrkapitány halálának körülményei már-már mesések, tökéletesen hihetetlenek tizenöt év távlatából.
A krimi egy ponton letehetetlenné válik, hozta a szokásos színvonalat. Camilla Lackberg jól ír, minden szereplő szempontjából ábrázolja a felvetett helyzetet. A sorozat kedvelői mellett A boszorkány új rajongókat is meghódíthat. Hibái ellenére is tetszett a krimi, egy összetett történet, lélektani és társadalmi dráma egyvelege. Nekem az Eltitkolt életek és a Hableány volt eddig a két kedvencem a sorozatból, ám A boszorkány is helyet kér a dobogón.További érdekességek, infók Camilláról és a sorozatról ITT!
Eredeti cím: Häxan
Eredeti megjelenés éve: 2017
Animus, Budapest, 2018
592 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245545 · Fordította: Dobosi Beáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése